A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.11/2020/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi május hó
- napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.102/2019/47/I. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 8 (nyolc) évre enyhíti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a
- évi január hó
- napjától a
- évi május hó
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Indokolás [1] [2] [3] A Kaposvári Törvényszék a
- évi január hó
- napján kelt 15.B.102/2019/47/I. számú ítéletében vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
- d)és
- f)pontja szerint minősülő emberölés bűntettének kísérlete miatt 10 év szabadságvesztésre ítélte, melyet fegyházban rendelt végrehajtani. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés tartamába a 2019. január 4. napjától 2020. január 8. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította, rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 271.792 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) 599. §
(1)bekezdésén alapuló nyilvános ülés megtartását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Az ügyben a fellebbezés a Be. 598. §
(1)és
(2)bekezdéseiben felsorolt feltételek hiányában tanácsülésen nem lett volna elintézhető. Időközben azonban hatályba lépett a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) mely lehetőséget biztosít eltérő rendelkezések alkalmazására. Az R. 82. §
(1)bekezdése szerint, ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elintézésére a Be. 599. §
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést kell tartania, azonban az elbíráláshoz szükséges adatok a fellebbezéssel érintettek írásbeli nyilatkozata alapján beszerezhetők, az ehhez szükséges [4] [5] [6] [7] intézkedéseket a tanács elnöke teszi meg. Ha az így beszerzett adatok alapján tárgyalás tartása nem szükséges, vagy ha a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy tanácsülésen való elbírálásának nincs akadálya és a vádlott, a védő és az ügyész a nyilvános ülés kitűzését nem indítványozza figyelemmel az R. 82. §
(2)bekezdésében írtakra a másodfokú bíróság a fellebbezésről tanácsülésen dönt. A fentiek alapján tehát a tanácsülésen történő elbírálásnak nem volt eljárásjogi akadálya, miután nyilvános ülés kitűzése iránt nem érkezett indítvány. A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül akként, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan - a Be. 590. §
(7)bekezdése értelmében - hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben. A felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete túlnyomórészt megalapozott, azt azonban a Be. 593. §
(1)bekezdés a) pontja alapján - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma útján - az alábbiak szerint helyesbítette: A vádlott vagyonát képezi a ......, ..../
- hrsz-ú zártkerti ingatlan, amelynek értéke nem ismert, évi kivetett adója 6.300 forint (elsőfokú bírósági iratok
- sorszáma). Mellőzi a tényállásból az ítélet
- oldalának utolsó bekezdésében szereplő azon megállapítást, hogy „eziránt azonban bűnös közömbösséget tanúsított, belenyugodott a legsúlyosabb következményekbe", ezt a jogi indokolás részének tekinti. A fenti helyesbítéssel a törvényszék ítélete hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért az a Be.
- §
(3)bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott védekezésével szembenálló részében a sértettek és a tanúk egybehangzó vallomásai, valamint a rendelkezésre álló egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg. A vádiratban az ügyész a Be. 504. §
(1)bekezdése alapján indítványt tett arra, hogy amennyiben a vádlott az előkészítő ülésen beismeri a bűnösségét, vele szemben öt év tartamú fegyházat szabjon ki a bíróság. Az előkészítő ülés megkezdésekor az ügyész a Be. 502. §
(1)bekezdésében írtak szerint ismertette a vád lényegét, majd indítványt tett a büntetés nemére és mértékére arra az esetre, ha a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismeri. Ezt követően a vádlott - a Be. 185. §
(1)bekezdésében, valamint a Be. 500. §
(2)bekezdésében írtakra történő figyelmeztetés után - tagadta a bűncselekmény elkövetését. Ezért az ügy előkészítő ülésen a Be. 503. §
(1)bekezdése alapján nem volt elintézhető. Ezután került sor a bizonyítási eljárás lefolytatására, amelyet az elsőfokú bíróság a perrendi előírások megtartásával folytatott le olyan alapossággal, hogy az ügy ténybeli és jogi részleteiben állást lehetett foglalni. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott tagadásával szemben a tanúk vallomása és az okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az indokolási kötelezettségét tehát ténybeli és jogi szempontból egyaránt megfelelően teljesítette. Hangsúlyozni szükséges, hogy a vádlott a nyomozás során beismerő vallomást tett, mely beismerő vallomását a tanúk vallomása és az okirati bizonyítékok egyértelműen alátámasztották. A vádlott a nyomozás során tett beismerő vallomását visszavonta és a bíróság előtt teljesen eltérő tartalmú vallomást tett. A cselekmény részleteinek rekonstruálása körében azonban a helyszíni szemle adatai és az okirati bizonyítékok egyértelműen cáfolták a vádlott védekezését, egyben a sértettek vallomását alátámasztották. Ezeket a körülményeket tehát együttesen értékelve nem lehetett kétséges, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megfelel a történeti valóságnak, így az - figyelemmel a Be. 593. §
(3)bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. [8] A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A felmentést célzó jogorvoslati kérelmek tehát nem voltak megalapozottak. A cselekmény minősítése is a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelően történt. A másodfokú bíróság a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítésével kapcsolatos jogi állásponttal tehát maradéktalanul egyetértett, a vádlott élet elleni cselekménye két körülménynél fogva is súlyosabban minősül. A cselekmény minősítése kapcsán helyesen hivatkozott a törvényszék arra, hogy a vádlott aktuális tudatában egyértelműen fel kellett merülnie a sértettek halála bekövetkezése lehetőségének, azonban azzal nem foglalkozott, abba belenyugodott. Egyetértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy a vádlott cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetettként is minősül, hiszen a tűzhalál az átlagos mértéket lényegesen meghaladó szenvedéssel jár, a lakhatást biztosító bódé felgyújtásával a vádlott a bent alvó sértettek tűzhalálát eredményezhette volna. [9] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel, azt mindösszesen annyiban szükséges helyesbíteni, hogy a vádlott beszámítási képességet nem korlátozó személyiségzavara, amint arra a fellebbviteli főügyészség az átiratában helyesen utalt, nem értékelhető a javára enyhítő körülményként. Az ügyészség a vádiratban - amennyiben a vádlott előkészítő ülésen a bűnösségét beismerte volna 5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Amint arra a másodfokú bíróság a fentiekben már utalt, a vádlott a bíróság előtt korábbi beismerő vallomását nem tartotta fenn, ezért az elsőfokú bíróság a büntetési tételkeret alsó határával megegyező mértékű szabadságvesztést szabott ki. Figyelemmel azonban arra, hogy a vádlott beismerő vallomása nélkül is elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a tényállás tisztázásához, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a 10 évi szabadságvesztés eltúlzottan súlyos. Ezért annak tartamát - szem előtt tartva a kísérlet távoli jellegét is - 8 évre enyhítette. [10] Ezért a fellebbezések az enyhítést célzó részükben megalapozottak voltak. [11] A fentiek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozó részét - a Be. 606. §
(1)bekezdése értelmében - megváltoztatta. Az egyéb rendelkezések törvényesek voltak, ezért azokat a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámította. P é c s,
- május
- Dr. Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr. Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 15.B.102/2019/47/I. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.11/2020/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatással -
- évi május hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. . Makai Lajos s.k. a tanács elnöke