A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a személyesen eljáró felperes neve (felperes címe felperesnek a Pálházi Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe eljáró jogi képviselő: dr. Pálházi Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen jubileumi jutalom és kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- szeptember
- napján kelt, 76.M.32/2019/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Az alperes perköltségfizetési kötelezettségét mellőzi és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 48.275 (negyvennyolcezer-kettőszázhetvenöt) forint elsőfokú és 16.172 (tizenhatezer-százhetvenkettő) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- július
- napjától
- augusztus
- napjáig a ... dolgozott adminisztrátorként. Ezt követően a ... végzett munkát, ahonnan áthelyezéssel került az ...-hoz, ahol óvodatitkárként foglalkoztatták. Ezen jogviszonya
- június
- napján szűnt meg. Ezt követően létesített közalkalmazotti jogviszonyt a ...-val iskolatitkár munkakörre, mely jogviszony
- május
- napjáig állt fenn. [2] A felperes a
- augusztus
- napján kérelmet intézett a ... igazgatójához, melyben kérte közalkalmazotti jogviszonyának a felmentési idő figyelembevételével történő megszüntetését, valamint az utolsó munkában töltött napon a részére járó 40 éves jubileumi jutalom kifizetését. Kérelmének indokául a ...
- június
- napján keltezett 19-08034/2015/
- számú, .... számú határozatára hivatkozott, melynek értelmében
- május
- napjától vált jogosulttá a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjára. [3] A 134/
- (VI.10.) Korm.rendelet
- §-ának rendelkezése értelmében a ... foglalkoztatottjai tekintetében a munkáltatói jogkört a alperes igazgatója gyakorolta. Ebből adódóan az iskola igazgatójához benyújtott kérelem a alperes-hez került továbbításra. [4] A
- október
- napján kelt, „közalkalmazotti jogviszony megszüntetése" megnevezésű okirat értelmében a munkáltató a felperes közalkalmazotti jogviszonya
- május
- napján felmentéssel (felmentési idővel) történő megszüntetéséről határozott. A felperes felmentési ideje
- szeptember
- napjától
- május
- napjáig tartott, azzal, hogy a munkavégzési kötelezettség alól
- január
- napjától mentesítésre került. Az okirat tartalmazta továbbá azt is, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban Kjt.)
- §
(4)bekezdése alapján a felperes részére a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat - öthavi illetménynek megfelelő összeget - a jogviszony megszűnésekor kell kifizetni. A jogorvoslati kioktatás értelmében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban az Mt.) 287. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a munkáltatói intézkedés ellen a felperes 30 napon belül fordulhatott keresettel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. A felmentő okiratot a felperes keresettel nem támadta. [5]
- április
- napján értesítették a felperest arról, hogy a személyi anyaga felülvizsgálatából adódóan a jubileumi jutalom kifizetésére esetében nem kerülhet sor. Egyidejűleg kérték az
- és az
- közötti időszakra vonatkozó közalkalmazotti igazolás benyújtását is. Ezzel párhuzamosan a ... a felperes munkakönyvének megküldésével megkereste ... város jegyzőjét a ... eltöltött közalkalmazotti jogviszonyt illetően. A jegyző azonban a levéltári adatgyűjtés eredménytelensége okán a közalkalmazotti jogviszonyra jogosító idő tekintetében nem tudott állást foglalni. [6] A felperes
- május
- napján kérelemmel fordult a munkáltatójához a jubileumi jutalom kifizetése érdekében. Hivatkozása szerint a ... fennálló jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyal egy tekintet alá esik. [7] Az alperes
- május
- napján arról tájékoztatta a felperest, hogy a belső ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az intézmény által rögzített, ... töltött időt helytelenül vették figyelembe a jubileumi jutalomra jogosító idő számításánál, ezért a jogviszonya megszűnésekor nem rendelkezik a Kjt.
- §
(4)bekezdésében meghatározott 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal. Így a 40 éves jubileumi jutalom kifizetésére nem kerülhet sor. Hivatkozása jogalapjaként a Kjt. 87/A. §-ának rendelkezéseit jelölte meg. [8] A felperes
- május
- napján a Magyar Államkincstár XI. Kerületi Igazgatósága által kiállított igazolásból értesült arról, hogy a jubileumi jutalom részére nem kerül kifizetésre. Ezt követően
- június 1-én kérte a munkáltatót, hogy a 40 éves jubileumi jutalom kifizetését megtagadó döntését foglalja olyan munkáltatói határozatba, mellyel szemben jogorvoslati joggal élhet. [9] Az alperes a
- június
- napján kelt válasziratában arról tájékoztatta a felperest, hogy az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján a jogviszonnyal kapcsolatos igények három év alatt évülnek el, így erre, valamint arra tekintettel, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor a közalkalmazott részére a munkáltató közalkalmazotti igazolást ad, mely a jubileumi jutalom kifizetését és ennek időpontját is tartalmazza, nem állt módjában jogorvoslati joggal ellátott munkáltatói döntést kiállítani. [10] A felperes illetményének összege a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor 193.100 forint volt. [11] A felperes
- július
- napján fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő 646.885 forint, valamint ezen összeg
- május
- napjától számított késedelmi kamatának megfizetése iránt. Az alperesi ellentmondásra tekintettel az eljárás perré alakult, a felperes a közjegyző perré alakulást megállapító határozatát
- szeptember
- napján vette át. A felperes kérelme, az alperes ellenkérelme [12] A felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen 965.500 forint jubileumi jutalom, másodlagosan 646.885 forint kártérítés és ezen összegek után járó késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [13] Elsődleges kereseti kérelme tekintetében előadta, hogy a ... fennálló jogviszonya közalkalmazotti jogviszonynak tekintendő, így azt a jubileumi jutalom tekintetében jogosító időként kell figyelembe venni. A kereseti kérelme összegszerűségének számítása alapjául a bruttó 193.100 forintos illetményét vette alapul. [14] Másodlagos kereseti kérelmét az Mt.
- §-ára alapította, és ezzel összefüggésben előadta, hogy mind a munkáltató korábbi döntése, mind egy régebbi jogerős bírósági ítélet a jelen perben vitatott időszakot jubileumi jutalomra jogosító időként vette figyelembe. Ezen időszakot alperes a kedvezményes öregségi nyugdíj igénybevételéről való tudomásszerzésekor és a felmentést rögzítő okirat kiállításakor is jubileumi jutalomra jogosító időnek minősítette. Mindebből adódóan álláspontja szerint joggal bízhatott abban, hogy a megszüntető okiratnak megfelelően az alperes részére a jubileumi jutalmat kifizeti. Hivatkozása szerint az alperes - azon magatartásával, hogy a felülvizsgálatot kizárólag a tényleges kifizetést megelőzően végezte el - joggal való visszaélést követett el, mellyel kárt okozott a felperesnek. Ezáltal ugyanis megfosztotta azon lehetőségtől, hogy eldönthesse, hogy a jubileumi jutalomra való jogosultság hiányában tovább dolgozik-e még egy évet vagy - elfogadva az alperes álláspontját - nyugdíjba vonul. Az alperes akkor járt volna el jog- és rendeltetésszerűen, ha az iskolák átvételét követően a személyi anyagát felülvizsgálja és az ezzel kapcsolatos munkáltatói döntést meghozza. Erre esetében legkésőbb a jogviszonyt megszüntető kérelem leadását követően kellett volna sort keríteni. Arra is tekintettel, hogy a
- januárjában a sorosan előre lépő közalkalmazottak - felperest is beleértve - személyi anyaga átadásra került a fenntartó részére. Erre azonban az alperes akkor kifogást nem tett. A felülvizsgálatot a jogorvoslattal támadható munkáltatói okirat kiállítását követően olyan időpontban végezte el, amikor felperesnek már nem volt lehetősége korábbi döntése felülvizsgálatára. E körben hivatkozott arra is, hogy a felmentési kérelem benyújtásakor tárgyaltak a nyugdíj melletti továbbfoglalkoztatás lehetőségéről, valamint, hogy az általa betöltött munkakörre már
- decemberében álláshirdetést adtak fel. A másodlagos kereseti kérelme összegszerűségét az illetmény nettó összegének alapulvételével határozta meg. [15] Az alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a felperes részére kifizetendő összeg nagysága miatt lefolytatott és a folyamatba épített belső ellenőrzés során derült ki, hogy a ... eltöltött idő nem felel meg a Kjt. 87/A. §-ában meghatározott követelményeknek, ezért azt nem lehet a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időként figyelembe venni. Ebből adódóan felperesnek - ezen időszak figyelmen kívül hagyása mellett - csak 33 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje keletkezett, mely nem ad alapot a Kjt.
- §
(4)bekezdésének alkalmazására, így az öthavi illetménynek megfelelő összegű jubileumi jutalom kifizetésére. [16] Hivatkozása szerint, mivel a felperes kérelme elsődlegesen a felmentésére irányult, így a munkáltatónak - a feltételek fennállása esetén - elsősorban erről kellett határoznia. Ezen döntését az sem befolyásolhatta volna, ha arra a megállapításra jut, hogy felperest a jubileumi jutalom összege nem illeti meg. Ezzel összefüggésben utalt arra is, hogy a felperes a ... rendszerben a személyére vonatkozó adatokat az iskolatitkári munkakörére tekintettel maga rögzítette. [17] A másodlagos kereseti kérelemben megfogalmazott kárigény vonatkozásában előadta, hogy a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradása nem az alperesi magatartás okán lehetetlenült el, hanem azért, mert a felperes nem rendelkezett a jogszabályban előírt közalkalmazotti jogviszonyban ledolgozott idővel. A jubileumi jutalom kifizetésének elmaradása és az alperesi magatartás között tehát ok-okozati összefüggés tehát nem állt fenn. [18] Jogszabályi előírás alapján a munkáltatónak a jogviszony megszűnésekor a munkavállalóval el kell számolni, azaz ekkor kell számára a jubileumi jutalmat kifizetni. Jogszerűen járt el tehát az alperes akkor, amikor a kifizetésre előírt időpontban közölte, hogy a felperes részére jubileumi jutalom nem jár. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felülvizsgálat lefolytatására, illetőleg annak időpontjára vonatkozóan nincs tiltó szabály, az elévülési időn belül eszközölhető. Kiemelte azt is, hogy amennyiben a felperes részére a jogviszony megszűnésekor a jubileumi jutalom kifizetésre került volna, úgy egy utólagos felülvizsgálat eredményeként azt az alperes jogalap nélkül kifizetett juttatásként követelné vissza. Kiemelte továbbá, hogy az alperes a 2017. október 11. napján kelt iratában megfogalmazottakat a ... rendszer adataira támaszkodva, tulajdonképpen dokumentumok hiányában rögzítette. A ... rendszerben a korábbi jubileumi jutalom kifizetésére való jogosultság adatai kerültek rögzítésre, így a megtévesztő magatartás legfeljebb azon személy részéről állapítható meg, aki a kérdéses adatot tévesen rögzítette. 2017. január 1-jét megelőzően ezen adatrögzítéseket pedig az iskolák végezték, ezért a téves adatrögzítés az alperesnek nem felróható. Az elsőfokú bíróság határozata [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 646.885 forint kártérítés és ezen összeg után 2018. május 16. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ezen felül akként rendelkezett, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. [20] Az elsőfokú bíróság a Kjt. 1. §
(1)bekezdése, 87/A. §-a, 78. §
(4)bekezdése, valamint az Mt. 6. §-a, 166. §
(1)és
(2)bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme nem megalapozott, míg a másodlagosan előterjesztett kereseti kérelme alapos. [21] Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában azt vizsgálta, hogy a ...i Sportegyesület munkáltató olyannak tekinthető-e, amely a Kjt. 1. §-ának
(1)bekezdése alapján az akkori jogállását tekintve a Kjt. hatálya alá tartozott volna. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok ezt nem igazolták. Rögzítette, továbbá, hogy mivel a közalkalmazott részére a jubileumi jutalmat a jogviszony megszűnésekor kell kifizetni, így a munkáltató azon magatartása, miszerint a jogviszony megszűnését megelőzően a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát felülvizsgálta, nem ütközött jogszabályba. Mindezekre tekintettel a felperes elsődlegesen előterjesztett keresetét nem találta megalapozottnak. [22] A másodlagos - kártérítési - igény körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes
- augusztusi kérelmének beérkezését követően a munkáltatótól elvárható lett volna, hogy a felperesi kérelem teljesíthetőségét ellenőrizze. Az alperes azonban úgy hozta meg a felperes felmentésére irányuló intézkedését, hogy ezen ellenőrzési kötelezettségének nem tett eleget. Kiemelte, hogy azon körülmény, hogy a munkáltatónál e körben rendelkezésre álló adatok pontatlanok, hiányosak voltak, a felperes terhére nem eshetett. Hangsúlyozta továbbá, hogy a
- október
- napján kiállított munkáltatói iratban foglaltak alapján a felperes alappal bízhatott abban, hogy részére a jubileumi jutalom kifizetésre fog kerülni. Értékelte azt is, hogy az alperes ezt követően több mint fél év elteltével - csak
- április 26-án - értesítette a felperest arról, hogy a jubileumi jutalom kifizetését nem látja biztosítottnak. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes eljárása az Mt.
- §-ának rendelkezésébe ütközött. Amennyiben ugyanis az alperesnek a juttatás jogosultságával kapcsolatosan kételye merült fel, úgy az együttműködési kötelezettségből eredően erről a felperest tájékoztatnia kellett volna, illetve további adatok szolgáltatására kellett volna felhívnia. Azonban mind a felülvizsgálatra, mind pedig az arról való felperesi tájékoztatásra csak olyan időpontban került sor, amikor a felperes már nem volt abban a helyzetben, hogy a szükséges igazolásokat beszerezze, vagy a kérelmét módosítsa. A munkáltató a felmentésben rögzítettek ellenére - a felülvizsgálat eredményeként - a felperes részére a jubileumi jutalmat nem fizette ki, ebből adódóan a felperest kár érte. Az alperes pedig a per során nem igazolt olyan körülményt, amely a mentesülését eredményezte volna. Ítéletében rögzítette továbbá, hogy a kár összege a felperes részére jubileumi jutalom címén kifizethető összeg nettó értékét jelölte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [23] Az ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel. Az alperes a fellebbezésében kizárólag a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesi kereset teljeskörű elutasításával és a felperes első- és másodfokú perköltségben való marasztalásával. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást ugyan helyesen állapította meg, azonban a munkáltatói kártérítési felelősség körében a megállapított tényekből nem megfelelő jogi következtetést vont le. Hangsúlyozta, hogy a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradásából eredő kár arra az objektív körülményre vezethető vissza, hogy a felperes nem felelt meg a jogszabály által támasztott követelményeknek, azaz nem rendelkezett a szükséges jogosító idővel. Ezért pedig az alperes semmilyen módon nem tehető felelőssé. A jubileumi juttatás kifizethetősége nem az alperes döntésén, hanem azon a jogalkalmazáson alapult, miszerint nem fizetett ki egy olyan juttatást, melyre a felperes nem volt jogosult. Így tehát az alperes jogalkalmazó és jogkövető magatartást folytatott, amelyért felelőssé nem tehető. [24] Kiemelte, hogy a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradása jelen perbeli esetben kárként nem merülhet fel, hiszen amennyiben annak oka a jogszabályi feltételek hiánya, akkor annak elmaradása sem tekinthető kárnak. Ezen logika szerint pedig a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradását az alperes ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt az alperestől elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, illetve a kárt álláspontja szerint kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása idézte elő. [25] Mindezekkel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy a kedvezményes lehetőséggel élve kívánt nyugdíjba vonulni, valamint, hogy a továbbfoglalkoztatását a nyugdíja elvesztése árán nem kívánta. Ez pedig arra enged következtetni, hogy a felperes akkor is kezdeményezte volna a nyugdíjazása okán történő felmentését, ha az alperes arról tájékoztatja, hogy nem jogosult a jubileumi jutalomra. A felperes csak akkor vált volna jogosulttá a jubileumi jutalomra, ha a közalkalmazotti jogviszonyát további két évig fenntartja, ez azonban csak a nyugdíjról való lemondással valósulhatott volna meg. Mindebből adódóan tehát amennyiben a felperes számára hamarabb kiderült volna a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradása, akkor is élt volna a nyugdíjazási lehetőséggel és így szintén nem részesült volna jubileumi jutalomban. [26] Kifogásolta a kár összegszerűségét is. Abban az esetben ugyanis, ha a munkáltató jogellenes magatartása a késlekedő magatartásban érhető tetten, a kár akkor sem a jubileumi jutalom összegszerűségében jelentkezik, hiszen a jubileumi jutalom a jogszabályi rendelkezés alapján nem illette meg a felperest. Kára esetleg abban mutatkozhatott volna, hogy elesett attól a lehetőségtől, hogy további két évig fenntartsa a jogviszonyát, vagy, hogy ennek okán kevesebb lett a nyugdíj összege. A jubileumi jutalom összegszerűsége és az alperes esetleges károkozó magatartása között ok-okozati összefüggés nem állítható. [27] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelem tekintetében a tényállást helyesen állapította meg és a jogszabályi rendelkezéseket megfelelően értékelve vonta le a következtetésit, így döntése megalapozott. Hangsúlyozta, hogy helytállóan tulajdonított jelentőséget az elsőfokú bíróság annak, hogy a felülvizsgálatra csak a jubileumi jutalom kifizetését közvetlenül megelőző pár napban került sor, korábban ezen időszakot egyáltalán nem vitatták, azt nem is ellenőrizték. Egyetértett azzal is, hogy az alperes magatartása nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlásnak akkor, amikor az ellenőrzési kötelezettségével oly mértékben késlekedett, hogy a felperes már nem élhetett a döntés lehetőségével a jogviszony fenntartását illetően. Hangsúlyozta, hogy kizárólag abban a tudatban kérte a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését, hogy rendelkezik a 40 éves jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idővel. Amennyiben az alperes rendeltetésszerűen gyakorolta volna a jogait, a jogosító idő megszerzéséig nem kezdeményezte volna a jogviszony megszüntetését. A munkáltató megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét. Álláspontja szerint a kár a jubileumi jutalom összegének elvesztése, mely az alperes magatartásával okozati összefüggésben áll, az alperesi magatartás okán ugyanis ekkora összegtől esett el. A másodfokú bíróság döntése és jogi indoka [28] A fellebbezés alapos. [29] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, azonban helytelen volt az abból levont jogi következtetése. [30] Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel került sor az elsőfokú ítélet felülvizsgálatára, ezért az kizárólag a felperes másodlagos kérelme, az Mt.
- §-ára alapított felperesi igényre és az ezzel összefüggő kártérítésre terjedt ki. [31] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a
- október
- napján kelt jogviszony-megszüntető iratában tényként rögzítette, hogy a felperes részére a jogviszony megszűnésekor jubileumi jutalmat fizet, valamint, hogy a kifizetés megalapozottságára vonatkozó felülvizsgálati eljárást olyan időpontban kezdte meg, amikor a felperes már nem dönthetett a jogviszonya sorsáról. [32] Mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a jubileumi jutalom célja a közszférában eltöltött hosszabb idő honorálása. A jubileumi jutalomra való jogosultsága a közalkalmazottaknak akkor nyílik meg, ha a törvényben előírt 25, 30, illetőleg 40 éves közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazott elérte. A 40 éves jubileumi jutalom esetén érvényesül az ötéves időszakon belüli előrehozott jogosultságszerzés, vagyis, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnése időpontjában a közalkalmazott nyugdíjasnak minősül, továbbá legalább 35 év jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, a 40 éves közszolgálati jogviszonnyal járó jubileumi jutalmat részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni. Így tehát a 35 éves szolgálati idő után járó 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultságnak az egyik konjuktív feltétele a nyugdíjasnak minősülés, a másik pedig a jogszabályban előírt 35 év jogviszonyban töltött idő. Bármely feltétel hiánya okán a jubileumi jogosultság nem illeti meg a közalkalmazottat. Ahogy arra a Kúria is rámutatott, a Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályai kógensek, e jogcímen csak az részesülhet juttatásban, aki a törvény feltételeivel rendelkezik. (Mfv.10.771/2012/4.) [33] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes elsődleges kereseti kérelmét nem találta megalapozottnak, így megállapította, hogy a felperes a jubileumi jutalomra való jogosultságot megalapozó 35 év jogviszonyban töltött idővel nem rendelkezett. Az ítélet ezen része fellebbezéssel nem támadott, ebből adódóan tényként kell rögzíteni és kezelni, hogy a felperes a szükséges 35 éves jogosító idővel a jogviszonya megszűnésekor nem rendelkezett. Az előzőekben ismertetett két feltétel egyike tehát hiányzik. Annak oka tehát, hogy a felperes részére jubileumi jutalom nem került kifizetésre kizárólag arra az objektív körülményre volt visszavezethető, hogy a felperes a feltételek egyikével nem rendelkezett, vagyis a jogosultságot eredményező idő az ő vonatkozásában nem volt megállapítható. [34]én hangsúlyozandó, hogy az alperes jogszerű magatartást folytatott akkor, amikor a felperesi igényt a kifizetés előtt felülvizsgálta, hiszen ez jogszabályi előírás alapján kötelezettsége is volt. Tekintettel pedig arra, hogy ezen felülvizsgálat időben nem korlátozott, arra elévülési időn belül akár utólag is sor kerülhetett. Így tehát még ha mulasztott is az alperes akkor, amikor a jogviszonyt megszüntető határozat meghozatalát megelőzően a jubileumi jutalomra jogosító időszakokat nem vizsgálta felül, az még akkor sem eredményezi azt, hogy kötelezettsége származna olyan juttatás kifizetésére, amely a jogszabály alapján felperest nem illette meg. Az a magatartása pedig, hogy észlelte a tájékoztatás téves voltát, és azt utólag korrigálta, szintén nem jogszabályba ütköző. Ebből adódóan nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság a felperes másodlagos igényét sem. [35] Rámutat másodfokú bíróság arra is, hogy a felperesi kérelem okán az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy a jogviszony megszűntetéséről eltérő tartalommal határozzon. Arra akkor is sor került volna, ha a határozat meghozatalakor nem ad téves tájékoztatást. A jubileumi jutalom pedig ebben az esetben sem illette volna meg felperest. Így ilyen formán kára - ami a jubileumi jutalomtól való elesésben áll - nem keletkezett. [36] Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a jubileumi jutalom, mint kár kifizetésére az alperes akkor sem lett volna kötelezhető, ha esetlegesen az Mt. 6.§-ának megsértése megállapítást nyert volna. A kárként megjelölt körülmény és az alperes jogsértése között ugyanis okozati összefüggés nem volt vonható. Az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha az általános élettapasztalat szerint az adott körülmény alkalmas volt a kár - mint eredmény - létrehozására. Ezen relációban értelmezve pedig a munkáltató jogszerű tájékoztatása vagy nem késlekedő magatartása esetén sem illette volna meg a közalkalmazottat a jubileumi jutalom. Az okozatosság a felelősség egyik feltétele, hiánya pedig kizárja a felelősségre vonás lehetőségét. [37] Osztotta a másodfokú bíróság az alperes azon érvelését is, miszerint a kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nincs helye kártérítés érvényesítésének, ha az adott juttatás konkrét jogcímhez kötött. (BH.1999.475.) [38] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.)
- §
(3)bekezdése szerint megváltoztatta, a felperes kereseti kérelmét elutasítva és az alperes perköltségfizetési kötelezettségét mellőzve, a felperest kötelezte az alperes első- és másodfokú perköltségének megfizetésére. Záró rész [39] A felperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése értelmében viselni köteles az alperes első- és másodfokú eljárásban felmerült költségét, mely a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alkalmazásával került megállapításra. Az elsőfokú eljárás pertárgyértékét a Pp. 512. §
(2)bekezdése szerint 965.500 forintban, míg a fellebbezéssel érintett pertárgy értékét 646.885 forintban határozta meg a másodfokú bíróság. [40] Az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1)bekezdése, 42. §
(1)bekezdésének a) pontja, 46. §
(1)bekezdése szerinti mértékben megállapított, le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ának megfelelően a felperest a 73/
- (XII.22.) IRM rendelet
- §-a alapján megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán. [41] A fellebbezést a Pp.
- §
(2)bekezdése nem teszi lehetővé. Budapest,
- június
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Mihalics Klaudia s.k. előadó bíró dr. Kovács Edit s.k. bíró