Pfv.21765/2018/7 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség. A jogerős ítélet jogszabálysértő volta csak akkor állapítható meg, ha az ügyben eljáró első- vagy másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a logika szabályaival ellentétesen, nyilvánvalóan okszerűtlenül mérlegelte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.765/2018/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Kiss Gábor előadó bíró . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű A felperesek képviselője: Dr. Solymos Sára ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű Az alperesek képviselője: Nagyné dr. Lukács Anna ügyvéd A per tárgya: Birtokháborítás megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: I-VI. rendű alperesek A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Pécsi Törvényszék 1.Pf.20.017/2018/
2. Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Pécsi Járásbíróság 14.P.20.417/206/
3. Rendelkező rész A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Pf.20.017/2018/
4. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja; kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 110.000 (száztízezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A p-i
5. helyrajzi számú lakóház, udvar megnevezésű ingatlan a felperesek közös tulajdona, a II-III. rendű felperesek tulajdoni hányadát terheli az I. rendű felperes özvegyi haszonélvezeti joga. Az ingatlant az I. rendű felperes használja. Az azzal szomszédos B. utca 25/
6. szám alatti társasházi közös tulajdonban álló ingatlanban a
7. helyrajzi számú ingatlan az I-II. rendű alperesek, a
8. helyrajzi számú ingatlan a III-IV. rendű alperesek, a
9. helyrajzi számú ingatlan az V-VI. rendű alperesek közös tulajdona. Az alperesek a társasházi közös tulajdonban álló ingatlan használatát a tulajdoni hányadaikhoz igazodóan megosztották. Az ingatlanukon 2009-ben térkőburkolatot alakítottak ki. Az I. rendű felperes 2013-ban a két ingatlan között húzódó kerítést elbontotta és a telekhatár kimérését követően új kerítést létesített. A korábbi kőkerítésben csapadékelvezető cső volt, amely a csapadékot az alperesek ingatlana felé vezette el. A hullámpala kerítés a felperesek ingatlanán álló melléképület sarkától az ingatlan farmezsgyéjéig húzódik. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] [7] A felperesek módosított keresetükben - egyebek mellett - kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket, hogy a saját ingatlanukon biztosítsák a csapadékelvezetést. Előadták, hogy az alperesek birtokháborítást követtek el azzal, hogy nem biztosítják a nagyobb esőzéseknél azt, hogy a csapadék ne folyjon át az ő ingatlanukra. Állították, hogy az alperesek ingatlanán a térkövezett kocsibeálló megépítése előtt a csapadékvíz az alperesek ingatlanán elszivárgott a talajba. Az alperesek kérték a kereset elutasítását. Vitatták, hogy az ingatlanukról a csapadék átfolyna a felperesek ingatlanára. Visz ontkeresetet is előterjesztettek, amelyben kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű felperest, hogy az ingatlanok közötti határvonalon a kerítést teljes hosszában építse ki. Az első- és másodfokú ítélet [8] [9] [10] [11] [12] [13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét és az alperesek viszontkeresetét elutasította. A tényállás megállapítása céljából szakértői bizonyítást folytatott le és a beszerzett építőmérnöki, vízrendezési szakvéleményt elfogadta ítélkezése alapjául. Az alapján tényként állapította meg, hogy az alperesek ingatlanán nincs olyan csapadékelvezetési hiányosság, ami a felperesek részéről birtokvédelmi igényt alapozhat meg. Utalt arra is, hogy az alperesek részéről a Polgári Törvénykönyvről szóló
10. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
11. §-ában foglalt zavaró szomszédjogi áthatás nem történt. Okfejtése szerint nincs olyan jogszabályi kötelezettség, amely szerint a felperes a közös telekhatáron kerítés építésére lenne kötelezhető. Utalt arra, hogy az I. rendű felperes a perben úgy nyilatkozott, hogy vállalja a kerítés megépítését a két ingatlan telekhatárán teljes hosszában, az alperesek annak jelzett szándéka ellen nem tiltakoztak. A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta és egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 60 napon belül az ingatlanuk behajtójának középső részén fél méteres sávban az út teljes hosszában a zárt felületű burkolatot gyepbetétes idomokra cseréljék ki, a felpereseket pedig egyetemlegesen arra kötelezte, hogy 60 napon belül állítsák helyre a K. T. igazságügyi földmérő szakértő által készített szakvéleményhez
12. szám alatt csatolt mérési vázlaton jelölt 8013-8024 pontok között a kerítést. A keresetet és a viszontkeresetet ezt meghaladóan elutasította. A másodfokú bíróság szerint az I. rendű felperes egy már korábban megvolt kerítést bontott el, azonban nem teljesen, hanem csak az ingatlana melléképületéig, azzal a szándékkal, hogy azt újjáépíti, azonban erre nem került sor, mert vitássá tette a közös határvonal természetbeni helyét. Az így kialakult állapot balesetveszélyes, ezért a másodfokú bíróság szerint egyik fél érdekét sem szolgálja az évek óta ilyen módon fennálló helyzet további konzerválása. Úgy ítélte meg, hogy a felperesek birtokháborító magatartása azzal szüntethető meg, ha az alperesek által kért nyomvonalon a kerítést helyreállítják, a nyomvonal pedig megegyezik a földmérő által készített vázlaton jelölt határvonallal. Kiemelte, hogy a bírói gyakorlat kifejezetten ismeri azokat az eseteket, amikor a tulajdonos kerítés állítására kötelezhető. [14] Ugyanakkor a felperesek keresetét megalapozottnak találta annyiban, hogy a csapadékvíz elvezetése hatékonyságának növelése érdekében indokolt kötelezni az alpereseket arra, hogy az építési szakértő véleménye szerint a zárt térkőburkolatot, amelyet gépkocsibehajtóként használnak, középen fél méter szélességben az út teljes hosszában lássák el, illetve cseréljék ki gyepbetétes idomokkal. Szerinte ezzel nagyobb mennyiségű, rövid idő alatt lezúduló csapadékvíz esetén a vízelvezetés hatékonysága megnő. [15] Kiemelte: a szakértői vélemény alapján kizárható, hogy az alperesek ingatlanáról a csapadékvíz a felperesek ingatlanára folyik, az alperesek birtokháborítást nem követtek el. Ennek ellenére a térkőburkolat részbeni cseréjét - a szakértői véleményben javasolt módon - szükségesnek tartotta, mert szerinte a felek közötti rossz szomszédi viszonyra tekintettel indokolt tovább növelni a csapadékvíz-elvezetés hatásfokát és a talaj páraháztartásának javítását. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amely - tartalma szerint - annak a részbeni hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítéletnek a felperesek keresetét elutasító részét is helybenhagyó határozat meghozatalára irányult. [17] Előadták, hogy a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a térkőburkolat zárt. Arra hivatkoztak, hogy a perben beszerzett szakvélemény egyértelműen tartalmazza: a hézagok homokkal vannak besöpörve. Utaltak arra, hogy a szakértő egyértelműen nyilatkozott: a térkő burkolatán a csapadékvíz el tud szivárogni, emellett szerintük figyelembe kell venni, hogy a térkövezés mellé ültetett tujasor is elszívja a csapadékvíz nagy részét. Kiemelték, hogy a perbeli adatok alapján megállapítást nyert, hogy a térkőburkolat nem lejt a felperesek ingatlana felé, a térköves bejárónak van lejtése, de innen a víz nem juthat át a felperesek ingatlanára, a víz elszivárogtatása az ő oldalukon történik. [18] Okfejtésük szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló
13. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
14. §