Bfv.334/2020/6 – Kúria

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont]. Ezért őt 1 év - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre, valamint 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést végrehajtása esetén börtön fokozatban rendelte végrehajtani azzal, hogy ebben az esetben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Rendelkezett a büntetőeljárás során [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen felmentés végett, másodlagosan enyhítés érdekében. A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. február
2. napján meghozott és kihirdetett 7.Bf.860/2018/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 2 évre, a gazdasági társaság vezető tisztségének viselésétől eltiltás tartamát 1 évre enyhítette. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint ... terhelt a Cg. ... cégjegyzékszámú,
4. február
5. napjától ... szám alatti székhelyű cég 1 önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselője, ügyvezetője volt
6. február hó
7. napjától
8. augusztus
9. napjáig. A társaság alapításától, azaz
10. november
11. napjától
12. február
13. napjáig a cég 1 önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselői, ügyvezetői személy 1 és személy 2 voltak. Az cég 1, a cég 2-ből történő kiválással jött létre. A Cg. ... cégjegyzékszámú,
14. május
15. napjától ... szám székhelyű,
16. augusztus
17. napjától
18. július
19. napjáig cég 2,
20. július hó
21. napjától
22. november
23. napjáig cég 3 önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselői, ügyvezetői a társaság alapításától, azaz
24. július
25. napjától személy 1 és személy 2 (későbbi nevén ...) voltak a társaság felszámolásának elrendeléséig, azaz
26. november
27. napjáig. A cég 1-et
28. évben az adózás rendjéről szóló
29. évi XCII. törvény (Art.)
30. számú mellékletének 3/a. pont ae.) alpontja alapján havi általános forgalmi adó bevallási kötelezettség terhelte, amelynek azonban a gazdasági társaság nem tett eleget. Az cég 1 a
31. március, április, május, június hónapban végzett gazdasági tevékenysége során az alábbi számlákat bocsátotta ki a cég 2 felé: Teljesítés Számlaszám Bruttó számla ÁFA alap (Ft) ÁFA összeg (Ft) dátuma érték (Ft) 2011.03.
32. ....................... 4.194.000 3.355.200 838.800 2011.03.
33. ........................ 4.888.500 3.910.000 977.700 2011.03.
34. ........................ 3.900.000 3.120.000 780.000 2011.03.
35. ........................ 2.673.600 2.138.880 534.720 2011.03.
36. ........................ 2.327.000 1.861.600 465.400 2011.03.
37. ........................ 3.000.000 2.400.000 600.000 2011.03.
38. ........................ 3.946.012 3.156.810 789.202
39. I. negyedév összesen 24.929.112 19.943.290 4.985.822 2011.04.
40. ........................ 4.248.750 3.399.000 849.750 2011.05.
41. ........................ 4.770.000 3.816.000 954.000 2011.06.
42. ........................ 3.832.350 3.065.880 766.470 2011.06.
43. ........................ 4.040.625 3.232.500 808.125 2011.06.
44. ........................ 4.840.000 3.872.000 968.000 2011.04-
45. hónapban összesen: 46.660.837 37.328.670 9.332.167 Ezen időszakban a cég 1 a szlovák nyelvű, cég 4-től fogadott be számlákat, amely közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül, s így az általános forgalmi adóról szóló
46. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.)
47. §

(1)bekezdés c) pontja alapján mentes az adó alól, így arra levonási jog nem alapítható. ... terhelt, mint a cég 1 ügyvezetője azon magatartásával, hogy az általa képviselt gazdasági társaság nevében nem nyújtott be általános forgalmi adó bevallást, megsértette az Áfa tv. 55. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseket és 9.332.167 forint vagyoni hátrányt okozott Magyarország költségvetésének. A másodfokú bíróság az iratok - NAV határozat - tartalma alapján a történeti tényállást az alábbiak [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] szerint helyesbítette: A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály

1. a cég 1 adózónál a
2. évre áfaadónemre vonatkozóan a megbízólevéllel lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján indított hatósági eljárás során az adózó terhére
3. évre vonatkozóan áfaadónemben 89.602.000 forint adóalap után 22.401.000 forint adókülönbözetet állapított meg, mely összeg teljes egészében adóhiánynak minősül és melynek megfizetésére kötelezte. II.
4. A jogerős ítélet ellen ... terhelt kirendelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be.
5. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában, valamint a
3. b)pont
4. ba)és
5. bb)alpontjában megjelölt okból. A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság lényegében a módosított vádirattal egyezően állapította meg a történeti tényállást és a vádiratban foglaltakat kritika nélkül elfogadva vont következtetést a terhelt bűnösségére. A tényállás azonban téves, így a levont jogi következtetés is téves, részben iratellenes, ezért a büntetőjogi főkérdés tekintetében is tévedett a járásbíróság. A védő az eljárás nyomozási szakaszáról, az alapvádiratban foglaltakkal szembeni eredményes terhelti védekezésről egy összefoglaló pertörténetet adva kifogásolta (irracionálisnak, elfogadhatatlannak tartva) azt az eljárást, hogy miután az ügyészség az elsőfokú eljárás befejezése előtt észlelte, hogy a terhelt az ártatlanságát eredményesen bizonyította, a történeti tényállást módosította, és már egy teljesen új történeti tényállással szembesítette a terheltet. A módosított vád szerint a cég 1-et havi áfabevallás terhelte, melynek a cég a vád szerint nem tett eleget. A terhelt, mint ügyvezető nem nyújtott be áfabevallást, mellyel megsértette az ÁFA tv., valamint az Art. rendelkezéseit, és így vagyoni hátrányt okozott Magyarország költségvetésének. Ezt a módosított vádirati tényállást a járásbíróság is teljes terjedelemben elfogadta. Ezzel szemben - az adóhatóság vizsgálati anyaga szerint - a terhelt által vezetett gazdasági társaság nem havi, hanem éves általános forgalmi adó bevallásra volt kötelezett, melyből következően az adóbevallási kötelezettség már nem a terheltet, hanem a következő ügyvezetőt terhelte. Az Art. 1. számú mellékletének az elkövetéskor hatályos 3. pontjára figyelemmel a járásbíróságnak a havi bevallási kötelezettségre vonatkozó levezetése téves. Mivel az adóhatóság más jogi álláspontra helyezkedett, mint a járásbíróság, ezért indokolt lett volna a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkeresése. A NAV Ellenőrzési Osztálya és az ügyészség adózási szakkérdésben képviselt eltérő álláspontjának tisztázására irányuló bizonyítási indítványuk azonban elutasításra került. Kifogásolta továbbá a védő, hogy a bíróság a terhelti védekezés elvetésekor nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A terhelttől nem elvárható, hogy az áfabevallási kötelezettség gyakorisága tárgyában ő ne az adóhatóság álláspontját kövesse, így azonban ténybeli tévedés miatt nem büntethető. A védő hiányolta továbbá a felülvizsgálati indítványában, hogy a járásbíróság nem vizsgálta, hogy a terhelt rendelkezett-e az adott időszakra vonatkozó „ellenszámlával", amelynek esetében csak a különbözet után állt volna fenn adófizetési kötelezettsége, és ennek az adóbevallási kötelezettség gyakoriságára is kihatása van. A közösségi termékbeszerzéshez kapcsolódó adólevonási jog megalapozottságának hiánya tekintetében a terhelt tévedésben volt, így legfeljebb gondatlanság terheli, ezért vele szemben a büntethetőséget kizáró tévedés megállapítása lett volna indokolt. Mindezek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a kiszabott büntetés mellőzését, tartalmilag azonban a terhelt felmentését indítványozta. 2. A Legfőbb Ügyészség a BF.316/2020. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint törvényben kizárt a védőnek a tényállás iratellenességére, illetve a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységére és ezen keresztül a terhelt által vezetett gazdasági társaság általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének évenkénti esedékességére hivatkozó kifogásai. Nem vehetők figyelembe a felülvizsgálati indítvány azon részei sem, amelyekben a védő a cégnek a vizsgált időszak kiadásairól befogadott, költségeket tartalmazó számlái vizsgálatának, [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkeresésének az elmaradását kifogásolja. Ezáltal ugyanis gyakorlatilag a tényállás felderítetlenségét, így az ítélet megalapozatlanságát sérelmezi, és ez által ugyancsak a megállapított tényállást támadja, amire a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség. Miután az ügyészség a vádat legkésőbb az ügydöntő határozat meghozataláig módosíthatja, a terhelt bűnösségének a védő által hivatkozott vádmódosítás alapján történő megállapításával az eljárt bíróságok nem sértettek eljárási szabályt. A Legfőbb Ügyészség a terheltnek az adóbevallási kötelezettség esedékességének és a közösségi termékbeszerzéssel kapcsolatos adólevonási jog gyakorolhatóságának kérdésében való tévedése tekintetében az eljárt bíróságok álláspontjával egyetértett. Hivatkozott az egységes jogalkalmazói gyakorlatra, amely szerint a vezető állású dolgozónak ismernie kell a tevékenységével kapcsolatos jogi rendelkezéseket, ezért a társadalomra veszélyességben való - és nem a védő által hivatkozott ténybeli - tévedés nem állapítható meg a javára. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen a Miskolci Járásbíróság 18.B.1623/2017/

1. számú és a Miskolci Törvényszék 7.Bf.860/2018/
2. számú ítéletét - a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja alapján hatályában tartsa fenn. III.

1. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el. A megtámadott határozatokat a Be. 659. §

(5)bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a Be. 659. §

(6)bekezdésre tekintettel vizsgálta a Be. 649. §

(2)bekezdésében meghatározott - és az indítványozó által nem hivatkozott - esetleges eljárási szabálysértéseket is. Ennek eredményeképpen a felülvizsgálati indítványban előterjesztetteket részben törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a),

1. b)és
2. c)pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és a Be.-ben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §

(2)bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. §

(1)bekezdés] - értelemszerűen a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel (EBH

1. 2385.). A felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján lenne elbírálandó abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített, és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e, vagy sem (BH 2016.264.; BH 2010.324.). A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A terhelt védőjének a bizonyítékokat értékelő tevékenységgel kapcsolatos kifogásai ekként a törvényben kizártak. A bíróságok a jogerős ítélet tényállásában tényként állapították meg, hogy a clg 1-et havi általános forgalmi adó bevallási kötelezettség terhelte. Az ettől eltérő tényre alapított védői [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] okfejtés, az ítélet megalapozatlanságának a számonkérése, illetve a vizsgálat elmaradásának kifogásolása, amely tisztázhatta volna, hogy a terhelt a vádbeli időszakra rendelkezett-e ellenszámlával, és ehhez kapcsolódóan a bizonyítási indítvány elutasításának sérelmezése a tényállás támadásának minősül, ezért ezek a hivatkozások a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem voltak vizsgálhatók.
2. A Kúria a jogszabályban [Be.
3. §

(1)-

(5)bekezdés] tételesen meghatározott felülvizsgálati okokra utalással megállapította, hogy a törvény szerint felülvizsgálatnak eljárási szabálysértés címén (is) kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye akkor, ha a bíróság határozatának meghozatalára az eljárási törvényben meghatározott eljárási szabálysértéssel kerül sor. A védő azonban felülvizsgálati indítványában az eljárási törvényben meghatározott, a felülvizsgálatot megalapozó (ún. abszolút) eljárási szabálysértést nem jelölt meg. A jelenleg hatályos Be. szabályozásában jelentős változtatás a korábbihoz képest, hogy a feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező okok közül kikerült az indokolási kötelezettség megsértésének azon esete, amikor az ítélet indokolása és rendelkező része nem áll egymással ellentétben, viszont az indokolás hiányosságai kapcsán az ítélet felülbírálatra alkalmatlan [korábbi Be. 373. §

(1)bekezdés III/a)]. Az indokolási kötelezettség védő által sérelmezett megsértése a hatályos Be. rendszerében a Be. 609. §

(2)bekezdés d) pontjában meghatározott ún. relatív eljárási szabálysértés („a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget"), amely a megvalósulása esetén sem szolgálhat felülvizsgálat alapjául. Az eljárt bíróságok felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést azáltal sem valósítottak meg az eljárásukban, hogy a terhelt bűnösségét a vádmódosításban foglaltakkal egyező tényállás alapján és a módosított vád szerinti minősítésnek megfelelően állapították meg. A jelen ügyben nem kétséges, hogy a bíróság az arra jogosult - azaz az ügyészség - által emelt vád alapján járt el. A vádelvnek megfelelően a vád határozza meg a büntetőbírósági eljárás kereteit. A bíróság alanyi és tárgyi szempontból kötve van a vádhoz: csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, akit megvádoltak, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vád, a vádirat benyújtását követően, elsősorban a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás eredménye alapján változhat. A közvádas eljárásban a vád ura az ügyész. Ez kifejeződik abban is, hogy az elsőfokú bíróság eljárásában a váddal - mindaddig, amíg a bíróság az ügydöntő határozatának meghozatala érdekében vissza nem vonul - szabad belátása szerint rendelkezhet; a vádat módosíthatja vagy el is ejtheti. A vád módosításának kereteit és eljárási szabályait a Be. 538. §-a tartalmazza. A vád módosítása érintheti az eredetileg vád tárgyává tett tények körét és a vád tárgyává tett cselekmény minősítését is. Miután a jelen felülvizsgálat tárgyát képező ügyben a vád módosítására az eljárási szabályok megtartásával került sor (a vádmódosítás eljárási szabályba ütközését egyébként a védelem sem állította, kizárólag a bizonyítási eljárás eredményeként tett vádmódosítás tényét), sem az elsőfokú, sem később a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, amikor az ítéleti tényállást és a terhelt bűnösségét a módosított váddal egyezően állapította meg. Ezért a felülvizsgálat lefolytatását ez a kifogás sem alapozta meg. 3. A védő további felülvizsgálati okként hivatkozott a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjára, vagyis arra is, hogy az első- és másodfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg ... terhelt bűnösségét. Érvelése szerint - a Kúria szerint egyébként ugyancsak az irányadó tényállást támadva - a másodfokú ítélet 4. oldal utolsó bekezdésében foglalt megállapítás („a gazdasági társaság vezető tisztségviselője felelős a gazdasági társaság adózással kapcsolatos kötelezettségeiért is") nem zárja ki a terhelt részéről a tévedés (bevallási kötelezettséget illető) ténybeli lehetőségét és jogi alkalmazhatóságát. A Kúria azt állapította meg, hogy mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság a [34] [35] [36] [37] [38] [39] megállapított tényállás alapján részletes és kifogástalan indokát adta ítéletében annak, hogy a terhelt cselekménye a jelenleg hatályos törvényi rendelkezések alapján miért minősül költségvetési csalás bűncselekményének. A Kúria mindezt kiegészíti a következőkkel. A bűncselekmény elkövetésének idején hatályos 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Gt.) szerint - a jelenleg hatályos Ptk.-val egyezően - a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. A gazdasági társaság ügyvezetésének minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el [korábbi Gt. 21. §

(1)és

(3)bekezdés]. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni [korábbi Gt. 30. §

(2)bekezdés]. Így a terheltnek jogszabályi kötelezettsége volt ügyvezetőként a gazdasági társaság érdekében eljárni, ami egyértelműen magában foglalja, hogy a Kft. vagyoni helyzetére, gazdálkodására vonatkozó adatokat ismernie kellett, az azzal vállalt jogokkal és kötelezettségekkel tisztában kellett lennie. Mindezek alapján - tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat során irányadó tényállás a tévedés megállapításának alapjául szolgáló tényeket nem tartalmaz - a (védő szerint ténybeli, de valójában a társadalomra veszélyességben való) tévedés megállapítására nem kerülhetett sor. Helyesen állapította meg ekként az eljárt bíróság, hogy „A gazdasági társaság vezető tisztségviselője felelős a gazdasági társaság minden tevékenységéért, beleértve az adózással kapcsolatos kötelezettségeket. Ezt a felelősséget nem háríthatja harmadik személyre, így a könyvelőre sem, valamint nem hivatkozhat a jogszabályok ismeretének hiányára." (elsőfokú ítélet 7. oldal második bekezdés). Mindezekre tekintettel a védő felülvizsgálati indítványának a terhelt büntethetőséget kizáró tévedésére hivatkozása is alaptalan. A terhelt bűnösségének megállapítása és a cselekményének jogi minősítése során az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályait nem sértették meg. Minderre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatokat - a Be. 662. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta. A bűnügyi költség viseléséről a Be. 664. §

(1)bekezdés második mondata alapján rendelkezett. A Be. 653. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatására a harmadfokú bírósági eljárás szabályait az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A harmadfokú bíróság határozatával szemben viszont a Be. nem biztosítja a fellebbezés lehetőségét, s attól eltérő rendelkezést a Be. XC. Fejezete sem tartalmaz. A végzés ellen tehát nincs helye fellebbezésnek. Felülvizsgálatát kifejezett rendelkezéssel a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulata zárja ki. A Be.
2. §

(4)bekezdése pedig rögzíti, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. június
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Scholtz Hilda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Schulz Oszkárné tisztviselő