Gfv.30124/2017/5 – Kúria

(1),

1. XXXVIII. Tv.
2. §,
3. XL. Tv.
4. §

(1),

1. XL. Tv.
2. §

(2),

1. III. Tv.
2. §

(1)b),

1. III. Tv.
2. §

(1)f), 93/

1. EGK. irányelv
2. cikk 93/
3. EGK. irányelv
4. cikk A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Gfv.VII.30.124/2017/
5. A tanács tagjai:. Farkas Attila . Bajnok István . Csőke Andrea a tanács elnöke előadó bíró bíró A felperesek: I.rendű felperes II.rendű felperes A felperesek képviselője: Dr. Léhmann György ügyvéd Az alperes: A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperesek A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 4.Pkf.26.453/2016/
6. számú végzés Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Budapest Környéki Törvényszék, 27.P.20.234/2016/3-I. számú végzés Rendelkező rész A Kúria a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja. A jogerős végzést hatályában fenntartja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperessel 2006.október 24-én megkötött deviza-alapú kölcsönszerződés alperes számára egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító II/
7. pontja tisztességtelen, ezáltal semmis. A szerződés egyéb rendelkezéseinek érvénytelenségét nem állították. Az első- és a másodfokú határozat Az eljárás felfüggesztését és a felülvizsgált elszámolás bejelentését követően folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire [4] [5] [6] [7] vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
8. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
9. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
10. tv.)
11. §

(1)bekezdésre figyelemmel, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdésének j) pontja alapján a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperesek hiánypótlási felhívás ellenére sem terjesztettek elő a DH2. tv. 37.§

(1)bekezdése szerinti kereseti kérelmet. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését - eltérő indokolás mellett - helybenhagyta. Végzése indokolásában hangsúlyozta, hogy a kereset tárgyát képező szerződés támadott szerződéses kikötésének érvénytelensége tárgyában bírói döntés már nem hozható, mivel a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban DH1. tv.) 4. §

(1)bekezdése megdönthető vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítás jogát szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett. E törvényi rendelkezésből ex lege következik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog szabályozásának tartalmi fogyatékossága az egész kölcsönszerződés érvénytelenségét nem alapozza meg, az érvénytelenség oka és terjedelme a továbbiakban nem vitatható. A felperesek kizárólag a kölcsönszerződésnek a kölcsön kamata és a kezelési költség egyoldalú megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezéseinek érvénytelenségének a megállapítását kérték, amire a fenti törvényi rendelkezések alapján már nincs törvényi lehetőség. A keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának a jogszabályi alapja mindezekre figyelemmel a Pp. 130. §

(1)bekezdésének f) pontja. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős végzés ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, kereseti kérelmüknek helyt adó új határozat meghozatalát kérték. Állították, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának jogi alapja helyesen a Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. f)pontja. Kifejtették, hogy a felülvizsgálni kért végzés a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) egyes cikkeivel, elsődlegesen a 6. és 7. cikkben írtakkal ellentétes, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. §

(3)bekezdésének, 213. §

(1)bekezdés d) pontjának rendelkezéseit sérti. Hivatkoztak arra, hogy alaptörvény-ellenes a DH

1. és a DH
2. tv. számos rendelkezése. Álláspontjuk szerint kereseti kérelmük érdemi elbírálása körében a bíróságoknak a vonatkozó EU-jogi rendelkezéseket és joggyakorlatot is figyelembe kell venniük. E körben előadták, az EU-jog fogyasztóvédelmi szabályait akként kell értelmezni, hogy - bár keresetük nem vitásan kizárólag a kölcsönszerződés meghatározott pontja tisztességtelenségének megállapítására irányult - a bíróságnak hivatalból, azon sui generis jogkövetkezmény levonásával kellett volna vizsgálnia a kölcsönszerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelenségét is, hogy a tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve. E körben hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/
3. számú határozatában kifejtettekre. Állították, a devizahitel tárgyában hozott törvények nem alkalmazandóak, mert az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. A jogerős végzés amiatt jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja az uniós jog alkalmazásának kötelezettségét. E körben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is kérték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai A felperesek felülvizsgálati kérelmükben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták, ezért a Kúria először azt vizsgálta, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ)
4. cikk

(3)bekezdése alapján előterjesztési kötelezettsége fennáll-e. Az EUMSZ 267. cikk

(2)bekezdése szerint ezen eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha az Európai Unió Bíróságától (a továbbiakban: EU Bíróság) a konkrét jogvita eldöntése szempontjából lényeges uniós jogszabály értelmezése szükséges. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az EU Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban ésszerű kétség nem merül fel (283/

1. sz. CILFIT-ügy,
2. pont). A Kúria ezen feltételek figyelembevételével vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, illetve kötelezettségét, és úgy ítélte meg, hogy a felperesek által felvetett jogkérdések tekintetében - az adott kereseti kérelem mellett, az eljárás jelen szakaszában ismertté vált tények alapján - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, figyelemmel a később kifejtett indokokra is. A felperesek erre irányuló kérelmét mindezek alapján a Pp. 155/A. §

(2)bekezdése szerint elutasította. [8] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [9] A felperesek elsődlegesen a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelmüknek helyt adó határozat meghozatalát kérték. Felülvizsgálati kérelmükben egyebek mellett azt állították, hogy a perben eljárt bíróságok a DH2. tv. 39. §-ban foglaltak alapján hozták meg döntésüket, kérték annak megállapítását, hogy e döntések ténylegesen a Pp. 130. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. f)pontján alapulnak. A Kúria rögzíti, jelen ügyben a másodfokú bíróság a Pp. 130. §

(1)bekezdés f) pontjára figyelemmel hozta meg a határozatát, így e körben a felperesek felülvizsgálati kérelme értelmezhetetlen, ezért a kérelem ezen részével a Kúria a Pp. 272. §

(2)bekezdésében írtakra tekintettel érdemben nem foglalkozhatott. [10] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő, mert nem vizsgálta, hogy a per tárgyává tett szerződéses rendelkezések a Hpt. 210. §

(3)bekezdésébe, a 213. §

(1)bekezdés d) pontjába ütköznek. Ennek azonban a később kifejtettekre tekintettel nincs jelentősége. [11] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben lényegében azért tartották jogszabálysértőnek a jogerős végzést, mert - álláspontjuk szerint - a DH

1. tv. és DH
2. tv. alkalmazása a fogyasztói irányelv több rendelkezésébe, elsődlegesen a
3. és
4. cikkébe ütközik. A Kúriának ezen hivatkozásra tekintettel arról kellett döntenie, hogy a perben eljárt bíróságoknak a fogyasztói irányelv rendelkezéseit értelmezve egyrészt a kereset tárgyává tett szerződési rendelkezés, másrészt hivatalból a szerződés más rendelkezései tisztességtelenségét kellett-e vizsgálnia. A DH
5. tv.
6. §

(2)bekezdése a Kúria 2/

1. PJE határozatán alapul, amelynek indokolása az EU Bíróság C-26/
2. sz. Kásler-ügyben hozott ítéletében kifejtett jogértelmezést vette át. A hivatkozott törvényi rendelkezés alapján az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelést lehetővé tevő rendelkezések tisztességtelenek, kivéve, ha a tisztességtelenség törvényi vélelmét a pénzügyi intézménynek egy speciális - az Alkotmánybíróság több ítéletében kvázi közérdekű pernek minősített - eljárás keretében sikerült megdöntenie. A törvény egyúttal kötelezte a pénzügyi intézményeket a tisztességtelenül felvett kamat, költség, díj visszafizetésére, vagyis az elszámolásra. Amennyiben a fogyasztó az elszámolás eredményét vitatta, lényegében három fórum - ezen belül két bírósági szint - állt a rendelkezésére jogai érvényesítésére. [12] A Kúria hangsúlyozza a kamat, költség, díj jogszabályba ütköző, illetve tisztességtelen módosításával kapcsolatos szerződéses rendelkezés soha nem az egész, hanem csak az adott feltétel érvénytelenségét eredményezi. A jelen per tárgyává tett szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, így érvénytelensége már megállapítást nyert, így semmi indoka, értelme nincs ugyanezen szerződéses rendelkezés további érvénytelenségi okai vizsgálatának, tekintettel az azonos jogkövetkezményekre. [13] A felperesek sérelmezték, hogy a DH
3. tv.
4. §

(1)bekezdése nem teszi lehetővé kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset előterjesztését. A Kúria utal arra, a felperesek által keresetlevelükben megjelölt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége folytán az alperes a felperesekkel elszámolni köteles. Erre tekintettel a konkrét jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy egyébként a DH2. törvény 37. §

(1)bekezdése megfelel-e a fogyasztói irányelv rendelkezéseinek. [14] A Kúria megítélése szerint az EU Bíróságnak a fenti irányelvvel kapcsolatos - részben a felperesek által is hivatkozott - joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak részleges érvénytelenség megállapítására irányuló perekben - erre irányuló kereseti kérelem hiányában - a fogyasztói szerződés egészét, minden egyes egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene vizsgálniuk. Az EU Bíróság csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C-488/

1. sz., Asbeek Brusse ügyben hozott ítélet,
2. pont; C-470/
3. sz., Pohotovosť-ügyben hozott ítélet, 40.pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra a felperesek hivatkoztak. [15] A Kúria hangsúlyozza, a Fővárosi Ítélőtábla a felperesek által hivatkozott határozata más kereseti kérelem és eltérő tényállás mellett született, az abban kifejtett jogi álláspont ezért ezen okból sem lehet a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során irányadó. [16] A Kúria rögzíti, a felperesek először felülvizsgálati kérelmükben állították, hogy a perbeli kölcsönszerződésnek több, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései is tisztességtelenek. A Kúria e körben hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - nem lehet olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek nem hivatkoztak (BH
4. 447., BH
5. 283.). A felperesek által támadott jogerős végzés nem az ügy érdemében hozott határozat, így az emiatt a felek közötti jogviszonyban - a kereseti kérelem vonatkozásában - ítélt dolgot nem eredményez. [17] A felperesek alkotmányossági hivatkozásával összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a határozataiban nem találta alaptörvény-ellenesnek a DH
6. tv-t és a DH
7. tv-t sem. A felperesek felülvizsgálati kérelmüknek elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy ezen AB határozatokban kifejtettekkel a felperesek nem értettek egyet. [18] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla végzését a Pp.
8. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A felülvizsgálati eljárásban az alperesnek megtérítést igénylő igazolt költsége nem merült fel, ezért erről a Kúriának határoznia sem kellett. A felülvizsgálati eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében illetékmentes. [20] A Kúria a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. A végzés ellen a felülvizsgálatot a Pp. 271. §

(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,

1. december
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: