← Magyarország

Gfv.30116/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Deviza alapú kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránti perben a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását megalapozó jogszabályi feltételek. 2014. XXXVIII. Tv. 4. §

(1),
  1. XXXVIII. Tv.
  2. §,
  3. XL. Tv.
  4. §
(1),
  1. XL. Tv.
  2. §
(2),
  1. III. Tv.
  2. §
(1)b),
  1. III. Tv.
  2. §
(1)f), 93/
  1. EGK. irányelve
  2. cik. 93/
  3. EGK. irányelv
  4. cikk A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság végzése Gfv.VII.30.116/2017/
  5. A tanács tagjai:. Farkas Attila . Bajnok István . Csőke Andrea a tanács elnöke előadó bíró bíró A felperesek: A felperesek képviselője: Dr. Léhmann György ügyvéd Az alperesek: Az alperesek képviselője: Dr. Bencze Béla ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. és II. rendű felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla, 4.Pkf.26.457/2016/
  6. számú végzés Az elsőfokú bíróság neve és az eljárás száma: Balassagyarmati Törvényszék, 25.P.20.798/2015/
  7. számú végzés Rendelkező rész A Kúria a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja. A Kúria az I. rendű felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja. A jogerős végzést hatályában fenntartja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesekkel
  8. szeptember 4-én megkötött deviza alapú kölcsönszerződés alperesek számára egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító II/
  9. pontja tisztességtelen, ezáltal semmis. A szerződés egyéb rendelkezéseinek érvénytelenségét nem állították. Az első- és a másodfokú határozat [2] [3] [4] [5] Az eljárás felfüggesztését és a felülvizsgált elszámolás bejelentését követően folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével a felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasította, és a pert megszüntette a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  10. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
  11. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
  12. tv.) a
  13. §-a alapján. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kereset kizárólag olyan szerződési kikötés érvénytelenségének a megállapítására irányult, amelynek tisztességtelensége vonatkozásában a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  14. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban DH
  15. tv.)
  16. §
(1)bekezdése megdönthető vélelmet állított fel. E vonatkozásban a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntést hozott, és a jelen per alpereseinek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötés tisztességtelenségére vonatkozó törvényi vélelem megdöntése iránt előterjesztett keresetét elutasította. E kérdés ezért újabb perben vitássá már nem tehető, ezért a per megszüntetésének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján - tekintettel a Pp. 130. §
(1)bekezdés
  1. d)és
  2. f)pontjára - is helye volt. A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzése indokolásában hangsúlyozta, hogy a kereset tárgyát képező szerződés támadott szerződéses kikötésének érvénytelensége tárgyában bírói döntés már nem hozható, mivel DH1. tv. 4. §
(1)bekezdése megdönthető vélelmet állított fel az egyoldalú szerződésmódosítás jogát szabályozó szerződéses kikötés tisztességtelensége mellett. E törvényi rendelkezésből ex lege következik, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog szabályozásának tartalmi fogyatékossága az egész kölcsönszerződés érvénytelenségét nem alapozza meg, az érvénytelenség oka és terjedelme a továbbiakban nem vitatható. A felperesek kizárólag a kölcsönszerződésnek a kölcsön kamata és a kezelési költség egyoldalú megváltoztatásával kapcsolatos rendelkezéseinek érvénytelenségének a megállapítását kérték, amelyre a fenti törvényi rendelkezések alapján már nincs törvényi lehetőség. A per megszüntetését mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan alapította a Pp. 157. § a) pontja szerint a Pp. 130. §
(1)bekezdésének f) pontjára. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős végzés ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, kereseti kérelmüknek helyt adó új határozat meghozatalát. Állították, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának jogi alapja helyesen a Pp. 130. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. f)pontja. Kifejtették, hogy a felülvizsgálni kért végzés a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) egyes cikkeivel, elsődlegesen a 6. és 7. cikkben írtakkal ellentétes, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 210. §
(3)bekezdésének, 213. §
(1)bekezdés d) pontjának rendelkezéseit sérti. Hivatkoztak arra, hogy alaptörvény-ellenes a DH
  1. és a DH
  2. tv. számos rendelkezése. Álláspontjuk szerint kereseti kérelme érdemi elbírálása körében a bíróságoknak a vonatkozó EU-jogi rendelkezéseket és joggyakorlatot is figyelembe kell venniük. E körben előadták, az EU-jog fogyasztóvédelmi szabályait akként kell értelmezni, hogy - bár keresetük nem vitásan kizárólag a kölcsönszerződés meghatározott pontja tisztességtelenségének megállapítására irányult - a bíróságnak hivatalból, azon sui generis jogkövetkezmény levonásával kellett volna vizsgálnia a kölcsönszerződés egyéb rendelkezéseinek tisztességtelenségét is, hogy a tisztességtelen feltétel nem jelent kötelezettséget a fogyasztóra nézve. E körben hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.699/2013/
  3. számú határozatában kifejtettekre. Állították, a devizahitel tárgyában hozott törvények nem alkalmazandóak, mert az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben. A jogerős végzés amiatt jogszabálysértő, mert figyelmen kívül hagyja az uniós jog [6] alkalmazásának kötelezettségét. E körben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is kérték. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Kúria döntése és jogi indokai A Kúria a
  4. március 6-án kelt, a jogi képviselő részére
  5. március 17-én kézbesített
  6. sorszámú végzésével kötelezte a jogi képviselőt a felülvizsgálati eljárásra szóló meghatalmazásának 8 napon belüli csatolására a felülvizsgálati kérelem elutasításának terhe mellett. A hiánypótlási felhívásban foglaltaknak csak az I. rendű felperes tett eleget, ezért a Kúria a II. rendű felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp.
  7. §
(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 95. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával elutasította. [8] Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta, ezért a Kúria először azt vizsgálta, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikk
(3)bekezdése alapján előterjesztési kötelezettsége fennáll-e. Az EUMSZ 267. cikk
(2)bekezdése szerint ezen eljárás kezdeményezésére akkor kerülhet sor, ha az Európai Unió Bíróságától (a továbbiakban: EU Bíróság) a konkrét jogvita eldöntése szempontjából lényeges uniós jogszabály értelmezése szükséges. Nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a felmerülő jogkérdés az ügy elbírálása szempontjából nem releváns, a hivatkozott uniós rendelkezést az EU Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban ésszerű kétség nem merül fel (283/
  1. sz. CILFIT-ügy,
  2. pont). A Kúria ezen feltételek figyelembevételével vizsgálta az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szükségességét, illetve kötelezettségét, és úgy ítélte meg, hogy az I. rendű felperes által felvetett jogkérdések tekintetében - az adott kereseti kérelem mellett, az eljárás jelen szakaszában ismertté vált tények alapján - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, figyelemmel a később kifejtett indokokra is. Az I. rendű felperes erre irányuló kérelmét mindezek alapján a Pp. 155/A. §
(2)bekezdése szerint elutasította. [9] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [10] Az I. rendű felperes elsődlegesen a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmében egyebek mellett azt állította, hogy a perben eljárt bíróságok a DH2. tv. 39. §-ban foglaltak alapján hozták meg döntésüket, kérte annak megállapítását, hogy e döntések ténylegesen a Pp. 130. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. f)pontján alapulnak. A Kúria rögzíti, jelen ügyben az eljáró bíróságok határozataikban kifejezetten a Pp. 130. §
(1)bekezdés f) pontjára is hivatkozással hozták meg a határozatukat, így e körben az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme értelmezhetetlen, ezért a kérelem ezen részével a Kúria a Pp. 272. §
(2)bekezdésében írtakra tekintettel érdemben nem foglalkozhatott. [11] Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő, mert nem vizsgálta, hogy a per tárgyává tett szerződéses rendelkezések a Hpt. 210. §
(3)bekezdésébe, a 213. §
(1)bekezdés d) pontjába ütköznek. Ennek azonban a később kifejtettekre tekintettel nincs jelentősége. [12] Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében azért tartotta jogszabálysértőnek a jogerős végzést, mert - álláspontja szerint - a DH
  1. tv. és DH
  2. tv. alkalmazása a fogyasztói irányelv több rendelkezésébe, elsődlegesen a
  3. és
  4. cikkébe ütközik. A Kúriának ezen hivatkozásra tekintettel arról kellett döntenie, hogy a perben eljárt bíróságoknak a fogyasztói irányelv rendelkezéseit értelmezve egyrészt a kereset tárgyává tett szerződési rendelkezés, másrészt hivatalból a szerződés más rendelkezései tisztességtelenségét kellett-e vizsgálnia. A DH
  5. tv.
  6. §
(2)bekezdése a Kúria 2/
  1. PJE határozatán alapul, amelynek indokolása az EU Bíróság C-26/
  2. sz. Kásler-ügyben hozott ítéletében kifejtett jogértelmezést vette át. A hivatkozott törvényi rendelkezés alapján az egyoldalú kamat-, költség-, díjemelést lehetővé tevő rendelkezések [7] tisztességtelenek, kivéve, ha a tisztességtelenség törvényi vélelmét a pénzügyi intézménynek egy speciális - az Alkotmánybíróság több ítéletében kvázi közérdekű pernek minősített - eljárás keretében sikerült megdöntenie. A törvény egyúttal kötelezte a pénzügyi intézményeket a tisztességtelenül felvett kamat, költség, díj visszafizetésére, vagyis az elszámolásra. Amennyiben a fogyasztó az elszámolás eredményét vitatta, lényegében három fórum - ezen belül két bírósági szint - állt a rendelkezésére jogai érvényesítésére. [13] A Kúria hangsúlyozza a kamat, költség, díj jogszabályba ütköző, illetve tisztességtelen módosításával kapcsolatos szerződéses rendelkezés soha nem az egész, hanem csak az adott feltétel érvénytelenségét eredményezi. A jelen per tárgyává tett szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, így érvénytelensége már megállapítást nyert, így semmi indoka, értelme nincs ugyanezen szerződéses rendelkezés további érvénytelenségi okai vizsgálatának, tekintettel az azonos jogkövetkezményekre. [14] Az I. rendű felperes sérelmezte, hogy a DH
  3. tv.
  4. §
(1)bekezdése nem teszi lehetővé kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányuló kereset előterjesztését. A Kúria utal arra, az I. rendű felperes által keresetlevelében megjelölt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége folytán az alperesek az I. rendű felperessel elszámolni kötelesek. Erre tekintettel a konkrét jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy egyébként a DH2. tv. 37. §
(1)bekezdése megfelel-e a fogyasztói irányelv rendelkezéseinek. [15] A Kúria megítélése szerint az EU Bíróságnak a fenti irányelvvel kapcsolatos - részben az I. rendű felperes által is hivatkozott - joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak részleges érvénytelenség megállapítására irányuló perekben - erre irányuló kereseti kérelem hiányában - a fogyasztói szerződés egészét, minden egyes egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene vizsgálniuk. Az EU Bíróság csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C-488/
  1. sz., Asbeek Brusse ügyben hozott ítélet,
  2. pont; C-470/
  3. sz., Pohotovosť-ügyben hozott ítélet,
  4. pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra az I. rendű felperes hivatkozott. [16] A Kúria hangsúlyozza, a Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű felperes által hivatkozott határozata más kereseti kérelem és eltérő tényállás mellett született, az abban kifejtett jogi álláspont ezért ezen okból sem lehet a jelen felülvizsgálati kérelem elbírálása során irányadó. [17] A Kúria rögzíti, az I. rendű felperes először felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a perbeli kölcsönszerződésnek több, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezései is tisztességtelenek. A Kúria e körben hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya az egységes és régóta kialakult joggyakorlat értelmében - nem lehet olyan jogkérdés, amely a megelőző eljárásban nem merült fel, amelyre a felek nem hivatkoztak (BH
  5. 447., BH
  6. 283.). Az I. rendű felperes által támadott jogerős végzés nem az ügy érdemében hozott határozat, így az emiatt a felek közötti jogviszonyban - a kereseti kérelem vonatkozásában - ítélt dolgot nem eredményez. [18] Az I. rendű felperes alkotmányossági hivatkozásával összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az Alkotmánybíróság a határozataiban nem találta alaptörvény-ellenesnek a DH
  7. tv.-t és a DH
  8. tv.-t sem. Az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelme elbírálása körében nincs jelentősége annak, hogy ezen AB határozatokban kifejtettekkel az I. rendű felperes nem értett egyet. [19] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla végzését a Pp.
  9. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] A felülvizsgálati eljárásban az alpereseknek megtérítést igénylő igazolt költsége nem merült fel, ezért erről a Kúriának határoznia sem kellett. A felülvizsgálati eljárás a DH2. tv. 40. §
(3)bekezdés megfelelő alkalmazásával illetékmentes. [21] A Kúria a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. A végzés ellen a felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. december
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.