Pfv.21693/2018/3 – Kúria

(1)bekezdése alapján kell elbírálni, mivel e jogszabályhely az EUMSZ 63. Cikkének

(1)bekezdésével ellentétes. II. Ha a tulajdonos a haszonbérlő által megművelt föld termését jogalap nélkül takarította be és használta fel, a haszonbérlő a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint érvényesítheti igényét. III. A haszonbérlő szerződésen alapuló joga az ingatlan hasznainak szedése, ezért a termést betakarító tulajdonos gazdagodása nem a haszonbérlő ráfordításaiban, hanem a haszonbérleti szerződés lényegét adó előny elvonásában, a hasznoknak a haszonbérlő helyett történt, jogalap nélküli beszedésében és felhasználásában áll. 1959. IV. Tv. 157. §

(1)A döntés európai jogi kapcsolódásai: C-52/16 és C-113/

1. számú egyesített ügyek C-106/77 A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.693/2018/
2. A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács Szilvia előadó bíró, dr. Parlagi Mátyás bíró elnöke, dr. Magosi A felperes: A felperes képviselője: Berczi Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Havasi Ügyvédi Iroda A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.II.20.080/2018/7/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Tatabányai Törvényszék 13.P.20.687/2016/
3. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését - a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I. rendű alperes marasztalásának összegét 61.089.576 (hatvanegymillió-nyolcvankilencezer-ötszázhetvenhat) forintra. valamint
4. október 29-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatára felemeli. - Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 5.666.687 (ötmillióhatszázhatvanhatezer-hatszáznyolcvanhét) forint együttes első- és másodfokú eljárási költséget, valamint 3.280.975 (hárommillió-kétszáznyolcvanezer-kilencszázhetvenöt) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az a-i 0123/1, a b-i helyrajzi számú ingatlanok tulajdonosa az I. rendű alperes, haszonélvezője a perben nem álló Kft., tényleges használója - a
5. július 31-én kelt,
6. augusztus 31-ig terjedő határozott időre létrejött - haszonbérleti szerződés alapján a felperes volt. A földterületeken a
7. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.)
8. §

(1)és

(3)bekezdése alapján az Kft. haszonélvezeti [3] joga

1. május
2. napjával, a földhaszonbérleti szerződés alapján a területek használatára vonatkozó felperesi jogosultság pedig
3. szeptember
4. napjával megszűnt. A területeken a felperes
5. évben takarmánykukoricát termesztett. Az I. rendű alperes
6. szeptember 26-án önhatalmúlag birtokba vette az ingatlanokat, és a kukorica egy részét lesilózta, másik részét október végéig szemes termésként aratta le, a terményt elszállította, felhasználta, a felperessel nem számolt el. A teljes területet tekintve a szemes kukorica betakarításkori értéke 68.008.216 forint volt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] [6] [7] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
7. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
8. §

(1)bekezdésére, illetve 125.§

(2)bekezdésére alapított módosított keresetében 61.089.576 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az I. és II. rendű alpereseket. Az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó ítéletét a Győri Ítélőtábla a Pf.II.20.133/2016/4-I. számú részítéletével részben megváltoztatta, és a II. rendű alperes vonatkozásában a keresetet elutasította, az elsőfokú ítélet I. rendű alperes marasztalására vonatkozó rendelkezését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 252. §

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a felperes a keresetét változatlanul fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a régi Ptk. 125. §

(2)bekezdése alapján a termény elsősorban természetben illette volna meg, a munka gyümölcse ugyanis azé, aki azt létrehozta és viselte a termelés kockázatát. A lábon álló termés kizárólag az ő munkájának eredményeként jött létre, emiatt - a régi Ptk. 4. §

(1)bekezdése alapján fennálló együttműködési kötelezettsége folytán - az I. rendű alperesnek tűrnie kellett volna, hogy a szemes kukoricát betakaríthassa. Az I. rendű alperes azonban jogellenesen járt el, a betakarítással és az elszámolással kapcsolatosan semmilyen együttműködést nem tanúsított. Az általa indított birtokvédelmi eljárás alatt önkényesen birtokba vette a területet. A betakarítás módját és idejét is úgy választotta meg, hogy a termény természetben történő kiszolgáltatását ellehetetlenítse. A felperes álláspontja szerint a terményt megszüntető magatartás jogellenessége folytán az elszámolási igénye kártérítési igénnyé változott át. A mezei leltár csak a máshonnan meg nem térülő költségének becsült értékét adja meg, ugyanakkor a hivatkozott jogszabály a munkája és a költekezése megtérülését a termény kiadásával biztosítja. Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a magatartása jogellenességét, a lábon álló termény felperes által állított és a perben kirendelt szakértő által megállapított értékét, valamint a kapcsolódó felperesi termelési költségek mértékét. Arra hivatkozott, hogy a 2014. augusztus 28-i és szeptember 2-i leveleiben eredménytelenül hívta fel - elszámolás mellett - a felperest a területek birtokba adására. A birtokba lépése törvényi felhatalmazáson, a mező és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 108. §

(1)és

(3)bekezdésén alapult. Jogellenes magatartás hiányában nincs helye a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
2. §-a szerinti általános kártérítés alkalmazásának. A régi Ptk.
3. §

(2)bekezdése szerint terheli elszámolási kötelezettség, amely alapján köteles lenne megfizetni a kukorica

1. szeptember 1-jén fennálló zöldleltári értékét, azonban tényleges költségei felmerültét a felperes nem igazolta. A gazdálkodási napló adatai hiányában az igazságügyi szakértő számítása csupán - plusz-mínusz 10%-os eltérést megengedő költségbecslésnek tekinthető. Az első- és másodfokú ítélet [8] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest (helyesen I. rendű alperest) 36.977.583 forint és járulékai megfizetésére. Egyebekben a keresetet elutasította, és megállapította, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik. Rendelkezett arról, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően az ítéletet további intézkedés céljából megküldi a civil szervezetek nyilvántartását vezető bíróságnak. [9] Az indokolásában kifejtettek szerint a jogvitát a Ptk. 5:
2. §

(2)bekezdése és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai [Ptk. 6:579. §

(1)bekezdés, 6:

1. §] alapján bírálta el arra figyelemmel, hogy a peres felek között nem állt fenn korábban jogviszony, az csupán
2. szeptember 1-jén keletkezett, amely napon a Fétv.
3. §

(3)bekezdése értelmében megszűnt a felperes joga a perbeli területek használatára. Nem találta alaposnak a felperes által elsődlegesen a régi Ptk.

1. §-ában megjelölt kártérítési igényt. Rámutatott arra, hogy az I. rendű alperes jogosult volt
2. szeptember 1jével az ingatlan birtokába lépni, a felperes köteles lett volna önként is birtokba bocsátani. Az I. rendű alperest nem terhelte a kereset szerinti együttműködési kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a termést a felperes takaríthassa be. Kártérítési igényt az sem alapoz meg, hogy az I. rendű alperes - a felperes terveitől eltérően - nem szemes kukoricaként takarította be a terményt. A kukorica természetbeni kiadása lehetetlenült, de a felperesnek ez nem okozott kárt, az elszámolást - a betakarítás módjától függetlenül - a szemes takarmány, illetve annak értéke alapul vételével kell elvégezni. [10] A másodfokú bíróság iránymutatása alapján az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felek elszámolására irányadó jogszabályi rendelkezés kettős felső korlátot határoz meg. A felperes legfeljebb a termény értéke erejéig kérhet megtérítést, azon belül is olyan arányban, amilyen arányú a teljes termelési költségen belül a munkája és költekezése. Ugyanakkor az elszámolási kötelezettség másik korlátja a felperes költekezésének és munkájának értéke. Amennyiben a felperes költségei nem érik el a fenti arány szerint számított terményértéket - azaz a keletkezett vagyoni előny nagyobb, mint a ráfordítás -, úgy csak a felperes költségei erejéig kerülhet sor a megtérítésre, mert ennyiben jut az I. rendű alperes az ő rovására vagyoni előnyhöz. [11] Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakértői véleményét - a hiányos termelési bizonylatok mellett is - az ítélet alapjául szolgáló aggálytalan szakértői véleményként fogadta el. A jogvitára alkalmazandó jogszabályok alapján a felperes „költséget duplázó" álláspontját nem tartotta helytállónak. [12] Fellebbezésében a felperes a marasztalási összeg felemelését, az alperes a leszállítását kérte. A másodfokú bíróság ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, az I. rendű alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét 33.279.824 forintra leszállította. Mellőzte az elsőfokú perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést, a felperest 1.507.215 forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Mellőzte az elsőfokú ítélet megküldését a civil szervezetek nyilvántartását vezető bíróságnak. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban felmerült perköltségeiket a peres felek maguk viselik. [13] Az indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a következőkkel helyesbítette és egészítette ki: a felperes oldalán a kukoricatermeléssel összefüggésben felmerült minimális költség 10%-os hibalehetőség figyelembevétele mellett - 33.279.823 forint; az I. rendű alperes a kukorica meg nem állapítható részét silózással, a fennmaradó részét szemes takarmányként takarította be. Az EUB a C-52/
3. és C-113/
4. összevont ügyszámú előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett kérdésre azt a választ adta, hogy az EUMSZ
5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás [Fétv.
6. §

(1)bekezdése], amelynek értelmében a mezőgazdasági földterületen korábban létesített olyan haszonélvezeti jogok, amelyek jogosultjai a földterületek tulajdonosának nem közeli hozzátartozói, a törvény erejénél fogva megszűnnek, és azokat az ingatlan-nyilvántartásból törölni kell. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az EUB döntését követően változatlanul azzal érvelt, hogy a haszonbérleti szerződése fennmaradása esetén az I. rendű alperes birtokba lépése és a termés betakarítása jogellenes volt. [14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a perbeli jogvita az új Ptk. szabályai alapján bírálandó el. A felek közötti jogviszony 2014 szeptemberében az I. rendű alperes birtokba lépésével és a termés betakarításával keletkezett. [15] Kifejtette, hogy az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete köti a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró nemzeti bíróságokat. A lojalitás elvéből fakadóan az Alaptörvény E.) cikkére visszavezethetően az uniós jog és a belső jog konfliktusa a tagállami jog mellőzésével oldható fel. Az uniós joggal ellentétes tagállami jogszabály alkalmazásának kizárását legtöbbször a Simmenthal (II.) ügyre vezetik vissza. A nemzeti jog „félretétele" miatt a nemzeti bíróságnak nem kell megvárnia a nemzeti jog reakcióját az EUB döntésére. Az EUB ítélete érdemben azonban nem befolyásolja a perbeli jogvita elbírálását, mert amennyiben a felperes származékos haszonbérleti joga - az uniós jogba ütköző nemzeti jogi rendelkezés mellőzése következtében - nem szűnt meg a tulajdonos I. rendű alperes birtokba lépése és a kukorica betakarítása időpontjában, úgy az nem változtat az I. rendű alperest terhelő elszámolási kötelezettség fennállásán és tartalmán. [16] A Fétv. 108. §

(1)bekezdése és az arra épülő 108. §

(3)bekezdése mellőzése esetén az I. rendű alperes a perbeli ingatlanok jóhiszemű jogalap nélküli birtokosának minősül. Kártérítési felelőssége nem állapítható meg sem a birtokba lépése, sem a termény betakarítása módja kapcsán. A Fétv.

1. §-ában foglaltakra figyelemmel olyan jogszerű birtokosnak tekinthette magát, aki a termény elválasztására is jogosult. A terület birtokba vétele a nemzeti jog rendelkezései miatt nem tekinthető felróható magatartásnak. Az I. rendű alperes jogos birtokosnak tekinthette magát és a gazdálkodása szabadságának tudatában járhatott el. A terménynek a saját gazdálkodásához igazodó, silótakarmányként történő betakarítása nem minősül a rendes gazdálkodás követelményével össze nem férő olyan joggyakorlásnak, amely kártérítési igényt alapoz meg a felperes javára. [17] A másodfokú bíróság emellett értékelte, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy amennyiben elszámolási kötelezettség terheli az I. rendű alperest, úgy e kötelezettségének a várható szemes kukorica alapul vételével köteles eleget tenni. Ha a betakarításnak az I. rendű alperes által választott módja jogellenes volna, a marasztalás összegét az sem befolyásolná. [18] Az EUB döntésének hiányában - amit az elsőfokú bíróság még nem értékelhetett - a felek közötti elszámolás alapja a Ptk. 5:
2. §

(2)bekezdése és annak utaló rendelkezése folytán a Ptk. 6:5796:580. §-a. A Ptk. 5:50. §

(2)bekezdése szakított a régi Ptk. előírásával. A jogosultság megszűnése folytán befektetésének (munkájának és költségének) hozadékától eleső személy helyzete a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával megfelelően rendezhető. [19] Amennyiben az EUB döntése alapján a korábbi jogviszonyok változatlanul fennállnak, úgy kiesik a Ptk. 5:50. §

(2)bekezdése szerinti elszámolási szabály alkalmazásának feltétele. Ez azonban az elszámolás módját nem érinti. A Ptk. 5:11. §

(1)-

(2)bekezdésében foglaltakhoz képest a Ptk. 5:

1. §-a szerinti rendelkezések annyiban speciálisak, hogy ha ki is esik az 5:
2. §

(2)bekezdése szerinti elszámolási szabály alkalmazására alapot adó feltétel, attól függetlenül a Ptk. 5:50. §

(3)bekezdése szerinti, az I. rendű alperes tulajdonszerzésére vonatkozó szabály alkalmazandó marad a felek jogviszonyára. [20] Az I. rendű alperes jóhiszeműen került birtokba, a termény betakarításáig nem vált rosszhiszemű birokossá, és a földeket tőle a felperes nem követelte vissza bíróság vagy jegyző előtt. E rendelkezés specialistása folytán a Ptk. 5:11. §

(1)és

(2)bekezdése nem alkalmazható a felek közötti elszámolásra. Az I. rendű alperes jóhiszeműsége folytán az elválással a terményen tulajdonjogot szerzett, így vele szemben nem értelmezhető a meglévő haszon kiadására vonatkozó kötelezettség [Ptk. 5:11. §

(1)bekezdés]. Közömbös, hogy azt elfogyasztotta-e [Ptk. 5:11. §

(2)bekezdés], és az elválasztás (elválás) igazolt ténye folytán fel sem vetődik a beszedni elmulasztott termény kérdése [Ptk. 5:11. §

(2)bekezdés]. A terményen elválással tulajdont szerző jóhiszemű birtokos elszámolási kötelezettsége a Ptk. 5:12. §

(4)bekezdése utaló rendelkezése szerint vagy - egyéb rendelkezés hiányában közvetlenül a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint (Ptk. 6:579-

1. §) alakul. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezzel a kiegészítéssel és helyesbítéssel az elsőfokú bíróság által alkalmazott elszámolási mód irányadó az EUB döntésének figyelembe vétele mellett is. [21] Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felek közötti elszámolásra irányadó jogszabályi rendelkezés kettős felső korlátot tartalmaz. A korábbi jogosult legfeljebb a termés értéke erejéig kérhet megtérítést. A tulajdonostól a gyümölcs a haszonbérlő költekezését és munkájának értékét meghaladóan nem vonható el. Jelentőséggel bírt, hogy a felperes oldalán milyen tényleges költségek merültek fel, mivel az ezt meghaladó gazdagodásra nem tarthat igényt, annak elvonására őt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai nem jogosítják. A ráfordításnál nagyobb vagyoni előny esetén a gazdagodást a felperes csak a felmerült költségei erejéig követelheti, mert ennyiben jutott az ő rovására vagyoni előnyhöz az I. rendű alperes. A felperes keresetét elszámolási igényként kellett elbírálni. Aránypárt kellett felállítani, hogy a megtermelt szemes kukorica (mint haszon, gyümölcs) milyen mértékben alapul a korábbi és milyen mértékben az új jogosult munkáján és költekezésén. [22] Az elsőfokú bíróság a kiegészítését követően helyesen értékelte a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét aggálytalan szakértői véleménynek. Az okiratok hiánya miatt a költségek pontos mértéke meghatározása terén fennálló bizonytalansági tényezőt azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes terhére kellett értékelni, amely a magánszakértő által megjelölt és az igazságügyi szakértő által visszaigazolt plusz-mínusz 10%-os érték. Ez ahhoz vezet, hogy az igazságügyi szakértő által meghatározott 36.977.583 forint termelési költségnek csupán a biztosan felmerülő része (90%), azaz 33.279.824 forint megtérítésére köteles az I. rendű alperes. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az I. rendű alperest elsődlegesen kártérítés, másodlagosan megtérítés jogcímén 61.089.576 forint és
2. október 29-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelező határozat hozatalát kérte. [24] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen mellőzte a jogvita elbírálása során a régi Ptk.
3. §

(2)bekezdését és 339. §

(1)bekezdését. Tévedett továbbá, amikor a Ptk. 5:50. §

(2)bekezdésének olyan értelmezést tulajdonított, miszerint a termés létrejöttében munkát nem végző alperest bármekkora rész megilletheti a termés értékéből. [25] A másodfokú bíróság által alkalmazni rendelt aránypár semmilyen jogszabályi alappal nem bír, így nem vezethet ahhoz, hogy a termés értékének egy része annak ellenére az alperest illesse, hogy ő semmilyen munkát nem végzett a létrejötte érdekében. A felperest a jogviszony során kifejtett munka alapján illette meg a teljes termés, azt elvonni tőle nem lehet. A kockázatok és hasznok olyan jellegű elválasztása, amely a másodfokú bíróság értelmezéséből következik - miszerint a termés elvesztéséből származó kockázatot kizárólag az viseli, aki a földet műveli, de annak esetleges haszna valaki mást illet, aki munkát nem végzett - Magyarország alkotmányos rendjével sincs összhangban, és a Ptk. 1:

1. § szerinti alapelvbe ütközik. Az Alaptörvény XIII. cikke szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz. Azt elvonni csak a törvény kifejezett rendelkezésével lehet teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett. A tulajdonjog alkotmányos szabályai vonatkoznak a felperes várományára, amely a termés beéréséhez kapcsolódott a természet törvényeinek megfelelő időpontban. [26] Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az EUB hivatkozott ítélete ellenére alkalmazta a Fétv.
2. §-át. E jogszabályi rendelkezésre semmilyen jogot nem lehet alapítani, így nem alapítható rá az sem, hogy az I. rendű alperest bármekkora rész is megillesse a termés értékéből. A Fétv.
3. §-a nem illeszkedett a természet törvényeihez azáltal, hogy a haszonélvezeti jog és a haszonbérlet megszűnésére rendelt napok a vegetációs időszakra estek. Ez a körülmény azonban nem jogosította fel az I. rendű alperest arra, hogy a termést önhatalmúlag elválassza és beszedje, tűrési kötelezettség terhelte a felperes ez irányú cselekménye iránt. Az a jogszabály, amelyre hivatkozva az I. rendű alperes cselekedett, alkalmazhatatlanná vált. Ilyen körülmények között közömbös, hogy mi volt az I. rendű alperes tudattartalma, jóhiszemű volt-e a termés elválasztásakor és elszállításakor. Ha a jogszabály alapján önhatalommal élt, viselnie kell annak következményeit is, hogy a jogszabály alkalmazhatósága megszűnt. [27] Az I. rendű ellenkérelmet. alperes nem terjesztett elő felülvizsgálati A Kúria döntése és jogi indokai [28] A régi Pp.
4. §

(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy a meg nem szűnt haszonbérleti szerződése alapján joga volt a perbeli földek használatára és hasznainak szedésére, az általa megtermelt hasznot ennek ellenére a másodfokú bíróság nem ítélte meg a részére, csak a költségei megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest [régi Pp. 272. §

(2)bekezdés]. A Kúria a régi Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. [29] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a perbeli jogviszonyt és az annak alapján érvényesíthető igényeket a Fétv. 108. §

(1)bekezdésének mellőzésével kellett megítélni. A magyar jognak ez a szabályozása ellentétes az EUMSZ 63. cikkének

(1)bekezdésével, amely általánosan tiltja a tagállamok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozást (

1. március 6-i „SERGO" és Günther ítéletek, C-52/
2. és C-113/
3. számú egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2018:157). A közösségi jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között - alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén - saját hatáskörénél fogva - anélkül, eltekintve a nemzeti jogszabályok közösségi joggal ellentétes, akár azt követő rendelkezéseinek alkalmazásától, hogy kezdeményeznie kellene vagy meg kellene várnia, hogy a nemzeti jogszabályt előzetesen, jogalkotási vagy bármely más alkotmányos eljárás útján megsemmisítsék (
4. március 9-i Simmenthal ítélet, C-106/77., ECLI:EU:C:1978:49). [30] A felek közötti jogvita elbírálásakor abból kellett kiindulni, hogy a régi Ptk.
5. §

(1)bekezdése alapján az I. rendű alperes tulajdonában álló perbeli földek haszonélvezője jogosult volt a földeket birtokolni, használni és hasznait szedni. A felperesnek tőle származtatott, a régi Ptk. 452. §

(1)bekezdése szerinti haszonbérleti szerződésen alapuló joga volt a perbeli időszakban a földek használatára és hasznainak szedésére. A Ptk. 5:50. §

(2)bekezdésében foglaltak a jelen esetre nem alkalmazhatók, mert a felperesnek az előbbiekben hivatkozottak miatt nem szűnt meg az a joga, amely őt a földeken megtermelt termények tulajdonba vételére jogosította. A peres felek között kárkötelmi jogviszony pedig azért nem jött létre, mert az I. rendű alperesnek a Fétv. 108. §

(1)bekezdésére tekintettel tanúsított magatartása nem volt felróható. A felperes keresetében nem a földek kiadását igényelte, így a jogvitát nem is a jogalap nélküli birtoklás szabályai szerint kellett eldönteni. A perben érvényesített jog nem a jogalap nélküli birtokost megillető jog volt, emiatt a Ptk. 5:12. §

(4)bekezdésének alkalmazása szóba sem jöhetett. A felperes az általa előadott ténybeli alapon az I. rendű alperessel szemben jogalap nélküli gazdagodás jogcímén [Ptk. 6:579-6:

1. §] támaszthatott követelést. [31] Az I. rendű alperesnek semmilyen joga nem volt arra, hogy a haszonbérelt földek termését elválassza és felhasználja. A földek hasznát a haszonbérlő felperesnek állt jogában beszedni. Azzal, hogy a felperes által megművelt földek termését betakarította, az I. rendű alperes a felperes rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott. A gazdagodás az I. rendű alperesnél természetben ment végbe, de a termés felhasználása miatt a visszatérítési kötelezettsége átalakult a gazdagodás értékének megfizetésére vonatkozó kötelezettséggé. Az I. rendű alperes gazdagodása tehát nem a felperes ráfordításaiban, hanem a haszonbérleti szerződés lényegét adó előny elvonásában, a hasznok felperes helyett történt, jogalap nélküli beszedésében és felhasználásában áll. A fellebbezési eljárásban a felek által nem volt vitatott, hogy a bíróság a haszonbérelt földeken megtermelhető szemes kukorica értékét megalapozottan vette alapul a gazdagodás értékének megállapításához. A Kúria ezért a perben beszerzett igazságügyi szakvélemény alapján a szemes kukorica betakarításkori értékét 68.008.216 forintban állapította meg és az I. rendű alperes pénzfizetési kötelezettségét a felperes keresetében követelt összegre felemelte. [32] A jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében a Kúria mindezekre tekintettel a régi Pp.
2. §

(4)bekezdése alapján - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva az I. rendű alperest a kereset teljesítésére kötelezte. A késedelmi kamatfizetési kötelezettség mértékét a Ptk. 6:48. §

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően pontosította. [33] A döntés az első- és másodfokú perköltségre is kihatással volt. A felperes a keresetét az elsőfokú eljárás során leszállította, ezért pernyertességének arányát 74%-ban kellett megállapítani. A régi Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján az I. rendű alperes a felperes által megfizetett kereseti és fellebbezési illetékre, valamint az általa előlegezett szakértői költségre és a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjra is figyelemmel 5.666.687 forint első- és másodfokú perköltséget köteles a felperes javára megfizetni. A feleket képviselő ügyvédek munkadíját a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. §

(2)bekezdés a), b) pontja,

(4),

(5),

(6)bekezdése és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján a kifejtett tevékenység munka- és időigényéhez igazodó mérsékelt összegben állapította meg. Az elsőfokú eljárásban a felperes javára 1.290.000 forint, az alperes javára 525.000 forint ügyvédi munkadíjat vett figyelembe a perköltség számításánál. A megismételt eljárásban az ügyvédi munkadíj ennek 50%-a. A másodfokú eljárásban a felperes javára megállapított ügyvédi munkadíj összeg 469.900 forint, valamint 381.000 forint. Záró rész [34] A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Kúria a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az I. rendű alperest a felperes javára az IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése szerint megállapított 500.000 forint mérsékelt összegű ügyvédi munkadíj és a 2.780.975 forint felülvizsgálati eljárási illetékből álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [36] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. március
2. Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró