Mfv.10466/2007/4 – Kúria

Mfv.I.10.466/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Pál Lajos ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 11.M.5590/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 55.Mf.633.676/2006/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 55.Mf.633.676/2006/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 13.000 /tizenháromezer/ forint és 2.600 /kettőezerhatszáz/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, és az alperes perköltség fizetésre kötelezését kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11.M.5590/2004/
4. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest 25.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a valutapénztáros munkakörben foglalkoztatott felperes munkaviszonyát az alperes a
5. február 28-án kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg. Ennek indokolása szerint részlegvezetői utasítás ellenére idegen személyt engedett be a valutapénztár területére; engedély nélküli valutaváltással foglalkozott, amellyel összefüggésben a munkáltatót kár érte; sikkasztás alapos gyanúja miatt büntetőeljárás indult, ahol a felperes feltáró jellegű beismerő vallomást tett; bizalomvesztés következett be a munkáltató részéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - figyelemmel a felperes gyanúsítotti vallomásában foglaltakra is - megállapítható volt, hogy a munkavállaló ismerte és eltűrte a munkahelyen kialakult „fekete valutaváltásra" vonatkozó gyakorlatot, erről munkáltatóját nem tájékoztatta, így az együttműködési kötelezettségét súlyosan megszegte. A munkaügyi bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperessel szemben indult büntetőeljárás alapot szolgáltatott a munkáltató bizalomvesztésére. A bíróság az alperes intézkedését a 15 napos szubjektív határidőn belülinek találta annak értékelése miatt, hogy az ORFK átiratos tájékoztatása
6. február 13-án kelt, így a munkáltatói jogkör gyakorlójának a felperesi magatartás ezt követően jutott tudomására. A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.633.676/2006/
7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest 18.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes az együttműködési kötelezettségét súlyosan megszegte, továbbá a munkáltató részéről olyan fokú bizalomvesztés valósult meg, amely lehetetlenné tette a munkaviszony fenntartását. A jogerős ítélet elfogadta azt az alperesi érvelést és egyben elsőfokú ítéleti álláspontot is, miszerint a munkáltató számára csak a rendőrség
8. február 13-ai tájékoztatásából vált ismertté, hogy a felperest sikkasztás bűntettének alapos gyanúja miatt gyanúsítottként büntetőeljárás alá vonták, és ez a tény alapozta meg a munkáltató bizalomvesztését. A másodfokú bíróság a mérlegeléssel megállapított perköltség mértékét sem találta jogszabálysértőnek. A felperes felülvizsgálati kérelme az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítására irányult megalapozatlanságra hivatkozással. Érvelése szerint a munkáltató a rendkívüli felmondás kiadásakor határidőt mulasztott, mivel annak kezdő időpontja nem a felperes gyanúsítottkénti meghallgatásával, illetve a nyomozóhatóság értesítésével esik egybe, hanem jóval korábban következett be, hiszen a munkáltató a nyomozóhatósággal napi kapcsolatban állt. A felperes további hivatkozása szerint az alperes csoportos létszámleépítés helyett választotta az „olcsóbbik megoldást", amelyet a
9. szeptember 18-án kelt levele támaszt alá. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását és a felperes perköltség fizetésre kötelezését kérte. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok jogszabálysértést nem követtek el, a szubjektív határidő számítása megfelel a következetes bírói gyakorlatnak. A csoportos létszámleépítésről szóló, hivatkozott levél a jogviszony megszüntetését követően másfél évvel később íródott, és a felülvizsgálati kérelemből nem derül ki, hogy az milyen összefüggésben áll a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetésével. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
10. §