Pf.20264/2014/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése és a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet alapján alaposnak találta. Határozatát azzal indokolta, hogy az alperes a perre okot adott, míg a felperes a keresetet a törvényi határidőnek megfelelően nyújtotta be. A perköltség összegszerűsége tekintetében figyelembe vette a kifejtett ügyvédi munka jellegét, súlyát és mennyiségét, és azt mérlegeléssel állapította meg. A határozattal szemben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte súlyos eljárási szabálysértésre hivatkozással. Előadta, hogy a felperesi adatigénylésnek valamennyi kért adatra vonatkozóan teljes körűen eleget tett a
2. december 2-án elektronikus úton megküldött válasziratában, ezáltal a kereset okafogyottá vált, a felperesnek ezért a tárgyaláson pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy mi a kereseti kérelme. A perköltségre történő keresetleszállításra - annak járulékos jellege folytán - nincs lehetőség, mert a perköltség megfizetésére vonatkozó kérelem önmagában kereseti követelés nem lehet. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróságnak a Pp.
3. §-ának

(1)bekezdése alapján fel kellett volna hívnia a felperest határozott kereseti kérelem előterjesztésére, a per érdemében hozott döntés hiányában ugyanis a perköltségre vonatkozó rendelkezés jogszabálysértő. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú helybenhagyására irányult, annak helyes indokai alapján. bíróság ítéletének A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság döntése helytálló volt, kifejtett indokait a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakkal egészíti ki. A Pp. 75. §-ának

(1)bekezdése szerint perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége, stb.). A

(2)bekezdés értelmében a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is. A Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A Pp. 79. §-ának

(1)bekezdése értelmében a bíróság a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg. Alaptalanul sérelmezte az alperes a fellebbezésében, hogy a perköltség megfizetésére vonatkozó kérelem járulékos jellegére tekintettel nincs lehetőség a kereset perköltségre történő leszállítására. A felperes a perben és a fellebbezésében is helytállóan utalt a töretlen ítélkezési gyakorlatra, amely szerint még a keresettől történő elállásra vonatkozó nyilatkozat esetén is e felperesi nyilatkozatot a bíróságnak tartalma szerint, akként kell értelmeznie, hogy a felperes a keresetét a perköltségre leszállítja. Ilyen tartalmú keresetleszállítás esetén a bíróságnak érdemben ítélettel kell eldöntenie, hogy az alperes a perre okot szolgáltatott-e és ehhez képest kötelezhető-e a perköltség megfizetésére (BH1991.236.). Alaptalanul hivatkozott ezért az alperes a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el akkor, amikor a felperest nem szólította fel a keresete pontosítására, a felperes nyilatkozata ugyanis egyértelmű volt, a keresetét leszállította és módosított keresetében az ügyvédi munkadíjból álló perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett. A másodfokú bíróság érdemben is osztotta az elsőfokú bíróság döntését. Helyesen állapította meg ítéletében, hogy az alperes a perre okot adott, tekintettel arra, hogy a felperes adatigényét a peres eljárás folyamatban léte alatt teljesítette. Minderre tekintettel megalapozottan kötelezte az alperest a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján a felperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségének megfizetésére. A mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíj összegét az alperes a fellebbezésében nem vitatta, és azt a másodfokú bíróság sem találta eltúlzottnak. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése szerint kötelezte a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek keretében a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának

(2)bekezdés a) pontja,

(5)és

(6)bekezdése alapján megállapított 10.000 forint összegű ügyvédi munkadíjat vett figyelembe. A per az az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §-ának

(1)bekezdés o) pontja alapján tárgyi illetékmentes, ezért a fellebbezési illetékről rendelkezni nem kellett. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. július
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Pullai Ágnes s.k. bíró