Gf. IV. 30.016/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Szűcsné Dr. és Dr. Szűcs Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Kossuth u.
- fszt/1.; ügyintéző: Dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Birkás János ügyvéd, ügygondnok (4024 Debrecen, Iparkamara u. 2.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- november 27-én meghozott 6.G.40.125/2007/
- számú ítélete ellen, a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - a
- június 4-én megtartott tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a következőképpen változtatja meg: Az alperes
- június 28-án tartott közgyűlésén meghozott azt a határozatot, amelyben M.J.-t a szövetkezet elnökévé, T.S.-t a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé, valamint K.M.-t a felügyelőbizottság tagjává megválasztotta, hatályon kívül helyezi. Az ítéletnek az ezt meghaladó keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyja. Az alperes ügygondnokának az első- és másodfokú eljárásra vonatkozó összevont díját 30 000 (Harmincezer) Ft-ban állapítja meg, amelyet a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál EL. 00705/
- számon letétbe helyezett összeg felhasználásával kell Dr. Birkás János ügygondnok részére kiutalni. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 37 500 (Harminchétezer-ötszáz) Ft összevont első- és másodfokú részperköltséget. A felek a további perköltségeiket maguk kötelesek viselni. Megállapítja, hogy - kérelemre - a felperes javára 22 000 (Huszonkettőezer) Ft fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye, amely kérelem elbírálásához a Debreceni Ítélőtábla a jelen határozat egy példányát megküldeni rendeli - az elsőfokú bíróság útján az APEH Észak-alföldi Regionális Igazgatóságának. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes az elsőfokú bírósághoz
- július 17-én benyújtott (módosított) keresetében az alperes szövetkezet
- június 28-án megtartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatok közül hatályon kívül helyezni kérte egyrészt azt a határozatot, amelyben őt a szövetkezet igazgatósági tagságából azonnali hatállyal visszahívták és a szövetkezeti elnök tisztsége alól felmentették, másrészt azt, amelyben M.J.-t
- december 17-ig a szövetkezet elnökévé, T.S.-t a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé, K.M.-t pedig a felügyelőbizottság tagjává megválasztották. A kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a rendkívüli közgyűlést több okból szabálytalanul hívták össze, így azon jogszerű határozatot nem hozhattak. Hivatkozott arra, hogy a meghívóban a közgyűlés napirendi pontjai között az igazgatóság elnökének visszahívása nem szerepelt, a közgyűlés levezetése és a jegyzőkönyv hitelesítése sem volt szabályszerű, továbbá a felügyelőbizottság írásban, az ok megjelölésével nem indítványozta közgyűlés összehívását. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság (a Debreceni Ítélőtábla ... számú végzése folytán megismételt eljárásban) a
- november 27-én meghozott
- sorszámú ítéletével a felperes keresetét ismételten elutasította. Az alperes ügygondnokának díját 21 000 Ft-ban állapította meg, és rendelkezett arról, hogy azt az ítélet jogerőre emelkedését követően a Bíróság Gazdasági Hivatala a felperes által letétbe helyezett összegből utalja ki. A megállapított tényállás szerint a felperes
- július 22-től tagja az alperes szövetkezetnek,
- október 27-től pedig a szövetkezet igazgatóságának elnöki tisztét töltötte be.
- június 1-jén M.J., mint az alperes szövetkezet felügyelőbizottságának elnöke levélben tájékoztatta a felperest arról, hogy 16 szövetkezeti tag a felügyelőbizottsághoz benyújtott (a felügyelőbizottság részéről ellenőrzött és hitelesnek talált) beadványában a közgyűlés soron kívüli összehívását indítványozta. Kérte, hogy az igazgatóság összehívásáról a felperes, mint az igazgatóság elnöke
- június 7-ig intézkedjen, mivel a közgyűlés összehívása elsődlegesen az igazgatóság feladata. Közölte, hogy amennyiben arra a megjelölt határidőig nem kerülne sor, úgy arról az alapszabályban előírtak szerint ő fog intézkedni. A felperes
- június 7-ig nem hívta össze az igazgatóság ülését. Ezért M.J. a felügyelőbizottság elnökeként
- június 9-re rendkívüli igazgatósági ülést hívott össze. Ezen az igazgatósági ülésen (amelyen jelen volt a felperes is) M.J. tájékoztatta az igazgatóság tagjait a 16 szövetkezeti tagtól a felügyelőbizottsághoz érkezett beadvány tartalmáról. Az igazgatóság tagjai - a felperes kivételével - egyetértettek a rendkívüli közgyűlés összehívásával, azt azonban a felperes nem hívta össze, arra hivatkozással, hogy az igazgatóság részéről a tagi beadványban megjelölt indokok megalapozott volta nem volt vizsgálható, mivel a tagok beadványát a felügyelőbizottság nem jutatta el az igazgatósághoz. Ezt követően M.J., mint a felügyelőbizottság elnöke a
- június 12-én keltezett meghívóval az alperes rendkívüli közgyűlését
- június 28-án 9.00 órára összehívta, a napirendi pontok megjelölésével. A
- június 28-án megtartott határozatképes rendkívüli közgyűlésen a megjelentek levezető elnöknek (a felperes helyett) M.J.-et választották meg és több határozatot hoztak. Ezek között 74 igen, 3 nem szavazattal és 2 tartózkodás mellett a közgyűlés a felperest azonnali hatállyal az igazgatósági tagsági és szövetkezeti elnöki tisztsége alól „felmentette", valamint utasította az igazgatóságot, hogy vizsgálja felül a felperes tagsági viszonyát és adjon tájékoztatást a közgyűlésnek. A rendkívüli közgyűlés - egyebek mellett - határozatot hozott arról is, hogy
- december
- napjáig terjedő időre a szövetkezet elnökévé választja M.J.-et, a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé T.J-t, felügyelő bizottsági taggá pedig K.M.-t. Az elsőfokú bíróság a teljes kereset elutasító döntését azzal indokolta, hogy a felperes által állított jogszabály- és alapszabálysértéseket az alperes szövetkezet rendkívüli közgyűlésének összehívásával, lefolytatásával és a határozatok meghozatalával összefüggésben sem követték el. Alaptalannak találta a felperesnek azt az állítását, hogy a felügyelőbizottság elnöke az alperes szövetkezet rendkívüli közgyűlését nem hívhatta volna össze, mivel az adott esetben nem valósult meg az a törvényi feltétel, hogy az igazgatóság a közgyűlés összehívási kötelezettségét elmulasztotta. Megállapítása szerint a rendkívüli közgyűlés összehívása nem volt ellentétes „Az új szövetkezetekről" szóló,
- évi CXLI. törvénynek (Usztv.) a felperes által megjelölt 24.§
(1)bekezdésében, illetőleg a 43.§
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseivel. Alaptalannak találta azt a felperesi állítást is, amely szerint az alperes rendkívüli közgyűlését a felügyelőbizottság képviseletében arra jogosulatlan személy hívta össze, mivel M.J.-et már nem lehetett a felügyelőbizottság elnökének tekinteni az intézkedése meghozatalakor. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a
- június 1-jén hatályos cégjegyzéki adatok szerint M.J. volt az alperes felügyelőbizottságának a cégjegyzékbe bejegyzett elnöke. A cégjegyzék pedig közhiteles nyilvántartás, amelynek a közhitelessége azt jelenti, hogy a cégjegyzék, mint közokirat hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatokat. Ezért az ellenkező bizonyításáig az alperes cégjegyzékébe bejegyzett adatokat valónak kellett elfogadni. A cégnyilvántartásból megállapítható adat valódiságának megdöntésére pedig önmagában nem volt alkalmas a felperesnek az a hivatkozása, hogy M.J. felügyelőbizottsági tagsági jogviszonya már
- január 17-én megszűnt. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indított jelen perben ugyanis a felperes a közhitelesség vélelmét megdöntő kereseti kérelmet nem terjeszthetett elő, mivel a cégjegyzékbe bejegyzett adatok törlésére speciális szabályok vonatkoznak. A jelen per tárgya csak a keresettel támadott közgyűlési határozatok hatályon kívül helyezése iránti kérelem elbírálása volt. Ezért a felperes ebben a perben nem kérhette, hogy a bíróság állapítsa meg; az Usztv. 39.§
(2)bekezdése szerinti ok miatt M.J. felügyelőbizottsági jogviszonya már
- január 17-én megszűnt, hiszen a keresetnek helyt adó ítélet sem válthatna ki olyan joghatást, amelynek alapján M.J.et a cégjegyzékből
- január 17-i hatállyal törölni lehetne. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem volt megállapítható, hogy a perbeli rendkívüli közgyűlést arra jogosulatlan személy hívta össze és ezért az az Usztv. 42-44.§-aiba foglalt rendelkezéseibe ütközött. Nem találta alaposnak az elsőfokú bíróság a felperes keresetét abban a részében sem, amely szerint a támadott közgyűlési határozatokat az is jogszabálysértővé tette, hogy a meghívóban az ő visszahívása külön napirendi pontként nem szerepelt. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a tagok megfelelő tájékoztatást kaptak a meghívóban arról, hogy a felperes személyével kapcsolatban „sor fog kerülni az igazgatósági tagsági jogviszonyának és az elnöki tisztségének a felülvizsgálatára". A közgyűlési meghívó ugyanis tartalmazta, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívására a tagság 16%-a részéről a szövetkezet elnökének személyével kapcsolatban a felügyelőbizottsághoz benyújtott bizalmatlansági indítvány alapján került sor. Ezért e tárgyban a a meghívóban további napirendi pont megjelölésére nem volt szükség, az Usztv. 24.§
(2)és
(3)bekezdéseinek rendelkezései szerint. A közgyűlést levezető elnök személyével összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította; az a tény, hogy a közgyűlést nem a felperes, mint az igazgatóság elnöke vezette le, a meghozott határozatokat nem tette jogszerűtlenné. Az Usztv. 30.§
(2)bekezdése ugyanis lehetőséget biztosított arra, hogy a közgyűlés más levezető elnököt válasszon a szövetkezet elnöke helyett. A közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet a megválasztott jegyzőkönyvvezető aláírta, két szövetkezeti tag pedig hitelesítette. Ezért a rendkívüli közgyűlésen hozott határozatok a levezető elnök személyére, illetőleg a jegyzőkönyv hitelesítésére vonatkozó szabályok megsértése miatt sem jogszabálysértőek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozatnak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. A jogorvoslati kérelme indokaként lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban kifejtett jogi álláspontját. Továbbra is állította, hogy a felügyelőbizottság a törvényi-, illetőleg alapszabályi felhatalmazás nélkül hívta össze a rendkívüli közgyűlést. A tagság részéről ugyanis az igazgatósághoz nem érkezett írásban az ok megjelölésével előterjesztett indítvány a rendkívüli közgyűlés összehívására. A tagi indítványt bejelentő M.J. pedig 2006. június 1-jén az igazgatóság, nem a közgyűlés összehívását kezdeményezte. Ilyen körülmények között a felperes, mint az igazgatóság elnöke nem mulasztotta el a közgyűlés összehívását. A fellebbezésben foglaltak szerint tévedett az elsőfokú bíróság a rendkívüli közgyűlést összehívó személy jogosultságának megállapításakor is. A felperes állította, hogy M.J.-re vonatkozóan a cégjegyzékbe bejegyzett adat valóságtartalmát az elsőfokú eljárás során megdöntötte. Ezért az elsőfokú bíróság M.J.-et nem tekinthette volna a felügyelőbizottság elnökének. További érvelése szerint tévesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a rendkívüli közgyűlésre szóló meghívó hiányosságaival összefüggésben is. Hivatkozott arra, hogy a közgyűlési meghívóban a napirendi pontoknak nem csupán szerepelniük kell, hanem azoknak egyértelműeknek is kell lenniük. Hangsúlyozta, hogy az Usztv. 39.§
(1)bekezdése a szövetkezeti vezetői tisztség megszűnésének esetei között a bizalmatlansági indítványt nem tünteti fel. Ezért - az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásától eltérően - a perbeli rendkívüli közgyűlési meghívóból sem az nem volt megállapítható, hogy a közgyűlés a felperes elnöki tisztségből való visszahívásáról kíván dönteni, sem az, hogy az igazgatósági tisztségből történő visszahívása is a napirend tárgya lesz. Sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a keresetében hivatkozott jogszabálysértéseket a közgyűlés levezetésével kapcsolatban sem. Ismételten hivatkozott arra, hogy az alperes szövetkezet Alapszabályának III.
- pontja csak az igazgatósági elnök akadályoztatása esetére engedi meg, hogy helyette a közgyűlés más levezető elnököt válasszon. Ez a feltétel pedig a jelen esetben nem állt fenn. Vitatta emellett az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy az őt érintő kérdésben a felperes nem is elnökölhetett volna. Állítása szerint az ítélet hiányossága az is, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy miért találta alaptalannak a T.S.és K.M. megválasztásáról rendelkező határozatok tárgyában előterjesztett kereseti kérelmét, ellentétben a korábbi (hatályon kívül helyezett) ítéletében foglaltakkal. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a cégjegyzék, mint közokirat tartalmával szemben ellenbizonyításnak csak abban a körben van helye, amennyiben az a per tárgyát képezi. A M.J.re vonatkozó cégjegyzéki adat valóságtartalmának megdöntésére pedig a felperes a jelen perben nem terjesztett elő keresetet. Részletesen kifejtette, hogy miért nem vonható le az elsőfokú bíróságnak az ügygondnok kirendelésére vonatkozó határozatából a cégjegyzék közhitelességét érintő következtetés. A felügyelőbizottság rendkívüli közgyűlés összehívására való jogosultságát megállapító döntéssel összefüggésben utalt arra, hogy a felperes fellebbezésében hivatkozott
- augusztus 3-án (helyesen augusztus 15-én) csatolt,
- június 1-jén keltezett levélben nyilvánvaló elírás történt atekintetben, hogy a felügyelőbizottsági elnök az igazgatóság összehívását kezdeményezte. A felperesnek az a fellebbezési állítása pedig, hogy a 16 szövetkezeti tag kezdeményezése nem tartalmazta a rendkívüli közgyűlés összehívásának okát és célját, a per adataival ellentétes. Az alperes kifejtette, hogy a bizalmatlansági indítvány kifejezés használata a közgyűlési meghívó szövegkörnyezetében a tagok számára egyértelművé tette, hogy a felperessel kapcsolatos döntéshozatalról lesz szó. Ezt a körülményt nem csupán az igazolja, hogy a tagság nagy létszámban vett részt a rendkívüli közgyűlésen, hanem az is, hogy a közgyűlés összehívását a felperes maga is mindenképpen meg akarta akadályozni. A felperes fellebbezése csak részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli vita eldöntéséhez szükséges mértékben feltárta, azt helyesen állapította meg és abból helytálló következtetésre jutott, amikor elutasította a felperes keresetét az igazgatósági tagságából és a szövetkezeti elnöki tisztségéből azonnali hatállyal felmentő közgyűlési határozat vonatkozásában. Az etekintetben helyes érdemi döntés indokolása csupán az alábbi pontosításra szorul: A másodfokú bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az adott esetben megvalósult a rendkívüli közgyűlés felügyelőbizottság által történő összehívásának az Usztv. 43.§
(2)bekezdésében írt feltétele. Az alperes igazgatósága ugyanis - noha kötelezettsége lett volna - a rendkívüli közgyűlést nem vitásan nem hívta össze. Alaptalan a felperesnek az a fellebbezési hivatkozása, hogy - mivel M.J. a felügyelőbizottság elnökeként a
- június 1-jén keltezett levelében az igazgatóság összehívását kérte - az alperes felügyelőbizottsága a felperesnél nem a rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte. A
- június 1-jén írt levél tartalma ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy abban M.J. a felperestől kifejezetten azért kérte az igazgatóság összehívását, mert a felügyelőbizottsághoz érkezett beadványban a tagság 16%-a a soronkívüli közgyűlés összehívását indítványozta, amely (főszabályként) az igazgatóság feladata volt. M.J. tehát ilyen módon a felügyelőbizottság elnökeként, írásban, az ok megjelölésével valójában a rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte, amint azt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította. Ilyen körülmények között pedig nem volt jelentősége annak a fellebbezési állításának, amely szerint közvetlenül az igazgatósághoz a tagság részéről nem érkezett írásban, az ok megjelölésével előterjesztett indítvány a rendkívüli közgyűlés összehívására. Az Usztv. 23.§
(2)bekezdése szerint ugyanis az alperes igazgatóságának a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kötelezettségét a felügyelőbizottság írásbeli indítványa önmagában megalapozta. Osztotta a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját is, hogy a perbeli rendkívüli közgyűlés összehívásának szabálytalansága annak alapján sem állapítható meg, hogy az összehívás a M.J. által aláírt meghívókkal történt. Nem értett egyet ugyanakkor a másodfokú bíróság ennek a megállapításnak az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokaival, az alábbiak miatt; A peres eljárás során a felek között az volt vitás, hogy M.J. (a felügyelőbizottság cégjegyzékbe bejegyzett tagja és elnöke) és R.F. (az igazgatóság tagja) között olyan hozzátartozói kapcsolat áll fenn, amely (az Usztv. 36.§
(2)bekezdése szerint) kizárja, hogy ők egyidejűleg a szövetkezet igazgatóságának és felügyelőbizottságának tagjai legyenek. Nincs adat arra, hogy R.F. igazgatósági tagsága időközben megszűnt volna. Az is tény, hogy a perbeli rendkívüli közgyűlés összehívásának időpontjában M.J. a felügyelőbizottság tagjának, illetőleg elnökének tekintette magát. Nem állapítható meg ugyanakkor az sem, hogy M.J.-et illetően a felügyelőbizottsági tagság betöltését kizáró fenti ok a perbeli intézkedések meghozatalának időpontjáig megszűnt volna. Az Usztv. 34.§
(1)bekezdése alapján a szövetkezet vezető tisztségviselői a felügyelőbizottság tagjai is. Ennélfogva amiatt, hogy az Usztv. 36.§
(2)bekezdésben írt kizáró okot nem szüntették meg, M.J. felügyelőbizottsági tagsága (valamint egyben felügyelőbizottsági elnöki tisztsége is) megszűnt az Usztv. 39.§
(2)bekezdése alapján, a törvény erejénél fogva, az ott meghatározott időpontban. Ezért a felperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy M.J. a közhiteles cégnyilvántartás adataival ellentétben - a perben rendelkezése álló adatok szerint - 2006. június 1-jén nem minősült az alperes szövetkezet felügyelőbizottsága tagjának és elnökének. Azzal a felperesi fellebbezési állítással azonban a Debreceni Ítélőtábla nem értett egyet, hogy ebből az okból nem lehetett M.J.-et a perbeli rendkívüli közgyűlés összehívására jogosult személynek tekinteni és ezért az általa összehívott közgyűlés jogszerű határozatot nem hozhatott. A törvény rendelkezéseiből ugyanis csak az állapítható meg, hogy az Usztv. a felügyelőbizottságra, mint testületre tartalmaz rendelkezéseket és - az Usztv. 23.§
(2)bekezdésében írt külön rendelkezésként - az Usztv. 43.§
(2)bekezdésének d) pontja a közgyűlés összehívásának jogát is a felügyelőbizottság, mint testület számára biztosítja. A felügyelőbizottság elnökét és tagjait tehát ilyen joggal nem ruházta fel. Az elsőfokú bíróság a felügyelőbizottság tagjainak tanúvallomása alapján tényként állapította meg, hogy az alperes felügyelőbizottsága
- június 1-jén ülésezett és döntött arról, hogy M.J. kezdeményezze a közgyűlés soron kívüli összehívását. [A felperes pedig a fellebbezésében az ítéletnek ezeket a megállapításait nem vitatta és nem is cáfolta, hanem csupán azt az ítéleti megállapítást támadta, hogy ezen a felügyelőbizottsági ülésen a jelenlévők megállapították azokat a konkrét napirendi pontokat is, amelyekkel a rendkívüli közgyűlés összehívására sor került.] Az tehát nem volt a felek között vitás, hogy M.J. a felügyelőbizottság testületi döntését hajtotta végre, amikor a
- június 12-i keltezésű meghívóval a rendkívüli közgyűlést
- június 28-ra összehívta. Ennélfogva a
- június 28-i közgyűlés összehívása megfelelt az Usztv. 43.§
(2)bekezdése
- d)pontjában írtaknak, és nem tekinthető szabálytalannak amiatt, hogy az összehívást tartalmazó meghívókat M.J. a felügyelőbizottság megbízásából az időközben már valóban megszűnt felügyelőbizottsági elnöki minőségét feltüntetve írta alá. A felügyelőbizottság ugyanis, mint testület a jogait és a kötelezettségeit nyilvánvalóan csak természetes személy(
- ek)a képviselője, megbízottja) útján gyakorolhat. Az adott esetben sem az alperes működésére irányadó Usztv-nek, sem az alperes alapszabályának nincs olyan rendelkezése, amelyből azt lehetne megállapítani, hogy az alperes felügyelőbizottságának működése során a megbízotti, meghatalmazotti képviselet igénybevétele tiltott lett volna, valamint olyan sem, amelyből az lenne megállapítható, hogy a megbízással (meghatalmazással) csak a felügyelőbizottság valamelyik tagját lehetett volna képviselővé tenni. Az irányadó tényállás szerint az alperes felügyelőbizottsága a 2006. június 1-én tartott ülésén döntést hozott arról, hogy a felügyelőbizottság nevében M.J. kezdeményezze a soronkívüli közgyűlés összehívását, az igazgatóságnál, illetőleg és amennyiben annak az igazgatóság nem tenne eleget, a közgyűlést a felügyelőbizottság nevében hívja össze. Ezáltal a felügyelőbizottság M.J.-et a rendkívüli közgyűlés összehívásához szükséges intézkedések megtételére - köztük a meghívók kiküldésére is - meghatalmazta. A következetes bírósági gyakorlat szerint a meghatalmazás nemcsak a másik félhez, de a képviselőhöz intézett nyilatkozattal is joghatályosan létesíthető. A meghatalmazás tehát joghatályos lehetett akkor is, ha azt a felperessel, illetőleg az alperes szövetkezet igazgatóságával nem közölték. Mindezekből következően a felperes alaptalanul állította, hogy M.J. a rendkívüli közgyűlést szabálytalanul hívta össze, mivel ő - a meg nem szüntetett összeférhetetlenségi ok miatt az összehívással kapcsolatos intézkedések meghozatalakor (a cégnyilvántartási bejegyzés ellenére) nem volt a felügyelőbizottság elnöke. A felügyelőbizottság igazolt megbízottjaként ugyanis M.J. a bizottság nevében eljárhatott, mivel azt sem az Usztv., sem az alperes alapszabálya nem tiltotta. Olyan Szervezeti és Működési Szabályzat pedig nem készült, amely a felügyelőbizottság képviseletét más módon szabályozta volna. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a felperes a keresetében arra is alaptalanul hivatkozott, hogy az alperes közgyűlése az igazgatósági tagsága, illetve a szövetkezeti elnöki tisztsége alól való felmentése tárgyában nem határozhatott volna, mivel azt a meghívó napirendi pontként nem tartalmazta. Kétségtelen, a közgyűlési meghívóval szemben alapkövetelmény, hogy az abban megjelölt napirendi pontok mindenki számára érhetőek és egyértelműen legyenek. A következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint a napirend megjelölésének célja ugyanis, hogy a tagok kellő tájékoztatást kapjanak a közgyűlés tervezett munkájáról, a megvitatásra kerülő tárgykörökről, a meghozandó határozatok köréről. A napirenddel szemben ugyanakkor az nem követelmény, hogy a határozathozatal folyamatának valamennyi technikai állomását megjelölje, mint ahogy az sem, hogy a meghozni tervezett határozatokat is feltüntesse. Az adott esetben a rendkívüli közgyűlési meghívó a hivatkozott tartalmi követelményeknek megfelelt a felperessel és a tisztségei betöltésével kapcsolatos (a közgyűlés megtárgyalását és döntéshozatalát igénylő) napirendi kérdések megjelölését illetően. Alaposnak találta ugyanakkor a Debreceni Ítélőtábla a felperes fellebbezését abban a részében, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének a 2006. június 28-én tartott rendkívüli közgyűlésen meghozott annak a határozatnak a hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasító rendelkezését támadta, amelyben az új szövetkezeti elnök, a felügyelőbizottsági elnök és a felügyelőbizottsági tagjai megválasztására vonatkozóan döntöttek. Abban még egyetértett a másodfokú bíróság is az elsőfokú bírósággal, hogy mivel a közgyűlési meghívóban a 8. napirendi pontként „tisztségviselő-választás" szerepelt a rendkívüli közgyűlés a felperes felmentésével megüresedett szövetkezeti elnöki tisztség betöltésére új szövetkezeti elnök megválasztásáról jogszerűen hozhatott volna határozatot. Nem adta ugyanakkor az ítéletében az elsőfokú bíróság semmilyen indokát annak, hogy miért nem tartotta jogszabálysértőnek a T.S. a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé, illetőleg K.M. a felügyelőbizottság tagjává megválasztó közgyűlési határozatot. Ezzel a mulasztásával az elsőfokú bíróság kétségtelenül megsértette a Pp. 221.§-a szerinti indokolási kötelezettségét. Ez az eljárási szabálysértés azonban az adott esetben nem volt olyan súlyú, amely a meghozott ítélet (ismételt) hatályon kívül helyezését indokolttá, illetőleg szükségessé tette volna. Az ítélet rendelkező részéből ugyanis az félreérthetetlenül megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság döntött a felperes valamennyi kereseti kérelméről, amikor a felperes teljes keresetét elutasította, csupán az utóbbi határozatra vonatkozó döntésének indokolása maradt el, e hiányosság pótlásához azonban valamennyi adat rendelkezésére állt. A 2006. június 28-án megtartott rendkívüli közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a közgyűlésen egy határozatban (nem pedig külön-külön) döntöttek a résztvevők M.J.-nek a szövetkezet elnökévé, T.S-nek a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé, valamint K.M-nek a felügyelőbizottság tagjává történő megválasztásáról. Ennek - az Usztv., illetőleg az alperes alapszabálya tiltó rendelkezésének hiányában - jogszabályi akadálya nem volt. Az alperes szövetkezet közgyűlésének azonban a különböző vezetői tisztségek betöltésére vonatkozó, egy határozatba foglalt döntés meghozatalakor számolnia kellett azzal, hogy amennyiben az érintett közgyűlési határozatot valamennyi tag sérelmesnek tartja és azt akár csak egy ok miatt, illetve egy tisztség vonatkozásában is jogsértőnek találja, úgy a jogkövetkezményt csak az egész határozat hatályon kívül helyezésével vonhatja le. Az Usztv. miniszteri indokolása szerint ugyanis - bár a törvény kimondja, hogy a gazdasági társaságokra vonatkozó társasági törvény (Gt.) az Usztv-nek (a Ptk. mellett) nem háttérjogszabálya, a jogalkotónak azonban az volt a szándéka, hogy a szövetkezeti szabályozásba is beépítse azokat a garanciális szabályokat, amelyek a társasági jogi szabályozás terén már megvalósultak. Az egyik ilyen garanciális szabály, hogy a tag a bíróságtól kérheti a szövetkezet, vagy testületei jogszabályba, vagy alapszabályba ütköző határozatainak felülvizsgálatát, az Usztv. 15.§
(1)bekezdése alapján. Az e rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint azonban ez a „szabályozás megegyezik a gazdasági társaságokra irányadóval". A gazdasági társaságokról szóló (korábban hatályban volt, valamint a jelenleg hatályos) törvények alkalmazása során kialakult töretlenül érvényesülő bírósági gyakorlat szerint pedig amennyiben a bíróság azt állapítja meg, hogy a társaság felülvizsgálni kért határozata bármilyen okból - akár csak részben is - jogszabálysértő, csak a teljes határozat hatályon kívül helyezéséről határozhat (BH.2000.456.). Ebből következően a szövetkezeti határozat bírósági felülvizsgálata során sem volt lehetősége a bíróságnak a sérelmezett határozat részleges hatályon kívül helyezésére olyan esetben, amikor az egy határozatban meghozott több döntés körül nem mindegyiket, hanem csak a döntés egy részét találta jogszabálysértőnek. Az adott esetben pedig a felperes a keresetében is és a fellebbezésében is alappal hivatkozott arra, hogy az alperes a
- június 28-án megtartott rendkívüli közgyűlésen jogszerűen nem hozhatott volna határozatot a felügyelőbizottsági tagok, illetőleg a felügyelőbizottsági elnök megválasztásáról, mivel ilyen napirendi pont a közgyűlési meghívóban nem szerepelt. A közgyűlési meghívóból ugyan az kétségtelenül megállapítható, hogy a
- pontban „Tisztségviselő-választás (titkos szavazás)" feltüntetésre került. A meghívó további szövegéből azonban a tagok félreérthetetlenül csak arról szereztek tudomást, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívásának célja a felperes elleni bizalmatlansági indítvány megtárgyalása és a vele kapcsolatos „titkos szavazás" volt. A meghívó szöveges indokolásából, valamint a meghívó
- napirendi pontja esetében alkalmazott szóhasználatból (tisztségviselő) tehát - egyéb indok közlése nélkül - a tagok számára csak az lehetett egyértelmű, hogy a szövetkezeti elnök személyét illetően került sor tisztségviselő választásra, amely - értelemszerűen - még magában foglalhatta az elnöki tisztségre vonatkozó új jelölt megválasztásának lehetőségét is. Arról azonban a meghívó semmiféle tájékoztatást nem adott, hogy a közgyűlésen más tisztségviselők (így a felügyelőbizottság tagjai, illetve elnöke) választására (újraválasztására) is sort kívánnak keríteni. Ilyen igényt egyébként a tagok 16%-ának a felügyelőbizottsághoz intézett rendkívüli közgyűlés összehívására irányuló indítványa nem is tartalmazott. Mindezekre tekintettel azt nem lehet megállapítani, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívásakor a felügyelőbizottságnak a szövetkezeti elnöki tisztség megújítására vonatkozó döntésen túl más tisztségekre vonatkozóan is a szándéka volt a „tisztségviselő-választás". Olyan kérdésben pedig a rendkívüli közgyűlés jogszerűen nem hozhatott határozatot, amely a meghívóban nem szerepelt. Ezért az egy határozatban M.J.-et a szövetkezet elnökévé, T.S. a felügyelőbizottság tagjává és elnökévé, K.M. pedig a felügyelőbizottság tagjává választó határozat - az utóbbi személyek megválasztásának okából - jogszabálysértő, azt tehát a bíróságnak a teljes terjedelmében hatályon kívül kellett helyeznie. Mindezekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján részben, akként változtatta meg, hogy a rendelkező részben meghatározott (szám nélküli) közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezte, a felperes ezt meghaladó (a felperest az igazgatósági tagságából visszahívó és az igazgatósági elnöki tisztségéből felmentő határozat hatályon kívül helyezése iránti) keresetét elutasító rendelkezését pedig helybenhagyta, a fenti indokolásbeli kiegészítéssel és pontosítással. A másodfokú bíróság döntése alapján a felek pernyertességének-pervesztességének aránya megváltozott, a felperes ugyanis 50%-os mértékben pernyertes lett és ilyen arányban eredményre vezetett a fellebbezése is. A Debreceni Ítélőtábla ennek megfelelően részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletének a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését is, a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján akként, hogy az alperest a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes 21 000 Ft összegű eljárási illeték megfizetéséből és 30 000 Ft ügygondnoki díj előlegezéséből eredő elsőfokú perköltsége 50%-ának, valamint a felperes által korábban lerótt 24 000 Ft fellebbezési eljárási illeték 50%-ának együttes összege (37 500 Ft), mint összevont első- és másodfokú perköltség megfizetésére. A felperes részleges pervesztességére tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a további (a felperes jogi képviselője ügyvédi munkadíjából eredő) perköltség tárgyában pedig a Pp. 81.§
(1)bekezdése alapján akként határozott, hogy azt a felperes maga köteles viselni. Az alperes ügygondnokának díját a Debreceni Ítélőtábla a fellebbezés eredményét figyelembe véve „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(3),
(5)bekezdése és a 4/A.§-a alapján állapította meg és az összevontan megállapított első- és másodfokú ügygondnoki díj megfizetésére a Pp. 76.§-ának
(2)bekezdése alapján a felperest kötelezte. Észlelte ugyanakkor a Debreceni Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hívta fel a felperest 21 000 Ft fellebbezési eljárási illeték ismételt megfizetésére, mivel „Az illetékekről" szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 51.§
(1)bekezdése szerint a felperes (újabb) fellebbezése már illetékmentes volt. A felperes a szükségtelenül lerótt eljárási illetéket az adóhatóságtól visszaigényelheti, az Itv. 80.§
(1)bekezdésének i) pontja alapján, amely kérelme elbírálásához a másodfokú bíróság az Itv. 81.§
(2)bekezdésének megfelelően a jelen határozatát (az elsőfokú bíróság útján) megküldeni rendelte a rendelkező részben megjelölt hatóságnak. Debrecen,
- június
- Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Riczu András sk. előadó bíró, Dr. Szűcs Lajos sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-