Kbf.23/2020/16 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt

1. november
2. napján kelt és november
3. napján előterjesztett vádindítványt elutasította. [2] pmv1 és pmv2 pmv1k fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a
4. február
5. napján kelt 6.Kbkf.10.0.../2018/
6. számú végzésével a Szegedi Törvényszék Kb.I.7../2017/
7. számú végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás további folytatására utasította. [3] A Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal B-i Járási Hivatala a BKE/3../230193-4/
8. számú végzésével pmv1 pótmagánvádló részére pártfogó ügyvédet rendelt ki. [4] A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a
9. szeptember
10. napján kihirdetett KB.II.16/2018/
11. számú ítéletével ... ... I.r. vádlottat az ellene 2 rb a Btk.
12. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, valamint 2 rb a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége; ... II.r. vádlottat az ellene a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, valamint a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége; ... III.r. vádlottat az ellene a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző társtettesként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, valamint a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége; ... IV.r. vádlottat az ellene a Btk. 302. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás bűntette, valamint a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége; ... V.r. vádlottat a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, és a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége; ... VI.r. vádlottat a Btk. 301. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette, és a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző de a

(2)bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Kötelezte pmv1 és pmv2 pmv-t, hogy egyetemlegesen fizessék meg az eljárás során felmerült 423.567,- forint bűnügyi költséget. [5] Az ítélet ellen a tárgyaláson jelen volt pmv1 pótmagánvádló a saját, valamint felesége nevében fellebbezést jelentett be. A pmv1 jogi képviselője szintén fellebbezést jelentett be a vádlottak terhére a felmentésük miatt, eltérő tényállás megállapítása érdekében, továbbá a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés és a bizonyítási indítvány elutasítása miatt. [6] A vádlottak és védőik az ítéletet tudomásul vették. [7] pmv1 pótmagánvádló utóbb előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását, amiben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást nem teljes terjedelmében folytatta le, a bizonyítási indítványai teljesítését - kiemelten az igazságügyi szakértővel kapcsolatos bizonyítási indítványát - alaptalanul mellőzte. Ekörben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő nem volt független, sőt ellenkezőleg, elfogult és befolyásolt volt. Érvelése szerint az általa benyújtott bizonyítékok (orvosi dokumentáció, DVD felvételek, iratok) meglapozzák nevezett rendőrök büntetőjogi és erkölcsi felelősségét. Kifogásolta, hogy ennek ellenére az elsőfokú bírtóság okszerűtlen és elfogult mérlegelése következtében felmentette a vádlottakat. Álláspontja szerint az ítéletben rögzített tényállás valótlan, főleg az önkárosítására tett megállapítások, az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében foglaltakat pedig egyenesen cinikusnak tartotta. Ezen túlmenően az eljárás során felmerült bűnügyi költséget eltúlzottnak és indokolatlannak tartotta, figyelemmel arra is, hogy egyrészt az eljáró bíró hibájából került sor megismételt tárgyalások tartására, másrészt a vádlottak szolgálati gépjárművel érkeztek a tárgyalásokra. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta és kérte, hogy a másodfokú katonai tanács rendeljen ki az ügyben független orvosszakértőt. [8] pmv1 pótmagánvádló
3. július
4. napján 14 órára kitűzött tanácsülés megkezdése előtt lényegében a fellebbezés indokolásában írtakkal egyező tartalmú beadványt terjesztett elő. Kifogásolta, hogy a bíróság a tényállást 6 rendőr elfogult tanúvallomására és egy ugyancsak elfogult „rendőr" orvosszakértő által adott szakértői véleményre alapította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem tárta fel a valós tényeket és összefüggéseket, a „kronológiai történéseket" nem vetette össze az orvosi iratokkal. Erre tekintettel kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa értékelje megfelelően a keletkezett traumatológiai orvosi iratokat és a sérüléseket rögzítő fényképfelvételeket. Megismételte, hogy a kórházból történt visszaszállítása során végig bántalmazták, továbbá hangsúlyozta, hogy nem csak az ő, hanem pmv2 sérülései sem önkárosítás folytán következtek be. Megismételte azt is, hogy ... I.r. vádlott „cs-i, menesztett helyi kmbs minden korrupciós és maffia ügyben nyakig benne volt. Állandó jelleggel a sértettekkel kívánt leszámolni." Továbbra is kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a dr. U.L. o.szakértőltal készített igazságügyi orvosszakértői véleményt minden szempontból elfogulatlannak és irányadónak tekintette annak ellenére, hogy álláspontja szerint dr. UL. ... orvosszakértő az irányadó szakmai szabályokat mindenben felrúgva, elfogultan egészítette ki az alap 14 soros szakvéleményt. Ezzel összefüggésben egy külön íven szövegezett és csatolt beadványában hivatkozott arra, hogy dr. UL.... korábbról a Csi Megyei Rendőrkapitánysághoz volt kapcsolható munkaköri beosztása okán. Ezért álláspontja szerint a rendőrökhöz való viszonyulása, érintettsége miatt nyilvánvalóan elfogult. Utalt arra, hogy bár nem ismeri dr.UL. ... konkrét szakmai képzettségét, de feltételezhetően traumatológusként olyan kérdésekben foglalt állást, ami egyáltalán nem az „asztala". Kifogásolta, hogy az ügyeletes parancsnok, valamint t1 és t2 nem lettek tanúként kihallgatva. Érvelése szerint az ítélet jogilag sem megalapozott, az elnagyolt és pontatlan. Utalt arra, hogy az Rtv.
5. §

(1)bekezdése alapján a rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Álláspontja szerint az arányosság elve a vele és feleségével szemben foganatosított rendőri intézkedés során egyáltalán nem érvényesült, hiszen sem ő, sem a felesége nem tanúsított ellenszegülést a rendőri intézkedéssel szemben, ennek ellenére súlyosan bántalmazták őket. Utalt arra, hogy a további jogi indokait a másodfokú bíróság által tartott tárgyaláson kívánja kifejteni. [9] A pmv1k által bejelentett fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. A felülbírálat a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljes körű. A másodfokú katonai tanács a Be. 598. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen döntött. Ebben az esetben a pmv1 kérelme ellenére sem teszi kötelezővé a törvény nyilvános ülés tartását. [10] A pmv1knak a vádlottak bűnösségének megállapítására irányuló fellebbezése nem alapos. [11] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács eljárása során a Be. CV. fejezetében írt, a pótmagánvádas eljárásra vonatkozó eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta. Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. ... IV.r., ... V.r., illetve ... VI.r. vádlottak a

1. november
2. napján kelt nyilatkozatukban lemondtak a tárgyaláson való jelenlét jogáról, egyben a Be.
3. § -a alapján csatolták a kézbesítetti megbízotti szerződést, valamint rövid írásbeli vallomást tettek. Ebben a bűncselekmény elkövetését tagadták és egybehangzóan állították, hogy sohasem bántalmazták a pmv1kat. Ezt a vallomásukat az elsőfokú katonai tanács felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság kihallgatta a tárgyaláson jelen lévő I.r., II.r. és III.r. vádlottakat, akik azonban nem éltek a vallomástételi jogukkal. Ezért az elsőfokú katonai tanács törvényesen, a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján felolvasással tette a bizonyítási eljárás részévé a vádlottak korábbi vallomásait. A későbbiekben a kihallgatását követően, a

1. március
2. napján tartott tárgyaláson ... II.r. vádlott is csatolta a tárgyalásról lemondó nyilatkozatát, illetőleg a kézbesítési megbízotti szerződést. A katonai tanács ezen túlmenően a tárgyalása során széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta és megfelelően értékelte. A tárgyaláson szakértőként hallgatta meg Husdrené Dr. D.I.-t és Dr. UL.... igazságügyi orvosszakértőt, az utóbbi szakértő által készített orvosszakértői vélemény kiegészítését is elrendelte. Ezen túlmenően teljes körűen ismertette a releváns okiratokat, illetve megtekintette a tárgyaláson a rendelkezésre álló fényképfelvételeket és videofelvételeket. A Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján felolvasással tette a tárgyalás anyagává t3, t4, t5, valamint t6 tanúk nyomozás során tett vallomását. Törvényesen járt el az elsőfokú katonai tanács, amikor pmv1 pótmagánvádló vádelejtésére tekintettel a Kb. II.16/2018/60III. számú végzésével ... VII.r. vádlottal szemben a Btk. 301. §

(1)bekezdése miatt indult büntetőeljárást a Be. 806. §

(1)és

(2)bekezdése alapján megszüntette. [12] Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal hatodik bekezdésétől a
2. oldal harmadik bekezdéséig rendkívüli részletességgel, egyenként és összességükben is értékelte az általa megismert bizonyítékokat és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy mely bizonyítékok cáfolták pmv1 és pmv2 vallomásait, illetőleg mely bizonyítékok támasztják alá a vádlottak védekezését. [13] A vádlottak az eljárás során bűnösségüket mindvégig tagadták arra hivatkozással, hogy a pmv1kkal szemben jogszerűen intézkedtek, őket az intézkedés során nem bántalmazták. Az I.r. és III.r. vádlottak arra hivatkoztak, hogy a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeszegülő pmv1fel és pmv.2.-val szemben jogszerűen alkalmaztak testi kényszert, majd bilincselést, melynek törvényi kereteit nem lépték túl. A III.r. vádlott vallomása kiegészítette, egyben alátámasztotta az I.r. és II.r. vádlottak vallomásában foglaltakat, továbbá a III.r.vádlott vallomását megerősítette az általa korábban az ügyben tett írásos jelentés is, amely teljes mértékben megegyezett a nyomozás során előadott vallomása tartalmával. Az V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak szintén tagadták bűnösségüket és egyezően a nyomozás során tett tanúvallomásukban foglaltakat tartották fenn. Eszerint pmv1 öngyilkossági kísérletét követően biztosították pmv1 kórházi előállítását, majd a pszichiátriai osztályról történő visszaszállítás közben pmv1 a mentőautóban váratlanul felpattant a székéből és a fejét nagy erővel az autó oldalába ütötte. Nem tévedett a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor a tényállást a vádlottak tagadó vallomásai, az azokat alátámasztó, a tárgyaláson felolvasott tanúvallomások, pmv1 és pmv2 sérüléseiről készült orvosi dokumentáció, valamint az igazságügyi szakértői vélemények alapján állapította meg. [14] Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenysége körében rögzítette, hogy a vádlottak a nyomozás során egymástól függetlenül a tanúvallomásaikban pmv1 pótmagánvádló magatartását egyezően ellenségesnek, a rendőri intézkedéssel szembe szegülőnek írták le, illetve a II.r. és III..r vádlottak is ugyanolyan jellegű önkárosítás tanúsításáról számoltak be, mint a IV.-VI.r. vádlottak. pmv1 pótmagánvádló a vádlottak védekezésével szemben a bíróság előtt azt adta elő, hogy kerti munka közben arra lett figyelmes, hogy egy fekete gépkocsiból kipattant az I.r. vádlott, majd anélkül, hogy közölte volna vele az intézkedés okát közölte, hogy „így szoktam a szemeteket levadászni" kijelentés kíséretében leütötte és a hajánál fogva a fejét az aszfaltba kezdte verni. Nem vitatta, hogy a nyomozás során tett tanúvallomásában másként nyilatkozott, a két vallomás közötti eltérésre magyarázatot adni nem tudott. pmv1 pótmagánvádló tagadta azt is, hogy a feleségével szembeni intézkedés megkezdése előtt az I.r. vádlott bárminek is az abbahagyására szólította volna fel. pmv1 a II.r. és III.r. vádlott vádindítványában körülírt cselekvőségét nem tudta pontosan leírni, illetve a tárgyaláson a vádindítványban írtaktól eltérően nyilatkozott a vádlottak cselekvőségével kapcsolatosan, a lényeges eltérésekre szintén nem tudott magyarázatot adni. Egyebekben az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a pmv1k vallomását cáfolta, és egyben az I.r., II.r. és III.r. vádlottak vallomását támasztotta alá pmv2 pmv1nak a tevékenységi központba történt telefonhívásának hangfelvétele. Dr. D.I: háziorvos, aki pmv1 pótmagánvádló befogadását megelőző orvosi vizsgálatot végezte előadta, hogy a amennyiben a pmv1 a vizsgálata során testszerte elszenvedett sérülésekről számolt volna be, abban az esetben a hivatkozott testtájékok is megvizsgálásra kerültek volna. Az orvosi iratok megállapításai a vádlotti vallomások tartalmával voltak egybehangzóak, a tanúsított magatartások és a látható sérülések vonatkozásában. A vádlotti védekezéseket támasztotta alá t7, és az azt alátámasztó t3 tanúvallomása is. A pmv1i vallomásokkal szemben ugyancsak a vádlotti védekezéseket támasztotta alá t4 és t8 tanúk tárgyalás anyagává tett vallomása. Helyesen foglalt állást a Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa, amikor rögzítette, hogy a vádlotti vallomásokkal mindenben egybehangzó fenti tanúvallomások és a bizonyítási eljárás részévé tett jelentések cáfolták a pmv1i előadást mind a tanúsított pmv1i magatartás, az öngyilkossági kísérlet, a vizsgálatokon történő megjelenés és az elszenvedett bántalmazás, valamint az önkárosító magatartás körülményeinek és megtörténtének a tekintetében is. Helyesen foglalt állást az elsőfokú katonai tanács az igazságügyi orvosszakértő elfogulatlanságával kapcsolatosan. A szakértő elfogultságára ugyanis semmilyen adat nem merült fel. A szakértő a véleményében azt rögzítette, hogy pmv1 pótmagánvádló testén található sérülések egyértelműen a kényszerintézkedés folytán történő megragadások, bilincselés előtti erőbehatások, továbbiakban a szállítások kapcsán való megragadások folytán jöhettek létre. A szakértői vélemény rögzíti, hogy a csukló területén olyan jellegű elváltozások, amelyek arra utalnak, hogy pmv1 durva bilincselés által történő erőbehatást szenvedett, nem láthatók, ezért a látlelet cáfolhatja, hogy a pmv1 durva bilincselést szenvedett volna el. Durva, nagyobb erőbehatásra sem a fényképfelvételek, sem pedig a látlelet alapján nem vonható le következtetés. [15] Az elsőfokú katonai tanács az indokolási kötelezettségének a fentiek alapján maradéktalanul eleget tett, kellő indokát adta annak, hogy mely okokból nem tudta megállapítani a vádlottak büntetőjogi felelősségét. Ítélete
3. oldalának utolsó előtti bekezdésétől a
4. oldal utolsó előtti bekezdéséig mérlegelési jogkörében eljárva - a bizonyítékokkal összhangban állapította meg a történeti tényállását minden vádlott vonatkozásában. [16] A másodfokú katonai tanács a Be.
5. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok alapján a tényállás személyi részét csupán annyiban egészíti ki, hogy:" ... III.r. vádlott szolgálati viszonya

1. május
2. napján lemondással szűnt meg." E kiegészítéssel az elsőfokú ítélet már mindenben mentes a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért az a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta a felülbírálat alapjául. [17] A Be. 591.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, ás ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. Megállapítható, hogy pmv1 és pmv2 pmv1k a fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkoztak, az elsőfokú bíróság által rögzített és a másodfokú bíróság által fentiek szerint kiegészített tényállás meglapozott, ezért a pmv1knak a bizonyítékok újraértékelésére, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felülmérlegelésére, eltérő tényállás megállapítására és ezen keresztül a vádlottak bűnösségének kimondására irányuló fellebbezései eredményre nem vezethettek. [18] A fellebbezésben az új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítvány elutasítását is sérelmezte pmv1 pótmagánvádló. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ítélet 18. oldal negyedik bekezdésében kellő indokát adta a bizonyítási indítvány elutasításának, miszerint megítélése szerint pmv1 pótmagánvádló az eljáró igazságügyi orvosszakértő szakmaiatlanságát azon körülményre alapította csupán, hogy a pmv1i állásponttól eltérő tartalmú igazságügyi orvosszakértői véleményt adott. [19] A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa helyesen járt el, amikor az ítélet 17. oldalán, a jogi indokolás körében vizsgálta a rendőri intézkedés jogszerűségét is. [20] A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban Rtv.) 33. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja és az illetékes hatóság elé állítja azt, aki ellen elfogatóparancsot, nemzetközi elfogatóparancsot, illetve európai elfogatóparancsot adtak ki. Az I.r. vádlottnak az Rtv.

1. és
2. § szakaszai alapján - a pmv1val szemben kibocsátott elfogatóparancsra tekintettel - intézkedési kötelezettsége állt fenn. Tekintettel arra, hogy a K-i bíróság pmv1 pótmagánvádlóval szemben
3. február ... napján 2.B.../2015/
4. szám alatt elfogatóparancsot bocsátott ki, ezért az I.r. vádlottnak az Rtv.
5. §

(1)bekezdés b) pontja alapján intézkedési kötelezettsége keletkezett. pmv2 pmv1nak a tevékenységirányító központ irányába történő telefonhívásának hangfelvétele és annak leirata alapján megalapozottan vont le következtetést az elsőfokú bíróság atekintetben, hogy kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az I.r. vádlott által foganatosított rendőri intézkedés során a pmv1k tudomással bírtak arról, hogy az pmv1 pótmagánvádlóval szemben kibocsátott elfogatóparancs miatt folytat rendőri intézkedést az I.r. vádlott. Helyesen, a bizonyítékok mérlegelése után megalapozottan foglalt állást az elsőfokú katonai tanács abban is, hogy egyértelműen megállapítható, hogy mind pmv1, mind pmv2 a folyamatban lévő rendőri intézkedésnek ellenszegült, illetve pmv2 akadályozta a folyamatban lévő rendőri intézkedést. Fentiekre is figyelemmel a pmv1knak nem lehetett kétségük afelől, hogy törvényes rendőri intézkedésre került sor. Az Rtv. 20. §

(1)bekezdése a) pontja alapján a rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azon elhelyezett azonosító jel igazolja. Az I.r. vádlott, de általa az intézkedés végrehajtásához segítségül a helyszínre hívott II. r. vádlott rendőr jellege is látható volt. Fentiek alapján mind pmv1, mind pedig pmv2 kötelesek lettek volna alávetni magukat az intézkedésnek. [21] Az Rtv. 19. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint a jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek - ha a törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül kétséget kizáróan megállapítható. A

(2)bekezdésben foglaltak szerint a rendőr jogszerű intézkedésének való ellenszegülés esetén az e törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók. [22] A hivatkozott szabályok alapján az I.r. és II.r. vádlottaknak pmv1 és pmv2 előállítására kellett intézkedni, akik azonban a rendőri intézkedésnek ellenálltak. Az Rtv.

1. és
2. §-ai a kényszerítő eszközök alkalmazásával szemben támasztott alapvető követelményeket rögzítik. A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható. A rendőrség a feladatának ellátása során a testi épséghez, a személyes szabadsághoz, a magánlakás, a magántitok és a levéltitok sérthetetlenségéhez, a személyes adatokhoz, valamint a tulajdonhoz fűződő jogokat a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja. A rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. A Szolgálati Szabályzat
3. §-a rögzíti a kényszerítő eszköz alkalmazása fokozatosságának elvét. Kényszerítő eszköz csak akkor alkalmazható, ha az intézkedés alá vont magatartása, ellenszegülésének mértéke, annak Rtv. szerinti alkalmazását indokolja. A nagyobb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással járó kényszerítő eszköz akkor alkalmazható, ha a kisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással járó kényszerítő eszköz alkalmazása nem vezetett eredményre, vagy sikere eleve kilátástalan. A törvény
4. § szerint a rendőr - intézkedése során - az ellenszegülés megtörésére testi erővel cselekvésre vagy a cselekvés abbahagyására kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat. A szabályzat
5. §-a szerint megfogás, a leszorítás, az elővezetés vagy más, a rendőr által fizikai erőkifejtéssel alkalmazott, valamely cselekvésre vagy cselekvés abbahagyására irányuló kényszerítés akkor alkalmazható, ha a rendőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán a rendőri intézkedés eredményessége ezzel biztosítható. A testi kényszer alkalmazása során a rendőr önvédelmi fogásokat is használhat. A rendőr a támadás céljára szolgáló eszköz használatának megakadályozása, továbbá a támadás elhárítása érdekében az ehhez szükséges erejű és irányultságú ütést vagy rúgást alkalmazhat. A törvény
6. §-a a rendőr számára az ellenszegülés megtörésére céljából lehetővé teszi bilincs alkalmazását. A szolgálati szabályzat
7. §

(1)bekezdés d) pontja szintén lehetővé teszi bilincs alkalmazását azzal szemben, akinek a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülése testi kényszerrel nem törhető meg. A Szolgálati Szabályzat 39. §

(2)bekezdése az intézkedés alá vont személy magatartása szempontjából tesz különbséget, így passzív ellenszegülést tanúsító személyt, aktív ellenszegülést tanúsító személyt és támadó magatartást tanúsító személyt különböztet meg. A sértettek egyértelműen aktív ellenszegülést tanúsító személyek voltak, akik nem vetették alá magukat a jogszerű rendőri intézkedésnek, és magatartásukkal fizikai erőkifejtés útján is igyekeztek azt megakadályozni. Ennek megfelelően az I.r. és II.r. vádlott jogszerűen alkalmazhatott velük szemben megfogást leszorítást, egyéb kényszerítést és önvédelmi fogásokat. Az ambuláns lapon rögzített sérülések, valamint az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításai alapján pmv1en kizárólag olyan sérüléseket rögzítettek, amelyek az ellenálló sértett lefogása és bilincselése során - lényegében szükségszerűen keletkeznek. Összességében megállapítható, hogy az I.r. és II.r. vádlott is törvényes rendőri intézkedést folytatott a jelen ügy pmv1ival szemben, és annak során jogszerűen alkalmazott testi kényszert. [23] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú katonai tanács okszerűen vont le következtetést arra, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok gondos mérlegelése alapján a pmv1kkal szembeni valamennyi intézkedést az I. r. és II.r. vádlottak jogszabályi felhatalmazás alapján, aránytalan sérelmet okozása nélkül tették meg, illetőleg a III-VI. r. vádlottak sem követték el a terhükre rótt bűncselekményt. Megalapozottan foglalt állást akkor is, amikor az ítélet 17. oldal utolsó bekezdésében rögzítette, hogy pmv1k bekövetkezett, illetve esetlegesen bekövetkezett könnyű sérülései sem tekinthetők aránytalannak. A vádlottak tehát a pmv1kkal szemben az idézett jogszabályok felhatalmazása alapján jártak el, ezért velük szemben a Btk. 15. § g) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok áll fenn. Ezért az elsőfokú bíróság törvényesen hozott felmentő rendelkezést a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással a vádlottakkal szemben. [24] A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb - a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése is törvényes. A Be.813. §

(1)bekezdése alapján helyesen kötelezte a pmv1kat a bűnügyi költség megfizetésére, mivel a vádlottakat felmentette. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet- helyes indoka alapján - ... ... I.r., ... II.r., II... ... III.r., ... IV.r., ... V.r., valamint ... VI.r. vádlottak tekintetében teljeskörűen helybenhagyta. [25] A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 605. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. [26],

1. július
2. . Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. előadó bíró Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró [27] A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa
3. szeptember
4. napján kihirdetett Kb.II.16/2018/
5. számú ítélete ... ... I.r., ... II.r., ... III.r., ... IV.r., ... V.r., valamint ... VI.r. vádlottak tekintetében
6. július
7. napján jogerős és a bűnügyi költség tekintetében végrehajtható. Budapest,
8. július
9. Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. a tanács elnöke