A Győri Ítélőtábla Pf.I.20.074/2020/
- A Győri Ítélőtábla dr. Szabó Gábor ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve felperesnek, dr. Szabó Ágota ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen személyiségi jogok megsértése, sérelemdíj iránt indított perében, a Székesfehérvári Törvényszék
- év február hó
- napján meghozott 26.P.20.324/2019/
- számú ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi Í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes által a felperes javára 15 (tizenöt) nap alatt fizetendő perköltség összegét 70.000,- (azaz hetvenezer) forintról 200.000,- (azaz kétszázezer) forintra felemeli. Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 60.000,- (azaz hatvanezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy fogvatartása során túlzsúfolt zárkában helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 229.500,-Ft sérelemdíjat, továbbá 70.000,-Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes
- január
- és
- július
- napja között olyan zárkákban helyezte el a felperest, amelyekben az egy főre jutó terület zárkafelszerelés nélkül nem érte el a 3 m²-t, ezért a mozgástér hiánya miatt megsértette a felperes személyiségi jogát (emberi méltóságát). A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. tv. (Ptk.) 2:
- §
(1)bekezdése alapján a 153 napon keresztül fennálló jogsértésre tekintettel 229.500,-Ft sérelemdíj megfizetésére is kötelezte az alperest. Rögzítette, hogy a felperes a jogsértés megállapítását és az alperes sérelemdíj fizetésére kötelezését a zárkák mellékhelyiségeinek elhelyezése miatt is kérte, majd kifejtette, hogy ez az igény alaptalan, mert a WC-k kialakítása megfelelt a jogszabályoknak. A fentiekre tekintettel megállapította, hogy a felperes nem lett teljes egészében pernyertes. Ennek ellenére a perköltség viselés szempontjából pernyertesnek tekintette, így annak viseléséről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83. §
(3)bekezdése alapján határozott: kötelezte az alperest a felperes képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjának megfizetésére. A munkadíj összegét azonban nem a felperes által felszámított módon (az ügyvédjével kötött megbízási szerződés alapján), hanem a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (IM rend.) 3. §
(6)bekezdése alapján, mérlegeléssel állapította meg. Az ítélet elsőfokú perköltség összegét megállapító rendelkezésével szemben a Pp. 369. §
(3)bekezdésére hivatkozással a felperes terjesztett elő fellebbezést, és kérte annak 70.000,- Ft-ról elsődlegesen 200.000,- Ft-ra, másodlagosan 118.000,-Ft-ra történő felemelését. Előadta, hogy a perben két kereseti kérelmet érvényesített, a jogsértés megállapítása mellett 400.000,-Ft sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A megállapítás iránti keresete teljes egészében eredményes lett, mert az elsőfokú bíróság megállapította az emberi méltósága megsértését, és a sérelemdíj iránti keresete is részben eredményre vezetett. Ezért az összességében 75 %-os pernyertességére tekintettel az általa igényelt 300.000,-Ft perköltség alapján 225.000,-Ft alapulvételével kellett volna számítani a perköltséget és ezt lehetett volna esetleg mérsékelni, de nem az eltúlzottan alacsony 70.000,-Ft-ra. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében eljárva helytállóan számolta ki a perköltség összegét, az erre vonatkozó döntését megfelelően megindokolta és jogszabállyal alátámasztotta. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(3)bekezdésének b) pontja és a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020 (III.3.) Korm. r.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a perköltség megállapítására vonatkozó eljárási szabályokat. A felperes egymással valódi keresethalmazatban álló két keresetet terjesztett elő, egyrészt a Ptk. 2:
- §-a, 2:
- §-a és 2:
- §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltóságát, másrészt - ugyanezen §-ok alapján - kérte az alperes 400.000,-Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezését. Az elsőfokú bíróság a kereseteket túlnyomórészt alaposnak ítélte, és e tényre tekintettel a perköltség viseléséről a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján döntött, azaz - miután a per olyan követelés iránt folyt, amelynek összegszerű megítélése bírói mérlegeléstől függött, és a követelt összegnél kevesebbet ítélt meg ugyan, de a követelt összeg nem volt nyilvánvalóan eltúlzott - mellőzte a részleges pernyertességre vonatkozó szabályokat és a felperest a perköltségviselés szempontjából pernyertesnek tekintette. Ennek ellenére nem kötelezte az alperest a felperes által csatolt ügyvédi megbízási szerződésre alapított és felszámított 300.000,-Ft ügyvédi munkadíj (mint perköltség) megfizetésére, hanem a díjat IM rend. 3. §
(6)bekezdésére hivatkozással mérlegeléssel állapította meg. A felperes a fellebbezésében ezt a döntést támadta, sérelmezve, hogy az elsőfokú bíróság nem az ügyvédje és a közte létrejött megbízási szerződésben szereplő díj alapulvételével állapította meg az alperest terhelő perköltséget. Az ítélőtábla osztja a felperes azon álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság által alkalmazott költségmegállapítási mód sérti az IM rend. 2. §
(1)bekezdésében és
- §-ában foglaltakat. Az IM rend.
- és
- §-ának összevetéséből egyértelmű, hogy a fél joga annak meghatározása, hogy az ügyvédi munkadíjat a közte és a jogi képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződés alapján, vagy az IM rend.
- §
(2)bekezdésének szabályai szerint, a pertárgyérték alapulvételével számítja-e fel. A bíróságot e választás köti. Mindkét felszámítási mód esetén megilleti ugyan a felszámított költség mérséklésének joga, arra viszont nem jogosult, hogy a fél által választott felszámítási mód helyett az IM rend. szerinti másik módot alkalmazzon. Miután a felperes a Pp. 81. §
(1)-
(5)bekezdései szerinti módon a közte és az ügyvédje között létrejött megbízási szerződésben meghatározott díjat számította fel, az elsőfokú bíróságnak az IM rend.
- §-a alapján kellett volna a felperes részére a perköltséget - indokolt esetben annak mérséklésével - megállapítani azzal, hogy mérséklés esetén az IM rend.
- §
(2)bekezdése alapján köteles lett volna annak indokát adni. E kötelezettségének azonban az elsőfokú bíróság nem tett eleget. A
- október 24-én kelt megbízási szerződés szerint a felperest képviselő ügyvéd 20.000,- Ft/óra alap díjért, továbbá tárgyalásonként 60.000,-Ft díjért vállalta a megbízást. Az elsőfokú képviselet elvállalásért, a tárgyalásra történő felkészülésért, a keresetlevél megszerkesztéséért 180.000,-Ft, a tárgyalási részvételért 60.000,-Ft, a válaszirat elkészítéséért, beadásáért 3 óra alapulvételével 60.000,-Ft díjat igényelt. A felperes a perben a Pp.
- §
(5)bekezdése szerinti költségjegyzék előterjesztésével ezt 300.000,Ft költséget számította fel. Az ítélőtábla megítélése szerint ez a díj az elvégzett ügyvédi tevékenységhez viszonyítva kis mértékben eltúlzott, ezért indokolt a mérséklése. A díj összegének megállapítása (mérséklése) során figyelembe kell venni, hogy az ügy nem bonyolult jogi megítélésű és az elsőfokú eljárásban csak egy tárgyalásra került sor. Ugyanakkor azt is értékelni kell, hogy a munkadíj - költségek érvényesítése nélkül - magában foglalja az ügyvéd minden költségét, így pl. a Település 1ről Település 2ra, a tárgyalásra történő utazásét is, továbbá, hogy a jogi képviselő 13 oldalas, érdemi tárgyalásra alkalmas keresetlevelet szerkesztett, majd 7 oldalas válasziratban reagált a bíróság felhívására az alperes írásbeli ellenkérelmére és részt vett az elsőfokú tárgyaláson. Ezért a fellebbezésben a felperes által elsődlegesen igényelt 200.000,-Ft munkadíj arányban áll az ügyvéd tevékenységgel, a díj további mérséklése nem indokolt. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 370. §
(1)bekezdése és 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezésének megváltoztatásával az alperes által a felperesnek fizetendő perköltség összegét 70.000,- Ft-ról 200.000,- Ft-ra felemelte. Miután a fellebbezés eredményes lett, az alperes köteles a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján a felperes másodfokú eljárásban felmerült és a Pp.
- §-a szerint felszámított költségei megfizetésére is. A felperes a megbízási szerződés alapján 60.000,-Ft másodfokú perköltséget számított fel arra hivatkozással, hogy a fellebbezés összeállítása és az ÁNYK felületen történő benyújtása 3 ügyvédi munkaórát vett igénybe. Az ítélőtábla az IM rend.
- §
(1)bekezdésének a) pontja alapján a teljes felszámított költség megfizetésére kötelezte az alperest, figyelemmel arra, hogy az érvényesített díj - egyéb költség felszámítása nélkül - nem eltúlzott. Mivel az alperes személyes illetékmentesség kedvezményében részesül, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a alapján a feljegyzett fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam viseli. Győr,
- május
- dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke dr. Molnár Andrea sk. előadó bíró dr. Maurer Ádám sk. bíró