Kbf.1/2020/23 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés), ... IV.r. vádlott cselekményét folytatólagosan bűnsegédként elkövetett hivatali helyzettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének (Btk.293.§

(2)bekezdés) minősíti. ... IV.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 2 (kettő) év börtönbüntetésre enyhíti. ... IV.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti. ... IV.r. vádlott a szabadságvesztés végrehajtása esetén a szabadságvesztés büntetés 2/3 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. ... IV.r. vádlottal szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét ... III.r. és ... IV.r. vádlottak tekintetében helybenhagyja. I n d o k o l á s: [1] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2019. október 31. napján kihirdetett 42. Kb. 169/2018. számú ítéletével ... polgári egyén II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan, bűnszövetségben, társtettesként elkövetett hivatali helyzettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettében, ezért 2 évi és 6 hónapi börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre, 3 évi közügyektől eltiltásra, valamint 300 napi tétel napi tételenként 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a III.r. vádlott a szabadságvesztés büntetés 1/2 része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a 300.000 Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat 178.943 Ft bűnügyi költség megfizetésére. ... IV.r. vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan, bűnszövetségben, társtettesként elkövetett hivatali helyzettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettében, ezért 2 évi és 6 hónapi börtön fokozatú szabadságvesztésre, 3 évi közügyektől eltiltásra, valamint 500 napi tétel, napi tételenként 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a IV.r. vádlott a szabadságvesztés büntetés 2/3 része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az 500.000 Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a IV.r. vádlottat 401.140 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság rendelkezett még az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és az előterjesztett polgári jogi igényeket egyéb törvényes útra utasította. [2] A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vette. A III.r. vádlott és védője elsősorban a cselekmény téves jogi minősítése miatt, másodsorban enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. A IV.r. vádlott és védője elsődlegesen a jogi minősítés megváltoztatása érdekében, másodsorban enyhítés érdekében fellebbeztek. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.7/2019/6. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg és mind a III. r., mind a IV.r. vádlottak bűncselekménye minősítéséből a bűnszövetségre történő utalást mellőzze, a vádlottakkal szemben alkalmazott közügyektől eltiltást, pedig a Btk. 33. §

(2)bekezdése alapján mellékbüntetésként tekintse kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú ügydöntő határozatot hagyja helyben. A fellebbviteli főügyészség átiratában utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet felülbírálata mindkét vádlott esetében teljes körű. Kifejtette, hogy az elsőfokú katonai tanács perrendszerű eljárásában az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta, azokat egyenként és együttesen értékelve mérlegeléssel állapította meg a tényállást. Ez a tényállás mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, így felülbírálatra alkalmas. Álláspontja szerint a katonai tanács okszerű következtetést vont mindkét vádlott elkövetéskori tudattartalmára, azon keresztül szándékára és bűnösségére nézve, és törvényes a minősítés a folytatólagosság és a társtettesség tekintetében is. Kifejtette azonban, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor mindkét vádlott cselekményét bűnszövetségben elkövetettként is minősítette, mivel a terhükre megállapított bűncselekményeknek ilyen minősítő körülménye nincs. Kifejtette, hogy mivel a vádlottak nem a vád tárgyává tett korrupciós bűncselekmény alapesetét, hanem minősített esetét valósították meg, ezért az enyhébb minősítésre irányuló fellebbezések nem vezethetnek eredményre. Álláspontja szerint a katonai tanács helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket és mindkét vádlottal szemben törvényes büntetéseket alkalmazott. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság mindkét vádlottal szemben a cselekményeik súlyához mérten méltányos büntetéseket szabott ki, továbbá a III.r. vádlott tekintetében is méltányosan járt el, amikor úgy rendelkezett, hogy ő a szabadságvesztés büntetés 1/2 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a másodfokú ügyészség álláspontja szerint nincs olyan körülmény, amelyre figyelemmel a III.r. és IV.r. vádlottak büntetései enyhíthetőek lennének. [4] A III.r. vádlott védője az ügyben előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Utalt arra, hogy védence esetében a fellebbezés tartalmára figyelemmel teljes körű felülbírálatra kerülhet sor. Egyetértett a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában kifejtett azon állásponttal, hogy a védence terhére megállapított bűncselekmény jogi minősítéséből a bűnszövetséget mellőzni kell, mert az adott bűncselekménynél ilyen minősítő körülmény nem létezik. Kifogásolta az ügyben a titkos adatszerzés lefolytatását, azt törvénytelennek megtartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy a titkos adatszerzés nyílttá tétel szabályai eltérnek a titkos információgyűjtés nyílttá tételi eljárásától, és a titkos adatszerzés során beszerzett adatok nyílttá tételi eljárása során a Központi Nyomozó Főügyészség nem járt el törvényesen, ezért az így beszerzett adatok bizonyítékként nem használhatóak fel. Utalt továbbá arra, hogy a titkos információgyűjtést követően a titkos adatszerzés során lehallgatott beszélgetésekkel a Központi Nyomozó Főügyészség már készletezést végzett. A titkos információgyűjtés során egy bizonyos cselekménykörre a nyomozás elrendeléséhez szükséges bizonyítékok már rendelkezésére álltak, és indokolatlan volt ezen túlmenően titkos adatszerzés formájában további telefonlehallgatásokat végezni. Ezért arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a nyomozás elrendelésének napja

1. június
2. után titkos adatszerzés során rögzített telefonbeszélgetéseket zárja ki a bizonyítékok köréből. A védő eljárási hibaként hivatkozott arra, hogy
3. október
4. napján, az ügy első tárgyalási napján az elsőfokú bíróság nem előkészítő ülést, hanem tárgyalási napot tartott. Nem vitatta, hogy
5. július 1., az új Be. hatályba lépése előtt került benyújtásra a vád. Álláspontja szerint azonban ebben az esetben is előkészítő ülés tartásának lett volna helye. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy védence részére a vádirat ismertetése a tárgyaláson elmaradt. A III.r. vádlott nem mondott le a tárgyaláson való jelenlét jogáról, de az első két tárgyalási napról igazoltan távol maradt, viszont jelenlétében a vád ismertetése nem történt meg, így arra közvetlenül észrevételeket nem tehetett. Kifejtette továbbá azon álláspontját, hogy többvádlottas ügyben nincs lehetőség a Btk.
6. §-ának a Be.
7. §-ára figyelemmel történő alkalmazására, mert ebben az esetben elmaradhat a beismerés ellenőrzése. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállás részben megalapozatlan, mert a katonai tanács az általa megismert bizonyítékokból helytelen ténybeli következtetéseket vont le. Erre figyelemmel az elsőfokú ítélet
8. oldal utolsó bekezdésétől kezdődően a tényállás helyesbítését a ténybeli következtetések kiküszöbölését indítványozta. Ennek bizonyítása érdekében az I.r. vádlott által foganatosított adatlekérdezések, valamint a létrejött találkozások időpontjait viszonyította egymáshoz, annak bizonyításaként, hogy az I.r. és II.r., illetve III.r. vádlottak között adatátadás nem történt. Utalt a III.r. vádlott vallomására, mely szerint az I.r. és II.r. vádlottaktól adatot nem kapott, csupán ügyfeleket küldtek hozzá. Ebből következően védencének nem is kellett arról tudni, hogy az I.r. vádlott jogszerűen nem juthatott hozzá adatokhoz. Az alapeseti bűnelkövetésre vonatkozóan pedig, a III.r. vádlott beismerő vallomást tett, és amennyiben pedig az I.r. vádlott által letöltött adatok átadása nem bizonyítható, úgy a III.r. vádlott a Btk. 293.§

(2)bekezdésében írt minősített esetet nem valósíthatta meg. A védő indítványozta védencével szemben enyhítő körülményként figyelembe venni büntetlen előéletét, a jelentős időmúlást, mely már a büntetési tétel felső határát is eléri. Indítványozta továbbá védence javára figyelembe venni a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, megbánó magatartását azt, hogy idősödő korú ügyvédről van szó, akinek a pályája kettétört, azt, hogy rendezett családi körülmények között él, és két nagykorú, de még tanulmányokat folytató gyermekeiről és idős édesapjáról is gondoskodik, hogy a köz javára ellenszolgáltatás nélkül jótékonysági munkavégzést teljesít, valamint meglévő betegségeit. Utóbbi igazolására orvosi dokumentációt csatolt. Összességében arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a III.r. vádlottal szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki, figyelemmel arra, hogy ez is megfelelő visszatartó erővel szolgál védence vonatkozásában. [5] A IV.r. vádlott védője a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál szintén előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását. Ebben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert az általa megállapított tényállás ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítás ügyiratainak tartalmával. Ezen túlmenően a katonai tanács a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában jogszabályt helytelenül alkalmazott, valamint indokolási kötelezettségének is csak részben tett eleget. Utalt azonban arra, hogy mindezek olyan hiányosságok, amelyek a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőek. Kifogásolta, hogy védence terhére a cselekmény jogi minősítésében megállapításra került a bűnszövetségben történő elkövetés, mint minősítő körülmény, pedig az a hivatali vesztegetésnek sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor nem volt tényállási eleme. A védő az indokolási kötelezettség megsértéseként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ugyan részletesen felsorolta, hogy mely időpontban, milyen átadott összegekből tevődik össze az a 495.000 Ft, amelyet az I.r. vádlott vesztegetési pénztként megkapott, azonban nem mindegyik átadáshoz kapcsolta hozzá az azt alátámasztó lehallgatási anyagot. A pénzátadások másik részénél ugyanis ezek megállapítását az ítélet indokolásában hivatkozott telefonlehallgatási adatokra alapozta. Az iratellenesség megállapítására irányuló indítványával összefüggésben a védő beadványában részletesen áttekintette az aktív és passzív vesztegetői oldalon álló személyek között a pénzátadásokhoz, vagy erről szóló megbeszélésekhez kapcsolódó telefonlehallgatási anyagokat. Ennek alapján jutott arra a megállapításra, hogy ... IV.r. vádlott részéről sem az I.r., sem a II.r. vádlott felé közvetlen pénzátadás nem történt, továbbá, hogy egyetlen, a vesztegetési cselekménnyel összefüggésbe hozható megbeszélésen sem vett részt, illetve telefonon sem beszélt erről a passzív vesztegetői oldalon álló személyekkel. Kifejtette azon álláspontját, hogy a IV.r. vádlottnak ezen cselekményeit az elsőfokú bíróság épp a lehallgatási anyaggal kívánta alátámasztani, azonban ezek a bizonyítékok ... cselekvőségének bizonyítására sem alkalmasak. Külön foglalkozott a III.r. és IV.r. vádlottak között lefolytatott azon telefonbeszélgetés tartalmával, amelyben az I. r. vádlottnak átadott parfümről beszéltek. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság erre a beszélgetés úgy hivatkozott, mintha a IV.r. vádlott lett volna a parfüm átadója, holott az eredeti lehallgatási anyag épp azt igazolja, hogy parfümöt a III.r. vádlott adta át a I.r. vádlottnak és a IV.r. vádlott érdeklődött, hogy örült-e neki. Álláspontja szerint védence cselekménye mindössze annyi, hogy a nyilvántartotta, hogy milyen összegű kifizetések kell teljesíteni a III.r. vádlottnak az I.r. és II.r. vádlottat felé, és erről őt tájékoztatta. Ezen körülményre figyelemmel azonban az állapítható meg, hogy a III.r. vádlott közvetlenül tettesként a cselekmény elkövetésében nem vett részt, csupán a III.r. vádlott cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott, ennek megfelelően nem társtettese, hanem bűnsegédje a cselekménynek. Utalt arra, hogy védencével szemben az ítéletet meg kell változtatni, melynek során a társtettesi elkövetési alakzatot és a bűnszövetséget a jogi minősítésből mellőzve próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabásának van helye. Álláspontja szerint ez felelne meg az ítéleten belüli cselekmények belső arányainak. [6] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a III.r. vádlott és védője, valamint a IV.r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezések folytán az elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a 74/2020. (III.31.) Korm. rendelet 82. §

(1)és

(4)bekezdése alapján tanácsülésen bírálta felül. A fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljes körű. [7] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során megsértette az I.r. vádlottat érintően a Be. 517. §

(2)bekezdés a) pontjában írt rendelkezést. Az elsőfokú bíróság először

1. október
2. napján tartott tárgyalást az ügyben, ezen a tárgyalási napon a III.r. vádlott igazoltan távol volt. A tárgyalás megkezdését követően került sor a vád ismertetésére. A következő
3. december 6-i tárgyalási napon a III.r. vádlott szintén nem volt jelen. Ezen a napon érdemi eljárási cselekmény lefolytatására nem került sor. A következő
4. április 2-i tárgyaláson a III.r. vádlott megjelent, azonban részére a vád ismertetése nem történt meg. III.r. vádlott tekintetében a vád ismertetésére a későbbiekben sem került sor. Megállapítható, hogy az elsőfokú katonai tanács olyan eljárási szabálysértést követett el, amely nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, hiszen a rendelkezésre álló postai tértivevény alapján megállapítható, hogy a III.r. vádlott a vádiratot
5. július
6. napján személyesen átvette. A vádlottnak tehát megvolt a lehetősége arra, hogy felkészüljön, védője minden mindegyik tárgyalási napon jelen volt és a védence jelenlétében megtartott első tárgyalási napon észrevételeit is előterjesztette. [8]én eljárási szabálysértésként kifogásolta a III.r. vádlott védője azt, hogy az elsőfokú katonai tanács az ügyben nem előkészítő ülést, hanem a rögtön tárgyalást tűzött ki. A kifogás azonban nem alapos. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a katonai tanács a
7. május
8. napján érkezett vádirat alapján
9. június
10. napján, tehát még a jelenleg hatályos Be. hatálybalépése előtt tűzte ki az ügyet, még az
11. évi XIX. törvény rendelkezései alapján. Az ügy kitűzése idején hatályos büntetőeljárási törvény az előkészítő ülés fogalmát a jelenleg hatályos tartalmával nem ismerte. A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény átmeneti rendelkezései között a
12. §

(1)bekezdésében rögzíti, hogy ha az ügyiratok e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz érkeztek, a bíróság e törvény hatálybalépését követő hat hónapon belül előkészítő ülést tart, kivéve, ha a bíróság e törvény hatálybalépését megelőzően kitűzte a tárgyalást. Megállapítható továbbá, hogy az elsőfokú bíróság részéről a tárgyalás kitűzése nem kifogásolható, az megfelel a hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek. Nem fogadható el az a védői álláspont sem, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazhatta volna a Be. 524. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt rendelkezéseket tárgyalása során. Az I.r. és II.r. vádlottak a vád tárgyává tett bűncselekményben beismerő nyilatkozatot tettek, melyet az ügyiratok alátámasztottak, ezért azokat a bíróság elfogadta. Vonatkozásukban nem volt akadálya az eljárás befejezésének. Nincs olyan rendelkezése az eljárási törvénynek, amely ezt tiltaná. [9] Összességében megállapítható, hogy a katonai tanács eljárása során az egyéb eljárási szabályokat betartotta, a vádlottakkal és a tanúkkal szemben törvényes figyelmeztetéseket alkalmazott, az egyéb bizonyítékokat is megfelelő formában tette az eljárás anyagává. A fentieken túlmenően az eljárás résztvevői az elsőfokú bíróság eljárását nem kifogásolták. [10] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztálya a jelen fellebbezésben érintett vádlottakon kívül vádolta még ... I. rendű és ... II.r. vádlottakat. Mindkét vádlott az ügyben tartott első tárgyalási napon beismerte a bűncselekmények elkövetését. Beismerő nyilatkozatukat az elsőfokú bíróság elfogadta, és vonatkozásukban az eljárást befejezte. A katonai tanács a 2018. október 11. napján kelt 42. Kb. 69/2018. számú ítéletével ... I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpont és
3. b)pontok szerint minősülő folytatólagosan, bűnszövetségben elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért 4 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra, 50 napi tétel, napi tételenként 1000 Ft pénzbüntetésre, valamint 495.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. ... II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 294. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(3)bekezdés

1. a)pont
2. ac)alpont és
3. b)pont szerint minősülő folytatólagosan, bűnszövetségben, bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében, ezért 2 évi börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre, valamint 50 napi tétel napi tételenként 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2019. március 8. napján kihirdetett 6. Kbf.3/2019/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy az I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 3 év 4 hónap fogházbüntetésre enyhítette, továbbá a bűncselekmény megnevezését pontosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítélete az I.r. vádlott tekintetében 2019. március 8. napján, míg a II.r. vádlott esetében - fellebbezés hiányában - 2018. október 11. napján jogerőre emelkedett. [11] A katonai tanács ítéletének tényállását részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat értékelte és túlnyomórészt indokolási kötelezettségének is eleget tett. [12] A III.r. vádlott a tárgyaláson részbeni beismerte bűnösségét. Vallomása szerint a terhére rótt bűncselekménynek csak az alapeseti formáját, nem pedig a minősített esetét valósította meg cselekményével. Védekezése szerint az általa tudottan rendőrtiszt I. rendű vádlottnak a pénzt nem azért juttatott, hogy adatokat töltsön le a nyilvántartásokból, hanem azért, mert ügyfeleket küldött hozzá. Védekezése szerint nem tudott arról, hogy az I.r. vádlott a hivatali helyzetével visszaélve adatokat szerez meg, a kapcsolatuk kizárólag arra vonatkozott, hogy az I.r. és II.r. vádlottak által küldött ügyfelek után fizetett a III.r. vádlott, tehát nem vette rá arra, hogy kötelességszegő magatartást tanúsítson. A IV.r. vádlottra vonatkozóan előadta, hogy csak mintegy titkári feladatokat látott el mellette, de nem vett részt az I.r. és II.r. vádlottakkal szervezett megbeszélésen, vagy pénz átadásnál. A IV.r. vádlott vallomásában csatlakozott a III.r. vádlott által előadottakhoz, azt erősítette meg. [13] Az elsőfokú bíróság igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során kihallgatta a vádlottakat, nagyszámú tanút, ismertette a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat és bizonyítás anyagává tette a titkos információgyűjtés során, majd a nyomozás elrendelését követően titkos adatgyűjtés során keletkezett bizonyítékokat. [14] A katonai tanács ítélete 24. oldal utolsó bekezdésétől az 59. oldal utolsó előtti bekezdéséig értékelte az általa megvizsgált bizonyítékokat. Részletesen foglalkozott a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés lefolytatásának törvényességével, valamint az így rendelkezésre álló bizonyítékok felhasználhatóságával. Nem fogadható el a III.r. vádlott védőjének az az álláspontja, hogy a titkos adatszerzés során megszerzett bizonyítékokat, konkrétan a lehallgatási anyagot ki kell zárni a bizonyítékok köréből. A védői érvelés szerint a titkos adatszerzés nyílttá tételi eljárása nem volt törvényes. Ezen túlmenően arra hivatkozott a védő, hogy a titkos információgyűjtés lezárultával, a feljelentés megtételét követően már indokolatlan volt a titkos adatszerzés, az a készletezés körébe tartozott. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása 53. oldalától 56. oldaláig részletesen rögzítette a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, és azt összevetette a jelen eljárásban lefolytatott titkos adatszerzés eljárási cselekményeivel. A védő ugyan nem fejtette ki részletesen, hogy mi az a hiányosság, vagy eljárási hiba, amelyre figyelemmel a titkos adatszerzés nem tekinthető törvényesnek, azonban megállapítható, hogy a jelen ügyben végzett titkos adatszerzés megfelelt az 1998. évi XIX. törvény 200. §-tól a 206. §-ban foglaltaknak. A védőnek a készletezésre történő hivatkozásával kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy ez a fogalom nem a titkos adatszerzés, hanem inkább a titkos információgyűjtés körében szokott felmerülni. A titkos adatszerzés már a nyomozás elrendelését követően történik, folyamatban lévő büntetőeljárás során, tehát nem merül fel az, hogy az információgyűjtést végző szervezet a nyomozáson kívül, ellenőrizetlenebb körülmények között gyűjti az adatokat. A jelen ügyben a titkos adatszerzés törvényessége nem kifogásolható. [15] Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor mérlegelési jogkörében eljárva nem fogadta el a III. és IV.r. vádlottaknak azon védekezését, hogy az I.r. és II.r. vádlottak csak potenciális ügyfeleket küldtek az I.r. vádlott ügyvédhez és ő ezek száma után fizetett. Ezen védekezést cáfolja az I.r. és II.r. vádlottak a váddal egyező beismerő nyilatkozata, a nagyszámú tanú vallomása, akik kizárólag a III.r. vádlott nevét ismerték, kapcsolatuk vagy vele, vagy a IV.r. vádlottal volt. A tanúk az I. és II.r. vádlottat nem ismerték, a nevüket sem hallották. Szintén a III.r. és IV.r. vádlott vallomását cáfolták a lehallgatott telefonbeszélgetések adatai. Az elsőfokú katonai tanács logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem fogadta el ebben a tekintetben a vádlottak védekezését. [16] Megállapítható azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a IV.r. vádlott védője által hivatkozottak szerint részben iratellenes, ezért a Be. 592. §

(2)bekezdés c) pontjában írtak alapján részben megalapozatlan. Az iratok között található az elsőfokú bíróság által bizonyítékként felhasznált titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés anyagában szereplő telefonlehallgatási anyagok megismerését követően az állapítható meg, hogy a IV.r. vádlottra vonatkozóan nem szerepel egyetlen olyan elfogott üzenet sem, ahol ő közvetlenül pénzátadással lenne érintve, illetve nem található egyetlen olyan az I.r. és II.r. vádlottakkal történő találkozásra, megbeszélésre utaló lehallgatási anyag sem, amelyből egyértelműen a vádiratban IV.r. vádlott terhére rótt bűncselekmény valamely tényállási elemének megvalósítására lehetne következtetni. Nincs olyan lehallgatási anyag, amelyben a IV.r. vádlott az I.r. és II.r. vádlottakkal a vádbeli cselekményhez kötődő találkozóra utalna. Az I.r. és II.r. vádlottak, valamint a IV.r. vádlott viszonylatában összesen 3 a titkos adatszerzés során rögzített lehallgatási anyag áll rendelkezésre. A bűnügyi iratok

1. számú melléklet I. kötet
2. naplószáma alatt szerepel beszélgetés az I.r. vádlott és a IV.r. vádlott között, melynek tartalma az, hogy az I.r. vádlott személyes találkozót kezdeményez, mert valamit szeretne kérdezni. Ugyanezen kötet
3. naplószám
4. oldalán található telefonbeszélgetés rögzíti, hogy az I.r. vádlott találkozna a IV.r. vádlottal, valamit vele megbeszélne, de a IV.r. vádlott azt elhárítja, és a III.r. vádlotthoz irányítja. A bírósági iratok
5. számú melléklet II. kötet
6. naplószáma
7. oldal közepén rögzített telefonlehallgatási anyag azt tartalmazza, hogy az I.r. és II.r. vádlottak megbeszélik, hogy a III.r. vádlottal történő találkozás érdekében üzentek a IV.r. vádlottnak. [17] Megállapítható, hogy a felsorolt lehallgatási anyagok nem támasztják alá kétséget kizáróan, hogy a IV.r. vádlott megegyezett volna az I.r. és II.r. vádlottakkal, hogy ... II.r., I.r., valamint ... III.r. vádlottak találkozóján a IV.r. vádlott részt vett volna. Nem állapítható meg, továbbá az sem, hogy IV.r. vádlott az I.r. és II.r. vádlottaknak pénzt adott volna át. [18] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa ezért a Be.
8. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a történeti tényállás

1. oldal első bekezdését annyiban helyesbíti, hogy második sorába az kerül, „…-legalább hallgatólagosan - megegyezett a III. rendű vádlott az I. és II. rendű vádlottakkal." Ugyanezen bekezdés
2. sorából ... nevét, valamint
3. sorából a IV. rendű vádlottra történő utalást mellőzi. Az
4. tényállási pontok esetében ...t, mint az adatok átadásával érintett személyt, mellőzi a cselekmények leírásából. A
5. oldal ötödik bekezdéséből mellőzi a IV. rendű vádlottra, illetve ...ra, mint olyan személyre való utalást, aki a II. rendű vádlottal egyeztetett, illetve a bekezdésben feltüntetett időpontokban az I., II. és III. rendű vádlottakkal tartott találkozón vett volna részt. A hatodik bekezdésben kizárólag I. rendű vádlottat jelöli meg olyan személyként, aki a megjelölt időpontokban ajándékot adott át I.r. vádlottnak és ...nak. Az ilyen tartalmú megállapításokat az indokolásból is mellőzi. Az ítélet
6. oldal
7. bekezdésében írt történeti tényállást a III.r. és IV.r. vádlottak vallomásai, valamint a titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés során rögzített telefonbeszélgetések alapján a következőkkel egészíti ki: " A IV.r. vádlott testvérének, a III.r. vádlottnak segítséget nyújtott az I.r. és II.r. vádlottakkal kapcsolatban kifejtett vesztegetési tevékenysége során, abban őt támogatta, a korrupciós cselekmény megszerzése során beszerzett adatok felhasználásával befolyt pénzt nyilvántartotta, tájékoztatta arról a III.r. vádlottat, hogy a passzív vesztegetői oldalon álló I.r. és II.r. vádlottaknak mikor-mennyi pénz jár. Mennyit kell adni." [19] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által ekként kiegészített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
8. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt megalapozatlansági okoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Az elsőfokú katonai tanács elutasította a III. rendű vádlott által, a vádiratban megjelölt további tanúk indítványát, valamint a III. rendű vádlottnak és a katonai ügyésznek az igazságügyi írásszakértő kirendelésére irányuló indítványait. Nem tévedett a katonai tanács, amikor ezen bizonyítási indítványoknak nem adott helyt. Helytállóan hivatkozott arra, hogy a III. és IV. rendű vádlottak szempontjából nem bírnak relevanciával, csak az eljárás indokolatlan elhúzódását eredményeznék. [20] Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlottak bűnösségére, tévedett azonban a cselekmények jogi minősítését illetően. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, valamint a III. és IV. rendű vádlottak védői helytállóan hivatkoztak arra, hogy a vádlottak terhére rótt bűncselekmény esetében a bűnszövetség, mint minősítő körülmény nem szerepel a Büntető törvénykönyvben. Ezért azt a jogi minősítésből mellőzni kellett. [21] A másodfokú bíróság által megváltoztatott tényállás alapján pedig a IV. rendű vádlott bűnössége tettesi elkövetői alakzatban nem volt megállapítható. [22] A Btk. 293. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt bűncselekményt az követi el, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik és a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaéljen. [23] Az elkövetési magatartás tehát a hivatalos személynek a jogtalan előnnyel való befolyásolására való törekvés, mely jogtalan előny a minősített esetben azért kerül átadásra, vagy azért ígérik, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy - mint a jelen ügyben - a hivatali helyzetével egyéb módon visszaéljen. [24] Megállapítható azonban, hogy a jogtalan előny adásával vagy ígéretével történő befolyásolást, mely jelen ügyben a közlekedési balesettel érintett személyek adatainak a hivatalos személytől történő megszerzésére irányult, a hivatalos személy jogosultságainak társadalmi rendeltetésével ellentétes gyakorlásával, kizárólag a III. rendű vádlott terhére állapítható meg. Ő állapodott meg az I. és II. rendű vádlottakkal, ő adta a jogtalan előnyt. A IV. rendű vádlott e cselekmény bűnsegédje volt, aki a III. rendű vádlottal együtt dolgozott, de segítő magatartása a tényálláshoz kapcsolódóan főleg a jogtalan előny forrását képező pénz kezelését, a jogtalan előny összegének meghatározását, kiszámolását, a III. rendű vádlott erről történő tájékoztatását jelentette. IV.r. vádlott nem fejtett ki olyan cselekményt, amely a hivatali vesztegetés bűncselekményének valamely tényállási elemét megvalósította volna. Természetesen - a lehallgatási anyagból láthatóan - ... ismerte a III. rendű vádlott által kifejtett teljes cselekménysort, tudott annak jogellenes voltáról, egyetértett testvére cselekményeivel, azt támogatta, segítette. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és ... III. rendű vádlott cselekményét a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali helyezettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének, míg ... IV. rendű vádlott cselekményét a Btk. 293. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hivatali helyezettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettének minősítette. [25] A IV. rendű vádlottnak és védőjének a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezése alapos, azonban III.r. vádlott védőjének ugyanilyen irányú fellebbezése nem foghatott helyt. [26] Az elsőfokú bíróság ítéletében mindkét vádlott tekintetében alapvetően helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő körülményeket, melyek a IV. rendű vádlott esetében a bűnsegédként történő elkövetéssel szorulnak kiegészítésre. A súlyosító körülmények köréből azonban mindkét vádlott esetében mellőzni kell a társtettesi elkövetői minőséget. A megvalósult bűnszövetséget azonban súlyosító körülményként kell továbbra is értékelni. [27] Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor ... III. rendű vádlottat a rendelkező részben írt 2 év 6 hónap tartamú szabadságvesztés büntetésre ítélte. A börtön végrehajtási fokozat meghatározása törvényes. Nem tévedett akkor sem, amikor a szabadságvesztéssel arányos tartamban közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki vele szemben, hiszen cselekménye jellegére figyelemmel méltatlanná vált a közügyek gyakorlására. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor is, amikor a III. rendű vádlottat, aki haszonszerzés céljából követett el bűncselekményt, pénzbüntetésre ítélte. A kiszabott pénzbüntetés esetében a napi tételek száma igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, míg a napi tétel összege igen méltányosan a törvényi minimumban került meghatározásra. Szintén méltányosan járt el az elsőfokú bíróság, amikor úgy rendelkezett, hogy ez a vádlott a szabadságvesztés büntetés fele részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. [28] A terhére rótt bűncselekményt nem tettesi, hanem bűnsegédi minőségben megvalósító, büntetlen előéletű IV. rendű vádlott esetében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztést 2 évi börtönfokozatú szabadságvesztés büntetésre enyhítette és a nagyobb számú enyhítő körülményre is figyelemmel annak végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette a Btk. 85. §

(1)és

(2)bekezdésében írt rendelkezések alkalmazásával. Mivel a IV. rendű vádlottal szemben nem végrehajtandó szabadságvesztés került kiszabásra, ezért - törvényi feltétel hiányában - a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzni kellett. Az elsőfokú bíróság törvényesen szabott ki a IV. rendű vádlottal szemben pénzbüntetést, melynél az egy napi tétel összege méltányosan a törvényi minimumban került megállapításra. A másodfokú katonai tanács a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról a Btk. 38. §

(1)és

(2)bekezdés a) pontja alapján. [29] A III. rendű vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által, míg a IV. rendű vádlott esetében a másodfokú bíróság által megváltoztatott büntetések szolgálják megfelelően a Btk.

1. §-ban írt büntetési célokat. [30] A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokai alapján - helybenhagyta. [31] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítélete a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdésein, valamint 74/

1. (III.31.) Korm. rendelet
2. §

(2)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. május
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke . Mészáros László hb. ezredes sk. előadó bíró Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete ... III. rendű és ... IV. rendű vádlottak vonatkozásában a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a IV. rendű vádlott szabadságvesztés büntetése kivételével végrehajtható. Budapest,
3. május
4. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke kiadmány hiteléül: