Kfv.37794/2018/7 – Kúria

(2)bekezdése szerint nem minősül volt hadigyámoltnak. Az elsőfokú hatóság döntését azzal indokolta, hogy megkeresésére a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatósága arról tájékoztatta, hogy sem a felperesről, sem az édesapjáról hadigondozotti előzmény nem szerepel a nyilvántartásukban. [3] Az elsőfokú közigazgatási határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben előadta, hogy édesapja a hadifogságból erősen megromlott egészségi állapotban, betegen került haza, illetve hadi eredetű idegrendszeri megbetegedése miatt 1975-ben rokkantnyugdíjazták. Az édesapja politika okból nem kérte a hadigondozotti nyilvántartásba vételét, ezért nem szerepel a nyugdíjfolyósító igazgatóság nyilvántartásában. Az édesapja rokkantságát megállapító határozat nem zárja ki azt, hogy rokkantságát a hadifogságban szerezett idegi eredetű károsodás okozta. A felperes hivatkozott továbbá arra, hogy a Miskolci Járási Hivatal a 2018. március 5. napján kelt BO08/H2/666-7/2018. számú határozatával a testvére, dr. F. I. részére volt hadigyámoltként járadékot állapított meg az édesapjukra tekintettel ugyanazon tényállás, illetve ugyanazon csatolt okiratok mellett. [4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2018. március 13. napján kelt BK/TH/2251-2/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot - annak helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Határozatában kifejtette, hogy a Hdt. 7/A. §

(2)bekezdése alapján a felperes akkor minősülne volt hadigyámoltnak, illetve illetné meg a havi rendszeres járadék, amennyiben őt a szülője hadirokkantsága miatt gondozásba vették volna, vagy okirattal bizonyította volna, hogy a szülője hadirokkanttá vált. Álláspontja szerint a hadirokkantság megállapításához az elhunyt szülő orvosi vizsgálatára lett volna szükség, mivel az is relevanciával bír a hadirokkant vonatkozásában, hogy az egészségkárosodása milyen mértékű. Az elhunyt szülő egészségkárosodásának bizonyítására tanúk, illetve a felperes nyilatkozata nem fogadhatók el. A felperes keresete és az alperes védekezése [5] A felperes a végleges közigazgatási határozattal szemben keresetet terjesztett elő, amelyben kérte annak megváltoztatását és járadék megállapítását, illetve a határozat megsemmisítését az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése mellett. [6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. Az alperes jogi álláspontja ellentétes a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében elfogadott azon gyakorlattal, miszerint okirati bizonyíték hiányában - akár a kérelmező vagy tanúk nyilatkozata alapján járadékot állapítanak meg a volt hadigyámoltaknak. Az alperes álláspontja szerint a hadi eredetű fogyatkozást kizárólag az egészségkárosodás mértékét is meghatározó okirattal lehet bizonyítani, a tanúk, illetve a felperes nyilatkozata nem pótolják a szükséges orvosi dokumentációt. Az elsőfokú ítélet [7] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.279/2018/

1. számú,
2. május 28-án kelt ítélete szerint a kereset megalapozott. [8] A bíróság a rendelkezésre álló iratokból, köztük a felperes édesapjának katonakönyvéből, a felperes nyilatkozatából, dr. F. I. tanúvallomásából megállapította, hogy a felperes édesapja B. környékén hadifogságba esett, majd
3. október
4. napjától
5. január
6. napjáig a sz-i hadifogoly táborban volt, ahonnan betegen, leromlott állapotban engedték haza, majd
7. évben idegi alapon rokkantnyugdíjazták. A felperes édesapja életében a hadirokkanttá nyilvánítását politikai okból nem kérte. A bíróság megállapította azt is, hogy a felperes testvére, dr. F. I. hadigondozási igényjogosultságát a Miskolci Járási Hivatal határozatával megállapította, részére havi rendszeres járadék folyósítását rendelte el, figyelemmel arra, hogy dr. F. I. volt hadigyámoltnak minősül F. F. I. szülőjére tekintettel. [9] A bíróság a közigazgatási perben lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította, hogy a felperes és testvérei édesapjuk hadirokkantságára hivatkozással azonos tartalommal terjesztettek elő volt hadigyámoltként havi rendszeres járadék megállapítása iránti kérelmet, erre a körülményre a kérelmük előterjesztésekor a megfelelő rovat kitöltésével hivatkoztak. A bíróság álláspontja szerint annak ellenére, hogy a közigazgatási bíróságot más hatóság döntése nem köti, a Kúria Kfv.III.37.029/2017/
8. számú ítéletére figyelemmel bizonytalanságot eredményezne, amennyiben azonos okiratok alapján az egyik azonos hatáskörű, de máshol illetékes hatóság elfogadja, a másik pedig nem a testvérek hadigyámolti járadékra való jogosultságát. [10] A Hdt. 7/A. §

(2)bekezdésének b) pontja alapján a hadigondozásba vétel elmaradása esetén a felperesnek lehetősége volt okirattal bizonyítani, hogy szülője hadirokkanttá vált. A közigazgatási perben a felperes és testvére részletesen nyilatkoztak édesapjuk megbetegedésének körülményeiről, egészségi állapotáról, annak hadi eredetét a katonakönyvével alátámasztották, mely körülményeket az alperessel azonos hatáskörű szerv igazoltnak fogadott el. Az egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggő módosításáról szóló

1. évi CLXXXIV. törvény
2. §-ához fűzött indokolás szerint, mely a Hdt 7/A. §-át módosította, a gyakorlati jogalkalmazási tapasztalatok alapján számos esetben fordul elő, hogy a kérelmező csak azért nem részesülhet hadigondozásban, mert bár szülője (vagy volt hadigondozott családtag esetén unokája, gyermeke, testvére vagy féltestvére) valóban a szolgálat következtében halt meg vagy vált hadirokkanttá - valamilyen (pl. politikai) oknál fogva elmaradt a hadigondozásba vétele, vagy nem tudja okirattal igazolni, hogy korábban fennállt a hadigondozási ellátás iránti igénye. A módosítás ezt a méltánytalan helyzetet kívánja orvosolni. [11] Az édesapjuk elhalálozása miatt a hadirokkant járadék osztályba sorolására, illetve rehabilitációs szakértői szerv vizsgálatára nem volt lehetőség, így az egészségkárosodás mértéke valóban ismeretlen maradt, amely azonban a volt hadigyámolti járadék megállapításához nem szükséges. [12] Fentiekre tekintettel a bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes határozatát a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
4. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megsemmisítette a Kp. 89. §

(1)bekezdés b) pontja szerint a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése mellett. A bíróság megállapította, hogy a felperes volt hadigyámoltnak minősül, ezért jogosult a havi rendszeres járadékra. Az alperesnek a csatolt igazolást, illetve az előterjesztett nyilatkozatokat el kellett volna fogadnia, mert másik illetékes szerv azt mérlegelés lefolytatását követően már elfogadta. A megismételt eljárás során az elsőfokú hatóságnak a felperes volt hadigyámoltként havi rendszeres járadék megállapítása iránti kérelmének helyt kell adnia, és annak jogszabály szerinti összegét meg kell határoznia. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. [14] Érvelése szerint a felperes is elismerte, hogy édesapja nem kezdeményezte a hadirokkanttá minősítését, erre vonatkozó irattal nem rendelkezett. Az édesapa hadirokkanti minősége fennállását a felperes kizárólag a miskolci székhelyű elsőfokú hatóság Dr. F. I. ügyében hozott határozata alapján kívánta bizonyítani, amely azonban indokolást nem tartalmazott. A miskolci hatóság bizonyítási eljárás és mérlegelés nélkül, kizárólag a felperes testvére nyilatkozata alapján hozta meg döntését. Ezzel szemben a jelen ügyben eljárt elsőfokú hatóság bizonyítást folytatott le, határozatát szabályszerűen megindokolta. A felperes testvére ügyében hozott elsőfokú döntés jogi kötőerőt nem jelenthet, egyedi hatósági aktus a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket nem írhatja felül. [15] Az ítélet eszerint a Hdt. volt hadigyámolt fogalmának bevezetése óta kialakult joggyakorlatot sérti. Ezt támasztja alá a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság csatolt ítéletei, valamint Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.260/2018/3. számú ítélete is. [16] Az egészségkárosodás mértéke egyebek között olyan bizonyítandó feltétele a hadirokkantságnak, ami kizárólag a rehabilitációs szakértői szerv véleményével igazolható. A felperes az édesapja hadirokkantságát nem bizonyította, mert a hadifogság és a betegség ténye közötti összefüggés nem igazolt. Az egészségkárosodás mértékének ismerete elengedhetetlen a járadék megállapításához, mert 20%-os mértéket el nem érő egészségkárosodás nem minősül hadi eredetű fogyatkozásnak. [17] Az alperes a bíróság által hivatkozott kúriai döntéshez kapcsolódóan rámutatott, hogy jelen esetben nem beszélhetünk azonos okirati bizonyítékokról, hiszen a miskolci székhelyű elsőfokú hatóság nem folytatott bizonyítási eljárást, így bizonyítékot sem szerezhetett be, csupán a felperes testvére nyilatkozatára alapította döntését. [18] Az alperes indokoltnak látta jogegységi eljárás kezdeményezését a Hdt. 7/A. §

(2)bekezdésének értelmezése körében az ország területén jellemző eltérő gyakorlatra és jogértelmezésre tekintettel. [19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta, mert az nem jogszabálysértő és megfelel az irányadó kúriai gyakorlatnak, valamint a Hdt. 7/A. §-át beiktató módosító jogszabály jogalkotói indokolásának is. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. §

(1)bekezdés a) pontjára alapítottan a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében fogadta be. A Kúria jelen döntésével a lényegében azonos ügyben hozott Kfv.VI.37.788/2018/

1. számú ítéletet követi, figyelemmel annak a jelen tárgyban a joggyakorlat egységesítésére vonatkozó indokolására. [22] A Kp.
2. §

(5)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozatkor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. [23] A felülvizsgálati bíróságnak arról kellett döntenie, hogy egyrészt volt hadigyámoltként rendszeres havi járadék megállapítása iránti kérelem elbírálása során kötelező érvényű-e egy másik hatóság által a kérelmező testvére ügyében hozott határozat, amely ugyanazon szülőre alapítottan a volt hadigyámolt hadigondozási igényjogosultságát és a részére volt hadigyámolti járadékot állapított meg. Másrészt mely feltételek együttes fennállása szükséges a volt hadigyámoltként havi rendszeres járadék megállapításához és ehhez kapcsolódóan a kérelmezőnek mekkora terjedelmű bizonyítási kötelezettsége áll fenn. [24] A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rend. (a továbbiakban: Vhr.) 1. §

(1)bekezdése értelmében a hadigondozási igényjogosultság megállapítása iránti eljárás kérelemre indul. Ennek során a kérelmezőnek kell bizonyítani a fogyatkozás, illetve a halál hadi eredetét. A Hdt. 4. §-a határozza meg, hogy ki minősül hadigyámoltnak. A 7/A. §

(2)bekezdése szerint volt hadigyámolt,

1. a)akit szülője hadirokkantsága miatt hadigyámoltként hadigondozásba vettek, vagy
2. b)aki a hadigondozásba vétel bármely okból történt elmaradása esetén okirattal bizonyítja, hogy valamelyik szülője a gyermek 4. §
3. a)vagy
4. b)pontjában meghatározott életkorának betöltése előtt hadirokkanttá vált, ha a 4. §-ban meghatározott feltételek már nem állnak fenn. A Hdt. 15/A. §
5. d)pontja alapján azon volt hadigondozott családtag és volt hadigyámolt, akinek igénye 1949. január 1-je előtt bekövetkezett veszteségen alapul, de a pénzellátás iránti kérelmét politikai okból elő sem terjesztette, egyéb ellátásától függetlenül havi rendszeres járadékra jogosult, amelynek mértéke - figyelemmel a 26/A. §-ban foglaltakra - az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege 30%-ának megfelelő összeg. A Hdt. 26. §

(4)bekezdése kimondja, a jogosultság hadi eredetét egykorú szolgálati, katonai, kórházi iratokkal és hatósági igazolásokkal, ezek hiányában más érdemi módon kell igazolni. A

1. § g) pontja rögzíti, hadieredetű fogyatkozás (hadirokkantak esetében): a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló törvény szerinti egészségkárosodás (a továbbiakban: egészségkárosodás), valamint a szolgálattal össze nem függő egészségkárosodásnak a szolgálat folytán bekövetkező súlyosbodása. [25] A közigazgatási és munkaügyi bíróság elsődlegesen arra alapította döntését, hogy a felperes és testvérei édesapjuk hadirokkantságára hivatkozással azonos tartalommal terjesztettek elő kérelmet ugyanazon okiratokra hivatkozással és a miskolci székhelyű elsőfokú hatóság a felperes egyik testvére, Dr. F. I. ügyében megállapította az igényjogosultságot és a volt hadigyámolt járadékot. A bíróság a Kúria Kfv.III.37.029/2017/
2. számú ítéletére alapítottan kifejtette, hogy bizonytalanságot eredményezne, ha az egyik testvér vonatkozásában egy máshol illetékes hatóság elfogadja az igényjogosultságot, míg a többi testvér vonatkozásában elutasító döntések születnek ugyanebben a körben. [26] A Kfv.VI.37.788/2018/
3. számú ítélet alapján azonban megállapítható, hogy a Kfv.III.37.029/2017/
4. számú kúriai ítélet elvi bírósági határozatként vagy elvi bírósági döntésként nem lett közzétéve, ezért attól a Kúria másik tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
5. évi CLXI. törvény
6. §

(1)bekezdés

1. b)pontjára figyelemmel jogegységi eljárás indítványozása nélkül eltérhet. A Kúria eszerint újólag hangsúlyozza, az időközben egységesülő bírói gyakorlatra tekintettel a Kfv.III.37.029/2017/4. számú ítéletben foglalt jogi álláspont meghaladottá vált. A Kúria nem tartja fenn azt a jogi okfejtést, hogy amennyiben a volt hadigyámolti igényjogosultság és járadék megállapítása iránti eljáráshoz kapcsolódóan az egyik ügyében egy másik hatóság a kérelemnek helyt adott, akkor ezen döntésre tekintettel a többi testvér igényés járadékra jogosultságát is meg kell állapítani. [27] Ezzel szemben a közigazgatási eljárások olyan egyedi eljárások, amelyekben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság jogosult és egyben köteles önálló, ténybelileg és jogilag megalapozott döntést hozni. A felülvizsgálati bíróság osztja az alperes azon érvelését, hogy más hatóság hasonló ügyben hozott egyedi döntése a tényállási elemek részét képezheti, azonban jogi kötőerőt az ügyben nem jelent. Önmagában tehát az a tény, hogy a miskolci székhelyű elsőfokú hatóság a felperes testvére kérelmének helyt adott, nem jelentheti azt, hogy a felperes kérelmét is pozitívan kell elbírálni. [28] A fenti első kérdésre a Kúria azt a választ adja, hogy nem alapozza meg a felperesi kérelem teljesítését a testvér ügyében másik hatóság által hozott igény- és járadék jogosultságot megállapító határozat. A Hdt. idézett rendelkezései ugyanis egyértelmű és kógens szabályokat határoznak meg a volt hadigyámolti igény- és járadék jogosultság vonatkozásában. A felperes a Hdt. 15/A. §
2. d)pontján keresztül a 7/A. §

(2)bekezdés b) pontjára alapította kérelmét. A felperes által sem vitatottan édesapját hadirokkantként nem vették nyilvántartásba, ezért kérelmezőként az ő bizonyítási terhe a hadirokkantság tényleges fennállásának igazolása, vagyis az édesapja egészségromlása és annak hadi eredete bizonyítása. [29] A hivatkozott Hdt. 26. §

(4)bekezdése a jogosultság hadi eredetét elsődlegesen egykorú szolgálati, katonai, kórházi iratokhoz és hatósági igazolásokhoz köti, másodlagosan ezek hiányában azt más hitelt érdemlő módon kell igazolni. A felperes kérelméhez csatolt iratok - édesapja katonakönyvének másolata, az édesapától származó önéletrajz másolat és a halotti anyakönyvi kivonat - a Kúria megítélése szerint hitelt érdemlő módon nem igazolják az édesapa egészségkárosodását és annak hadi eredetét, vagyis azt, hogy a szülő hadirokkant volt. A felperes nyilatkozata és a perben tanúként meghallgatott Dr. F. I. vallomása szintén nem igazolják hitelt érdemlően az édesapa hadirokkanti minőségét. [30] A Hdt. 3. §

(1)bekezdése értelmében a hadirokkantat a hadieredetű fogyatkozás (

1. § g) pont) által bekövetkezett egészségkárosodás mértéke szerint I., II., III., IV. és V. járadékosztályba kell sorolni. A
2. §

(2)bekezdése határozza meg az egyes járadékosztályba tartozáshoz kapcsolódó egészségkárosodás mértékét. E szerint nem minősül hadirokkantnak, akinek az egészségkárosodása a 20%-os mértéket nem éri el. A 3. §

(3)bekezdése szerint az igényjogosultság alapjául szolgáló hadieredetű fogyatkozást és az általa okozott egészségkárosodás mértékének vizsgálatát és megállapítását a rehabilitációs szakértői szerv végzi. [31] A Kúria nem ért egyet a jogerős ítélet azon okfejtésével, hogy az egészségkárosodás mértéke - az édesapa elhalálozása miatt ismeretlen maradt, azonban ez nem volt szükséges a volt hadigyámolti járadék megállapításához. Ugyanis egyfelől a fogyatkozás és az általa okozott egészségkárosodás mértékének megállapítását a rehabilitációs szakértői szervnek kell végeznie, másfelől a 20%-os mérték alatt maradó egészségkárosodás esetén nincs lehetőség a hadirokkanti minőség megállapítására. Az édesapa vizsgálatának hiányában a hadirokkanti státusza alappal utólagosan nem állapítható meg, ebből következően a felperes sem lehet volt hadigyámolt. A politikai okból való kérelem-elmaradásnak pedig a Hdt. 7/A. §

(2)bekezdésére hivatkozással azért nincs jelentősége, mert az a már megállapított hadirokkantság alapján a hadigondozásba vétel elmaradása szempontjából releváns - magának a hadirokkantság megállapításának elmaradása szempontjából (amire a gondozásba vétel alapul) viszont nem. Ilyenkor a Hdt. 7/A. §

(2)bekezdése szerint a volt hadigyámoltnak, akinek a hadigondozásba vétele bármely okból elmaradt, kell okirattal bizonyítania, hogy szülője az ő mint gyermek [Hdt. 4. §

1. a)vagy
2. b)pontjában] meghatározott életkorának betöltése előtt hadirokkanttá vált. [32] A Kúria minderre tekintettel a jogerős ítéletet a Kp. 121. §

(1)bekezdését alkalmazva hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. A döntés elvi tartalma [33] A volt hadigyámolti igényés járadék jogosultság megállapítása iránti kérelem elbírálása során a hatóság nem alapíthatja döntését egy másik hatóságnak a kérelmező testvére ügyében hozott határozatára. Az eljárás során a kérelmezőnek a Hdt. vonatkozó rendelkezéseit betartva okirattal kell bizonyítania, hogy szülője hadirokkant volt. Záró rész [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115.

(2)bekezdése alapján alkalmazandó 107. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [35] A pervesztes felperes köteles az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a bíróság az alperes által kért költséghez képest - az ügy összes körülményeit figyelembe véve - kisebb összegben határozott meg. [36] Az eljárás illetékmentes. a Hdt. 27. §

(2)bekezdése alapján tárgyi [37] Az ítélet ellen a Kp.

1. § d) pontjára figyelemmel nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
2. november
3. Dr. Balogh Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. bíró