A határozat elvi tartalma: Jogalap nélküli birtokossal szemben, a tulajdonos által birtokba bocsátás iránti kérelem elbírálásának jogi szempontjai. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.180/2015/
- A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Galiger Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek az I. r. és dr. Acsádi Zoltán ügyvéd által képviselt II. r. alperesek ellen ingó kiadása iránt a Szekszárdi Járásbíróságon 5.G.40.031/
- számon indult, a Szekszárdi Törvényszék 13.Gf.40.030/2014/
- számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a II. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 31.750 (harmincegyezer-hétszázötven) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s
- május 19-én a felperes mint lízingbe adó és a perben nem álló N.J. egyéni vállalkozó mint lízingbe vevő opciós pénzügyi lízingszerződést kötött. A lízingtárgy a szerződésben beazonosítható módon megjelölt tehergépkocsi volt. A felek
- szeptember 10-én a közöttük létrejött szerződést megszüntették. Elszámolásuk szerint a lízingbevevőnek 1.146.714 Ft tőke- és kamattartozása maradt fenn a lízingbeadó felperessel szemben. A fenti napon az I. r. alperes e tartozást átvállalta, illetve a felperessel az érintett gépjárműre szintén kötött egy opciós pénzügyi lízingszerződést. Ebben a lízingtárgy értékét 2.485.815 Ft-ban határozták meg. A felperes 1.989.452 Ft hitel biztosítása mellett, 19 hónapos futamidővel adta lízingbe a teherautót az I. r. alperesnek. A II. r. alperes, valamint a perben nem álló N.J. és N.J.-né készfizető kezességet vállaltak mind az I. r. alperesi tartozásátvállalásból, mind az I. r. alperes által kötött opciós pénzügyi lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségek teljesítésére. Az I. r. alperes nem tett eleget a lízingdíj fizetési kötelezettségének, ezért a felperes
- december
- napjával felmondta a lízingszerződést és felszólította a perbeli gépjármű átadására. Az I. r. alperes e felszólítást követően elzárkózott a gépjármű kiadásától. Az I. r. alperes a másodfokú eljárás alatt, kényszer-végelszámolást követő felszámolási eljárás eredményeként
- július 31-i hatállyal a cégjegyzékből törlésre került. A felperes által is ma már értéktelennek tartott, forgalomból kivont teherautó jelenleg az I. r. alperes egykori ügyvezetőjének, a II. r. alperesnek a birtokában van. A felperes módosított keresetében az I. r. és a II. r. alpereseknek a lízingtárgy kiadására kötelezését kérte. A II. r. alperessel szemben a tulajdonjogára, illetve annak jogalap nélküli birtoklására hivatkozott. Az I. és a II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a lízingtárgy törzskönyvének kiadására, illetve tulajdonjogának javára történő átruházására kérte kötelezni a felperest. Arra hivatkozott, hogy az I. r. alperes tartozása miatt, az I. r. alperessel és a kezesekkel szemben kibocsátott, jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtási eljárás során a felperes tulajdonátruházásra tett nyilatkozatára tekintettel 4.037.344 Ft-ot megfizetett. Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás során hozott, kijavított ítéletével kötelezte az I. és a II. r. alperest a perbeli gépjármű 15 nap alatt történő kiadására. Megállapította egyúttal, hogy az I. r. alperest a felperessel szemben
- szeptember
- napján 2.203.488 Ft megfizetése terhelte. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alpereseket egyetemlegesen a felperest pernyertessége arányában megillető perköltség megfizetésére. A II. r. alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, az I. r. alperes jogutód nélküli megszűnésére tekintettel, a másodfokú bíróság az I. alperessel szemben a pert megszüntette, és az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperest a perbeli gépjármű kiadására, valamint a felperes javára egyetemlegesen perköltség megfizetésére kötelező rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal „a szövegezésbeli pontosítással" hagyta helyben, hogy mellőzte az I. r. alperes
- szeptember
- napjával felperes felé fennálló tartozására vonatkozó ítéleti megállapítást, illetve a viszontkeresetet teljes egészében elutasítottnak tekintette. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette a felperes és az I. r. alperes jogviszonyára irányadó lízingszerződésnek a lízingtárgy lízingbe vevő általi birtoklására, használatára, vételi jogára, ez utóbbi gyakorlásának feltételeire vonatkozó, a lízingdíj fizetési kötelezettségekre irányadó, valamint a lízingbe adó tulajdonjogáról rendelkező, illetve az annak védelmét biztosító, továbbá a felek közötti jogviszonynak szerződés felmondásával kapcsolatos megszűnésére alkalmazandó kikötésekkel. Utalt arra is, a felperes és a kezesek között, az ellenük indult végrehajtási eljárás során szóbeli egyeztetések zajlottak. A felek közötti levelezésekből kitűnik, a felperes a 4.037.344 Ft megfizetését a fennálló tartozás egy részének kifizetéseként kezelte. Kölcsönösen egybehangzó ajánlatot az érintettek nem tettek. A felperes a
- szeptember 12-én kelt levelében ismételten felszólítottan a vele levelezésben álló N.J.-t, hogy a jogcím nélkül használt járművet adják ki. Csak ezt követően került sor a II. r. alperes által az OTP Jelzálogbank Zrt.-től szerzett kölcsönből az említett 4.037.344 Ft kifizetésére, és arra tekintettel a N.J. és felesége tulajdonában álló ingatlanra a felperes javára bejegyzett végrehajtási jog törlésének engedélyezésére. A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás mellett a II. r. alperes fellebbezését alaptalannak találta. Egyet értett azzal az elsőfokú bírósági megállapítással, hogy a felperes és az I. r. alperes között létrejött opciós pénzügyi lízingszerződés az I. r. alperes szerződésszegő magatartása miatt, a felperes azonnali hatályú felmondásával megszűnt
- december 21-én. Rögzítette, a felperes mint lízingbe adó és a lízingtárgy törzskönyvébe bejegyzett tulajdonos a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(3)bekezdése alapján - tulajdonjogára tekintettel - jogosult volt a lízingelt gépjármű birtokba adását követelni, az I. r. alperessel szemben az opciós pénzügyi lízingszerződés alapján, az I. r. alperes birtokban tartási jogának megszűnése miatt, a II. alperessel szemben a perbeli lízingtárgy általa sem vitatott tényleges birtoklására tekintettel, a Ptk. 115. §
(3)bekezdése, illetve 193. §
(1)bekezdése értelmében. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a II. r. alperes birtoklását megerősítő jogcímet bizonyítani nem tudott. Erre sem a vele kötött kezesi szerződés, sem annak igazolása nem volt alkalmas, hogy az I. r. alperes vezető tisztségviselője volt. A másodfokú bíróság szerint a II. r. alperes a viszontkeresetével érvényesített igényét megalapozó, a tartozás egy részének kiegyenlítése miatt a felperessel a lízingtárgy tulajdonjogának átruházására vonatkozó egyezség létrejöttét sem tudta kétséget kizáróan bizonyítani. A peres iratoknál fellelhető büntető iratokban lévő levelezések tartalma éppen azt igazolta, hogy a II. r. alperes teljesítése előtt két nappal is még a felperes a gépjármű kiadását követelte. A másodfokú bíróság szerint a II. r. alperes által hivatkozott R.V. tanú írásbeli nyilatkozatai is csak a felek közötti tárgyalásokra utaltak, a II. r. alperes és a felperes közötti tulajdonjog átruházás tekintetében megállapodás létrejöttét nem erősítették meg. E tanú írásbeli nyilatkozatában foglaltak miatt - az elsőfokú bírósággal egyezően a másodfokú is szükségtelennek tartotta a tanú személyes kihallgatását. Utalt arra is, a II. r. alperes mint készfizető kezes az adós helyett történt teljesítéssel nem vált jogosulttá az I. r. alperest megillető, az opciós pénzügyi lízingszerződésben kikötött vételi jog gyakorlására, a tulajdonjog megszerzésére. A II. r. alperes elszámolási igénye - még esetleges megalapozottsága esetén sem eredményezheti a felperes keresetigényével szemben a II. r. alperes tulajdonjoga megszerzésének megállapítását, így a viszontkereseti kérelmének helyt adást. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, az elsőfokú ítéletnek az I. r. alperest terhelő tartozásra vonatkozó megállapítást tartalmazó rendelkezését a Pp. 215. §-ában foglaltak szerint azért mellőzte, mert az túlterjeszkedett a viszontkereseten. A II. r. alperes marasztalást kért. Az ellenérték kifizetésére tekintettel a perbeli gépjármű tulajdonjogának megszerzését állítva, a felperes okmányok kiadására, a tulajdonjog változás bejegyzéséhez szükséges nyilatkozattételre kötelezését kérte. A másodfokú bíróság szerint a Pp. 123. §-ában írt, a megállapítás iránti viszontkereset előterjesztésének feltételei egyébként sem álltak fenn. Arra csak marasztalásra irányuló viszontkereset előterjeszthetősége hiányában és a II. r. alperes igazolt jogvédelmének szükségessége esetén kerülhetett volna sor. A többi kezes perben állása nélkül, illetve, amiatt, hogy a felperes dologi jogi keresettel élt, az eljárt bíróság a Pp. 147. §
(1)bekezdése alapján sem látott jogi lehetőséget a kötelmi jellegű elszámolási igény előterjesztésére. A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a viszontkeresetének való helyt adást, másodlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a támadott másodfokú határozat sérti a Pp. 123. §-ában, a 147. §
(1)bekezdésében és a Pp.
- §-ában foglaltakat. Előadta, az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy az általa előterjesztett megállapítás iránti viszontkeresetnek nem állnak fenn a jogszabályban előírt eljárásjogi feltételei. Tévesen következtettek továbbá arra, hogy a felperes és a II. r. alperes között, a perbeli gépjármű tulajdonjogának átruházására nem jött létre megállapodás. A II. r. alperes szerint, az eljárt bíróságoknak értékelniük kellett volna, hogy az I. r. alperes a lízingszerződés
- december 21-i felmondását követően többször is vissza akarta adni a felperesnek a lízingtárgyat. Azt azonban a felperes visszautasította, mert a tartozások kiegyenlítésére értéktelennek tartotta. A II. r. alperes utalt arra, e tényt a büntetőeljárás során kihallgatott Ny.F., a felperes igazgatóságának elnöke is tanúvallomásában megerősítette. A II. r. alperes állította, a 4.037.344 Ft összegű tartozást azért fizette meg, mert a felperes vállalta, hogy ezt követően kiadja a lízingtárgy törzskönyvét és a tulajdonjog átruházásához szükséges nyilatkozatot. Sérelmezte, hogy az ennek bizonyítására az általa bejelentett R.V.-t tanúként az eljárt bíróságok nem hallgatták meg. A II. r. alperes hivatkozott arra is, hogy a perbeli nyilatkozatait, írásbeli beadványát és a viszontkeresetét nem csupán mint készfizető kezes, hanem mint az I. r. alperes törvényes képviselője is előterjesztette. A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és a II. r. alperes perköltségben való marasztalására irányult. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat a II. r. alperes által megjelölt okok miatt az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő. A Kúria mindenek előtt rögzíti, az I. r. alperes jogutód nélküli megszűnésére és a per vele szembeni megszüntetésére tekintettel a jelen eljárásban kizárólag a felperesnek a II. r. alperessel szembeni ingó kiadása iránti keresete és a II. r. alperesnek a törzskönyv kiadása, valamint a perbeli gépjármű tulajdonjogának átruházása iránti viszontkeresete alapján hozott jogerős döntés volt felülbírálható. A Kúria hangsúlyozza, a
- november 23-án kelt viszontkeresetet a II. r. alperes az I. r. alperes törvényes képviselőjeként már nem nyújthatta be, mert törvényes képviselői minősége
- december 12-én megszűnt. Így, helyesen rögzítette mindkét fokú ítélet, hogy a viszontkeresetet a II. r. alperes terjesztette elő. A fent írt időpontot követően nyilatkozatai, előadásai kizárólag a saját nevében tett nyilatkozatnak minősülhetnek. A viszontkereset tartalma szerint, ahogy arra a II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében is rámutatott - kizárólag marasztalásra, a fenti okirat kiadására és a lízingtárgy tulajdonba adására irányult a felperessel kötött egyezségre, illetve az érintett teherautó ellenértékének kifizetésére hivatkozással. A Kúria rámutat arra, hogy a másodfokú bíróság annak rögzítését követően, hogy a II. r. alperes megállapításra irányuló viszontkeresetet nem terjesztett elő, azt marasztalásra irányuló viszontkeresetként bírálta el, és alaptalannak találta. Így tehát, a jogerős ítélet - valójában - a II. r. alperes álláspontjával egyezően, a viszontkeresetet marasztalásra irányulónak tekintette. Ítélete nem sértette önmagában emiatt a Pp.
- §-ában írtakat. A Kúria maradéktalanul egyet értett a másodfokú bírósággal abban is, hogy a jogerős ítéletben hivatkozott anyagi és eljárásjogi okokból következően a II. r. alperes kezesi elszámolási igénnyel kapcsolatos kereseti kérelmet jelen eljárás keretei között nem terjeszthetett elő. Egyébként, ha a perben vizsgálható és megállapítható lett volna, hogy a II. r. alperes a kezesként fennálló kötelezettségnek maradéktalanul eleget tett, az sem tenné lehetővé a viszontkeresetében foglaltaknak megfelelő döntés meghozatalát, ahogy arra a másodfokú bíróság rámutatott, hiszen abból a gépjármű tulajdonjogának megszerzése nem következne. Ezért kellett vizsgálni, hogy más okból - például megállapodás alapján a II. r. alperes azt megszerezte-e. A Kúria úgy ítélte, hogy a másodfokú bíróság a peres iratok között fellelhető szerződések, az érintett felek közötti levelezések tartalmát, a polgári peres eljárás során beszerzett büntetőeljárási iratokban rögzített tanúvallomásokat okszerűen - a Pp.
- §
(1)bekezdésének szabályai szerint - mérlegelte és így, helyes tényállást megállapítva következtetett arra, hogy a II. r. alperes a perbeli gépjármű átruházására vonatkozó, akár előzetes megállapodás létrejöttét bizonyítani nem tudta. A megállapodás hiányát tanúsítja a II. r. alperesnek az I. r. alperes felszámolójához írt,
- június 22-én kelt levele. E ténnyel nem ellentétes a II. r. alperes által meghallgatni indítványozott R.V. tanú rendőrségen tett vallomása sem. Az említett tanú ugyanis a 4.037.344 Ft kifizetéséhez szükséges hitelfelvétel ügyében járt el a II. r. alperes meghatalmazása alapján. Maga állította, hogy az említett pénz kifizetése után a II. r. alperes édesanyja tájékoztatta arról, hogy a felperes igényt tart az autó visszaszolgáltatására. A tanú ezt követően,
- június 4-én, a P. Városi Ügyészséghez írt levelében nem vitásan megemlítette, hogy a felperes képviselői részéről ígéret hangzott el a 4.037.344 Ft kifizetése esetén a törzskönyv átadására vonatkozóan. E nyilatkozat sem állítja azonban a felek közötti megállapodás létrejöttének tényét. A Kúria úgy ítélte, hogy az idézett tanú meghallgatásától az eljárt bíróságok eltekinthettek. A tanú büntető eljárás során beszerzett személyes, illetve írásbeli nyilatkozata rendelkezésre állt. A Pp.
- §
(3)és
(4)bekezdésében foglaltak értelmében a II. r. alperes bizonyítási indítványa nem kötötte a bíróságokat, a polgári peres eljárás során való ismételt kihallgatás helyett, a már rendelkezésre álló iratokban rögzített, és a jelen jogvita során is releváns kérdésekre adott válaszok a szabad bizonyítás elve szerint felhasználhatók voltak a tényállás megállapításához. A Kúria a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította azt is, hogy az eljárt bíróságok nem tévedtek akkor sem, amikor úgy találták, a II. r. alperes nem tudott olyan egyéb jogcímet sem igazolni, amely őt a keresettel kiadni kért lízingtárgy birtokban tartására feljogosította volna a gépjármű nyilvántartás és a törzskönyv adataival igazolt tulajdonos felperessel szemben. A Kúria mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabályok megsértése nélkül meghozott, az anyagi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján. A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Pp. 270. §
(1)bekezdése és 78. §
(1)bekezdése szerint, ezért köteles a felperes jogi képviselőjének közreműködése miatt, a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére. Ennek általános forgalmi adóval növelt, és a kifejtett tevékenységgel arányos összegét a Pp. 79. §
(1)bekezdése alapján határozta meg a Kúria, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3), valamint
(5)bekezdéseinek és a 4/A. §
(1)bekezdésének alkalmazásával. Budapest,
- január
- Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró A kiadmány hiteléül: