Kbf.15/2020/15 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontjába ütköző, és a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértésének bűntettében, ezért 160 napi tétel, napi tételenként 1.000,-Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 16 havi részletfizetést engedélyezett. A pénzbüntetés, illetve egy havi részlet meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 26.660,-Ft bűnügyi költség megfizetésére. 2) A tárgyaláson jelen lévő katonai ügyész a kihirdetett elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője a nyilatkozattételre egyaránt három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn, majd a törvényes határidőn belül mindketten fellebbezést jelentettek be: a vádlott felmentés, a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. 3) A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.85/2020/

1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének történeti tényállását a bűnügyi iratok tartalma (P. P. volt rendőr őrmester beszámoltató lapja) alapján pontosítsa, valamint a büntetéskiszabási körülményeket egészítse ki, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A másodfokú ügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A releváns bizonyítékokat megvizsgálta, azokat megfelelően értékelte, és mérlegeléssel állapított meg tényállást. Álláspontja szerint azonban a történeti tényállás részben megalapozatlan, mert a nyomozati iratok között elfekvő beszámoltató lap tanúsága szerint P.P. volt rendőr őrmester az elkövetés időpontjában,
2. január 4-én 06.25 órakor szolgálatban volt, ezzel kérte pontosítani a megállapított tényállást. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség hivatkozott arra is, hogy a katonai tanács indokolási kötelezettségének eleget tett és okszerű következtetést vont a vádlott bűnösségére, továbbá helyes a cselekmény jogi minősítése is. Érvelése szerint a felmentésre irányuló védelmi fellebbezések lényegében a bizonyítékok újraértékelésére irányulnak, így eredményre nem vezethetnek. A másodfokú ügyészség további súlyosító körülményként indítványozta figyelembe venni, hogy a vádlott tekintélysértő magatartását, dehonesztáló kifejezését kettőnél több rendőrtársa jelenlétében fejtette ki. Utalt arra, hogy a kiszabott pénzbüntetés napi tételszáma tükrözi a katonai bűntett valós tárgyi súlyát, míg az egy napi tételnek megfelelő összeg méltányos. Kifejtette azt is, hogy a büntetési célok maradéktalan eléréséhez indokolt lett volna katonai mellékbüntetés alkalmazása is, melynek kiszabására azonban a súlyosítási tilalom miatt nem kerülhet sor, ugyanakkor erre is figyelemmel az enyhítésre irányuló másodlagos védői indítvány sem foghat helyt. 4) A védő a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Ebben a védence felmentése érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor megállapította, hogy a sérelmezett kifejezés a vádlottól származott, amennyiben az egyáltalán elhangzott. Hivatkozott arra is, hogy a „csicska" kifejezés a katonai szlengben alárendeltet (tisztiszolgát, rangjelzést) jelent, negatív tartalom nélkül. Utalt arra, hogy P.P. volt próbaidős rendőr őrmesternek - mivel maga sem tartotta be az előírt szabályokat - a szolgálati tekintélye nem sérült és nem is sérülhetett. Érvelt azzal is, hogy a vádlott büntetése nem lehet magasabb, mint annak a személynek, aki őt tettleg bántalmazta. Ezért arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elsődlegesen a vádlottat mentse fel az ellene emelt vád alól, mert álláspontja szerint amennyiben megállapítható, hogy a vádlott ilyen kifejezést használt, ezzel P.P. volt próbaidős őrmester szolgálati tekintélyét nem sértette. Másodlagosan pedig - a belső arányosságra és az eset összes körülményeire figyelemmel - megrovás intézkedés alkalmazását kérte. 5) A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az ügyben nyilvános ülést tűzött ki, majd a 74/
3. (III.31.) Korm. rendelet 82.§

(2)bekezdése alapján tanácsülésre tért át. A jogosultak nem kérték ezt követően nyilvános ülés tartását. 6) A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. A fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljes körű. A másodfokú bíróság tehát az elsőfokú ítéletet a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 82. §

(2)bekezdése és a Be. 598. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta felül. 7) A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Az elsőbíróság az előkészítő ülés menetére vonatkozó, a Be. 502. §-ban rögzített eljárási szabályokat kifogástalanul betartotta. A Be. 499. §

(2)bekezdésének megfelelően a vádirat kézbesítésétől számított három hónapon belül megtartotta az előkészítő ülést. Az előkészítő ülésen elhangzott figyelmeztetések mindenben megfeleltek a Be. 502. §

(3)bekezdésében rögzítetteknek. Helyesen, a Be. 503. §

(1)bekezdése alapján járt el, amikor az előkészítő ülésen a bűnösségét tagadó vádlott nyilatkozatára figyelemmel a vádról tárgyaláson határozott. Törvényesen járt el akkor is, amikor D.T. rendőr őrmester korábbi vallomását, akinek a tárgyaláson történő kihallgatását nem tartotta szükségesnek, a Be. 527. §

(2)bekezdés a) pontja alapján felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé. 8) Az elsőfokú katonai tanács az ügyfelderítési kötelezettségét széles körben teljesítette. 9) Kihallgatta a vádlottat, aki nem tett vallomást, ezért a Be. 525.§

(1)bekezdése alapján törvényesen ismertette a nyomozati vallomását, amelyben a bűnösségét tagadta. 10) Az elsőfokú katonai tanács nagyszámú tanút hallgatott ki, így Sz.J.M. (tanú1.)-t, V.K. (tanú2)-t, N.T. (tanú3.)-t, B.I. (tanú4)-t, L.Á. (tanú5)-t, D.A. (tanú6)-t, V.R. (tanú7)-t, K.P. (tanú8)-t. 11) Az elsőfokú katonai tanács ezen túlmenően hiánytalanul ismertette a releváns okirati bizonyítékokat, különösen P.P. volt próbaidős rendőr őrmester vallomását, az esettel kapcsolatban keletkezett rendőri jelentéseket, valamint a szolgálatteljesítéssel kapcsolatos iratokat, szembesítési jegyzőkönyvet. 12) Az elsőfokú katonai tanács tehát az ügyben a releváns bizonyítékokat vizsgálat tárgyává tette, azokat egyenként és összességükben is értékelte. Indokolási kötelezettségének is kellő terjedelemben, a logika szabályainak megfelelően eleget tett. Bizonyíték-értékelő tevékenységéről az ítélet 2. oldal utolsó bekezdésétől az 5. oldal első bekezdéséig adott számot. Logikus és meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a vádlott érdemi védekezését mely bizonyítékok mérlegelését követően és miért nem fogadta el és ez alapján miért állapított meg ítélete 2. oldal ötödik bekezdésétől a hetedik bekezdéséig terhelő történeti tényállást. 13) A másodfokú katonai tanács egytértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a tényállás pontosítására irányuló indítványával. Ezért az ítélőtábla katonai tanácsa a Be. 593.§

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az ügyiratok tartalma alapján a történeti tényállás első mondatát azzal egészíti ki, hogy: P.P. próbaidős rendőr őrmestert „

1. január
2. napján 18.30 óra és
3. január 4-én 06.30 óra közötti időszakban 12 órás járőrszolgálatba",
4. január
5. napján 06.30 és 20.00 óra közötti időszakban túlszolgálatba vezényelték. 14) Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, pontosított tényállás már megalapozott, mindenben mentes a Be. 592.§

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a másodfokú katonai tanács felülbírálata alapjául elfogadta. 15) A vádlott és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés nem alapos. 16) A Be. 591. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. 17) A vádlott és védője fellebbezésükben új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában ténylegesen nem hivatkozott egyetlen nevesített megalapozatlansági okra sem. Miután az elsőfokú katonai tanács ítélete a pontosítással megalapozott, azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta, a másodfokú katonai tanács nem látott lehetőséget eltérő tényállás megállapítására. Mivel a fellebbezések az elsőfokú bíróság okszerű mérlegelő tevékenységét támadták, a Be. 591. §

(1)bekezdésében és a Be. 593. §

(2)bekezdésében meghatározott felülmérlegelés tilalmára figyelemmel azok eredményre nem vezethettek. 18) Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... vádlott bűnösségét a Btk. 447. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző, és a

(2)bekezdés szerint minősülő szolgálati tekintély megsértésének bűntettében állapította meg. 19) A katonai tanács ítélete

1. oldalának negyedik bekezdésétől az oldal aljáig kellő részletességgel, lényegében a kialakult bírói gyakorlatra hivatkozva fejtette ki a jogi minősítéssel kapcsolatos álláspontját. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa egyetértett az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal. Hangsúlyozza a másodfokú katonai tanács, hogy a fegyveres testületek szabályzatai részletesen meghatározzák a katonai udvariasság szabályait, a testületek tagjainak egymásközti tiszteletadási kötelezettségét, még a megszólítás formáit is. A szabályzat előírásainak feltűnő figyelmen kívül hagyása sértheti a szolgálati tekintélyt. Jelen ügyben a vádlott akkor, amikor P.P.-t „lecsicskázta", a próbaidős rendőr őrmester alsóbbrendűségét hangsúlyozta, ezáltal emberi méltóságában több kolléga előtt megalázta őt. A szövegösszefüggés is („Tudd már a helyedet…") is a vádlott ezen szándékára utal. Megjegyzi a másodfokú bíróság azt is, hogy e függelemsértő katonai bűncselekmény jogi tárgya kettős: a szolgálat rendje és szolgálati felsőbbség (szolgálatban lévő feljebbvaló, őr vagy szolgálati közeg) emberi méltóságának védelme. Ezért helyesen foglalt állást az elsőfokú katonai tanács a tekintetben is, hogy a vádlott azzal a magatartásával, hogy több rendőrkolléga előtt a szolgálatát teljesítő P.P. a próbaidős rendőr őrmesternek azt mondta, hogy: „Tudd már a helyedet, te kis csicska!", megvalósította a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő függelemsértő katonai bűntett minősített esetének törvényi tényállási elemeit. 20) A védő enyhítést célzó fellebbezése nem alapos. 21) A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülményeket. A másodfokú katonai tanács az enyhítő körülményeket a további időmúlással, a súlyosító körülményeket pedig azzal egészíti ki, hogy a vádlott tekintélysértő kijelentését kettőnél több rendőrtársa jelenlétében valósította meg. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor ... vádlottal szemben a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett miatt a Btk. 33.§

(4)bekezdésének alkalmazásával a rendelkező részben írt pénzbüntetést szabta ki. A Btk. 50. §

(1)bekezdése alapján a pénzbüntetés napi tételszámát a bűncselekmény tárgyi súlyára, míg egy napi tétel törvényi minimumban meghatározott összegét az elkövető vagyoni, jövedelmi és személyi viszonyaira figyelemmel határozta meg. Méltányosan járt el akkor is, amikor - a vádlott személyi körülményeire és jövedelmi viszonyaira tekintettel - a 160.000,- forint pénzbüntetés megfizetésére a Btk. 50.§

(4)bekezdése alapján 4 havi részletfizetést engedélyezett. A Btk. 51.§

(1)bekezdése alapján törvényesen rendelkezett a pénzbüntetés, illetve egyhavi részlet meg nem fizetése esetére a pénzbüntetés, vagy annak meg nem fizetett része szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. A fellebbviteli katonai tanács álláspontja szerint a Btk. 79.§-ában írt büntetési célok eléréséhez a pénzbüntetés kiszabása szükséges, megrovás intézkedés alkalmazására nem látott törvényes lehetőséget, arra a parancsnoki véleményre is figyelemmel, miszerint a vádlott megítélését hátrányosan befolyásolta esetenkénti kritikus vélemény nyilvánítása, különösen az azonos végzettségű, hozzá képest időben később felszerelt kollégáival szemben. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a rendőrtársaihoz való hozzáállása miatt - különösen az egyéni visszatartás körében megjeleníthető katonai nevelő hatás kiváltásához - a vádlottal szemben indokolt lett volna a Btk.140.§

(1a)bekezdése szerinti katonai mellékbüntetés alkalmazása is, amelynek kiszabására azonban a Be. 595.§

(4)bekezdése szerinti súlyosítási tilalom miatt a fellebbviteli eljárásban nem kerülhetett sor. 22) A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - teljes egészében helybenhagyta. 23) A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 605. §

(1)és

(4)bekezdésén, valamint a 74/2020. Korm.rendelet 82.§

(2)bekezdésén alapszik. ,

1. június
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke . Szabó Éva hb. ezredes sk. előadó bíró . Belovai Henriette hb. százados sk. bíró 24) A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. ,
3. június
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: