A határozat elvi tartalma: Meg kell különböztetni egymástól a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörét. Ez utóbbiban a pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások közül csak azok vehetők figyelembe, melyek a tőkepiaci törvényben szabályozott ügyletekhez kapcsolódnak. 2001. CXX. Tv. 376. §
(2)b), 1996. CXII. Tv. 3.§
(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.377/2013/
- A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Simon Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Karászi Viktor ügyvéd által képviselt alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indult perében, a Nyíregyházi Törvényszék 8.G.15-13040051/
- számon hozott ítélete ellen a felperes által
- sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 381.000 (háromszáznyolcvanegyezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget és az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillióötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes az alperes jogelődjével, a C. Zrt-vel
- február 7-én 150 millió Ft összegű készletfinanszírozás igénybe vételéhez kapcsolódó kölcsönszerződést, valamint 2009-ben lízing keretmegállapodást is kötött, mely alapján
- október 16-án 10 darab egyedi zártvégű lízingszerződés jött létre közöttük. A szerződések részét képezték az Általános szerződési feltételek (ÁSZF), mely X. fejezetének
- pontja szerint a felek a jogvitáik rendezésére a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki. A felperes fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni, ezért az alperes
- június 17-én a kölcsönszerződést és a zárt végű lízingszerződéseket felmondta, a felperes tartozását azonnal lejárttá tette. A készletfinanszírozási szerződésekből eredően 40.836.407 Ft összegű követelés megfizetése iránt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságnál eljárást kezdeményezett a felperessel szemben. A Választottbíróság VB/12042 számú ítéletével a felperest (választottbírósági alperes) kötelezte a keresetnek megfelelően a tartozás, valamint a költségek megfizetésére. A felperes (választottbírósági alperes) a választottbírósági eljárásban jogi képviselővel nem rendelkezett, az ítélet meghozatala után kapta azt a tájékoztatást, hogy
- óta az eljárt választottbíróság hatásköre és illetékessége a tőkepiacról szóló
- évi CXX. törvény (Tpt.) 376.§
(1)-
(3)-
(5)bekezdése, és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3.§
(1)bekezdése szerint érvényesen már nem volt kiköthető, ezért az alperesnek az ÁSZF-ben rögzített választottbírósági kikötése a magyar jog kógens szabályaiba ütközően érvénytelen. A felperes erre hivatkozva nyújtotta be a keresetét, melyben a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55.§
(1)bekezdés b) pontja és
(2)bekezdés b) pontja alapján kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Álláspontja szerint a Választottbíróság az Eljárási szabályzatának 1.§
(7)bekezdése alapján hatáskörének fennállását nem csak a felek hatásköri kifogása esetén, hanem hivatalból is köteles vizsgálni. Jóllehet a Választottbíróság hatáskörét és illetékességét az ÁSZF X/2. pontja alapján megállapította, azonban e körben nem kellő gondossággal járt el, ezért nem észlelte eljárásának kizártságát. Miután sem hatásköre, sem illetékessége nem volt az eljárásra, a jogbiztonságot és ezáltal a közrendet is sérti, ha olyan fórum hoz az ügyben ítéletet, amelynek eljárása törvény alapján kizárt. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Hivatkozva a Tpt. 1.§-ára és a Hpt.1.§
(1)bekezdés a) pontjára, 3.§
(1)bekezdésének
- b)és
- c)pontjára állította, hogy az alperes tevékenysége nem a Tpt, hanem a Hpt. hatálya alá tartozik, ezért jogszerűen került kikötésre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság eljárása a felek közötti jogvita elhúzódása. Előadta, hogy a felperes (választottbírósági alperes) a választottbírósági eljárásban részletes védekezést terjesztett elő, s a Vbt. 24.§
(3)bekezdése alapján a hatáskörrel kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat előterjesztésével egyidőben kell megtenni. A választottbírósági alperes azonban egyik beadványában sem kifogásolta a Választottbíróság hatáskörét. A 2013. február 18-án tartott tárgyaláson pedig kifejezetten ki is jelentette, hogy a választottbíróság hatáskörével kapcsolatban észrevétele, kifogása nincs. Ez a Vbt. 6.§-a szerinti kifogás jogáról való lemondásnak minősül. Kiemelte, hogy a Vbt. 25.§
(1)bekezdése szerint, ha a választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél ez ellen, a döntésről kapott értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül, kérheti a Vbt.51.§-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatásköréről. A felperes ezt a jogérvényesítést elmulasztotta, ezért hatáskör hiányára utóbb eredményesen nem hivatkozhat. Megalapozatlannak tartotta a közrendbe ütközésre alapított keresetet is. Álláspontja szerint a felperes által állítottak nem eredményezhetik a közrendbe ütközést, mivel az ítélet nem sérti közvetlenül a gazdasági és társadalmi rend alapjait. Utalt arra, hogy közrendbe ütközés akkor valósul meg, ha magának az ítéletnek a tartalma, rendelkezése sérti a társadalom és a köz érdekeit, nem pedig az ítélet meghozatalához vezető esetleges eljárási hiba. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest a perköltség megfizetésére. Az alperesnek a Vbt.25.§
(1)bekezdésére, és 51.§-ára alapított előadásával egyetértett. Rámutatott, hogy a Vbt. 24.§
(1)bekezdésének helyes értelmezése szerint a választottbíróságnak a hatáskörével kapcsolatos kifogásokról saját magának kell döntenie, mely ellen a bírósághoz lehet fordulni, s a Vbt. 51-52. §-ok alapján indult eljárásban az állam bírósága dönt a választottbíróság hatáskörének kérdéséről. Az a tény, hogy a felperes a választottbírósági eljárásban a hatáskör hiányára nem hivatkozott, nem teszi lehetővé számára, hogy utóbb a választottbírósági ítélet érvénytelenítése körében a Vbt. 55.§-ára hivatkozással kérje az ítélet érvénytelenítését. Álláspontja szerint, amennyiben olyan értelmezést fogadnánk el, hogy az 55.§
(1)bekezdés b) pontja alapján a választottbíróság hatáskörével, vagy a választottbírósági szerződés-, kikötés érvényességével kapcsolatos kifogásokra hivatkozással lehetne az ítélet érvénytelenítését elérni, ez egy igénynek a kétszeres érvényesítését jelentené, hiszen a választottbíróság előtti eljárásban elkövetett mulasztásával előállt állítólagos érdeksérelmét a fél az ítélet elleni érvénytelenítési keresetre indult peres eljárásban kísérelné meg orvosolni. Nem vitásan a felperes a kifogás lehetőségét a választottbírósági eljárásban elmulasztotta, azonban ezt az 55.§
(1)bekezdés b) pontja, vagy az 55.§
(2)bekezdés b) pontja alapján, mint a határozat érvénytelenítését megalapozó jogcímet, már nem hozhatja fel. Ezért érdemben, mint alaptalant utasította el a felperes keresetét. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalával a VB/12042. számú választottbírósági ítélet érvénytelenítését elsődlegesen a Vbt. 55.§
(1)bekezdés b) pontja, másodlagosan a
(2)bekezdés b) pontja alapján. Hivatkozott a Tpt. 376.§-ára, mely szerint - egyebek mellett - a pénzügyi szolgáltatással és kiegészítő pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos jogvitában kizárólag a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárása köthető ki (Tpt.376.§
(5)bekezdés). A Hpt. 3.§
(1)bekezdés
- b)és
- c)pontja szerint pénzügyi szolgáltatás a hitel és pénzkölcsön nyújtása és a pénzügyi lízing. A Tpt. 376.§
(1)bekezdése az LI. fejezet vonatkozásában eltér a Tpt-nek az 1.§-ban meghatározott személyi hatályától. Az alperes nem lett volna jogosult kikötni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság eljárását a
- után megkötött kölcsönszerződésből és pénzügyi lízingszerződésekből eredő jogviták elbírálásárára, az üzletszabályzatában foglalt kikötést
- december 31-ig köteles lett volna módosítani. Mindezek alapján az ÁSZF-ben és az azon alapuló szerződésekben rögzített választottbírósági kikötés a magyar jog szerint érvénytelen, ezért a választottbírósági ítélet a Vbt. 55.§
(1)bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. Az ítélet a közrendbe is ütközik, mert a Választottbíróság az Eljárási szabályzata 1.§
(7)bekezdése alapján saját hatáskörét hivatalból is köteles vizsgálni. A választottbírósági ítélet szerint a Választottbíróság a hatáskörét hivatalból vizsgálta és állapította meg annak fennállását a felek között létrejött kölcsönszerződés és a lízingszerződések részét képező ÁSZF X/2. pontja alapján. A Választottbíróság a kógens törvényi szabályozásra figyelemmel nem járt el kellő körültekintetéssel vizsgálata során, nem észlelte eljárásának kizártságát. Ismét kiemelte, hogy a jogbiztonságot és a közrendet is sérti, ha olyan fórum hoz valamely ügyben ítéletet, melynek eljárása a törvények alapján kizárt. A Tpt. 376.§
(5)bekezdésében foglalt rendelkezés célja, hogy más választottbíróság ne hozhasson döntést a pénzügyi tárgyú ügyekben, csak a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság. Az ügyben az egyetlen törvényes választottbírósági út mellőzéséről van szó, mely a közrend megsértését jelenti. Az elsőfokú bíróság ítéletével kapcsolatban kifejtette, hogy nincs olyan rendelkezés, amely azt rögzítené, hogy ha valaki nem kezdeményezi a Vbt. 25.§-a szerinti eljárást, akkor később a Vbt. 55.§
(1)bekezdésének b) pontja alapján nem kérheti a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Nem értékelhető a kifogásról való lemondásnak az, hogy az eljárásban érdemben részt vett. Kiemelte, hogy a választottbírósági szerződés ütközött jogszabályba, ezért az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert nem vizsgálta érdemben, hogy a jogvita alapjául szolgáló választottbírósági kikötés érvényes-e. A Vbt. 55.§
(1)bekezdés b) pontja szerint az ítélet érvénytelenítése kérhető, mert a választottbírósági szerződés semmis, így érvénytelen. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Ismételten hangsúlyozta, hogy az alperes tevékenysége nem a Tpt,. hanem a Hpt. hatálya alá tartozik, s mivel a Tpt. személyi hatálya rá nem terjed ki, ezért az ott írt választottbírósági hatásköri rendelkezések sem kötelezőek reá nézve. A Tpt. következetesen a tőzsdét, a hitelintézetet, illetve befektetési vállalkozást nevesíti, tehát a pénzügyi szolgáltatást, illetve a pénzügyi lízing tevékenységet nem jelöli meg. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján, és azt érdemben nem találta jogszabálysértőnek. Az ügyben elsődlegesen eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Tpt. 376.§
(3)bekezdés h) pontját hogyan kell értelmezni: a Hpt-ben meghatározott fogalom alá tartozó valamennyi pénzügyi szolgáltatással és kiegészító pénzügyi szolgáltatással kapcsolatos választottbírósági eljárást ide kell érteni; vagy pedig - arra figyelemmel, hogy a Pénzés Tőkepiaci Választottbíróság szabályozására hol és milyen módon került sor - csak a Tpt. által szabályozott jogviszonyokban felmerült pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogviták elbírálására állapítható meg ennek a választottbíróságnak a kizárólagos hatásköre, a Tpt.376.§
(5)bekezdése alapján. Nem vitásan a pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás fogalmát a Hpt. 3.§
(1)és
(2)bekezdése határozza meg. Ezeket a tevékenységeket a Hpt. 3.§
(3)bekezdése alapján a Felügyelet (korábban a PSZÁF, majd az MNB) engedélyével lehet végezni. Nyilvánvaló - ahogyan azt a felperes is állította - , hogy a Tpt. 376.§
(3)bekezdés h) pontja a Hpt-ben meghatározott tevékenységek végzésére engedéllyel rendelkező szolgáltatók által végzett tevékenységet tartalmazza. A Kúria egyetért a felperes álláspontjával abban a körben is, hogy a Tpt.376.§
(3)bekezdése nem alanyi, hanem tárgyi körre hivatkozással határozta meg a választottbíróság hatáskörét, és ezért nem releváns a Tpt. személyi hatálya. A Kúria álláspontja szerint a Tpt. 376. §
(3)bekezdése a választottbíróság általános hatáskörét határozza meg, azaz azokat a jogviszonyokat, amelyekben a Pénzés Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárhat. Más jogviszonyokban nem lehet kikötni ezt a választottbíróságot fórumként. Ugyanakkor a Tpt. 376.§
(5)bekezdése azt határozza meg, hogy a választottbíróság hatáskörébe tartozó ügyekből melyek azok, amelyek tekintetében a keresetet csak ennél a választottbíróságnál lehet benyújtani, azaz választottbírósági kikötés esetén kizárólagossága áll fenn a jogviták elbírálására. Az
(5)bekezdés a
(3)bekezdésben felsorolt ügyfajtákat - egy kivételével - kizárólag a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörébe utalja. Az általános jogértelmezési gyakorlat szerint a kizárólagosságra vonatkozó rendelkezéseket szűken kell értelmezni. A Kúria álláspontja szerint a h) pontban írt rendelkezést - a Tpt. többi, a Pénzés Tőkepiaci Állandó Választottbíróságra vonatkozó rendelkezést (így a 376.§
(1)és
(6)bekezdését) is figyelembe véve - úgy kell értelmezni, hogy az csak a Tpt. hatálya alá tartozó ügyletekhez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokra és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozik kizárólagos jelleggel, tehát csak e tekintetben állapítható meg a kizárólagosság. Ugyanakkor a felek a Tpt. hatálya alá nem tartozó pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások esetében is kiköthetik a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságot jogvitájuk elbírálásának fórumaként, e tekintetben azonban nem áll fenn a kizárólagosság, a felek döntésére van bízva, hogy melyik választottbíróságot választják. Miután a jelen perbeli felek közötti jogviszony nem tartozik a Tpt. által szabályozott ügyletek közé, és a feleknek - a fentiek alapján - joguk volt kikötni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságot az esetleges jogvitájuk elbírálásának fórumaként, ezért nem jogszabálysértő a keresetet elutasító jogerős ítélet, mert nem érvénytelen a választottbírósági kikötés, és az ítélet nem ütközik a magyar közrendbe sem. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria az érvénytelenítés iránti keresetet elutasító jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§
(2)bekezdésének a)-b) pontja,
(5)-
(6)bekezdése, és a 4/A.§
(1)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel az elvégzett ügyvédi tevékenységre is. Budapest,
- május
- . Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró