Kfv.35509/2013/4 – Kúria

(2)bekezdésére alapított. Ennek megfelelően megállapította, hogy az elsőfokú hatóság jogszerűen döntött, hiszen a felperes nem tudott földhasználati jogcímet igazolni a Jogcímrendeletben meghatározott okiratokkal. A felperes keresete folytán eljárt Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) 2.K.26.903/2013/

1. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a felperes kérelmét amiatt utasította el, mert a felperes nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, hiszen nem rendelkezett a használati jogcím tekintetében a Jogcímrendeletben előírt okiratok egyikével sem az igényelt parcellák mindegyikére. A Bíróság a 34/
2. (IV. 9.) FVM rendelet (a továbbiakban: FVM rendelet)
3. §
4. pontjára, valamint a Tanács
5. január 19-ki 73/2009/EK rendeletének (a továbbiakban: EK rendelet)
6. cikkére történő hivatkozását azzal, utasította el, hogy az említett két jogszabálynak a támadott alperesi határozat jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége. A felperesnek ugyanis nem az FVM rendeletnek, illetve az EK rendelet általános szabályaiban foglaltaknak, hanem a Jogcímrendelet speciális rendelkezéseinek kellett volna megfelelnie a támogatás megszerzéséhez. A Bíróság nem látta alkalmazandó jognak a termőföldről szóló
7. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 11/A. §-át sem. A felperes által az első tárgyalást követően benyújtott nyilatkozatában megjelölt további jogsértéseket, úgymint a
8. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.)
9. § f) pontja, az EK rendelet
10. cikke, valamint az FVM rendelet uniós háttereként megjelölt 1698/2005/EK tanácsi rendelet
11. cikke, végül a 115/
12. (XI. 13.) FVM rendelet
13. §-át elbírálatlanul hagyta arra hivatkozással, hogy a felperes ezen jogszabálysértésekre történő hivatkozása a polgári perrendtartásról szóló
14. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §

(1)bekezdése szerinti olyan keresetváltoztatás, amelyet a felperes határidőn túl nyújtott be. A jogerős ítélettel szemben a felperes fordult a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati kérelmében Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének helyt adó ítéleti döntés meghozatalát kérte, felülvizsgálati eljárásban keletkezett költségeire is igényt tartott. Felülvizsgálati kérelmében a felperes arra hivatkozott, hogy a Bíróság megsértette a Pp.

1. §-ában foglaltakat, mivel annak ellenére, hogy a felperes részletesen kifejtette az FVM rendelet, az EK rendelet, valamint a Tft. 11/A. §-a közötti ellentétet, a Bíróság ebben a kérdésben mellőzte a határozathozatalt. A felperes álláspontja szerint az alperes kizárólag a földhasználati bejegyzést fogadta el annak ellenére, hogy a saját határozatában hivatkozott FVM rendelet
2. §
3. pontja kifejezetten utal arra, hogy a földhasználati jogosultság egyéb módon is igazolható. A felperes rendelkezett a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park nyilatkozatával, amely igazolta, hogy a felperes az igényelt területeket jogszerűen használta. Végül a felperes hivatkozott arra is, hogy a Bíróság ítéletének megalapozatlanságát támasztja alá az is, hogy elbírálatlanul hagyta a Pp. 335/A. §-ára hivatkozással az első tárgyalást követően nyilatkozatában jelzett jogsértéseket. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében történő fenntartását indítványozta. az ítélet hatályában A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Bíróság ítéletével nem sértette meg a Pp. 221. §

(1)bekezdésében foglaltakat, a jogerős ítélete úgy ténybeli alapjait mint jogszerűségét tekintve megalapozott: a Bíróság a tényállást kellően feltárta, megjelölte annak jogszabályi alapjait, számot adott a figyelembe vett és elvetett bizonyítékokról, döntését a bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg. A felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben kérdésben kellett állást foglalni: a Kúriának három A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp.

1. §-ába ütközően jogsértő arra tekintettel, hogy a Jogcímrendelet ellentétes az EK rendelettel, valamint a Tft. 11/A. §-ával, ezért azt félretéve a Bíróságnak a megjelölt két jogszabályt kellett volna alkalmaznia. Az ellentét a felperes értelmezésében abban állt, hogy a Jogcímrendelet többletkötelezettséget állított a felperes számára azzal, hogy meghatározott okirati bizonyításhoz kötötte a jogszerű földhasználat igazolását. A Kúria elsődlegesen utal arra, hogy osztotta a Bíróság álláspontját, amely szerint a felperes keresete az FVM rendelet és az EK rendelet alkalmazása nélkül is eldönthető volt. Szükségesnek tartja azonban utalni az alábbiakra: Az FVM rendelet
2. §
3. pontja, valamint a Jogcímrendelet
4. §

(2)bekezdése a kérelem benyújtása idején és a perben felülvizsgált jogerős közigazgatási határozat meghozatala idején is a jogszerű földhasználat okirati bizonyítását követelte meg. A Kúria

1. január 11-én kelt, Kfv.IV. 35.319/
2. számú ítéletében a perbelihez tényszerűségében és a felülvizsgálati eljárásban felmerült jogszerűségi kérdések azonossága mellett már állást foglalt. Az EK rendelet
3. cikk

(2)bekezdése, valamint az FVM rendelet

1. §
2. pontja és a Jogcímrendelet
3. §

(2)bekezdése közötti felperes által vélelmezett - ellentéttel összefüggésben a Kúria döntését az Európai Bíróság irányadó gyakorlatára alapítva megállapította a következőket: Az EK rendeletet vizsgálva (a hivatkozott ítéletben: „EK rendelet2.") megállapította, hogy „[a] termelőnek nem volt olyan az EK rendelet2.-ben foglalt direkt kötelezettsége, amely a támogatási kérelemmel érintett parcella vonatkozásában a birtoklás (rendelkezésre állás) okirattal alátámasztott jogszerűségének igazolását írta elő a támogatás feltételeként. A földterületnek a termelő rendelkezésére kellett állnia." Ehhez képest azonban - az Európai Bíróság joggyakorlata alapján - a Kúria vizsgálta azt is, hogy az alperesi határozat jogszerűségére is kiható jogellenességet eredményezett-e az, hogy a tagállami szabályozás előírt ilyen jellegű kötelezettséget. A Kúria ebben a tekintetben arra a következtetésre jutott, hogy az EK rendelet (a hivatkozott ítélet szerint: EK rendeler2.) értelmében a tagállamoknak van szabályozási mozgástere abban kérdésben, hogy a közösség pénzügyi érdekeinek védelme céljából az egységes területalapú támogatások megszerzését az EK rendeleten túli, a támogatás jogszerű felhasználását további garanciákkal biztosító, ha tetszik többletfeltételekkel bástyázza körbe. Ilyen többletgaranciát jelent az a dokumentáció, amely a támogatással érintett parcella birtoklásának jogszerűségét igazolja. A támogatási feltételként megjelölt okirati bizonyítás céljaként a Kúria a közösségi/uniós - kiegészítő támogatások esetén a tagállami költségvetési források védelmét azonosította. E célok megvalósulása érdekében a támogatáshoz csak olyan gazdálkodó juthat hozzá, aki a gazdálkodás tárgyát jogszerűen, jogi értelemben transzparens, igazolható körülmények között használja és folytat azon tényleges mezőgazdasági tevékenységet. Az okirati bizonyítás az uniós - és tagállami - költségvetési források megszerzésének többletfeltétele, azonban hozzájárul a források felhasználásának hatékonyabb követhetőségéhez, ezért az - a Kúria döntése értelmében a tárgyilagos mérlegelés szerinti szükséges többletfeltételnek minősül. Mindezen indokokra tekintettel a Kúria úgy ítélete meg, hogy az FVM rendeletben és a Jogcímrendeletben a földhasználat jogszerű jogcím igazolásához kötése nem volt ellentétes a közösségi/uniós joggal, tehát e rendelkezések jogszerűen képezték a jelen ügyben is a Bíróság ítélkezésének alapját. A Tft. 11/A. §-a és a Jogcímrendelet, valamint az FVM rendelet között a Kúria nem látott alkotmányossági aggályt. Ebben a körben arra utalt, hogy „az Eljárási tv. 12. §

(2)bekezdése kifejezetten kizárja a Ket. rendelkezéseinek alkalmazását - így az 50. §

(5)bekezdését is - „(...) a kérelem benyújtása és a hiánypótlási felhívás során az ügyféltől be nem kérhető adatok és mellékletek körére, valamint az eljáró hatóság által az ügyfél kérésére a más hatóságtól beszerzendő adatokra vonatkozó rendelkezései" tekintetében. Az Eljárási tv. 81. §

(3)bekezdés a) pontja pedig felhatalmazza a minisztert „a törvény hatálya alá tartozó egyes intézkedések igénybevételével, az ahhoz kapcsolódó adatszolgáltatással, eljárásokkal kapcsolatos részletes, valamint az intézkedésekben való részvétellel kapcsolatos általános szabályok" megalkotására. A perbeli esetben a felperes kérelmének megalapozottságát a Jogcímrendelet rendelkezései jelentették, ezért az FVM rendelet szabályai nem voltak szükségesek annak elbírálásánál, jóllehet az FVM rendelet szabályozási tartalma nem ellentétes a Jogcímrendeletben foglaltakkal. Az FVM rendelet

1. §
2. pont második fordulata részben önhiba hiányának igazolását írja elő a felperes számára arra az esetre, ha földhasználata nem derülne ki a földhasználati nyilvántartásból, részben felperes még ebben az esetben sem mellőzheti „...a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb bizonyító erejű okiratai" bemutatását. Helyesen állapította meg a Bíróság, hogy ilyen bizonyító erejű „egyéb okiratot" a felperes a perben nem tárt a Bíróság elé. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte azt, hogy a Bíróság ítéletében kizárólag a földhasználati bejegyzést fogadta el eljárása során dacára annak, hogy a felperes rendelkezett a Balaton Felvidéki Nemzeti Park jogszerű földhasználatát visszaigazoló nyilatkozatával. A Bíróság helyesen hagyta figyelmen kívül a nyilatkozatot a kereseti kérelem elbírálásakor. A Balaton Felvidéki Nemzeti Park visszavonásig érvényes egyoldalú nyilatkozata a felek magánjogi viszonyában irányadó, arra jogosítja a felperest, hogy jogcím nélkül használja a kérdéses területet. Ugyanakkor a nyilatkozat nem elegendő a felperes és az alperes közti támogatási - közjogi jogviszonyban, amelynek tárgya uniós és tagállami költségvetési források felhasználása. A kérelem elbírálásánál irányadó Jogcímrendelet az ilyen, alapvetően magánjogi jellegű nyilatkozatot nem tekinti az uniós és a tagállami költségvetési transzparens felhasználására kellő garanciának. források Végül a felperes a Bíróság jogerős ítéletével összefüggésben sérelmezte a Pp. 335/A. §

(1)bekezdésének megsértését. A Pp. 330. §

(1)bekezdése értelmében a közigazgatási perben a keresetlevélnek tartalmaznia kell a Pp. 121. §-a szerinti kellékeket azzal, hogy a 330. §

(2)bekezdése értelmében annak ki kell terjednie azokra jogszabályokra is, amelyek alapján a felperes a közigazgatási hatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kéri. A közigazgatási perben a felperesnek a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással kell benyújtania, ezzel adja meg a kereset irányát. A keresetváltoztatás - azaz a bíróság döntésére irányuló határozott kérelemnek a megváltoztatása - a Pp. 335/A. §

(1)bekezdése értelmében időben korlátozott, mivel „[a] felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. §

(1)bek.] változtathatja meg." Amennyiben a felperes a keresetében hivatkozott jogszabálysértésekhez képest újabbakat jelöl meg az első tárgyalást követően, az azt jelenti, hogy a közigazgatási határozat a felperes szerint további jogszabályoknak sem felel meg; a bíróságtól a korábbiakhoz képest szélesebb felülvizsgálatot kér. Erre azonban a Pp. 335. §

(1)bekezdése értelmében csak az első tárgyalásig van lehetősége. A Kúria tehát nem osztotta a perbeli esetben a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakat, a Bíróság döntését ebből a szempontból is jogszerűnek ítélte. Mivel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozatlannak, a Bíróság ítéletét jogszerűnek ítélte, ezért azt a Pp. 275. §

(4)bekezdésére tekintettel hatályában fenntartotta. A felperes eredménytelen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, ezért a Kúria a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. Szintén pervesztességére tekintettel kötelezte a Kúria a felperest az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény szerinti mértékű felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. Budapest,
2. július
3. Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró