Bf.298/2019/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont,

(4)bekezdés a) pont], és ezért a vádlottat - mint visszaesőt - 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, egyben megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Megszüntette a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.VIII.23.258/2013/

1. számú ítéletében kiszabott szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot, továbbá elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.31.606/2015/
2. számú ítéletében kiszabott 2 év börtönbüntetés végrehajtását. A lefoglalás megszüntetése mellett a bűnjelként kezelt adathordozónak az iratok között történő kezeléséről, míg az OTP Bank Nyrt. bankszámláján zárolt 147.902,- forint Sz.S. részére való kiadásról rendelkezett. Az eljárás során előterjesztett polgári jogi igények érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította, továbbá rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. Az ítélet ellen - amelyet az ügyészség tudomásul vett - a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést. A védő a fellebbezése részletes indokolásában kifejtette, hogy védence a tényállásban rögzített [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] cselekményt nem követte el, mivel nem bűncselekményből származó pénz leplezése céljából nyitotta meg a bankszámlát, illetve vette fel a pénzösszegeket. Naivitása, alacsony iskolázottsága és alkoholos befolyásoltsága folytán elhitte az ismeretlen személynek, hogy az a tartozása miatt az OTP Bank Nyrt.-nél nem nyithat bankszámlát, amelyre a családja és az ismerősei fognak pénzt utalni. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen következtetett a tudattartalomra, ugyanis a vádlott még a körülményekből sem ismerhette fel, hogy a pénzösszegek bűncselekményből származnak. Ezen túlmenően is csak részben tett eleget indokolási kötelezettségének a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása vonatkozásában. Az ítélet azt sem tartalmazza, hogy a kár egy része megtérült a 147.902,- forintnak Sz.S. részére történő kiadásával. A védő jogi érvelése szerint gondatlan elkövetés esetén az üzletszerűség mint minősítő körülmény nem állapítható meg. Sérelmezte továbbá azt, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során nem értékelte a vádlott javára az alacsony iskolázottságát, a romló egészségi állapotát, a rendszeres munkavégzését, a kár részbeni megtérülését, az időmúlást, valamint a büntetőeljárásnak - a vádirati tényállás és minősítés többszöri módosítására visszavezethető - elhúzódását. A védő fellebbezése céljaként elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a vádlottnak bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában történő felmentésére, harmadlagosan a jelentős időmúlás miatt a büntetés enyhítésére tett indítványt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a büntetőügy irataival együtt megküldött BF.720/2019/
3. számú átiratában alaptalannak minősítette a vádlott javára bejelentett fellebbezéseket. Észrevételként fogalmazta meg, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv nem egyértelműen jelzi az eljárás formáját, ugyanis a fejrész tárgyalást tartalmaz, viszont a jegyzőkönyv második oldalán az elsőfokú bíróság „az előkészítő ülés folytatását" rögzítette. Az ügyészség indítványt tett a büntetés mértékére, de a vádlott a bűnösségét nem ismerte el, így az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy a tárgyalást nyomban kitűzte. Ennek ellenére az ítélet bevezető részéből mellőzni kell az előkészítő ülésre történt utalást. Az átirat szerint a tényállás megalapozott, azonban az indokolás személyi része kiegészítendő a vádlott újabb elítélésével és az ellene indult két büntetőeljárással. A fellebbviteli ügyészség nem értett egyet azzal, hogy az elsőfokú bíróság ne indokolta volna kellő részletességgel a tudattartalommal kapcsolatos következtetését, amely tekintetében a vádlott védekezését az elmeorvos-szakértői vélemény sem támasztotta alá. Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a jogi minősítés is csak annyiban szorul pontosításra, hogy a cselekmény folytatólagosan elkövetett. Indítványozta ezért, hogy az ítélőtábla a tényállás személyi részét egészítse ki, a cselekményt minősítse folytatólagosan elkövetettnek, továbbá mellőzze az előkészítő ülésre utalást. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezésének írásban is benyújtott indokait fenntartotta, és ismertette annak lényegét. A fellebbezések részben alaposak. Az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
5. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A védő fellebbezése a bűnösség megállapítását is támadta, ezért az ítélet korlátozott felülbírálatának nem volt helye [Be. 583. §

(3)bekezdés, 590. §

(3)bekezdés]. Ennek megfelelően, a másodfokú felülbírálat kiterjedt az eljárási szabályok megtartásának, az ítélet megalapozottságának, a bűnösség megállapításának, a bűncselekmény minősítésének és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseknek, valamint az indokolás helyességének vizsgálatára is [Be. 590. §

(2)bekezdés]. Az ügyiratok tartalmából megállapíthatóan az elsőfokú eljárásban nem történt olyan eljárási szabálysértés, amely a Be. 607. §

(1)bekezdése vagy a 608. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését indokolná. Az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett indokolási kötelezettségének is, így a Be. 609. §

(2)bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés sem állapítható meg. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolásának személyi részét - az iratok tartalma és a vádlott által a nyilvános ülésen előadottak alapján - helyesbítette, illetőleg kiegészítette. A vádlott az általános iskola nyolc osztályát kisegítő iskolában végezte el, jelenleg a büntetésvégrehajtási intézetben gyógyszeres kezelésben részesül alkoholelvonási tünetei miatt. Az előéleti adatok között a Pesti Központi Kerületi Bíróság - végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó - ítéletének száma helyesen 12.B.31.606/2015/

1. A jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény elkövetését követően a vádlottat a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
2. augusztus 26-án jogerős 38.Bpk.90.278/2019/
3. számú határozatával a
4. október 10-én elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége miatt 200 óra közérdekű munkára, ugyanez a bíróság a
5. november 18-án jogerős 8.B.424/2019/
6. számú ítéletével (másodfokú határozat száma: 32.Bf.9169/2019/11.) a
7. november 29-én elkövetett lopás vétsége miatt 312 óra közérdekű munkára ítélte. Az ítélőtábla a tényállásból a Be.
8. §

(1)bekezdés a) pontja alapján mellőzi „A vádlottat nem érdekelte, hogy számára…" kezdetű bekezdést (ítélet

1. oldal második bekezdés), mivel abban túlnyomórészt a bizonyítékok értékelése körébe tartozó megállapítások szerepelnek. E bekezdés helyébe azt a mondatot illeszti, hogy „A vádlott elfogadta az ismeretlen férfi ajánlatát.". A vádlotti tudattartalomra vonatkozó megállapítás összegzését áthelyezi a tényállásnak a konkrét pénzösszegek felvétele előtt rögzített, „a vádlott
2. április
3. napja és
4. május
5. napja közötti időben…" kezdetű bekezdésébe (ítélet
6. oldal utolsó bekezdés) az alábbiak szerint: „Tudva arról, hogy a pénzösszegek bűncselekményből származnak, a vádlott
7. április
8. napja és
9. május
10. napja közötti időben különböző budapesti bankfiókokban, illetve ATM automatákon keresztül a 11773085-00456432 számú bankszámláról az alábbiak szerint vett fel pénzösszegeket:". E pontosításokkal a tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetésektől mentes, így az a Be.
11. §

(3)bekezdése alapján irányadó volt az ítélet felülbírálata során. Az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítás során beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte, majd kellő részletességű és logikai hibáktól mentes indokát adta annak, hogy a vádlott védekezését miért vetette el. A bankszámla nyitására, az alapbűncselekmény sértettjei által az egyes pénzösszegeknek a vádlotti bankszámlára történő átutalására, illetve azok felvételére vonatkozó történeti tények megállapítása nem igényelt mérlegelést. E körben a tényállást - a vádlott ténybeli beismerő vallomása mellett - a tanúvallomások és az okirati bizonyítékok (az OTP Bank Nyrt. által szolgáltatott iratok) maradéktalanul alátámasztották. A bankszámlanyitás körülményeiből, a pénzfelvételek gyakoriságából és a pénzösszegek nagyságából okszerűen vonható le az a következtetés, miszerint a vádlott tisztában volt azzal, hogy a bankszámlájára bűncselekményből származó pénzek érkeznek. Számára sem volt kétséges, hogy ilyen jellegű, nagyfokú bizalmat feltételező segítséget legfeljebb az ismerősöktől, családtagoktól szoktak kérni, és nem egy ismeretlen, hajléktalansága miatt nehezebben elérhető, illetve leinformálható személytől. Abból a körülményből, hogy a vádlott sem törekedett arra, hogy a megbízója személyét alaposabban megismerje, illetve az ismeretlen férfi - az élelmiszeren kívül - a legálisan nem birtokolható kábítószert kínált számára ellenszolgáltatásként, ugyancsak az következik, hogy a vádlott tisztában volt a segítség mibenlétével, a pénzösszegek bűncselekményből származó eredetével. A naivitása, az alacsony iskolázottsága és alkoholos befolyásoltsága nem akadályozták a vádlottat abban, hogy a bankszámlaszerződés megkötése során a bankban eljárjon, azt követően különböző bankfiókokban vagy ATM készülékekből pénzt vegyen fel, erre figyelemmel sem fogadhatók el - a [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] tudattartalomra vonatkozó megállapítások cáfolataként megfogalmazott - védelmi érvek. Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A védő fellebbezése részletes indokolásában lényegében az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, amely megalapozott tényállásnál eredményre nem vezethetett. Az ítélőtábla a bűncselekmény jogi minősítése kapcsán osztotta a fellebbviteli ügyészség álláspontját. Figyelemmel arra, hogy a vádlott azonos akaratelhatározásból, több alkalommal, rövid időközönként több alapbűncselekményből származó dologgal kapcsolatban - annak eredetének elleplezése céljából - végzett pénzügyi tevékenységet, a folytatólagosság Btk. 6. §

(2)bekezdésében írt valamennyi törvényi feltétele megvalósult. Ezért a cselekmény folytatólagosan elkövetettnek minősül. Egyebekben a jogi minősítés megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg minősítő körülményként az üzletszerű elkövetést, a vádlott a bűncselekmény részcselekményeinek megvalósításával rendszeres haszonszerzésre törekedett. Az elsőfokú bíróságnak a cselekmény minősítése körében tett megállapításai (ítélet

1. oldal kilencedik bekezdés), így annyiban szorulnak helyesbítésre, hogy a vádlott esetében valóban nem jöhet szóba a gondatlan elkövetés, ugyanis a pénz „bűnös" eredetét felismerte, a kérés gyanús körülményeiből tudta, hogy a pénzátutalások mögött bűncselekmény van. A büntetés kiszabása során figyelembe vett bűnösségi tényezők helyesbítésre, illetőleg kiegészítésre szorulnak. A bűnösség elismerése hiányában nem értékelhető a vádlott javára a ténybeli beismerés. Az ügy tárgyát nem vagyon elleni bűncselekmény képezte, ennek ellenére kisebb nyomatékkal enyhítő körülményként vehető figyelembe az, hogy a pénzösszeg lefoglalása, majd annak - az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezése szerint történő - kiadása folytán az alapbűncselekmény egyik sértettjének kára meg fog térülni. Viszont a minősítés megváltoztatása eredményeként súlyosító körülmény a folytatólagos elkövetés is. Az ítélőtábla nem értett egyet a védelem érvelésével a tekintetben, hogy a büntetés kiszabásakor enyhítő tényezőként kellett volna értékelni az időmúlást és a büntetőeljárás elhúzódását. A bűncselekmény elkövetésétől a jogerős határozat kihirdetéséig eltelt közel 3 év 10 hónap az ítélkezési gyakorlat szerint - figyelemmel a két évtől nyolc évig terjedő büntetési tételre is - az enyhébb büntetés irányába ható időmúlásnak nem tekinthető. Másrészt az eljárás elhúzódása elsődlegesen a vádlott magatartására volt visszavezethető, ugyanis vele szemben a felkutatása és az eljárási cselekményeken való jelenlétének biztosítása érdekében többször kellett elfogatóparancsot kibocsátani. A vádlott javára az sem értékelhető, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben gyógyszeres kezelésben részesül alkoholelvonási tünetei miatt, az egészségi állapotának - a védelem által hivatkozott romlását alátámasztó orvosi dokumentáció nem áll rendelkezésre. Ugyancsak nem vehető figyelembe enyhítő körülményként az, hogy a vádlott a kényszerintézkedés elrendelése előtt alkalmi munkákból biztosította megélhetését. Kétségtelen, hogy a vádlott társadalomra veszélyessége fokozott a kedvezőtlen előélete miatt (többszörösen büntetett, a cselekményét visszaesőként, feltételes szabadság hatálya és felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt valósította meg). Ugyanakkor a bűncselekmény konkrét tárgyi súlya értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alapbűncselekmény elkövetője (vagy az abban közreműködő személy) a vádlott egzisztenciálisan kiszolgáltatott helyzetét, kábítószerrel kapcsolatos szükségleit használta ki, amikor rábírta őt a pénzmosás elkövetésére. Az alapbűncselekmény morálisan is elítélendő jellege (munkát keresők megkárosítása) nem róható a vádlott terhére, nincs ugyanis olyan adat, amely szerint erről tudomása lett volna. A bűnösségi körülmények számát és nyomatékát, a bűncselekmény tárgy súlyát és a pénzmosással érintett pénz összegszerűségét együttesen értékelve, az ítélőtábla a szabadságvesztés négy évben megállapított tartamát súlyosnak találta, így azt két év nyolc hónapra mérsékelte. A szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] közügyekben való részvételre, ezért azok gyakorlásától el kellett tiltani. A mellékbüntetés mértéke is megfelelő, annak mérséklése - a szabadságvesztés tartamának enyhítése ellenére - nem volt indokolt. Az elsőfokú bíróság a feltételes szabadság hatálya és a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt vádlott esetében törvényesen állapította meg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizártságát, illetőleg rendelkezett a feltételes szabadság megszüntetéséről és a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről. Törvényesek a lefoglalt adathordozóról és pénzösszegről, a polgári jogi igények érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről szóló ítéleti rendelkezések is. Ezért az ítélőtábla - a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen - a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a bűncselekmény jogi minősítésére és a szabadságvesztés tartamára vonatkozó rendelkezés tekintetében megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. A Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdéseiben foglaltak alapján a kiszabott szabadságvesztésbe az elsőfokú ítélet kihirdetése óta letartóztatásban töltött időt be kellett számítani. Az elsőfokú bíróság tárgyaláson hirdette ki az ítéletét, így annak bevezető részéből mellőzni kellett az előkészítő ülésre utalást. Az ítélőtábla a Be. 613. §

(2)bekezdés alapján mentesítette a vádlottat a másodfokú eljárásban - a kirendelt védő jelenléti és felkészülési díjával, valamint költségével - felmerült bűnügyi költség viselése alól, mivel a javára előterjesztett fellebbezés részben eredményre vezetett. Az ítélőtábla határozata ellen a fellebbezést a Be. 615. §

(1)bekezdése zárja ki. ,

1. március
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró Dr. Halász Etelka s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. október
4. napján kihirdetett 28.B.37/2019/
5. számú ítélete - a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.298/2019/
6. számú határozata folytán -
7. március
8. napján jogerős. Budapest,
9. március
10. . Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke