A határozat elvi tartalma: Jövedéki adóügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.043/2019/
- szám A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: dr. Nemes Árpád ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság Az alperes képviselője: dr. Forró Gabriella jogtanácsos A per tárgya: jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.K.32.396/2017/20 számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.32.396/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 75.000 (azaz hetvenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra háromszáztizenegyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás 311.400 (azaz [1] [2] [3] [4] [5] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztálya az iratok megküldésével egyidejűleg arról értesítette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adó- és Vámigazgatóságát (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), hogy a felperes 6/8-ad arányú tulajdonában lévő ingatlan hátsó udvarán a bal oldali garázsban magyar adójegy és közösség adóügyi jelzés nélküli jövedéki termékek (cigaretták) kerültek elő. A hatóság tagjait Kovács Zsolt, a felperes barátja (a továbbiakban: magánszemély) engedte be az ingatlanba és a garázsba, aki az eljárás során akként nyilatkozott, hogy a cigarettát ő szerezte be, ahhoz a pénzt a felperes élettársa adta. A lefolytatott ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a
- február
- napján kelt határozatával a lefoglalt 2500 csomag adózás alól elvont jövedéki termék egyetemleges birtoklásáért a felperest 3.113.750 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
- május
- napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló
- évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 4.§ a) pont, 114.§
(1)bekezdés a), b) pontok,
(2)bekezdés b) pont, 116/B.§
(1)-
(2)bekezdések, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:1.§
(1)-
(2)bekezdések rendelkezései alapján hozta meg. Indokolása szerint a lefoglalt jövedéki termékek kizárólag a felperes tulajdonában lévő ingatlanból kerültek elő, továbbá a magánszemély birtokosi jogcímét nem lehetett bizonyítani, mert nem került bemutatásra olyan bérleti vagy más szerződés, amely hitelt érdemlően és aggálytalanul igazolná, hogy a garázs felperes hatalmából, rendelkezése alól kikerült, az ingatlan más személy használatában lenne, továbbá, hogy a garázshoz felperesnek nincs kulcsa. Ebből az következik, hogy a garázzsal nem csak az ingatlanban tartózkodó és kulccsal rendelkező magánszemély, hanem a felperes, mint tulajdonos is rendelkezett, a dohánygyártmányoknak a felperes, illetve az azok tulajdonlását elismerő magánszemély is a birtokosa. A kereseti kérelem [6] [7] A felperes keresetében az alperes határozatának elsődlegesen a megváltoztatását és a jövedéki bírság törlését, másodlagosan az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság határozata sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§
(4)-
(6)bekezdések és a Ptk. 5:1.§
(1)bekezdésének rendelkezéseit, a tényállás nem került teljes körűen feltárásra, az alperes megállapításai nem tényszerűek, részben iratellenesek és esetenként egymásnak ellentmondóak. Egyértelműen megállapítható, hogy a garázst nem használta, és önmagában az a tény, hogy a magánszeméllyel nem kötött az [8] ingatlan használatára bérleti vagy más szerződést, nem jelenti azt, hogy a magánszemélynek ne lett volna a garázs használatára irányuló jogcíme. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a határozatban foglaltakkal ellentétben a garázs nem volt a birtokában, a tulajdonjog automatikusan nem jelent birtoklást is, jelen esetben a kettő elvált egymástól. Az elsőfokú határozat [9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [10] Indokolása szerint azt a jogkérdést kellett megvizsgálnia, hogy a hatóság a döntéshozatalhoz szükséges tényállást felderítette-e, a releváns tények helyes értékelésével és helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy felperes birtokosnak tekinthető, ezért egyetemlegesen kötelezhető a jövedéki bírság megfizetésére. [11] Részletesen értékelte az összes bizonyítékot, köztük a felperes és a magánszemély nyilatkozatait, az ingatlan társtulajdonosának vallomását, továbbá indokát adta annak, hogy miért mellőzte a felperes által tanúként megjelölt személyek meghallgatását. [12] Megállapította, hogy az alperes a fellelhető bizonyítékokat figyelembe vette, a releváns tényeket és körülményeket megfelelően, az irányadó anyagi jogszabályok helyes értelmezésével értékelte. A tényállást nem kizárólag a magánszemély vallomására alapította, hanem felperes nyilatkozatait is megvizsgálta, azonban azok az ellentmondásosságuk miatt javára szolgáló bizonyítékként nem értékelhetőek. A felperes az ingatlannak a tulajdonosa és a birtokosa is, ténylegesen birtokolta az adózás alól elvont jövedéki terméket, ezért a jövedéki bírság kiszabásának jogalapja egyértelműen fennállt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Jöt. 114.§
(1)bekezdés b) pont, a Ptk. 5:1.§
(1)bekezdés, 5:2. § rendelkezései téves értelmezésével hozta meg határozatát. Véleménye szerint a jogalkotó célja az objektív felelősség megfogalmazásával nem az volt, hogy az ismert, szubjektíve is felelős birtokossal együttes birtokosként kezeljék az ingatlan tulajdonosát, aki a helyiséget ténylegesen nem birtokolta, és az áruról semmit sem tudott. Részletezte a bizonyítékok értékelését és előadta, hogy élettársa ellen az ügyészség az eljárást megszüntette. [15] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [17] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján és keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 272.§
(1)bekezdés, 275.§
(2)bekezdés]. Az alperes rendkívüli jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú ítélet felülvizsgálatának kereteit a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak határozták meg. [18] Az adóhatóság döntése alapjául szolgáló Jöt. 114.§
(1)bekezdés b) pontja alapján a természetes személy, amennyiben olyan jövedéki terméket birtokol, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet - import jövedéki termék esetén nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A
(2)bekezdés szerint az
(1)bekezdés alá tartozónak kell tekinteni:
- b)pont: azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát birtokosa számlával, egyszerűsített számlával, vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,
- c)pont: az e törvény szerint adójeggyel ellátandó, de adójegy nélküli dohánygyártmányt. A
(4)bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben az
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a
(3)bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. [19] A jogalkotó a Jöt. személyi hatályát egyértelműen meghatározta a 4.§ a) pontjában akként, hogy e törvény rendelkezéseit a jövedéki terméket raktározó, tároló, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre kell alkalmazni. [20] E rendelkezések, továbbá a Jöt. 1.§
(4)bekezdése, 3.§
(2)bekezdés g) pontja alapján az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adózás alól elvont dohánygyártmány birtoklásának jogkövetkezménye jövedéki bírság kiszabása és megfizetése. [21] Az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, az adóhatóság jogszerűen jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes birtokosnak tekinthető, és emiatt helye van a jövedéki bírság egyetemleges megfizetésére kötelezésének. A rendelkezésére álló iratok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy felperes nem tudta sikerrel bizonyítani a birtoklás jogának átengedését, ezért felperes a garázs - és az abban fellelt dohánygyártmány - birtokosa. A jövedéki bírságot kiszabó adóhatósági határozat tehát jogszerű, a bírság kiszabásának jogalapja fennállt. [22] Az adóhatóság által okiratokkal igazolt és a felek által nem vitatott tény, hogy felperes tulajdonosa annak az ingatlannak, amelyben a jövedéki termékeket megtalálták. A tulajdonjog részjogosítványa a birtoklás joga, a Jöt. azonban nem határozza meg a birtokos fogalmát, ezért szükséges a Ptk. irányadó rendelkezéseinek a vizsgálata. [23] A Ptk. 5:1.§
(1)bekezdése szerint birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. Az 5:2.§-a értelmében a dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut. A felperes állította, hogy azért nem volt birtokosa a garázsnak és az abban fellelt magyar adójegy nélküli cigarettáknak, mert az ingatlan megvásárlását követően a garázst ténylegesen nem vette és tartotta birtokában, azt soha nem használta, annak kulcsait már az adásvételi szerződést követően átadta a magánszemélynek. [24] A felek közötti vita tehát abban állt, hogy a felperes a garázs birtokát bizonyítottan továbbadta-e a magánszemélynek, mely kérdés eldöntése szükséges a jogkövetkezmény alkalmazhatóságának a megállapításához. A felperes tulajdonjoga és az ingatlan birtokátruházása okirattal igazolt, ezért a jogkövetkezmény alóli mentesüléshez felperesnek kell rendelkeznie mindazokkal a bizonyítékokkal, melyek alátámasztják az ingatlan birtokának átengedését. [25] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jövedéki adótörvényben rögzített felelősségi szabályok objektívek, melynek célja a törvény betartása és betartatása. A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria számos döntésben rendelkezett már e kérdésről. A birtokos személyét elsősorban a tényleges helyzet határozza meg. A jövedéki törvény rendelkezései nem teszik lehetővé a szándékos, illetve a gondatlan alakzat, a vétkesség vizsgálatát. A felelősség a jövedéki törvény rendszerében objektív (Kfv.I.35.113/2007/5). A birtokos személyét jövedéki ügyekben elsősorban a tényleges helyzet határozza meg, és nem az, hogy a tudata átfogta-e a birtokosi minőséget, vagy sem (Kfv.I.35.273/2005/9.). A Jöt. objektív felelősségi rendszerének a lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása, ezért nem biztosít a jogalkotó a tudati elemek vizsgálatán alapuló kimentési lehetőséget (Kfv.III.35.251/2015/7.). [26] A perrel érintett közigazgatási eljárásban az adóhatóság a garázs birtokának más részére történő továbbadására vonatkozó felperesi állítás bizonyítottságát vizsgálta. A felperes kötelezettsége annak igazolása, hogy tulajdonjoga ellenére nem volt a garázs birtokosa, mely állítását azonban a hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tudta alátámasztani. [27] Az elsőfokú bíróság a Pp. általános és a közigazgatási eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseinek alkalmazásával vizsgálja felül a határozatok jogszerűségét. A Pp. 164.§
(1)bekezdése értelmében felperesnek kell állításait bizonyítania, ezért a per folyamán is lehetősége volt birtokosi minősége megszűnésének bizonyítására, a birtok átengedésének, továbbadásának tényét igazoló bizonyítékainak előtárására. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§
(1)bekezdése értelmében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban további bizonyítás felvételének, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértését a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhatja meg, azonban ilyen jogsértést a Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján nem állapított meg. [29] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 206.§-ának megfelelően az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás teljes iratanyagát megvizsgálta, a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a tényállást a felek előadásai és a bizonyítékok egybevetése alapján tárta fel. A felek perbeli nyilatkozatait, beadványait a maguk összességében értékelte, és azokat meggyőződése szerint bírálta el. Részletesen megindokolta, hogy miért mellőzi felperes bizonyítási indítványait, megjelölte az alkalmazott jogszabályokat és megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos, mert a tulajdonában lévő ingatlannak a birtokából való kikerülését, az ingatlan birtokának más személy részére történt átengedését nem bizonyította. [30] Az ítélet jogi indokolása logikus és okszerű, valamint tartalmazza a kialakult bírósági joggyakorlatot is, teljes körűen megfelel Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglaltaknak. [31] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [32] Jövedéki adóügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. Záró rész [33] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest a felülvizsgálati költségének a megfizetésére. [34] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának
(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján rendelkezett. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. ,
- január
- . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Stefancsik Márta sk.bíró