Bf.152/2020/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(4)bekezdése szerinti emberölés vétségében. Ezért őt 2 évi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A próbaidő tartamára a vádlott pártfogó felügyeletét rendelte el. A törvényszék megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés végrehajtása elrendelése esetén, annak kétharmad része kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelek sorsáról, illetőleg a bűnügyi költség viseléséről is. [2] A törvényszék ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést. Az ügyészség az ügydöntő határozatot tudomásul vette. [3] A fellebbviteli főügyészség a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak tartva, elbírálásukat a büntetőeljárásról szóló

1. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
2. §-a szerinti nyilvános ülésen indítványozta, amely vonatkozásában bejelentette részvételi szándékát. [4] A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perjogi szempontból kifogástalan bizonyítás eredményeként teljes mértékben megalapozott tényállást állapított meg, törvényesen határozott a vádlott bűnösségéről, amely hanyag gondatlanságában valósult meg. A törvényszék indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a bűncselekmény minősítése helytálló. A vádlottal szemben megfelelő nemű és mértékű joghátrányt alkalmazott, amely enyhítésének törvényes indoka nincs. Az első fokon eljárt törvényszék azonban szükségtelenül határozott az elkobzás alá vont bűnjeltárgyak lefoglalásának megszüntetéséről. Erre az intézkedésre a Be.
3. §

(1)bekezdése vonatkozik, amely az elkobzás intézkedéssel érintett bűnjeltárgy lefoglalásának megszüntetésére rendelkezést nem tartalmaz, ezért mellőzése indokolt. A kifejtettekre tekintettel a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét az elkobzás intézkedés alá vont bűnjeltárgyakra vonatkozó rendelkezése tekintetében a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg és a bűnjelek lefoglalására vonatkozó rendelkezést mellőzze, az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig a Be. 605. §

(1)bekezdésére utalással hagyja helyben. [5] A koronavírus elleni védekezésről szóló

1. évi XII. törvény és a rendkívüli ítélkezési szünet elrendelését követően hozott 35.SZ/
2. (III. 15.) OBHE határozat
3. pontjára, valamint a 43.SZ/
4. (III. 27.) OBHE határozat rendelkezésére is figyelemmel a bíróság eljárásának formáját illetően a fellebbviteli főügyészség indítványát módosította azzal, hogy az ítélőtábla a tárgybeli büntetőügyben a bejelentett fellebbezéseket a Be.
5. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálja el. [6] Az ítélőtábla elöljáróban szükségesnek tartja kiemelni, miszerint a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 41. §

(1)bekezdése rögzíti, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a Be. rendelkezéseit az e rendeletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A Kormányrendelet 44. §

(2)bekezdése értelmében, ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárási cselekményeket - ideértve a tárgyalást, nyilvános ülést, ülést és tanácsülést és - a Be. és e rendelet szabályai szerint kell végrehajtani. A Be. 425. §

(2)bekezdése alapján a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart. [7] A hivatkozott Kormányrendelet 82. §

(1)bekezdése kimondja, hogy ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elintézésére a Be. 599. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülést kell tartania, azonban az elbíráláshoz szükséges adatok a fellebbezéssel érintettek írásbeli nyilatkozata alapján beszerezhetők, az ehhez szükséges intézkedéseket a tanács elnöke teszi meg. A

(2)bekezdés értelmében az

(1)bekezdésben meghatározott esetben, ha a beszerzett adatok alapján tárgyalás tartása nem szükséges, vagy ha a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy tanácsülésen való elbírálásának nincs akadálya és a vádlott, védő, ügyész vagy a fellebbező a nyilvános ülés kitűzését nem indítványozza, a másodfokú bíróság a fellebbezésről tanácsülésen dönt. [8] Az ítélőtábla a fentieknek megfelelően a törvényszék ítéletét tanácsülésen az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alkalmazásával teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. Az ítélet iratellenes megállapításokat nem tartalmaz. [9] A másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék a tárgyalásán megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is okszerűen, a logika szabályait szem előtt tartva értékelte, ezért az általa rögzített tényállás megalapozott, az irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 591. §

(1)bekezdése értelmében. A megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma folytán a Be. 593. §

(1)bekezdése -

(3)bekezdéséből következően a felmentésre irányuló fellebbezés eredményre nem vezethet. [10] [11] [12] Megjegyzi az ítélőtábla, miszerint a Be. 584. §

(6)bekezdése előírja, hogy az ügyészség és a védő a fellebbezést írásban indokolni köteles. Az indokolást az ügyiratok felterjesztéséig az elsőfokú bíróságnál, az ügyiratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a másodfokú tanácsülést vagy tárgyalást megelőző 15. napon - lehet előterjeszteni. A

(7)bekezdés arról is rendelkezik, hogy ha a

(6)bekezdésben meghatározott határidőt az ügyészség mulasztja el, a tanács elnöke az ügyészség vezetőjét erről tájékoztatja, a védőt mulasztása esetén a bíróság rendbírsággal sújthatja. [13] A kitűzött másodfokú tanácsülés időpontjáig a védőtől nem érkezett fellebbezés indokolása az ítélőtáblához. [14] A bejelentett fellebbezések alaptalanok. [15] Az ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészséggel abban is, hogy az elsőfokú bíróság törvényesen határozott a vádlott bűnösségéről, amely hanyag gondatlanságában valósult meg. [16] A bűncselekmény minősítése kifogástalan. [17] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a törvényszék körültekintően számba vette, azonban az enyhítő körülmények között a hanyag gondatlanságra utalás elmaradt. A Kúria

1. Büntető kollégiumi véleményének II/
2. utolsó bekezdése rögzíti, hogy a gondatlan bűnösség esetében általában enyhítő körülmény, ha az elkövetőt hanyag gondatlanság terheli. [18] Az összes körülményt figyelembe véve megállapítható, hogy a törvényszék a vádlottal szemben megfelelő nemű és mértékű joghátrányt alkalmazott, amelynek enyhítésére nincs indok. [19] Az ítélet egyéb rendelkezései is túlnyomórészt helyesek, azonban szükségessé vált mellőzni az egyébként helytállóan elkobozni rendelt bűnjelek esetében a lefoglalásuk megszüntetését érintő rendelkezést a Be.
3. §

(1)bekezdésében foglaltak okán. [20] A Be. 184. §

(2)bekezdésének

1. a)pontja szól a terhelt nevéről, születési nevéről a terhelt személyazonosságának megállapítása körében, míg az
2. f)pont a terhelt lakcíméről, értesítési címéről, tényleges tartózkodási helyéről. A Be. 451. §

(3)bekezdése a határozatok tartalmi kellékeinél a rendelkező részt illetően megfogalmazza, hogy az tartalmazza a bíróság döntését és az azonosításhoz szükséges adatokkal együtt annak megjelölését, akire a rendelkezés vonatkozik. A Be. 561. §

(2)bekezdésének b) pontja értelmében az ügydöntő határozat rendelkező része magában foglalja a vádlott nevét és a 184. §

(2)bekezdés

1. a)-
2. f)pont, szükség esetén a 184. §

(2)bekezdés g) pontja szerinti személyes adatait. [21] Az előbbiekből következik, hogy az ítélet rendelkező részében tehát szerepeltetni kell a vádlott nevét, - ha ettől eltérő - a születési nevét, és a legszükségesebb személyes adatait, mint a születési hely és idő, anyja neve, állampolgársága, személyazonosító okmányának száma, lakcíme, értesítési címe, tényleges tartózkodási helye (Kommentár a büntetőeljárási törvényhez, Wolters Kluwer, Budapest, 2018., főszerkesztő: Dr. Polt Péter). [22] Az elsőfokú bíróságnak ítélete rendelkező részében akkor kellett volna feltüntetni a vádlott születési nevét, ha az eltérő lett volna a vádlott jelenlegi nevétől. A vádlott lakcíme mellett a vádlott értesítési címét, tényleges tartózkodási helyét is csak akkor kell megjelölni, ha azok eltérőek a lakcímtől. Az ítélőtábla mindezért mellőzte az eltérő születési, a korábbi név hiányára történő utalást, valamint a tartózkodási hely, levelezési cím, értesítési cím ugyanaz fordulatot is az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részéből. [23] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be. 605. §

(1)bekezdésére utalással. Debrecen,

1. május
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Dr. Lányi Csaba sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 13.B.24/2019/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerős. Debrecen,
4. május
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke