Mfv.I.10.740/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Panyik Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Faragó István ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.147/
- szám alatt megindított és másodfokon a KomáromEsztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.378/2007/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei 2.Mf.20.378/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 24.000 /huszonnégyezer/ felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Bíróság forint I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével. Ezen túlmenően
- havi bére megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2.M.147/2006/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 40.000 forint + áfa perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, utolsó munkaszerződés módosítása a munkakörét igazgatóhelyettesként tüntette fel.
- június 9-én a tantestület határozatban fogadta el az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítását, amely szerint az igazgató-helyettesi munkakör
- május 30-ai hatállyal megszűnt. Az alperes
- október 20-án levélben közölte a felperessel, hogy az intézményben történő átszervezés következtében munkaköre megszűnt, így munkaviszonyát rendes felmondással fogják megszüntetni. Ezt követően a felperes
- november 21-étől
- január 15-éig betegállományban volt,
- január 16-án pedig „feljegyzés" elnevezésű iratában azt közölte az alperes, hogy a felperesi beosztás megszűnt, így az intézményben részére munkát biztosítani nem tud. A felperes munkaviszonya
- február 16-ai dátummal rendes felmondással szűnt meg. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a rendes felmondás idején igazgató-helyettesi munkakört látott el, azaz vezető állású munkavállalónak minősült. Ebből következően rá nem vonatkoztak az Mt.
- §-ának
(2)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettséget kimondó rendelkezések, valamint az Mt.
- §-tól
- §-áig terjedő felmondási tilalmak. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a joggal való visszaélést nem követte el, az igazgató-helyettesi munkakör és a tanári munkakör eltérő kategóriák, így amennyiben az alperes igazgatóhelyettesként már nem, csupán tanárként kívánta volna továbbfoglalkoztatni a felperest, úgy a munkaszerződést e tekintetben módosítani kellett volna, az alperesi munkáltatót ilyen kötelezettség azonban nem terhelte. Az alperes okirati bizonyítékok csatolásával megfelelően alátámasztotta azt, hogy a felperes munkaköre a kuratórium által elfogadott Szervezeti és Működési Szabályzat módosítása következtében megszűnt, ezáltal alperest sem terhelte annak kötelezettsége, hogy a munkaszerződésben kikötött, de a valóságban már megszűnt munkakörben foglalkoztassa tovább a felperest. Az elsőfokú bíróság határozata az Mt.
- §-ának
(1)bekezdésén, az Mt. 188. §-ának
(1)bekezdésén, az Mt. 190. §
(2)bekezdésén, valamint az MK
- számú állásfoglalás III. pontján alapult. A felperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.378/2007/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 20.000 forint + áfa másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban lefolytatott részbizonyítás alapján egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításával, miszerint a felperes az alperesi intézmény igazgató-helyettesi munkakörét töltötte be, vezető állású munkavállalónak minősült, ennek értelmében az Mt.
- §
(2)bekezdés szerint a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetése tekintetében az Mt.
- §-ában meghatározott felmondási védelem nem illette meg, illetőleg az Mt.
- §
(2)bekezdésében írt indokolási kötelezettség sem terhelte a munkáltatót. A felmondási indok valós volt, alperesi intézményben a fenntartó a felperes által korábban betöltött igazgató-helyettesi munkakört megszüntette, erre tekintettel felperest igazgatóhelyettesként nem állt módjában továbbfoglalkoztatni. Az alperes fenntartójának
- június 23-ai kuratóriumi ülésén 9/
- szám alatt hozott határozatában fogadta el az alperesi szakiskola Szervezeti és Működési Szabályzatát, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy az intézményben az igazgató-helyettesi munkakört megszünteti. Erre figyelemmel a felperes a 2005/2006-os tanévben igazgató-helyettesi munkakörben nem volt foglalkoztatva, ténylegesen munkát nem végzett, egyeztetést a felek arra vonatkozóan nem folytattak le, hogy a felperes tanárként az alperes alkalmazásában maradna-e, de ilyen kötelezettség a munkáltatót nem is terhelte. A felperes a
- havi bérre való jogosultságát nem igazolta, munkaszerződései ilyen juttatásra vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezést, ezért a másodfokú bíróság ezen kereseti kérelmet sem találta megalapozottnak. A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására és az alperes első-, és másodfokú, továbbá a felülvizsgálati költségekben történő marasztalására irányult. Álláspontja szerint a közoktatásról szóló
- évi LXXIX. törvény
- §-ának
(1)bekezdés d) pontja szerinti együttes előírást, miszerint a vezetői megbízás feltétele a pedagógus-munkakörben egyidejűleg fennálló határozatlan időre szóló pedagógusi kinevezés, a másodfokú bíróság nem értékelte. A törvény pedagógus munkakört, és nem a kötelező óraszámot elérő munkakört kívánja meg kinevezési feltételként. A jogerős ítélet nem értékelte P. Z. azon előadását, miszerint azt akarta, hogy a felperes tanárként maradjon az intézményben. Sérelmezte a felperes, hogy az alperes a vezetői pótlékot törvénytelenül, indok nélkül vonta meg és nem fizette ki, a bíróságok pedig nem bírálták el ezirányú kérelmét, indítványát sem. A 13. havi bérre való jogosultságot a hatályos rendelkezések szerint elegendő volt kérelmezni, bizonyítási teher munkaügyi perben a felmondás hatályossága és munkáltatói elszámolási kötelezettség rendezése körében az alperest terheli. A közoktatási törvény 122. §-ának
(1)bekezdése szerint a pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél. Ebből következően pedig a felperes joggal tarthat igényt a
- havi juttatásra. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, a felperes felülvizsgálati eljárási költség fizetésére kötelezése mellett. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes igazgatóhelyettesi munkakört töltött be, ezáltal vezető állású munkavállalónak minősült. Ebből következően az Mt. 190. §-ának
(2)bekezdése szerint a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésekor a felperest felmondási védelem nem illette meg, továbbá az Mt. 89. §
(2)bekezdésében írt indokolási kötelezettség sem terhelte a munkáltatót. Az alperes azonban a rendes felmondást indokolással látta el, és a felperes vitatta az abban foglaltakat, ezért a felmondás okait a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróságok jogszerűen vizsgálták. Helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes fenntartójának
- június 23-ai kuratóriumi ülésén hozott 9/
- számú határozatában elfogadták az iskola Szervezeti és Működési Szabályzatát, amely alapján az igazgatóhelyettesi munkakört megszüntették. Az utolsó munkaszerződés-módosítás szerint a felperes tanári tevékenységet munkaviszony keretében nem látott el, és bár P. Z. tanúvallomása szerint nem volt kizárt, hogy „a felperes ott maradjon tanárként" a felek a munkaszerződés-módosítás tárgyában nem egyeztek meg, az alperest pedig nem terhelte munkakör felajánlási kötelezettség. Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az
- évi LXXIX.
- §
(1)bekezdés d) pontjára, amely szerint nevelésioktatási intézményben az intézményvezetői megbízás feltétele a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben fennálló határozatlan időre szóló alkalmazás, illetve a megbízással egyidejűleg pedagógus-munkakörben történő határozatlan időre szóló alkalmazás. A felperes foglalkoztatása munkaviszonyban történt, így rá a közalkalmazottakra irányadó szabályozás jelen jogvita eldöntése szempontjából jelentősséggel nem bírt, a közoktatási törvény hivatkozott szabálya a felperes foglalkoztatására kihatással nem volt. Megalapozatlanul hivatkozott a felperes jogszabálysértésre a 13. havi munkabér kapcsán is. Az 1993. évi LXXIX. törvény 122. §-ának
(1)bekezdése értelmében a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A pedagógusok munkabére és pótléka nem lehet kevesebb az azonos feladatot ellátó közalkalmazottaknak járó illetmény és pótlék legkisebb mértékénél. Ezen jogszabály a
- havi juttatásokra vonatkozóan nem tartalmaz kitételt, ebből következően a munkaviszony keretében pedagógusi tevékenységet ellátó személyek és így a felperes is - arra a törvény erejénél fogva nem tarthatnak igényt. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ebben a körben a felperes a kereset jogalapját nem bizonyította, munkaszerződései ezen juttatás kifizetésére vonatkozóan nem tartalmaznak előírást, és a felperes az egyenlő bánásmód követelményének esetleges megsértésére nem hivatkozott. Alaptalanul sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a bíróságok a vezetői pótlék megvonására irányuló kérelmét nem bírálták el, mivel erre nézve határozott kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Az eljáró bíróságok kizárólag a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között dönthetnek (Pp.
- §), így ebben a körben sem volt megállapítható jogszabálysértés. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §-ának
(3)bekezdése alapján a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.20.378/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartotta. A felperest a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás illetékét az ügyben irányadó 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
- április
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő