Pfv.20189/2019/5 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.189/2019/

1. A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke Dr. Pataki Árpád előadó bíró Dr. Kovács Zsuzsanna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Andrási és Hegedűs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Andrási Gergely ügyvéd) Az alperes: ... Az alperes képviselője: SBGK Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Borbély Boglárka ügyvéd) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.635/2018/5-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.P.21.961/2017/
2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A meg nem fizetett 70.000 (Hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes köteles az államnak - külön felhívásra - megtéríteni. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes által szolgáltatott ... televíziós csatorna munkatársai a „..." című műsor részére a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa
3. november 11-én tartott fellebbviteli nyilvános üléséről riportot készítettek. A tárgyalás által érintett büntetőeljárásban a felperes a III. rendű vádlott volt, aki a tárgyaláson egyenruhában vett részt, a felperes ugyanis korábban rendőr volt. A felperes egyenruhájának ujján állományjelzőt viselt (Heves Megyei Rendőrkapitányság), valamint a mellkasán hímzett névkitűzőt viselt. A büntetőügyben eljárt tanács elnökének kérdésére a felperes mint vádlott úgy nyilatkozott, hogy nem járul hozzá, hogy a sajtónak a tárgyaláson jelenlévő munkatársai róla kép- és hangfelvételt készítsenek. [2] A büntetőügyben eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését a felperes bűnösségét megállapító részben nem változtatta meg és a felperest a pótmagánvádló által megjelölt körben bűnösnek mondta ki hivatalos eljárásban, társtettesként elkövetett bántalmazás bűntette miatt. [3] Az alperes a tárgyalásról készült riportot a ... televíziós csatornán a
4. november 11-én 18 órakor kezdődő „..." és a
5. november 12-én 0 óra 15 perckor kezdődő „..." című hírműsorban, továbbá társcsatornái közül november 11-én a ... csatornán a 23 óra 20 perckor kezdődő, a ...csatornán pedig a 16 óra 45 perckor kezdődő hírműsorokban mutatta be. Ezek a hírműsorok az alperes internetes elérhetőségén
6. november
7. és
8. január
9. között bárki számára időkorlátozás nélkül tetszés szerint megtekinthetők voltak. [4] A riportban az alperes a felperes arcát kitakarta, azonban a zubbonyán a Hatvani Rendőrkapitányság által kibocsátott, női tenyér-méretű állományjelző és a felperes nevét sötétkék alapon fehér betűkkel bemutatott, hímzett 1x 10 cm-es névkitűző olvashatóan látszott, továbbá a felperesnek az utolsó szó jogán elmondott szavai eltorzítás nélkül hallatszottak. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a képmás és hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát, amikor a riportban felismerhető módon mutatta be, mert bár arcát kitakarta, de hangját nem torzította el, továbbá a névkitűző, valamint a névtábla alapján személye beazonosíthatóvá vált. További jogkövetkezményként 1.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Perköltség igényét a megbízási szerződés alapján 300.000 forint + áfa összegben kérte meghatározni azzal, hogy tárgyalásonként további 25.000 + áfa összeg megállapítását kérte. Az alperes ellenkérelmében a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes képmását kitakarták, az egyenruháján látható állományjelző és a név kitűzőn szereplő név a távolság miatt ténylegesen nem olvasható, így a felperes személye az átlagnéző számára nem volt beazonosítható. Amennyiben a felperes ismeretségi körében volt olyan személy, aki a riport alapján felismerte, az nyilvánvalóan annak a következménye, hogy a felperes tájékoztatást adott másoknak a büntetőeljárásról. Érdemben előadta, hogy a felperes a bűncselekmény elkövetésekor közhatalmat gyakorló hivatásos személy volt, akinek a társadalomra kiemelten veszélyes jogellenes tevékenységéről való tájékoztatás, illetve annak szabad bírálata a sajtó alapvető feladata és joga. Olyan eljárásról tudósítottak a konkrét esetben, amely kiemelt közérdeklődésre tartott számot. Hivatkozott ebben a körben a 7/
10. (III.7.) és 28/2014.(IX.29.) AB határozatok indokolására. Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének nagyobb részben helyt adott, és megállapította, hogy a
11. november 11-én 18.00 órakor kezdődő ... című hírműsorban megsértette az alperes a felperes képmáshoz és hangfelvételhez való jogát azzal, hogy a műsorban 11:55 perctől látható riportban 12:57 és 13:01 perc között jól láthatóan bemutatta a felperes állományjelzőjét és a nevét tartalmazó névtábláját, továbbá azzal, hogy 13:04 és 13:13 perc között a felperes hangját torzítás nélkül bemutatta. Megállapította azt is, hogy a felperes képmás és hangfelvételhez való jogát az alperes azzal is megsértette, hogy a fentiek szerint körülírt felvételeket a ... csatornán
12. november 11-én 23 óra 20-kor kezdődő, illetve a ... csatornán
13. november
14. napján 16.45-kor kezdődő hírműsorokban, továbbá az alperes honlapján a
15. november
16. és a
17. január
18. közötti időszakban közzétette. Jogkövetkezményként kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.300.000 forint sérelemdíjat, továbbá 403.850 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kiinduló pontként rögzítette, hogy a Ptk. a hatályba lépését megelőző bírósági gyakorlattal egyező [8] módon követelményként írja elő azt, hogy az érintett hozzájárulását be kell szerezni az őt ábrázoló képfelvételek elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához egyaránt. Ez alól nem jelent kivételt a büntetőeljárásról szóló tudósítás sem. A hangfelvételek készítése és felhasználása kapcsán megállapította, hogy azok felhasználása a képfelvételekre vonatkozó szabályokkal egyező módon lehetséges. A perben egyértelműen megállapíthatónak találta, hogy ilyen hozzájárulást a felperes képmásának és hangfelvételének rögzítéséhez, illetve felhasználásához nem adott. Az alperes védekezéséhez képest vizsgálta, hogy a felvételekkel érintett társadalmi vita [9] folytatásához szükségszerűen hozzájárul-e a felperes személyének bemutatása. Összességében arra a következtetésre jutott, hogy az alperes érvelése nem helytálló, mert a felperest a kép- és hangfelvétel nem szolgálati működése során ábrázolta, mutatta be, hanem annak következményeként. A bírósági eljárás nem közéleti esemény, arra a büntetőeljárásról szóló
19. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 74/B. §

(1)bekezdése az irányadó függetlenül attól, hogy valamely hivatásrend tagjával szemben folyik-e az eljárás vagy sem. [10] Azt is vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a kép- és hangfelvétel bemutatása alkalmas volt-e a felperes által hivatkozott hátrányok előidézésére. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy az alperes a felperes hangfelvételhez fűződő jogát azzal együtt sértette meg, hogy a felperes közvetlen szolgálati helyét bemutató állományjelzőt, illetőleg a felperes vezeték- és keresztnevét bemutató azonosító névtáblát is láthatóvá tette. A felperes személyes előadása és az általa meghallgatni kért tanúk vallomására tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy olvasható módon mutatták be a felperes névtábláját, illetve állományjelzőjét, amely a hangazonosítás mellett a felperes személyét felismerhetővé tette. Mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy az alperes a felperes állományjelzője és névtáblája kitakarásának mellőzésével készített képekkel, illetve a hangját eltorzítás nélkül bemutató hangfelvétel közzétételével megsértette a felperes hangfelvételhez való jogát. (Ptk. 2:

1. §) [11] A sérelemdíj összegének megállapításakor figyelemmel volt arra, hogy az egyes közzétételek milyen napszakban történtek, azok mekkora nézettséget elérő műsorokban kerültek bemutatásra. A
2. november 11-én a ... ... című műsor, illetve a ... csatornán 16 óra 45 perckor bemutatott hírműsor nézettsége jelentős, ezért ezen jogsértések kapcsán a bíróság 200.000-200.000 forintban állapította meg a sérelemdíj mértékét. A november 12-én a Tények Este című hírműsorban, illetve a ... csatornán látható hírműsorban az éjszakai órákra eső bemutatásra tekintettel jogsértésenként 100.000-100.000 forintban látta megállapíthatónak a sérelemdíj mértékét. Az elsőfokú bíróság további 200.000 forintot tartott indokoltnak amiatt, hogy a jogsértő alperesi közzététel hónapokig elérhető volt az alperes hírműsorait ismételten bemutató internetes hozzáféréssel bárki számára, bármely időpontban. Az elsőfokú bíróság köztudomású ténynek tekintette, hogy a felperesre [7] [12] [13] [14] [15] [16] hátrányos az olyan bemutatás, amely a bíróság előtti felelősségre vonás közben mutatja. Mérlegelte azt, hogy a személyének azonosítása, a rendőri bántalmazással kapcsolatos társadalmi vita lefolytatásához szükségtelennek tekinthető. Az elsőfokú bíróság szerint a korábbi társadalmi szerepvállalás, a rendőr, főtörzsőrmesterként gyakorolt szolgálati működés nem tekinthető kiemelkedő súlyúnak. Megjegyezte, hogy a felperes azonosíthatósága tulajdonképpen az alperes számára sem volt kiemelt jelentősége, hiszen a képmását a felvételeken kitakarta, illetve a műsorok internetes elérhetőségét végülis önként szüntette meg. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor további 500.000 forint sérelemdíjat is indokoltnak látott a jogsértésnek a felperes környezetére, illetve a felperes személyére eső hátránya okán, illetve a felperes későbbi munkavállalására gyakorolt a hatásának a súlyára, mértékére tekintettel. A perköltség megállapításánál a pernyertesség, pervesztesség arányát az alperesre terhesebben 87 %-13 %-ban állapította meg. Az alperest marasztalta az eljárási illeték 87 %-ában és a felperesi ügyvédi munkadíjban. A felperest a fennmaradó 11.700 forint illeték megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a képmáshoz fűződő személyiségi jog megsértésének megállapítását mellőzte. Az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét 500.000 forintra leszállította. Egyekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy a fellebbezési eljárás eredményére tekintettel fizessen meg az alperesnek 21.150 forint + áfa elsőfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 112.000 forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Kötelezte egyidejűleg az alperest, hogy 82.000 forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket fizessen meg a Magyar Államnak. A másodfokú eljárás perköltségét illetően úgy rendelkezett, hogy a felperes és az alperes a másodfokú költségeiket maguk kötelesek viselni. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, de a levont következtetéseivel a másodfokú bíróság csak részben értett egyet. A jogerős ítélet indokolása kiemelte, hogy egy büntetőeljárás ténye, az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló
3. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.)
4. §
5. pontja alapján az azzal érintett különleges személyes adatának minősül, teljes titokban tartása ugyanakkor fogalmilag kizárt. Ilyen körülményről ugyanis számosan szükségszerűen értesülnek, bizonyos feltételek mellett arról a nyilvánosság is tudomást szerezhet. A személyes adatok védelméről a büntetőeljárás során elsődlegesen az adott eljárásra vonatkozó eljárásjogi törvények gondoskodnak. A Be. 74/B. §-a értelmében a büntetőeljárással érintett személyről a tárgyalás során csak engedélyével készülhet kép- és hangfelvétel. A jelen esetre a jogerős ítélet szerint sem állítható fel analógia a hatósági személyt intézkedés közben ábrázoló képfelvételekkel, így az Alkotmánybíróság 28/
6. (IX.29.) AB határozatában kifejtettek nem alkalmazhatóak, ha a 7/
7. (III.7.) AB határozatban kifejtett érdekmérlegelés nem végezhető el. Mindebből következően a jogerős ítélet nem osztotta az alperes fellebbezésének azon érvelését, hogy a közvélemény tájékoztatásához fűződő érdek a jelen esetben erősebb volna a felperes személyiségi jogánál, és azt sem, hogy a felperes hozzájárulására a felvételek elkészítéséhez és felhasználáshoz a Polgári Törvénykönyvről szóló
8. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
9. §ának rendelkezései miatt ne lett volna szükség. A jogerős ítélet kifejtette, hogy a tárgyalás nyilvánossága alkotmányos, garanciális alapelv, de ez elsődlegesen a tárgyalóterem nyilvánosságát, a bírósági eljárás és a döntés figyelemmel követhetőségét, ellenőrizhetőségét jelenti. Ennek alapvető indoka nem a közéleti vita általános információs érdeke, hanem az eljárásban érintettek védelme azzal, hogy jogaikról a bíróság a tárgyalás nyilvánosságának színe előtt döntsön. A tárgyalóterem önmagában nem a közügyek vitatásának helyszíne (fóruma) hanem a vádról, vagy a peres felek jogairól döntő igazságszolgáltatás helyszíne. Az igazságszolgáltatás általános és a perben résztvevők speciális érdekei, jogai mentén a tárgyalóterem sajtónyilvánossága másképp ítélendő meg, és a sajtószabadság korlátozása, ez esetben szélesebb körben minősülhet indokoltnak, mint a közügyekről, jelenkori eseményekről szóló [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] tudósítások kapcsán. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a hang torzításmentes bemutatása kapcsán a felperes személyiségi jogának sérelmét tekintettel arra, hogy a felvételek nem vonhatók a Ptk. 2:
10. §

(2)bekezdésében meghatározott olyan felvételek körébe, amelyek esetében az érintett hozzájárulására ne lenne szükség. A másodfokú bíróság ugyanakkor nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy az állományjelzés és a névtábla bemutatása útján sérült volna a felperes képmáshoz való személyiségi joga is. Értékelése szerint a képmás a személyiség olyan egyedi jellemzője, amely önálló védelmet élvez a személyiségi jogok között, annak sérelme, nem valósul meg más nevesített személyiségi jogok megsértésén keresztül. A jogerős ítélet értékelése szerint más tárgyiasult dolog, így névtábla bemutatásán keresztül nem jeleníthető meg a képmáshoz való jog sérelme. A névtábla és az állományjelző felfedése révén a felperes ténylegesen a beazonosíthatóságát sérelmezte, amely legfeljebb a magántitok körében értelmezhető. Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy az állományjelző önmagában nem teszi a felperest beazonosíthatóvá figyelemmel arra, hogy az a szolgálati helyeinek tágabb körét (Heves Megye) jelölte meg. Összességében arra a következtetésre jutott, hogy az állományjelzőnek, illetve a névtáblának a jogsértés megállapíthatósága körében nem volt döntő jelentősége annak, hogy ezek a jelvények mennyiben voltak felismerhetők, mennyiben szolgálták a felperes felismerhetőségét. A sérelemdíj mértéke tekintetében a jogerős ítélet részben találta megalapozottnak a fellebbezést. Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal, hogy a sérelemdíjat egyenként lehetne megállapítani a megjelenések kapcsán. Nem látott arra sem lehetőséget, hogy ezen felül újabb összeg kerüljön meghatározásra a felperes környezetére gyakorolt negatív hatás miatt. A sérelemdíjat ugyanis az összes értékelési szempont figyelembevételével a jogszabály rendelkezése szerint egy összegben kell meghatározni. A jogerős ítélet értékelése szerint a felperes nem adott elő olyan körülményeket, amelyek a jogsértés folytán őt ért hátrányok körében a köztudomású tényeken túlmutató és az általános bírói gyakorlattól eltérő sérelemdíj iránti igényt megalapozták volna. A jogerős ítélet értékelése szerint a felperes csak hivatkozott arra, hogy elesett egy munkalehetőségtől az alperesi riport miatt, ezt azonban nem bizonyította. Erre vonatkozóan ... tanú csak a felperestől származott tudomását adta elő, ami bizonyítékként nem értékelhető akkor, amikor a felperes közvetlen bizonyítékkal is szolgálhatott volna a hivatkozott munkáltatótól származó, akár írásos dokumentummal, tanúbizonyítással. A másodfokú bíróság a hátrányok körében érdemben azt tudta igazolni, hogy az alperes kétséget kizáróan megsértette a külön eljárásjogi rendelkezésekkel védett információs önrendelkezési jogát a felperesnek, kifejezett tiltása ellenére mutatta be a hangját, a jogsértést több módon és alkalommal megismételte. A felróhatóság körében értékelte azt, hogy az eljárásból kitűnően egyértelműen hanyagságra lehet következtetni, mert a felvételen jól látható, hogy a kamerától távolabb elhelyezkedő, a felperessel hasonló módon névtáblát és állományjelzőt viselő személy esetében azok kitakarása megfelelően megtörtént, de azon személy hangja is torzítás nélkül hallható. Ezek a körülmények arra utalnak, hogy nem szándékos jogsértés történt, de a szakmai szabályokat nem kellően gondos módon alkalmazták. Értékelendőnek találta azt is, hogy az alperesi műsorok széles nyilvánosságot kaptak, a felperes érintettségéről abból számosan értesülhettek. Mindezek alapján a sérelemdíj mértékét a másodfokú bíróság 500.000 forintra leszállította. A pernyertesség, pervesztesség arányának változására figyelemmel a perköltségviselési arányokat is megváltoztatta. Észlelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletének rendelkező részében nem hozott határozatot a perköltség viseléséről. Összességében a pernyertesség, pervesztesség arányát a felperesre terhesebben 1/3-2/3 arányban állapította meg, ez indokolta a perköltség viselési arányok megváltoztatását. Külön rögzítette, hogy a felperesi képviselő csak hivatkozott a perköltsége vonatkozásában a megbízási szerződésére, de azt végülis nem csatolta be. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kereset teljes elutasítását kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett, továbbá perköltségre tartott igényt. Kérelmének indokolásaként előadta, hogy a felperes hivatásos állományú rendőr volt, közhatalom gyakorlása közben tanúsított olyan veszélyes, jogellenes magatartást, amely miatt ellene büntetőeljárás indult. Ehhez képest a büntetőeljárás a közérdeklődésre számot tartó esemény volt, amely kapcsán az alperest tájékoztatási kötelezettség terhelte. Az alperes álláspontja szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlata, valamint az Alkotmánybíróság határozatainak indokolása egyértelművé teszi, hogy közéleti vita kapcsán nem szükséges az érintett személy hozzájárulása a képmásának, vagy hangfelvételének nyilvánosságra hozatalához. Utalt ebben a körben a Ptk. 2:44. §-ának és 2:48. §-ának szükséges együttes értelmezésére és arra, hogy a bemutatás módja semmilyen módon nem sértette a felperes emberi méltóságát. Az alperes álláspontja szerint az adott esetben a jelenkor eseményeiről történő objektív tájékoztatás történt az alperesi sajtószerv részéről. Nyilvános tárgyalásról volt szó, annak eseményeit tárgyilagos módon mutatták be, annak sértő jellege nem volt, közérdeklődésre számot tartó ügyben, vagyis közügyben tudósítottak. Az alperes jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet által felhívott 3021/2018. (I.26.) AB határozat Alkotmánybírósági határozat a konkrét ügyben nem volt alkalmazható. Hivatkozott az Alkotmánybíróság 3348/2018. (XI.12.) AB határozatára, amelyből azt emelte ki, hogy a közérdeklődésre számot tartó ügyek esetében elsődleges a tájékoztatáshoz való jog gyakorlása a személyiségi jogok érvényesüléséhez képest. Az alperes szerint a helyes érdekösszemérés eredménye csak az lehet, hogy a tájékoztatáshoz való jog kerül előtérbe, mert nem szakítható el a felvétel bemutatása a riport tényleges tartalmától, valamint attól, hogy nem ábrázolják a felperest megalázó helyzetben. [25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokaira figyelemmel. Álláspontja szerint a Ptk. 2: 48. §-ának foglalt szabályozás a hozzájárulás elhagyását csak tömegfelvétel vagy közszereplés esetén teszi alkalmazhatóvá, azért, mert rendőr volt korábban a felperes, az alperesnek nem keletkeznek „többletjogosítványai". Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet semmilyen módon nem sérti a jogszabályokat, így nem lehetséges a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése. [24] A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 275. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban általánosan érvényesül a felülmérlegelés tilalma. Ennek megfelelően nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Ez alól kivételt csak az jelent, ha a korábbi mérlegelés kirívóan okszerűtlen, nyilvánvalóan iratellenes, vagy ellentétes a véleményalkotás a logika alapvető szabályaival. A Kúria a jelen esetben ilyen körülményt nem észlelt. (BH

1. évi 44.) [28] A felülvizsgálati kérelem tartalmára is figyelemmel a Kúriának elsődlegesen azzal kellett foglalkoznia, hogy a konkrét ügyben a büntetőeljárásról való tájékoztatás joga, illetve kötelezettsége, vagy pedig a felperes személyiségi jogai élveznek-e elsőbbséget. A felülvizsgálati kérelem álláspontja szerint egyértelműen a tájékoztatáshoz való a fokozottan figyelembe veendő tekintettel arra, hogy a sajtószerv a jelenkor eseményeiről adott tájékoztatást egy olyan ügyben, ahol rendőrök által elkövetett bűncselekményekről született jogerős ítélet. Álláspontja szerint ez önmagában megalapozza a szükséges közérdeklődésre számot adó jelentőségét a konkrét ügynek. [26] [27] [29] [30] [31] [32] [33] [34] A felperes álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a büntetőeljárásra vonatkozó speciális szabályok, illetve a Ptk. rendelkezései alapján hozzájárulására lett volna szükség hangfelvételének felismerhető bemutatásához. A Ptk. 2:
2. §

(2)bekezdése szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:

1. § g) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. A 2:
2. §-a értelmében a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplők személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A 2:
3. §

(1)bekezdése szerint képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználáshoz az érintett személy hozzájárulása szükséges. A

(2)bekezdés szerint nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén. A 2:52. §

(1)bekezdése szerint, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A

(2)bekezdés szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkezésének bizonyítása nem szükséges. A

(3)bekezdés szerint a sérelemdíj mértékét az eset összes körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására tekintettel - egy összegben határozza meg. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 4. §

(1)bekezdése szerint Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sok színűségét. A

(3)bekezdés értelmében a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. A 10. § szerint mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről. A jelen esetben nem volt vitatott az, hogy a felperes egyedileg beazonosítható hangfelvétel közléséhez előzetesen nem járult hozzá. A Kúriának alapvetően tehát azt kellett tehát megítélnie, hogy az adott büntetőeljárás jelentősége alapot ad-e arra, hogy a tudósításból a felperes személye egyedileg beazonosítható legyen a hozzájárulása nélkül is. A kialakult bírói gyakorlat és ehhez kapcsolódóan a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság gyakorlata az, hogy az eljárás alá vont személy nevének és egyéb személyes adatainak sajtónyilvánossá tétele kivételes lehetőség, és minden esetben egyedi mérlegelést igényel. Elsősorban olyan esetekben lehet indokolt, amikor erőszakos vagy kiemelkedő értékre elkövetett jelentős büntetési tétellel járó és ezért vagy egyéb okból jelentősebb közérdeklődésre tart számot az eljárás tárgyát képező bűncselekmény. A Kúria szerint helyesen ítélte meg a jogerős ítélet azt, hogy a jelen esetben ilyen körülményekről nincs szó, nem volt olyan kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény, amely kapcsán a felperes személyes beazonosíthatósága lett volna szükséges és arányos. Ha az adatok nyilvánosságához kiemelkedő közérdek nem fűződik, valóban az adott eljárásra vonatkozó speciális eljárási szabályok élveznek elsőbbséget, így a jelen esetben a Be. 74/B. §

(1)bekezdése az irányadó, márpedig a felperes a személyének felismerhető bemutatáshoz hozzájárulását nem adta. Az Alkotmánybíróság 3021/

1. (I.26.) számú határozata egyértelműen kiemeli azt, hogy a tárgyalóterem nyilvánossága egy speciális nyilvánossági körnek minősül és alapvetően az adott eljárásra vonatkozó eljárásjogi szabályok az irányadóak. Mindezen körülmények mérlegelésével a Kúria szerint a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy nem volt olyan érdek, amely a felperes egyedi beazonosíthatóságát indokolta volna, és a tájékoztatáshoz való jog ebből a szempontból felülírta volna a felperes hangfelvétel védelméhez fűződő személyiségi jogát. Mindezekre figyelemmel helytállóan került sor a személyiségi jogsértés megállapítására. [35] A jogkövetkezményként alkalmazott sérelemdíj mérlegeléssel megállapított összege is. A Kúria szerint helytállóan döntött a jogerős ítélet akkor, amikor az összeget úgy állapította meg, hogy a folyamat egészét értékelte és egyösszegben határozta meg a sérelemdíj nagyságát, nem pedig egyes közlésekhez kapcsolódóan külön-külön még a sértettre és környezetére gyakorolt hatást is elkülönítve értékelte volna, ahogyan ezt az elsőfokú bíróság tette. Figyelemmel az első közlés különösen nagy nyilvánosságára a felróhatóság gondatlanságként történt értékelésére és a súlyosabb következmények felperes általi igazolatlanságára a Kúria szerint a jogerős ítéletben megállapított 500.000 forintos sérelemdíj kivételes felülmérlegelésére nem volt ok, csökkentésére a Kúria nem látott lehetőséget. [36] Mindezekre figyelemmel a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [37] Ptk. 2:42. §

(2)bekezdése, 2:

1. § g) pontja, 2:
2. §

(1)és

(2)bekezdése, 2:52. §

(1),

(2)és

(3)bekezdése, Pp. 275. §

(3)bekezdése Záró rész [38] A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét tárgyaláson kívül bírálta el. A Kúria a Pp. 78. §

(1)bekezdése és a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(2)és

(5)bekezdése alapján a pervesztes alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket, amely a meg nem határozható pertárgyérték alapján került megállapításra, ugyancsak a pervesztes alperes köteles az államnak megtéríteni, külön felhívásra. Budapest, 2020. március 4. Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: S.K. bírósági ügyintéző