Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.II.20.167/2020/
- szám A felperes: ........................................ A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Gulyás Zoltán ügyvéd Az alperes: .................................... Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kerekes Edit ügyvéd A per tárgya: Személyiségvédelmi igény érvényesítése Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 6.P.20.388/2019/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés száma: Az alperes, 6.P.20.388/2019/
- ÍTÉLET Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Mellőzi az alperes perköltség fizetésére kötelezését. A feljegyzett 36 000 (harminchatezer) Ft kereseti és 48 000 Ft (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] A tényállás Az alperes a felperes képviselő-testületének tagja. (település neve)en a (utca neve) utcában működik a (K.) Egészségügyi Intézmény. A város vezetői
- januárban pályázatot nyújtottak be a Magyar Államkincstárhoz a „Terület és Településfejlesztési Operatív Program" (TOP) keretében az egészségügyi intézmény fejlesztése céljából. A megvalósítás helyszíneként (település neve) városát jelölték meg, közelebbi címet azonban nem. A felperesi képviselő-testület
- november 10-én tartott képviselő-testületi ülésének egyik napirendi pontja a TOP program keretében benyújtott pályázatokról szóló tájékoztató volt. Ebben szerepelt a (K.) Egészségügyi Intézmény infrastrukturális fejlesztésére vonatkozó pályázat, rögzítve, [3] [4] [5] [6] [7] [8] hogy a megvalósítás helyszíne (település neve) (ingatlan hrsz.-a). A tájékoztatót a képviselőtestület - köztük az alperes - egyhangúan megszavazta és a 286/
- (XI. hó 10.) számú határozatában a tájékoztatóban szereplő pályázatokon történő részvételt az ott megjelölt tartalommal tudomásul vette. Az egészségügyi intézményt
- őszén kezdték építeni a (ingatlan címe) telken. Az alperes
- február
- napján facebook oldalán „Miért oda építik az orvosi rendelőt?" címmel tett közzé bejegyzést. Az írás tartalmazta, hogy többen megkeresték a címben szereplő kérdéssel. Rögzítette, hogy a
- januárjában a pályázatban az egészségügyi intézmény felújítása és bővítése szerepelt. Ismertette, az ott megnevezett orvosok véleménye szerint valamennyi egészségügyi intézményt a központi rendelő mellé kellene helyezni. Kifejezésre juttatta, úgy gondolta, ez ismert a város vezetése és az egészségügyi intézmény vezetője előtt is. Rögzítette, ennek tudatában szavazott. Állította, „ezt követően a testület sem a tervezésről, sem az elkészült tervekről nem kapott tájékoztatást. Nem a testület jelölte ki a helyszínt, de azt SEM TUDOM KI DÖNTÖTTE EL, MIÉRT ODA ÉPÜL". Majd beszámolt arról, hogy a terveket (alpolgármester neve) alpolgármester a kérése ellenére nem bocsátotta a rendelkezésére, és kifejtette az építkezés helyszíne ellen szóló érveit. A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét azzal a kijelentésével, hogy „Nem a testület jelölte ki a helyszínt, de azt sem tudom, ki döntötte el, miért oda épül…" (
- sorszámú jegyzőkönyv). Keresete indokolásaként előadta, több képviselő-testületi határozat is született az egészségügyi alapellátás fejlesztésére vonatkozó pályázat benyújtásáról és megvalósításáról. A képviselő-testület - köztük az alperes szavazatával - elfogadta a pályázatokról szóló tájékoztatót 286/
- (XI. 10.) és 266/
- (XI. 14.) számú határozatában, amelyekben rögzítésre került, hogy az új egészségház a Belsőfokpart úton kerül kialakításra. Valótlanul állította tehát az alperes, hogy nem a testület döntött az új helyszínről és az új épület létesítéséről. A kijelentés sértő, mert alkalmas annak a hamis látszatnak a keltésére, hogy a beruházásról nem a felperes képviselő-testülete, hanem „más hatalom" döntött. Kérte az alperest az általa megszövegezett tartalmú nyilatkozat közzétételével elégtételadásra kötelezni. Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. tv.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján, a 176. §
(1)bekezdés g) pontjára utalással. Alaki védekezése indokaként azt adta elő, hogy a személyiségvédelmi igény érvényesítése iránti per megindítására a felperes képviselő-testülete jogosult, a polgármester a képviselő-testület felhatalmazása hiányában a perindításra nem adhatott meghatalmazást a felperesi jogi képviselőnek. Alaki védekezésének indokait az eljárás szabálytalansága miatti kifogásként is előterjesztette. Érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a bejegyzésben közzétett és a per tárgyát képező állítás valós, továbbá az a felperesre sértő tartalommal nem bír. Utalt arra, a felperessel, mint közszereplővel szemben a véleménynyilvánítás határai tágabbak. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú végzésével a per megszüntetése iránti kérelmet és az eljárás szabálytalansága iránti kifogást is elutasította. A végzés
- december
- napján jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a facebook közösségi oldalán
- február 12-én közzétett bejegyzése azon mondatával „Nem a testület jelölte ki a helyszínt, de azt sem tudom ki döntötte el, miért épül oda…" megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltotta, kötelezte továbbá elégtételadásra oly módon, hogy tegye közzé a felperes által megfogalmazott közleményt a közösségi oldalán. Határozatának indokolása szerint a perben csatolt okirati bizonyítékok alapján követhető módon megállapítható, miként alakult a testület döntése úgy, hogy a meglévő régi egészségház fejlesztése helyett új helyszínen, új épület létesüljön. Következésképp valótlan az alperesi írás ezzel ellentétes tényállítása. Ennek alapján a közlés sérti a felperes jóhírnevét, melynek alapján a felperes által kért objektív jogkövetkezményeket alkalmazhatónak találta. A Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet szerinti számított ügyvédi munkadíj megfizetésére. [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Az érdemi ellenkérelmében előadottakat fenntartva hangsúlyozta, valós a per tárgyává tett állítás. Ezzel összefüggésben a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:
- §
(2)bekezdésének megsértésére hivatkozott. Hangsúlyozta, a perben meghallgatott (alpolgármester neve) alpolgármester és törvényes képviselő polgármester tanú vallomása alátámasztja, hogy az új helyszínt nem a képviselő-testület jelölte ki: (alpolgármester neve) alpolgármester vallomása szerint ugyanis a helyszín kijelölése közös munka, ötletbörze eredménye volt és az új helyszínt formálisan nem terjesztették a képviselő-testület elé, míg a polgármester elmondta, hogy a pályázatban megjelölt helyszínt az alpolgármesterrel és az egészségügyi intézmény vezetőjével egyeztetve jelölték ki. Változatlanul hivatkozott arra, a bejegyzés a felperest sértő közlést nem tartalmaz, holott a jóhírnévhez való jog sérelme megvalósulásának feltétele a közlés valótlan és sértő volta. Sérelmezte, az elsőfokú bíróság ítéletében nem adta indokát, miért tekinti a közlést a felperesre nézve sértőnek, illetve miért nem tekintette annak tartalmát a szabad véleménynyilvánítás körében elfogadhatónak, figyelemmel a felperes közszereplő voltára. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság olyan közlemény közzétételére kötelezte az elégtételadás keretében, amelyet a bejegyzés nem tartalmazott. Kifogásolta az eljárás szabálytalansága miatti kifogásának elutasítását, fenntartva, hogy a polgármester a képviselő-testület döntése nélkül nem volt jogosult a felperes nevében személyiségi jogi per indítására. A felperes fellebbezési ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a fellebbezés érdemi elbírálásra alkalmatlan, mert nem tartalmazza a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört. Érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte megismételve keresetének indokait. Hangsúlyozta, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kifogásolt közlés tényállításnak minősül. Megítélése szerint a jóhírnevet sértő tényközlésnek nem kell szükségszerűen objektíve sértő kijelentést tartalmaznia, az a valós tény hamis színben való feltüntetésével is megvalósul. Az ítélőtábla döntésének indokai A fellebbezés alapos. Az ítélőtáblának mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a fellebbezés érdemben elbírálható-e, s ha igen, milyen körben kerülhet sor az elsőfokú ítélet felülbírálatára. A fellebbezés kötelező tartalmi elemeit a Pp. 371. §
(1)bekezdése rögzíti. E szerint a fellebbezésben a beadványra vonatkozó alaki kellékek mellett - egyebek mellett - fel kell tüntetni a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört az alapul szolgáló indokok kifejtésével [
- c)pont], és az anyagi vagy eljárási jogszabálysértést jogszabályhely megjelölésével, kivéve ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés [
- d)pont]. A Pp. 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. §
(1)bekezdés
- a)-
- d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy azt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá, hogy a felülbírálati jogkörök közül melynek, vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól. [17] A felülbírálati jogkör meghatározása során jogszabályhely megjelölése nem követelmény, a fellebbezésből e körben annak kell egyértelműen kiderülnie, hogy a fellebbező az elsőfokú eljárást, vagy ítéletet milyen szempontból tartja sérelmesnek és ehhez kapcsolódóan kell részletes indokolást adnia. Az alperes fellebbezése nem tartalmazza jogszabályhely feltüntetésével a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört, az azonban megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelőségét sérelmezte. Kifejtett indokai alapján a Pp. 369. §
(3)bekezdés
- a)és
- c)pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérte, azt, hogy az ítélőtábla a bizonyítás eredményét minősítse okszerűtlennek, továbbá a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le. [18] A Pp. már hivatkozott 371. §
(1)bekezdés d) pontjában foglalt tartalmi elemet is tartalmaznia kell a fellebbezésnek. Az alperes fellebbezésében csupán a Pp. 369. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásához kapcsolódóan jelölt meg anyagi jogszabálysértést, feltüntetve a Ptk. 2:45. §
(2)bekezdését. A Pp. 369. §
(3)bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlása kapcsán a felperes a bizonyítékok téves értékelésére hivatkozott, amely lényegében a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértését jelenti, az ennek alapjául szolgáló jogszabályhelyet, a Pp.
- §-t azonban fellebbezésében nem tüntette fel. Ennek hiányában a sérelmezett tényállítás valósága nem volt vizsgálható. E körben hiánypótlás elrendelésének lett volna helye, az ítélőtábla azonban azt mellőzte, mert az alább kifejtendők szerint az alperes fellebbezése a Pp.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásával is megalapozottnak bizonyult. [19] A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és személyét sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [20] A személy hírnevét, a személyre, a személy társadalmi magatartására vonatkozó tény - és adatközlések határozzák meg. [21] A jóhírnév megsértését megalapozó törvényi tényállás szükségképpeni konjunktív elemei: [22] 1) valamilyen személyt érintő közlés, [23] 2) amely tényállítást fejez ki és [24] 3) az objektíve valótlan [25] alkalmas az érintett értékelésének hátrányos befolyásolására. [26]ármelyik tényállási elem hiánya kizárja a személyiségvédelmi igény megalapozott érvényesítését. [27] A tényállítások a jóhírnevet akkor sértik, ha objektíve valótlan tényt tartalmaznak, amely valótlan tények alkalmasak a felperesről másokban kialakult értékelés hátrányos befolyásolására (BDT
- 3310, PJD
- 4). [28] A jóhírnév sérelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek tényállási eleme, hogy a valótlan tényállításnak sértőnek kell lennie. Annyiban helytálló a felperes fellebbezési ellenkérelemben kifejtett érvelése, hogy a tényállításnak nem objektíve kell sértőnek lennie. A fentiekből kitűnően azonban az adott valótlan állításnak alkalmasnak kell lennie a konkrét személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Ez a feltétel érvényesül a jóhírnév sérelmét megvalósító valamennyi törvényi magatartásforma tekintetében, tehát az alól nem kivétel a valós tény hamis színben való feltüntetése sem. Azt csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy a per tárgyává tett közlés megvalósulási formája tényállítás, nem pedig valós tény hamis színben való feltüntetése. [29] A személyiségvédelmi igények elbírálása során is alkalmazandó Legfelsőbb Bíróság PK.
- számú állásfoglalás II. pontja szerint annak megállapításánál, hogy a jogsértés megvalósult-e, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket, tényállításokat a társadalmi érintkezésben általában elfogadott jelentésük [30] [31] [32] [33] szerint kell figyelembe venni és valóságos tartalmuknak megfelelően kell értékelni. A jogsértés elbírálásánál nem lehet a használt kifejezéseket elszigetelten vizsgálni, tekintettel kell lenni a szövegkörnyezetre is, és az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részeket összefüggésükben kell vizsgálni. E szempontok szerint értékelve a közlés teljes szövegét, annak tartalma, hogy az új egészségügyi létesítmény helyszínének meghatározása a felperes képviselő-testületének megkerülésével történt. Ennek figyelembevételével megállapítható, hogy sem a közlemény egésze, sem a szövegkörnyezetéből kiragadott, a per tárgyává tett egyetlen mondatba foglalt tényállítás a felperesre sértő tartalmat nem hordoz, ezért a jóhírnévhez való jog megsértését nem teszi megállapíthatóvá abban az esetben sem, ha a tényállítás valótlan. Ez utóbbi feltétel teljesülését azonban az ítélőtábla az előzőekben írtakra tekintettel nem vizsgálta. Az alperes fellebbezésében sérelmezte az eljárás szabálytalansága ellen előterjesztett kifogásának az elutasítását. A Pp.
- §-ban szabályozott kifogás az eljárási szabálysértések orvoslásának az eszköze. Az alperes azonban nem az eljárási szabályok megsértésére hivatkozott, az e körben előadottak - ahogyan azt a
- sorszámú jegyzőkönyvben rögzítettek szerint maga is előadta megalapozottságuk esetén a keresetlevél visszautasítását, illetve a per megszüntetését eredményeznék. Az elsőfokú bíróság az alperes erre irányuló kérelmét
- sorszámú, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésében elutasította. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja ezért a jelen jogorvoslati kérelemben már nem volt támadható [Pp.
- §
(1)bekezdés]. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. Erre tekintettel a felperes mind az első-, mind a másodfokú eljárásban pervesztes lett, ezért az ítélőtábla mellőzte az alperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését. Az alperes költségjegyzék csatolásával perköltségét nem számította fel, ennek hiányában ezért pernyertessége ellenére nem volt a felperes perköltségfizetésre kötelezhető (Pp. 81. §). A pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ezért a feljegyzett első- és másodfokú eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Szeged,
- július
- Dr. Béri András sk. a tanács elnöke Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Lengyel Nóra sk. táblabíró