Mf.50024/2020/7 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjára, 6. és 8. §-ra, valamint a munkaköri leírásban foglaltakra. [4] A felperes keresetében kérte a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként kötelezni alperest 420 000 forint felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő átalánykártérítés, valamint ezen összegek után 2018. augusztus 10. napjától járó késedelmi kamat és perköltség megfizetésére. Állította, hogy a rendkívüli felmentés nem valós indokokat tartalmaz, nem felel meg az elvárható indokolás követelményének, nem konkrét, mintegy kollektív felelősségre vonással élve nem jelöli meg az egyes közalkalmazottak mulasztását. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a rendkívüli felmentés indokolása világos és okszerű volt; a beszélgetésben részt vevő közalkalmazottak megszólalásai nem választhatóak el egymástól, egymást támogatóak, a közalkalmazott terhére róható az is, hogy más megszólalókkal egyetértett. [6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 20 000 forint perköltséget, megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. [7] Tényként rögzítette, hogy a felperes és kollégái a nyilvános 3600.hu oldalon írtak kommenteket az ...t ért viharkárról megjelent cikk alá, mely bárki számára elérhető volt. A cikk és a kommentek alapján beazonosítható az alperes, valamint az is, hogy a bejegyzések egy részét az ott alkalmazott közalkalmazottak tették, azonban a rendkívüli felmentés indoklásával ellentétben a napelemeket felszerelő gazdasági társaságra nincs utalás, a felmentés ezen indoka nem valós. [8] Kiemelte, hogy kollektív büntetés kiszabására nincs lehetőség, a kötelezettségszegés személyenként vizsgálandó, azzal, hogy az egyes megszólalók egymásra gyakorolt hatása nem maradhat figyelmen kívül. A felperes mind tartalmában, mind hangnemében sértő beszélgetést folytatott, trágár kifejezéseket használt, a kollégáiról nyilvánosan negatív értékítéletet fogalmazott meg, ennek során belső, bizalmas információkat is megosztott. A felperes szociális ellátó rendszerben kiszolgáltatott helyzetű emberekkel foglalkozik, az általános társadalmi elvárás szerint magánéletében is példamutató, kulturált magatartást köteles tanúsítani. A felperes az ágazatban dolgozókhoz, munkakörének ellátásához méltatlan magatartást tanúsított, a rendkívüli felmentés ezen indoka valós, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban Kjt.) 33/A. §

(1)bekezdés b) pontjában írtaknak megfelelő volt. [9] Kötelezte a pervesztes felperest az alperes perköltségének megfizetésére, megállapította, hogy a munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a le nem rótt kereseti illeték az állam terhén marad. [10] A felperes fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperest kötelezni a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 420 000 forint felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő átalánykártérítés és kamata, valamint perköltsége megfizetésére. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg ítéletében, hogy melyek azok a belső információk, amelyeket jogosulatlanul megosztott. A beszélgetésben elhangzott kifejezések, és azoknak közvetlen kollégáival történt megvitatása nem volt olyan súlyú, hogy a közalkalmazotti jogviszony fenntartása a munkáltató érdekét veszélyeztesse. A vihar és az általa okozott kár valós esemény, a napelemek kivitelezésével kapcsolatos kritika nem sérti a közalkalmazottal szembeni általános elvárásokat. Habár a bejegyzések nyelvezete valóban kifogásolható, azok valós tartalma miatt a rendkívüli felmentést nem alapozza meg. A bejegyzésekből nem vonható le olyan következtetés, hogy munkaköréből eredő elvárásokat megsértené, alkalmatlan lenne közalkalmazotti kötelezettségei teljesítésére. Állította, hogy mivel a rendkívüli felmentés nem jelöli meg konkrétan a terhére rótt mulasztást, nem felel meg a konkrét indokolás követelményének, A munkáltató pedig jogellenesen szerzett tudomást a facebookon elhangzottakról. [11] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes kötelezését a másodfokú eljárással felmerült költségei megfizetésére. Hangsúlyozta, hogy a facebook nyilvános, bárki számára hozzáférhető oldalán történtek a bejegyzések, abból az alperes beazonosítható volt. A bejegyzések alkalmasak olyan kép kialakítására az alperesről, hogy nem tartja be a szakmai és egyéb alapvető szabályokat, dolgozóit nem becsüli meg, azt sugallja, hogy az ott dolgozó közalkalmazottak érzéketlenek, nincs felelősségtudatuk. Mindezekre tekintettel alkalmasak az alperes jóhírnevének, gazdasági érdekeinek megsértésére. A felperes megsértette a munkaköréből eredő elvárásokat, alkalmatlanná vált kötelezettségei teljesítésére. A rendkívüli felmentés indokolása megfelel a valóság, okszerűség és világosság előírásainak. [12] A fellebbezést a Pp. 2020. április 1. napjától hatályos 8. §

(2)bekezdés b) pontja, és 630. §

(11)bekezdése alapján az ítélőtábla bírálta el, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 143. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül. [13] A fellebbezés nem alapos. [14] Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként a tényállást kellő mértékben feltárta, a releváns tényeket a bizonyítékok egyenként és összességében való értékelésével helytállóan határozta meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. [15] A felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmentés indoka nem volt világos. Az ez esetben is irányadó MK 95. számú állásfoglalás szerint az indokolásból a felmondás indokának világosan ki kell tűnnie. E törvényi követelménynek a felmondás indokolása abban az esetben felel meg, ha tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. Használható ezért összefoglaló meghatározás is. A világosság követelményét nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása oldaláról kell értékelni (BH2017.348). A felperes a rendkívüli felmentés indokolásából is egyértelműen azonosítani tudta, hogy a jogviszonya megszüntetésére az adott facebook bejegyzései miatt került sor. A rendkívüli felmentés indoka, az annak alapjául szolgáló magatartás a felperes számára a felmentés indokolása alapján nyilvánvaló, beazonosítható volt, a felmentés ezért megfelelt a világosság követelményének. [16] A facebook oldalak és nyilvános csoportok, minden olyan személy által láthatóak, akik az adott oldalt, csoportot láthatják. A felperes és kollégái a facebook nyilvános közösségi oldalán folytattak beszélgetést, így az bárki számára látható és felhasználható, amelyhez a felperes és kollégái a nyilvános megosztás választásával hozzájárultak. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató jogellenesen jutott a kommentek birtokába. [17] Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően helytállóan vizsgálta, hogy a felperes a terhére rótt jogszabálysértéseket ténylegesen elkövette-e az alperes által sérelmezett bejegyzésekkel [Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés a) pont], illetőleg tanúsított-e olyan magatartást, amelyre tekintettel közalkalmazotti viszonyának fenntartása lehetetlenné vált [Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés b) pont]. Az ítélőtábla azzal is egyetértett, hogy e körben a felperes által személyesen kifejtett magatartás volt vizsgálandó, azzal, hogy figyelembe kellett venni azt is, a felperes azt más közalkalmazottak nyilvános beszélgetéséhez kapcsolódva, arra reflektálva tanúsította. [18] A közalkalmazott Alaptörvény IX. cikk

(1)bekezdésében biztosított véleménynyilvánításhoz fűződő alapjoga, cselekvési szabadsága korlátozott, a munkaügyi kapcsolat alapját képező, az Mt. 8. §

(1)-

(3)bekezdéseiben meghatározott „hűségi kötelezettség" által; azt nem gyakorolhatja a munkáltató jó hírnevét, szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon. A véleménynyilvánítás szabadsága sem ad lehetőséget a munkatársakat sértő, megalázó nyilvános kijelentések közlésére. Ezen követelmény irányadó a közalkalmazottak közösségi oldalon, beazonosítható módon tett megjegyzéseire is. [19] A felperes maga is részese volt az alperes által fenntartott intézményt ért viharkár kapcsán a facebookon folytatott nyilvános beszélgetésnek, maga is kommenteket tett közzé ahhoz kapcsolódóan. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes személyesen is trágár, vulgáris kifejezéseket használt. Bejegyzésében emellett a munkatársait sértő, lealacsonyító, megalázó kijelentéseket tett („Fasza embereket vesznek fel mostanság. a karbantartókból páran szart se érnek, az újakból dől a pia szag. Ez a csaj már most menekül…). Az elsőfokú eljárás során a felperes maga is akként nyilatkozott, hogy a bejegyzésben említett kutya egy munkatársa, akiről „Nemhogy őt kapta volna fel a forgószél" bejegyzést tette, amely szintén lealacsonyító jellegű. A komment valóban alkalmas volt olyan meggyőződés kialakítására az azt olvasó kívülállókban, hogy az idős otthon dolgozói munkakörüket nem az elvárt hozzáállással, odaadással végzik („Csiberim, ne gecizz, menj el betegre a faszba, oszt legalább pihensz."). [20] A felperes megszólalásában más munkatársairól azt sugallta, hogy a munkavégzés alatt alkoholos befolyásoltság alatt állnak, amely olyan belső információ, amely elsősorban a munkáltatóra tartozik, annak intézkedését igényli, ugyanakkor alkalmas a munkáltató jó hírnevének csorbítására is. Hasonlóan a „szaros napelem 1 fos vékony lemezre szerelve" megjegyzéshez. [21] Az elsőfokú bíróság a rendkívüli felmentést a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tartotta megalapozottnak. Az alperes az indokolást fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel nem sérelmezte, ezért az ítélőtábla is ezen fordulat alapján vizsgálta a rendkívüli felmentés jogszerűségét. Megjegyzi azonban, hogy a Kjt. 2. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó az Mt. 8. §

(3)és

(4)bekezdése megsértése a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettség, amelynek szándékos vagy súlyosan gondatlan megsértése a rendkívüli felmentést a Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés a) pontja szerint alapozhatja meg. A Kjt. 33/A. §

(1)bekezdés b) pontjára figyelemmel az elvárhatóság a munkáltató szemszögéből értékelendő, a munkavállaló magatartásának minősítését a munkáltatónak konkrét, alapos, okszerű és egyben objektív indokkal kell alátámasztania (Kúria ügyszám.). A felperes maga sem vitatta, hogy az adott kommentet ő osztotta meg, így csupán azt kellett vizsgálni, hogy a kommentek tartalmára tekintettel megállapítható-e, hogy a közalkalmazotti jogviszony fenntartása az alperestől nem elvárható. [22] Az Alkotmánybíróság 14/

1. (VI.30.) AB határozatában kifejtettek szerint valamennyi munkaügyi kapcsolat a felek kölcsönös bizalmán alapul. A gyümölcsöző munkaviszony záloga ugyanis a kölcsönös bizalom. E bizalom alapvető feltétele a munkavállaló úgynevezett „hűségi" kötelezettsége, amely szerint hozzájárul a munkáltató céljainak hatékony eléréséhez (EBH2018.M.23.). [23] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes bejegyzései alkalmasak voltak a társadalom rosszallásának kiváltására. A felperes munkaköréből kifolyólag kiszolgáltatott emberek gondozását, ellátását végzi. Az alperes és munkavállalói feladatukat akkor tudják eredményesen végrehajtani, ha kívülálló, harmadik személyekben kellő bizalom áll fenn irányukban. A felperes kommentjei tartalmukban, de kifejezésmódjukban is alkalmasak ezen bizalom megkérdőjelezésére, megingatására, a munkáltató helytelen megítélésére. A felperes e magatartása sértette „hűségi" kötelezettségét, emellett az általánosan elfogadott magatartási normákkal is ellentétes, ezért akkor sem elvárható a munkáltatótól a közalkalmazotti jogviszony fenntartása, ha a felperes e magatartást munkaidőn kívül tanúsította. E körben nincs annak jelentősége, hogy ha a felperes munkakörét hosszabb időn át kifogástalanul látta el (hasonlóképpen EBH.2004.1056.). [24] Az elsőfokú bíróság mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg, hogy a rendkívüli felmentés jogszerű volt, és rendelkezett a kereset elutasításáról, ezért ítéletét az ítélőtábla a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [25] A perben a feleket költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. §

(1)bekezdés d) pontja alapján tárgyi költségfeljegyzési jog kedvezménye illette meg. A felperest illető munkáltatói költségkedvezményre tekintettel a feljegyzett 33 600 forint fellebbezési illeték a Pp. 525. §

(2)bekezdés és 102. §

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [26] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 83. §

(1)bekezdése szerint köteles megtéríteni az alperes Pp. 81. §

(1)és

(5)bekezdése szerint felszámított másodfokú perköltségét, amelyet az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdése alapján állapított meg. Debrecen,

1. július
2. Dr. Veszprémy Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit sk. előadó bíró, Dr. Tass Edina sk. bíró