Gfv.30186/2018/6 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.186/2018/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke, előadó bíró . Vezekényi Ursula bíró Dr. Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. S.-P.B. jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Harsányi Előd ügyvéd A per tárgya: korlátlan felelősség megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.142/2017/
2. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.G.40.307/2013/
3. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 591.600 (ötszázkilencvenegyezer-hatszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás forint [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] Az alperes
4. szeptember 21-től
5. július 28-ig vezető tisztségviselője, egyúttal közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja volt a C.S. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek (a továbbiakban: társaság). A felperes adótartozás miatt a társasággal szemben
6. november 7-én végrehajtási eljárást kezdeményezett, az 1.644.144 Ft adótartozásra érvényesített beszedési megbízás azonban fedezethiány miatt nem vezetett eredményre. A felperes a társaság kérelmére adótartozása megfizetésére
7. június 18-án fizetési halasztást engedélyezett. A
8. július 27-i főkönyvi kivonat szerint az adótartozás 4.864.061 Ft volt. A
9. július 28-i taggyűlésen a társaság tagjai - az alperes és N. A. - üzletrészeik átruházásáról döntöttek a romániai lakóhelyű A.-C.M. részére. Az alperes egyúttal lemondott ügyvezetői tisztségéről, az egyedüli taggá vált vevő pedig önmagát ügyvezetővé választotta, és a cég nevének, székhelyének megváltoztatásáról határozott. Az alperes egy Megállapodás (átadás-átvételi jegyzőkönyv) elnevezésű okirattal átadta az új ügyvezető részére a társaság iratait (főkönyvi kivonat, könyvelési, egyéb iratok), valamint leltár-, raktár-, árukészletét és a pénztárban levő összegeket. Rögzítette az irat, hogy a leltár szerint átadott eszközök értéke - külön lista alapján - 29.365.305 Ft, tovább hogy külön lista alapján átadásra került a rendezetlen szállítói tételek felsorolása (7.163.625 Ft). A külön okiratba foglalt üzletrész-átruházási szerződések is tartalmazták a vevő nyilatkozatát a cég anyagi és vagyoni helyzete, tartozásai, kintlévőségei ismeretéről, iratanyaga, eszközei átvételéről. Az új tag megbízása alapján az alperes
10. július 31-én kiegyenlítette a cég tartozását a T. Kft. felé 208.882 Ft összegben. A társasággal szembeni adóvégrehajtás nem járt eredménnyel, székhelyén a felperes lefoglalható vagyontárgyat
11. május 4-én nem talált. A
12. július 8-án megindított, ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás eredményeként a cégbíróság a társaságot
13. október 22-i hatállyal a cégjegyzékből törölte. A cégnek 5.916.209 Ft kiegyenlítetlen adótartozása maradt fenn a felperessel szemben. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [9] A felperes a
14. szeptember 20-án benyújtott keresetében a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
15. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.)
16. §

(2)bekezdése alapján kérte a törölt cég 5.916.209 Ft ki nem elégített kötelezettsége tekintetében az alperes korlátlan felelősségének megállapítását, valamint marasztalását a tartozás megfizetésében. [10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első- és másodfokú bíróság határozata [11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította az alperes korlátlan felelősségét a M. T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek a felperessel szemben fennálló ki nem elégített 5.916.209 Ft összegű tartozásáért, egyúttal kötelezte a tartozás megfizetésére. [13] A jogerős ítélet indokolása elsőként azt rögzítette, hogy a korábbi felülvizsgálati eljárás eredménye szerint megállapítható volt az ügyben a társaság fizetésképtelensége az üzletrész átruházás időpontjában, ezért a kereset alapjául megjelölt felelősségáttörési szabály alkalmazásával a megismételt fellebbviteli eljárásban kizárólag az alperes jóhiszeműségét kellett vizsgálni az üzletrész átruházása során. Kifejtette az ítélőtábla, hogy a Ctv. 93. §

(2)bekezdésében írt rendelkezés hitelezővédelmi célja szerint az üzletrészét átruházó, a cég működését alapvetően meghatározó tag magatartása akkor minősül jóhiszeműnek, ha nem irányul a hitelezői tartozást felhalmozó társaságtól való szabadulásra. Ilyennek tekinthető, amennyiben a tag az üzletrészét olyan vevőre ruházza át, akinek személyét illetően meggyőződött, hogy célja nem csupán a társaság még meglévő vagyonának, eszközeinek megszerzése a hitelezői igények kielégítetlenül hagyásával, hanem a hitelezői érdekek szem előtt tartásával a társaság továbbműködtetése. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes az ebben a körben rá háruló bizonyítási kötelezettségét - megfelelő kioktatás ellenére nem teljesítette. A bizonyítás eredményét az első fokon eljárt bíróság a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
2. §-át megsértve okszerűtlenül értékelte. Sem a T. Kft. hitelezői igényének kielégítése, sem az üzletrész 300.000 Ft-ban megjelölt de bizonyítékkal alá nem támasztott - vételára, sem pedig az iratok, illetve a cég vagyoni helyzetének ismertetése a vevő előtt, nem igazolta az alperes jóhiszemű eljárását. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy az alperes saját előadása szerint az önmagában az árukészlet megvételére jelentkező vevőt korábban nem ismerte, üzleti életben betöltött szerepéről nem tudott. Rámutatott továbbá, hogy a vevőnek a leltárösszesítőre vezetett
3. július 27-i nyilatkozata szerint a felsorolt termékek átvétele részére az üzletrész átruházást megelőző napon megtörtént. Az alperes bizonyítási kötelezettsége elmulasztásával [rPp.
4. §

(3)bekezdés] megállapítható volt felelőssége a kereset szerint a vevő személyének megválasztása során tanúsított magatartása miatt, mivel ez vezetett megszüntetési eljárással a cég törlésére a cégjegyzékből. [14] Rögzítette végül a jogerős ítélet, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértés az ügyben nem történt. A kereset összegszerűségét a keresetlevél mellékleteként csatolt adózói kartonlista, a felhívásra csatolt okiratok alátámasztották. Az alperes a továbbiakban a felperes felé fennálló tartozás nagyságát, keletkezésének idejét és azt sem vitatta, hogy az üzletrész átruházásakor a megjelölt összegben fennállt. Az ítélőtábla az rPp.

1. §-a alapján érvényesíthetőnek és megalapozottnak találta a marasztalási keresetet. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a kereset elutasítását kérte, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. [16] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ctv.
2. §

(2)bekezdését, az rPp. 206. §

(1)bekezdését, 221. §

(1)bekezdését, 196. §

(1)bekezdését, 163. §

(2)bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló

1. évi XCCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

(6)bekezdését. [17] Előadta, hogy a Ctv.

1. §-a jó- vagy rosszhiszeműség fogalmát nem adja meg. A jogerős ítélet az rPp.
2. §

(2)bekezdésébe ütközően nem értékelte a reális és bizonyított vételárösszeget, a vevő részéről a hivatkozott iratok és a társaság gazdasági helyzetének ismeretét, amelyek a jóhiszeműséget alátámasztották. Állította, hogy az üzletrész-átruházás során tanúsított jóhiszeműség vizsgálatához hozzátartozott a jogügylet előkészítési és végrehajtási szakasza is. Releváns volt ezért a megjelölt hitelezői igények (T. Kft., I.H. Kft.) teljes, illetve részbeni kiegyenlítése, amelyek arra utalnak, hogy az alperest nem vezette a társaságtól való megszabadulás szándéka. Jelentős körülmény az adótartozásra az üzletrész-átruházás előtt adott halasztás is, amelyről a vevő tudomással bírt. A megjelölt körülmények igazolják álláspontja szerint, hogy az üzletrész értékesítőjeként az átruházás során figyelembe vette a hitelezői érdekeket, törekedett azok folyamatos, részletekben való kiegyenlítésére. [18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az rPp. 206. §

(1)bekezdésének megsértésével hagyta figyelmen kívül a kihallgatott tanúk, különösen N. A. vallomását. A tanúvallomások igazolták a vevő jelenlétét a leltárfelvétel során. [19] Rámutatott, hogy a kereset összegszerűségét, annak összetevőit a jogerős ítélet nem tartalmazza. Állította, hogy a felperes a kimutatott adótartozás jelentős részét az Art. 164. §

(6)bekezdése alapján elévülés miatt nem követelheti, a Ctv. 93. §

(2)bekezdésében meghatározott kereseti tartalom miatt pedig nem érvényesíthet marasztalási igényt sem az alperessel szemben. [20] Megjegyezte végül, hogy a jogerős ítélet indokolásában érthetetlen a fellebbezés megalapozatlanságára utaló kitétel. [21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmilag - a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [22] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül, és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő. [23] A jogvita eldöntése során alkalmazandó Ctv. 93. §

(2)bekezdése kimondja, hogy abban az esetben, ha a céget a cégbíróság a megszüntetési eljárást követően törölte a cégjegyzékből úgy, hogy a cég a saját tőkéjének 50%-át meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a cég hitelezője kereseti kérelmében kérheti annak megállapítását, hogy a megszüntetési eljárás megindítását megelőző 3 éven belül a részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag korlátlanul felel a cég ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a volt tag bizonyítja, hogy a vagyoni hányada átruházásának időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a cég nem volt fizetőképes, de a tag az átruházás során jóhiszeműen járt el. [24] A felek között a perben nem volt vitatott, hogy a társaság a saját tőkéjének 50%-át meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyott hátra, a felperes a cég hitelezője volt, a megszüntetési eljárás megindulását megelőzően 3 éven belül az alperes a társaság többségi befolyással rendelkező tagja volt, a részesedését pedig átruházta. [25] Az alperes korlátlan felelőssége ebből következően a társaság ki nem elégített kötelezettségeiért csak akkor nem áll fenn, ha bizonyítja, hogy vagyoni hányada átruházásának időpontjában a társaság fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve hogy a társaság nem volt fizetőképes, de ő maga az átruházás során jóhiszeműen járt el. [26] A Ctv. 93. §

(2)bekezdésének alkalmazása során a társaság akkor minősül fizetőképesnek, ha olyan készpénzállománnyal, vagy egyéb likvid, tehát gyorsan, könnyen pénzzé tehető egyéb vagyonnal rendelkezik, amelyek felhasználásával a vele szemben fennálló, esedékessé vált követeléseket ki tudja egyenlíteni. [27] A M. T. Kft.-nek az alperesi üzletrész átruházásának időpontjában a felperessel és más hitelezőkkel szemben nem vitásan jelentős összegű lejárt tartozása állt fenn. Készpénzvagyonnal ugyanakkor a társaság nem rendelkezett, egyéb vagyonát pedig a rendelkezésre álló okiratokból kitűnően alapvetően az árukészlete képezte. Ezt az árukészletet viszont, amelynek a nyilvántartások szerinti értéke valóban jelentős volt, a társaság az alperes saját nyilatkozata szerint - a fizetőképes kereslet hiánya, a gazdasági helyzet kedvezőtlen alakulása, a pénzügyileg erősebb piaci vetélytársak megjelenése miatt - már hosszabb ideje csak nagy nehézségek árán, illetve egyáltalán nem tudta értékesíteni. Mindezekből következően a társaság a Ctv. 93. §

(2)bekezdésének alkalmazása szempontjából irányadó időpontban ténylegesen nem minősült fizetőképesnek. [28] Jóhiszeműnek a Ctv. 93. §

(2)bekezdésének alkalmazása során a társasági részesedését átruházó többségi befolyással rendelkező tag akkor minősül, ha az üzletrész átruházása nem a társaság fantomizálását szolgálta, ha tehát a volt tag nem tudott és kellő gondosság mellett nem is tudhatott arról, hogy üzletrészét olyan személyre ruházza át, aki felhagy a társaság működtetésével, és tartozások hátrahagyásával a társaság megszüntetési eljárás eredményeként bekövetkező törlését idézi elő. A Ctv. 93. §

(2)bekezdésében rögzített felelősségátviteli szabály célja ugyanis a társaság fantomizálásának szankcionálása. A jóhiszeműség megítélése körében ezért a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben - nem annak van jelentősége, hogy az üzletrészét átruházó tag a vevővel szemben jóhiszemű volt-e, megfelelő tájékoztatást adott-e a vevő részére a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A többségi befolyással rendelkező taggal szemben a Ctv. 93. §

(2)bekezdésének helyes értelme szerint az a követelmény fogalmazható meg, hogy társasági részesedése átruházása esetén olyan vevővel szerződjön, akinek célja - a másodfokú bíróság helyes megállapításának megfelelően - a hitelezői érdekek szem előtt tartásával a társaság továbbműködtetése. E követelménynek a tag akkor tesz eleget, ha részesedését az üzleti életben ismert, megbízható személy részére értékesíti, nem ismert vevő jelentkezése esetében pedig tájékozódik a jelentkező személyéről, megbízhatóságáról, üzleti előéletéről, a társasággal kapcsolatos jövőbeni terveiről. [29] A másodfokú bíróság a Kúria megítélése szerint a perbeli üzletrészátruházás esetében az alperes jóhiszeműségének megítélése szempontjából lényeges körülményeket teljes körűen megvizsgálta, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az rPp. 206. §

(1)bekezdésének megsértése nélkül, nem kirívóan okszerűtlenül következtetett arra, hogy az alperes jóhiszeműsége nem állapítható meg. A bizonyítékok ismételt egybevetésére és értékelésére (ún. felülmérlegelésére) a felülvizsgálati eljárásban jogszabálysértés hiányában nem kerülhet sor (BH1999.44.). [30] A kifejtettek értelmében az alperes a Ctv. 93. §

(2)bekezdése alapján fennálló felelőssége alól nem mentesülhet. [31] Jogszabálysértés nélkül került sor az alperes marasztalására is. A jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat egységes álláspontja szerint ugyanis a Ctv. 93. §

(2)bekezdése alapján, ha az ott írt feltételek fennállnak a jogintézmény rendeltetéséből, a szabályozás rendszerében való elhelyezkedéséből következően - a társasági részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező tag marasztalása kérhető. A felperes követelésének elévülésére pedig az alperes az első- és másodfokú eljárás során nem hivatkozott, így amiatt, mert ezt a kérdést nem vizsgálták, az ügyben eljárt bíróságok terhére jogszabálysértés nem róható. Abból eredően pedig, hogy a felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem rendeltetése a már meghozott jogerős ítélet jogszerűségének felülvizsgálata, az első- és másodfokú eljárás tárgyát nem képező kérdést új hivatkozásként sem lehet a felülvizsgálati eljárásban felhozni, az ilyen hivatkozást a Kúria érdemben nem vizsgálhatja. [32] Az rPp. 275. §

(2)és

(3)bekezdésére figyelemmel nem adhat alapot a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére az sem, hogy a jogerős ítélet indokolása a

1. oldalon a fellebbezés megalapozottságának minősítése tekintetében nyilvánvaló elírást tartalmaz. [33] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [34] A felülvizsgálati eljárásban is vesztes alperes az rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperesnek a pertárgyérték és a kifejtett jogi képviseleti tevékenység mérlegelésével megállapított jogtanácsosi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [35] Az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében az alperes köteles az állam javára, külön felhívásra megfizetni. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. ,

1. október
2. . Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Vezekényi Ursula s.k. bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: