← Magyarország

Pf.20067/2020/4 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Németh Róbert Kálmán kamarai jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes ellen személyiségi jogok megsértése, kártérítés iránti igény tárgyában indult perében a Székesfehérvári Törvényszék

  1. március 13-án kelt 4.P.20.108/2018/
  2. számú ítélete elle1n az alperes részéről 41., valamint a felperes részéről
  3. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a per főtárgya tekintetében részben megváltoztatja, és az alperest terhelő marasztalási összeget 350.000,(háromszázötvenezer) Ft-ra leszállítja; az ítéletet egyebekben helybenhagyja. A perköltség vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészíti, s megállapítja, hogy a feljegyzett 248.280,- (kettőszáznegyvennyolcezer-kettőszáznyolcvan) Ft kereseti illetéket és 76.600,- (hetvenhatezer-hatszáz) Ft szakértői költséget az állam viseli. Az így kiegészített ítéletet részben megváltoztatja, és - megállapítja, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének az elsőfokú eljárásban felmerült díjának 91,5 (kilencvenegy egész öt) százalékát az állam, míg 8,5 (nyolc egész öt) százalékát az alperes viseli; - kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 175.000,(százhetvenötezer) Ft elsőfokú perköltséget. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét a perköltségre vonatkozóan is helybenhagyja. Az ítélőtábla megállapítja, hogy a felmerült 331.040,- (háromszázharmincegyezer-negyven) Ft fellebbezési eljárási illetéket, és a felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 6.675,- (hatezerhatszázhetvenöt) Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes személyiségi jogainak megsértése miatt fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 612.000,- Ft-ot, továbbá 12.000,- Ft vonatkozásában
  4. február 16-ától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a törvényszék a keresetet elutasította, s akként rendelkezett, hogy a felperes pártfogó ügyvédi képviseletével kapcsolatos költségét, valamint a feljegyzett illetéket az állam viseli. Határozatának indokolása szerint a felperesnek 2016-ban Település 1n volt lakcímnyilvántartás szerinti állandó lakóhelye; tartózkodás helye nem volt. A felperes ténylegesen esetenként a Település 2...
  5. szám alatti lakásban tartózkodott, ahol a neki szóló postai küldeményeket átvette. Ebben a lakásban élt még annak tulajdonosa is. A korábbi években a felperes közelebbi kapcsolatba került Név 1 el. Kapcsolatuk utóbb megromlott, s egymással szemben büntetőfeljelentéseket tettek. A Név 1 feljelentése alapján indult büntetőeljárásokban a felperest a rendőrség többször is sikerrel idézte a Település 2...
  6. számú címről, miként esetenként telefonon is idézte tudta. A felperest Név 1 a Település 2i Rendőr-kapitányságnál
  7. február 3-án jelentette fel; ugyanezt a feljelentés
  8. február 5-én Település 3ban is megismételte. A megindult büntetőeljárásban az eljáró nyomozó a nyilvántartásokban és a kollégáinál tájékozódott arról, hogy a felperest mely címről lehet idézni. Azt állapította meg, hogy a nyilvántartások szerint a felperesnek több településen is van tartózkodási helye. A Település 1i Rendőrkapitányság azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes c.-i lakcíméről 2016-ban eredménytelenül próbálta meg őt idézni és elővezetni, a felperest érintő másik ügyben pedig Név 2 rendőr Név 3 rendőr alezredes nyomozót arról tájékoztatta, a felperes azt mondta neki, a rendőrségre többet nem fog bejönni, a városból elköltözik, a Település 2i Rendőr-kapitányságból elege van, s ne is idézzék. Név 3
  9. február 16-án reggel úgy döntött, a felperes gyanúsítotti kihallgatására szóló idézést megkísérli részére kézbesíteni; emiatt lakcímellenőrzést hajtott végre a felperes település 1 i tartózkodási címeként ismert ...1 sz. alatti lakásban. Név 4 tizedes rendőr törzszászlóssal felkeresték a lakást, ahol a tulajdonost találták otthon. Azt a felvilágosítást kapták, hogy a felperes néha megjelenik a lakásban, egyébként a tulajdonos nem tudja, hol tartozik. Tudomása szerint vagy Ausztriában, vagy Település 2en, ahol a ...2 úti patyolatban (pontosabban: a ... Patyolat Korlátolt Felelősségű Társaságnál) sofőr. Ezután Név 3 és Név 4 Település 2en, a patyolat vezetőjénél is érdeklődtek. Azt a felvilágosítást kapták, hogy a felperest egy alvállalkozó foglalkoztatja; az alvállalkozó azt közölte az alperes rendőreivel, hogy a felperes fuvarban van Ausztriában. A rendőrök felvilágosítást kértek arról, várhatóan mikor érkezik vissza. Ugyanezen a napon a felperes telefonon felhívta a Település 2i Rendőr-kapitányságon Név 5 rendőr alezredest, s jelezte, tud arról, hogy keresik. Kérte, a rendőrség ne zaklassa őt. Kérte írásbeli idézését is, s azt említette, majd eldönti, bejön-e a rendőrségre, vagy sem. Kilátásba helyezte továbbá, hogy a gépkocsival munkahelyére nem tér vissza, s azt ismeretlen helyen lerakja.
  10. február 16-án a déli órákban Név 3 és Név 4 Település 2en észlelték a felperes által vezetett járművet, majd azt egészen a patyolatig követték. A felperes, miután a gépjárműből kiszállt, észlelte az általa már ismert rendőröket, azonban az illemhelyiséget kereste fel. Onnan visszatérve találkozott Név 3al. A felszólításra azonnal igazolni nem tudta magát, mivel személyi okmányai a gépkocsiban maradtak. Név 3 közölte vele, hogy bűncselekmény gyanúja miatt előállítják. Elvégezte a felperes ruházatának átvizsgálását is. A felperes mindvégig együttműködő volt, vele szemben kényszerítő eszközt nem alkalmaztak. Beszállították a Település 2i Rendőr-kapitányságra, ott gyanúsítottként kihallgatták, majd szabadon bocsátották. Ugyanezen a napon a Település 2...
  11. sz. alatti lakásban házkutatásra is sor került; a 15 óra15 perckor felvett jegyzőkönyvben a felperes úgy nyilatkozott, a kényszerintézkedés módja ellen panasszal nem él. Utóbb ugyanakkor a házkutatás ténye miatt az ügyészi szervnél panasszal élt, melyet azonban jogerősen elutasítottak. A felperes
  12. február 22-én terjesztett elő panaszt a Település 2i Rendőr-kapitányság
  13. február 16-ai előállítása és azt követő házkutatás miatt. Előadta, a vele szembeni eljárás embertelen és megalázó volt, az arányosság követelményét nem megfelelően alkalmazták, előállítása nem volt indokolt. Arra is utalt, hogy az eljáró rendőrök azonosítási kötelezettségüknek nem tettek eleget; intézkedésük tényét és célját sem közölték. A Település 2i Rendőrkapitányság vezetője 18010-105/3/3-2/2016.P. számú határozatával a panaszt elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes neve
  14. május 4-én kelt 18000/105/6/9/2016.P. számú határozatával e határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat ellen a felperes a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál keresetet nyújtott be. A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
  15. november 24-én meghozott 10.K.27.138/2016/3/III. számú (helyesen: 10.K.24138/2016/13/III. számú) ítéletével a alperes neve határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy a házkutatásra vonatkozó panaszt az arra illetékes szerv már jogerősen elbírálta; azt pedig a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vele szemben intézkedő rendőrök azonosítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, s vele nem közölték intézkedésük tényét és célját. Embertelen, megalázó eljárás sem volt megállapítható. Álláspontja szerint ugyanakkor a fennálló körülmények mellett az arányosság követelményének megsértése nélkül nem lehet következtetést levonni arra, hogy a felperes gyanúsítotti kihallgatása céljából az írásbeli idézésben szereplő helyen és időben nem áll a nyomozóhatóság rendelkezésére. Tekintettel kellett volna lenni arra, hogy a felperes a korábbiak során minden, a részére a Település 2...
  16. sz. alatti címre megküldött írásbeli idézésre megjelent, s a nyomozó hatóság rendelkezésére állt; emellett a korábbi telefonos idézéseknek eleget tett. Az intézkedő rendőrök arról is tudtak, a felperes arra kérte telefonon Név 5 címzetes rendőr alezredest, hogy írásban küldjenek idézést. Név 2nak a szóbeli közlése, hogy a felperes azt említette, az írásbeli idézés alapján fogja eldönteni, annak eleget tesz-e vagy sem, még nem alapozza meg azt a feltételezést, hogy a felperes a részére kézbesítendő írásbeli idézésben foglaltaknak nagy valószínűséggel nem tud eleget tenni; ennek a korábbi sikeres kézbesítések, a felperes megjelenései ellentmondanak. A felperes egyébként sem azt jelentette ki kategorikusan, hogy az írásbeli idézésnek nem fog eleget tenni, hanem azt közölte Név 5tal, majd eldönti, eleget tesz-e az idézésnek, vagy sem. Mindezek miatt nem álltak fenn olyan körülmények, melyekből az intézkedő rendőrök megalapozott következtetést vonhattak volna arra, hogy az írásbeli idézés eredménytelen lesz, s annak eredményessége csak a felperes előállításával biztosítható. A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felperes előállítására a rendőrségről szóló
  17. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban. Rtv.)
  18. §-ában foglalt arányosság követelménye, valamint a Rtv.
  19. §

(2)bekezdése b) pontja megsértésével indokolatlanul került sor gyanúsítotti kihallgatása céljából. A megismételt eljárásban a alperes neve a
  1. február 10-én kelt 18000/105/6/19/2016.P. számú határozatával a Település 2i Rendőr-kapitányság határozatát megváltoztatta, s a felperes panaszának a
  2. február 16-án történt előállítása kapcsán helyt adott. A felperessel szemben a Település 2i Rendőr-kapitányságon 2168/
  3. számon folyamatban volt büntetőeljárásban a nyomozó hatóság elrendelte a felperes igazságügyi elmeszakértői vizsgálatát. A kirendelt Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Település 2i Intézete a szakvélemény elkészítése céljából kérte a felperes orvosi kezelésére vonatkozó iratai rendelkezésre bocsátását. A rendőr-kapitányság megkereste a ... Megyei Kórház neve Kórházat a felperesre vonatkozó orvosi iratok beszerzése céljából, majd azokat a szakértői intézet rendelkezésére bocsátotta. A szakértői vélemény
  4. szeptember 12-én kelt. Az iratismertetéskor a nyomozás iratait megismerhette gyanúsítottként a felperes, majd az ügy két sértettje, Név 1 és Név
  5. A felperes az iratbetekintéskor észlelte, hogy kórházi és egyéb kezeléseit bizonyító kezelőlapjai, valamint a nyomozás során beszerzett pszichológiai vizsgálat adatai is fellelhetők. Az iratismertetést követően Név 7, a település 1i Vendéglő neve vendéglő alkalmazottja több Facebook bejegyzésében utalt arra, tudomása van, hogy a felperesnek meg van már a félcédulája is; emellett a Név 8 (a Vendéglő neve vendéglő weboldalának szerkesztője) részéről
  6. szeptember 26-án tett nyilvános bejegyzés az alábbiakat rögzíti: „De ma jó napom van, mert ma kaptam a híreket a rendőrségtől első kézből, hogy önnek hivatalos orvosi félcédulája van". A felperes egészségügyi adatainak jogellenes továbbítása és nyilvánosságra hozatala ügyében a Nemzeti Adatvédelemi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: NAIH) állásfoglalását kérte. A NAIH
  7. július 24-ei levelében megállapította, hogy az iratbetekintésre a büntetőeljárásról szóló
  8. évi XIX. törvény (a továbbiakban:
  9. évi Be.)
  10. §
(6)bekezdése értelmében a sértettek jogosultak voltak, azonban a szakvéleményben nem szereplő egyéb egészségügyi adatok általuk történő megismerésére nincs megfelelő indok és jogalap. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló
  1. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.)
  2. §-ában foglalt célhoz kötött adatkezelés követelményére figyelemmel arra vonható következtetés, hogy az igazságügyi szakértő az egészségügyi dokumentációt a megalapozott szakvélemény elkészítése érdekében kérte be. A törvény a nyomozás iratairól szól, és a nyomozás iratai között kerültek elhelyezésre az egészségügyi iratok; az iratbetekintés is érintette azokat. Az egészségügyi dokumentáció bekérésének célja ugyanakkor a szakvélemény elkészítése, mely megvalósul az elkészült szakvélemény csatolásával, továbbá az adatok a vádemelés miatt megőrizendőek, ugyanakkor az iratok főszabályként nem ismerhetőek meg az iratbetekintésre egyébként jogosultak által. Az Infotv.
  3. §
(2)bekezdése értelmében csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas; személyes adatot csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig lehet kezelni. A személyes adatokat is tartalmazó nyomozati iratok kiadása során figyelemmel kell lenni tehát arra, hogy kizárólag olyan személyes adatok jussanak a megismerésre jogosultak tudomására, amelyek összhangban vannak az iratok megismerésének céljával. A személyes adatokat is tartalmazó nyomozási iratok sértetti megismerésének célja pedig az, hogy a sértett gyakorolhassa a törvényben biztosított jogorvoslati jogait. Ezzel összefüggésben csak annyi személyes adat bocsátható a nyomozati iratok megismerése során a sértett rendelkezésére, amennyi elengedhetetlenül szükséges az őt ilyenkor megillető jogok gyakorlásához. A célhoz kötött adatkezelés elvével nem egyeztethető össze, hogy a sértetti joggyakorlás szempontjából irreleváns személyes adatokat a nyomozó hatóság a nyomozás befejezésekor tartott iratismertetésen nyilvánosságra hozza. Esetről esetre kell azt vizsgálni, hogy a személyes adatokat tartalmazó iratok tartalmaznak-e a büntetőjogi felelősség megállapításához kötődő, a sértetti joggyakorlás szempontjából releváns információt. A nyomozati iratokon szereplő személyes adatok kiadása egyéb sértetti indítvány, illetve hatósági/ügyészi rendelkezés hiányában - cél nélküli lehet. A felperesi beadványban hivatkozott bűncselekmény kapcsán a sértettet megillető jogok gyakorlása céljából a gyanúsított egészségügyi adatihoz való korlátlan hozzáférés nem feleltethető meg az Infotv. 4. §
(2)bekezdésében előírtaknak. Ezeknek az adatoknak az ismeretében a sértett a büntetőeljárás során őt megillető jogok gyakorlása vonatkozásában többletinformációhoz általában nem jut, így az adatok kiadása cél nélküli. Az ilyen személyes adatok kiadása során ezért esetről esetre kell a nyomozó hatóságnak mérlegelnie, hogy az adattovábbítás megfelel-e az adatkezelés törvényes céljának. A konkrét büntetőeljárásokban a sértett a legtöbb esetben ezeknek a személyes adatoknak a hiányában is kellően érvényesítheti az őt megillető jogokat. Mindemellett a sértettet megilleti az a jog, hogy indítványozza a nyomozati iratokban szereplő ilyen jellegű személyes adatok megismerését; ezt azonban mind neki, mind a nyomozóhatóságnak kellően meg kell indokolnia. A NAIH összességében azt állapította meg, hogy nyomozó hatóság nem fordított kellő figyelmet a nyomozási iratoknak a sértettek részére kiadása során a személyes és különleges adatokat megillető védelemre, ezért kerülhettek a nyomozás iratai közé megismerhetően elhelyezésre az egészségügyi dokumentáció iratai. A felperes ellen a Név 1 feljelentésére indult büntetőeljárásban a nyomozás során,
  1. február 16án az alperes lefoglalta a felperes tulajdonát képező CNU812187Z gyártási számú HP laptopot, valamint a CN56A2C3DY gyártási számú HP nyomtatót.
  2. április 5-én a felperes a laptop és a nyomtató visszavételét megtagadta; az átvételi elismervényre azt vezette, hogy a laptop nem reagál a gombokra, nem lehet megnyitni semmit, a vírusirtó pedig problémát jelzett. A nyomtató a papírt begyűrte és egyéb probléma is felmerült. A laptop és a nyomtató visszaadása
  3. február 16-án történt meg, amikor a felperes jegyzőkönyvben rögzítetten közölte, hogy a laptop asztaláról hiányzik az iGo8 program és a Microsoft MAP navigációs programja; a nyomtató kapcsán pedig a patron beszáradt. A felperes kereseti kérelmében a
  4. február 16-ai előállításával kapcsolatosan személyes szabadságának, becsületének és jóhírnevének, magánéletének, magánlakásának megsértése miatt, arra tekintettel, hogy ennek következtében munkahelyét is elvesztette, az alperes megfelelő elégtételre kötelezését, s 2.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezését kérte. Orvosi iratainak illetéktelenek általi megismerésével kapcsolatban kérte tisztességes eljáráshoz való joga megsértésének, személyes szabadsághoz fűződő személyiségi joga, emberi méltósága, a személyes adatok védelméhez való joga megsértésének megállapítását, s ugyancsak 2.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezni az alperest. A laptoppal és a nyomatóval kapcsolatban 137.989,- Ft kára megtérítését igényelte. Mindezen összegek vonatkozásában a felperesnek késedelmi kamat követelése is volt. Keresete jogalapjaként az Rtv.
  5. §
(1)bekezdését, az
  1. évi Be.
  2. §
(1)és
(2)bekezdéseit, a Ptk. 6:
  1. §-át, 6:
  2. §-át, 6:
  3. §
(1)bekezdését, 2:42. §
(1)és
(2)bekezdéseit, 2:
  1. § b), d), és e) pontjait, továbbá 2:
  2. §
(1)és
(2)bekezdéseit jelölte meg. A felperes
  1. február 16-i előállításával kapcsolatosan kiemelte, a Szombathelyi Közigazgatósági és Munkaügyi Bíróság ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi intézkedés aránytalan volt; az alperes nem vonhatott volna le megalapozott következtetést arra, hogy az írásbeli idézés eredménytelen lett volna. Az intézkedés következtében sérült a tisztességhez eljáráshoz való joga, a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi joga, emberi méltósága, ugyanis az intézkedésre munkahelyén, munkatársai előtt került sor, s az végeredményben munkahelye elvesztéséhez is vezetett. A nyomozás iratainak ismertetése során elkövetett jogsértés tekintetében a felperes kiemelte, az alperes megsértette az Infotv.
  2. §
(2)bekezdését azzal, hogy nem fordított kellő figyelmet személyes és különleges adatait megillető védelemre. Ezzel a mulasztásával megsértette a régi Be. 60. §
(1)bekezdését is, mert nem tartotta tiszteletben emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, s nem biztosította, hogy a magánéletre vonatkozó adatai szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Az alperes megsértette a becsülethez és jóhírnévhez való, valamint a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát is. 137.989,- Ft megfizetése iránti igényét akként vezette le, hogy a lefoglalt laptop ára 119.999,- Ft, melyhez még 5.000,- Ft telepítési díjat is hozzá kell számolni. A törölt navigációs programok idő és pénz hiányában nem kerültek telepítésre az új laptopra, melyet a működésképtelen állapotban visszaadott laptop miatt kényszerült vásárolni. A használhatatlan nyomtató árát 12.990,- Ft-ban jelölt meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A felperes
  1. február 16-ai előállításával kapcsolatosan hivatkozott felróhatósága hiányára, s arra, hogy a munka jellegével járó jogszabály-alkalmazási és -értelmezési tévedések nem értékelhetők a terhére. Önmagában az, hogy a nyomozók helytelenül alkalmazták az arányosságra vonatkozó jogszabályt, sérelemdíj iránti igényt nem alapoz meg. A felperes egészségügyi adataival kapcsolatos kérelem tekintetében azt hangsúlyozta, hogy az
  2. évi Be.
  3. §-a alapján a nyomozás iratait az eljárás befejezésekor tartott iratismertetésen az arra jogosult sértettek, valamint a gyanúsított felperes tekintették meg; a Település 2i Rendőrkapitányság a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő törvényi felhatalmazással kérte ki a felperes egészségügyi dokumentációját, s kezelte azt mindvégig. Ennek kapcsán is kiemelte, hogy az egyedi ügyben hozott közhatalmi döntések jogértelmezési, jogalkotási (helyesen: jogalkalmazási) tévedései csak akkor járnak kártérítési felelősséggel, ha azok kirívóan súlyosak, jogellenesek. Utalt arra, hogy a NAIH véleménye csupán állásfoglalás, mely nem kötelező érvényű. A felperes kártérítési igénye kapcsán arra hivatkozott, hogy a nyomtatóban a festékpatron nyilvánvalóan az időmúlás miatt száradt be, amiről a felperes tehet, aki
  4. április 5-én nem volt hajlandó visszavenni az eszközöket. Nem ismerte el, hogy a HP laptopban bármilyen károsodást okozott volna, a törvénytelen módon feltelepített programokkal kapcsolatos hivatkozást pedig jogi nonszensznek nevezte. Az elsőfokú bíróság felhívta a Ptk. 2:
  5. §
(1)és
(2)bekezdéseit, 2:
  1. § b) pontját, a Ptk. 2:
  2. §
(1)-
(3)bekezdéseit, a Ptk. 6:
  1. §-át, 6:
  2. §
(2)bekezdésének a) pontját, s a keresetet részben ítélte alaposnak. A felperes
  1. február 16-ai előállításával kapcsolatosan kiemelten vette figyelembe a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét. A közigazgatási és munkaügyi bíróság egyrészt azt rögíztette, hogy a rendőri szerv részéről a felperessel szemben embertelen, megalázó eljárást megállapítani nem tudott, ugyanakkor előállítására az Rtv.
  2. §-ában foglalt arányosság követelménye, valamint az Rtv.
  3. §
(2)bekezdésének b) pontja sérelmével, indokolatlanul került sor. Az alperes jogellenes intézkedése a felperes személyi szabadságát sértette. Amennyiben az alperes a felperest gyanúsítottként írásban idézi, nem került volna sor alapvető személyiségi jogának, személyi szabadságának indokolatlan megsértésére. Az elszenvedett sérelemmel arányosan a törvényszék az alperest 300.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte. Értékelte, hogy a felperes munkatársai, illetve főnöke is szemtanúi voltak a jogellenes rendőri intézkedésnek. Főnöke, Név 9 azt adata elő, hogy részben a látottak miatt vesztette el a felperes állását. A keresetet ugyanakkor ezt meghaladóan a sérelemdíj összege szempontjából alaptalannak ítélte, mikét nem látott alapot arra sem, hogy az alperest a Újság neve című újságban nyilatkozattal elégtételadásra kötelezze. Kifejtette ugyanakkor, az eljáró rendőröknek igen megfontoltan, a jogszabályi lehetőségek kellő mérlegelésével kell eljárni olyankor, amikor írásbeli idézés helyett az elővezetés mellett döntenek a gyanúsított munkahelyéről. Az elsőfokú bíróság a felperes egészségügyi adatai gondatlan kezelésével összefüggésben hangsúlyozottan vette figyelembe a NAIH 2017. július 24-ei állásfoglalását. Nem osztotta az alperesnek azt a véleményt, hogy az iratbetekintés során kizárólag az 1998. évi Be. rendelkezései alapján kellett eljárni. Ezzel szemben a nyomozóhatóságnak tekintetettel kellett volna lennie az Infotv. 4. §
(2)bekezdése szerinti elvre, valamint a régi Be. 60. §
(1)bekezdésének rendelkezésére is. Az alperes jogellenesen tette megismerhetővé a felperes személyes adatait Név 1 és Név 6 sértettek számára. Rámutatott arra, hogy a személyes adatokat is tartalmazó nyomozati iratok sértetti megismerésének célja, hogy gyakorolhassák a törvényben biztosított jogorvoslati jogait; jelen esetben ugyanakkor a felperes egészségügyi adatai ebből a szempontból irrelevánsak. Mivel az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 2:
  1. § e) pontja szerinti magántitokhoz és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogát, őt e jogsértés összefüggésében is 300.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra is, hogy a felperes egészségügyi adatait szükségtelenül megismerő magánszemélyekhez köthető személyek a Facebookon többször erre vonatkozó hivatkozást tettek, megjelölve hírforrásként az alperest. Az elsőfokú bíróság az alperesnek a felróhatóság hiányára vonatkozó védekezését ebben a körben sem osztotta; hangsúlyozta, hogy éppen a lehetséges súlyos negatív következményekre tekintettel fokozott figyelemmel kellett volna eljárnia. A törvényszék a felperes tulajdonát képező laptopban és nyomtatóban keletkezett kár megtérítése iránti igény elbírálásakor döntését Róth Péter igazságügyi számítástechnikai szakértő
  2. számú szakvéleményre alapozta. A szakvélemény szerint a laptop
  3. február 16-ai lefoglalásakor közel nyolcéves volt, a visszaadáskor pedig kilencéves. A számvitelről szóló
  4. évi C. törvény szerinti értékcsökkenése már háromszor „lejárt", tehát értéke nulla. Használati értékét a szakértő a lefoglaláskor és a visszaadáskor egyaránt bruttó 8.000,- Ft-ban becsülte meg. Ebből az következik, a felperes a laptop lefoglalása kapcsán nem tudta bizonyítani, hogy kárt szenvedett. Ugyancsak nem tudta bizonyítani az iGo8 és a Microsoft MAP programok telepítésének körülményeit. A törvényszék megállapította, hogy a HP nyomtató vételi ára
  5. január 26-án 15.000,- Ft volt, míg a felperesnek visszaadáskor értéke már csak 3.000,- Ft-ra becsülhető. Ezt az értékveszteséget az alperes okozta, ezért az értékkülönbözet, 12.000,-. Ft kár megfizetésére kötelezte őt, azzal, hogy a Ptk. 6:
  6. §
(1)bekezdése értelmében a károsodás bekövetkeztétől (a nyomató visszaadásának napjától) késedelmi kamatot is köteles fizetni. Az elsőfokú bíróság utalt végül arra, hogy a sérelemdíj mértékét az elbíráláskori életviszonyhoz igazítottan határozta meg, így ebben a vonatkozásban a felperest késedelmi kamat nem illeti meg. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes azt kérte az ítélőtáblától, hogy az alperest terhelő 612.000,- Ft marasztalási összeget 4.132.989,- Ft-ra, s 2.000.000,- Ft vonatkozásában
  1. február 16-ától, 2.000.000,- Ft-ot érintően
  2. szeptember 26-ától, míg 132.989,- Ft vonatkozásában
  3. február 16-ától a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamat megfizetésére kötelezze. Álláspontja szerint a megítélt 600.000,- forint sérelemdíj eltúlzottan alacsony összegű.
  4. február 16-ai előállítása kapcson kiemelte, hogy a sérelemdíj meghatározásakor a törvényszék nem értékelte korábbi,
  5. október 21-én történt előállítása jogtalanságát. Mindkét esetben ugyanaz a rendőr, Név 3 követett el törvénysértést, joggal való visszaélést; célja a lakókörnyezetében lejáratása, a félelemkeltés volt. Mivel
  6. február 16-án már másodszor állították elő, ez az előállítás embertelen és megalázó volt, figyelemmel arra, hogy az eset egy egy évvel megelőzően életmentő szívinfarktuson átesett, nagybeteg, rokkantnyugdíjassal történt, akit a rendőrségi előállításon rosszullét kerülgetett. Kiemelte, nem felel meg a valóságnak, hogy az előállítás után egy óra elteltével szabadon engedték. Valójában az történt, hogy a kihallgatás után ...1 utcai lakóhelyére szállították, a lakáskulcs hiánya miatt nem tudott bemenni, ezért munkahelyére visszavitték. Főnöke nagyon meglepődött, amikor másik két rendőr hozta őt vissza; a korábban előállítást végző rendőrök által elvinni nem engedett táskáját, amiben a lakáskulcs is volt, magához vette, s ezek a rendőrök őt ismét elvitték. Főnöke - főleg amikor megtudta a házkutatás tényét is -, közölte vele, hogy bizalmi állásban dolgozik, komoly szállodákba jár, ezért bizalma megingott benne, s nem foglalkoztatja tovább. Valójában 12 óra 10 perctől a házkutatási jegyzőkönyvben rögzített 15 óra 15 perc időpontig korlátozták mozgásában, szabadságában. Az aznap reggeli megkeresésekről a Település 2...
  7. sz. alatt élő élettársa, valamint lakókörnyezete is tudott, s élettársa értesült a házkutatásról is. Sőt, a
  8. október 21-i esetben még élettársa munkahelye is értesült a történekről, mivel élettársát a rendőrök ott is keresték. Ez utóbbi eset miatt élettársi kapcsolata megszakadt, aztán kibékültek, azonban a
  9. február 16-ai előállítás során kapcsolata ismét megromlott, s véglegesen tönkrement. Az egészségügyi adataival kapcsolatos igény vonatkozásában megjegyezte, a rendőrség kórházi iratait a vele való konfliktusa miatt kérhette ki, és nagyon jól tudták, hogy élettársa ott dolgozik; mindkettőjüket jól ismerték. A kórházból kikért orvosi iratait az orvosszakértők nem is ismerték, amit közöltek is vele vizsgálatakor. Egyes orvosi iratai mindemellett nem Település 2en, hanem Település 4en keletkeztek, melyeket személyesen bocsátott a szakértők rendelkezésére. A kártérítés iránti igény vonatkozásában kiemelte, hogy a nyolc éves laptop még mindig megfelelően működött, használati céljainak nagyon is megfelelt. A nyomtató esetében a
  10. január 26-ai vásárlására tekintettel a teljes vételárra tart igényt; szinte új, alig használt eszközként foglalták le. A lefoglalások ugyan jogszerűen történtek, ám a bűncselekmények gyanúja nem igazolódott be, így magántulajdonát a lehető legrövidebb időn belül vissza kellett volna adni eredeti, működőképes állapotban. A
  11. április 5-ei jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a laptopot és a nyomtatót az alperes nem eredeti, működésképes állapotban kívánta visszaadni, ezért nem vette azokat át. A lefoglalt eszközök munkájához, életviteléhez nélkülözhetetlenek voltak, helyettük újat kellett vásárolnia. A felperes hangsúlyozta végül, hogy véletlenül nem lehet annyi törvénysértést elkövetni, amennyit az alperes sérelmére elkövetett; ezzel nagyban megkeserítette, megrövidítette életét. A felperes arra is kitért, hogy bár a sérelemdíj elsődleges funkciója a bekövetkezett hátrány kompenzálása, de a jogintézmény célja az is, hogy a korábbi nemvagyoni kártérítésre vonatkozó kialakult joggyakorlatban alkalmazott összegekhez képest a visszatartó célzat elérésével összefüggésben a sérelemdíj összege magasabb legyen. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként kérte, hogy az ítélőtábla a keresetet teljes egészében utasítsa el. A felperes
  12. február 16-ai előállítása kapcsán hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság Név 9 tanú vallomását tévesen értelmezte; a felperes elbocsátásának ugyanis előzményei is voltak, az egy folyamat eredménye volt. Mindemellett a nyomozók tévedése nem volt rendkívül kirívó, felróható, s ennek kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes rendkívül nehezen volt elérhető, lakcímei, tartózkodási helyei változtak. Az egészségügyi adatok megismerésének lehetővé tételével kapcsolatos igény tekintetében az alperes arra utalt, hogy rendőri szerv a régi Be. szabályai szerint járt el; felróhatósága nem éri a kártérítés szintjét. A nyomtató 12.000,- Ft-os értékvesztését nem ő okozta.
  13. február 16-án (helyesen:
  14. április 5-én), amikor a számítástechnikai eszközöket a felperes nem vette át, azok működőképesek voltak. Ezt igazolja az egyidejűleg készült átadás-átvételi nyilatkozat, valamint Név 10 informatikusmérnök
  15. március 20-ai szakvéleménye is. A felek az ellenérdekű fél fellebbezésére ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperes fellebbezése alaptalan, míg az alperesé részben alapos. Az ítélőtábla mindenekelőtt azt rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp.
  16. §
(3)bekezdése alapján kizárólag a fellebbezési kérelmek keretei között bírálta felül, s nem érintette annak az elégtétel adása iránti keresetet elutasító rendelkezéseit. A másodfokú bíróság megítélése szerint a törvényszék az irányadó tényállást túlnyomórészt hiánytalanul, és helyesen állapította meg, s helytállóan kötelezte az alperest a
  1. február 16-ai előállítás, valamint a szenzitív személyes adat jogellenes kezelése kapcsán helytállóan kötelezte az alperest sérelemdíj fizetésére, melynek összege azonban eltúlzott. Az ítélőtábla csak részben ért egyet a szintén
  2. február 16-án lefoglalt eszközök vonatkozásában kifejtett jogi álláspontjával. Ez utóbbi vonatkozásában a tényállást annyiban szükséges kiegészíteni, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség ...i Regionális Osztálya
  3. május 5-én kelt 4.Nyom.283/
  4. számú határozatával a felperesnek a Btk.
  5. §
(1)bekezdésébe ütköző, a
(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő, kisebb kárt okozó rongálás vétsége miatt tett feljelentését az 1998. évi Be. 174. §
(1)bekezdésének a) pontjára hivatkozással - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - elutasította. Határozatának indokolásában azt is rögzítette, hogy a rendőri jelentés, a lefoglalás megszüntetéséről rendelkező határozat, az átvételi elismervény, továbbá Név 10 igazságügyi informatikai szakértői véleménye alapján a lefoglalt laptop
  1. április 5-én működőképes állapotban volt, nem rongálódott meg, s nem vált használhatatlanná. E határozat ellen a felperes panasszal élt, azonban azt, mint alaptalant a legfőbb Ügyészség Terrorizmus, Pénzmosás és Katonai Ügyek Főosztálya
  2. június 14-én meghozott TPK.3731/2016/1-I. számú határozatával elutasította. A felperes
  3. február 16-ai előállítása - miként azt a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.138/2016/13/III. számú ítélete megállapította - az Rtv.
  4. §-ába és
  5. §
(2)bekezdésének b) pontjába ütközően jogszabálysértő volt, ugyanakkor sértette a régi Be. 60. §
(1)és
(2)bekezdéseinek a felperes személyiségi jogai tiszteletben tartására, illetve az arányosság követelményére vonatkozó rendelkezéseit is. Különös figyelemmel arra, hogy a felperes a különböző, a Település 2...
  1. sz. címre szóló rendőrségi idézéseknek rendszerint eleget tett, az alperes rendőrei nem vonhattak volna alappal következtetést arra, hogy idézés megkísérlése nélkül is szükséges a felperes előállítása. A felperes alappal sérelmezte: a rendőrök eljárása alkalmas volt arra, hogy lakókörnyezetében, valamint munkavégzésének helyén is kedvezőtlen megítélést váltson ki. A rendőrhatóságnak azt az intézkedést kell választania, mely annak törvényes céljával összhangban áll, s amely - az eredményességre is figyelemmel - az érintettre a legkisebb korlátozással jár. A rendőrséget a szükséges intézkedés megválasztásakor ugyan mérlegelési jogkör illeti meg, azonban ez nem jelenthet teljes döntési szabadságot. Az arányosság megsértése az adott esetben a felperes személyhez fűződő jogát sértette, melynek következtében a Ptk. 2:
  2. §
(1)bekezdése szerint sérelemdíjra tarthat igényt. Ennek összege tekintetében zsinórmértékül szolgálnak a bíróságok hasonló esetekben hozott döntései.
  1. december 9-én (tehát a perbeli esetet mintegy hat évvel megelőzően) bilincs és vezetőszíj alkalmazásával végrehajtott jogellenes átkísérés kompenzálására az eljárt ítélőtábla 150.000,- Ft nemvagyoni kártérítést (BDT2011.2508.), míg a Kúria
  2. március 5-én szeszes ital közterületen fogyasztása tilalmának megszegése miatti szabálysértés elkövetése utáni, az emberi méltóságot sértő, szurkolótársak és járókelők előtti jogellenes ruházatátvizsgálás miatt 100.000,- Ft sérelemdíjat talált arányosnak (Kúria Pfv.IV.20.949/2018/
  3. számú ítélete). A büntetőügy vádlottjával szemben jogszabálysértően kibocsátott elfogatóparancs, majd a vádlott
  4. június 24-ei elfogása, előbb a rendőrkapitányságra, ezt követően a bíróságra előállítása folytán a személyi szabadság másfél óra időtartamú korlátozása folytán az eljárt bíróság 200.000,- Ft sérelemdíjat állapított meg (Kúria Pfv.IV.20.168/2017/
  5. számú ítélete). Az adott esetben a rendőri intézkedés nem volt megalázónak minősíthető. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperes terhére, hogy a felperes részben az intézkedés miatt vesztette el állását. A felperes volt munkáltatója, Név 9 tanúkénti meghallgatása során azt adta elő, hogy az intézkedő rendőrök azt közölték, „nem nagy ügy", amit a felperes tett, s elsőre meg sem fordult a fejében, hogy tőle megválik; ez egy folyamat eredménye volt a Szombathelyi Járásbíróság 54.Pk.50.122/2018/
  6. számú jegyzőkönyv
  7. és
  8. oldalai). Annak tehát, hogy a felperes munkáját elvesztette, szerves okaként nem az alperesi intézkedés jelölhető meg. A felperes nem bizonyította, hogy rendőrségi előállítása nem a kiállított igazolás szerinti 12 óra 10 perctől 13 óra 5 percig, hanem valójában három órát meghaladó időtartamban történt. Tény továbbá, hogy a felperes a keresetlevélben, valamint a még a Szombathelyi Törvényszéken tartott
  9. november 7-ei tárgyaláson említést tett
  10. október 21-ei, álláspontja szerint az alperesi rendőrhatóság részéről jogellenesen foganatosított előállításáról, azonban a törvényszéknek a régi Pp.
  11. §
(3)bekezdésével konform tájékoztatása ellenére ( Szombathelyi Törvényszék 28.P.20.355/2017/
  1. számú jegyzőkönyv
  2. oldala) erre nézve bizonyítékot, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, az eljárt Név 3 rendőr tanú vallomása pedig az általa előadottakat cáfolja ( Szombathelyi Járásbíróság 52.Pk.50.279/2018/
  3. számú jegyzőkönyv
  4. oldala). A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes a
  5. február 16-ai intézkedéssel köztudomásúan együtt járó hátrányhoz képest súlyosabb hátrányt nem bizonyított. Előadásán kívül nincs adat arra sem, hogy élettársi kapcsolata az eset miatt ment tönkre véglegesen; mindamellett, hogy élettársát meg sem nevezte, a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon tartott tárgyaláson a Település 2...
  6. sz. alatti lakás hölgy tulajdonosáról azt mondta, „függetlenek vagyunk egymástól, nem vagyunk élettársak, mindegyikünk oda megy, ahova akar" (Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.138/2016/
  7. számú jegyzőkönyv
  8. oldala). Az említett körülmények egyenként és összességükben értékelése alapján az ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a felperes jogellenes előállításának kompenzálására 150.000,- Ft sérelemdíj alkalmas [Ptk. 2:
  9. §
(2)és
(3)bekezdései]. Utal ugyanakkor arra, a személyes szabadságot jogellenesen korlátozó alperes nem mentheti ki magát arra hivatkozással, hogy jogalkalmazási tévedése nem volt kirívó, döntését pedig mérlegelési jogköréhez kapcsolódóan hozta. Hangsúlyozza, hogy a rendőrhatóságnak a büntető eljárásokban alkalmazott intézkedései megválasztásakor fokozott gondossággal kell eljárnia, ügyelve arra, hogy az érintett személyhez fűződő jogát az intézkedés aránytalansága folytán ne sértse. Az ítélőtábla túlnyomórészt egyetértett az elsőfokú bíróságnak a felperes egészségügyi adatai jogellenes kezeléséből eredő személyiségi jogsértés összefüggésében kifejtett álláspontjával. Csupán kiemeli, hogy az alperes, mint jogalkalmazó szerv adatkezelése során alapvető jelentőségű az Infotv., melynek nem ismerésére nem hivatkozhat. Az Infotv. 4. §
(1)bekezdésének a személyes adatok célhoz kötött, tisztességes és törvényes kezelését előíró rendelkezései egyébként sincsenek ellentétben az
  1. évi Be. szabályaival, azokat az alperesnek egymás mellett kellett volna alkalmaznia. Megjegyzendő továbbá, hogy az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatot az Infotv.
  2. §
  3. b) pontjának értelmező rendelkezése egyben különleges adatnak is minősíti. A konkrét esetben ugyanakkor a felperes maga sem állította, hogy szenzitív egészségügyi adatait a vele egyébként haragos viszonyban lévő személyeken kívül széles kör megismerte, magánszférájában emiatt ténylegesen is számottevő hátrány érte. Mindezek miatt a másodfokú bíróság véleménye szerint ebben a körben az elszenvedett sérelemmel 200.000,- Ft az arányos sérelemdíj. Tekintettel arra, hogy a sérelemdíj összegét az ítélőtábla - mindkét személyiségi jogsértés következményeként - az ítélet meghozatalakor fennállt értékviszonyok alapján határozta meg, az alperes késedelmi kamat megfizetésére nem köteles (PJD
  4. 3.III.). Teljes egészében alaptalan a felperesnek a
  5. február 16-án lefoglalt eszközökkel kapcsolatos kártérítési követelése. Abból kellett ennek kapcsán kiindulni, hogy fellebbezésében a felperes a lefoglalás jogszerűségét elismerte. Az alperes ezt követő eljárását részleteiben a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/
  6. (V. 8.) IMBM-PM együttes rendelet határozta meg. Nem vitás, hogy az alperes a laptopot és a HP nyomtatót
  7. április 5-én - tehát a lefoglalástól számítottan mintegy másfél hónap elteltével - kísérelte meg visszaadni, de ezek átvételét a felperes megtagadta. Azt a felperes nem bizonyította, hogy az alperes őrzésében az említett eszközök megrongálódtak. A
  8. február 16-án tárgyak átadásáról készült jegyzőkönyv tartalmazza ugyan, hogy a nyomtatóban a patronok beszáradtak, azonban ennek kézenfekvő oka lehetett, hogy hosszú ideje nem használták. Róth Péter igazságügyi számítástechnikai szakértő szakvéleménye szerint a keresendő navigációs programokat konkrétan nem is nevesítették, ugyanakkor a Microsoft MAP navigációs program megléte nem volt megállapítható, csak az iGo8 nevű programé (
  9. április 13-ai és
  10. szeptember 8-ai dátummal is). Nem volt vitás az sem, hogy Név 10 igazságügyi informatikus szakértő
  11. március 20-án szakvéleményt készített, melyet
  12. április 17-én kiegészített, s arra a megállapításra jutott, hogy a laptop és a nyomtató működőképes. A nyomtató értékének időközbeni értékcsökkenése pedig felróható magatartás hiányában az alperes kárfelelősségét nem alapozza meg. Mindezek miatt az ítélőtábla a régi Pp.
  13. §
(2)bekezdésére utalással az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit a per főtárgya tekintetében részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalási összeget 612.000,- Ft-ról, illetve 12.000,- Ft vonatkozásában ennek
  1. június 16-ától a kifizetés napjáig terjedő időre járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatáról 350.000,- Ft-ra szállította le; az ítéletet egyebekben helybenhagyta. A perköltség vonatkozásában a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét kiegészítette, s megállapította, hogy a feljegyzett 248.280,- Ft kereseti illetéket és 76.600,- Ft szakértői költséget az állam viseli; ebben a vonatkozásban - figyelemmel a felperes költségmentességére, az alperest megillető illetékmentességre, továbbá arra, hogy a szakértői véleménnyel érintett kártérítési követelés alaptalannak bizonyult - az ítélőtábla a régi Pp.
  2. §
(1)és
(3)bekezdéseit, és az illetékekről szóló
  1. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
  2. §
(1)bekezdésének c) pontját, 39. §
(1)bekezdését, 42. §
(1)bekezdésének a) pontját, 56. §
(1)bekezdését, végül a költségmentesség a bírósági eljárásban című 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-át hívja fel. Az így kiegészített ítéletet ugyancsak a régi Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság részben megváltoztatta, és - 4.137.989,- Ft pertárgy érték alapulvételével - megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének az elsőfokú eljárásban felmerült díjának 91,5 százalékát az állam, míg 8,5 százalékát az alperes viseli [régi Pp. 84. §
(1)bekezdésének b) pontja, 86. §
(2)bekezdése, 87. §
(2)bekezdése, a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §
(1)-
(3)bekezdései]. A régi Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a túlnyomórészt pervesztes felperest, hogy a régi Pp. 217. §
(1)bekezdése szerint meghatározott tizenöt nap teljesítési határidőben fizessen meg az alperesnek 175.000,- Ft elsőfokú perköltséget (jogtanácsosi munkadíjat); ez az összeg a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §
(2)bekezdésének a) pontja és
(6)bekezdése megfelelő alkalmazásával, a kifejtett tevékenységgel arányban állóan meghatározott jogtanácsosi munkadíjat tartalmazza. Ennek kapcsán az ítélőtábla megjegyzi, az alperesi képviselő a Szombathelyi Törvényszéken egy, a mintegy 165 km-re lévő Székesfehérvári Törvényszéken két tárgyaláson, a Szombathelyi Járásbíróságon két tanúmeghallgatás alkalmával jelent meg, s két terjedelmesebb, valamint két rövidebb beadványt terjesztett elő. A felperesnek ehhez képest egy Település 2Település 5-Település 2 út viszonylatban merült fel útiköltsége. Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság a törvényszék kiegészített ítéletét a perköltségre vonatkozóan is helybenhagyta. Az ítélőtábla megállapította, hogy a felmerült 331.040,- Ft fellebbezési eljárási illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli; e rendelkezések kapcsán a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre utal vissza azzal az eltéréssel, hogy az Itv. 42. §
(1)bekezdésének a) pontja helyett 46. §
(1)bekezdése irányadó. Kötelezte továbbá a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 6.675,- Ft másodfokú perköltséget. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a felperes fellebbezése alaptalan, míg az alperesé 43 százalékban alapos; az ellenérdekű fél fellebbezésére pedig ellenkérelmet egyikük sem terjesztett elő. Győr, 2020. június 16. dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke dr. Szabó Péter sk. előadó bíró dr. Szalay Róbert sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.