A határozat elvi tartalma: Az önkéntes egészségpénztár könyvvezetési kötelezettsége A KÚRIA mint másodfokú bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kf.V.35.621/2019/
- szám A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke dr. Stefancsik Márta előadó bíró dr. Kurucz Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Ujvári Tamás Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ujvári Tamás ügyvéd) Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: dr. Baffia Gergely kamarai jogtanácsos A per tárgya: alperes neve közigazgatási tevékenysége A fellebbezést benyújtó fél: felperes A fellebbezéssel érintett elsőfokú határozat: Fővárosi Törvényszék
- szeptember
- napján kelt 106.K.700.172/2019/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 106.K.700.172/2019/
- számú ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állami adó- és vámhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára 40.000 (azaz negyvenezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. A z ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A másodfokú eljárás alapjául szolgáló tényállás [1] Az önsegélyező- és egészségpénztár felperes igazgatótanácsa 1/
- 05.
- számú határozata alapján, megbízott vagyonkezelője, az E.A. Zrt.
- május 20-án két adásvételi szerződést kötött a felperes nevében az E.B. Zrt.-vel: egyrészt eladta a felperes tulajdonát képező 350.000 db O.II/
- kötvényt (a továbbiakban: kötvények), másrészt a vevőtől visszavásárolta azokat. Az ellenérték mindkét ügyletet illetően a kötvények névértékének 77%-át kitevő 269.000.000 Ft volt. Az ügyletek eredményeként a felperes megbízott letétkezelő pénzintézete által vezetett befektetési és értékpapír számlájának egyenlege nem változott. A felperes a kötvényeladást és -vételt nem könyvelte le, a névérték és az eladási ár közti különbözetet értékvesztésként számolta el, a 80.500.000 Ft árfolyamveszteség a negyedéves hozamfelosztás során a tagok egyéni számláján nem jelent meg. A felperes
- és
- években 70.000.000 Ft névértékű kötvényt eladott az O. Zrt.-nek nem a
- évi beszerzési árnak, hanem a névértéknek megfelelő vételárért. Az így elért 16.100.000 Ft árfolyamnyereséget sem számolta el a negyedéves hozamfelosztás során a tagok egyéni számláján. [2] A 2014.,
- és
- évi kötvényügyletek következtében az egyéni számlák értéke 64.400.000 Ft-tal magasabb, mint a fedezetükül szolgáló kötvényeké. [3] Az alperes
- július 12-től annak lezárásáig tartó időszakra hivatalból folytatott átfogó ellenőrzése alapján a
- február 14-én kelt határozatával 32 pontban különböző tárgyú jogsértő gyakorlat megszüntetésére, és ennek igazolására hívta fel a felperest, továbbá kötelezte összesen 10.000.000 Ft felügyeleti bírság (
- pont) és 2.388.600 Ft eljárási részköltség (
- pont) megfizetésére. [4] A kötvényekkel kapcsolatban a határozat 3-
- pontjaiban az alperes felhívta a felperest a kötvények piaci értékre való leértékelésének kezdeményezésére (
- pont), a Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet által nyilvánosan forgalomba hozott kötvény-portfólión belüli súlyára vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására (
- pont), és a
- évi adásvételi és a 2016-
- évi eladási műveletek könyvelésére, a mutatkozó hozamveszteség egyéni számlákon való kimutatására (
- pont). [5] Az alperes határozatának
- pontját azzal indokolta, hogy a felperes a kötvényeladás és -vétel lekönyvelésének elmulasztásával megsértette a számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.)
- §-ában és
- §-ában rögzített bizonylati fegyelem és teljesség elveit, a névérték és az eladási ár közti különbözet értékvesztésként való elszámolásával az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 252/
- (XII.24.) Korm. rendelet (Eszr.)
- §
(6)bekezdés e) pontját, az O. Zrt. részére való kötvényeladás során az Eszr. 29. §
(5)bekezdés
- h)pontját. A felügyeleti bírság fizetésre kötelezést (határozat rendelkező részének 33.
- a)pontja) - további jogsértések együttes értékelése mellett - mindezekkel kapcsolatban a alperes neveról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB
- tv)75. §
(4)bekezdésére és 76. §
(1)bekezdésére alapította. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. [7] Előadása szerint az igazgatósági határozatot - tértivevénnyel igazoltan - az alperes postai úton 2014. június 3-án megkapta. Az ügyletekről a döntéshozatalt megelőzően több, mint három évvel tudomást szerzett, ezért az MNB tv. 75. §
(5)bekezdése értelmében határozata
- pontjában a jogsértés megállapítása mellett intézkedést nem alkalmazhatott volna és a 33/a. pontja szerint felügyeleti bírságot nem szabhatta volna ki. [8] Álláspontja szerint a határozat
- pontja sérti az Eszr.
- §
(1)bekezdését is, mert az ügyletek nem jártak pénzmozgással, így a pénzforgalmi szemléletű könyvelésben azokat nem kellett feltüntetnie. A határozat
- pontja továbbá ellentétesnek tartotta a közigazgatás és hatóság eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33/A. §-ával, mert a
- február 14-én lejárt meghosszabbított ügyintézési határidőn túl,
- február 15-én kiadmányozta határozatát, így részére 2.388.600 Ft eljárási költség megfizetésére köteles. [9] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak alapján. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [11] Indokolása szerint a támadott határozat nem sérti a Ket. 33/A. §-át, mert az MNB tv.
- §
(1)bekezdése annak alkalmazását kizárja. Emellett az alperes határozatának
- pontjában nem az eljárásért megfizetett illeték, díj, hanem szakértői költség megfizetésére kötelezte a felperest, így a keresetben megjelölt ezen jogsértés nem valósult meg. [12] Kifejtette, hogy az alperes által
- június 3-án kézhez vett igazgatósági határozat csupán annyit tartalmazott, hogy a felperes a limitsértés megszüntetése érdekében a vagyonkezelő javaslatára a kötvények technikai átkötéséről döntött. Az MNB tv.
- §
(5)bekezdés szerinti tudomásszerzés a tények olyan fokú ismeretét követeli meg, amely alapján megállapítható a jogsértés ténye. Az igazgatóság ülés jegyzőkönyve egy jövőbeni ügyletről szóló, akár vissza is vonható döntést tartalmaz, amely a technikai lebonyolításáról lényegi információt nem árult el, ezért az alperes nem szerezhetett a kötvények eladásáról és vásárlásáról érdemi ismereteket. A tudomásszerzés a vizsgálati eljárásban, az ügyletekre vonatkozó tények megismerésével valósult meg, így az intézkedési határidő nem telt el. [13] Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felperes az Eszr. 6. §
(1)bekezdése értelmében a vagyoni, a pénzügyi és jövedelmi helyzetére ható eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében pénzforgalmi szemléletű nyilvántartást köteles vezetni. A 2014. május 20-i kötvényeladás és -vétel folytán az Eszr. 29. §
(6)bekezdés c) pontja szerinti árfolyamveszteséget realizált, amelyet pénzügyi műveletek ráfordításaként kellett volna kimutatnia, és a Számv. tv. 15. §
(2)bekezdés és 165. §
(1)bekezdése szerint könyveibe be kellett volna vezetnie. Az elsőfokú bíróság a felperes által kizárólag a peres eljárás során csatolt okirati bizonyítékokat az értékelés köréből a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. §
(4)bekezdése alapján kirekesztette, és rögzítette, hogy az igazgatótanácsi jegyzőkönyv és az adásvételi szerződések egyértelműen alátámasztják az eszközök és források állományát befolyásoló ügyletek megtörténtét, a „technikai átkötés" nem önálló ügylettípus, hanem a felek által használt elnevezés. [14] A per tárgyát jogkérdésnek minősítette, így a felperes szakértő kirendelésére, tanúk meghallgatására és a felperes által csatolt magányszakértői vélemény értékelésére vonatkozó bizonyítási indítványait elutasította. [15] A per első tárgyalását követően az alperes kompetenciahiányán alapuló jogsérelem vizsgálatát a Kp. 43. §
(1)bekezdése alapján tiltott keresetváltoztatásnak tekintette és annak elbírálását mellőzte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [16] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [17] Fenntartotta azon álláspontját, hogy a kötvényekkel kapcsolatos ügyleteket illetően - az MNB tv. 75. §
(5)bekezdése szerint - az intézkedés megtételére nyitva álló határidő eltelt, továbbá az alperes megfelelő kompetencia hiányában, tévesen minősítette a kötvényügyleteket. Ténylegesen nem történt meg a kötvények eladása és visszavásárlása, ezekkel kapcsolatos joghatályos szerződés, megbízás nem áll rendelkezésre. A kötvényeket leértékelték, pénzmozgás nem volt, ezért könyvelése az Eszr. 6. §
(1)bekezdése szerinti pénzforgalmi szemléletnek megfelelt. Sérelmezte bizonyítási indítványai elutasítását. [18] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet hatályában történő fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A fellebbezés nem alapos. [20] A Kp. 99. §
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést jogszabálysértésre hivatkozással lehet előterjeszteni. A Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 108.
(1)bekezdése alapján - a bizonyítás és vizsgálat hivatalból történő elrendelésének körén kívül - csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei közt vizsgálhatja felül. [21] A fellebbezési eljárás kereteit ezen rendelkezések folytán a fellebbezés határozza meg, amelyben a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontja értelmében meg kell jelölni a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével. A fellebbezés ezen tartalmi kellékei a Kp. 104. §
(2)bekezdése alapján hiánypótlási eljárás keretében sem pótolhatók. [22] A felperes fellebbezésében jogszabályhelyként kizárólag az MNB tv. 75. §
(5)bekezdését és az Eszr. 6. §
(1)bekezdését jelölte meg, ezért az elsőfokú bíróság által meg nem engedett keresetmódosításnak minősített alperesi kompetenciahiány és a bizonyítási indítványok elutasítása körében előterjesztett hivatkozások, továbbá a fellebbezéssel nem érintett elsőfokú ítéleti rendelkezések nem képezhették a fellebbezési eljárás tárgyát. [23] A Kúria a fellebbezés elbírálásaként mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 40. §
(1)bekezdés szerint a felperesi pénztár beszámolási kötelezettségét, a beszámolót alátámasztó könyvvezetési kötelezettségét - e törvény alapján és a Számv. tv.-ben foglaltakra figyelemmel - kormányrendelet szabályozza. Az Eszr. az Öpt. 78. §
(1)bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott végrehajtási rendelet, amelynek a felperes által felhívott 6. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a pénztár a vagyoni, a pénzügyi és jövedelmi helyzetére ható eseményekről a kettős könyvvitel rendszerében - e rendeletben rögzített szabályok szerint - pénzforgalmi szemléletű nyilvántartást vezet, és azt az üzleti év, illetve a naptári negyedév végével lezárja. [24] A Kúria fellebbezés alapján vizsgálta, hogy a 2014. évi kötvényügyletek számviteli minősítését az elsőfokú bíróság az Eszr. 6. §
(1)bekezdésének megfelelően ítélte-e meg, és megállapította, hogy a felperes tévesen értelmezi a
- május 20-i ügyetek számviteli lényegét, valamint a pénzforgalmi szemléletű kettős könyvvezetés kötelezettségének fogalmát, illetve az abból rá háruló kötelezettségeket. [25] A felperes pénztári beszámolójának a nyilvántartásokon kell alapulnia. A számviteli nyilvántartás módja - általánosságban - lehet egyszeres (vagy pénzforgalmi) és kettős könyvvitel. Az egyszeres könyvvitel rendszerében a gazdálkodó szervezet csak a pénzeszközei változását rögzíti, vagyis csak a ténylegesen teljesített kiadásokat és a ténylegesen befolyt összegeket könyveli. Ettől eltérően a kettős könyvvitelre kötelezettnek mint amilyen a felperesi pénztár is - a Számv. tv.
- §-a szerint a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban) bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja. Ez azzal jár, hogy ugyanazon ügyletet + és - előjellel is könyvelnie kell. Ez a perbeli ügyleteket érintően az alperes megállapítása és a felperes előadása szerint sem valósult meg. [26] A felperes a tevékenységére előírt számviteli szabályok értelmében módosított teljesítés eredmény szemléletű nyilvántartás vezetésére volt köteles, ez az Eszr.
- §
(1)bekezdésében említett kettős könyvvitel rendszerében való pénzforgalmi szemléletű könyvvezetés. Ennek értelmében a gazdasági események forrás- és eszközállományra gyakorolt hatását és az azokra fordított kiadásokat és az azokból származó bevételeket időben és értékben is egyszerre kell megjeleníteni a nyilvántartásokban. E kötelezettség teljesítésének lehetőségét az Eszr.-ben meghatározottak szerinti számlarend biztosítja. [27] A pénzforgalmi szemléletű kettős könyvvitel előírása nyilvánvalóan a felperes tevékenységéből adódik, célja, hogy a pénztár valós gazdasági helyzete, pénzvagyona a lehetőségekhez képest a legáttekinthetőbb legyen, mert tagjai irányában fennálló kötelezettségei teljesíthetőségét elsősorban pénzvagyona teszi lehetővé. [28] A konkrét ügyleteket illetően a Kúria egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításával: a felperes a kötvények eladását, majd újbóli megvásárlását bonyolította (ezt nevezte a kötvények „technikai átkötésének"). A két ügylet azonos vételárral teljesült, ezért fizikai pénzmozgásra nem került sor, ez azonban az ügyletek számviteli nyilvántartásba való bevezetésének mellőzését nem teszi lehetővé. Utal arra Kúria, hogy a felperes vagyonkezelője a köztük lévő megbízási szerződés III.3.1.b. pontja értelmében jogosult volt az értékpapírügyletek lebonyolítására, ezért nincs jelentősége annak, hogy az adásvételi szerződéseket a felperes nem írta alá. [29] A felperes terhére rótt, és az alperesi határozatban keresettel támadott 5. pontjában alkalmazott intézkedések és az azokkal összefüggő, a 33.a) pontban kiszabott bírság jogalapja az alperesnek kizárólag a pénztári könyvelés áttekintésével juthatott a tudomására. [30] Az MNB tv. 75. §
(5)bekezdése szerint nem lehet intézkedést alkalmazni a mulasztásnak vagy kötelezettségszegésnek az MNB tudomásszerzésétől számított három év, illetve az elkövetésétől számított öt év elteltével. Az elkövetésétől számított ötéves határidő kezdő napja az a nap, amikor a jogsértő magatartás megvalósul, vagy jogellenes állapot fenntartása esetén az a nap, amikor ez az állapot megszűnik. Ennek folytán az alperes intézkedésére nyitva álló határidő a határozatának meghozatalakor nem telt el, sőt a könyvelési hiányosságok még ekkor is fennálltak. [31] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a fellebbezésben megjelölt jogszabályoknak, ezért annak fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezéssel támadott részében a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [32] Az alperes a másodfokú eljárásban felmerült költségét a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése, illetve a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/
- (XII.27.) IM rendeletnek megfelelően nem igazolta, ezért a Kúria annak megállapítását a Pp.
- §
(5)bekezdése szerint mellőzte. [33] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja szerinti illetékalap után a 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított 40.000 Ft összegű feljegyzett fellebbezési illeték viseléséről a Kp. 99. §
(2)bekezdése és 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése és 102. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [34] Az ítélet elleni fellebbezési jogot a Kp. 99. §
(1)bekezdése zárja ki. ,
- december
- . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Stefancsik Márta sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró