A határozat elvi tartalma: Vagyonosodási ügyekben a bizonyítási teher megfordulásához nem elegendő a tényállás valóságának vitatása,

is szükséges, hogy a felperes a megállapított tényállás helyességét cáfoló bizonyítékot szolgáltasson, ezáltal megalapozottan kétségbe vonja a tényállás valóságát. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

ügy száma: Kfv.I.35.718/2019/6. A tanács tagjai: . Darák Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Madlovics és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Madlovics Péter ügyvéd)

alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság

alperes képviselője: dr. Illés László kamarai jogtanácsos A per tárgya: adóhatóság határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (

1. sorszám) A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.28.424/2017/
2. ítélete Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.28.424/2017/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

alperesnek 15 nap alatt 100.000 (százezer) felülvizsgálati perköltséget. forint Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg

államnak - külön felhívásra - 343.200 (háromszáznegyvenháromezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesnél

adóhatóság 2009-2013 évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Ennek eredményeképpen a felperes terhére 2011-2012 évekre 1.541.436 Ft szja és 1.890.201 Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben, összesen 3.431.637 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A 2009- 2010 évekre elévülés miatt megállapítást nem tett, 2013 évre vonatkozóan

adóbevallásban feltüntetett adatokhoz képest eltérést

adóhatóság nem tárt fel.

elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben a fenti megállapítást oly módon módosította, hogy 10.553 Ft késedelmi pótlékot törölt. [2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2233690219 számú határozatával a módosított határozatot helybenhagyta. [3]

adóhatóság megállapítása szerint a felperes vagyongyarapodásával és életvitelére fordított kiadásaival a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de bizonyítottan megszerzett bevételei, jövedelmei nem biztosítottak fedezetet. Feltárták, hogy a felperes saját és férje pénzintézeti számláira 2011-2012 években jelentős összegű készpénz befizetéseket teljesített, amelyre a készpénzben rendelkezésre álló nettó munkabére és

ingatlan bérbeadásból származó készpénzes bevétele nem nyújtott fedezetet. Erre figyelemmel

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
2. §

adóhatóság elvetette a 2009. január 1-jére állított 38 millió forintos nyitótételt amiatt, hogy annak megszerzését, illetve rendelkezésre állását a felperes nem bizonyította, ugyanis a kölcsönadónál folytatott vizsgálat megtakarítást nem mutatott ki. Arra is utalt

adóhatóság, hogy a kölcsönszerződés

1. pontjában a szerződés biztosítékaként meghatározott üzletrészre vonatkozó zálogjog nem került bejegyzésre, továbbá a gazdasági társaság 500.000 Ft-os törzstőkéje nem nyújthatott biztosítékot a 35 millió Ft kölcsön visszafizetésére. Ezen túlmenően a Kft.-t
2. július 8-án alapították, míg a kölcsönszerződés
3. augusztus 31-én készült. A kereseti kérelem és

alperes védekezése [5] A felperes keresetében

alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a terhére megállapított adókülönbözetet és jogkövetkezményt a bíróság törölje. [6] Keresetében a határozat mindegyik kötelezésének jogosságát vitatta. Megítélése szerint téves megközelítést alkalmazott

alperes, a becslés jogalapja hiányzott és a módszer téves megválasztása is csak jogellenes végeredményhez vezethetett. A becslési eljárás során a felajánlott bizonyítékokat iratellenesen és annak tartalmától eltérően más, nem adózó érdekkörében felmerülő okokkal és indokolással vetették el, a teljes körű tényállás feltárása nélkül utasították el.

elutasítást részletesen, hitelt érdemlően nem indokolták, így megsértették

Art. 97. §

t is bizonyították, hogy konkrétan meghatározható pénzmozgás volt a felek között,

teljesedésbe ment. Kiemelte, hogy a felperesnek a kölcsönszerződés megkötése és

t megelőző egyeztetések során nem volt lehetősége a kölcsönadó vagyoni helyzetének vizsgálatára. Hibás és jogszabályellenes, hogy a vétlen kölcsönt igénybe vevőt büntetik, ha a kölcsönnyújtó nem adózott pénzből nyújtotta a kölcsönt.

t is hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem volt tudomása a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről, erre vonatkozóan alaptalanul büntetik a felperest. [7] Utalt arra, hogy

alperes a felperes eljárási jogait elvonta, illetve lényegesen csorbította, amikor a felperes kötelezettségévé tette

ellenőrzési határidő vizsgálatát, miközben a hatóság alapvető kötelessége

eljárás minden szakaszában

eljárásjogi előírások vizsgálata és betartása.

eljáró hatóság

adóbírság körében a legsúlyosabb szankció alkalmazási terjedelmét is automatizmusként értelmezte. Állította, hogy a házastársánál felállított forráshiány levezetését tartalmazó táblázat hibás volt, mert nem szerepeltek benne a férje bankszámlájáról felvett összegek. Ezek

összegek a felperesnél forrástöbbletet eredményeztek. Sérelmezte a késedelmi pótlék számítás levezetésének hiányát is. [8]

alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását indítványozta.

elsőfokú ítélet [9]

elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem tartotta megalapozottnak. [10]

Art. 109

. §-ára történő utalással kifejtette, hogy a felperesnek kellett volna hitelt érdemlően igazolnia, hogy

általa állítólagosan hivatkozott megtakarítás a vizsgálat alá vont időszak kezdő napján is rendelkezésére állt. Kitért arra, hogy a 2019. február 7-ei beadványához mellékelt kölcsönszerződés kiegészítése, megerősítése megnevezésű okiratot

alperesi határozat jogszerűségének megítélése kapcsán nem vehette figyelembe, miután a Pp. 339/A. § alapján a bíróság a közigazgatási határozatot a meghozatalakor alkalmazott jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül. [11] A 2009. augusztus 31-én kelt kölcsönszerződés megerősítésére, kiegészítésre vonatkozó szerződés nem alkalmas a kölcsönügylet tényleges teljesedésének alátámasztására. Hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a kölcsönadó nem rendelkezett a kölcsönnyújtáshoz megfelelő fedezettel, a felperes nem tudta hitelt érdemlő bizonyítékokkal igazolni a kölcsönszerződésben foglalt összeg tényleges megszerzését figyelemmel

Art. 109. §

t bizonyítja, hogy kiállítója

abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el, viszont nem alkalmas a benne foglalt nyilatkozaton túl a hivatkozott pénzösszeg megszerzésének hitelt érdemlő igazolására. [12] Felhívta a figyelmet a

1. augusztus 31-ei kölcsönszerződés
2. pontjában foglalt zálogjog alapításával kapcsolatos módosítás időbeliségére is, illetve arra, hogy a kölcsön összegének visszafizetésre vonatkozó dátum folyamatos módosítása sem bizonyítja a kölcsönnyújtás tényleges megvalósulását. Arra is utalt, hogy
3. év tekintetében

adómegállapításhoz való jog 2015. december 31-én elévült, így a bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozó ellenőrzést már nem lehetett lefolytatni. Ugyanakkor 2010-2013 évekre egyes gazdasági események valódisága vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le

adóhatóság és feltárásra került, hogy a kölcsönadó nem rendelkezett a kölcsön nyújtására fedezettel. A tanúk nyilatkozatai a kölcsönösszeg átadásának, illetőleg átvételének hitelt érdemlő igazolására nem alkalmasak. A gazdasági társaság üzletrészére zálogjog nem került bejegyzésre, annak törzstőkéje 500.000 Ft, így önmagában nem nyújthatott biztosítékot a 35 millió Ft-os kölcsön fedezetére. A már említett kölcsönszerződés kiegészítése, megerősítése megnevezésű okirat a Pp. 339/A. § szabályozása miatt nem volt figyelembe vehető. [13] Elvetette a felperesnek a határidő túllépésére vonatkozó kereseti támadását is arra hivatkozva, hogy ez a Pp.335/A. §-ba szabályozott tiltott keresetkiterjesztésbe ütközik. A felperes a kiszabott adóbírság százalékos mértékét vitatta keresetében,

adóbírság alkalmazásának jogalapját nem.

alperesi határozat kiadmányozására határidőben került sor, és

adóbírság mértékének megállapítása és a késedelmi pótlék felszámítása is helytállóan történt. [14] Utalt arra is, hogy

EBH 2007.1654. és

EBH 2007.173. számú elvi határozatok

alperesi megállapítást támasztották alá, míg

adózót megillető levonási jog tekintetében hivatkozott bírósági joggyakorlat a jelen per szempontjából nem bírt relevanciával. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset teljesítése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és

eljárt bíróság új eljárásra, új határozat meghozatalára történő utasítása érdekében. [16] Egyrészről vitatta, hogy a Pp. 335/A. §

adóbírság alapja tekintetében határidőn túli keresetkiterjesztést valósított volna meg, hiszen keresetében egyértelműen rögzítette, hogy a határozat mindegyik kötelezésének jogszerűségét vitatja. Így a bíróság tévesen állapította meg a keresetkiegészítés tényét és ezzel összefüggésben nem bírálta el

erre vonatkozó kereseti kérelmet, ezzel megsértette a Pp. 213. §

ítélet ezzel kapcsolatosan indokolást nem tartalmaz. [17] A magánokirattal kapcsolatban a bíróság elfogadta

alperes álláspontját és előadását,

ahhoz fűződő tényeket,

okirat valódiságát, bizonyító erejét

onban nem vizsgálta. Nézete szerint a bíróság megsértette a Pp. 336/A. §

alperes kötelezettségévé teszi a bizonyítást

eljárásban. Hangsúlyozta, hogy

Art. 109. §

Art. 97. §

adózó bizonyítási terhét alapítja meg, hanem olyan jellegű garanciális rendelkezés, amely

adózó számára lehetővé teszi a hatósággal szembeni ellenbizonyítást, de nem kifejezett bizonyítási kötelezettséget ír elő. Ezzel összefüggésben hivatkozott

AVI 2017.12.94. szám alatt megjelent kúriai döntésre. [18] Arra is utalt, hogy a felperes nem tehet arról, hogy a kölcsönadó őt a kölcsönösszeg rendelkezésre állása körében tévedésbe ejtette. A felperes nem tudhatott arról, hogy a kölcsönadónak a pénze honnan eredt. Jogszabályellenes és hibás, hogy a vétlen kölcsönvevőt büntetik, hogyha a kölcsönnyújtó nem adózott pénzből nyújtotta a kölcsön összeget. E körben a Kúria általános forgalmi adólevonás kapcsán kimunkált gyakorlatára és a HÉA irányelv megfelelő cikkelyére hivatkozva állította, hogy a felperest

ért nem lehet felelősségre vonni, mert nem volt tudomása a számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságról vagy csalásra utaló körülményről. Ezzel kapcsolatban jogszabálysértésként a Pp. 339/A. és 339/B. §-ában foglaltakat jelölte meg hangsúlyozva, hogy

ítélet indokolásában a bíróság részletesen nem fejtette ki, hogy a kereset ezen részét milyen okból utasítja el és nem veszi figyelembe. [19]

alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [21] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. §

ítéletben rögzített tényállás hiányos,

indokolás kirívóan okszerűtlen, iratellenes vagy logikátlan. Jelen esetben a Kúria megállapította, hogy

elsőfokú ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt okokból nem jogszabálysértő. [22] Mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes által felhívott HÉA irányelv és

zal kapcsolatban a számlabefogadónak a számlabefogadás kapcsán vizsgálandó tudattartalma (tudott vagy tudhatott) a perbeli tényállás megítélésekor nem volt figyelembe vehető.

adóhatóság

Art. 109

. §-a szerinti becslési eljárást folytatta le, ahol vizsgálódása kiterjedhetett a kölcsönadó anyagi körülményeinek vizsgálatára is. Így helytállóan utasította el

ezzel kapcsolatos felperesi érvelést

elsőfokú bíróság. [23] A Kúria

elsőfokú ítélet kapcsán elsőként

t vizsgálta, hogy fennállt-e a Pp. 335/A. §-ban tilalmazott keresetváltoztatás. A Kúria rámutat, a tiltott keresetkiterjesztéssel kapcsolatban következetes

a joggyakorlat, hogy a közigazgatási perben sajátos szabályok érvényesülnek, melyek a jogszerűségi felülvizsgálatból erednek,

az időbeli korlát nélkül nem lehet új tényekre hivatkozni vagy új jogszabálysértéseket megjelölni. A perbeli esetben

elsőfokú bíróságnak döntése meghozatalakor nem szabadott figyelmen kívül hagynia, hogy mire irányult a felperes kereseti kérelme. Ugyanis a Pp. XX. fejezetében található speciális szabályok alapján a közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért határozat jogszerűségéről a kereseti kérelem korlátai között dönt. A fél jogérvényesítéséhez

szükséges, hogy

eljárást kezdeményező beadványában, így a keresetlevelében jelölje meg

okat a jogszabálysértéseket, melyre kérelmét alapozza. [24] A felperes

adóbírság kapcsán, megsértett jogszabályként

Art. 170

. §-t hívta fel és ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy

eljáró hatóságok a legsúlyosabb szankció alkalmazási terjedelmét is mintegy automatizmusként értelmezték. A határidő túllépés miatti szankció kiszabási tilalomra történő hivatkozás a felperes keresetében nem jelent meg. A keresetnek

a szűkszavú megjelölése, hogy „Rögzítjük, hogy a határozat mindegyik kötelezésének jogosságát vitatjuk." nem váltja ki automatikusan a fenti jogsértés bírósági vizsgálatát. Eljárása során a Kúria tehát nem tekinthetett el attól, hogy a bírósági felülvizsgálat irányát mindenkor a kereseti kérelemhez tartozó indokok határozzák meg. Helytállóan döntött

elsőfokú bíróság a tiltott keresetváltoztatás esete állt fenn, emiatt érdemben nem bírálhatta el

alperesi határozat határidő túli meghozatalával kapcsolatban megfogalmazott keresetet. [25]

Art. 109. §

adóhatóság megállapítja, hogy

adózó vagyongyarapodásával és

életvitelre fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege,

adóhatóság

adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel

adóztatott jövedelmekre is -

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.

Art. 109.§

e körben felajánlott bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie a bizonyítandó tények alátámasztására, kétséget kizáró igazolására. [26]

elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a kölcsönadás körülményeit,

ügyleti tanúk nyilatkozatait, a kölcsönösszeg visszafizetésére nyújtott biztosítékot és a felperesi érveléssel ellentétben a peres eljárás során beterjesztett további okirati bizonyítékot is elemezte. Helytállóan mutatott rá

okirati bizonyítékok körében fennálló ellentmondásokra, különösen a biztosíték és kölcsönösszeg közötti tekintélyes különbségre.

okirati bizonyítékok hitelt érdemlősége kapcsán figyelembe vette, hogy a Pp. 196. §-ának

ellenkező bizonyításáig áll fenn, a bennük szereplő tények valódiságát nem bizonyítják (BH 2010.107.). A felperes által figyelembe venni kért okiratok magánokiratok, tartalmukat

összes további bizonyítékkal, a kölcsönadónál lefolytatott vizsgálattal összevetve kellett értékelni, miként

t

elsőfokú bíróság is tette. A bizonyítékok mérlegelése során a Pp. 206. §

egyes bizonyítékok értékelése kérdésében a Kúria

t tekintette irányadónak, hogy ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha

hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség

on a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem

onos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatna,

onban jogszabályhellyel alátámasztottan ilyen jogsértést a felperes felülvizsgálati kérelme nem tartalmazott. [28]

elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontra helyezkedett a bizonyítási teherrel összefüggésben.

általános szabály szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy

okat a bíróság valónak fogadja el. A bizonyítási teher megfordulásához nem elegendő a tényállás valóságának vitatása,

is szükséges, hogy a felperes a megállapított tényállás helyességét cáfoló bizonyítékot szolgáltasson és ezáltal megalapozottan kétségbe vonja a tényállás valóságát. Ilyet pedig a felperes a peres eljárás során sem szolgáltatott. [29] Mindezekre figyelemmel a Kúria

elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. §

illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

ügyben a Rendeletben meghatározott fő szabály szerint, a Kúria

ügyet tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. június
2. dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró