DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.101/2020/12.sz. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben,
- május
- napján megtartott tanácsülés alapján meghozta és kihirdette a következő ítéletet: Az emberölés bűntette miatt I. r. vádlott ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék
- december
- napján kihirdetett 5.B.44/2018/
- számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint. Elrendeli a ...i Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.I.813/
- tételszámon bevételezett
- sorszámú 1 db karó elkobzását. Az elsőfokú ítéletben a ....Rendőr-főkapitányság által lefoglaltként és T.179/
- tételszám alatt bevételezettként megjelölt
- sorszám alatti 1 db kés elkobzására vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 7.200 ( hétezer-kettőszáz) forint vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. A másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
- d)és
- f)pontjai szerint minősülő emberölés bűntettében. Ezért őt életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Rendelkezett arról, hogy a vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban 35 év kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről, és kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. A benyújtó Bf.48/2020/2. számú átiratában az elkobzásra irányuló rendelkezések módosítását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, nyilvános ülés keretében. A főügyészség az ítélőtáblához 2020. március 26-án érkezett beadványában a fellebbezések tanácsülésen történő elbírálását indítványozta. Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában behatárolható az, hogy a vádlott .... napján a délelőtti órákban ölte meg a sértetteket. Ugyanígy a tényállással ellentétben az rögzíthető, hogy a terheltet ...on a... kórház .... napján fogadta be. Ezen túl az eredeti indítványában foglaltakat fenntartotta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket - tekintettel a .... Bf.48/2020/4. sz. átiratában előterjesztett indítványra - a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 598. §
(2)bekezdése és a 74/2020.(III. 31.) Korm. rendelet 82. §
(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el. A vádlott és a védő enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Be. 590. §
(3)bekezdése értelmében - figyelemmel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be - az ítéletnek csak a jogorvoslattal sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A revízió ennek megfelelően csak a büntetéskiszabás másodfokú felülbírálatára irányult (korlátozott felülbírálat). Továbbá a Be. 590. §
(7)bekezdése szerint hivatalból bírálta felül a másodfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezéseket. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be. 608. §
(1)bekezdés a-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. §
(1),
(2)bekezdés], mely az érdemi felülbírálatot kizárná. A másodfokú bíróság a Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebből következően nem vizsgálhatta a fellebbviteli főügyészség által az ítéleti tényállást érintően tett észrevételeket sem. A tényállás helyesbítésére a vádhatóság nem is tett indítványt. Az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont, perorvoslattal nem támadott következtetése törvényes, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket nagyrészt helyesen tárta fel. Azonban, amint arra a fellebbviteli főügyészség is rámutatott, nem értékelhető enyhítő körülményként az, hogy a vádlott cselekményét részben a szerelemféltés motiválta, hiszen élettársa, ... arra semmilyen okot nem szolgáltatott. Ezzel együtt is a törvényszék a vádlottal szemben a büntetési céloknak megfelelő, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely szükséges, egyben elégséges és megfelel az egyéniesítés elveinek is. A büntetés nem túl szigorú, lényeges enyhítésére az ítélőtábla nem látott alapot, ezért az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések nem voltak alaposak. A Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el (egyéni és általános megelőzés). A Btk. 80. §
(1)bekezdése szerint a büntetést e törvényben meghatározott keretek között, a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A büntetés kiszabása során igen hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tett arányához igazodása. A büntetéskiszabás során a büntetőjog általános elveire, és az Alaptörvényből fakadó alkotmányos követelményekre is figyelemmel kell lenni. „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségnek és az ultima ratio elveinek" (1214/B/1990 AB határozat). Az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott büntetése a kiemelt elveknek megfelel, tettarányos. A két ember életét emberségéből kivetkőzve, gátlástalanul kioltó terhelttel szemben kizárólag a határozatlan idejű, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása eredményezheti a büntetési célok megvalósulását. Az elsőfokú bíróság a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának meghatározásánál vette figyelembe a terhelt javára feltárt enyhítő körülményeket, azaz személyiségzavarát és a részbeni ténybeli beismerő vallomását. Törvényesen rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról, a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságáról és a bűnügyi költségről. A törvényszék a 35. sorszámon bevételezett karó lefoglalását megszüntette és megsemmisítéséről rendelkezett. Ez a tárgy azonban az irányadó tényállás szerint az elbírált bűncselekmény elkövetésének eszköze. Ezért a Btk. 72. §
(1)bekezdése alapján elkobzásának van helye. Tévesen került az ítélet rendelkező részébe az egy darab kés elkobzásáról szóló rendelkezés. A megjelölt kés nemhogy az elkövetés eszköze nem volt, de az iratok között a lefoglalására vonatkozó dokumentum nem is szerepel. Az ítélőtábla rámutat, hogy nem is szerepelhet, hiszen a 2018 évben megvalósított bűncselekmény eszközét 2016-ban nyilvánvalóan nem vételezhette be a törvényszék Gazdasági Hivatala. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 604. §
(1)bekezdésének b) pontja és 606. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 604. §
(1)bekezdés a) pontja és 605. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az előzetes fogvatartás beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a kirendelt védői közreműködéssel kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §
(1)bekezdése alapján, a Magyarország
- évi költségvetéséről szóló
- évi LXXI. törvény
- §
(4)bekezdése, illetve a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 32/2017. (XII.27.) IM rendelet 1. §
(1),
(2),
(3)bekezdése, valamint a 7. §
(1),
(2),
(3)bekezdése, továbbá a 74/
- (III. 31.) Korm. rendelet
- §
(3)bekezdése alkalmazásával állapította meg. Debrecen,
- május
- Dr. Elek Balázs sk. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró ZÁRADÉK: A Miskolci Törvényszék 5.B.44/2018/
- számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
- május
- . Elek Balázs sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.