← Magyarország

Gf.30392/2007/21 – Debreceni Ítélőtábla

Gf. IV. 30.392/2007/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Gaál Nóra ügyvéd (3525 Miskolc, Széchenyi u.
  2. I/7.) és a Miskolci
  3. Számú Ügyvédi Iroda (3525 Miskolc, Dózsa György u. 11.; ügyintéző: Dr. Rózsa Péter ügyvéd) által képviselt II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe.) felperesnek [jogelődje az jogelőd neve (jogelőd címe; felszámolóbiztos: Tóth István - 3529 Miskolc, Mikszáth K. u. 3.) felszámoló által képviselt L. Kft. (címe)], a Lichy & Lichy Ügyvédi Iroda (3530 Miskolc, Széchenyi u.
  4. I/3.; ügyintéző: Dr. Lichy József ügyvéd) által képviselt I.r. alperes neve (I.r. alperes címe) I.r. és a II.r. alperes neve (II.r. alperes címe) II.r. alperesek ellen, vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
  5. április 21-én meghozott 13.G.40.242/2005/
  6. számú ítélete ellen, a felperes által
  7. sorszámon, a II.r. alperes által pedig
  8. sorszámon előterjesztett fellebbezések folytán - a
  9. május 21-én megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő részítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. alperessel szembeni keresetet elutasító és a felperest az I.r. alperes javára perköltség fizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyja. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hatályon kívül helyezi és ebben a körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A hatályon kívül helyezet rész tekintetében a felperes másodfokú perköltségét 525 000 (Ötszázhuszonötezer) Ft-ban, a II.r. alperes másodfokú perköltségét pedig 400 000 (Négyszázezer) Ft-ban állapítja meg. Megállapítja továbbá, hogy a felperes és a II.r. alperes részére engedélyezett illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illetékek összege 900 000 - 900 000 (Kilencszázezer-Kilencszázezer) Ft volt. Ez ellen a részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletében kötelezte a II.r. alperest a felperes javára 15 napon belül 17 588 843 Ft és annak a
  10. május 5-től a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegű késedelmi kamata, valamint 700 000 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és felperest kötelezte, hogy az I.r. alperesnek fizessen meg 400 000 (Négyszázezer) Ft perköltséget. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett eljárási illeték viseléséről pedig akként rendelkezett, hogy abból 225 000 Ft-ot a felperes, 675 000 Ft-ot pedig a II.r. alperes köteles megfizetni az államnak, az adóhatóság felhívására. Az ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az I.r. alperes beruházásában ...n szálloda épült. Az I.r. alperes által a beruházás lebonyolításával megbízott II.r. alperes a szálloda kivitelezésére - a tőle kapott árajánlat ismeretében - a perben nem álló L1 Kft.vel kötött szóbeli megállapodást. A kivitelezés során azonban a L1 Kft.. helyett az építőmesteri munkák elvégzésére már a jelen per korábbi felperese, a L. Kft.. vállalkozott, amely az általa elvégzett munkákat a
  11. április 9-én megtartott műszaki átadás-átvételi eljárás keretében adta át a II.r. alperesnek. A L. Kft..
  12. november 18-án azért indított keresetet az alperesek ellen, mert állítása szerint az elvégzett és átadott munkája ellenértéke csak részben került kiegyenlítésre, az I.r. alperes utasítása alapján a II.r. alperes részére kiállított - és a keresetlevelében részletezett - 4 db számlában érvényesített vállalkozói díjból csupán 1 900 000 Ft került pénzügyileg rendezésre, 22 925 324 Ft számlakövetelése azonban a II.r. alperes részéről kiegyenlítetlen maradt. A módosított keresetében ennek az összegnek és a kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket egyetemlegesen, mivel állítása szerint szerződéses jogviszonyban az I.r. alperessel állt és a teljesített munkák alapján a vállalkozói díjat az I.r. alperes képviselőinek kifejezett kérésére számlázta ki a II.r. alperes felé. Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását és a felperes perköltségükben marasztalását kérték. Az I.r. alperes azzal védekezett, hogy a keresetet előterjesztő L. Kft.-vel nem áll jogviszonyban, mert azt a szóbeli megállapodást, amelyre a keresetét alapította, a L. Kft.. nem vele, hanem a II.r. alperessel kötötte meg. A II.r. alperes elismerte, hogy a L. Kft.. - keresetlevélben megjelölt - számláit nem egyenlítette ki. A védekezése az volt, hogy a L. Kft.. egyrészt túlszámlázott, másrészt hibásan teljesített. A túlszámlázás abból adódott, hogy a L. Kft.. az általa elvégzett és leigazolt munkák munkadíját a szóbeli szerződésben megállapodott 1 200 Ft rezsióradíjtól magasabb, 1 400 Ft rezsióradíj alkalmazásával számlázta ki. Másrészt a vállalkozó számlái anyagköltséget is tartalmaztak, annak ellenére, hogy a felek megállapodása szerint a L. Kft.-nek teljesítés esetén csak munkadíj jár, mert az építkezéshez szükséges anyagok biztosítása a II.r. alperes feladata volt. A II.r. alperes a L. Kft.. hibás teljesítésére hivatkozva kifogásként árleszállítás és javítási költség megtérítése iránti igényt is kívánt érvényesíteni a keresettel szemben. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást követően meghozott ítéletének indokolásában megállapította, hogy az ügyvezetők szóbeli megállapodásával az a vállalkozási szerződés, amelyre alapítva a L. Kft.. a perbeli munkákat elvégezte közte és a II.r. alperes között jött létre. Az I.r. alperessel azonban a L. Kft.. szerződéses jogviszonyban nem állt, ezért a vele szemben előterjesztett keresetet jogalap hiányában teljes egészében elutasította. A L.Kft. és a II.r. alperes között létrejött szerződés tartalmát a vállalkozói díj meghatározására vonatkozóan a felek egyező előadása alapján akként állapította meg, hogy a L. Kft.-nek a ténylegesen elvégzett munka alapján a kölcsönösen elfogadott rezsióradíjjal számított vállalkozói díj jár. Az elszámolásnál alkalmazható rezsióradíj összegét illetően a felek között fennállt vitában pedig - a perbeli adatok mérlegelése alapján - úgy foglalt állást, hogy a megállapodás 1 400 Ft rezsióradíj kikötésével jött létre közöttük. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság - a felperes indítványára - a perben kirendelt igazságügyi szakértő kiegészített szakvéleménye alapján - amit aggálytalannak fogadott el - állapította meg a L. Kft.. által ténylegesen elvégzett munka mennyiségét, minőségét és azért - az 1 400 Ft rezsióradíjjal számolt - a L. Kft.-nek járó vállalkozói díj összegét. A vállalkozói díj összegének megállapításánál nem fogadta el a II.r. alperesnek azt a védekezését, hogy a L. Kft.. jogosulatlanul számlázott (és ezért a keresetében is jogosulatlanul igényelt) az elvégzett munkáért felszámított vállalkozói díjban anyagköltséget. Határozatának indokolása szerint ezt az állítását ugyanis a II.r. alperes a bíróság felhívása ellenére nem bizonyította, és az elsőfokú eljárás során beszámítási kifogással sem élt. Nem találta megalapozottnak teljes egészében a II.r. alperesnek a hibás teljesítésre vonatkozó állításait sem. Azokkal szemben ebben a vonatkozásban is az aggálytalannak ítélt szakértői vélemény alapján állapította meg a tényállást, amit az ítélkezése alapjául elfogadott. E szerint a II.r. alperes részéről kifogásolt - a szakértő által nem javíthatóként megállapított hibák miatt alkalmazott díjleszállítás összegét és a javítható hibáknak a szakértő által kalkulált kijavítási költségét levonásba helyezte a ténylegesen elvégzett munkáért a szakértő megállapítása szerint a L. Kft.-nek járó munkadíjból és a különbözet megfizetésére kötelezte a II.r. alperes. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és a II.r. alperes terjesztettek elő fellebbezést. A felperes - az utóbb módosított jogorvoslati kérelmében - az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával - az abban megállapított marasztalás főösszegének 2 287 060 Ft-tal, 19 875 903 Ft-ra történő felemelését, és ennek az összegnek a megfizetésére a II.r. alperessel egyetemlegesen az I.r. alperes kötelezését is kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli adatok helytelen értékelése miatt téves következtetésre jutott atekintetben, hogy a szerződés a L. Kft.. és a II.r. alperes (II.rendű alperes neve) között jött létre és a L. Kft.. az I.r. alperessel nincs jogviszonyban. Fellebbezési érvelése szerint figyelmen kívül hagyta az elsőfokú bíróság azt a peradatot, hogy „összefonódás" van az alperesek között. Nem vette figyelembe továbbá azokat a tényeket sem, hogy a szóbeli megállapodás megkötésére az I.r. alperes (I.rendű alperes neve) irodájában került sor, az építkezés beruházója is az I.r. alperes volt, a II.r. alperes (II.rendű alperes neve) azonban nem volt generálkivitelező, továbbá, hogy az átadás és az átvétel is a L. Kft.. és az I.r. alperes (I.rendű alperes neve) között történt meg, valamint azt, hogy a már felépült szállodát az I.r. alperes helyezte üzembe és azóta használja is folyamatosan. A marasztalási összeg felemelése iránti fellebbezési kérelmét pedig a következőkkel indokolta: A perbe bevont igazságügyi szakértő által a L. Kft.-nek járóként helyesen megállapított vállalkozói díjból az elsőfokú bíróság alaptalanul helyezett levonásba összesen 355 249 Ftot. Ennek az összegnek a levonása - állítása szerint - azért volt indokolatlan, mert az annak az építőmesteri munkákhoz szükséges habarcskeverésnek a szakértő által megállapított költsége, amit a L. Kft.. ténylegesen elvégzett. A neki járó vállalkozói díjból a szakértő által újravakolási költségként meghatározott 1 931 811 Ft levonását pedig azért állította helytelennek, mert állítása szerint az újravakolással javítható vakolathiba nem a L. Kft.-nek felróható okból, hanem lefagyás miatt keletkezett, másrészt a javítás szükséges költségét az igazságügyi szakértő helytelenül állapította meg és a II.r. alperes egyébként sem igazolta a kijavítás tényét, ezáltal azt, hogy amiatt költsége merült volna fel. A II.r. alperes a fellebbezésében kijelentette, hogy az I.r. alperessel szembeni kereset elutasítását tartalmazó ítéleti döntést és annak indokait tudomásul veszi. Fellebbezési kérelme az volt, hogy az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a bíróság az ellene irányuló keresetet teljes egészében utasítsa el. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást - helytelen mérlegelése következtében - részben tévesen állapította meg és ezért téves az abból levont jogi következtetése, emiatt a marasztaló ítéleti döntése is. Fellebbezési érvelése szerint a felek között létrejött szerződés tartalmát tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság akként, hogy a vállalkozónak a ténylegesen elvégzett munkájáért annak felmérése alapján 1 400 Ft rezsióradíjjal számolt vállalkozói díj jár. A fellebbezés szerint a II.r. alperes tagadásával és állításával szemben a felek között ilyen megállapodás létrejöttét a L. Kft.. a perben semmilyen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani. Az elsőfokú bíróság által e körben a kereseti állítást alátámasztó bizonyítékként értékelt számlákat a L. Kft.. csak utóbb, az eljárás alatt állította ki, korábban a II.r. alperesnek 1 400 Ft rezsióradíjat tartalmazó számlát nem küldött. Az 1 400 Ft rezsióradíjra vonatkozó szerződési kikötést pedig a II.r. alperes a perben kezdettől fogva vitatta, szemben az elsőfokú bíróság ítéleti megállapításával. A II.r. alperes fellebbezése szerint téves volt az elsőfokú bíróság részéről annak megállapítása is, hogy a L. Kft.. vállalkozó a II.r. alperessel szemben igényt tarthat a vállalkozó által beszerzett anyagok költségeként az elfogadott szakértői véleményben megállapított 4 102 462 Ft-nak a habarcskészítés költségeivel csökkentett összege megtérítésére is. Ennek indokaként megismételte az elsőfokú eljárás során már részletesen kifejtett védekezését, nyomatékosan hangsúlyozva azt, hogy a L. Kft.. már a perindítást megelőzően, a II.r. alperes jogi képviselőjéhez
  13. április 25-én intézett levelében elismerte azt, hogy a részére vállalkozói díjként megfizetett 26 775 000 Ft-ból 10 517 724 Ft-ot anyagra elszámolt. Álláspontja szerint ebből, valamint abból a tényből, hogy - az elsőfokú bíróság megállapítása szerint is - 4 102 462 Ft felperesi anyagbeszerzés tekinthető bizonyítottnak, az elsőfokú bíróságnak helyesen arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a L. Kft.. további anyagköltség-igénye alaptalan. A felperes a másodfokú tárgyaláson előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a II.r. alperes fellebbezésében megváltoztatni kért rendelkezéseinek a helybenhagyását kérte. A másodfokú eljárás során a L. Kft.. az alperesekkel szemben a keresetben érvényesített valamennyi követelését a felperesre engedményezte, ezért a Debreceni Ítélőtábla a felek közös kérelme alapján a felperes javára a perbeli jogutódlást megállapította és egyidejűleg - kérelmére - a L. Kft.-t a perből elbocsátotta. A felperes fellebbezése alaptalan, a II.r. alperes fellebbezése pedig annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a felperes II.r. alperessel szemben érvényesíthető vállalkozói díj igényének megalapozott elbírálásához szükséges mértékben a tényállást nem tisztázta, az ítéletének a hiányos tényállásra alapított döntése ezért - ebben a körben - megalapozatlan, érdemi felülbírálatra alkalmatlan volt. Nem fogadta el a Debreceni Ítélőtábla a felperesnek azt a fellebbezési érvelését, hogy az elsőfokú bíróság téves megállapításával szemben a fellebbezésében hivatkozott tények és körülmények egyértelműen alátámasztják azt az állítását, miszerint a perbeli vállalkozási szerződés a L. Kft.. és az I.r. alperes között jött létre. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§

(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg ebben a részében a tényállást, megalapozott az abból levont jogi következtetése és az arra alapított érdemi döntése is. Azt, hogy a L. Kft.. a szálloda építőmesteri munkáinak elvégzésére a II.r. alperessel kötött szóbeli megállapodást, az elsőfokú bíróság által is értékelt, a II.r. alperes részére történt számlázás tényén kívül egyértelműen alátámasztja és kétségtelenné teszi az ügyvezetőjének, P.L.-nak a keresetlevél mellékletéhez csatolt több írásbeli nyilatkozata is. Így a Dr. Lichy József ügyvédhez intézett
  1. április 27-én keltezett ... iktató számú levelében P.L. maga is úgy nyilatkozott, hogy „a beruházásra a I.rendű alperes neve kért ajánlatot……később a II.rendű alperes neve rendelte meg a kivitelezési munkákat (
  2. oldal
  3. pont)". Ezen kívül a ... Polgármesteri Hivatal Építési Hatóságához
  4. április 19-én írott ... számú levélben P.L., a L. Kft.. ügyvezetőjeként a szállodaépítést maga is úgy jellemezte, hogy a I.rendű alperes neve beruházó és a II.rendű alperes neve fővállalkozó kivitelezésében készült szálloda építésében végzett a L. Kft.. építőmesteri munkákat. Ilyen bizonyítékok mellett a felperes fellebbezésében e körben hivatkozott körülmények sem egyenként, sem összességükben nem alkalmasak a L. Kft.. perbeli - a saját korabeli nyilatkozataival is ellentétes - állításai bizonyítására. Szerződés hiányában pedig a szerződés szerinti vállalkozói díj megfizetésére irányuló kereseti követelésnek az I.r. alperessel szemben nem volt jogalapja. Az I.r. alperes marasztalása iránti keresetet a jogalap hiányában elutasító elsőfokú döntés ezért érdemben helytálló, megalapozott volt. A II.r. alperes nem vitatta, hogy a perbeli szállodaépítkezésnél az ő megrendelésére került sor az engedélyes tervek szerinti kivitelezési munkák elvégzésére. Vita abban volt, hogy a L. Kft.. az általa végzett munkáért milyen összegű rezsióradíj figyelembevételével megállapított vállalkozói díjat számíthatott fel. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor azt vizsgálta, hogy a L. Kft.. és a II.r. alperes között a szerződés - e vitás kérdést illetően - milyen tartalommal jött létre. A Debreceni Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szerződésük tartalmának vizsgálatánál, a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felek megállapodása az volt; a L. Kft.. az általa ténylegesen elvégzett munkák ellenértékét a teljesítésigazolások alapján 1 400 Ft rezsióradíj alkalmazásával számlázhatja ki. E helyes megállapítása indokai azonban az alperesi fellebbezés tükrében az alábbi kiegészítésre szorulnak: L.D.D. - aki a II.r. alperes cégvezetője volt - az elsőfokú eljárásban tett tanúvallomásában azt nyilatkozta, hogy a szállodaépítkezés lebonyolításával, kivitelezésével összefüggésben tartott szóbeli egyeztetés során adta át P.L. részére a terveket azzal, hogy készítsen költségvetést. Ez meg is történt és valamikor
  5. decemberében, vagy
  6. januárjában az elkészült költségvetési főösszesítőt a I.rendű alperes neve irodájában P.L. a részére átadta (13.G.40.242/2005/
  7. sorszámú jegyzőkönyv
  8. oldal). L.D.D.-nak a ...i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Vagyonvédelmi Alosztályán folytatott bűnügyi eljárásban tett - és az egyéb peradatokkal is alátámasztott - tanúvallomásából megállapíthatóan a II.r. alperestől szóban kapott megbízás alapján a L1 Kft.. és a L. Kft.. is végzett építési munkálatokat - mindkét társaság a II.rendű alperes neve alvállalkozója volt -. A L. Kft.-nek az elsőfokú eljárás során tett azt a nyilatkozatát pedig, amely szerint „a két cég (L1 Kft.. és a L. Kft..) egymástól vette át és egymás után folytatta a munkát" (G.40.242/2005/
  9. sorszámú előkészítő oldal) az alperesek sem tették vitássá és nem is cáfolták meg. Ugyanakkor a perben kirendelt Leskó Tamás igazságügyi szakértőnek a szintén nem vitatott és nem cáfolt, aggálytalan szakértői véleménye alapján az is megállapítható volt, hogy a L1 Kft.. a perbeli szálloda építési munkáira - a L. Kft.. részéről a keresetlevél mellékleteként csatolt,
  10. január 15-i keltezésű - ajánlati költségvetést készített, és az általa végzett munkákat a L. Kft.. is az ajánlati költségvetésben feltüntetett egységárakon kívánta az alperesekkel szemben elszámolni. Az alperes hosszú ideig az ajánlati költségvetésnek megfelelő egységárak figyelembevételével fizette a számlákat, majd lecsökkentette az egységárakat, és az egységár-csökkenést visszamenőlegesen is kívánta alkalmazni az elszámolás során. (G.40.242/2005/
  11. sorszámú szakvélemény
  12. oldal) A L. Kft.. a
  13. sorszámon csatolt, a periratoknál fellelhető 7/2004., 3/2005., 4/
  14. és 6/
  15. számú számláinak alapját képező, a II.r. alperes cégszerű aláírását is tartalmazó teljesítési jegyzőkönyvekkel bizonyította azt, hogy ezeknek a részszámláinak a bennük szereplő összegekkel történő benyújtását a II.r. alperes kifejezetten engedélyezte, a számlában szereplő összegeket elfogadta, a számlákat befogadta és azok ellenértékeit határidőben ki is egyenlítette. Ilyen körülmények között a II.r. alperes részéről olyan magatartások tanúsításának sorozata nyert bizonyítást, amelyeket - a Ptk. 205.§
(1),
(2)bekezdésének, 389.§-a
(1)bekezdésének és 216.§
(1)bekezdésében írt rendelkezések figyelembevételével - a L. Kft.. által alkalmazott rezsióradíj elfogadásaként kellett a részéről értékelni. Okszerű mérlegelésen alapult ezért az elsőfokú ítéletnek az a ténymegállapítása is, hogy a felek vállalkozási szerződése 1 400 Ft-os rezsióradíj kikötése mellett jött létre - szemben a II.r. alperes fellebbezési érveléseivel -. Alapvetően helyes volt ezért az elsőfokú bíróság részéről az is, hogy a kereset elbírálásánál az elvégzett munkáért járó vállalkozói díj meghatározásakor a perben eljárt igazságügyi szakértő által 1 400 Ft rezsióradíj figyelembevételével kimunkált összeget vette alapul. Tévedett ugyanakkor, amikor a perbeli jogvita elbírálásához elegendőnek tartotta a L. Kft.. keresetlevélben megjelölt számlái igazságügyi szakértő által - egyébként helyesen megadott szempontok szerinti - kollaudálását. A II.r. alperes az érdemi ellenkérelmében a L. Kft.-nek a keresetben szereplő számláiban érvényesített vállalkozói díj-követelését a szerződéssel ellentétes rezsióradíj alkalmazásán túl a vállalkozó hibás teljesítése miatt és arra hivatkozva is vitatta, hogy a számla csak munkadíjat tartalmazhatott volna, anyagköltséget nem. Arra is hivatkozott a II.r. alperes, hogy a már teljesített számlákat tekintve túlfizetésben van. A II.r. alperest marasztaló döntését az elsőfokú bíróság részben azzal indokolta, hogy a II.r. alperesnek a túlfizetésre vonatkozó állítását nem fogadta el, mert azokat a bíróság tájékoztatása ellenére nem bizonyította, beszámítási kifogást pedig bírói felhívásra sem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság azonban helytelenül - a Pp. 3.§
(3)bekezdésében írt rendelkezést megsértve - vette figyelembe a II.r. alperes perbeli nyilatkozatait és ebből adódóan tévesen határozta meg a perbeli jogvita elbírálásához szükséges bizonyítás kereteit és a bizonyítási kötelezettségeket is. A jogi képviselőjének a perben kirendelt szakértő véleményére tett észrevételében felperesként a L. Kft.. úgy nyilatkozott, hogy az általa kibocsátott - és a keresetének alapjául szolgáló - 7/2005., 8/2005., 9/
  1. és 10/
  2. számlákon kívül bocsátott ki még számlákat, amiket az alperesek ki is egyenlítettek, csakúgy mint 1 900 000 Ft-ot a per tárgyát képező számlákból (
  3. sorszámú előkészítő irat
  4. oldal). P.L-nak, a L. Kft.. ügyvezető igazgatójának az alperesek jogi képviselőjéhez írott
  5. április 25-én keltezett levele tartalmazza azt a számszaki levezetést, amely a L. Kft.. kereseti követelésének összegszerűségét megalapozza. E szerint „a leszámlázott munkadíj összege 32 873 120 Ft, tehát a munkadíjból származó követelésünk 21 025 234 Ft…..". A
  6. március 23-án
  7. sorszámon benyújtott előkészítő iratban a L. Kft.. képviselője azonban már úgy nyilatkozott, hogy az általa adott elszámolás több ponton hibás, egyrészt, mivel az elszámolásban mind a „peren kívüli" L1 Kft.., mind a perben felperesként részt vevő L. Kft.. adatai szerepeltetve vannak, másrészt a kimutatás nem a számviteli elszámolások alapján készült. Így azt is beismerte, hogy a II.r. alperes részéről a kibocsátott számlák összértékére (32 800 233 Ft-ra) 16 875 000 Ft pénzügyi teljesítés történt. Mindezekből kétségtelenül megállapítható, hogy a L. Kft.. keresetlevelében érvényesített számlákban a L1 Kft.. által megkezdett és a L. Kft.. által befejezett vállalkozási szerződés részmunkái szerepelnek (anyagköltségre és munkadíjra történt megbontás és részletezés nélkül). Az elsőfokú eljárás során tett egyező előadások szerint a felek között a L. Kft.. munkavégzéséig folyamatos együttműködés volt, amelynek során a pénzügyi elszámolás is folyamatos volt a kibocsátott számlákra vonatkozóan. A L. Kft.. által kibocsátott - és a perben érvényesített - számlák általánosságban építőmesteri munkákat jelöltek meg, azok tényleges részletezése nélkül. Ilyen körülmények között amiatt, hogy a II.r. alperes a kereset teljes elutasítására irányuló ellenkérelmét azzal indokolta; a korábban kiállított számlák kiegyenlítésével a felperest jogszerűen megillető vállalkozói díjat már megfizette, a kereseti kérelem összegszerűsége - a jogalap fennállása mellett - csak a felek közötti teljes szerződéses kapcsolatos feltárásával lett volna elbírálható. Ezért az elsőfokú bíróságnak az ehhez szükséges bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia és az alapján megállapítania a L. Kft.. által elvégzett munkákra eső vállalkozói díjat, elszámolva arra a II.r. alperes pénzügyi teljesítéseit, vizsgálva azt is, hogy azok között megállapítható-e a nem a L. Kft.. által kiállított számlára történő teljesítés. Az elsőfokú bíróság azonban a keresetben előterjesztett igény megalapozott elbírálásához szükséges elszámolást nem végezte el, ebben a körben a kellő szakértői bizonyítást nem folytatta le, a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény pedig a teljes körű elszámoláshoz szükséges megállapításokat nem tartalmaz. Erre tekintettel a bizonyítás olyan terjedelmű kiegészítése válhat szükségessé, amely már meghaladja a másodfokú eljárás kereteit. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 239.§ és a Pp. 213.§
(2)bekezdése alkalmazásával részítéletet hozott, és az elsőfokú bíróság ítéletének az I.r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezését a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, a II.r. alperessel szemben érvényesíthető vállalkozói díj iránti igény és a perköltség tekintetében pedig a Pp. 252.§
(3)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a L. Kft.. által a perbeli építkezésen nyújtott valamennyi szolgáltatás szerződés szerinti ellenértékének és a II.r. alperes összes pénzügyi teljesítésének elszámolásával lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a felperes keresete mennyiben alapos. Az elszámolásnak azonban teljes körűnek kell lennie, a perben nem álló L1 Kft.. részéről elvégzett munkákra és azokért a számára a II.r. alperes által kifizetett vállalkozói díjakra is ki kell terjednie. Az eddig rendelkezésre álló peradatokból ugyanis az állapítható meg, hogy a L1 Kft.. II.r. alperessel kötött szerződésben vállalt kötelezettségeit - az alapozási és vakolási munkák kivételével - már a L. Kft.. teljesítette. A II.r. alperes ezt elfogadta, ellene nem tiltakozott. A L. Kft.. által elvégzett és leigazolt munkák alapján kiállított számlákat befogadta és a keresetben szereplő 4 db számla kivételével ki is egyenlítette. Mindebből azt kellett megállapítani, hogy a L. Kft.-nek a L1 Kft.-vel szembeni kötelezettségvállalásához a II.r. alperes ráutaló magatartásával hozzájárult, ami a perbeli vállalkozási szerződésben alanyváltozást eredményezett a vállalkozó személyében. Emiatt a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges teljes elszámolás elvégzése érdekében elengedhetetlen a L1 Kft.-re is kiterjedő teljes szerződéses kapcsolat feltárása. Az elszámoláshoz szükséges adatokat az elsőfokú bíróságnak a már lefolytatott szakértői bizonyítás továbbfejlesztésével kell megállapítania. A további szakértői bizonyítás során a perben eljárt igazságügyi szakértő feladatává kell tenni a L. Kft.. által a perbeli építkezés során benyújtott számlák közül az előzőekben már megvizsgált számlákon felüli további számláknak - a korábban alkalmazott elveknek megfelelő - kollaudálását - az ilyen módon igazoltan elvégzett munkák 1 400 Ft rezsióradíjjal számolt, Áfa-val növelt összegű ellenértéke hibás teljesítéssel csökkentett összegének - mint a szerződés alapján igényelhető vállalkozói díjnak - a megállapítását. Annak meghatározásánál, hogy anyagköltség címén a L. Kft.. milyen összeg megtérítésére tarthat igényt, abból kell kiindulni, hogy a per eddigi adatai - a peres felek egyező nyilatkozatai - szerint a szerződésük alapján az építkezéshez szükséges anyagok szolgáltatása a II.r. alperes kötelezettsége volt. Annak bizonyítása tehát, hogy a L. Kft.. a számláiban az építkezésen ténylegesen általa beszerzett és beépített anyagok költségét érvényesítette, főszabályként a felperest terheli. Az ilyen módon a L. Kft.-nek járó vállalkozói díj összegének és a II.r. alperes által ténylegesen teljesített fizetéseknek az elszámolásával lehet állást foglalni majd abban a kérdésben, hogy a II.r. alperes oldalán kiegyenlítetlen követelés mutatkozik-e. Ehhez képest hozható döntés attól, hogy a felperes, mint engedményes a II.r. alperessel szemben milyen összegű követelés megfizetésére tarthat igényt alappal. Mindezek figyelembevételével a perbeli szerződés alapján történő alapos és teljes körű, szükségszerűen szakértői vizsgálatot igénylő bizonyítási eljárást követően kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a felek között kialakult vitában megalapozottan tudjon határozni. A felperes fellebbezése - az elsőfokú ítéletnek az I.r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit támadó részében - eredménytelen volt, ezért az ügyvédi munkadíjból származó saját másodfokú perköltségét a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni. Az I.r. alperes a felperes fellebbezésére ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezért a Debreceni Ítélőtábla a részítéletében mellőzte az I.r. alperes javára másodfokú perköltség megállapítását. A felperesnek a II.r. alperesre vonatkozó, illetőleg a II.r. alperesnek a saját fellebbezésével összefüggésben felmerült ügyvédi munkadíjból származó másodfokú perköltségét pedig - a hatályon kívül helyező rendelkezésre tekintettel - a Pp. 252.§
(4)bekezdése szerint csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell majd határoznia. Az ügyvédi munkadíj összegét a másodfokú bíróság a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§
(5),
(6)bekezdései, valamint 4/A.§-a alapján (17 000 000 Ft fellebbezési érték és a kifejtett ügyvédi tevékenységek figyelembe vételével). Ennek során figyelembe vette azt is, hogy a felperes jogi képviselője a másodfokú tárgyaláson is megjelent, és ott a II.r. alperes fellebbezésére ellenkérelmet terjesztett elő. Debrecen, 2008. május 21. Dr. Szűcs Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Riczu András sk. előadó bíró, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.