Pfv.I.21.603/2007/10.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Károlyi Attila ügyvéd (...) által képviselt ... felperesnek dr. Varga Hildegárd ügyvéd (...) által képviselt ... alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Nagykanizsai Városi Bíróságon 7.P.21.325/
- szám alatt megindított, majd a Zala Megyei Bíróság
- július
- napján meghozott 3.Pf.20.850/2007/
- számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a
- április
- napján megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei számú ítéletét hatályában fenntartja; Bíróság 3.Pf.20.850/2007/
- kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére - 15 nap alatt - 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati költséget, továbbá az állam javára - felhívásra - 63.520 (Hatvanháromezer-ötszázhúsz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tények a következők. Cs. A., aki egyéni vállalkozóként építőanyag kereskedéssel foglalkozott, vállalkozása megszüntetése ellenére
- június
- napján szállítási szerződést kötött a zalaegerszegi székhelyű K. Kft.-vel, amelynek ügyintézője az alperes. A szerződés alapján több alkalommal - különböző építőipari anyagokat szállított el Cs. A., amiből 160 m2 Villas bitumen zsindelyt - szigetelőlemezzel együtt - 260.000 forintért, 240 m2 szürke hullámtérkövet 402.720 forintért és 198 m2 színes térkövet 396.000 forintért eladott a felperesnek. Az említett anyagok eladása kapcsán Cs. A. "utazó" kereskedőként mutatkozott be, és a felperes által vételárként kifizetett összegről készpénzfizetési számlákat állított ki, melyeken vevőként - a felperes kérelmére - a felperes leányát tüntette fel. Cs. A. az elszállított építési anyagok vételárát a K. Kft.-nek nem fizette meg. A felperes a bitumen zsindelyt és az alátétlemezt a saját valamint családtagja házának építésénél felhasználta, illetőleg beépítette. Időközben Cs. A. ellen büntetőeljárás indult, melyben
- október
- napján elrendelték a felperes birtokába került 160 m2 bitumen zsindely, 180 m2 alátétlemez és 438 m2 térkő "helybenhagyással" történő lefoglalását. A Zalaegerszegi Városi Bíróság a
- február
- napján meghozott 4.B.589/2004/
- számú ítéletének - a Zala Megyei Bíróság Bf.155/2005/
- számú ítéletével helybenhagyott rendelkezése szerint az eljáró bíróság "a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bny.64/
- és Bny.65/
- tételszám alatt bevételezett 160 nm Villas bitumen zsindely, 180 nm alátétlemez és 438 nm térkő lefoglalását" megszüntette "… és azt a K. Kft. képviselőjének, [alperesnek] kiadni…" rendelte. Ez utóbbi ítéleti rendelkezés alapján intézkedett a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala a felperesnél lefoglalt ingó dolgoknak - "bűnjeleknek" - a jogosult részére való kiadása iránt, aminek eredményeként az illetékes megyei bírósági végrehajtó előtt "meghatározott cselekmény" végrehajtása címén 2000-2.VH.870/
- lajstromszámon (2000-2.MV.473/2006/
- végrehajtási ügyszámon) végrehajtás indult a felperes mint adós ellen ... alperes mint végrehajtást kérő javára. A felperes keresetében az ellene folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését kérte elsődlegesen arra alapítottan, hogy tulajdonosa a lefoglalt és kiadni rendelt ingó dolgoknak, mivel azokat kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte meg, és még lefoglalásuk előtt beépítette. Az alperes álláspontja szerint a pert a felperesnek nem ellene, hanem cége, a K. Kft.-vel szemben kellett volna megindítania, mert annak tulajdonában lévő építési anyagok lefoglalása, illetőleg kiadásának elrendelése a vita tárgya. Érdemben is kérte a felperes keresetének az elutasítását, mert a "Pp.
- § a/ illetőleg b/ pontjában" foglalt feltételek egyike sem valósult meg, így a végrehajtás megszüntetésének nincs alapja. Nem hivatkozhat szerinte a felperes arra, hogy kereskedelmi forgalomban vásárolt; és vitatta a felperes jóhiszeműségét is. Az elsőfokú bíróság ítéletével "a felperesi adóssal szemben a Zalai Megyei Bírósági végrehajtó előtt 2000-2.Vh.870/
- szám alatt folyamatban lévő végrehajtást" megszüntette. Ítélete jogi indokolásának lényege szerint a felperes ellen végrehajtási záradékkal ellátott okirattal egy tekintet alá eső egységes értesítéssel elrendelt végrehajtási eljárás van folyamatban, amelynek a megszüntetését a felperes a Pp.
- § a/ pontjára hivatkozással alappal kérte, minthogy bizonyította: a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, mert a végrehajtás tárgyát képező építőanyagok tulajdonjogát a Ptk.
- §
(2)bekezdése szerint megszerezte. "Az alperes ugyanis az építési anyagokat Cs. A. részére eladta, utóbbi azokon tulajdonjogot szerzett függetlenül attól, hogy a vételárat azóta sem fizette ki" (Ptk. 117.§
(2)bekezdés, Ptk. 365.§
(1)bekezdés). Az alperes emiatt "…nem hivatkozhat arra, hogy a lefoglalt ingóságok továbbra is az ő tulajdonát képeznék, hiszen azokat tőle Cs. A. megvásárolta és azokat mint tulajdonos értékesítette a felperes részére…". Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Jogi okfejtése szerint "… a per tárgyát képező építőanyagok vonatkozásában nem a Vht. rendelkezései alá tartozó bírósági végrehajtás van folyamatban, hanem egy, a Be. által szabályozott nyomozati kényszerintézkedés megszüntetése...", amelynek speciális szabályait a 11/
- (V.8.) IM-BM-PM. számú együttes rendelet határozza meg. A "…Pp. illetve a Vht. által szabályozott végrehajtás megszüntetési per a lefoglalás megszüntetése körébe nem indítható." A jelen jogvitában szereplő egységes értesítő "... miután annak tartalma büntetőeljárási kényszerintézkedés megszüntetése, nyilvánvalóan nem minősíthető végrehajtási záradékkal egy tekintet alá eső végrehajtható okiratnak sem". Utalt arra is: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes a pert nem a megfelelő alperes ellen indította meg, mert az alperes a saját személyében végrehajtási eljárást nem kezdeményezett, a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező ítélet illetve az egységes értesítő tartalma szerint is az alperes csupán képviselője az ingóságok tulajdonosának, a K. Kft.-nek, ekként nem is lett volna lehetősége saját személyében a felperessel szemben eljárni. A másodfokú bíróság ítéletét a felperes támadta felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint az egységes értesítő alapján végrehajtás megszüntetési per nem indítható számára azért sérelmes, mert a jogorvoslathoz való alapjoga nem érvényesülhet. A büntetőeljárásban meghozott ítéletet ugyanis vele nem közölték, ekként ellene jogorvoslatot nem kérhetett; ugyanakkor a büntetőeljárásban a polgári jogi igénye érvényesítése tekintetében sincs jogorvoslati lehetősége. Kérelme alapjaként továbbra is azt állította: a büntetőbíróság a polgári jogi igény elbírálásakor nem alkalmazta a Ptk. tulajdonjog átruházására vonatkozó szabályait, - így a Ptk.
- §
(1)illetve
(2)bekezdésében foglaltakat, miszerint a lefoglalt építőanyagok tulajdonjogát megszerezte - "… ezért rendelkezése ellentétes az objektív igazságossággal, jogszabályellenes". Miután a birtokában lévő végrehajtási iratok adatai szerint végrehajtást kérőként [alperes] volt megjelölve, igényét - hibáján kívül - csak vele szemben érvényesíthette. Az alperes érdemi ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Pp. 270. §
(2)bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt (Pp. 275. §
(1)bekezdés). A jogvita érdemi elbírálása szempontjából annak van döntő jelentősége, hogy a felperes a bírósági gazdasági hivatal értesítése alapján ellene folyamatba tett végrehajtás megszüntetése iránti keresetét - annak lényegét tekintve - arra alapította, hogy valójában a végrehajtandó követelés érvényesen nem jött létre, mert a büntetőeljárás során lefoglalt és büntetőbírósági határozat alapján kiadni rendelt vagyontárgyak (építőanyagok) tulajdonjogát kereskedelmi forgalomban, ellenérték fejében, jóhiszeműen megszerezte. A végrehajtani kívánt követelés érvényes létrejöttének vitatására alapítottan a végrehajtás megszüntetése, illetőleg korlátozása iránt a kötelezett pert - eredménnyel - akkor indíthat, ha a sérelmezett végrehajtást végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirat alapján rendelték el. A másodfokú bíróság - szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával - helyesen állapította meg, hogy a perbeli végrehajtás alapjául szolgáló - az
- évi LIII. törvény (Vht.)
- § d/ pontjában nevesített - végrehajtható okirat nem tekinthető olyan okiratnak, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el, de olyannak sem, amely vele egy tekintet alá esne. A bírósági gazdasági hivatal értesítése adott esetben a büntetőeljárás szabályai alkalmazásával hozott jogerős bírósági határozaton alapszik, így a végrehajtandó követelés érvényes létrejötte végrehajtás megszüntetése iránt perben vitássá nem tehető, miként a bíróság által kiállított végrehajtási lap alapjául szolgáló határozatok - közöttük a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata (Vht.
- § a/ pont) - jogszerűsége sem vitatható. Mindezekből okszerűen az következik, hogy a végrehajtási ügyben végrehajtást kérőként megnevezett alperes ellen - a kereset alapjaként megjelölt okból - a végrehajtás megszüntetése iránt per akkor sem volna eredménnyel indítható, ha az alperes lenne a végrehajtandó követelés anyagi jogi jogosultja. Ugyanakkor a felperesnek az arra alapított jogvédelmi igénye, hogy - az állítása szerinti - tulajdonjoga sérelmével foglalták le és rendelték el a perbeli építőanyagok kiadását, azért nem bírálható el a jelen per alperesével szemben, mert a perben rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy a kereset tárgyává tett építőanyagnak az alperes nem volt tulajdonosa, azokra a maga számára nem tartott igényt korábban sem, és a jelen perben is határozottan úgy nyilatkozott: a kiadni rendelt építési anyag tulajdonos a büntetőeljárás sértettje, a K. Kft., amelynek képviselőjeként járt el. Az előzőekben kiemeltekre alapítottan a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság megváltoztató és a felperes keresetét elutasító rendelkezését jogszerűnek ítélte, ezért azt - a Pp.
- §
(3)bekezdésében foglaltak alkalmazásával - hatályában fenntartotta. A felperest a Legfelsőbb Bíróság a - Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó - Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte arra, hogy térítse meg az alperesnek az ellenkérelme előterjesztésével felmerült felülvizsgálati költségét. Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes az illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket is köteles megfizetni - felhívásra - az állam részére az 1990. évi XCIII. törvény 64. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 6/
- (VI.26.) IM. rendelet
- §
(2)bekezdése alapján. Budapest,
- április
- Dr. Szőke Irén sk. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné Dr. Ágh Bíró Ágnes sk. előadó bíró, Dr. Orosz Árpád sk. bíró