Pfv.20065/2008/4 – Kúria

Pfv.IV.20.065/2008/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Novák Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Frank Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 12.UP.633.296/

1. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.669/2007/
2. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000 (tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) eljárási illetéket a felperes köteles felhívásra - megfizetni. forint felülvizsgálati az államnak - külön Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az elsőfokú bíróság, részben helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperes a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal Belső Ellenőrzési Főosztály részére
4. június 23-i keltezéssel készített jelentésében megsértette a felperes jóhírnévhez való jogát azon állításával, hogy a felperes által készített MANNA rendszer működése nem megbízható, nem képes a költségvetésből gazdálkodó szervezetek és fejezet gazdálkodási tevékenységének támogatására és nyomon követésére, munkatársai minősíthetetlen stílusú kommunikációja lehetetlenné teszi az eredményes együttműködést a hivatal, a Magyar Államkincstár, a VÁTI Kft., az Állami Számvevőszék és a felperes között. Az alperest elégtétel adására és részperköltség megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A felperest az alperes javára 30.000 forint perköltségben marasztalta és kötelezte a le nem rótt 24.000 forint fellebbezési illeték viselésére. A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint az alperes
5. december 14-én vállalkozási szerződést kötött az Országos Területfejlesztési Hivatal jogelődjével, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatallal (Hivatal) a felperes által kifejlesztett és szellemi tulajdonát képező igazgatási és az un. fejezeti területen működő MANNA költségvetési, pénzügyi nyilvántartó szoftverrendszer vizsgálatára, amelynek fő célja az volt: a rendszer mennyire képes támogatni a kapcsolódó ügyviteli feladatokat és milyen lépéseket kell megtenni az optimális felhasználhatósága érdekében. Az alperes alkalmazottai a vizsgálat során a Hivatal dolgozóival (a szoftver felhasználóival) készített interjúk, szóbeli kikérdezés, az alkalmazottak belső levelezésének felhasználása és az alkalmazottak munkájának közvetlen megfigyelése alapján
6. június 23-i dátummal állította össze jelentését, amely egyebek mellett az alábbi megállapításokat tartalmazta: 1./ „A Hivatal költségvetési, pénzügyi és számviteli nyilvántartásait támogató MANNA rendszer működése, ennek következtében a benne tárolt és feldolgozott adatok nem megbízhatóak, a Hivatal vagyoni helyzetéről, valamint az általa kezelt előirányzatok tekintetében sem képes megbízható információkat biztosítani." 2./ „A rendszer nem képes a költségvetésből gazdálkodó szervezet és fejezet gazdálkodási tevékenységének támogatására és nyomon követésére, a hatályos jogszabályok és szakmai gyakorlat fényében." 3./ „A Kft. vezető munkatársai (....) általunk is személyesen tapasztalt, minősíthetetlen stílusú kommunikációja lehetetlenné teszi az eredményes együttműködést a Hivatal, a Magyar Államkincstár, VÁTI Kht., az Állami Számvevőszék és az IO Kft. között." A felperes jogi álláspontja szerint az alperes a fenti valótlan és sértő tényállításaival megsértette a Ptk.
7. és
8. §-aiban védett személyhez fűződő jogát. A keresetet elutasító jogerős ítélet megállapítása szerint azonban az alperes a felperes által készített szoftverről szakvéleményt készített, amelyben a megrendelt ellenőrzés céljának megfelelően, a több szempontú vizsgálat eredményét összegezve, a szoftverről a véleményét fejtette ki. Ez akkor sem minősülne jogsértőnek, ha megalapozatlan lenne, nem tartalmazná a tények részletes elemzését, illetve téves vagy ellentmondásos megállapításokat foglalna magában. A szakvéleménynek a szoftver működésére vonatkozó és a felperes által kifogásolt kitételei: „nem megbízható adatok", illetve „nem képes" megfogalmazásukban sem tekinthetők indokolatlanul sértőnek vagy lealázónak. A felperes munkatársainak kommunikációjával kapcsolatos, tényállítást is tartalmazó vélemény pedig való tényeken alapult, azt a perben kihallgatott tanú igazolta. A felperes ezért alaptalanul kért személyiségvédelmet. A jogerős ítélet ellen, eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp.
9. §