Mfv.10016/2020/6 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.016/2020/

1. A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke Deutschné dr. Kupusz Ildikó előadó bíró . Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Barnóczki Csaba ügyvéd Az I. rendű alperes: Innovációs és Technológiai Minisztérium A II. rendű alperes: innovációért és technológiáért felelős miniszter Az alperesek képviselője: kamarai jogtanácsos A per tárgya: munkaügyi bírság hatályon kívül helyezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.101/2019/
2. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.101/2019/
3. számú ítéletét az I. rendű alperes vonatkozásában hatályában fenntartja; a II. rendű alperes vonatkozásában hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárásban felmerült költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a magyar államnak 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] [4] A ...Megyei Kormányhivatal ...Járási Hivatala a
4. február
5. napján kelt ... számú határozatában a munkaügyi ellenőrzésről szóló
6. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.)
7. §

(5)bekezdése alapján megállapította, hogy a munkáltató és négy munkavállalója között munkaviszony áll fenn. A felperes valamennyi munkavállalóját korábban részmunkaidős munkaviszonyban foglalkoztatta, majd

1. november
2. napjától kezdődően egy fő,
3. május
4. napjától kezdődően három fő munkavállaló teljes munkaidőben tagsági jogviszonya alapján végzett munkát a felperes részére. Valamennyi munkavállaló mind a munkaviszony, mind a tagsági jogviszonyon alapuló személyes közreműködéssel járó munkavégzés során azonos tevékenységet látott el a felperesnél (árurendelés, eladói, pénztárosi munka). A korábbi munkaviszony megszüntetésére azért került sor, hogy a munkavállalók az időközben bevezetett vasárnapi boltzár idején - tagsági jogviszonyukban - továbbra is munkát végezhessenek. A munkaügyi ellenőrzés során megállapításra került, hogy a felperes által üzemeltetett kereskedelmi egységek hétfőtől vasárnapig tartottak nyitva, amelyekben az eladó munkakörű munkavállalók ennek megfelelően hétfőtől vasárnapig bármely napon beoszthatóak voltak és munkát végezhettek. A felperes azt a gyakorlatot folytatta, hogy a részmunkaidőben eladóként, munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók számára lehetőséget biztosított kis mértékű résztulajdon megszerzésére, amely ténylegesen nem jelentett a vállalkozás ügyeibe való beleszólást, még tulajdonközösségben sem. A munkavállalók tulajdonszerzésüket követően egy darabig még részmunkaidőben, munkaviszonyban dolgoztak, majd azt a tájékoztatást kapták az ügyvezetőtől, hogy kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülhetnek, ha részmunkaidős munkaviszony helyett teljes munkaidőben tagi jogviszonyban látják el tevékenységüket. Munkaszüneti napon munkát végezhetnek, a társaság nyereségéből osztalék formájában részesedhetnek. A társaság működése során azonban az ellenőrzés időpontjáig osztalék fizetésére nem került sor. Ennek megfelelően a felperes munkavállalói 0,33%-tól-3,33%-ig terjedő mértékben rendelkeztek résztulajdonnal, kivéve két munkavállalót, akiknek tulajdonrész szerzése közvetlenül megelőzte a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló
5. évi CII. törvény (Vmt.tv.)
6. március
7. napján történő hatálybalépését. A tilalom eltörléséről rendelkező
8. évi XXIII. törvény
9. április 16-ai hatálybalépését követően a nagyobb mértékű tulajdonrésszel rendelkező foglalkoztatottak tulajdonrésze értékesítésre is került, így
10. május 1-jétől a foglalkoztatottak 0,33%-os résztulajdonnal ismét tulajdonközösségben gyakorolhatták tulajdonosi jogaikat. A tulajdonközösség képviselője az ügyvezető tulajdonos élettársa volt. Az elsőfokú hatóság a Met. 6/A §

(1)bekezdése és 7.§

(1)bekezdése alapján 50.000 forint munkaügyi bírságot szabott ki, mert a felperes megsértette a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. [5] törvény (Mt.) 42. §

(1)bekezdését és

1. §-át, az adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény (Art.)
3. §

(4)bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettségét, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:182. §

(1)bekezdését. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a

1. április
2. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta annak kiemelésével, hogy a foglalkoztatottak munkaviszonyuk és tagsági jogviszonyuk alapján végzett munkájuk során is azonos munka- és feladatkörben, meghatározott helyen és időben, az ügyvezető utasítása és ellenőrzése alapján végeztek munkát a foglalkoztató által nyújtott ellenérték fejében. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [6] [7] A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A Ptk. 6:59 §-a, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló
3. évi LXXX. törvény (Tbj.)
4. § d) pontja, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
5. évi CXL. törvény (Ket.)
6. §

(1)bekezdése felhívásával állította, hogy a jogerős határozat jogszabálysértő, mert a hatóság a tényállást kellő alapossággal nem tárta fel, a támadott határozat iratellenes és megalapozatlan. Sérelmezte, hogy a munkaügyi ellenőrzés során a tanúkhoz irányított kérdéseket tettek fel, továbbá, hogy a jogerős határozatban az alperes nem adta indokát annak, hogy a fellebbezésben írt minősítő jegyeket miért nem értékelte. A felperes a hatóság megállapításainak cáfolatára felsorolta a munkaviszony minősítő jegyeit, vitatta a tanúvallomások értékelését. Érvelése szerint téves az elsőfokú hatóság álláspontja, amely szerint a mellékszolgáltatás csak társasági szerződés alapján jöhet létre. Az alperes ellenkérelmében - a jogerős határozat ténybeli és jogi indokait fenntartva - kiemelte, hogy a felek között fennálló jogviszony megváltoztatása a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló Vmt.tv. hatálya alá esik. Az elsőfokú ítélet [8] A Kúria Mfv.III.10.426/2018/5. számú - a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7. M. 572/2017/17. számú ítéletét hatályon kívül helyező és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzése alapján lefolytatott új eljárásban a bíróság a másodfokú hatóság határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedő hatállyal a II. rendű alperes perköltségben marasztalása mellett - hatályon kívül helyezte. Ezt meghaladóan az I. rendű alperes vonatkozásában - a keresetet elutasította. A bíróság a Met. 1. §

(4)bekezdés b) pontja, az

1. §-a, a Tbj.
2. §a, a Ptk. 6:
3. §-a, a Ket.
4. §

(1)bekezdése, a 3. §

(2)bekezdés [9] b) pontja, a 72. §

(1)bekezdés eb) pontja alkalmazásával megállapította, hogy a foglalkoztatottak a felperesnél a Ptk.-ban szabályozott korlátolt felelősségű társaság tagjainak mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködésük alapján végeztek munkát. A foglalkoztatottak tisztában voltak azzal, hogy a tagsági jogviszonyuk keretében végzett munkájuk alapján az Mt.-ben biztosított munkajogi garanciális jogaiktól elesnek. A munkaviszonnyá minősítést nem alapozza meg, hogy a foglalkoztatottak ugyanazt a tevékenységet ugyanolyan körülmények között látták el, mint a korábban, a munkaviszonyuk alatt. A bíróság érvelése szerint a korábbi munkavállalók - akik egyben felperesi tulajdonosok is -, szabad akaratát kell figyelembe venni annak eldöntése során, hogy munkaviszonyról, vagy a korlátolt felelősségű társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közreműködése alapján végzett munkáról van-e szó. A cég tagjai és tulajdonosai szabadon dönthetnek arról, hogy a tevékenységükkel mikor és milyen formában járulnak hozzá a kft. működéséhez. A bíróság a felperes javára értékelte, hogy a meghallgatott foglalkoztatottak (tanúk) már évekkel korábban is (2009. évtől) a felperes tulajdonosai voltak. 2015. évig munkaviszonyban kerültek foglalkoztatásra, ezért a tagsági jogviszonyukban történő munkavégzésükre nem a munkaviszonyra vonatkozó szabályok kijátszása miatt került sor. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a bíróság új eljárásra utasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérték. Az alperesek a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §

(1)bekezdésének, az Mt. 27. §

(2)bekezdésének felhívásával állították, hogy az ítélet jogszabálysértő és okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. A Pp. 339/A. §, a 339/B. §, a BH 1998.401., a BH 2001.

1. és a BH 2003.
2. kiemelésével sérelmezték, hogy a bíróság a tanúvallomások és a hatóság által a bíróság rendelkezésére bocsátott bizonyítékokat helytelenül értékelte és okszerűtlen következtetésre jutott. Érvelésük szerint a vallomások és a bizonyítékok alapján a tagi jogviszony fennállása alatt végzett munka a munkaviszony tartalmi elemeinek felelt meg. A felperes ügyvezetője irányította, ellenőrizte, utasította a foglalkoztatottakat mindkét jogviszonyuk időtartama alatt, a tagi jogviszony létesítését követően a munkaidő-beosztást is az ügyvezető hagyta jóvá, a foglalkoztatottak teljes munkaidőben dolgoztak, amely megfelel az Mt.
3. §

(1)bekezdésében és az Mt. 52. §

(1)bekezdés

1. a)-
2. b)pontjában foglaltaknak. Ezzel szemben a társaságnak a Ptk. 3:88. §

(1)bekezdése alapján a tagjaival szemben nincs foglalkoztatási kötelezettsége, mert a tagok általánosságban a közös társasági tevékenységre vállalnak kötelezettséget. A munkaszerződésben a munkavállalónak meghatározott munkabér jár, a tagsági jogviszonyban álló tagot személyes közreműködéséért nem munkabér, hanem díjazás illeti meg, amely nem havi fix, azonos összegű jövedelem, mint a munkaszerződésben, hanem a tevékenység elvégzéséhez igazodik. [11] Az alperesek szerint a felperes a perben érintett foglalkoztatottak jogviszonyát az Mt. hatálya alól annak érdekében vonta ki, hogy a korábban munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók személyes közreműködésével biztosíthassa a felperes tulajdonában álló üzletek vasárnapi nyitva tartását. A foglalkoztatottak azon nyilatkozata, miszerint a munkaviszony fennállásához fűződő, Mt.-ben biztosított garanciális jogok elvesztésével tisztában voltak, önmagában nem elegendő a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztásához. A típusválasztás szabadsága ugyanis nem irányulhat a munkavállalók jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések korlátozására, illetve csorbítására. Irreleváns, hogy egyes érintettek tagsági jogviszonya még a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény hatályba lépése előtt jött létre, mert a munkavégzés körülményei, a személyes rendelkezésre állási kötelezettség, a végzendő tevékenység tartalma teljes mértékben megegyezett azokkal a feltételekkel, amelyek szerint a felperes a foglalkoztatottakat korábban munkaviszony keretében alkalmazta. [12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [13] Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan, a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott az alábbiak szerint. [14] A peradatok szerint a másodfokú közigazgatási határozatot - az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint a szervek hatósági és más feladatinak ellátásáról szóló 320/2014. (XII.13.) Kormányrendelet (Kmr.) 14. §

(7)bekezdése alapján - a foglalkoztatás-politikáért felelős miniszter hozta, a határozatot a miniszter nevében és megbízása alapján a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkaerőpiacért és Képzésért Felelős Államtitkára írta alá. A felperes kereseti kérelmében a Nemzetgazdasági Minisztériumot jogutódlást követően a Pénzügyminisztériumot - jelölte meg alperesként, majd a keresetét ...pénzügyminiszterre, mint II. rendű alperesre is kiterjesztette. A perben a bíróság - a felperes kifejezett kérésére - az I. rendű alperest perben tartotta, ezért az eljárást az I. rendű alperes Pénzügyminisztériummal és a II. rendű alperes ... pénzügyminiszterrel szemben folytatta le. [15] A Kúria korábbi - munkaügyi hatósági ügyekben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti - perekben kimondta, hogy a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a felperes a keresetét a megfelelő alperes ellen indította-e meg (Mfv.III.10.625/2017/5., Mfv.III.10.736/2017/7., Mfv.III.10.239/2018/11.) [16] A Pp. 327. §

(2)bekezdése kógens szabályként írja elő, hogy a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell megindítani, amely a felülvizsgálni kért határozatot hozta. A perbeli esetben ez a szerv - ... pénzügyminiszter nevének megjelölése nélkül - a pénzügyminiszter, mert a jogalkotó a másodfokú hatáskört a miniszterre telepítette. [17] A Pp. 130. §

(1)bekezdés g) pontja meghatározott személyek kötelező perben nem állása esetén teszi lehetővé a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, ha a felperes nem vonta perbe azt, aki ellen a per megindítható. A perbeli esetben a felperes perbe vonta a II. rendű alperes pénzügyminisztert, azonban a Pp. 64. §

(2)bekezdése alapján nem kérte a nem megfelelő alperes (Pénzügyminisztérium) perből történő elbocsátását, ezért a bíróság helyesen járt el, amikor az I. rendű alperessel szemben a keresetet elutasította. [18] Az alperesek a felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 270. §

(1)bekezdés, a 206. §

(1)bekezdés, a 339. §

(1)bekezdés, a 339/A. §, a 339/B. §, az Mt. 27. §

(2)bekezdés, a 42. §

(1)bekezdés, a

1. §, az
2. §

(1)bekezdés, az 52. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjai, valamint a Ptk. 3:88. § bíróság általi megsértését és a bizonyítékok okszerűtlen értékelését állították. [19] Az alperesek az Mt. 51. §

(1)bekezdésére, az 52. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjának felperes általi megsértésére sem a hatósági eljárásban, sem a peres eljárásban nem hivatkoztak, e körben a jogerős ítélet sem tartalmaz megállapítást. A Kúria a Pp. 270. §-a értelmezése során számos határozatában (Mfv.III.10.583/2014/4., KGD 2000.149.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel a korábban eljárt bíróság erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el. Mindezekre figyelemmel a Kúria mellőzte az Mt. 51. §

(1)bekezdése és az 52. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja megsértése körében előadott alperesi kifogások felülvizsgálatát. [20] A Ptk. 3:159. §-a szerint a korlátolt felelősségű társaság (kft.) olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben megállapított egyéb vagyoni értékű szolgáltatásra terjed ki. A kft. tagja főszabály szerint a kft.-ben munkát nem végez. Ha erre irányuló külön jogviszony hiányában személyesen közreműködik a társaság tevékenységében, ellenszolgáltatást a társasági szerződés rendelkezései szerint igényelhet (Ptk. 3:182. §). A korábban munkaviszonyban álló foglalkoztatottak az ellenőrzés időpontjában erre irányuló külön jogviszony létesítése nélkül, kizárólag a tagsági jogviszonyuk alapján végeztek munkát a felperesnél. [21] A jogerős ítélet kizárólag azon alapul, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusát a felek szabadon választhatják meg. A bíróság az Mt. 27. §

(3)bekezdése alapján nem vizsgálta a szerződési típus megválasztásának jogi korlátait (a színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni). A tagsági jogviszonyban végzett munka tartalmának értékelése nélkül állapította meg, hogy a foglalkoztatottak tagsági jogviszonyuk alapján végeztek munkát. [22] Az ítélkezési gyakorlat szerint a szerződési szabadság elve a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki. Ha a munkáltató és a magánszemélyek között létrejött szerződés tartalma szerint munkaviszony áll fenn, azt a szerződést kötő felek akarata sem vonhatta ki a munkajog szabályai alól (BH 2003.432.). [23] A munkaviszonynak lényeges tartalmi elemei a munkavállalónak a munkáltatótól függő helyzete, a munkafegyelem megtartásának kötelezettsége, a munkaerőnek meghatározott keretekben állandó jellegű lekötöttsége és a munkáltató rendelkezésére bocsátása, valamint a munkáltató utasításai szerinti munkavégzési kötelezettség. [24] A perben tanúként meghallgatott ..., ..., ... egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy nem saját egyéni érdekből választották a munkaviszony helyett a tagi jogviszonyban történő munkavégzést, hanem azt az ügyvezetéssel megbízott tulajdonos ajánlotta fel a kft. gazdasági érdekének figyelembevételével, amelyre a vasárnapi boltzár elrendelése okán volt szükség (7.M.572/2017/

1. számú jegyzőkönyv 5.oldal
2. bekezdés, 6.oldal
3. bekezdés,
4. számú jegyzőkönyv
5. oldal
6. bekezdés), mert a Vmt. tv. hatálya alatt a munkavállalók nem végezhettek volna normál munkaidőben munkát. Az ügyvezetőtől kapott tájékoztatás szerint a munkavállalók számíthattak a társaság eredményéből való osztalék formájában történő részesedésre a tulajdonszerzésüket követően, amennyiben a vállalkozás pénzügyi helyzete azt megengedi. A vállalkozás pénzügyi helyzetére, gazdálkodására, működésére a 10.000-20.000 forint értékű tulajdonrészükkel azonban nem lehettek jelentős befolyással és osztalék kifizetésére sem került sor. Az okirati bizonyíték és tanúk egybehangzó nyilatkozata alapján megállapítható, hogy a foglalkoztatottak a munkaviszonyuk fennállása alatt és a tagi jogviszonyukban történő munkavégzés ugyanolyan körülmények között (bolt nyitva tartása) és feltételek szerint történt, továbbá, hogy a felperes havi jövedelemként a teljes munkaidős minimálbérnek szakképzett eladó esetén a garantált bérnek - megfelelő bruttó összeget fizette béren kívüli juttatásként havonta, fizetési jegyzék aláírása mellett. A fizetési jegyzéken az Mt-ben szabályozott munkaidő alapján került elszámolásra a juttatás. [25] A munka rendszeressége, a munkáltató és a munkavállaló közötti szoros kapcsolat, a munkavállalónak a munkáltatótól függő helyzete, a munkaerőnek a meghatározott keretekben állandó jellegű lekötöttsége és a munkáltató rendelkezésére bocsátása, valamint a munkáltató utasításai szerint történő munkavégzési kötelezettség a munkaviszony tartalmi elemei, a munkaviszony ismertető jegyei. A perbeli esetben a tagi közreműködésként végzett munka az Mt-ben szabályozott munkajogviszonynak felel meg, ezért a felek tagi munkavégzésre irányuló megállapodása alapján létrejött jogviszony munkaviszonyt leplez, így az semmis, ezért azt a tényleges munkaviszony alapján kell megítélni [Mt.
7. §

(2)bekezdés]. Tévedett ezért a bíróság, amikor a szerződés típusának a megválasztását önmagában, a törvény által felállított korlátok figyelembevétele nélkül vizsgálta. [26] A Met. 1. §

(5)bekezdése értelmében a munkaügyi felügyelő jogosult a foglalkoztatók és a részére munkát végző személy közötti jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. A fentiek alapján a tagsági jogviszonyban történő foglalkoztatás munkaviszonyt leplezett, ezért a keresettel támadott jogerős határozat helytállóan állapította meg, hogy a felek között munkaviszony az általános munkajogi szabályok szerint állt fenn az írásbeli munkaszerződés megkötése [Mt. 42. §

(1)bekezdése, 44.§.] és az Art. 16. §

(4)bekezdésében foglalt bejelentési kötelezettség elmulasztásával. [27] A fentiek alapján a bíróság eljárása során megsértette a Pp. 206. §

(1)bekezdésének rendelkezését. A bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, ezért okszerűtlen következtetésre jutott (Mfv.III.10.553/2013/7., Mfv.III.10.136/2015/8., Mfv.III.10.044/2017/4.). [28] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az I. rendű alperes vonatkozásában - az indokolás kiegészítésével a Pp. 275 §

(3)bekezdése alapján - hatályában fenntartotta, a II. rendű alperes vonatkozásában - a Pp. 275. §

(4)bekezdés alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Záró rész [29] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperes javára az együttes elsőfokú perköltség és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [30] A felperes felülvizsgálati eljárási illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény az 50 §

(1)bekezdésén alapul. A Kúria mellőzte a felperes kötelezését az elsőfokú bírósági eljárási illeték megfizetésére tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárási illetékét (30.000 forint) - amelynek összege 39. §

(3)bekezdés d) pontja alapján került megállapításra -, a keresetlevelén illetékbélyegben lerótta. [31] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. [32] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. május
2. . Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő