← Magyarország

Bf.80/2019/77 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.II.80/2019/

  1. szám A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Győrött,
  2. december
  3. és
  4. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és
  5. december
  6. napján kihirdette a következő í t é l e t e t: A különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott neve és társai ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék
  7. február
  8. napján kihirdetett B.101/2017/
  9. számú ítéletét megváltoztatja. I.r. vádlott közveszélyokozás bűntetteként értékelt cselekménye a Btk. 322.§

(1)bekezdés 3. fordulata szerint, a közveszélyokozás vétségeként értékelt cselekménye a Btk. 322.§
(1)bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés 3. tétele szerint, a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntetteként értékelt cselekménye a Btk. 248.§
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés szerint, II.r. vádlott terhére megállapított hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntette a Btk. 248.§
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés szerint, közveszélyokozás vétsége a Btk. 322.§
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(5)bekezdés 3. tétel szerint, III.r. vádlott hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntetteként értékelt cselekménye a Btk. 248.§
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés szerint, közveszélyokozás vétségeként értékelt cselekménye a Btk. 322.§
(1)bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés 3. tétel szerint, V.r. vádlott által elkövetett hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntette a Btk. 248.§
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés szerint, közveszélyokozás vétsége a Btk. 322.§
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(5)bekezdés 3. tétele szerint minősül. IV.r., VI.r., VIII.r. és XIV.r. vádlottak gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségeként értékelt cselekményeinek megnevezéséből a gondatlanságból elkövetett kitételt, a minősítésből a
(2)bekezdés b/ pontjára és a
(3)bekezdésre történő utalást mellőzi, míg VII.r. és XIII.r. vádlottak terhére megállapított bűncselekmény megnevezéséből ugyancsak mellőzi a gondatlanságból elkövetett megjelölést. III.r. vádlott vonatkozásában a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette (Btk. 322.§
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) miatti felmentő rendelkezést, míg VII.r. vádlott tekintetében a gondatlanságból elkövetett, több ember halálát előidéző közveszélyokozás vétsége (Btk. 322.§
(1)bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés 3. tétel), 1 rb gondatlanságból elkövetett károsítást eredményező környezetkárosítás vétsége (Btk. 241.§
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés 2. tétel), az 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk. 242.§
(2)bekezdés a/ pont,
(3)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk. 243.§
(2)bekezdés,
(3)bekezdés) miatt emelt vád alóli felmentő rendelkezést mellőzi. A vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrányokat I.r. vádlott vonatkozásában 4 (négy) év szabadságvesztésre és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlott vonatkozásában 3 (három) év szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra, III.r. vádlott vonatkozásában 2 (kettő) év szabadságvesztésre, a próbaidő tartamát 4 (négy) évre, IV.r. vádlott vonatkozásában 1 (egy) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztés időtartamát 3 (három) évre, V.r. vádlott büntetését 2 (kettő) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre és 3 (három) év közügyektől eltiltásra, VI.r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés időtartamát 2 (kettő) évre, a próbaidőre történő felfüggesztés tartamát 4 (négy) évre, VIII.r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés tartamát 2 (kettő) évre, a próbaidőre történő felfüggesztés időtartamát 4 (négy) évre súlyosítja. A szabadságvesztés végrehajtási fokozata I.r., II.r. és V.r. vádlottak vonatkozásában börtön, III.r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztést végrehajtásának esetleges elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani. III.r., IV.r., VI.r., VIII.r. és XIV.r. vádlottak esetében az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezést mellőzi. tanú 270 magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítja. Az eljárás során felmerülő bűnügyi költség egyetemleges viselésére vonatkozó rendelkezésből mellőzi VII.r. vádlottat. Egyebekben I.r., II.r., III.r., IV.r., V.r., VI.r., VII.r., VIII.r., X.r., XI.r., XIII.r., XIV.r. és XV.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja azzal, hogy VII.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., X.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., XI.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: ..., XV.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: .... I.r. vádlottnak az OTP Bank Nyrt-nél vezetett egyéb számlájának száma helyesen .... A másodfokú eljárás során felmerült 556.198 (ötszázötvenhatezer-százkilencvennyolc) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad. Indokolás A Győri Törvényszék a 2019. február 4. napján kihirdetett B.101/2017/77. számú ítéletével I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb közveszélyokozás bűntettében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés
  1. fordulat), 1 rb hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében (
  2. évi IV. tv. 281/A. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés I. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében (
  2. évi IV. tv. 281/A. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fogházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében (
  2. évi IV. tv. 281/A. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért halmazati büntetésül 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. III. r. vádlottat az ellene 1 rb különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettében (
  2. évi IV. tv. 281/A. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért halmazati büntetésül 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (
  2. évi IV. tv.
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. VII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 3. fordulat,
(5)bekezdés
  1. fordulat). Ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500 Ft-ban határozata meg. Az így kiszabott összesen 300.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni oly módon, hogy egy napi tétel pénzbüntetés helyébe egy nap szabadságvesztés lép. VII. r. vádlottat az ellene 1 rb gondatlanságból elkövetett, több ember halálát előidéző közveszélyokozás vétsége (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel), 1 rb gondatlanságból elkövetett, károsítást eredményező környezetkárosítás vétsége (Btk.
  2. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés
  1. tétel), 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk.
  2. §
(2)bekezdés a/ pont,
(3)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. VIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. tétel). Ezért 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. IX. r. vádlottat az ellene különösen nagy mértéket meghaladó kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. X. r. vádlottat az ellene 1 rb különösen nagy mértéket meghaladó kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette (Btk. 322. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) és 1 rb gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétsége (Btk. 322. §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés
  1. tétel) miatt emelt vád alól felmentette. XI. r. vádlottat az ellene különösen nagy mértéket meghaladó kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. XII. r. vádlottat az ellene különösen nagy mértéket meghaladó kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette (Btk. 322. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont) miatt emelt vád alól felmentette. XIII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (1978. évi IV. tv. 259. §
(1)bekezdés 3. fordulat,
(4)bekezdés
  1. fordulat). Ezért őt a bíróság megrovásban részesítette. XIV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett közveszélyokozás vétségében (
  2. évi IV. tv.
  3. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont,
(3)bekezdés,
(4)bekezdés
  1. fordulat). Ezért 1 év - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztést végrehajtása elrendelése esetén fogházban kell végrehajtani, és abból a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. XV. r. vádlottat az ellene 1 rb gondatlanságból elkövetett, több ember halálát előidéző közveszélyokozás vétsége (Btk.
  2. §
(1)bekezdés,
(5)bekezdés
  1. tétel), 1 rb különösen nagy mértéket meghaladó kárt okozó közveszélyokozás bűntette (Btk.
  2. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b/ pont), 1 rb gondatlanságból elkövetett, károsítást eredményező környezetkárosítás vétsége (Btk. 241. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés
  1. tétel), 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk.
  2. §
(2)bekezdés a/ pont,
(3)bekezdés) és 1 rb gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége (Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság a Magyar Állam magánfél nevében a tanú 239 által 6.347.874.732,- Ft és kamatai iránt bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az elsőfokú bíróság a magánfelek által bejelentett polgári jogi igények érvényesítését ugyancsak egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a zár alá vételek feloldásáról, a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról, megsemmisítésükről, valamint az iratokhoz történő csatolásukról. Rendelkezett továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet XII. r. vádlott vonatkozásában
  1. február
  2. napján, míg IX. r. vádlott tekintetében
  3. április
  4. napján jogerőre emelkedett. A fenti ítélet ellen a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség fellebbezést jelentett be I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., X. r., XI. r., XIII. r., XIV. r. és XV. r. vádlottak terhére büntetőeljárási jogszabálysértés, részbeni megalapozatlanság, az ügyészi bizonyítási indítványok elutasítása, szakértő1 igazságügyi szakértői szakvéleményeinek ki nem zárása, valamint az egyes szakértők bíróság általi meghallgatása relatív eljárási szabálysértéseinek, anomáliáinak ki nem küszöbölése, a szakértői csoportok szakvéleményein belül az ellentétek fel nem oldása, a hatályon kívül helyező végzés egyes iránymutatásainak nem teljesítése, a büntető anyagi jogszabály téves alkalmazása, részfelmentés, a Btk.
  5. §-ának helytelen értelmezése, enyhe büntetés kiszabása miatt, bizonyítás felvétele, a végindítvány szerint a bűnösség és minősítés megállapítása, büntetés, illetve súlyosabb büntetés kiszabása, a végrehajtási fokozat és egyéb járulékos rendelkezések megváltoztatása érdekében. Az ügyészség IX. r. és XII. r. vádlottak vonatkozásában az ítéletet tudomásul vette. Fellebbezésének indokolásában rámutatott arra, hogy az ítélet részben megalapozatlan, mert a törvényszék a vádlottak terhére rótt egyes szabályszegéseket nem, illetve nem az ítélet tényállásában, hanem indokolásában állapította meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ügyész bizonyítási indítványait elutasította, a vádhatóság álláspontja szerint elfogult szakértő véleményeit felhasználta. A megállapított tényállást iratellenesnek tartotta, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tényről-tényre is tévesen következtetett vagy nem következtetett, és részben törvénysértőnek tartotta a büntetőeljárási törvény és az anyagi jogszabályokat kitöltő keretjogszabályi rendelkezések téves alkalmazását is. Részletesen foglalkozott azon tényállási pontokkal, amelyekben az elsőfokú bíróság felmentette vagy bűncselekmény, vagy bizonyíték hiányában a vádlottakat. Elemezte azokat a keretkitöltő jogszabályokat, illetőleg egyéb szabályszegéseket, amelyek alapján véleménye szerint a vádlottak bűnösségét megalapozó helyes tényállás az ügyiratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetés útján megállapítható. Az ügyész a bizonyítási indítványain alapuló bizonyítás felvételét a tényállás teljesen megalapozott megállapításához, valamint a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében megfogalmazott iránymutatások teljesítéséhez nélkülözhetetlennek tartotta. Kérte más igazságügyi környezetvédelmi szakértő kirendelését szakértő 14 igazságügyi környezetvédelmi szakértő szakvéleménye előadásának megalapozatlanságára figyelemmel. szakértő2 térinformatikai szakértőként történő meghallgatását, tanú 322, szakértő3 szakértő tanúként történő kihallgatását, és ugyanilyen minőségben kérte szakértő4 meghallgatását is. A fenti személyek szakértő tanúként történő meghallgatását azért tartotta indokoltnak, mert olyan adatokról tudnak tájékoztatást adni, amelyeket közvetlenül észleltek, mértek, amelyek értelmezéséhez különleges szakismerettel rendelkeznek. Kifejtette, hogy szakértő2t a nyomozás során már eseti szakértőként kirendelték, tanú 322t a nyomozás során tanúként hallgatták ki, ezért az ügyben szakértőként nem is járhatna el. Rámutatott, hogy a törvényszék bizonyítási eszközként felhasználta és bizonyítékként értékelte szakértő1 igazságügyi szakértő véleményeit és meghallgatásait, illetve azok tartalmát a műszaki technológiai, a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén. Ezzel összefüggésben kifejtette azonban, hogy álláspontja szerint az ügyben nem vehet részt az a szakértő, akinek magánszakértőként az volt a feladata ebben a büntetőügyben, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezéséig közreműködjön a vádirat számos vádpontjával szembeni védekezés elősegítésében. Álláspontjának alátámasztására az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló
  6. évi XLVIII. törvényre, az igazságügyi szakértői kamaráról szóló
  7. évi CXIV. törvényre, az igazságügyi szakértőkről szóló
  8. évi XXIX. törvényre, továbbá a Be. rendelkezéseire hivatkozott. Érvelése szerint a törvényszék a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat a fentiek alapján megsértette, a tényállást elfogult szakértő szakvéleményei alapján állapította meg, amely az ítéletet a Be.
  9. §
(2)bekezdés c) pontjában írt okból megalapozatlanná, részben iratellenessé teszi, amit azonban a szakértő szakvéleményeinek a bizonyítási eszközök közüli kizárásával és a tényállásból a szakértői véleményen alapuló részek kirekesztésével orvosolhatónak látott. Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban az iratok ismertetésével nem látja teljesítettnek a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásait, mivel ezzel az elsőfokú bíróság nem küszöbölte ki az egyes szakértők bíróság általi kirendelésének és meghallgatásának relatív eljárási szabálysértéseit, anomáliáit, így nem oldotta fel a szakértői csoportok szakvéleményein belül a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatában is felemlített ellentéteket, noha erre a hatályon kívül helyező határozatban iránymutatások is voltak. Erre figyelemmel indítványozta a hatályon kívül helyező határozat okai, indokai és iránymutatásai alapján is a műszaki, statikai, geotechnikai, hidrológiai, hidraulikai, műszaki technológiai, hulladékgazdálkodási, környezetvédelmi, természetvédelmi szakértők szakértői csoportok egymás jelenlétében történő ismételt meghallgatását. A fellebbezés indokolása szerint a törvényszék tévesen alkalmazott büntető anyagi jogszabályt, amikor tévesen értelmezte a közveszélyokozás elkövetési magatartásaiból a
  1. és
  2. fordulatot, a gondatlan közveszélyokozás, valamint a gondatlan környezetkárosítás és a gondatlan természetkárosítás látszólagos halmazatát, mert közveszély akkor is kialakul, ha az elkövetési magatartás
  3. fordulata szerinti magatartással meghatározatlan, meg nem számolható személyek kerülnek közvetlen veszélybe, és nem csak akkor, ha fel nem becsülhető vagyoni értékkel bíró dolgok, anyagi javak, környezeti elemek, természeti értékek és területek kerülnek közvetlen veszélybe. Véleménye szerint a katasztrófa utáni értesítési kötelezettségek elmulasztása vonatkozásában ugyancsak tévesen alkalmazta a büntetőjogi szabályokat az eshetőleges szándék, a gondatlanság tudatos és hanyag változata megítélése tekintetében. Rámutatott arra, hogy a szándékos bűncselekmények miatt kiszabott szabadságvesztés büntetések végrehajtási fokozata börtön, amelyhez képest nem lehet automatikusan mindegyik vádlott esetében eggyel enyhébb végrehajtási fokozatot meghatározni, továbbá az időbeli hatály szempontjából a hatályos Btk. rendelkezései a kedvezőbbek. Az enyhítő körülmények ellenére nem a speciális alsó határ közelében, illetve enyhítő szakasz alkalmazásával látja tettarányosnak a kiszabott büntetéseket, hanem a büntetés generális prevenciós céljának is megfelelően kellene azokat kiszabni. Azon felül, hogy a kiszabott büntetések és az alkalmazott intézkedések álláspontja szerint eltúlzottan enyhék, a felfüggesztett szabadságvesztések nem is egyéniesítettek, noha egyes vádlottak szabályszegései számszerűen és súlyukban is erősen differenciáltak, ezáltal az ítélet belső arányossága is jelentős csorbát szenved. Kifejtette továbbá, hogy a lefoglalás és a bűnügyi költség megfizetése körében hozott, az ügyészi indítványtól eltérő ítéleti rendelkezésekkel sem ért egyet. Mindezek alapján indítványozta szakértő1 igazságügyi szakértő szakvéleményeinek kizárását, de ettől függetlenül is bizonyítás felvételét, ennek eredményeként, de attól is függetlenül a tényállás kiegészítését, helyesbítését, eltérő tényállás megállapítását, az ítélet megváltoztatását, a felmentett vádlottak bűnösségének a végindítvány szerinti megállapítását, a cselekmények végindítvány szerinti minősítését, a vádlottakkal szemben a végindítvány szerinti büntetés, illetve súlyosabb büntetés kiszabását, az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározásának a mellőzését, a szabadságvesztések végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezések mellőzését, az előzetes mentesítésekben részesítések mellőzését, az egyéb és járulékos kérdésekről a végindítvány szerinti rendelkezések meghozatalát. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.162/2019/1-
  4. számú átiratában az ítélet ellen I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., X. r., XI. r., XIII. r., XIV. r. és XV. r. vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlottak és védőik felmentésére irányuló fellebbezéseit alaptalannak ítélte. Kifejtette, hogy a felülbírálat mind a 13 vádlott vonatkozásában teljes körű. Az elsőfokú bíróság eljárását részben eljárási szabályokat sértőnek, részben megalapozatlannak tartotta, és mindezek kiküszöbölésére bizonyítás felvételét tartotta indokoltnak, kifejtve azt, hogy a tényállás hiányosságainak pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, vagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárását azért tartja eljárási szabályokat sértőnek, mert a megismételt eljárásban az iratok ismertetésével nem teljesültek a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásai, így nem oldotta fel a szakértői csoportok szakvéleményein belüli, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatában is felhozott ellentéteket, noha erre iránymutatások is voltak. Az ügyészi fellebbezés indokolására is figyelemmel indítványozta a korábban felsorolt szakértők ismételt meghallgatását, ugyancsak indítványozta szakértő1 igazságügyi szakértő kizárását, részletesen alátámasztva az általa az ügyészi fellebbezés indokolásában megjelölt okokkal. Rámutatott arra, hogy szakértő1 szakértő kizárásával és szakvéleményeinek a bizonyítási eszközök közüli kirekesztésével a szakértői bizonyítás fogyatékossága is orvoslást nyerne, hiszen a törvénysértő módon létrehozott műszaki technológiai szakértői csoport ezáltal megszűnne, és ebből kifolyólag megszűnnének a csoport szakvéleményén belüli, szakértő1 szakértő által generált ellentétek is, míg a műszaki, statikai, geotechnikai szakértői csoport szakvéleményein belül nem volt disszonancia. Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megalapozatlannak, ezen belül részben felderítetlennek is tartotta, szakértő1 és szakértő 14 szakértői véleményeinek felhasználása miatt. szakértő5 igazságügyi természetvédelmi szakértőnek a szakvéleményét azonban nem támadta. A tényállás részbeni felderítetlenségének kiküszöbölése végett további bizonyítás felvételét kérte, azon belül az ügyész első fokon elutasított bizonyítási indítványai közül annak helyt adását, hogy más igazságügyi környezetvédelmi szakértő kirendelésére kerüljön sor, azonban szakértő2, tanú 322, tanú 68 és szakértő4 meghallgatását nem indítványozta, az erre irányuló ügyészi indítványt visszavonta. Mindezek alapján indítványozta, hogy a fellebbezéseket tárgyaláson bírálja el a másodfokú bíróság, és érdemi indítványait ezt követően kívánta előterjeszteni. Az ítélőtábla a
  5. szeptember
  6. napján kelt Bf.II.80/2019/
  7. számú végzésével az ügyész által előterjesztett bizonyítási indítványokat elutasította. Ezt követően a Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.162/2019/1-23/
  8. szám alatt érdemben is megindokolta a fellebbezését. Részletesen foglalkozott az ügyészi fellebbezés indokolásában és a bizonyítási indítványok előterjesztését tartalmazó indítványában foglalt eljárási szabálysértésekkel, szakértő1 igazságügyi szakértő szakvéleményeinek kizárásával. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét azért tartja részben megalapozatlannak, mivel az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan, iratellenesen és helytelen ténybeli következtetésekkel állapította meg, amikor nem állapította meg a vádirat V/1., V/2., V/4., VI/1., VI/3., VI/5., VI/6., VI/7., VI/9., VI/10., VII/4., IX/1., X., XI. és XII/
  9. tényállási pontjaiban írt egyes szabálysértéseket az egyes vádlottak terhére, illetve részben csak az ítélet indokolásában, és mert az egyes vádlottaknál a katasztrófa tudatosulását - álláspontjával szemben - időben későbbre helyezte. Részletesen felsorolta a meg nem állapított szabályszegések vonatkozásában, hogy miként kéri módosítani a tényállást, illetőleg, hogy mely vádlottak büntetőjogi felelősségének a megállapítását milyen szabályszegések, milyen jogszabályokba ütköző magatartások miatt indítványozza. Így az V/
  10. tényállási pontban megfogalmazott, a hatékony védelmi rendszerek (jelzőriasztórendszerek) és védművek (védgátak) ki nem alakításáért álláspontja szerint I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottak felelősek, mivel nem számoltak azzal, hogy nemcsak természeti okból és szándékos cselekmény hatására következhet be a gátszakadás, továbbá, hogy bármely okból bekövetkező katasztrófa esetére nem kerültek kialakításra hatékony védelmi rendszerek és védművek. Az V/
  11. pont a katasztrófa esetére az élet és testi épség megóvásához szükséges intézkedések ki nem dolgozásáért indítványozta I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottnak a felelősségének megállapítását. Az V/
  12. pont kapcsán az érdemi környezetvédelmi technológiai monitoringrendszer kialakításának és szabályozásának a hiányát rótta fel I. r., II. r., III. r., V. r., VII. r. és VIII. r. vádlottak terhére, pontosan megjelölve, hogy milyen szabályozásba ütközött a vádlottak magatartása. Az VI/
  13. pont szerint a megnövekedett szivattyúteljesítmény azonnali fel nem ismerése, a diszpécser környezetvédelmi számítógépén a veszélyhelyzet nem jelzése, és az ezzel kapcsolatban felbukkanó ablak, hang- és fényjelzés hiánya miatt, valamint amiatt, hogy a diszpécser munkaköri leírása nem volt teljes, abban hiányosságok voltak, nem írták elő a vörösiszaptér vízforgalmi rendszerének folyamatos, illetve rendszeres időnkénti megnézését, II. r., V. r. és XV. r. vádlottak felelősségének a megállapítását kérte. Az VI/
  14. pont a jó karbantartási kötelezettség elmulasztását, az építmény állapotának, a gátak állékonyságának, statikai vizsgálatának, ellenőrzésének, a monitoring rendszer kialakításának az elmaradását indítványozta megállapítani az I. r., II. r., illetőleg V. r. vádlottak terhére. A VI/
  15. pontban a salakpernye töltés tartósan 1 méternél magasabb vízoszlop általi nyomásának a terhelése miatt I. r., II. r., V. r., VI. r. és VIII. r. vádlottak felelősek, mivel álláspontja szerint ez megállapítható volt a rendelkezésre álló iratok alapján, és ez a tervektől, engedélyektől eltért. Indítványozta az ítéleti tényállás személyi részében lévő megállapítások pontosítását, továbbá kiegészítendőnek tartotta a tényállást a vádlottak munkaszerződéseinek és munkaköri leírásainak tartamával, valamint VII. r. vádlott esetében a munkaköri leírásának a kiegészítésével, az EKHE előírásainak pontosításával, a katasztrófa elhárítási terv
  16. számú mellékletében lévő riasztásba bevont személyek sorrendjének a megjelölésével, a kárelhárítási terv, az üzemeltetési szabályzat, az SZMSZ, a vádlottak felelősségének megállapítása alapjául szolgáló szabályoknak a pontosítását, a megszegett szabályok helyesbítését, kiegészítését, a vádlottak és kívülállók között folytatott telefonbeszélgetések időpontjának és annak tartalmának a kiegészítését, a jogszabályi hivatkozások pontosítását, illetőleg feltüntetését. A szabályszegések meg nem állapítását és a felmentéseket bizonyítottság hiánya esetén téves ténybeli következtetésekre, bűncselekmény hiánya esetén a büntető anyagi jogszabály (keretrendelkezését kitöltő igazgatási jogszabályok) téves alkalmazására vezette vissza. Az egyes további szabályszegéseket, a felmentett vádlottak bűnösségének megállapíthatóságát pedig részletesen indokolta mind dogmatikai alapvetésekkel, mind vádpontokra lebontva. Az V/
  17. pont vonatkozásában kifejtette, hogy a katasztrófa elhárítási terv készítői és módosítói felismerték, hogy a katasztrófahelyzetet eredményező gátszakadás természeti erők hatására és szándékos emberi magatartás folyományaként is bekövetkezhet. A gátszakadás bekövetkeztével a tervező, a kárelhárítási terv készítői és módosítói számoltak, arra és A.település védelme érdekében védmű építésének szükségességére már a kazetta tervezése és előkészítése során annak ellenzői és mások is figyelmeztettek. Ezek önmagukban megalapozzák a védelmi rendszerek kialakításának elvárhatóságát a vádlottaktól, amit egyébként álláspontja szerint a Veszprém Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Bnyf.84/2011/
  18. számú végzésében is hangsúlyozott. Álláspontja szerint az észlelő- és a riasztó védelmi rendszer nemcsak a tervező felelőssége, hanem a mindenkori üzemeltetőnek magának kell gondoskodni a kor adott színvonalának és az üzemeltetés megváltozott feltételeinek megfelelő fejlesztéséről is. Rámutatott arra is, hogy az ítélettel ellentétben nem a vád feladata, hogy a figyelő- és a jelzőrendszerek konkrét elemeit, eszközeit nevesítse, ellenben a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabályok értelmezése igen. Ezek pedig megalapozzák a vádlottak felelősségét. Az V/
  19. tényállási pont vonatkozásában kifejtette, hogy a Veszprém Megyei Bíróság a hivatkozott nyomozási bírói másodfokú határozatában az elvárhatóságot már értelmezte, amely alapján a vádlottak büntetőjogi felelőssége megállapítható azzal a kitétellel, amelyet a korábbi vádpontnál részletezett, hogy a hatékony intézkedéseket, a követendő terveket, elképzeléseket nem a vádhatóságnak kell megjelölnie. Az V/
  20. tényállás tekintetében kifejtette, hogy VII. r. vádlott felelősségének alapja, hogy a környezetvédelmi és a technológiai monitoring rendszert az ő hidrátgyártás divízió igazgatósága alatt alakították ki. A szakértők azt is megállapították, hogy a vörösiszaptérség megfigyelésére kialakított elektronikai rendszer nem volt megfelelő, a monitoring biztosítási rendszer nem volt többszintű, a környezetvédelmi és a technológiai monitoring rendszer ugyancsak nem volt megfelelő, és a monitoringrendszer hiányossága volt az is, hogy a diszpécser számítógépe nem rendelkezett megfelelő riasztófunkcióval, holott a katasztrófát megelőzően lett volna mit előre jeleznie ennek a rendszernek. Álláspontja szerint az általa felhívott jogszabályhelyek a hulladéklerakó biztonságát ellenőrző monitoring rendszer kialakításának és működtetésének a tervét kötelezővé teszik. A VI/
  21. pont vonatkozásában a bűnösség megállapításához szükséges tényeket sorolta fel, rámutatva arra, hogy a gyár informatikai rendszere alapvetően alkalmas volt, hogy a bekövetkezett üzemzavarokra, működési rendellenességekre hang- vagy fényjelzéssel felhívja a figyelmet, azonban erre a vádlottak nem tartottak igényt. Kifejtette, hogy a környezetvédelmi számítógépes rendszernek eleve célja volt, hogy az adatállományokat elemezhetővé tegye, ennek ellenére a 2/12/2-es szivattyúpár bekapcsolásának jelentősége az idők során relativizálódott, noha az legalább üzemzavarnak minősült, aminek utána kellett volna járni, és amiről szigorúan véve még a felügyelőséget is értesíteni kellett volna. Azt, hogy a környezetvédelmi monitoring rendszer adatainak a diszpécser munkaideje alatti figyelemmel kísérése szükséges, a cég az üzemeltetési szabályzatában ugyan rögzítette, azonban ezt álláspontja szerint a diszpécser munkaköri leírásának is tartalmaznia kellett volna. Mindezek megalapozzák a veszélyhelyzet előre jelzése, és felismerése kialakításának elvárhatóságát a vádlottaktól. A VI/
  22. tényállási pont vonatkozásában kifejtette, hogy azt a salakpernyetöltést tartósan 1 méternél magasabb vízoszlop nyomása terhelte, bizonyítja a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv. Az ezzel kapcsolatos bírói hivatkozást tévesnek ítélte, hiszen a hányóvíz magasságával összefüggésében tett megállapítását csak arra alapozta, hogy a gátfalon az iszappal fedett rész felett nincs elszíneződés, az elszíneződés hiányában pedig a víz korábbi szintje nem határozható meg. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a csónakos mérések eredményei szerint is a gát belső falától távolodva hirtelen rohamosan megnőtt a vízmélység, a faltól számított következő mérési pontnál már 1,4-3 méteres vízmélységeket mértek, e vízmélységből eredő nyomás pedig a gátfalat tartósan terhelte. A VI/
  23. pont, azaz a jó karbantartási kötelezettség elmulasztása tekintetében álláspontja szerint a bűnösség megállapítását számtalan jogszabályi rendelkezés is alátámasztotta, ezzel fellebbezésének indokolásában, valamint a szakértőknek a megállapításaival is részletesen foglalkozott. Külön elemezte a geotechnikai monitoring rendszer hiányával kapcsolatos bírósági álláspontot, kifejtve, hogy abban az esetben, ha ennek hiányáért büntetőjogilag - szemben a polgári bíróságok döntéseivel - az üzemeltető nem is lenne felelősségre vonható, a jogszabályokon, hatósági engedélyeken nyugvó jó karbantartási kötelezettség elmulasztása akkor is megállapítható a terhükre. Rámutatott a VI/
  24. tényállási pont vonatkozásában arra, hogy bár az ítélet indokolása tartalmazza, a tényállási részben is feltüntetendő, hogy ezen szabályszegés V. r. vádlott terhére is megállapítható. A VI/
  25. tényállási pont tekintetében III. r. vádlott bűnösségének a megállapítását abban is kérte, hogy a tárolt víznek túl magas volt a lúgtartalma, hiszen a VISZ technológiára történő áttérésről, a semlegesítés leállítása miatti határérték túllépésről a III. r. vádlottnak is tudomása kellett, hogy legyen. A VI/
  26. tényállási pont vonatkozásában I. r. és X. r. vádlott bűnösségének a megállapítását is indítványozta arra hivatkozással, hogy I. r. vádlott mindenről kellett, hogy tudjon a kirajzolódott egyszemélyi vezetési modell alapján, így nyilvánvalóan tisztában volt az északi fal magassága és a betöltési szint engedélyezettnél kisebb különbségével, majd a szintkiegyenlítés után az északi fal magasságának az engedélyezettet meghaladó mértékével, és ugyancsak kérte X. r. vádlott X. r. vádlott bűnösségének a megállapítását, hiszen a szerződést ő írta alá a kivitelezővel, valamint a munkavégzés előtti bejáráson is részt vett. A VII/
  27. tényállási pont vonatkozásában kifejtette, hogy XV. r. vádlott terhére álláspontja szerint megállapítható az itt megfogalmazott szabályszegés elkövetése, hiszen a diszpécseri információs rendszer adatait a katasztrófát megelőző 22 órán belül senki nem figyelte, nem elemezte, illetőleg nem értékelte. Az ügyészi álláspont szerint a napi rendszerességgel történő értékelés inkább tehető a műszak elejére, mint végére, hiszen a többi vádlott vonatkozásában megállapított szabályszegéseknél is ezt az időpontot vette figyelembe a bíróság. A IX/
  28. számú szabályszegés, vagyis a külső szervek, hatóságok értesítésének és a lakosság riasztásának az elmulasztása III. r., XV. r., valamint X. r. és XI. r. vádlottak terhére is megállapítható. E vonatkozásban részletesen elemezte a telefonbeszélgetéseiknek az időpontját, rámutatva arra, hogy mely vádlott mikor, kitől, milyen módon szerzett tudomást a katasztrófa bekövetkezéséről, ennek az időpontja mikorra tehető, és ezek alapján miért állapítható meg azon vádlottaknak a bűnössége is, akiknek a bíróság e tekintetben vagy bűncselekmény, vagy bizonyíték hiányában mellőzte a felelősségre vonását. Rámutatott arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a megszegett igazgatási szabályok is a tényállásba tartoznak, ezért annak ott történő feltüntetését indítványozta, mivel ítéletszerkesztési hiba folytán azok az ítélet indokolásában kerültek feltüntetésre. Az általa így már teljesnek és megalapozottnak tartott tényállás alapján kérte a vádlottak bűnösségére levont következtetést, rámutatva arra, hogy egyébként az indokolási kötelezettségének alapjaiban eleget tett a törvényszék. Az indokolást azonban mindenképpen pontosítandónak, illetőleg kiegészítendőnek és helyesbítendőnek tartotta, egyrészt a szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezéseinek az értelmezésével arra vonatkozóan, hogy mi minősül etikai vétségnek, mit jelent a pártatlanság, mi minősül függetlenségnek. Ugyancsak indítványozta kiegészíteni az indokolást a polgári közigazgatási bíróság jogerős határozataira történő utalással is. Kifejtette, hogy véleménye szerint a Btk.
  29. §-ának alkalmazása szempontjából az új Btk. feltételes szabadságra vonatkozó szabályai kedvezőbbek, erre tekintettel ezt kellene alkalmazni, hiszen enyhébb elbírálást eredményeznek. A cselekmények minősítését részben a bűnösség formájának helytelen megválasztására visszavezethetően, de egyébként sem látta megfelelőnek. Rámutatott arra, hogy amikor az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségi fokának meghatározásakor az eshetőleges szándékot elvetette, megfeledkezett a kockázatról, annak vállalásáról. Kifejtette, hogy nem mentesülhet a felelősség alól az, aki biztosra veszi a hátrány bekövetkezését, és mégis elköveti a cselekményt. Azok a vádlottak, akik a beosztásuknál, munkakörüknél, feladataiknál fogva tisztában voltak a katasztrófa elhárítási tervben és a kárelhárítási tervben a lúgos víz és a vörösiszap kiömlésének következményeivel, az árhullám gyors lefolyásával, elöntési területeivel, levonulási útvonalával, ésszerűtlenül kockáztattak, amikor gyakorlatilag senkit nem értesítettek a gátszakadásról a katasztrófáról tudomást szerzésüket követően mintegy 25-35 percig. Véleménye szerint a vádlottak alapeseti szándéka az eshetőleges szándékot elérte. Egyébként a törvényszék jogi indokolásában maga is ezt igazolja az ügyészség szerint, amikor kifejezetten alaptalan bizakodást említ indokolásának
  30. oldal utolsó két sorában, és a
  31. oldal alulról a
  32. sorában. A közveszélyokozás elkövetési magatartása formáit illetően a törvényi tényállás
  33. fordulatának értelmezésében nem talált kivetnivalót, a
  34. fordulat, a közveszély elhárításának akadályozása tekintetében rámutatott azonban arra, hogy az nemcsak A.település veszélyeztetettségére vonatkoztatható, hanem B.település viszonylatában is vizsgálandó, amely álláspontja szerint nem intézhető el azzal, hogy a vádlottak nem gondolták, hogy az áradat eléri B.települést. Az értesítési kötelezettség elmulasztása tehát nem a 2., hanem a
  35. fordulat alá esik, mert lett volna mit elhárítani, de ehhez a szükséges felvilágosítást a tárolt és kiömlő anyag mennyiségéről, összetételéről időben nem adták meg, ezáltal a lúg lokalizálására, közömbösítésére irányuló tevékenységet is hátráltatták. Kifejtette, hogy a három szándékos magatartás esetén a 2., illetve a
  36. fordulat az
  37. fordulat befejezett alakzatának büntetlen utócselekménye, miután gyakorlatilag a már létrejött közveszély fenntartását jelentik, ellenben, ha az
  38. fordulat gondatlan, de a 2., illetve a
  39. fordulat szándékos magatartás révén valósul meg, úgy a kettő bűncselekmény valóságos anyagi halmazatot alkot. Kifejtette, hogy az ügyészség a A.településon bekövetkezett halálos eredményeket a közveszély előidézésével társítja, a A.településon kívül is okozott különösen nagy kárt a közveszély elhárításának akadályozásához csatolja, mint ahogy a közveszély következményei enyhítésének akadályozása is ide illeszkedik. Részletesen foglalkozott a közveszélyokozás, a környezetkárosítás és a természetkárosítás elkövetési tárgyaival, melyek elemzését követően arra az álláspontra jutott, hogy a három bűncselekmény halmazata egymással megállapítható. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértését törvényesnek ítélte. Több kisebb pontosítást is indítványozott, többek között a rendbeliség megjelölése, a helyes minősítés alóli felmentés, a gondatlanság feltüntetése tekintetében. A fellebbviteli főügyészség írásbeli beadványában az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket és alkalmazott intézkedést eltúlzottan enyhének és nem egyéniesítettnek tartotta. Rámutatott arra, hogy a belső arányosság is jelentős csorbát szenvedett. Az ítélet egyéb rendelkezéseivel is foglalkozva kifejtette, hogy a szabadságvesztés büntetés-végrehajtási fokozatának fegyháznak kellene lennie, ha három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabására kerül sor. Felhívta a figyelmet arra, hogy tanú 270 magánfél polgári jogi igényét is el kell bírálni, továbbá a lefoglalt dolgokról az ügyészi végindítvány szerinti rendelkezéseket indítványozta, valamint a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés vonatkozásában is ezen álláspontra helyezkedett. Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a Be.
  40. §
(1)és
(2)bekezdése alapján történő megváltoztatását, és III. r. vádlott bűnösségének megállapítását 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettében [Btk. 322. § (l) bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés
  1. b)pont], VII. r. vádlott bűnösségének megállapítását 1 rendbeli közveszélyokozás vétségében [Btk. 322. § (
  2. l)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségében [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségében [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségében [Btk. 243.§
(2)bekezdés,
(3)bekezdés] is. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla mondja ki bűnösnek X. r. vádlottat 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettében [Btk. 322. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségében [Btk. 322. §
(1)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], XI. r. vádlottat 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettében [Btk.
  2. § (l) bekezdés
  3. fordulat,
(2)bekezdés
  1. b)pont], és XV. r. vádlottat 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettében [Btk. 322. § (
  2. l)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés
  1. b)pont], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségében [Btk. 322. § (
  2. l)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], és 1 rendbeli környezetkárosítás vétségében [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségében [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségében [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés]. Indítványozta azt is, hogy a másodfokú bíróság I. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. §
(1)bekezdés
  1. és
  2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntettének [Btk. 248. §
(1)bekezdés b/ pont,
(2)bekezdés], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (l) bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], II. rendű vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. § (l) bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntettének [Btk. 248. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. §
(1)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], III. r. vádlott további cselekményeit 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntettének [Btk. 248. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (l) bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], IV. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. § (l) bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés
  1. b)pont], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (
  2. l)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], V. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. § (l) bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], 1 rendbeli hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntettének [Btk. 248. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (l) bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], VI. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (l) bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. § (l) bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], VII. r. vádlott további cselekményét 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. § (l) bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], VIII. r. vádlott cselekményeit 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés
  1. b)pont], 1 rendbeli közveszélyokozás vétségének [Btk. 322. § (
  2. l)bekezdés l. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli környezetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(1)bekezdés b) pont,
(2)bekezdés
  1. tétel], 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés] és 1 rendbeli természetkárosítás vétségének [Btk. 243. §
(2)bekezdés,
(3)bekezdés], XIII. r. vádlott cselekményét 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. §
(1)bekezdés 2. fordulat,
(2)bekezdés b) pont], XIV. rendű vádlott cselekményét 1 rendbeli közveszélyokozás bűntettének [Btk. 322. §
(1)bekezdés 1. fordulat,
(5)bekezdés
  1. tétel] minősítse. I. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést és mellékbüntetést súlyosítsa, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, II. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést és mellékbüntetést súlyosítsa, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, III. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, IV. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést, azt halmazatinak tekintve súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, V. r. vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, VI. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést, azt halmazatinak tekintve súlyosítsa, VII. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést, azt halmazatinak tekintve szabadságvesztés büntetésre súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, VIII. r. vádlottal szemben kiszabott büntetést, azt halmazatinak tekintve súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, X. r. vádlottat halmazati büntetésül szabadságvesztés büntetésre ítélje és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, XI. r. vádlottat szabadságvesztés büntetésre ítélje és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, XIII. r. vádlottal szemben alkalmazott intézkedést szabadságvesztés büntetésre súlyosítsa és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg, XIV. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetést súlyosítsa, XV. rendű vádlottat halmazati büntetésül szabadságvesztés büntetésre ítélje és a vádlottat mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától tiltsa el, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozza meg; a megrovásban részesítő rendelkezést, a szabadságvesztések végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezéseket, az előzetes mentesítésben részesítő rendelkezéseket mellőzze; I. r. vádlott vonatkozásában a kiszabott szabadságvesztésbe a
  2. október
  3. napjától
  4. október
  5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítsa be; tanú 270 magánfél polgári jogi igénye érvényesítését is utasítsa egyéb törvényes útra. A nyomozás során lefoglalt, az Összesített Bűnjeljegyzéken 205-
  6. tétel alatt kezelt okirat bűnjelek lefoglalását szüntesse meg, és a
  7. Zrt. „f. a." számára adja ki, a 2864-
  8. tétel alatt kezelt anyagminta bűnjelek lefoglalását szüntesse meg, és rendelje el megsemmisítésüket, az l-65., 67-204., 2449-2808., 2810-2847., 2849-
  9. tétel alatt kezelt okirat bűnjelek és
  10. tétel alatt kezelt számítógép iratokhoz csatolását rendelje el. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla az eljárás során felmerült 85.785.466,- Ft bűnügyi költségről akként rendelkezzen, hogy külön kötelezze I. r. vádlottat 80.000,- Ft, II. r. vádlottat 454.017,- Ft, III. r. vádlottat 531.202,- Ft, IV. r. vádlottat 2.784.700,- Ft, V. r. vádlottat 6.370,- Ft, VI. r. vádlottat 2.053.927,- Ft, VII. r. vádlottat 1.740.380,- Ft, VIII. r. vádlottat 369.992,- Ft, XI. r. vádlottat 175.860,- Ft, XIII. r. vádlottat 511.840,- Ft, XIV. r. vádlottat 320.190,- Ft, XV. r. vádlottat 2.554.820,- Ft, egyetemlegesen kötelezze I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., X. r., XI. r., XIII. r., XIV. r. és XV. r. vádlottakat 743.572,- Ft, I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., X. r., XIV. r. és XV. r. vádlottakat 39.395.864,- Ft, I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r. és XV. r. vádlottakat 12.503.212,- Ft, I. r., II. r., III. r. és V. r. vádlottakat 865.000,- Ft, I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VII. r., VIII. r., X. r., XI. r., XIII. r. és XV. r. vádlottakat 735.118,- Ft, I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., XIV. r. és XV. r. vádlottakat 465.194,- Ft, VI. r. és XI. r. vádlottakat 52.810,- Ft, VII. r. és VIII. r. vádlottakat 205.860,- Ft, XIV. r. és XV. r. vádlottakat 326.460,- Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg állapítsa meg, hogy 18.909.078,- Ft bűnügyi költséget az állam visel; egyebekben az ítéletet hagyja helyben, annak indokolásának kiegészítése és helyesbítése mellett. Rámutatott továbbá arra is, hogy az ítélet rendelkező részében XI. r. vádlott személyes adatai között a személyazonosító igazolványának száma helyesen: ...; míg I. r. vádlottnak az OTP Bank Nyrt.-nél vezetett egyik számlájának (...) száma .... II. r. vádlott védője a fellebbezését első ízben indokolva elsődlegesen az elsőfokú ítéletnek tanácsülésen történő hatályon kívül helyezését és a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszéket mint elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kérte utasítani, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Másodlagosan azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet tanácsülésen helyezze hatályon kívül, és a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszéket mint elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra a Be.
  11. §
(1)bekezdés c/ pontjára figyelemmel, tekintve, hogy az elsőfokú bíróság más bíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyet bírált el. Az elsődleges indítványának az alátámasztására rámutatott arra, hogy álláspontja szerint az eljáró bírónak nem volt 2016. január 1. napját követően az Országos Bírósági Hivatal elnöke által az ügyek elbírálására irányuló, a Be. 17. §
(7)bekezdésében foglaltaknak megfelelő kijelölése, aminek következtében álláspontja szerint a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, mely egyértelműen az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi. Másodlagos indítványának indokolásaként előadta, hogy álláspontja szerint a Győri Ítélőtáblának nem volt jogalapja a Veszprémi Törvényszék másik tanácsának a kijelölésére, ez jogszabálysértő volt, és ez a rendelkezés a megismételt elsőfokú eljárást lefolytató bíróság érdemi döntésének befolyásolására is alkalmas, amely a bírói függetlenséget durván sérti azon kijelentésével, hogy a megismételt eljárásban az elfogulatlan elbírálást az ügyben még nem befolyásolt bíró közreműködése biztosíthatja. Véleménye szerint amennyiben a másodfokú bíróság az ügy megítélésében eltérő jogi álláspontot képvisel, a jog által biztosított lehetőség számára, hogy megváltoztassa az ítéletet az indokolási kötelezettség szigorú betartása mellett, de nincs törvényes joga kizárni az első fokon eljárt bírót pusztán az ügyben kialakított álláspontja szerint. Véleménye szerint nemcsak a Be. rendelkezéseivel ütközött másik tanács kijelölése, hanem alaptörvényellenes is volt. A védelmi beadvány szerint az adott ügyben kizárólag a Veszprémi Törvényszék járhatott volna el, mégpedig a korábban eljárt bíró, hiszen rá nem vonatkozott a Veszprémi Törvényszék kizárási bejelentése. A kizárólagos illetékesség hiányában történő eljárás tehát abszolút hatályon kívül helyezési ok. Mindezekre figyelemmel indítványozta tanácsülésen az ítélet hatályon kívül helyezését és a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszéknek új eljárásra történő utasítását. I. r. vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában elsőlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság nem volt törvényesen megalakítva. Másodlagos indítványa ugyancsak hatályon kívül helyezésre irányult arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság más bíróság kizárólagos hatáskörébe és illetékességébe tartozó ügyet bírált el. Harmadlagosan rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, és emiatt a Be. 593. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja, az 593. §
(2)bekezdése, illetőleg a Be. 606. §
(2)bekezdése, valamint a 604. §
(1)bekezdés b) pontja szerint kérte azt megváltoztatni, és az I. r. vádlottat az ellene emelt vádak alól a Be. 566. §
(1)bekezdés a) pontja alapján felmenteni, végezetül, ha a másodfokú bíróság úgy ítélné meg, hogy a megalapozatlanság nem küszöbölhető ki a másodfokú eljárásban, akkor a Be.
  1. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte, és a kizárólagosan illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszéket, mint elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani indítványozta. A II. r. vádlott védője által is kifejtett érvek mentén részletesen kifejtette, hogy mire alapozza azon álláspontját, hogy kizárt bíró vett részt az adott ügyben, hogy a hatályon kívül helyező határozattal a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszéktől törvénysértően került az ügy a Győri Törvényszékhez. Rámutatott arra, hogy véleménye szerint mivel indokolási kötelezettség megsértése miatt került hatályon kívül helyezésre a Veszprémi Törvényszék ítélete, ebből következően az ott megállapított tényállás megalapozott, így a megismételt eljárás során is azt a tényállást kellett volna irányadónak tekintenie a Győri Törvényszéknek, azonban eltérő tényállást állapított meg oly módon, hogy érdemi bizonyítást nem folytatott le. Emiatt álláspontja szerint a bizonyítási eljárás eredményei sem lehettek volna mások, mint amelyek az alapeljárásban voltak. Véleménye szerint a jelen ügyben irányadó tényállás a Veszprémi Törvényszék által megállapított ítéleti tényállás, amely az alapeljárásban lefolytatott bizonyításban keletkezett ügyiratok tartalma, illetőleg ténybeli következtetés alapján alátámasztható és megfelelően indokolható. A gondatlanságból elkövetett közveszély okozás vétsége tényállás keretében részletesen felsorolta azon tényállási részeket, illetőleg az indokolás azon elemeit, melyek mellőzését kérte az ítéletből a I/A/1., az I/A/4., az I/A/5., I/A/
  2. és I/A/
  3. tényállási pontok tekintetében. Részletesen elemezte a védencére vonatkozó szabályokat, így az SZMSZ-t, a
  4. Zrt. alapszabályát, illetőleg a munkaköri leírását, melyet követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a fenti szabályzatok és a szerződések a cégvezetőhöz rendeltek, azokat védence az ítélet és a nyomozati iratok alapján igazolhatóan el is látta. Fellebbezésének indokolásában ezt követően azon szabályszegésekkel foglalkozott, amelyeket a védence terhére állapított meg a Győri Törvényszék. Az engedély nélküli VISZ-technológiára való áttérés és az engedély nélkül bevezetett résztechnológiai változások tekintetében kifejtette, hogy alapvető szakmai tévedés, hogy technológiai változtatás történt, hiszen az ellenáramú mosás megmaradt, csak egy nagyobb hatékonyságú berendezés került telepítésre, amelyet egyébként maga az ítélet, valamint az eljárásba bevont szakértők is megállapítottak. Mindezek alapján érthetetlen, hogy hogyan lehet egy hatóság által ellenőrzött, átvett, kipróbált technológia alkalmazása, amit a szakértők is elismernek, foglalkozási szabálysértés. A semlegesítés technológiailag indokolatlan leállítása kérdéskörben álláspontja szerint ellentmondásos a Győri Törvényszék saját megállapítása is, hiszen hosszú távon előre mutatónak ítélte meg ezt a tevékenységet, így e tekintetben bármilyen büntetőjogi felelősség megállapítása nem értelmezhető. Rámutatott arra, hogy a semlegesítés nem része a normál technológiai folyamatnak, a vádbeli időszakban nem volt semmilyen jogszabályi, hatósági vagy szabályzati kötelezettség ennek az elvégzésére. A semlegesítés bevezetésére a vörösiszap térségben a résfal fokozatos megépítése miatt lett szükség, amelyhez engedélyt kért és kapott a cég. Rámutatott arra, hogy a teljes körbezárás mellékhatásaként a kazettán tárolt víz lúgtartalma folyamatosan növekedett, azonban hangsúlyozta, hogy a lúgtartalom növekedési adatokat a környezetvédelmi hatóság folyamatosan évenként megkapta, azokat tudomásul vette. A vádlottak tehát igenis állami felügyelet mellett, szoros ellenőrzés mellett hozták meg a döntéseiket és végezték a tevékenységüket. Kifejtette, hogy a Győri Törvényszék a semlegesítés működtetését a privatizációs eljárásban született üzletrész átruházási szerződésből keletkezteti, azonban a védelem álláspontja szerint az adásvételi szerződésből technológiai működési szabály nem keletkezik és nem is keletkezhet. A gyár mindenkori működését, annak szabályait a hatóságok írják elő, ez jelen esetben is megtörtént, hiszen a
  5. évi vízjogi üzemeltetési engedély a semlegesítést előírta, de a végleges vörösiszap térség résfallal történt körbezárása utáni, a
  6. évi vízjogi üzemeltetési engedély már nem írt elő semlegesítési kötelezettséget, arról említést sem tesz. Nem tartotta helytállónak a Győri Törvényszék ítélete
  7. oldalának utolsó bekezdésében foglalt azon megállapítást, miszerint a semlegesítés leállítása saját szakmai szabály megszegést merített volna ki, hiszen nem volt ilyen szabály, tehát nincs ezzel kapcsolatos szabályszegés. Álláspontjának alátámasztására részletesen elemezte az
  8. évi vízjogi engedélyt (20.189/1993.), a 20.085/
  9. hatósági állásfoglalást, a 20.362/
  10. egységes vízjogi üzemeltetési engedélyt, melyek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy 2010-ben nem lehetett iránymutatásnak venni, amit a Győri Törvényszék vélelmez a döntésének alátámasztásakor, amiből egyenesen következik az, hogy az I. r. vádlott semmilyen szabályszegést vagy szabályszegésnek a tudatos eltűrését nem követte el. Ugyancsak nem találta helytállónak azt az ítéleti megállapítást, hogy a semlegesítés leállításának időszakában a hányóvíz lúgossága megemelkedett volna, hiszen az konstans értéket mutatott. Rámutatott arra, hogy V.rendű vádlott neve és I.rendű vádlott neve közötti
  11. február
  12. napján kelt e-mailt is tévesen értelmezte a törvényszék, hiszen ott a „büntetlenül megúszni" kifejezés a többletköltségekre vonatkozott, és semmilyen köze nincsen a katasztrófához vagy bármilyen büntetőeljáráshoz. Összefoglalóan rámutatott arra, hogy bár a szakértők a semlegesítés leállítását technológiai szempontból hibás döntésnek minősítették, a Győri Törvényszék fent hivatkozott előremutató tevékenységként történő minősítése kettős megítélés alá helyezi a semlegesítés időszakos leállításának tárgykörét, annak tehát foglalkozási szabályszegésként történő értékelése helytelen. Emellett nyomatékkal hivatkozott arra, hogy a geotechnikai szakértői vélemények egyértelmű álláspontot képviselnek a tekintetében, hogy a semlegesítés leállítása a közveszéllyel mint eredménnyel nincs ok-okozati összefüggésben. A tározóban lévő hányóvíz Na2O koncentráció felső határértékének átlépése, valamint annak be nem jelentése a hatóságnak előírás megsértése vonatkozásában kifejtette, hogy ez a bizonyítékokkal ellentétes, megalapozatlan megállapítása a törvényszéknek, mivel az EKHE nem határértéket határoz meg, hanem a hidrátgyártási technológia egyik állomását írja le körülbelüli számadatokkal kiegészítve. A vádirati, illetőleg a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásnak egyik lényeges csúsztatása, hogy ezt az értéket önkényesen határértéknek tekinti. A tározóban lévő hányóvíz vonatkozásában az engedély semmilyen előírást nem tartalmaz. A Győri Törvényszék eljárásának aggályosságát az is alátámasztja, hogy a határérték átlépése teljes bizonyossággal nem állapítható meg, szakértő5 és szakértő 22 technológiai szakértők előadták ugyanis, hogy az összes Na2O mérésére szolgáló vizsgálati módszer mintegy 5 %-os szórással dolgozik, ami jelen esetben +- 0,3 g/l eltérést jelenthet. A számadatoknak az ismertetett okokból eredő pontatlansága miatt tehát az sem igazolható minden kétséget kizáróan, hogy a legmagasabb mért érték valóban 6,3 g/l volt, hiszen pozitív eltérés esetén a határérték túllépése meg sem állapítható. Rámutatott továbbá arra is, hogy a 6 g/l feletti értékek mérésére már
  13. és
  14. évben is volt példa, ezek minden esetben továbbításra kerültek a hatóság részére, azonban egyetlen alkalommal sem került sor a határérték túllépés megállapítására, továbbá, hogy gyakorlatilag egyetlen alkalommal sem jelezték fenntartásukat az érintett hatóságok. E témakörben foglalkozott a szélsőséges időjárási körülményeknek a lúgkoncentrációra általuk vélt hatásaival is. A kárelhárítási tervek megtévesztő adatai tekintetében az I. r. vádlott védője a II. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásához csatlakozott, azt mindenben osztotta. A vörösiszap térség katasztrófa megelőzési és elhárítási tervével kapcsolatosan leszögezte, hogy az I. r. vádlott nem ismerte a félreértésre okot adó kriminalizált mennyiség adatot. Rámutatott továbbá arra, hogy ez a terv nem üzemeltetési szabály, ezért nem lehet akként értelmezni és számon kérni. Az ún. katasztrófavédelmi terv egy polgármesteri határozat alapján készült, a polgári védelem által szakmailag felülvizsgált célhoz kötött terv. A másik nagyon fontos álláspontja szerint, hogy az intézkedések szempontjából vizsgálva az egy belső használatra készült üzemi terv. Kifejtette, hogy a tervnek kifejezetten nem feladata a gyár területén kívüli védelem, csak annyiban, hogy rendelkezésre álljon az információ a tényleges veszélyről, a veszély jellegéről, annak érdekében, hogy az információ alapján az erre feljogosított szakhatóságok, valamint az illetékes polgármesterek elkészítsék az adott település védelme érdekében az ún. Polgári Védelmi Alaptervet, valamint a Kimenekítési Tervet a településen élő polgárok védelme érdekében. Kifejtette, hogy a terv a hozzárendelt célnak maximálisan megfelelt, hiszen függetlenül attól, hogy abban milyen mennyiségek szerepeltek, a települések hihetetlen pontossággal kiszámították az elöntési területet, az áradat sebességét és következményeit, számolva a havária emberi életet fenyegető jellegével, az árvízszerű elöntéssel, figyelembe véve a vörösiszap tulajdonságait, veszélyeit. Emellett a katasztrófavédelmi terv a környező településeknek és a mentésben résztvevő hatóságoknak is a rendelkezésére állt, amit tanúvallomások, illetőleg okirati bizonyítékok is alátámasztottak. A települések veszélyelhárítási alaptervéből és a
  15. Zrt. katasztrófavédelmi tervéből tehát a kiömlött anyag tulajdonságait, a gátszakadás lehetséges következményeit ismerték vagy ismerniük kellett volna az érintetteknek. A települések és a különböző mentésre szakosodott szervezeteken belüli esetleges mulasztásokért, illetőleg az információ áramlás hiányosságaiért a fentiekre tekintettel a vádlottaknak semmiféle foglalkozási szabályszegése nem állapítható meg. A
  16. Zrt. e.települési telephelyén a vízminőségvédelmi kárelhárítási terv, majd később a 90/
  17. (VI.26.) kormányrendelet szerinti üzemi kárelhárítási terv az adott üzem normál működése során bekövetkező üzemzavarokból adódó környezetvédelmi terhelések, szennyezések hatásainak megelőzését, minimálisra csökkentését, a leggyorsabb beavatkozási lehetőségeket és a kár mérséklését célozza, ennek megfelelően ilyen jellegű utasításokat is tartalmaz. A katasztrófa idején hatályos fenti jogszabály értelmében a katasztrófa helyzetek megelőzése, a katasztrófák idején elvégzendő feladatok nem tartoznak a terv tartalmi tárgykörébe, vagyis a katasztrófával összefüggésben álláspontja szerint azt tárgyi hatály hiányában nem lehet számon kérni. Álláspontjának alátámasztása során az alapvető jogok biztosának jelentését, B.B. és tanú 276 tanúk vallomásait elemezve kifejtette, hogy ez a terv alkalmatlan arra, hogy bárkit megtévesszen, és ezáltal a katasztrófa mértékére hatással legyen, tekintve, hogy a tervet jóváhagyó felügyelőség a kazettában tárolt vörösiszap zagy és a folyadékfázis mennyiségével és kémiai jellemzőjével is tisztában volt a
  18. Zrt. éves jelentéseiből. Ezt követően fellebbezésének indokolásában a kiömlő víz mennyiségével kapcsolatos érveit és álláspontját fejtette ki. Ennek során szakértő 9 áramlástani szakértő véleményében foglaltakat idézte, melyet úgy foglalt össze, hogy a szakértő egyértelműen kizárta és cáfolta azt az ítéleti megállapítást, hogy a
  19. Zrt. kárelhárítási és katasztrófavédelmi terveiben foglalt mennyiségek megtévesztő adatok lettek volna, amelyek miatt a települések megfelelő, érdemi védelmére nem volt lehetőség. Álláspontja szerint nem adja indokát annak az elsőfokú ítélet, hogy ezen megkérdőjelezhetetlen szakértői megállapításokat miért hagyta figyelmen kívül a tényállás megállapításakor. Érvelése szerint a tervek helyes megítélése a rendelkezésre álló bizonyítékok, illetőleg a jogszabályi háttér alapján az, hogy azok üzemi, de nem üzemeltetési tervek, melyek nem az üzemen kívüli intézkedéseket rögzítik, csupán információt közvetítenek az üzemen kívüli területekre, mivel a lakosság védelme jogszabály szerint a polgármesterek feladata. A tervekkel összefüggésben csupán az lenne számon kérhető a vádlottakon, ha azok nem készültek volna el vagy az előkészítésüket követően nem kerültek volna megküldésre a megfelelő hatóságokhoz, szervekhez és a polgármesterekhez, és ezen mulasztás miatt nem készültek volna el a települések polgári védelmi alaptervei, kimenekítési tervei vagy ezen tervek megküldésének hiánya miatt a mentést végző szervek nem lettek volna tisztában a kiáramló anyag tulajdonságaival. Ezzel szemben a települések kimenekítési tervei majdnem tökéletes pontossággal meghatározták az áradat gátszakadáshoz képest számított elöntési idejét, és az elöntési térkép is jelentős egyezést mutat a valós elöntéssel. A mentésben résztvevő szervek alkalmazottai pedig a tanúmeghallgatások során egytől-egyig elismerték, hogy a tervek a rendelkezésükre álltak, tehát a katasztrófát megelőzően megvolt a lehetőségük arra, hogy a kiáramló anyag tulajdonságaival tisztában legyenek. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az ítéleti tényállás megalapozatlan, a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétes, helytelen következtetéseket tartalmaz és a Veszprémi Törvényszék megalapozott ítéleti tényállását kellene e kérdéskörben is irányadónak tekinteni. A X. kazettában felgyűlt hányóvíz technológiailag indokolatlanul nagy mennyiség szabályszegés kapcsán rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a Győri Törvényszék megállapításait alapjaiban megkérdőjelezi a szakértők véleménye, miszerint a váddal érintett kazettán tárolt vízmennyiségnek semmi köze nem volt a gát kiszakadásához. Álláspontja szerint tényként szükséges rögzíteni azt is, hogy a tároló nem volt túltöltve és abban a szakértők szerint is az előírásoknak megfelelő vízmennyiség volt. Részletesen foglalkozott a résfal rendszernek a kiépítésével, a szélsőséges időjárási körülményekkel, a szél hatásával, azzal, hogy ezen körülmények miatt miért volt szükség a feltárósorok alkálikus vízének csatornába eresztésére, a dobszűrőkön iszap retúrvíz mosatására és 150.000 m3 csurgalékvíznek a IX. kazettára nyomatására, majd 50.000 m3 víznek a X/A. kazettára való átengedésére. Rámutatott arra, hogy álláspontja szerint sem C.C., sem tanú 150 vallomására alapítani védence bűnösségét nem lehet, és az ítéletben vélelmezett eszközök, amelyekkel állítólagosan be lehetett volna avatkozni a termelésbe a vízmennyiség csökkentése érdekében, soha nem léteztek - mint a kotróhajó vagy ponton - és azok bevezetése ellentétes lett volna az EKHE előírásaival. A katasztrófa napjával kapcsolatos vádlotti felelősség témakörében a közveszély következményeinek akadályozása vonatkozásában indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából mellőzze a másodfokú tanács a 12:33:55 órai beszélgetésre vonatkozó megállapítást, mely szerint I.rendű vádlott neve I. r. vádlott 19 másodperces telefonbeszélgetést folytatott V.rendű vádlott neve V. r. vádlottal, amelynek során V.rendű vádlott neve V. r. vádlott közölte I.rendű vádlott neve I. r. vádlottal a VIII.rendű vádlott neve VIII. r. vádlottól hallottakat, miszerint olyan katasztrófa van, amilyen még nem volt Magyarországon, emberek vannak veszélyben. Álláspontja szerint teljesen logikátlan e körben az elsőfokú bíróságnak a mérlegelése, hiszen V.rendű vádlott neve és I.rendű vádlott neve is tagadja azt, hogy közöttük ilyen tartalmú beszélgetésre sor került volna. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra is, hogy a beszélgetések tartalmának mérlegelése során az elsőfokú bíróság önmagával is elllentétes, hiszen IX.rendű vádlott neve esetében elfogadta azt, hogy nem lehet megállapítani, hogy mit beszélt I.rendű vádlott nevenal, azonban nem fogadta el a I.rendű vádlott neve és V.rendű vádlott neve közötti beszélgetés tartalmára vonatkozó vádlotti vallomásokat. A közveszélyokozás bűntette vonatkozásában indítványozta mellőzni az elsőfokú ítélet
  20. oldalán lévő azon megállapítást, hogy „14 óra körül I.rendű vádlott neve az e.települési polgármester társaságában a mentést irányító tanú 336 D. települési polgármesternek azt mondta, hogy az anyag nem mérgező, nem kell megijedni, viszont a szappan lúgosságának négyszeresére kell számítani, nem tesz arról említést, hogy hogyan kell semlegesíteni ennek az anyagnak a hatását. A mentés ekkor még folyamatban volt, volt olyan lakos is, aki még ezután ment vissza menteni az ingóságait a lúg hatásának ismerete hiányában." Véleménye szerint a legalapvetőbb indokolási kötelezettségének sem tett eleget e tekintetben az elsőfokú bíróság, hiszen az I. r. vádlott e körben tett védekezését nem értékelte. Rámutatott arra is, hogy mivel a bíróság élt a hatályon kívül helyező végzés azon felhatalmazásával, hogy az alapeljárásban felvett bizonyítást beemelheti a megismételt eljárás bizonyítékai közé, és nem is tett fel kérdéseket a vádlottaknak a bíróságban felmerülő új szempontok és kételyek alapján, megfosztotta őket alapvető alkotmányos joguktól, a védekezés jogától. Az elsőfokú bíróság az alapeljárásban lefolytatott bizonyítékok közül egyeseket kiragadott, másokról pedig a bizonyítékértékelése során hallgatott, az ellentétes bizonyítékok feloldását a legtöbb esetben meg sem kísérelte, így tehát egy más bíróság által lefolytatott, több évig tartó, a tárgyalás közvetlenségén alapuló bizonyítást kifordítva, egy párhuzamos valóságot rögzítve, a valóságban megalapozatlan tényállást rögzített. Kifejtette, hogy tanú 336 vallomása gyakorlatilag nem elfogadható, az általa elmondottak képtelenségek, melyet I.rendű vádlott neve szakmai érvekkel támasztott alá. Nem értékelte tanú 336 azon vallomását sem, melyet a tárgyaláson mondott, nevezetesen, hogy „három évvel ezelőtt sem voltam benne biztos, hogy kitől származott ez az információ", ugyanez vonatkozott a szembesítés során tett kijelentésére is. A hulladékgazdálkodás bűntette vonatkozásában a védőtársai által előadott érvekhez csatlakozva szintén felmentését kérte védencének bűncselekmény hiányában. Fellebbezésének kiegészítéseként ismételten rámutatott arra, hogy a Győri Törvényszék ítélete a tényállás megállapításakor több lényeges, a lefoglalt iratokkal ellentétes megállapítást tesz és ellentétes a Veszprémi Törvényszék helyes ténymegállapításaival. Részletesen foglalkozott a
  21. Zrt. privatizációjával, azzal, hogy a cégvezetőnek milyen feladatai és milyen kötelezettségei voltak, álláspontját az ezzel kapcsolatos jogszabályokkal támasztotta alá, valamint ismételten rámutatott arra, hogy az SZMSZ-t, a
  22. Zrt. szabályzatait és a munkaszerződések előírásait is betartotta a cégvezető. Részletesen elemezte a vízminőségvédelmi kárelhárítási terv 90/
  23. (IV.26.) Korm.rendelet szerinti felülvizsgálatával és módosításával kapcsolatos bírósági megállapításokat is. A szabályszegések taxatíve felsorolását követően részletesen foglalkozott azzal, hogy e tekintetben miért nem állapítható meg az I. r. vádlott bűnössége, melynek keretében a II. r., III. r., illetőleg V. r. vádlott védője fellebbezésének indokolásában foglaltakhoz is csatlakozott. Kifejtette, hogy a szakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a X. kazettában lerakott hulladék soha nem volt veszélyes, erre vonatkozóan egyetlen adat sem áll rendelkezésre. A hulladékminősítés és a rossz tározó besorolás tárgykörében rámutatott arra, hogy
  24. április 26-tól lett vezető az I. r. vádlott, akkor kérték és meg is kapták a kapacitásbővítést a VIII., illetőleg a IX. kazettára, és mivel ugyanarra a technológiára kérték, mint ahogy a X. kazetta működött, valamennyi adat rendelkezésére állt az engedélyező hatóságnak, az I. r. vádlottnak pedig nem volt tudomása arról, hogy a
  25. évi besorolás rossz volt. Kifejtette, hogy a Győri Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Veszprémi Törvényszék bizonyításának az eredményét, részletesen idézett a szakértők megállapításaiból és rámutatott arra, hogy a nyomozati időszakban keletkezett iratokból építkezett a Győri Törvényszék, és ennek alapján kreált egy hamis tényállást, amelynek semmilyen alapja nincsen. A semlegesítés leállítása vonatkozásában előadta, hogy a
  26. Zrt-nél mindent az előírásoknak megfelelően betartottak, semmilyen szabályszegésről nem volt szó a termelésben. Részletesen elemezte és adatokkal is alátámasztotta, hogy a semlegesítés eredményeként történő kibocsátás a katasztrófa évében is korlátok között történhetett, és rámutatott arra is, hogy ha a
  27. évi történeseket összehasonlítjuk az előző év hasonló időszakú mennyiségével, annak év közbeni alakulásával, úgy könnyen belátható a kvótakihasználás valós közelsége és ennek jelentősége. Vallomásokra hivatkozva kifejtette, hogy az I. r. vádlottól teljesen függetlenül zajlottak a semlegesítéshez szükséges anyagok beszerzései. A védelem által csatolt diagrammban feltüntetett számokból azt a következtetést vonta le, hogy a folyadékszabályozásba való tavaszi érdemi beavatkozás nem egy egyszerű döntés volt, hanem azt az összes technológiai elemmel és kibocsátási lehetőséggel összhangban kellett meghozni, egyeztetni kellett. Álláspontja szerint abban az esetben, hogy ha a kiragadott és torzított nyelvtani értelmezés helyett a számok tükrében vizsgálta volna meg a Győri Törvényszék a történéseket, akkor az általa megállapított tényállás meghozatalára nem kerülhetett volna sor, hiszen részletesen alá lehetett volna támasztani, hogy egy információ mikortól állt az I. r. vádlott rendelkezésére, és egyáltalán miről tudhatott a döntések meghozatalakor. Tévesnek ítélte az I. r. vádlott döntési motívumának a meghatározását is, véleménye szerint ez is csak kreáció az ítéletben. Hibásnak tartja mind C.C., mind pedig tanú 150 vallomásainak az értékelését, mivel azok más korra, más körülményekre vonatkoztak. E körben hivatkozott arra, hogy 1999-ben valóban volt sóbírság, azonban a későbbiek folyamán ezt megszüntették. Az ezzel kapcsolatos ítéleti megállapítások ugyanúgy valótlanok, mint az, hogy a termelésben működött-e kotróhajó vagy ponton, vagy végtelen semlegesítési kibocsátási kapacitás állt rendelkezésre. Rámutatott arra, hogy a semlegesítés leállításának helyes értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a 2000-es évek közepén is állt több mint fél évet a semlegesítés, nevezetesen háromnegyed évet, tehát a semlegesítés szüneteltetése egy klasszikus gyári gyakorlat volt, és nem egy 2009-es novemberi újdonság, tehát nem jelentette a saját szakmai szabályoknak a megszegését. Érvelése szerint helytelen és iratellenes az a bírói megállapítás is, hogy az extra csurgalékvíz, amely a csapadékból származott, növelte a tározón a koncentrációt, és nem csökkentette. Kifejtette, hogy a semlegesítés elmaradása nem volt oka a hányóvíz mennyiségnek. A vonatkozó szakértői vélemények ismertetését követően rámutatott arra, hogy nem lehetett kevesebb folyadékmennyiség a X. kazettán az EKHE-ben meghatározottak alapján. Ez utóbbi elemzését követően kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint az új eljárások alkalmazására nem terjedt ki a bejelentési kötelezettség, mivel a cég által alkalmazottak nem merőben eltérő technológiát jelentettek, szemben a törvényszék által megjelölt megoldásokkal. Részletesen elemezte C.C. tanú vallomását, majd kifejtette, hogy az mennyiben fogadható el, illetve vethető el. Rámutatott arra is, hogy soha nem volt termelési irányelv a 400.000 m3, ez nem is lehetett, volt olyan időszak az I. r. vádlott kinevezése előtt, amikor 700.000 m3-es számok voltak a vízmérlegben, amelyet egyébként az eljáró hatóságok minden évben megkaptak és kifogást nem emeltek, mégpedig azért, mert a hányóvíz mennyiségre semmilyen előírás nem volt. Az EKHE-ben csak a porzásvédelmet írták elő, márpedig a porzásvédelemhez kötött minimális mennyiséget kimutatták a szakértők. Ennélfogva nem lehetett mindössze 400.000 köbméter víz a tározón az EKHE bevezetése után sem, ennek fizikai törvényszerűsége ugyanis kizárt. II. r. vádlott védője fellebbezését második alkalommal indokolva elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kizárólagos illetékességgel rendelkező Veszprémi Törvényszék mint elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását kérte, arra figyelemmel, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete teljes mértékben megalapozatlan, a feltárt tényállás a Be.
  28. §
(1)bekezdés b) pontjának megfelelően teljes egészében felderítetlen. A korábbi indítványában foglaltakat megismételve kifejtette, hogy abban az esetben, ha az abban megjelölt hatályon kívül helyezési okokkal az ítélőtábla nem értene egyet, úgy az ítélet megváltoztatását kéri, és indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapítson meg, mivel erre a másodfokú eljárásban lehetőség van abban az esetben, ha a vádlott felmentésének van helye az ügyiratok tartalma, illetőleg ténybeli következtetés alapján. Az elsőfokú ítélet teljes megalapozatlansága és a tényállás felderítetlensége vonatkozásában részletesen elemezte a EBH.2018.B
  1. számú elvi döntést, melynek tükrében a Győri Ítélőtábla hatályon kívül helyező határozatával kapcsolatban arra az álláspontra jutott, hogy ebben a határozatban az ítélőtábla állást foglalt atekintetben, hogy a Veszprémi Törvényszék ítéleti tényállása megalapozott. Így a megismételt elsőfokú eljárásban a Győri Törvényszéknek a Veszprémi Törvényszék által megállapított megalapozott tényállásból kellett volna kiindulnia, és ezt kellett volna megindokolnia, tehát a bűnösséget megállapító ítélet annak okán is teljesen megalapozatlan, hogy a Veszprémi Törvényszék fentiek szerint megalapozott tényállásától eltérő tényállást állapított meg, teljesen figyelmen kívül hagyva a Győri Ítélőtábla másodfokú végzésében rögzített iránymutatásokat. Álláspontja szerint új bizonyítékok hiányában a megismételt eljárásban megállapított ítéleti tényállás felderítetlen, tekintve, hogy a Győri Törvényszék nem folytatott le a tényállásbeli eltérés alapjául szolgáló bizonyítást. Az alapeljárásban lefolytatott törvényes bizonyítás eredményeként megállapított tényállástól való eltérés, az ezt alátámasztó bizonyítékok hiányában pedig nyilvánvalóan meg sem indokolható a másodfokú bíróság iránymutatásának megfelelően, így teljes megalapozatlanságra figyelemmel indokolt a hatályon kívül helyezés. Összességében amellett érvelt, hogy a korábban kifejtetteknek megfelelően a Veszprémi Törvényszék által ténybelileg és jogilag is megfelelő ítéletnek az indokolását kellett volna a Győri Törvényszéknek megtennie. Fellebbezésének indokolásában ezt követően részletesen foglalkozott azon szabályszegésekkel, melyek vonatkozásában a Győri Törvényszék védence bűnösségét megállapította. A semlegesítés technológiailag indokolatlan leállítása vonatkozásában rámutatott arra, hogy az ítélet tényállási része és indokolása ellentétes, míg a tényállásban helyesen nem utal a II. r. vádlott foglalkozási szabályszegésére a törvényszék, hiszen nem is tartoztak védence feladatai közé az üzemeltetéssel összefüggő tevékenységek, a semlegesítés pedig egyértelműen az üzemeltetés körébe eső technológiai döntést igénylő szakmai tevékenység, az ítélet indokolási részében azonban már a II. r. vádlott felelősségét is elemzi a törvényszék. Álláspontja szerint az ítélet indokolási része nem megalapozott, II. r. vádlott sem a semlegesítés leállításában, sem az újraindításában nem vett részt, döntéshozó nem volt, tekintve, hogy az SZMSZ rendelkezései és a munkaszerződése is egyértelműek atekintetben, hogy a vörösiszap tározó kazetták üzemeltetése nem a műszaki szolgáltatási igazgató hatáskörébe tartozik. Álláspontjának alátámasztására részletesen foglalkozott a Szervezeti és Működési Szabályzattal, védence munkaköri leírásával, a
  2. Zrt. szervezeti, úgynevezett divízionális felépítésével. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy a divíziókhoz tartozó területek egyértelműen azonosíthatók a tárgyi eszköz nyilvántartásból, amelynek értelmében a IX. számú kazetta és a katasztrófával érintett X. számú kazetta
  3. október 4-én a hidrátgyártás üzem tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepelt. Ezt támasztja alá egyébként a Retúrvíz közömbösítéséről szóló MBM.11.
  4. számú munkautasítás is. Az általa kifejtettek alapján véleménye szerint nyilvánvaló, hogy bár a technológiai szakértők a semlegesítés leállítását technológiai szempontból hibás döntésnek minősítették, a II. r. vádlott esetében ez nem minősül foglalkozási szabályszegésnek, a geotechnikai szakértői vélemények pedig egyértelműek atekintetben, hogy a semlegesítés leállítása a közveszéllyel, mint eredménnyel nincs ok-okozati összefüggésben. Annak ítéleti bizonyosággal történő megállapítása tehát, hogy a II. r. vádlott tudata átfogta azt, hogy a semlegesítés leállítása közveszély előidézésére alkalmas lehet, teljes mértékben megalapozatlannak és megindokolhatatlannak tartja. Álláspontja alátámasztásaként utalt a Veszprémi Törvényszék evonatkozásban tett megállapításaira is. A tározóban lévő hányóvíz Na2O koncentráció felső határértékének átlépése, valamint annak be nem jelentése a hatóságnál szabályszegés vonatkozásában rámutatott arra, hogy a II. r. vádlott az üzemeltetés területén semmilyen jogosultsággal és felelősséggel nem rendelkezett, illetve, hogy a kazettákat üzemeltető divízió, valamint a hidrátgyártás üzem szervezetileg és munkajogilag sem tartozott hozzá. Ezen oknál fogva tehát semmilyen ráhatása nem volt a X. kazettán lévő hányóvíz Na2O koncentrációjára, ezért ebben a körben felelősségét, mulasztását megállapítani nem lehet, tekintve, hogy nincs olyan munkakörével összefüggő foglalkozási szabály, amely számon kérhető lenne. Az ezzel kapcsolatos jogszabályoknak, illetőleg szakértői véleményeknek az elemzését követően kifejtette, hogy a Győri Törvényszék által megállapított tényállással ellentétben nem határérték került rögzítésre az EKHE-ben, a rögzített érték nem a tározóban lévő hányóvíz Na2O koncentrációjára vonatkozott, körülbelüli szám került csak meghatározásra, az utolsó mosófokozatból távozó besűrített vörösiszap zagy jellemzői között. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az ítéleti tényállás e részében is megalapozatlan, és részletesen idézte a Veszprémi Törvényszék általa megalapozottnak vélt tényállását. A kárelhárítási tervek megtévesztő adatai tekintetében kifejtette, hogy a Győri Törvényszék a védők és vádlottak tényekkel és bizonyítékokkal alátámasztott érvelését nem fogadta el, és döntésének nem adta indokát. A vörösiszap térség katasztrófa megelőzési és elhárítási tervének elemzése során rámutatott arra, hogy ez nem üzemeltetési szabály, ez célhoz kötött terv, belső használatra készült üzemi terv, melynek nem feladata a gyár területén kívüli védelem, csak annyiban, hogy rendelkezésre álljon az információ a tényleges veszélyről, a veszély jellegéről annak érdekében, hogy az információ alapján az erre feljogosított szakhatóságok, valamint az illetékes polgármesterek elkészítsék az adott település védelme érdekében az úgynevezett polgári védelmi alaptervet, valamint a kimenekítési tervet. Ez nem a veszélyforrást jelentő üzemeknek a feladata volt, és függetlenül attól, hogy milyen mennyiségek szerepeltek a
  5. Zrt. katasztrófavédelmi tervében, a települések a terveikben pontosan kiszámították az elöntési területet, az áradat sebességét, a havária esetleges következményeit, számolva annak emberéletet fenyegető jellegével, illetve az árvízszerű elöntéssel, kifejezetten értékelve és figyelembe véve a vörösiszap tulajdonságait és veszélyeit is. Mindezek alapján tehát egyáltalán nem állapítható az meg, hogy bármilyen szinten is valótlan adatokat tartalmazott volna a
  6. Zrt. katasztrófavédelmi terve. A településeken és a különböző mentésekre szakosodott szervezeteken belüli esetleges mulasztások, illetőleg az információáramlás hiányosságai miatt pedig védencét nem lehet felelősségre vonni. A
  7. Zrt. e.települési telephelyének vízminőségvédelmi kárelhárítási terve, majd később a 90/
  8. (VI.26.) Korm. rendelet szerinti üzemi kárelhárítási terv álláspontja szerint az adott üzem normál működése során bekövetkező üzemzavarokból adódó környezetvédelmi terhelések, szennyezések hatásainak megelőzését, minimálisra csökkentését, a leggyorsabb beavatkozási lehetőséget és a kár mérséklését célozza, és ennek megfelelően ilyen utasításokat ad. A jogszabályok értelmében a katasztrófa helyzetek megelőzése, a katasztrófák idején elvégzendő feladatok nem tartoznak a terv tartalmi tárgykörébe, vagyis tárgyi hatály hiányában számon kérni nem lehet a vádlottakon az ezzel kapcsolatosan elvégzendő feladatokat. Evonatkozásban az alapvető jogok biztosának jelentésére, B.B. és tanú 276 tanúk vallomására hivatkozott, valamint szakértő 9 áramláselméleti szakértő véleményében foglaltakra, aki álláspontja szerint egyértelműen kizárta és cáfolta azt az ítéleti megállapítást, hogy a
  9. Zrt. kárelhárítási és katasztrófavédelmi terveiben foglalt mennyiségek megtévesztő adatok lettek volna, amelyek miatt a települések megfelelő érdemi védelmére nem volt lehetőség. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú ítélet nem adta indokát annak, hogy ezen megkérdőjelezhetetlen szakértői megállapításokat miért hagyta figyelmen kívül a tényállás megállapításánál, és mire alapozta az általa megállapítottakat. Részletesen elemezte, hogy a vonatkozó jogszabályi háttér alapján milyen következtetések vonhatóak le, mely megegyezik a Veszprémi Törvényszék által megállapítottakkal. A süllyedésmérések elmulasztása, betöltési szintkülönbség be nem tartása szabályszegés vonatkozásában, vagyis, hogy az északi gátfal magassága és a betöltési szint között az engedélyezettnél kisebb volt a különbség, majd a szintkülönbség kiegyenlítése után az északi fal magassága az engedélyezettet meghaladta, kiemelte, hogy sehol nincs előírásként rögzítve a gáttest magassága és a betöltési szint különbsége. Rámutatott, hogy a vízjogi létesítési engedélyben van egy gátkoronaszint magasság és van egy betöltési szint, méghozzá abban a vízjogi engedélyben, amely az engedélyező hatóság igazgatója szerint semmis, és vissza is vonták a katasztrófát követően. A betöltési szint nagyságára egyébként sem volt az SZMSZ szerint a II. r. vádlottnak hatása, tekintve, hogy a betöltés az üzemeltetés körébe tartozott. Fontosnak ítélte kiemelni, hogy az ellenőrző hatóság egyetlen ellenőrzés alkalmával, így
  10. szeptember
  11. napján sem kérte számon a betöltési szintkülönbségekre vonatkozó előírásokat, mégpedig azért, mert ilyenek nem voltak. A védelem álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható, hogy a gáttest szintjének mérésére az ítélet megállapításával szemben nem volt semmilyen olyan kötelezés, amelyre mulasztás lenne alapítható. Hiányolta tanú 276, B.B., valamint tanú 165 vallomásainak az értékelését, továbbá rámutatott arra, hogy a Győri Törvényszék ítélete a
  12. Zrt. saját szabályzataként alkotott vörösiszap térségi monitoring rendszer üzemeltetési szabályzatára alapozza a II. r. vádlott felelősségét, félreértelmezve annak rendelkezéseit, kiragadva azt a jogszabályi környezetből, illetőleg figyelmen kívül hagyva, hogy az a belső szabályzat a 30010-61/
  13. környezetvédelmi működési engedély, majd az EKHE alapján készült. A felügyelőségnek megküldött és általuk elfogadott szabályzat a
  14. Rt. E.település VI-X. számú vörösiszap kazettáinak üzemelése című szabályzatát, a vörösiszap térségi monitoringrendszer üzemeltetése című szabályzatát, a vörösiszap térség katasztrófa megelőzési és elhárítási tervét tartalmazta, mely alapján megállapítható, hogy a felelősség alapjául szolgáló szabályzatban az EKHE 16.
  15. pontjában foglalt összefoglaló jelentés elkészítéséhez szükséges környezetvédelmi monitoringrendszer leírása és az üzemeltetésére vonatkozó szabályok találhatók, tehát nem a még működő X. kazetta gáttestsüllyedés mérésére vonatkozott, hanem a már nem működő kazetták esetén a hulladéktest süllyedését mérték és ellenőrizték. Így evonatkozásban is a Veszprémi Törvényszék által megállapított tényállás tekinthető irányadónak. A szintkiegyenlítés kapcsán történő szabályszegésekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a szintkiegyenlítésről nem a II. r. vádlott döntött, tekintve, hogy az nem tartozott a kompetenciájába. Az SZMSZ rendelkezésekből levezethető - az ítélet megállapításaival szemben , hogy a II. r. vádlott nem volt a vörösiszap kazetták üzemeltetési szabályzata szerint a kazetták működtetéséért felelős vezető, ezért az V. r. vádlott felelt. Álláspontja szerint ekörben az ítélet több iratellenes megállapítást is tartalmaz, melyek vonatkozásában a törvényszék nem adta indokát annak, hogy milyen okból és milyen indokok alapján hagyta figyelmen kívül a megállapításaival ellentétes bizonyítékokat. Rámutatott, hogy azon ítéleti megállapítás, miszerint a kivitelezés teljes befejezésekor a gátkorona mindenhol, így az északi gátszakasznál is egyenletes és vízszintes volt, ellentétes tanú 55 vallomásával és az ekkor készült fényképfelvételekkel. Azok az ítéleti megállapítások pedig, hogy az építést követően a gáttest, ahogy a tervezők előre jelezték is, süllyedt, azonban az északi szakaszon nem egyenletesen, hanem az északnyugati saroktól kezdődő részen, mintegy 80 cm-rel nagyobb mértékben, mint később kiderült, az altalaj fokozatos tönkremenetele miatt, illetve, hogy a szintkiegyenlítés célja az egyenetlen süllyedés korrekciója volt, a kazetta további tölthetősége érdekében, és ezért rendelték el az északi gát szintkiegyenlítését, valamint, hogy pontosan meg nem határozható időben,
  16. június
  17. napja előtt az északi gát külső lábánál két helyütt szivárgás, csorgás alakult ki, a gátlábnál távozott csurgalékvíz összegyűlt azokon a helyeken, ahol később a gáttest kettős törése bekövetkezett, ellentétes tanú 245, tanú 119, tanú 57, tanú 160, tanú 81 vallomásával, akik annak ellenére, hogy a gáttesten munkálatokat végeztek, semmilyen rendellenességet nem tapasztaltak. Mindezek alapján álláspontja szerint a szintkiegyenlítés kifejezetten a gondos gazda hozzáállása volt, nem pedig szükség, ahogy azt az elsőfokú ítélet állítja, hiszen a X/A kazetta rendelkezésre állt, és a további engedélyezett 6,5 millió köbméteres kapacitásbővítés is folyamatban volt a IX. kazettán, ekkor már a csőáthelyezés is megtörtént, és pont a IX. kazetta bővítését végző munkások lettek szemtanúi a X. kazetta kiszakadásának. Mindezekre figyelemmel foglalkozási szabályszegés evonatkozásban sem állapítható meg védence terhére. Az északi fal úgynevezett relatív vagy rendellenes süllyedés kéréskörében álláspontja szerint a törvényszék helytelen, teljességgel megalapozatlan tényállást állapított meg. Kifejtette, hogy nem hangzott el a szakértők részéről olyan nyilatkozat, hogy a gáttest süllyedési szintjének elő nem írt, ám folyamatos mérése kétséget kizáróan jelezte volna a gát tönkremenetelét, figyelemmel arra is, hogy az északi gáttest rendellenes, úgynevezett relatív süllyedését a lefolytatott bizonyítás kétséget kizáróan nem igazolta. Felsorolta azon bizonyítékokat, amelyek alapján az állapítható meg, hogy a X. számú kazetta északi fala már a megépítés időpontjában sem volt egyenletes, tehát a szintkiegyenlítés oka nem a rendellenes süllyedés volt, ezen kívül nem is ott következett be a talajtörés, ahol a szintkiegyenlítés történt, hanem attól lényegesen távolabb. A geotechnikai szakértő csoport összefoglaló, végső álláspontja szerint ugyanis a gát északi falának törése csak úgynevezett másodlagos törés, az az északnyugati sarok elsődleges tönkremenetelének következménye, amely ennélfogva szintén nem lehet visszavezethető a feltételes rendellenes süllyedésekre. Kifejtette azt is, hogy az esetleges rendellenes süllyedés vizsgálata egyértelműen szakkérdés, ami azt jelenti, hogy ebben a kérdésben történő vélemény-nyilvánítás részletes szakértői vizsgálatot, adatfeltárást, számításokat és ellenőrizhető levezetést igényel. Ebben a kérdésben a bíróság szakértői vélemény hiányában foglalt állást, amely súlyos eljárási szabálysértés. Vitatta az ítélet azon megállapítását is, mely szerint semmi nem igazolja azt, hogy nem volt süllyedés miatti csővezeték szakadás, amit „nyilván kijavítottak". Ez utóbbi kijelentés alkotmányos jogokat sért, hiszen kitűnik belőle, hogy az ártatlanság vélelmét figyelmen kívül hagyja a bíróság. Összefoglalásként arra az álláspontra helyezkedett, hogy az általa részletesen elemzett foglalkozási szabályszegésekkel összefüggésben azok egyike sem róható fel a II. r vádlottnak, és így a közveszélyokozás elkövetési magatartása hiányzik. Ezen cselekvések vagy mulasztások egyike sem alkalmas arra, hogy a közveszélyokozás törvényi tényállása által meghatározott elkövetési magatartásnak megfeleljen, figyelemmel arra, hogy alkalmatlanok arra, hogy valamely anyag-, vagy energia pusztító hatását kiváltsák és közveszélyt idézzenek elő. A szakértői vélemények összefoglaló megállapítása szerint ugyanis az iszapömlést a gáttest átszakadása okozta, nem pedig a Győri Törvényszék által az ítéletben megállapított, a védence terhére rótt szabályszegések. A gátszakadás oka pedig nem vitásan szakkérdés, mely álláspontjának alátámasztásaként fellebbezésének indokolásában részletesen foglalkozott a geotechnikai szakértők összefoglaló véleményében rögzített megállapításokkal. Kitért arra is, hogy a törvényszék a közveszélyokozás bűntette keretében a foglalkozási szabályszegések mellett II. r vádlott katasztrófát követő magatartását, értesítési kötelezettsége elmulasztását is értékelte. A védő az ezzel kapcsolatos ítéleti megállapításokkal ugyancsak nem értett egyet, kifejtve, hogy helytelen az a következtetés, hogy a vádlottak mulasztása, büntetőjogi felelőssége abból a speciális tudásból vezethető le, amellyel vegyészmérnöki, vegyésztechnikusi végzettségű vagy komoly szakmai tapasztalatuk miatt bírnak, hiszen ugyanilyen speciális tudással, speciális alanyisággal kellett volna rendelkezniük a településen élőknek, illetve a mentésben részt vevő személyeknek is. Olyan elvárhatósági szint pedig nincs és büntetőjogilag sem értékelhető, amely alapján a vádlottaknak, köztük védencének abból kellene kiindulnia, hogy a katasztrófával érintett települések polgármesterei a speciális jogszabályokban foglalt katasztrófavédelmi és polgári védelmi kötelezettségeiket, illetőleg a kimenekítési tervek rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a lakosság oktatását, illetőleg a katasztrófavédelmi gyakorlatot elmulasztották, továbbá a kimenekítési tervek birtokában lévő, mentésre szakosodott hatóságok a tervek tartalmát nem ismerik, így a kiömlött anyag tulajdonságaival nincsenek tisztában. A védő álláspontja szerint itt gyakorlatilag a Győri Törvényszék nem vette figyelembe a polgármesterek kötelezettségeit megállapító jogszabályokat, és a Veszprémi Törvényszék határozatában foglaltak megállapítását tartotta helyesnek. Érvelése szerint nem helyes az az ítéleti megállapítás sem, amely azt rögzíti, hogy mikor észlelte II. r. vádlott azt, hogy katasztrófa történt. A védő álláspontja szerint gyakorlatilag erről csak akkor szerzett tudomást, amikor a helyszínre érkezett, konkrét következményeiről pedig órákkal később, amikor A.településon volt. Kétségkívül, hogy 12:24-kor kapott V.rendű vádlott nevetől egy telefonhívást, azonban ez alapján sem volt pontos információja. Védence katasztrófát követő magatartásának büntetőjogi megítélése szempontjából az álláspontja az volt, hogy azzal, hogy II. r. vádlott nem értesített senkit, nem hátráltatta a mentést, hiszen minden érintett valamilyen forrásból már tudomást szerzett a katasztrófáról. Részletesen foglalkozott azon bizonyítékokkal, amelyek álláspontja szerint alátámasztják azt, hogy a katasztrófavédelmi törvényben foglalt általános kötelezettségének védence eleget tett, hiszen amint a katasztrófa tényét a tudata átfogta, az elsőfokú ítélet megállapításaival szemben az értesítéseket haladéktalanul megtette. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítélet több alkalommal is hivatkozott a katasztrófa-megelőzési és elhárítási tervben foglalt kötelezettségek megszegésére e tényállás vonatkozásában is, azonban ezen terv
  18. pontja egyértelműen a diszpécserre és az ügyeletes vezetőre telepíti az intézkedési kötelezettséget, aki nem a II. r. vádlott volt. A katasztrófavédelmi, kárelhárítási tervben foglaltak elemzését követően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. vádlott katasztrófát követő magatartása mindenben megfelelt a korábban említett tervekben rögzítetteknek, a jogszabályoknak, majd később a felettese, valamint a rendőrség és a katasztrófavédelem jelenlévő tisztjétől kapott utasításoknak, így ekörben nem állapítható meg bűnössége, sőt, a segítő szándékát F.F., tanú 54 és tanú 276 vallomása is alátámasztotta. Vitatta az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapításait is, hogy II. r. vádlott az SZMSZ-ben, a munkaszerződésben és a munkaköri leírásában foglalt értesítési kötelezettségét nem teljesítette. Álláspontja szerint ugyanis maradéktalanul eleget tett ezen kötelezettségének a védence, hiszen az e.települési fióktelepen belüli katasztrófavédelmi feladat a jelen büntetőügyben vizsgált katasztrófával összefüggésben egyértelműen a gyár leállítása volt, amely meg is történt. Ezzel kapcsolatosan ismételten a Veszprémi Törvényszék által megállapított tényállás elfogadását indítványozta. Rámutatott továbbá arra, hogy több anomália figyelhető meg a Győri Törvényszék döntésében: míg védence tekintetében bűncselekményként értékeli azt a magatartást, hogy a történtekről a helyszínen tájékozódik, és csak ezt követően, pontos ismeretek birtokában kezd el intézkedni a gyárleállítás koordinálása mellett, addig más vádlottaknál - mint például X. r. vádlott esetében - ez bizonyítékhiányos felmentéshez vezetett. A védő álláspontja szerint nem annak van jelentősége, hogy az adott ügyben valaki
  19. Zrt. dolgozó, vagy sem, hanem annak, hogy mit észlelt, így ebből következően a szemtanúk, valamint a vádlottak között nem lehet különbséget tenni. A környezetkárosítás és természetkárosítás körében kifejtette, hogy ez a közveszélyokozás körében felrótt szabályszegésekkel van összefüggésben, és mivel a II. r. vádlott foglalkozási szabályszegéseket nem követett el, így a fenti bűncselekmények sem állapíthatóak meg a terhére. Álláspontja szerint ezek a szabályszegések egyébként sem alkalmasak arra, hogy a környezetet és a természetet károsítsák, vagy elpusztítsák, mivel a foglalkozási szabályszegések és a környezet-, valamint a természetkárosodások között nincs ok-okozati összefüggés, tekintve, hogy az altalaj eredetű stabilitásvesztés eredményeként következett be a gátszakadás, ami pedig a védence magatartásától függetlenül következett be, a szakkérdésben kompetenciával bíró szakértők szerint. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése vonatkozásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság alapvető fogalmakkal, az általa ismertetett bizonyítékokkal, így a hulladékgazdálkodási szakértői vélemények tartalmával, illetőleg a Veszprémi Törvényszék által lefolytatott bizonyítás eredményeivel sincs tisztában, ezért a megismételt eljárásban megállapított tényállás teljesen megalapozatlan, az indokolása pedig okszerűtlen. Kifejtette, hogy a hulladékgazdálkodási szakértő összefoglaló véleménye szerint a
  20. Zrt. a hulladékgazdálkodás rendjére vonatkozó szabályokat maradéktalanul betartotta, a hulladék besorolása a jogszabályoknak megfelelően történt. Részletesen foglalkozott a hulladék besorolásának folyamatával, rámutatva arra, hogy a mintavétel idején a IX. kazetta is működő kazetta volt. Kifejtette továbbá, hogy nem azonos a veszélyes anyag, illetőleg a veszélyes hulladék fogalma, ezeket az elsőfokú bíróság összekeverte, így ebből következik, hogy az ítélet már emiatt is megalapozatlannak minősül. A hulladéklerakó besorolásával kapcsolatosan ugyancsak a Veszprémi Törvényszék által megállapítottakat tekintette irányadónak, rámutatva arra, hogy a besorolásról a felügyelőség döntött, melynek lehetősége lett volna C, azaz veszélyes kategóriába is sorolni a tározót. Kifejtette továbbá azt is, hogy a hulladék besorolását nem saját kompetenciájában végezte a II. r. vádlott, hanem G.G. vezérigazgató-helyettes megbízásából és felügyelete alatt képviselte a
  21. Zrt.-t. A
  22. tavaszán elvégzett IX. kazettára történő átszivattyúzással kapcsolatosan rámutatott arra, hogy abban az esetben, ha a vörösiszap tároló fogalmát helyesen értelmezzük, abba a VI.-X.-X/A. kazetta tartozik bele, aminek következtében az állapítható meg, hogy a IX. kazettára felvitt víz csak ideiglenesen lett eltérítve, amely azonban nem meríti ki a végleges megválásnak a fogalmát. Az ítélet egyébként több helyen is kiemeli, hogy a szállítóvíz nem hulladék, így nem értelmezhető, miért értékeli a bíróság a hulladékgazdálkodás megsértésének annak átszivattyúzását. A védő ezt követően írásbeli indokolásában megjelölte azon részeket, amelyek tekintetében a tényállást pontosítani indokolt. A jogi minősítés tekintetében egyetértett az ítélet indokolásában a közveszély előidézése vonatkozásában kifejtett okfejtéssel, azonban álláspontja szerint az indokolásból nem tűnik ki, hogy a védence terhére rótt szabálysértések miként alkalmasak a közveszély előidézésére. Ennek bárminemű levezetése álláspontja szerint az ítéletből teljes mértékben hiányzik, nincs kimunkálva az egyes foglalkozási szabályszegésekkel összefüggésben, hogy azok és a közveszély, mint eredmény között az ok-okozati összefüggés miként áll fenn. Álláspontja szerint az egyes foglalkozási szabályszegésekre és a konkrét vádlottakra lebontott levezetést nem pótolja az ítélet
  23. oldalán rögzített összefoglalás. Mivel a szakértők azt állapították meg, hogy a szabályszegések, valamint a gátszakadás, mint közveszély között ok-okozati összefüggés nem állapítható meg, ezért a közveszélyokozás bűncselekményének I. fordulata, az előidézés nem állapítható meg, aminek következtében az elsőfokú bíróság jogi minősítése is téves. A bűnösség, mint szubjektív tényállási elem kapcsán kifejtett bírói érvelést szintén hiányosnak tartotta, mivel nem derül ki belőle, hogy mire alapozza azt a megállapítását, hogy a vádlottak a rájuk vonatkozó foglalkozási szabályokat egyértelműen szándékosan szegték meg, miközben tudatuk átfogta, hogy magatartásuk közveszély előidézésére alkalmas lehet. Értékelése szerint erre vonatkozóan bizonyítás kiegészítésére lett volna szükség. A vádlottak katasztrófát követő magatartása, az értesítési kötelezettség elmulasztása körében az ítéletből csupán annyi derül ki, hogy a vádlotti mulasztásokat a közveszélyokozás azon fordulata szerint értékelte a bíróság, mely szerint a magatartásukkal a közveszély következményeinek enyhítését akadályozták. A védő álláspontja szerint a közveszély-okozásnak ezen III. fordulata csak és kizárólag akkor valósítható meg mulasztással, ha az elkövető a törvényben előírt kötelezettségét szegte meg, amely a jelen esetben nem állapítható meg. Emiatt viszont nem állapítható meg ezen bűncselekmény elkövetése sem. Rámutatott, hogy nem ad magyarázatot az ítélet arra sem, hogy a gondatlan elkövetést milyen indokok mentén találta megállapíthatónak, figyelemmel arra is, hogy a vádlottak a korábban részletesen kifejtettek szerint joggal voltak abban a tudatban, hogy a mentésben részvevők az anyag tulajdonságaival tisztában vannak, azt pedig személyesen észlelték, hogy a mentés megkezdődött. Kifejtette, hogy az enyhítő szakasz alkalmazására és ezáltal a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére a II. r. vádlott esetében azért nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság, mert egyrészről közvetlenül I. r. vádlott alá beosztott vezető volt, másrészről ő rendelkezett legszélesebb körű ismeretekkel a telephely működése kapcsán. Érvelése szerint az ítélet azonban figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a X. számú vörösiszaptározó nem tartozott a II. r. vádlott felügyelete alá a korábban kifejtettek szerint, így az ekörben tett megállapításai nem helytállóak az elsőfokú bíróságnak. Mindezen érvek mentén a fellebbezésének indokolásában foglaltaknak megfelelően kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, esetlegesen megváltoztatását, és az eltérő tényállás megállapítása mellett védencének felmentését. III. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet tanácsülésen történő hatályon kívül helyezését, és a Veszprémi Törvényszék új eljárásra történő utasítását indítványozta, II. r. vádlott védője által előterjesztett fellebbezésben foglaltaknak megfelelően. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a Be.
  24. §
(1)bekezdés a/ és b/ pontjai, a Be. 593. §
(2)bekezdése, valamint a Be. 606. §
(1)bekezdése, valamint a 604. §
(1)bekezdés b/ pontja alapján történő megváltoztatását indítványozta olyan módon, hogy III. r. vádlottat az ellene emelt vádpontok alól a Be. 566. §
(1)bekezdés a/ alapján mentse fel az ítélőtábla. Véleménye szerint a Veszprémi Törvényszék által lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendelkezésre álló bizonyítékokból okszerű mérlegeléssel további bizonyítási eljárás felvétele nélkül helyes tényállás és jogi következtetés állapítható meg, így a Győri Törvényszék ítéletének megalapozatlansága kiküszöbölhető. Érvelése szerint mivel a bizonyítékok alapján iratellenes, önellentmondó, következtetéseiben jogilag nem helytálló ítéletet hozott a törvényszék, így az jogszabálysértő. Ugyanazon ténybeli alapokon kiindulva ugyanis a rendelkezésre álló bizonyítékok és tényállás alapján egy hipotetikus, érthetetlen és jogi következtetésében a Veszprémi Törvényszék ítéletében foglaltaktól teljes mértékben ellentétes határozatot hozott, azonban annak indokolása nélkül, hogy milyen jogi és logikai elemzést követően jutott az iratokkal, a tanúvallomásokkal, a jogszabályokkal és a szakértői véleményekkel ellentmondó következtetésre. Rámutatott arra, hogy két szabályszegés vonatkozásában állapította meg a védence felelősségét a Győri Törvényszék, az egyik, a Na2O határérték túllépés be nem jelentése a hatóság részére. Ezzel kapcsolatban azonban arra hivatkozott, hogy az ítélet
  1. oldalán szereplő azon megállapítás, miszerint a felülvizsgálatot III. r. vádlott végezte és a módosításokat is ő eszközölte, nem helytálló. Nem elhanyagolható ennek megítélésekor ugyanis az a körülmény, hogy a
  2. évi módosítás alapját adó
  3. évi változaton az előlapon is szerepel a neve, mégpedig oly módon, hogy azt az üzemi szakemberekkel együtt, nevezetesen VIII.rendű vádlott neveval készítette el. Tényként az állapítható meg, hogy az üzemeltetési szabályzat aktualizálása
  4. szeptemberében megkezdődött, amelynek oka az akkor érvényes Egységes Környezet-használati Engedély megújítási folyamatának részeként történő felülvizsgálat szükségessége volt, azonban az októberi katasztrófa miatt ez a változás még nem lépett életbe. Az üzemeltetési szabályzat aktualizálása éppen az üzemi szakemberek vallomásai alapján került elő, amely bizonyíték arra, hogy az ilyen jellegű dokumentumok készítésénél a III. r. vádlott mindig üzemi adatszolgáltatást vett igénybe, így felelőssége a fent kifejtett okok miatt nem állapítható meg. Az ítélet
  5. oldalán található megállapításokkal kapcsolatosan a védő arra mutatott rá, hogy ezen változások külön valóban nem kerültek bejelentésre a hatóság felé, azonban ezek nem jelentős változások voltak a technológiában, továbbá a VISZ technológiát az üzembe helyezés előtt megtekintette a hatóság szakembere, illetőleg az alkalikus kondenzvíz kiváltását retúrvízzel nem tiltja az Egységes Környezethasználati Engedély. Az üzemzavaros állapot jelentési kötelezettsége pedig akkor áll fenn, ha olyan rendkívüli állapot áll elő az üzem területén, amikor környezetszennyezés következik be, ilyen helyzet pedig nem állt elő védence tevékenysége alatt. Mindezek alátámasztására idézte az EKHE
  6. pontjába foglalt rendelkezést. Hozzáfűzte, hogy a VISZ technológiáról a katasztrófát egy évvel megelőzően és nem a katasztrófát követően, tehát ténylegesen a
  7. októberi ellenőrzésen szerzett tudomást a hatóság, így ez a megállapítás sem lehet alkalmas a felelősség okozati megállapítására. A X. kazettán tárolt hányóvíz Na2O koncentráció vonatkozásában az Egységes Környezethasználati Engedély által előírt határérték túllépése, valamint a túllépés be nem jelentésével kapcsolatos szabályszegés vonatkozásában rámutatott arra, hogy egyrészt téves azon ténymegállapítása a Győri Törvényszéknek, hogy a 6 g/l koncentráció az 6.00 g/l jelent, mivel ez a matematikai kerekítés szabályainak ellentmond, amit a szakértő is megerősített. Hivatkozott arra is, hogy a timföldgyártási technológiában a lúgosságot jelentő NaOH koncentrációját minden esetben Na2O formátumban fejezik ki. A körfolyamati lúgok, így a retúrvíz lúgosságát is ún. Na2O kausztikus nátrium jellemzi. Az összes lúgosságban az ún. karbonátos nátrium is szerepel. A retúrvíz, miután nagy felülettel érintkezik a levegővel, annak CO2 tartalmától elkarbonátosodik, több mint 30 %-ban tartalmaz karbonátot, ezért nem hasonlítható össze a két koncentráció. Az EKHE előírásait elemezve kifejtette azt is, hogy téves az ítélet azon megállapítása, hogy a vörösiszap zagy az utolsó mosó után kilép a gyártási folyamatból, hiszen a vörösiszap zagyból csak a benne található vörösiszap szemcsék ülepednek ki és ténylegesen nem vesznek részt tovább a folyamatokban, a koncentrációval jellemzett folyadékfázis továbbra is a körfolyamat része. Ez nem kibocsátás, éppen ezért nincs is szabályozva szigorúan vett határértékkel. Álláspontja szerint téves az a megállapítás is, hogy a VISZ technológia bevezetése után folyamatosan nőtt a X. kazetta lúgkoncentrációja. Ezzel szemben tényként az állapítható meg, hogy a
  8. március és májusi időszakban 6,3 g/l volt a koncentráció, a VISZ technológia bevezetése után pedig 5,9 és 6,3 g/l tartományban stagnált, megállítva ezzel az évek óta tartó emelkedést. Az emelkedés pedig annak az eredménye, hogy akkor zárult be a résfal az iszaptározó körül. Ez pedig azzal járt, hogy a már nem üzemelő kazettákba leeső tiszta csapadékvíz átszivárogva a vörösiszaprétegen ellúgosodott, amely törvényszerűen megemelte a koncentrációt. Véleménye szerint - figyelemmel a Veszprémi Törvényszék ítéletében megállapítottakra is - nem volt túllépés, és ebből következően nem volt olyan körülmény vagy állapot sem, amely alapján bármit is jelentenie kellett volna védencének. E vonatkozásban ugyancsak részletesen elemezte az EKHE
  9. pontjában és a
  10. 08 pontban foglaltakat. Nem értett egyet a törvényszék azon megállapításával sem, hogy a környék lakosságának és a külső szerveknek a megtévesztése a védelmi tervekben feltüntetett adatok valótlansága révén megvalósult. Álláspontja szerint nagyságrendileg nem volt több víz a kazettában, mint azt a katasztrófamegelőzési és elhárítási terv, illetve a vízminőségvédelmi kárelhárítási terv bemutatta. A nagyságrendileg kifejezés is helytelen, mivel álláspontja szerint az összetételben nincs különbség, a hányóvíz mennyiségében pedig nem nagyságrendi, hanem mennyiségi eltérés volt. Mivel a megváltozott adatok nem épültek be a települések veszélyelhárítási terveibe, ennélfogva megtévesztés sem áll fenn. E tekintetben ismételten visszautalt a Veszprémi Törvényszék általa helyesnek ítélt tényállására. Tévesnek tartotta azon ítéleti megállapítást is, hogy a retúrvíz lúgosságát jellemző paraméter is magasabb volt, mint ahogy azt a katasztrófa megelőzési, elhárítási, illetve vízminőség-védelmi kárelhárítási terv tartalmazta. Ezen tervek ugyanis minden esetben Na2O kausztikus (ténylegesen a lúgosságot adó) koncentrációt tartalmaznak, míg a retúrvíz koncentrációja Na2O összes érték, amely tetemes mennyiségű (30 %-nál magasabb arányú) Na2Co3 anyagot is tartalmaz. Álláspontja szerint téves az a megállapítás is, hogy a Katasztrófa-megelőzési és elhárítási, illetőleg Vízminőség-védelmi kárelhárítási terv alapján készült el B.település és A.település veszélyelhárítási terve, azok időben ugyanis a
  11. évi módosítás kiadása előtt készültek. Ennélfogva semmi esetre sem az abban és a későbbi módosításokban szereplő mennyiségek alapján állapították meg a veszélyeztetett területeket. A Vízminőség-védelmi kárelhárítási terv egyébként sem került benyújtásra a települési veszélyelhárítási terveket gondozó hatósághoz, csak a jogszabályban előírt hatóságok részére kellett megküldeni. Nem tartotta elfogadhatónak a törvényszék azon megállapítását sem, hogy ha kevesebb anyag ömlött volna ki, akkor jóval kisebb károk keletkeztek volna. Véleményének alátámasztásaként a Veszprémi Törvényszéknek a szakértői vélemény összefoglalására, valamint szakértő 9 eseti szakértő véleményére hivatkozott. Tévesnek ítélte a védő a törvényszék azon megállapítását is, hogy a lúgosság legalább másfélszeres mértéke is a katasztrófa meghatározó körülménye lett, mert a tervekben írt lúgosságú áradat kisebb természeti károkat okozott volna, illetve az emberi sérülések is kisebb nagyságrendűek lettek volna. A védő álláspontja szerint a bíróság ítéletét hipotézisre, téves adatokra nem alapíthatja, a kisebb lúgosság esetén kialakuló sérülések mértékével, a természeti károkkal kapcsolatos adatok, vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, és nem is lehet szakértői bizonyossággal megállapítani, hogy ezek hogyan alakultak volna eltérő lúgosság és folyadékmennyiség mellett. Ennek alapján jogszabálysértő a Győri Törvényszék ítélete, mivel bizonyítatlan, csupán a bíróság feltételezésén alapuló hipotézist vonja oksági láncolatba, és állítja felelőssége alapjává a III. r. vádlott terhére rótt mulasztást. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon megállapításával sem, hogy a kazettán lévő tényleges vízmennyiség, illetőleg a tényleges lúgosság ismeretében a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, illetőleg a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Polgári Védelmi Kirendeltsége nem feltétlenül hagyta volna a terveket jóvá. Idézve az ezzel kapcsolatos tanúvallomásokat, összességében arra az álláspontra jutott, hogy a tanúk által elmondottak megkérdőjelezik azt, hogy a katasztrófa előtt ugyanazt tették volna-e a tanúk, mint amit már a katasztrófa ismeretében állítanak, és mennyiben lehet ezen kijelentéseket bizonyító erejűnek elfogadni. A hulladékgazdálkodás rendjének megsértése körében kifejtette, hogy a Győri Törvényszék három csoportba sorolta a kötelességszegést megvalósító magatartási formákat. A vörösiszap nem megfelelő besorolása, az engedélytől eltérő hulladékgazdálkodási tevékenység és az engedélyben foglaltak túllépése. Az ítéletben a III. r. vádlott bűnösségét a törvényszék azzal indokolta, hogy azért felelős, mert laboratóriumi és környezetvédelmi vezetőként feladata volt a szakterületére vonatkozó törvények, jogszabályok, belső szabályzatok betartása, betartatása és végrehajtása. Az ítélet önmagában is ellentmondásos a védő álláspontja szerint, hiszen sem a besorolás, sem az engedélynek az átszivattyúzás formájában megvalósuló megszegése nem a III. r. felelőssége, mivel az a munkakörébe sem tartozott. Rámutatott továbbá arra is, hogy a vörösiszap besorolásakor a III. r. vádlott még nem volt környezetvédelmi vezető. Emiatt az ítéletet hiányosnak ítélte, amiből következik véleménye szerint az is, hogy a jogi következtetés és az oksági kapcsolat megállapítása sem helytálló, mivel pontosan nincs meghatározva, hogy mit mulaszto

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.