Mfv.10353/2007/5 – Kúria

(6)bekezdésében szabályozott évi 10 munkanap pótszabadság kiadására irányult arra hivatkozással, hogy aneszteziológiai szakasszisztens munkakörükben történt munkavégzésük során kettős egészségi ártalomnak vannak kitéve, amelyből az egyik sugárártalom. Az alapperben a többször megismételt eljárásban hozott 2.M.4/2000/

1. számú ítéletével a Miskolci Munkaügyi Bíróság a kereseteket elutasította, mivel álláspontja szerint a felperesek elsősorban biológiai, és kisebb mértékben kémiai (altatógázok) kóroki tényezők kockázatának lehetnek kitéve, a kis dózisú sugárterhelést azonban nem lehet sugárártalomnak tekinteni, ezért a kettős ártalom nem áll fenn. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Mf.22.102/2000/
2. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A hivatkozott jogerős ítélet ellen a felperesek perújítási kérelemmel éltek és 2003-tól kérték a pótszabadság megállapítását arra hivatkozva, hogy a szakhatóságnak minősülő Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos tiszti főorvosa szakmai állásfoglalást adott ki a felperesek munkakörében fennálló kettős egészségügyi ártalomról. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 7.M.1518/2004/
3. számú végzésével a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, a Borsod-AbaújZemplén Megyei Bíróság 1.Mpkf.20.487/2005/
4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a perújítást megengedte. Az előbbiek alapján a perújítási ügyben eljárt Miskolci Munkaügyi Bíróság 5.M.701/2005/
5. számú ítéletével a korábbi 2.M.4/2000/
6. számú ítéletét hatályában fenntartotta. Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelem alapját képező országos tisztifőorvos véleményét nem tekintette szakhatósági álláspontnak, továbbá megállapította, hogy a bíróság megkeresésére adott további részletes véleményét kellően nem támasztotta alá, így az nem volt alkalmas a kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben történő munkavégzés bizonyítására. Elutasító álláspontja alátámasztásául hivatkozott még az Országos Munkahigiénés és FoglalkozásEgészségügyi Intézet helyszíni felmérésen alapuló szakvéleményére, mivel ez semmilyen hiányosságot nem állapított meg, amely a védőfelszerelés hiányára, a felperesek munkahelyét képező műtőkben használt röntgenberendezések által okozott expozíció tényleges megtörténtére vonatkozna. Emellett utalt az Országos Intézet szakvéleményére is, amely kifejtette, hogy a munkahelyi sugárvédelem jelenlegi szintjén bármely sugaras foglalkozási körben a sugaras kockázat szintje nem haladja meg a biztonságosnak tartott foglalkozások munkahelyi kockázatának normális szintjét. A munkaügyi bíróság kiemelte még az egészségügyi kockázat és az ártalom közötti jogszabályi különbségtételt, azzal, hogy álláspontja szerint az egészségi ártalom nem jelenti egyben a jelentős egészségkárosodást, mindazonáltal a perben a felperesek semmilyen károsodás bekövetkezését nem bizonyították. A felperesek fellebbezése alapján eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.21.766/2006/
7. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében megváltoztatta, a Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.4/2000/
8. számú, valamint a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Mf.22.102/2000/
9. számú ítéleteit hatályon kívül helyezte, és kötelezte az alperest, hogy a felperesek részére személyenként 2003-
10. közötti időre 40 nap pótszabadságot adjon ki
11. december 31-éig. Megállapította továbbá, hogy a felpereseket jelenlegi munkakörükben történő foglalkoztatásuk esetén évi 10 nap pótszabadság illeti
12. január 1-jétől kezdődően. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a tisztifőorvos véleménye szakvéleménynek nem tekinthető, azonban megítélése szerint, miután az ÁNTSZ tisztiorvosaként jogosult az egészségügyi tevékenységek engedélyezésére és a szolgáltatók ellenőrzésére, véleménye a bizonyítékok sorában értékelendő. Ezen vélemény alapján ezért a munkaügyi bíróság megalapozottan rendelte ki az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézetet, amely összefoglalóan megállapította, hogy a műtőkben foglalkoztatott felperesek sugárártalom kockázatának kitett szakasszisztensként kettős egészségi ártalom hatásának vannak kitéve. Megjegyezte, hogy a perben nem volt megállapítható, miszerint a felperesek egészségi ártalmat szenvedtek volna, álláspontja szerint azonban a Kjt.
13. §

(6)bekezdése szerinti pótszabadságnak nem feltétele az egészségi ártalom tényleges elszenvedése. Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatala iránt felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 57. §

(6)bekezdését, a Pp. 260. §

(1)bekezdését és a 206. §

(1)bekezdését. Érvelése szerint a perújítási kérelem megengedése jogszabálysértő volt, a tisztifőorvos véleménye a Legfelsőbb Bíróság által a BH 1998.

1. szám alatt közzétett eseti döntésében az egészségi ártalom és a kockázat megkülönböztetéséről kifejtettek vitatásával elsősorban jogi érvelést tartalmazott, így új bizonyítéknak nem minősülhet. Ez a vélemény továbbá sem tudományos, sem kutatási eredményekkel nem volt alátámasztva. Az alperes szerint a másodfokú bíróság az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet összefoglaló véleményére hivatkozva hozta meg döntését, holott ez a vélemény utalt a sugárártalom megítélése szempontjából szakmai kompetenciával bíró Intézet szakvéleményére, amely egyértelmű abban, miszerint sugárártalomról nem, legfeljebb egészségkárosító kockázatról lehet szó a sugárforrással dolgozók körében. Az alperes másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Az ellenkérelem részletezte a munkakörükben őket ért különböző ártalmakat, fertőzési veszélyeket, a védőfelszerelések nem megfelelő voltát. Utaltak az egészségi ártalom és kockázat elhatárolása problematikájára arra is tekintettel, hogy egyébként a Kjt.
2. §

(1)bekezdése alapján egészségre ártalmas munka címén illetménypótlékra jogosultak. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. Az alperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a perújítási kérelmet érdemben tárgyalták. Álláspontja szerint a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant el kellett volna utasítani, mivel az abban hivatkozott tisztiorvosi vélemény nem adott alapot a perújításra. Amennyiben a bíróság a perújítási kérelem alapján bizonyítási eljárást folytatott, a pert érdemben kell elbírálnia, és nem hozható az eljárás megengedhetősége vonatkozásában határozat [Pp. 260. §

(1)bekezdés a) pont; BH 1992.361.]. A felülvizsgálati eljárásban ezért az érdemi tárgyalásra alkalmatlanság már nem volt vizsgálható. Az alperes egészségügyi intézmény, az alkalmazottait illető juttatásokról a Kjt. rendelkezik [Kjt. 1. §

(1)bekezdés]. Az egészségügyben működő intézményeknél foglalkoztatott közalkalmazottak a munkájuk jellegénél fogva különböző kockázati (kóroki) tényezőkkel kerülhetnek kapcsolatba, amivel összefüggésben a Kjt. két juttatásról rendelkezik: ezek a Kjt. 57. §

(6)bekezdésében szereplő pótszabadság és a

1. §-ában szabályozott illetménypótlék. A pernek tárgyát képezte a két juttatás feltételeinek összevetése és a Legfelsőbb Bíróság BH 1998.
2. számú eseti döntése, amelyre mind az alap, mind a perújítási eljárásban a felek mellett a szakvéleményeket adó különböző szakmai intézmények is hivatkoztak. Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően a bíróság ezen eseti döntésre alapozta a határozatát, és a másodfokú bíróság is utalt bár konkrét jogszabályi hivatkozás nélkül - a Kjt.
3. §

(1)bekezdésben megfogalmazott egészségkárosító kockázatra az 57. §

(6)bekezdése szerinti egészségi ártalomnak kitett munkakör értelmezése körében. A módosított keresetek szerint a 2003-tól igényelt pótszabadságra vonatkozó feltételeket a Kjt. 57. §

(6)bekezdése a törvény

1. július 1-ei hatálybalépése óta azonosan, változtatás nélkül tartalmazza. Eszerint a sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül 10 munkanap pótszabadság illeti meg azt a közalkalmazottat, akit rendszeresen kettős egészségi ártalomnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom. A Kjt.
2. §

(1)bekezdésében szabályozott illetménypótlékra jogosultság feltétele

1. július 1-jétől
2. április 27-éig a pótszabadságra jogosultság feltételeivel azonosan volt szabályozva, vagyis az illetménypótlékra jogosultság feltétele a közalkalmazott munkaideje nagyobb részében egészségi ártalomnak kitett munkakörben történő munkavégzése volt. A Kjt.
3. §-át módosító
4. évi XXVIII. törvény
5. §-ához fűzött miniszteri indokolás a munkavédelemről szóló
6. évi XCIII. törvény (Mvt.)
7. január 1-jén hatálybalépett új szabályaira hivatkozott. Az Mvt.
8. §

(2)bekezdése és a 18. §

(2)bekezdése értelmében a munkáltató kötelezettsége - egyebek között munkaszervezéssel, védőeszközökkel, műszaki megoldásokkal az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtése és fenntartása, és ezen lényeges kötelezettség teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli, vagy egyéb megváltást nem adhat. A Kjt. 72. §

(1)bekezdésében ehhez képest került megfogalmazásra a munkavédelmi szabályokkal összhangban álló feltételként az egészségkárosító kockázat. A Kjt. 72. §

(1)bekezdése előbbiek szerinti 1996-ban történt módosításához kapcsolódott a Legfelsőbb Bíróság BH 1998.

1. számú eseti döntése, amely így a jelenlegi jogszabályok tekintetében már nem értelmezhető. Ehelyett a Kjt.
2. §

(1)bekezdésében és az 57. §

(6)bekezdésében szabályozott juttatások feltételei értelmezését illetően az azonos alapok és célok alapján a munkavédelmi követelményeknek megfelelő fogalom-tartalom vehető figyelembe. Valamely anyagi jogszabály ugyanis nem választható el az aktuálisan korszerű, és más anyagi jogszabályokkal összhangban álló speciális szakmai tartalomtól, amelyet az értelmezésnek tükröznie kell. A kifejtettekhez képest a felperesek által igényelt pótszabadságra jogosultság tekintetében a munkabiztonsági követelményeknek megfelelő szakmai tartalmú értelmezés a kettős egészségkárosító kockázat vizsgálatát jelenti azzal, hogy ezek közül az egyik a sugárhatással kapcsolatos kockázat. A perben eszerint azt kellett vizsgálni, hogy a felpereseket rendszerint ilyen kettős kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatják-e. Ennek eldöntése foglalkozásegészségügyi szakkérdés. A munkaügyi bíróság által kirendelt Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet az előbbi értelmezésnek megfelelő, a felperesek munkavégzésével összefüggő egészségkárosító kockázati tényezők közül a biológiai, a kémiai és a fizikai tényezőket vizsgálta, ez utóbbi körében mellékelte a szakintézet szakvéleményét. A másodfokú bíróság a felperesek aneszteziológiai szakasszisztensi munkakörében felmerülő kóroki tényezők közül csak a fizikai kockázati tényezőnek minősülő sugárhatással kapcsolatos kockázatot vizsgálta, a Kjt. 57. §

(6)bekezdésében megkövetelt másik kockázattal, mint a pótszabadság további feltételével nem foglalkozott, ezért ítélete megalapozatlan. Az elsőfokú bíróság a sugárbehatással kapcsolatos ártalom hiányára vonatkozó álláspontja miatt nem vizsgálta a másik kockázati tényezőt, annak meglétét, és esetleges hatását. A foglalkozás-egészségügyi szakvélemény nem adott egyértelmű választ arra a szakkérdésre, hogy a kizárólag baleseti szituációkban, illetve a védőeszközök nem megfelelő használatakor valamely biológiai kóroki tényező miatt bekövetkező esetleges fertőzés az egészségkárosító kockázat fennállását megalapozza-e, illetve ilyen kockázat fennáll-e a felperesek átlagos munkavégzési körülményei között a műtőkben altatással kapcsolatos szakasszisztensi tevékenységük végzése során. A kémiai kockázati tényezők tekintetében a 25/2000.(IX.30.) EüMSzCsM együttes rendelet

1. § p) pontja szerinti egészségkárosító kockázatnak minősül, ha a munkahelyi légtérben lévő szennyező anyag koncentrációja meghaladja a határértéket. Az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet szakvéleménye szerint a felperesek munkavégzése során kémiai kockázati tényezőként az altatógázok hatása volt vizsgálható. Ebben a körben a helyszíni vizsgálat az elszívó kivezetésének szabálytalanságát rögzítette, a levegőszennyeződés mérése azonban nem történt meg, így az előbbi jogszabály szerinti kockázat nem állapítható meg. A fizikai kockázati tényező vizsgálata körében a foglalkozásegészségügyi szakvélemény az Intézet szakvéleményére hivatkozva határozottan rögzíti, hogy „azok, akik sugárforrással dolgoznak, egészségkárosító kockázatnak vannak kitéve", a kutató intézet szakvéleménye erre vonatkozó
2. pontja azonban ezzel összefüggésben a „sugárártalom" korábbi bírói gyakorlatából indult ki, (amely a korábban kifejtettek szerint már nem alkalmazható). A véleménye
3. pontjában ugyanakkor az előbbi véleményével ellentétben azt fejti ki, hogy „a munkahelyi sugárvédelem jelenlegi szintjén, bármely sugaras foglalkozási körben, a sugaras kockázat szintje nem haladja meg a biztonságosnak tartott foglalkozások munkahelyi kockázatának normál szintjét". Az alapperben adott
4. május 17-én kelt szakvéleményében utalt viszont a kis dózisú összeadódó sugárterhelésre, de erre az utóbbi véleménye már nem tért ki. A peres iratok az előbbiekből következően nem tartalmaznak aggálytalan, egyértelmű adatot és véleményt arra nézve, hogy a felperesek rendszeres munkaköre tekintetében a pótszabadságra jogosító kettős egészségkárosító kockázat - közülük az egyik a sugárbehatással kapcsolatos kockázat - fennáll-e. E tekintetben az új eljárásban a szakértői vélemények kiegészítése, szükség szerint felülvélemény beszerzése lehet indokolt a felekre háruló bizonyítási teher figyelembevételével (Pp.
5. §

(1)bekezdés). A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának

(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Pp. 275. §

(5)bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította, annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt. Budapest,

1. április
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő