Bf.248/2019/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(5)bekezdés b) pont] és 2 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk.

1. §) miatt, mint bűnszervezetben elkövetőt - halmazati büntetésül - 1 év 4 hónap szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés büntetés tartamába beszámította a 11.rendű vádlott neve
2. r. vádlott által
3. május
4. napjától
5. február
6. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt azzal, hogy a beszámításnál egynapi szabadságvesztésnek egynapi előzetes fogva tartás felel meg. Megállapította, hogy 11.rendű vádlott neve
7. r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. A
8. r. vádlottal szemben a tőle lefoglalt és a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatala letéti számlájára befizetett 2.712.500.-Ft-ból 1.500.000.-Ft-ra vagyonelkobzást rendelt el, egyben felhívta a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy a fennmaradó 1.212.500.-Ft-ot továbbra is kezelje letétként. Az ítélet ellen fellebbezést jelentett be 11.rendű vádlott neve
9. r. vádlott védője enyhítés, rövidebb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.94/2019/
10. számú átiratában a bejelentett fellebbezést nem tartotta alaposnak, és az első fokú ítélet 11.rendű vádlott neve
11. r. vádlottra vonatkozó részének helybenhagyását indítványozta. A
12. r. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen a fellebbezését azzal egészítette ki, hogy álláspontja szerint a
13. r. vádlott esetében a
14. július
15. napjától hatályban lévő, elbíráláskori Büntető Törvénykönyv kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz, így annak alkalmazása indokolt. Utalt arra, hogy az elbíráláskor hatályban lévő Btk.-ban szereplő hierarchikusan szervezett és konspiratívan működő csoportra vonatkozó ténymegállapítás az első fokú ítéletben nem történt, kizárólag arra nézve tartalmaz megállapítást, hogy több tagból állt a csoport, így szükségszerűen egyeztetniük kellett az elkövetési magatartásokat, amely önmagában nem jelent hierarchikus viszonyt. Hangsúlyozta, hogy a
16. r. vádlottat senki nem utasította, illetve irányította, és az összehangoltságon túli konspirációra vonatkozó tényt sem tartalmaz az első fokú ítélet. Egyebekben hivatkozott arra is, hogy ezen fogalmi elemekre nézve nem folyt a bizonyítási eljárás, így emiatt sem lehet a bűnszervezetben történt elkövetést megállapítani. Mindezekre is figyelemmel az első fokú ítéletben kiszabott büntetés enyhítését, a bűnszervezetben történt elkövetés megállapításának mellőzését, és olyan tartamú büntetés kiszabását indítványozta, amely megfelel a
17. r. vádlott által már előzetes fogva tartásban töltött időnek. Utalt arra is, hogy a
18. r. vádlott vastagbél megbetegedésben is szenved, amelyre nézve igazolást nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Mivel a bejelentett fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellen irányult, ezért korlátozott felülbírálatnak volt helye, és a másodfokú bíróság a büntetőeljárásról szóló
19. évi XC. törvény (Be.)
20. §

(3)bekezdése alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. A korlátozott felülbírálat alapján azonban a Be. 590. §

(5)bekezdés a), b),

1. c)és
2. d)pontjaira figyelemmel a felülbírálat kiterjedt az első fokú bírósági eljárásra abban a körben, hogy történt-e olyan eljárási szabálysértés, amelyre figyelemmel a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a Be. 608. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Vizsgálta továbbá az ítélőtábla a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a bűncselekmény minősítését, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket. Ennek során figyelemmel volt a Be. 606. §

(3)bekezdésében írt azon rendelkezésre is, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására, a váddal egyező tényállásra, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseit akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett, a tárgyalást az eljárási szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le. Az ítélőtábla az első fokú ítéletben írt vádirati pontokat ítéleti tényállási pontoknak tekintette. A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett 11.rendű vádlott neve

1. r. vádlott bűnösségére, és az általa elkövetett bűncselekményeket is a törvénynek megfelelően minősítette. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék a jogi indokolás körében elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a
2. január
3. napjától hatályos, az adózás rendjéről szóló
4. évi XL. törvény fenntartja-e a korábbi büntetőjogi védelmet. Az 1/
5. BJE határozat szerint ugyanis, ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése úgynevezett keretdiszpozíció, s az annak keretét kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével, vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását alapozza meg. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a
6. január
7. napjától hatályos, az adózás rendjéről szóló
8. évi CL. törvény
9. §,
10. §,
11. §,
12. § és
13. §-a alapján a büntetőjogi védelem továbbra is fennáll. Nem osztotta az ítélőtábla a
14. r. vádlott védőjének a bűnszervezetben történt elkövetés megállapíthatóságának hiányára vonatkozó hivatkozását. A
15. július
16. napjától hatályban lévő Büntető Törvénykönyvről szóló
17. évi C. törvény (Btk.)
18. §

(1)bekezdés

1. pontja alapján a bűnszervezet: legalább három személyből álló, hosszabb időre, hierarchikusan szervezett, konspiratívan működő csoport, amelynek célja öt évi, vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. A törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a korábbi törvényi meghatározás kiegészült a hierarchia és a konspiráció fogalmi elemeivel. A hierarchikus szervezeti felépítés azt jelenti, hogy az elkövetők alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, az egyes „döntési szintek" elkülöníthetőek egymástól, tehát a szervezeti felépítésnek vertikális jellege van. A hierarchiában lévő személyek együttműködése a feladatok megosztásán alapul. A módosítás a csoport működése tekintetében a korábban használt összehangoltságot, mint fogalmi elemet felcserélte a konspiratív működési jellegre, mivel ezen jelleg jobban kifejezi az említett jellegzetességeket. Az összehangoltság jelentette az elkövetők közötti koordinációt, a lebukás megelőzése érdekében tett - több esetben önálló bűncselekményként büntetett - lépéseket, a bűncselekményből származó előny szervezett elosztását, a bűncselekmények elkövetésének feladatmegosztáson alapuló tervszerűségét. Megállapította az ítélőtábla, hogy a
2. r. vádlott cselekményei mind az elkövetéskor, mind pedig az elbíráláskor hatályos Btk. szerinti bűnszervezet fogalmi elemeit kimerítették. A
3. r. vádlott és társai több szinten szerveződtek - amely azonban nem azonos az első fokú ítéletben meghatározott „vonallal" -, így a hosszabb időtávon túlmenően a hierarchia jegyeit is mutatták. Az elsőfokú bíróság által megállapított - és többek között a
4. r. vádlott által tett beismerő vallomáson is alapuló - irányadó tényállás szerint az úgynevezett számlagyárat 2.rendű vádlott neve
5. r. vádlott hozta létre és irányította, akivel együtt tanú neve1 és további társai beszervezték a későbbi ügyvezetőket, nevükre céget alapítottak ..., ..., ... .... A
6. r. vádlott által irányított személyek - tanú neve1, ...
7. r. vádlott és társaik - az erre igényt mutató „megrendelők" részére úgy nyújtottak segítséget, hogy az érdekeltségi körükbe tartozó gazdasági társaságok nevében állítottak, állíttattak ki fiktív számlákat, amelyeket - anyagi ellenszolgáltatás fejében - eljuttattak a megrendelők felé, akik az általuk is tudottan fiktív számlákat könyvelésükbe beállították, ezt követően pedig adóbevallásaikat a fiktív számlák figyelembe vételével, valótlan tartalommal készítették el, majd nyújtották be az adóhatósághoz, és ezáltal adófizetési kötelezettségüket jogosulatlanul csökkentették (
8. oldal
9. és
10. bekezdései). A
11. és
12. évek közötti időszakban a
13. r. vádlott által irányított bűnszervezetnek olyan tagja is volt, akinek szerepe az volt, hogy biztosítsa a számlázási láncolat kialakításához szükséges céghálózatot, ezen tag tevékenységét esetenként tanú neve2 és ...
14. r. vádlottal történt egyeztetések alapján végezte, tőlük kapott utasításokat (
15. oldal
16. bekezdés). Az így megalapított és működtetett cégek jellemzően adóminimalizáló bevallásokat nyújtottak be, majd amikor a hatóságok „látómezejébe" kerültek, akkor további stróman ügyvezetőre kerültek átruházása a társaság üzletrészei, fantomizálva azzal a céget. Több esetben előfordult, hogy a társaság nevében annak értékesítése után is banki műveleteket végzett, egészen a számlák zárolásáig, vagy inkasszóval történő megterheléséig (
17. oldal utolsó és
18. oldal
19. bekezdései). Ez utóbbi ténymegállapítások pedig a konspiráció fogalmi elemeinek felelnek meg. Nem osztotta tehát az ítélőtábla a védő azon hivatkozását, hogy a tényállás nem tartalmaz olyan megállapításokat, amely alapján a bűnszervezetben történt elkövetés megállapítható. Az elbíráláskor hatályban lévő Btk. tehát nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket a
20. r. vádlott esetében, így helyes az elkövetéskori törvény alkalmazása. A büntetés kiszabásának felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék túlnyomórészt helyesen vette számba a
21. r. vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket. Azt mindössze azzal helyesbítette, hogy a
22. r. vádlott bűnsegédi bűnrészességét mellőzte az enyhítő körülmények közül a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel, mivel az elsőfokú bíróság az úgynevezett kétszeres leszállás során már figyelembe vette. Ugyanakkor további enyhítő körülményként értékelte az ítélőtábla a VII/A. és VII/B. tényállási pontok vonatkozásában, hogy a minősítést megalapozó értékhatárhoz közeli összegű vagyoni hátrányt okozva követte el a
23. r. vádlott ezen bűncselekményt (Kúria
24. BK vélemény III.3.pont) Miután a törvényszék a
25. r. vádlott igazolt betegségét enyhítő körülményként vette figyelembe, az újabb - nem igazolt - vastagbél betegségét nem lehetett már ekként értékelni. A
26. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmények a bűnszervezetben történt elkövetésre, valamint a halmazati büntetésre vonatkozó szabályokra tekintettel 5 évtől 22 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendőek, a büntetési tétel középmértéke 12 év 6 hónap. Az enyhítő körülmények számára és súlyára tekintettel a törvényszék a középmértéktől a
27. r. vádlott javára lényegesen eltérve 1 év 4 hónap szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra, valamint 2 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte a
28. r. vádlottat, amely mértéktartó büntetés további lényeges enyhítése, a bűnösségi körülmények helyesbítése mellett sem indokolt. Arra is helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a Btk.
29. §

(2)bekezdés c) pontja értelmében legkevesebb 1 évi szabadságvesztést lehetett kiszabni. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései is törvényesek voltak. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte, és a törvényszék ítéletének 11.rendű vádlott neve 11. r. vádlottra vonatkozó részét a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy megállapította a személyazonosító igazolványának számát is. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapszik. Szeged,
2. szeptember
3. Dr. Benedek Tibor a tanács elnöke . Halász Edina előadó bíró . Nagy Erzsébet bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.248/2019/
4. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 1.B.366/2018/
5. számú ítéletének 11.rendű vádlott neve
6. r. vádlottra vonatkozó része a jelen végzés folytán a mai napon jogerős. Szeged,
7. szeptember
8. Dr. Benedek Tibor a tanács elnöke