Gf.40630/2019/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdése szerinti késedelmi kamata, továbbá perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete indokolásában előadta, hogy az alperes jogelődje (korábbi nevén Nemzetgazdasági Minisztérium) Nemzeti Fejlesztési Ügynöksége, mint támogató képviseletében eljáró DARFÜ Nonprofit Kft.-vel

1. november 25-én támogatási szerződést (a továbbiakban: TSZ) kötött „Turisztikai Szolgáltatások a B. Rendezvényközpontban" tárgyú projekt tekintetében. A projekt összköltsége 71.250.000 forint volt, amelyből a támogatási szerződés (a továbbiakban: TSZ) 4.
2. pontja alapján 49.875.000 forint támogatást nyújtott részére az alperes jogelődje. Az alperes
3. november
4. napján kelt szerződéstől elálló nyilatkozatát jogszerűtlennek tartotta. Vitatta, hogy a támogatás kedvezményezettjeként olyan cselekményt vagy mulasztást valósított volna meg, amellyel a támogatást jogszabályellenesen vagy nem rendeltetésszerűen használta fel. Álláspontja szerint a támogatás jogszerű, szabályszerű és rendeltetésszerű felhasználását az alperesi jogelőd részéről eljáró DARFÜ is megállapította. Vitatta azt az alperesi állítást is, hogy a támogatási pályázat benyújtásakor vagy a támogatási szerződés aláírásakor ne rendelkezett volna a támogatáshoz szükséges kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: KKV) minőséggel. Hivatkozott arra, hogy az alperes az elállási nyilatkozatában nem adta világosan magyarázatát annak, hogy miért vitatja a felperes KKV státuszát. [2] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Érdemi védekezésében előadta, hogy a támogatási szerződéstől történő elállása jogszerű volt, hivatkozott arra, hogy az Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF)
5. pontjában rögzítésre került, hogy a kedvezményezett a szerződés aláírásával kötelezettséget vállal arra, hogy a támogatás felhasználásának, illetve a projekt megvalósulásának ellenőrzését minden olyan szervezet, hatóság és egyéb személy részére lehetővé teszi, amelyeket erre a jogszabály feljogosít. Hivatkozott továbbá az ÁSZF
6. pontjában foglaltakra, mely szerint a kedvezményezett köteles a projekt dokumentumainak nyilvántartását és őrzését biztosítani és azt a jogszabályokban meghatározott szervek, hatóságok, illetve egyéb személyek részére hozzáférhetővé tenni. A kedvezményezett a projekttel kapcsolatban minden dokumentumot elkülönítetten tart nyilván, és legalább
7. december
8. napjáig megőrzi. Állította, hogy a felperes nem felelt meg a KKV státusznak, amely minőségnek a teljes megvalósítás és fenntartási időszak alatt is meg kellett felelnie. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 58.604.486 forintot, valamint ezen összegnek
9. december
10. napjától a kifizetés napjáig esedékes, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értékével megegyező mértékű kamatát, továbbá 3.341.500 forint perköltséget fizessen meg. Megállapította, hogy a 2.500.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli. [4] Határozata indokolásában tényként állapította meg, hogy az alperes jogelődje és a felperes mint kedvezményezett között
11. november
12. napján DA......29 azonosító számú támogatási szerződés jött létre „Turisztikai Szolgáltatások a B. Rendezvényközpontban" tárgyú projekt (a továbbiakban: projekt) elszámolható költségeinek az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és hazai központi költségvetési előirányzatból vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozására. A projekt összköltsége 71.250.000 forint volt. Az alperes jogelődje a támogatási szerződés alapján 49.875.000 forint támogatást nyújtott a támogatási szerződés 4.
13. pontjában rögzítettek szerint a felperes részére. A támogatási szerződés 7.
14. pontja értelmében a szerződés
15. december
16. napján, vagy a záró projekt fenntartási jelentés elfogadásának napját követő nappal (a kettő közül a korábbi dátum) hatályát veszti. A záróprojekt fenntartási jelentés elfogadásának napja
17. október
18. volt. Az alperes
19. november 21-én kelt szabálytalanság megállapítása tárgyú felpereshez intézett NGM/37601/2/2016 iktatószámú levelében az ÁSZF 7.
20. pontja és 7.
21. pontja alapján elállt a támogatási szerződéstől és egyben felszólította a felperest a projekt terhére szabálytalanul elszámolt 49.875.000 forint támogatás kamatokkal növelt összegben történő visszafizetésére. Az elállást tartalmazó nyilatkozata indokolásul előadta, hogy szabálytalansági eljárás mellőzésével szabálytalanságot állapított meg, figyelemmel arra, hogy a
22. július
23. napján kelt ARES

(2016)3340404 hivatkozási számú ellenőrzési jelentésben az Európai Bizottság Regionális Főigazgatósága a projekt kapcsán szabálytalanságot állapított meg, tekintettel arra, hogy a felperes megsértette a Pályázati Felhívás B) pontjában (pályázók köre) foglaltakat, mely szerint kizárólag mikro-, kis- és középvállalkozások részesülhetnek támogatásban az ott meghatározottak szerint. A felperes az alperes döntése ellen jogorvoslati kérelmet terjesztett elő. A Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős helyettes államtitkára a 2017. február 6. napján kelt JHAT-JF/38/2

(2017)iktatószámú határozatban helybenhagyta az alperes döntését. A NAV Csongrád Megyei Adó- és Vámigazgatósága a

1. november
2. napján kelt levelében felszólította a felperest 58.604.486 forint adók módjára behajtandó köztartozás beszedése érdekében az összegnek
3. december
4. napjáig történő megfizetésére. A felperes ezt
5. december
6. napján a NAV letéti számlájára teljesítette. [5] Az elsőfokú bíróság a
7. november
8. napján kelt 25.G.44.372/2017/30-I. számú ítéletében 58.604.486 forint, valamint ezen összegnek
9. december
10. napjától a kifizetés napjáig esedékes, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értékével megegyező mértékű kamata és 3.913.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. [6] Az alperesi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla
11. március
12. napján kelt 20.Gf.40.005/2019/6-II. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. [7] A megismételt eljárás során a felperes a keresetét változatlanul fenntartotta. [8] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában kiemelte, hogy a megismételt eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes elállása a támogatási szerződéstől jogszerű volt-e. Az alperes a támogatási szerződéstől történő elállást tartalmazó nyilatkozat indokolásában rögzítette, hogy a felperes megsértette a Pályázati Felhívás B) pontjában foglaltakat, mely szerint mikro-, kis- és középvállalkozások pályázhatnak. Erre tekintettel azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a pályázat benyújtásakor és a támogatási szerződés megkötésének az időpontjában megfelelt-e a KKV feltételrendszerének. A felperes pályázata
13. június 2-án került belfogadásra, a támogatási szerződést
14. november 25-én kötötték meg. Az időpontokra figyelemmel vizsgálta, hogy
15. év tekintetében a felperes megfelelt-e a KKV minősítésnek. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló
16. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv. tv.)
17. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában foglaltak, továbbá a 800/2008/EK Rendelet (a továbbiakban: EK Rendelet) I. számú Melléklet 3. cikk

(3)bekezdésének a) pontja alapján vizsgálta a felperesi társaság személyi struktúráját. Megállapította, hogy a felperesnek egyszemélyben

1. évet tekintve tagja volt a L....-T I. Ltd., erre figyelemmel a L....-T I. Ltd. kapcsolódó vállalkozása volt 2010-ben a felperesnek. Vizsgálnia kellett ezért, hogy a L....-T I. Ltd.-nek voltak-e további kapcsolódó vállalkozásai ebben az évben. A cégjegyzéki adatok alapján megállapította, hogy a L....T I. Ltd. a Zrt.1..-nek
2. évben részvényese volt. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a L....-T I. Ltd. nem volt a Zrt.1..-nek kapcsolódó vállalkozása. [9] A Kkv. tv.
3. §

(5)bekezdésében foglaltak alapján - utalva arra, hogy az EK Rendelet I. számú Melléklet 3. cikk

(3)bekezdése ugyanazt a definíciót rögzíti - kiemelte, hogy az elállási nyilatkozat V. M. személyére is utal, mint a L....-T I. Ltd. tulajdonosára. Álláspontja szerint azonban a szomszédos piac kategóriája az adott esetben nem állapítható meg, mivel a pályázati beruházás kifejezetten turisztikai idegenforgalmi piacon valósult meg. V. M.nak a pályázat benyújtásának időpontjában nem volt érdekeltsége utazási irodában, sem más, a turizmus szomszédos piacához tartozó vállalkozásban, így nem tartotta megállapíthatónak a felperes összefonódását más vállalkozásokkal. Kiemelte, hogy az érintett piac meghatározásánál arra kell tekintettel lenni, hogy az összefonódás lehetősége turisztikai idegenforgalmi szolgáltatásra és földrajzi területre vonatkoztatva alkalmas-e a verseny torzítására. V. M. közvetlen és közvetett tulajdonában álló építőipari vállalkozások, mint építőipari vállalkozások nem az idegenforgalmi, turisztikai szolgáltatások piacán versenyeznek az idegenforgalmi szolgáltatásokkal. Mindezek alapján úgy foglalt állást, hogy a felperes a KKV minősítésnek megfelelt a pályázat benyújtásának és a támogatási szerződés megkötésének az időpontjában. Rögzítette, hogy a Kkv. tv. 5. §

(1)bekezdésére tekintettel a KKV minősítés megfelelőségének vizsgálatánál a 2010-es évet vette figyelembe. Megállapította, hogy az alperes támogatási szerződéstől történő elállása jogszerűtlen volt, amelyre figyelemmel a felperes a támogatási szerződés alapján a részére folyósított 49.875.000 forint támogatásra jogosult. Tekintettel arra, hogy igazolhatóan a felperes összesen 58.604.486 forint adók módjára behajtandó köztartozást megfizetett, ezért ezen összeg visszakövetelésének a joga megilleti. A késedelmi kamatról és annak mértékéről a r.Ptk. 301/A. §

(2)bekezdése alapján határozott. [10] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak a r.Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján történő megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta. Kiemelte, hogy a támogatási szerződéstől történő elállása nem lehetett jogszerűtlen, figyelemmel arra, hogy az elállásra jogszabály által biztosított lehetősége volt. Utalt arra, hogy a 4/2011. (I. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 80. §

(5)bekezdés f) pontja alapján a lebonyolításban érintett szervezet vezetője szabálytalansági eljárás mellőzésével állapíthat meg szabálytalanságot és rendelhet el jogkövetkezményt, ha az irányító hatóság az Európai Bizottság, a belső ellenőrzési részleg, az igazoló hatóság vagy bármely ellenőrzést végző szervezet megállapításait elfogadja. A bizottság ARES jelentésében foglaltak elfogadására jogszabály által biztosított lehetősége volt. Tévesnek tartotta azt az elsőfokú bírósági megállapítást, mely szerint csak és kizárólag a felperes

1. évi gazdálkodási adatait vette figyelembe. Nem vitásan a felperesnek
2. évet tekintve egy személyben tagja volt a L....-T I. Ltd. Ltd., így az kapcsolódó vállalkozásnak tekinthető. Ugyanakkor igazolható, hogy a L....-T I. Ltd. 33,88%-os részesedéssel, míg az Kft.
3. 28,29%-os részesedéssel rendelkezett a Zrt.1..-ben
4. évben. A
5. évre vonatkozó beszámoló részét képező kiegészítő mellékletek alapján pedig a tulajdoni viszonyok megváltoztak, a Zrt.1.. részvényesei a L....-T I. Ltd. 68%-ban, míg az Kft.
6. 22,08%-ban. Ebből következően
7. május
8. napján a L....-T I. Ltd. Ltd. többségi befolyást szerzett a Zrt.1..-ben, amely befolyásszerzésre tekintettel
9. június
10. napján, vagyis a támogatási pályázat benyújtásakor és
11. november 25én, azaz a támogatási szerződés aláírásakor a L....-T I. Ltd. Ltd. a Zrt.1..-nek többségi részesedéssel rendelkező kapcsolódó vállalkozása volt. Ezentúl utalt arra, hogy a peranyaghoz A/10 és A/11 szám alatt csatolta a pályázattal kötelezően benyújtandó KKV minősítésről szóló nyilatkozatokat, valamint a nyilatkozat mellékletét a partner vagy kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó adatokra. E nyilatkozatban a felperes feltüntette, hogy a partner vállalkozásaira vonatkozó mérlegfőösszeg összesen 17.820.412.000 forint, vagyis 67.246.837 euró. Ebből egyértelműen következik, hogy maga a felperes is tudomással bírt arról, hogy a Pályázati Felhívás B)
12. pontjában megjelölt pályázói körbe nem tartozik bele, hiszen a kapcsolódó partnervállalkozásaival együttesen a gazdálkodási adatai a 43.000.000 eurós jogszabályi KKV értékhatárt meghaladják. A felperes maga is nagyvállalatként definiálta önmagát, erre tekintettel nem lett volna jogosult a pályázat benyújtására, mivel nem tartozik a KKV pályázói körbe. [11] Ezentúl tévesen értékelte és értelmezte az elsőfokú bíróság az EK Rendelet I. Melléklet
13. cikk

(3)bekezdése szerinti érintett vagy szomszédos piac fogalmát. Az ugyanis nem szűkíthető le a felperes projektjének címében foglalt turisztikai és idegenforgalmi piacokra, tevékenységre. A L....-T I. Ltd. társaság, az Kft.

1. valamint a Zrt.1.. tulajdonosi struktúráját tekintve megállapítható, hogy V. M. mindegyik vállalkozásban részesedéssel rendelkezett. Hivatkozott ezentúl a 2006/904/EK számú Bizottsági Határozat
2. és
3. pontjában foglaltakra és az abban hivatkozott KKV ajánlás melléklete
4. cikkének

(3)bekezdésére, ami előírja, hogy kapcsolt vállalkozásnak tekintendők az olyan vállalkozások, amelyek természetes személyeken vagy együttesen fellépő természetes személyek egy csoportján keresztül meghatározó befolyást gyakorolnak más vállalkozásokra, feltéve, hogy a kapcsolt vállalkozások teljes mértékben vagy részben ugyanazon a piacon vagy szomszédos piacokon működnek. A vonatkozó időszakban

1. február
2. és
3. február
4. napja között a felperes tevékenységi körei saját tulajdonú ingatlan adásvétel, mint főtevékenység, épületépítési projekt szervezés, saját tulajdonú ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, ingatlanügynöki tevékenység, ingatlankezelés volt. Ugyanebben az időszakban a Zrt.1.. tevékenységi köre, mint főtevékenység a vagyonkezelés, ezentúl épületépítési projekt szervezés, saját tulajdonú ingatlan adásvétel, saját tulajdonú ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, ingatlanügynöki tevékenység volt. Mindebből látható, hogy a felperes és a Zrt.1.. tevékenységi köre a vonatkozó időszakban kifejezetten nagymértékben azonosak voltak. Határozottan állította, hogy az érintett és a szomszédos piac vizsgálata nem a projekt keretében megvalósított tevékenységre vonatkozóan kell hogy adott legyen, hanem az érintett cégek tényleges tevékenységét és kifejtésének piacát kell összevetni, ebből pedig megállapítható, hogy adott esetben az érintett piacokon történő megjelenés a felperes, illetőleg a kapcsolódó vállalkozások tekintetében megvalósult. Ezentúl hivatkozott arra, hogy az adott projekt adatlap költségek részében a kedvezményezett felperes feltüntette, hogy az ingatlanfejlesztésre fordított költségek: a tervezés, épület építése, felújítása, bővítése és műszaki ellenőrzés költsége összesen 54.200.000 forint lesz. Ezen összeg a támogatási intenzitás figyelembevételével 37.940.000 forint támogatási összegnek felel meg, azaz a felperesnek kifizetett teljes támogatási összeg több mint 76%-a építőipari tevékenységre került kifizetésre és elszámolásra. Hangsúlyozta, hogy a felperesi társaság V. M. magánszemélyen keresztül kétségkívül kimerítette az érintett vagy egymással szomszédos piac fogalom-meghatározásában írtakat és figyelemmel a KKV státusz kapcsán a 2006/904/EK számú Bizottsági Határozatban foglaltakra a természetes személyeken keresztül meghatározó befolyás gyakorlása részben ugyanazon a piacon valósult meg. [12] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe a KKV státusz tekintetében a
5. évi gazdálkodási adatokat, ezen a körülményen nem változtat az a tény, hogy a L....-T I. Ltd. felperes egyedüli tagja
6. májusában 68%-os befolyást szerzett a Zrt.1..-ben, mivel
7. december 31-ét - 2010-es üzleti év utolsó napját - követő tulajdonszerzés, a 2010-es év gazdálkodási adataira semmilyen szempontból nem lehet kihatással. Ezentúl a L....-T I. Ltd. részesedése a Zrt.1..-ben 2012-ben megszűnt, így a Kkv. tv.
8. §

(3)bekezdésében szabályozott ún. kétéves szabály alapján a L....-T I. Ltd. többségi részesedése a Zrt.1..-ben nem minősült tartósnak, a hivatkozott jogszabály alapján mindössze egy évben fennálló többségi tulajdonlás nem eredményezheti a meglévő KKV státusz megváltoztatását. Az érintett és szomszédos piacok meghatározásánál a felperesi projekt tevékenységet kell vizsgálni, az pedig nem vitás, hogy a felperes, mint turisztikai szolgáltató terméke végső fogyasztó felé történő eljuttatásához V. M. más cégeinek nem volt semmilyen kapcsolata. A felperes turisztikai szolgáltatásához kapcsolódóan az érintett vállalkozások nem játszottak szerepet, ezért állítása szerint nincs annak relevanciája, hogy bizonyos tevékenységi körök mind a felperes, mind pedig a Zrt.1.. cégnyilvántartásában bejegyzett tevékenységi körei között szerepelnek. Nincs ugyanis olyan kötelessége egyetlen cégnek sem, hogy a cégnyilvántartásban szereplő valamely tevékenységét ténylegesen is végezze. Kiemelte, hogy az alperes elállási nyilatkozata az érintett vagy szomszédos piac kérdéskörére nézve semmilyen tényállítást nem fogalmazott meg, a magánszemélyen keresztül történő kapcsolódás törvényi feltételeit nem vizsgálta. [13] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében vizsgálta felül és megállapította, hogy a fellebbezés alapos. [14] Az alperes fellebbezése másodlagosan az elsőfokú ítélet r.Pp. 252. §

(2)és

(3)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére is irányult. Az ítélőtábla elsődlegesen ezt az indítványt vizsgálta, mert ennek megalapozottsága az elsőfokú ítélet érdemi felülvizsgálatát kizárja. Az alperes nem jelölt meg konkrét, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó eljárási szabálysértést, továbbá nem hivatkozott nagy terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatásának szükségességére. Az ítélőtábla - a később kifejtettekre is figyelemmel - nem látott indokot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, ezért azt érdemben vizsgálta felül. [15] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az alperes jogelődje és a felperes között 2011. november 25-én létrejött támogatási szerződés ÁSZF 7.1. pontja a kedvezményezett (felperes) szerződésszegésének eseteit szabályozza. A

(3)bekezdés első feltétele szerint a támogatási szerződés kedvezményezett általi megszegésének minősül minden olyan cselekmény vagy mulasztás, amellyel a kedvezményezett a támogatást jogszabályellenesen, nem rendeltetésszerűen, illetve nem a projekt céljának megvalósítására használja fel. Az

1. a)pont szerint a kedvezményezett már nem felel meg a pályázati feltételeknek. [16] A támogatási szerződés ÁSZF 7.3. pontja a szerződéstől történő elállást szabályozza. Ennek
2. h)pontja szerint a támogató, illetőleg a közreműködő szervezet jogosult elállni a szerződéstől, amennyiben a jogszabály alapján ellenőrzésre jogosult szerv az ellenőrzés adatai alapján a szerződés, illetve a jogszabálysértés megállapítására vagy a támogatás visszakövetelésére vonatkozó javaslatot tesz, amellyel a támogató egyetért. [17] A felperes cégmásolata szerint 2009. október 10-től 2017. január 2-ig terjedő években a társaság egyedüli tagja a L....-T I. Ltd. ciprusi cég, akinek 99,7%-os arányban tulajdonosa V. M.. A felperes a pályázati felhívásban foglaltaknak és az államháztartásról, valamint a nemzeti vagyonról szóló törvény egyes rendelkezéseinek való megfelelés körében tett Nyilatkozat 2. pontjában V. M.t közvetett tulajdonosként jelölte, a 4.1., 4.2. pontokban úgy nyilatkozott, hogy a felperesi vállalkozás tekintetében közvetlenül/közvetetten több mint 25%-os tulajdoni befolyással rendelkező gazdálkodó szervezet a L....-T I. Ltd., akinek V. M. 99,7%-os tulajdonosa és, hogy a projekt benyújtásának 2011. június 2. - időpontjában a felsorolt pályázati követelményeknek megfelelt (alperes 15. sorszámú beadványának melléklete). [18] A fentieket meghaladóan az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben a releváns tényeket lényegében helyesen állapította meg, a vonatkozó jogszabályok helytelen értelmezésével meghozott döntésével azonban az ítélőtábla az alábbi indokokra tekintettel nem ért egyet. [19] A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem alapján az ítélőtábla az alperes elállásának jogszerűségét vizsgálta, elsősorban a felek támogatási szerződésében, valamint a támogatási szerződés magánjogi jellegére figyelemmel a r.Ptk. vonatkozó rendelkezéseiben, továbbá a Kkv. tv., a 4/2011. (I. 28.) Kormányrendelet 3.- 5. §-iban, valamint a 800/2008/EK Bizottsági Rendelet I. számú Melléklet 1., 2. és 3. cikkeiben és a 2003/361/EK Bizottsági Ajánlásban foglaltak alapján. [20] A r.Ptk. 320. §

(1)bekezdése értelmében, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. [21] Az alperes a 2016. november 21-ei elállási nyilatkozatában a Kormányrendelet 84. §

(5)bekezdés f) pontja szerinti szabálytalansági eljárás mellőzésével az Európai Bizottság

1. július 12-ei ARES jelentésében írtak alapján a támogatási szerződés ÁSZF 7.1., és 7.
2. pontjaiban foglaltakra utalással állt el a szerződéstől. A felperes szerződésszegését abban jelölte meg, hogy a Bizottsági Jelentés alapján nem rendelkezett KKV státusszal a finanszírozáskor. Az alperes tehát az elállása okát, a felperes szerződésszegő magatartását megjelölte, mégpedig a jelentés tartalmában foglaltakra utalással. [22] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kormányrendelet
3. §

(5)bekezdés f) pontja lényegében feljogosítja arra, hogy az Európai Bizottsági Jelentés alapján szabálytalansági eljárás mellőzésével megállapítsa a szabálytalanságot és elrendelje a jogkövetkezményt. [23] Az ítélőtábla ennek alapján vizsgálta az alperes elállásának jogszerűségét és azt, hogy a felperes KKV státusszal rendelkezett-e a pályázat benyújtásakor. [24] A KKV státuszt részben az EK Bizottsági Rendelet I. Melléklet 1.,

1. cikkei, másrészt a perbeli szerződés megkötése idején hatályos Kkv. tv. 3., 4.,
2. §-i szabályozzák. A két szabályozás egymással lényegében azonos. A KKV-k támogatásának célja olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszútávon biztosítják a verseny és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok (pl.: piacra lépési korlátok) csökkenését. E cél azonban szükségessé teszi, hogy csak azok a vállalkozások részesüljenek támogatásban, amelyeknek valóban szükséges és indokolt támogatás nyújtása. A KKV státuszra vonatkozó szabályozás az adott vállalkozás KKV minősítése tekintetében a vállalkozás méretét (foglalkoztatottak száma, éves forgalom, bevétel, mérlegfőösszeg) és a forrásait (a tulajdoni viszonyok, partnerség, kapcsolódások) veszi figyelembe. Ezek a tényezők a vállalkozás piacra lépési lehetőségét, versenyerősségét, versenyképességét határozzák meg. [25] Adott esetben tehát szükséges volt vizsgálni, hogy a felperes mérete, kapcsolódásai, forrásai alapján a pályázat benyújtásának idejére tekintettel megállapítható-e a KKV szerinti minősítése. A felperesi vállalkozás méretéhez kapcsolódó mutatóit, éves bevételét, mérlegfőösszegét a 2010-es évre vonatkozóan vizsgálva azt is meg kell határozni, hogy a felperes önálló vállalkozásnak minősül-e, avagy partner és/vagy kapcsolódó vállalkozás igazolható-e, tekintettel arra, hogy a Kkv. tv.
3. §

(4)és

(5)bekezdése a

1. §-ra történő visszautalással határozza meg, hogy az önálló, valamint a partner vagy kapcsolódó vállalkozások esetén a vállalkozás mutatóit hogyan kell kiszámítani. Nem vitásan a felperes kizárólagos tulajdonosa 2010-ben és 2011-ben a L....-T I. Ltd. volt, azaz a L....-T I. Ltd. vállalkozás a felperes kapcsolódó vállalkozása. Ugyanakkor a L....-T I. Ltd. 99,75%-os tulajdonosa V. M. magánszemély. Nem vitás az sem, hogy a Zrt.1.. tagjai
2. július 16-ától V. M. és a L....-T I. Ltd. vállalkozás voltak a hatályos cégmásolat adatai szerint. [26] A felperes és az alperes eltérően nyilatkoztak a felperest alapító L....-T I. Ltd. és V. M. Zrt.1..-ben való közvetlen és/vagy közvetett részesedéseiről. A felperes saját nyilatkozata szerint
3. december 31-én a Zrt.1..-ben a L....-T I. Ltd. társaságnak csupán 33,88%-os volt a részesedése. A nyilatkozat alapján azonban az a következtetés vonható le, hogy a L....-T I. Ltd.en keresztül a Kkv. tv.
4. §

(2)bekezdése szerint a felperes partnervállalkozásának minősült a Zrt.1., amit a felperes a pályázattal benyújtandó KKV minősítéséről szóló A/10 és A/11 alatti nyilatkozata is alátámaszt. [27] Ehhez képest az alperes állítása szerint a L....-T I. Ltd.nek

1. november
2. és
3. május 23-a közötti időszakban a Zrt.1..-ben 68%-os többségi részesedése állt fenn, amely alapján L....-T I. Ltd. társaság és a Zrt.1.. egymással kapcsolódó vállalkozások a Kkv. tv.
4. §

(3)bekezdés a) pontja szerint. [28] Az elsőfokú eljárásban az ellentétes előadások feloldására, azok bizonyítására nem került sor. Az ítélőtábla ugyanakkor ennek hiánya okán nem látta szükségesnek az elsőfokú eljárásnak a bizonyítás lefolytatása érdekében történő megismétlését, mivel V. M. természetes személyen keresztül a felperes és a Zrt.1.., továbbá az Kft.

1. kapcsolata igazolható. A természetes személyen keresztül megvalósuló kapcsolt vállalkozási minősítés körében a termékek, szolgáltatások piacának érintettnek vagy szomszédosnak kell lennie. [29] Az érintett piacnak az a piac tekinthető, ahol a termékek, szolgáltatások egymást kiegészítik vagy olyan termékskálába tartoznak, amelyet általában ugyanaz a vevőkör, ugyanarra a végső felhasználási célra vásárol rendszeresen. A szomszédos piac tekintetében pedig a szolgáltatások, áruk kínálati/keresleti helyettesíthetőségének van szerepe. A piacokat azonban, ahogy arra az alperes helyesen hivatkozott a kapcsolódó vállalkozások és nem a projekttevékenység alapján kell vizsgálni. Az adott esetben pedig igazolt, hogy a kapcsolatban álló vállalkozások tevékenységi körei szinte azonosak egymással, amely azonos piacot feltételez. [30] Mindezek alapján a Kkv. tv.
2. §

(5)bekezdése szerint V. M. személyén keresztül a felperes tekintetében igazolható a kapcsolt vállalkozási minőség. A kapcsolódó vállalkozásra tekintettel a felperes a 2010. évre vonatkozó, a Kkv. tv. 5. §

(5)bekezdése szerinti mérleg adatait az alperesi állítással szemben nem igazolta, ugyanakkor a saját, A/10 és A/11 szám alatt becsatolt nyilatkozatában a mérlegfőösszegét a partner és kapcsolódó vállalkozásokra is tekintettel 17.820.412.000 forintban határozta meg

1. július 26-án, amely adatok alapján a felperes a KKV minősítésnek nem felelt meg. [31] Az ítélőtábla kiemeli, hogy az alperes elállását megalapozó Bizottsági Jelentés is úgy foglalt állást, hogy V. M. személyén keresztül a felperesnek a KÉSZ vállalatcsoportba való tartozása, annak mértéke és mérete alapján érintett vállalkozás, és levonta azt a következtetést, hogy a felperes a pénzforgalmi adatok és a részesedések alapján nagyvállalatnak minősül. A Bizottsági Jelentés ezentúl részletesen kifejtette, hogy a saját 2006/904/EK határozat
2. és
3. pontjaiban foglaltakat vizsgálva a felperes finanszírozást nem kaphatott volna és nem minősül KKV-nak. [32] A kifejtettekre tekintettel az alperes elállása jogszerű volt, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a r.Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. [33] Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, ezért a felperes a r.Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperesnek az első- és másodfokú, valamint a megismételt eljárásban a jogi képviselettel felmerült perköltséget megfizetni, amelynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)és

(6)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg, figyelemmel a pertárgy értékére, a perben tartott tárgyalási napok számára és a kifejtett ügyvédi tevékenységre. Ennek alapján az elsőfokú eljárásban 1.000.000, a másodfokú eljárásban - az ítélőtábla végzése szerint 500.000, a megismételt eljárásban 500.000, míg az újabb másodfokú eljárásban további 300.000 forint jogtanácsosi munkadíjat állapított meg az alperes javára. [34] A másodfokú eljárásokban az alperest az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §-a szerint megillető személyes illetékmentesség folytán le nem rótt 2x2.500.000 forint fellebbezési illeték-költség is felmerült, amelynek megfizetésére az ítélőtábla szintén a pervesztes felperest kötelezte a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése alapján, mivel az Itv. 51. §

(1)bekezdése szerinti kedvezmény nem volt alkalmazható. Budapest,

1. február
2. . Buglyó Gabriella s.k. a tanács elnöke . Ócsai Beatrix s.k. dr. Félegyházy Megyesy Fatime s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró