Bhar.178/2019/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti. Az eljárás során felmerült 97.170.-Ft bűnügyi költséget a magánvádló köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Magánvádló

1. március 22-én vádlott ellen feljelentéssel, majd
2. május 22-én a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság előtt magánindítvánnyal élt a Btk.164.§

(1)és

(2)bekezdése szerinti testi sértés vétsége miatt. A magánindítvány alapján eljáró Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság

1. szeptember
2. napján kelt 11.B.XX.559/2017/
3. számú ítéletével vádlottat az ellene testi sértés vétsége (Btk.164.§

(1)bekezdés) vádja alól - bizonyítottság hiányában - felmentette. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, míg a magánvádló fellebbezésében bűnösség megállapítását, amennyiben a könnyű testi sértés nem állapítható meg, úgy tettleges becsületsértés megállapítását kérte a vádlott terhére. Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. június 4. napján kelt 20.Bf. 11.420/2018/6. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében (Btk.227.§

(2)bekezdés), ezért őt 1 évre próbára bocsátotta és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség egy részének megfizetésére. Az ítélet ellen vádlott nyújtott be határidőben fellebbezést, melyben a másodfokon eljárt bírósággal szemben kizárási indítványt is előterjesztett. Utóbbi indítványát a Fővárosi Törvényszék

1. szeptember
2. napján kelt 22.Bkk.9622/2019/
3. számú határozatával megvizsgálva a Fővárosi Törvényszék
4. Bf. tanács tagjainak kizárását megtagadta. A harmadfokú eljárás során a vádlott részére kirendelt védő beadványában az ahhoz csatolt vádlotti fellebbezéshez csatlakozva felmentésre tett indítványt. A Btk.22.§

(1)bekezdésére hivatkozva fejtette ki, hogy a magánvádló ellenséges fellépése indokolta a vádlott magatartását, aki a lehető legcsekélyebb önvédelmi elhárító magatartást tanúsította. A magánvádló kézzel történő megérintését az indokolta, hogy a vádlott felszólítására a magánvádló agresszív lett és fegyveréért nyúlt. A vádlott joggal feltételezte a magánvádló viselkedése alapján, hogy akár használni is hajlandó a fegyverét célja eléréséhez, melyet mindenképpen el akart kerülni. Mindezek alapján a vádlotti magatartást a magánvádló támadó jellegű megérintésének nem lehet tekinteni, védence a tettleges becsületsértés törvényi tényállását sem valósította meg. A védő indítványozta a vádlott becsületsértés vétsége alóli felmentését. A vádlott

1. június
2. napján kelt fellebbezésében és a
3. június
4. napján kelt fellebbezés kiegészítésében az ügy érdemét illetően jogos védelmi helyzetre hivatkozott. Sérelmezte, hogy a másodfokon eljárt bíróság a megváltoztatott vád ellenére bizonyítást nem folytatott le, nem szerezte be a magánvádlóval szembeni fegyveres fellépések okán a vádlott által indított eljárások anyagát. A vádlott a jogos védelmi helyzetre hivatkozva indítványozta az összes, a magánvádló fegyver használatával összefüggő irat beszerzését és értékelését. A fellebbezés más okból megalapozott. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletével szemben helytállóan biztosított fellebbezési jogot a Be.615.§

(1)és

(2)bekezdés b) pontja alapján, miután az első fokon elítélt vádlottat felmentette. Jelen ügyben az ellentétes első- és másodfokú döntésre figyelemmel a harmadfokú felülvizsgálat lehetősége a Be.618.§

(1)bekezdés alapján megnyílt. A felülbírálat során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az első és másodfokú eljárásban a Be.625.§

(1),

(2)és

(3)bekezdésében írt hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg. A felülbírálat során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően az eljárást kellő részletességgel és alapossággal folytatta le. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálásához szükséges összes fellelhető bizonyítékot beszerezte, ügyfelderítési és indokolási kötelezettségének teljes körűen eleget tett. A logika és észszerűség szabályainak megfelelően számot adott arról, hogy a tényállás megállapításakor mely bizonyítékoknak adott hitelt, illetve melyeket, milyen indokkal vetette el. Az elsőfokú bíróság az így rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megalapozott tényállást állapított meg, melyet a másodfokú bíróság irányadónak tekintett. A Be.619.§

(1)bekezdés szerint a harmadfokú bíróság határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletet meghozta, kivéve ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A Be.619.§

(2)bekezdés értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak, a vádlott bizonyítási indítványában megjelölt bizonyítás felvétele így a törvényben kizárt. A megalapozott tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó. A tényállásban foglalt cselekményt illetően az irányadó megalapozott tényállásból másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - helytelenül vont következtetést a vádlott bűnösségére. A tényállás szerint a magánvádló a mellékhelyiségbe akart menni, melyben őt a vádlott akként akadályozta meg, hogy figyelmeztetés nélkül mellkason lökte. Nem bizonyítható, hogy a lökéstől a magánvádló elesett-e, bármilyen sérülést szenvedett-e és az azt követő kórházi kezelése indokolt volt-e. Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján a vádlottat a könnyű testi sértés vétsége alól bizonyítottság hiányában mentette fel. A másodfokú bíróság a testi sértést illetően egyetértett az elsőfokú bíróság azon a következtetésével, hogy a földre kerülésével kapcsolatban sérülés bekövetkezése nem volt kétséget kizáróan megállapítható és helytállónak minősítette a testi sértés vétsége alóli felmentést. Álláspontja szerint tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor az nem észlelte, hogy a vádlotti lökés, mint testi sérüléssel járó eredmény nélkülöző magatartás más törvényi tényállást is megvalósíthat. Utalva a következetes bírói gyakorlatra a BH.2006. 175. számú jogeset felhívása mellett azzal érvelt, hogy a sértett testének támadó jellegű fizikai érintése az emberi méltóságnak, ezáltal a becsület csorbítására alkalmas magatartásnak minősül, amely megvalósítja a Btk.227.§

(2)bekezdésében rögzített tettleges becsületsértés törvényi tényállási elemeit. A vádlott azon magatartását, hogy a helyiségbe való belépés megakadályozása érdekében a magánvádlót meglökte a Btk.459.§

(1)bekezdés 4. pontja szerinti támadó jellegű fizikai ráhatásnak minősítette. Hivatkozva a vádlott és a sértett közti elmérgesedett viszonyra és arra, hogy a mozdulatot mások is észlelhették, megállapította, hogy a vádlottnak legalább az eshetőleges szándéka kiterjedt cselekményének a sértett becsület csorbítására való alkalmasságára. A harmadfokú bíróság a törvényszék bűnösség megállapításához vezető jogi érvelésével nem értett egyet. A Btk.227.§

(2)bekezdés szerint aki a becsületsértést tettlegesen követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A tettleges becsületsértés elkövetési magatartása a sértett teste ellen irányuló, az emberi becsületet és méltóságot csorbító bántalmazással vagy támadó jellegű megérintéssel valósul meg, amely testi sértést nem okoz. A becsületsértés kizárólag szándékosan egyenes vagy eshetőleges szándékkal - követhető el, az elkövető tudatának át kell fognia a cselekmény becsületsértésre alkalmas jellegét. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlott magatartása az adott környezetben alkalmas volt arra, hogy a magánvádló emberi méltóságát, becsületét sértse. Az irányadó tényállás, mely szerint a vádlott a magánvádlót azért lökte meg, mert a telephely mellékhelyiségébe akart menni nem tartalmaz olyan további körülményt, amely a becsületsértésre alkalmas jelleget igazolná és erre a történeti tényállás elemei alapján sem vonható következtetés. A törvényszék által hivatkozott a vádlott és a sértett közötti elmérgesedett viszony nem része a tényállásnak és szemben a másodfokú határozatban felhívott jogesettel, az adott környezet sem volt alkalmas arra, hogy a magánvádló emberi méltóságát, becsületét sértse. A vádlott cselekménye minősíthető a sértett testének támadó jellegű fizikai érintéseként az elkövetés további alanyi és tárgyi körülményei alapján - pontosabban azok hiányában - azonban nem vonható következtetés az elkövető becsületsértést illető tudattartamára. A törvényi tényállás elemeinek hiányában így a vádlott cselekménye nem minősül a másodfokú bíróság által megállapított bűncselekmény, Btk.227.§

(2)bekezdés szerinti a tettleges becsületsértés vétségeként sem. Miután az irányadó tényállásban írt cselekmény nem bűncselekmény a harmadfokú eljáró Fővárosi Ítélőtábla vádlottat a Be.566.§

(1)bekezdés alapján a tettleges becsületsértés miatti vád alól felmentette. A felmentő rendelkezésre tekintettel az eljárás során a Be.145.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint felmerült bűnügyi költséget - eljárási illetéket és szakértői díjat - a Be.782.§

(1)bekezdés alapján a magánvádló viseli. A fent írtakra figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.621.§

(2)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva figyelemmel a Be.762.§-ára a Be.624.§

(1)bekezdés alapján megváltoztatta. Budapest,

1. év október hó
2. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke Dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.11.420/2018/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.178/2019/
4. számú ítéletével
5. év október hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év október hó
8. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke