Pfv.22672/2017/8 – Kúria

(1)bekezdését,

1. §-át,
2. §

(1)bekezdését, 339. §

(1)bekezdését, valamint 355. §

(1)és

(4)bekezdését. Az alperes ellenkérelmében a kereset részbeni elutasítását kérte. A károkozás tényét és ezzel összefüggésben a kereset jogalapját nem vitatta, az összegszerűség vonatkozásában kizárólag a látogatással kapcsolatban felmerült útiköltséget fogadta el. Az első- és másodfokú ítélet [5] [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.024.160 forintot, valamint perköltséget, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Határozata indokolásában a nem vagyoni kárigénnyel kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes az alperes által okozott testi és lelki sérülések folytán 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodást szenvedett. A nem vagyoni hátrányok körében értékelte, hogy a felperes a korábbi életvitelét nem folytathatja, a sporttevékenység végzésére vonatkozó lehetőségei beszűkültek, korábbi hobbiját, a labdarúgást abba kellett hagynia. Figyelembe vette, hogy a szakvélemény szerint a felperes által elvállalható munkák köre leszűkült, továbbá értékelte a felperes maradványállapotát és azt, hogy a sérülései maradandó fogyatékosságot jelentenek. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes által elszenvedett hátrányok kompenzálására 6.000.000 forint alkalmas. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben, a feljegyzett kereseti illeték és költség vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben azt helybenhagyta. A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság az annak alapjául szolgáló körülményeket helyesen vette számba, és azokat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §

(1)bekezdésének megfelelően értékelte. Kiemelte, hogy az alperes bűncselekményt is megvalósító károkozó magatartása folytán a felperes rendkívül súlyos nem vagyoni hátrányokat szenvedett el, annak következtében egyszerre veszítette el örömforrásainak nagy részét és egzisztenciális lehetőségeit is. A szakvélemény alapján utalt a felperesnél jelentkező panaszokra és a fizikai teljesítőképesség csökkenésére, továbbá a felperesnél jelentkező pszichés panaszokra, illetve enyhe beszédzavarára, amelyet szintén szociális kudarcforrásként él meg. Kiemelten értékelte, hogy a felperes a bántalmazást fiatal felnőttkorban szenvedte el, amely miatt életmentő műtétre, a későbbiekben pedig koponyacsont pótlásra szorult. Az elsőfokú bírósággal egyezően rögzítette, hogy a bántalmazással összefüggésben a felperesnél poszttraumás stressz alakult ki, amellyel kapcsolatban teljes gyógyulás az elszenvedett agykárosodás miatt nagy valószínűséggel nem várható, hanem az krónikus lefolyásúvá alakul át és személyiségváltozáshoz vezethet. Fokozott súllyal értékelte a felperesnél bekövetkezett végleges agyszöveti elhalást és az ebből eredő kommunikációs nehézségeket. [9] Az alperes hivatkozásával ellentétben a szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes egészségkárosodása kizárólag a bántalmazásból ered. [10] Az alperesnek a szakszerű segítség igénybevételének elmaradásával kapcsolatos hivatkozásával összefüggésben kiemelte, hogy a károsulti közrehatás tekintetében a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján a bizonyító fél az alperes volt. Megítélése szerint azonban az alperes nem tudta minden észszerű kétséget kizáró módon bizonyítani a felperes közrehatását. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalmilag - kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a nem vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását, másodlagosan annak mérséklését. [12] Megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a Ptk. 355. §

(4)bekezdését, mert álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítésként jogerősen megítélt összeg eltúlzott. [13] Érvelése szerint a perben nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a felperes munkalehetőségei beszűkültek volna. Állította, hogy a felperes a korábbi munkaköréhez hasonló feladatokat lát el, így a káresemény a munkavállalásra és így az egzisztenciájára sincs kihatással. [14] Nem értett egyet a jogerős ítéletben foglaltakkal a sporttevékenység vonatkozásában sem. Álláspontja szerint az nem értelmezhető a felperes vonatkozásában egzisztenciális lehetőségként, ugyanis ebből a tevékenységből a felperesnek bizonyított jövedelme nem származott, és nem merült fel bizonyíték arra, hogy a felperes a labdarúgásra mint potenciális jövőbeni bevételforrásra számíthatott volna. Hivatkozott arra, hogy a szakvélemény szerint nincs annak akadálya, hogy a felperes hobbi szinten más sporttevékenységet folytasson, így a labdarúgás abbahagyása sem a szabadidő eltöltése, sem egzisztencia szempontjából nem hat ki a felperes mindennapi életére. [15] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a várható egészségromlás tekintetében olyan tüneteket is figyelembe vett, amelyek a felperesnél jelenleg nem állnak fenn, bekövetkezésük csupán valószínűsíthető. [16] Hivatkozott arra is, hogy a bántalmazás a felperesnél bizonyos mentális problémákat, korábbi személyiségbeli „hiányosságokat" csak felerősített, azokat nem okozta. [17] Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes terhére értékelendő, hogy nem vett igénybe segítséget a poszttraumás stressz kezelésére. [18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen annak hivatalból történő elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. [19] Elsődleges kérelmével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg a megsértettnek állított jogszabályhelyet. Az ügy érdemére vonatkozóan előadta, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes mérlegelésével hozták meg döntésüket. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [21] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdésének megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között bírálta felül. [22] A Pp. 270. §

(2)bekezdésének és a Pp. 275. §

(3), illetve

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [23] A felperes a felülvizsgálati eljárásban alaki ellenkérelmet is előterjesztett, amelyre tekintettel a Kúriának elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a felülvizsgálati kérelem megfelel-e a Pp. 270. §

(2)bekezdésében foglaltaknak. [24] Rámutat a Kúria, hogy a Pp. 270. §

(2)bekezdése és 272. §

(2)bekezdése értelmében az arra jogosult jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a jogerős határozat felülvizsgálatát, egyben - egyebek mellett - meg kell jelölnie, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adnia - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kéri. [25] A felperes hivatkozásával ellentétben az alperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a Ptk. 355. §

(4)bekezdését, így kérelme megfelelt a Pp. 270. §

(2)bekezdésében és 272. §

(2)bekezdésében foglaltaknak, ezért a Kúria azt érdemben vizsgálta. [26] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel abban kellett állást foglalnia, hogy az ott felhozott érvekre tekintettel a jogerősen megítélt nem vagyoni kártérítés összege eltúlzott-e a perbeli bántalmazás következtében a felperest ért nem vagyoni hátrányok kiküszöbölésére. [27] Az Alkotmánybíróság 34/

1. (VI. 1.) számú határozatára figyelemmel, a BDT
3. számú döntésben is megjelenő gyakorlat szerint a nem vagyoni kártérítés funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan pénzbeli szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért azzal nagyjából egyenértékű, más nemű előnyt nyújtson; ez a kompenzáció tönkretett életlehetőségeket helyettesítő, kiegyensúlyozó, az elveszett helyett más nemű előnyt nyújtó szerepet tölt be. [28] Jelen esetben az ügyben eljárt bíróságok a perben lefolytatott bizonyítás - így különösen a szakvélemények - alapján részletesen rögzítették, hogy a felperest a perbeli bántalmazás következtében milyen hátrányok érték, és ezek együttes értékelésével helytállóan határozták meg a nem vagyoni kártérítés összegét, amellyel a Kúria teljes mértékben egyetértett. [29] Az alperes felülvizsgálati érvelésével ellentétben a szakvélemény alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a felperes az általa korábban végzett munkáját az elszenvedett sérülések következtében a továbbiakban nem tudja ellátni, mert a nagy testi erőfeszítés koponyaűri nyomásfokozódás kockázatával járhat, tartózkodnia kell a hő- és napsugárzástól, továbbá magasban munkát, illetve nehéz fizikai tevékenységet nem végezhet (
4. sorszámú szakvélemény
5. oldal
6. kérdésre adott válasz). A szakvélemény alapján (
7. számú kérdésre adott válasz) rögzíthető az is, hogy a felperes által elszenvedett sérülések és egészségi, fizikai állapota az általa elvállalható munkák körében korlátozó tényezőként jelentkezik. Mindezek alapján a másodfokú bíróság a szakvéleményben foglaltakkal egyezően - helytállóan állapította meg, hogy a felperes a sérelmére elkövetett bűncselekménnyel összefüggésben nem csak az örömforrásainak nagy részét vesztette el, de egzisztenciális lehetőségei is korlátozódtak. [30] Arra helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes munkavállalási képessége bizonyított, hiszen a káresemény óta is dolgozik, azonban azt alaptalanul állította, hogy nincs bizonyíték a munkavállalási lehetőségek leszűkülésére. A korábban kifejtettek alapján a szakvélemény alátámasztja, hogy a felperes milyen munkavégzésben akadályozott, amelyre tekintettel az általa elvállalható munkák köre a korábbihoz képest nyilvánvalóan leszűkült, amely az egzisztenciális lehetőségeire is hatással van. Ezeket a körülményeket tehát az ügyben eljárt bíróságok helyesen értékelték a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása körében. [31] Nem értett egyet a Kúria az alperesnek a felperes sporttevékenységével kapcsolatos érvelésével sem. [32] Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján helyesen rögzítette, hogy a felperes korábbi életvitelét nem folytathatja, a sporttevékenység végzésére vonatkozó lehetőségei beszűkültek. A bizonyítékok helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a labdarúgás mint szabadidős, illetve hobbi tevékenység nélkülözése olyan valós nem vagyoni hátrány, amelyet a nem vagyoni kárigény körében értékelni kell. [33] A Kúria - az alperes érvelésével ellentétben - osztotta a másodfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a nem vagyoni kártérítés körében figyelembe kell venni az egészségi állapotban a szakvélemény alapján valószínűsíthetően bekövetkező változásokat, így a jövőben esetlegesen jelentkező állapotromlást is. A szakvélemény alapján a törvényszék helytállóan állapította meg, hogy az elszenvedett sérülésekre figyelemmel, az idő múlásával a felperesnél további egészségromlás bekövetkezése is várható, nem kizárt szervi, agyi elváltozás kialakulása, ennek lehetőségét az eljárt bíróságok helytállóan vonták a mérlegelés körébe, és megfelelően értékelték azt. [34] A felperesnél fennálló mentális problémákkal kapcsolatban a másodfokú bíróság a szakvélemény figyelembevételével helyesen rögzítette az őt érintő negatív változásokat és azok okait. Ebben a körben a szakvélemény alapján a törvényszék azokat a pszichés problémákat és mentális eredetű negatív változásokat vette figyelembe, amelyek a perbeli bántalmazással okozati összefüggésben állnak. [35] A felperes kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a Kúria szintén egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal. Az alperes hivatkozásával ellentétben a szakvélemény alapján nem csak az rögzíthető, hogy a felperes lelki állapotának helyreállítása, javítása érdekében pszichiátriai és pszichoterápiás kezelés szükséges, hanem az is, hogy szakértőileg nem állapítható meg, hogy ezek a panaszok kezeléssel véglegesen megszüntethetőek-e (
8. sorszámú szakvélemény
9. oldal
10. kérdésre adott válasz). A szakértő egyértelmű választ adott a kezelés hatásainak megítélhetősége vonatkozásában, a szakvélemény ebben a körben aggálymentes, további kiegészítésére nem volt szükség. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a károsulti közrehatást nem bizonyította, így az erre való hivatkozás a nem vagyoni kár összegének meghatározásakor nem volt figyelembe vehető. [36] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét a Pp.
11. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az mindenben megfelelt az irányadó jogszabályoknak. Záró rész [37] A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a felülvizsgálati pertárgyérték alapulvételével a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése alapján, a

(6)bekezdés alkalmazásával állapította meg. [38] A tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §

(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a pervesztes alperes köteles a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. január
2. Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM