Pkf.26703/2010/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés b) pontjára alapítva - utalva az Európai Közösség Bíróságának Philips v. Remington (C-29999), valamint Procter&Gamble v. OHIM döntéseire (C-473/01) is - elutasította. Álláspontja szerint a két nézetből ábrázolt flakon nagymértékben hasonlít az árujegyzékben szereplő áruk körében általánosan alkalmazott műanyag palackok formai kialakításához. A flakon nyakától kiindulva kiképzett fogantyú a célzott műszaki hatás elérése érdekében használt formai elem, ily módon az az áru tekintetében funkcionális célokat szolgált. A kör alapú nagyméretű flakon gyakorta alkalmazott csomagolóeszköz a folyékony termékek forgalomba hozatala esetén. Az eltérés pedig olyan minimális, melyet az átlagos fogyasztói figyelem szinte alig vagy csak nehezen tud elhatárolni más versenytársak hasonló csomagolásától. Kifejtette azt is, hogy a Vt. 2. §

(2)bekezdés b) pontjában foglalt kizáró okok esetében nem alkalmazható a Vt. 2. §-ának

(3)bekezdése szerinti kivétel. Az olyan megjelölések ugyanis, amelyek kizárólag olyan formából állnak, melyek az áru jellegéből következnek vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükségesek, illetve az áru értékének a lényegét hordozzák, intenzív használatból eredő ismertségük ellenére sem lajstromozhatók védjegyként. A Vt. 2. §

(3)bekezdése alapján arra a megállapításra jutott, hogy a kérelmező nem bizonyította, hogy a megjelölés a fogyasztók tudatában árujelzőként rögzült volna. A megkülönböztető képesség megszerzéséhez szükséges mértékű használat igazolásához nem találta elégségesnek a kérelmező által csatolt bizonyítékokat, rámutatva, hogy a különféle üzletláncok által kiadott reklámújságokban való megjelenés adatait felsorolásszerűen említő, a termék forgalmazójától származó levélből nem derül ki, hogy az újságokban milyen formában jelent meg a megjelölés és nem bizonyított az sem, hogy az újságok ténylegesen eljutottak-e a fogyasztókhoz. A kereskedelmi egységekbe került flakonok pedig feltehetően a termék nevét, esetleg a gyártó cégnevét is tartalmazzák, így azok nem a lajstromozni kért formában, hanem más megkülönböztetésre alkalmas megjelölésekkel együtt jelentek meg a fogyasztók előtt. A hivatali határozat ellen a kérelmező megváltoztatás iránti kérelmet terjesztett elő. Állította, hogy az oltalmazni kért megjelölés rendelkezik megkülönböztető képességgel, mivel a flakon alakja egyedi és az adott áruosztályokban használt egyéb flakonoktól karakteresen eltérő. Tévesnek találta emellett a Hivatal azon megállapítását, hogy a megjelölés a megkülönböztető képességet a Vt. 2. §

(3)bekezdése alapján nem szerezte meg. Előadta e körben, hogy a tételesen felsorolt használatok alkalmasak voltak arra, hogy a fogyasztók a megjelölést a kérelmezővel azonosítsák. Az elsőfokú bíróság a Hivatal érdemi döntésével egyetértett azzal, hogy annak indokolása pontosításra, illetve kiegészítésre szorul. Megállapította, hogy a végzés indokolása hiányos abból a szempontból, hogy a Hivatal a megjelölés lajstromozását gátló okként kizárólag a Vt. 2.

(2)bekezdés b) pontját hívta fel, indokolásában azonban nem csak e körben, hanem a Vt. 2. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti abszolút kizáró okkal kapcsolatban is állást foglalt, vagyis a határozat indokolása, tartalma alapján a Vt. 2. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjait egyaránt a megjelölés lajstromozását gátló okaként határozza meg. E két kizáró okot azonban külön-külön kellett vizsgálnia. Rámutatott, hogy a Hivatal tévesen határozta meg a lajstromozni kért megjelölés oltalmának terjedelmét, a megjelölés szerinti palack ugyanis két nézetben került feltüntetésre, azonban alulnézeti (keresztmetszeti) ábrázolás hiányában nincs adat arra vonatkozóan, hogy a flakon milyen alakú. A rendelkezésre álló információk alapján nem meghatározott a palack testének keresztmetszeti alakja, ezért úgy kell tekinteni, hogy a megjelölés bármely palackra kiterjed, melynek oldal, illetve elülső nézete a lajstrom szerinti formával azonos. Nem osztotta a kérelmező érvelését, mely szerint a megjelölés az árujegyzék vonatkozásában - a Vt. 2. §

(2)bekezdés a) pontja szerint - alkalmas a kérelmező megkülönböztetésére, más, az árujegyzékbe tartozó fertőtlenítő, mosó- és tisztítószerek körében általánosan és szokásosan alkalmazott flakontól. Ezzel szemben a Hivatallal egyezően azt állapította meg, hogy a megjelölés kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, illetve a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. A Hivatal kifejtett indokolását azonban kiegészítette, hangsúlyozva, hogy e kizáró ok vizsgálatakor elsődlegesen az áru jellegét kell meghatározni, illetve abban kell állást foglalni, hogy mi a megjelöléssel elérni kívánt műszaki hatás. A Hivatallal egyezően utalt az Európai Bíróság Philips v. Remington döntésének 83. pontjában kifejtett gyakorlatára, mely szerint amennyiben az áru formájának lényegi, funkcionális jellemzői kizárólag a műszaki megoldásnak tulajdoníthatóak, az kizárja az ilyen formát tartalmazó megjelölés lajstromozását akkor is, ha a műszaki hatás más formákkal is elérhető. A Vt. 2. §-ának

(3)bekezdése szerinti használat révén megszerzett megkülönböztető képesség kapcsán kiemelte, hogy a kérelmező által csatolt bizonyítékok nem igazolnak olyan mértékű használatot, mely biztosíthatná, hogy a fogyasztók a lajstromozni kért megjelölést kizárólag a kérelmezővel azonosítsák. A Hivatallal egyezően állapította meg, hogy amennyiben bizonyított is lenne, hogy a kérelmező a lajstromozni kért megjelöléssel azonos flakonban forgalmazta termékeit, ezt aligha a csupasz flakonban tette, hanem azon grafikailag szerkesztett címkét, terméknevet és a jogszabályban előírt egyéb adatokat tüntetett fel, a fogyasztók ezért a terméket ezen adatok, elsősorban a terméknév és nem pedig az általánosan és szokásosan alkalmazott flakon formája alapján azonosíthatták. Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezést terjesztett elő, a végzés megváltoztatását és a megjelölés védjegykénti lajstromozásának elrendelését kérve. Ismételten hangsúlyozta, hogy a lajstromozási kérelemhez csatolt ábra karakteres, a közönségestől eltérő flakonformát ábrázol két nézőpontból, mely forma alkalmas arra, hogy azt a vásárlók egyértelműen a kérelmezőhöz kössék. Ennek alátámasztására előadta, hogy a flakontestbe applikált, a belső térrel közlekedő fogórész kialakítása lehet valamelyest elterjedt megoldás, ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy a szóban forgó konkrét forma ne volna jellegzetes, ugyanis az említett megoldás számos egyedi formai megoldással elérhető, ezért a szükséges műszaki hatáshoz több konkrét forma kapcsolódhat, melyek közül a bejelentés ezek egyikét tartalmazza. Érvelése szerint a Philips v. Remington döntés az adott esetben nem releváns, mivel az áruk formájának lényegi funkcionális jellemzői nem kizárólag a műszaki megoldásnak tulajdoníthatók. A Vt. 2. §

(3)bekezdése szerinti szerzett megkülönböztető képesség kapcsán előadta, hogy a csatolt bizonyítékok a megjelölés védjegybejelentő általi kiterjedt és folyamatos használatát igazolják, egyértelmű ugyanis, hogy a forgalmazási adatok a konkrét formára vonatkoznak, melyet a magyarországi forgalmazó aláírásával igazolt. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy a magyarországi forgalmazás valóban nem csupasz flakonban történt, azonban a címkével, terméknévvel és a jogszabályban előírt egyéb adatokkal kiegészített termék és a bejelentés tárgyát képező, a jellegzetes formát kiemelő ábrázolás egyértelműen azonnal azonosítható, az ábrázolás alapján a fogyasztók egyértelműen arra a termékre asszociálnak, amellyel az üzletekben nap mint nap találkoznak. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen tárta fel, érdemi döntésével - annak kifejtett indokaira is kiterjedően - a másodfokú bíróság mindenben egyetértett. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a bejelentett megjelölés nem rendelkezik oltalomképességgel, mivel kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, illetve a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges. Egyetért a másodfokú bíróság azzal, hogy a lajstromozni kért megjelölés kizárólag olyan elemekből áll, amelyek az adott csomagolás műszaki funkciójából következnek, pusztán a folyadék tárolását és mozgathatóságát biztosítják és nem tartalmaznak olyan formai elemet, mely az áru megkülönböztethetőségét biztosítaná, ezért a megjelölés a Vt. 2. §-ának

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján is ki van zárva a védjegyoltalomból. Az elsőfokú bíróság helyes következtetésre jutott a Vt. 2. §

(3)bekezdése alapján abban is, hogy a kérelmező által a szerzett megkülönböztető képességgel kapcsolatosan becsatolt dokumentumok nem igazolnak olyan mértékű használatot, mely biztosíthatná, hogy a fogyasztók a lajstromozni kért megjelölést kizárólag a kérelmezővel azonosítsák. Osztotta a másodfokú bíróság az elsőfokú végzésnek azt az okfejtését, miszerint az újságpéldányok becsatolásával a kérelmező nem támasztotta alá, hogy a hirdetésekben a lajstromozni kért megjelölést alkalmazták, arra pedig, hogy termékét a megjelölés szerinti csomagolással forgalmazták, mindössze előadást tett, ezt azonban nem bizonyította. Helytállóan mutatott rá arra is az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező nyilvánvalóan nem a lajstromozni kért megjelöléssel azonos flakonban forgalmazta a termékeit, hanem azon grafikailag szerkesztett címkét, terméknevet, illetve a jogszabályban előírt egyéb adatokat is feltüntetett. Ebből okszerűen következtetett arra, hogy a fogyasztók a terméket ezen adatok, elsősorban a terméknév és nem pedig az általánosan és szokásosan alkalmazott flakon formája alapján azonosíthatták. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Vt. 93. §-án, a Pp. 257. §-án és 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az egyfeles eljárásra tekintettel az eljárási költségről rendelkeznie nem kellett. ,

1. november
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Pullai Ágnes s.k. bíró