A határozat elvi tartalma: A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. Az elévült követelés jelzálogból történő kielégítésére nincs mód. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete A határozat száma: Pfv.I.21.045/2019/
- A tanács tagjai: . Harter Mária a tanács elnöke . Varga Edit előadó bíró . Mocsár Attila Zsolt bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Kisgyörgy Sándor ügyvéd (ügyvéd címe) A per tárgya: jelzálogból való kielégítés tűrése iránti per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 42.Pf.640.052/2018/
- Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 21.P.22.372/2018/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. [1] Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes kölcsönadó és az alperes házastársa kölcsönvevő között
- december 30-án
- december 30-i lejárattal,
- december 12-én pedig
- december 31-i lejárattal kölcsönszerződések jöttek létre, melyeket a kölcsönvevő tulajdonában álló perbeli ingatlanra
- április 19-én bejegyzett jelzálogjog biztosított. A
- december 14-én kelt egyezségi megállapodás értelmében az adós a felperes irányába fennálló tartozását 4.305.420 forint összegben és annak kamataiban elismerte, vállalta a részletekben való törlesztését, vállalását azonban csak részben teljesítette. [2] A kölcsönvevőt a felperes kérelme alapján a Budai Központi Kerületi Bíróság által 5.Pk.52.612/2004/
- szám alatt kibocsátott és
- december 19-én jogerőre emelkedett fizetési meghagyás kötelezte a tartozás megfizetésére, melynek 30 napon belüli teljesítésére a felperes a
- november 3-án kelt levelében is felszólította őt. A kölcsönvevő 2005 januárja és 2008 februárja közötti teljesítéseit a felperes a tartozás
- szeptember 19-ig járó kamatára számolta el. [3] Az adós
- december 8-án elhalálozott. A felperes a
- február 14-én kelt levelében az alperest mint jogutódot szólította fel a tartozás megfizetésére, ám az alperes a felszólításnak nem tett eleget, ezért a felperes
- február 2-án az alperes ellen végrehajtást kezdeményezett. Az alperes által a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 12.P.23.058/
- számon végrehajtás megszüntetése iránt indított perben a bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletével jogerőre emelt határozatában a követelés és a végrehajtási jog
- december 19-én bekövetkezett elévülését állapította meg. [4] [5] A felperes keresete, az alperes védekezése A felperes a jelen perben keresettel kérte annak megállapítását, hogy a még hátralékos 4.305.420 forint kölcsönösszeg és
- szeptember 20-tól járó kamatai tekintetében kielégítési joga megnyílt, melyre figyelemmel az alperest a jelzálogul lekötött ingatlanból történő kielégítés tűrésére kérte kötelezni. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy jogerős ítélet megállapítása szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt
- december 19-én elévült, így a felperes az ezzel kapcsolatos igényeit már nem érvényesítheti bíróság előtt. [6] A felperes vitatta a követelés elévülését, álláspontja szerint az alperesi jogelődnek
- november 3-i, illetve az alperesnek
- február 14-i keltezéssel küldött fizetési felszólítások megszakították az elévülést. [7] [8] Az első- és a másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában az alperes elévülési kifogását mind a jelzálogjog érvényesítése iránti igény, mind a kölcsönkövetelés tekintetében alaposnak találta. A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (régi Ptk.)
- §
(3)bekezdése alapján rámutatott, hogy a felperes követeléséről a bíróság
- december 19-én jogerőre emelkedett 5.Pk.52.616/2004/
- számú fizetési meghagyást, tehát végrehajtható határozatot hozott, ezért a továbbiakban az elévülés csak végrehajtási cselekményekkel volt megszakítható, a felperes fizetési felszólításai a végrehajtást nem szakították meg. Mivel a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését nem követte végrehajtási cselekmény, a követelés öt év elteltével,
- december 19-én elévült, és ez a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján a jelzálogjogból való kielégítést is kizárja. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helyben hagyó ítélete indokolásában rámutatott, hogy a követelés és a végrehajtási jog elévülése a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §
(1)bekezdése értelmében nem választható szét, a kölcsönkövetelés a végrehajtási joggal együtt elévült. A per tárgyát képező jelzálog a kölcsöntartozást biztosító mellékkötelezettség volt, melyre nézve a régi Ptk. 324. §
(2)bekezdése és 268. §
(1)bekezdése támasztja alá a kielégítési jog elévülését, ezért
- december
- után a felperes a jelzálogjogára igényt már nem alapíthat. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetnek helyt adó döntés hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Felülvizsgálati kérelmét a régi Ptk.
- §
(3)bekezdésének, 264. §
(1)bekezdésének, valamint a 324. §
(2)bekezdésének megsértésére, és a Pp.
- §-ának sérelmére alapította. A régi Ptk.
- §
(3)bekezdésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a végrehajtható határozat jogi sorsa nem osztja a követelés elévülésének sorsát, utóbbi ugyanis a végrehajtandó határozathoz kapcsolódó végrehajtási jogtól függetlenül vizsgálandó. Álláspontja szerint a főkövetelés nem évült el, így a régi Ptk. 264. §
(1)bekezdése alapján az azt biztosító jelzálogjog sem szűnt meg. [10] Hangsúlyozta, hogy az alperesi jogelőd
- február 4-ig önként teljesített, halála után azonban a jogutódlást megállapító végzés
- október 11-i jogerőre emelkedéséig az elévülés nyugodott,
- február 2-án az elévülési időn belül kérte az alperessel szemben a végrehajtás elrendelését. Utalt arra is, hogy az elsőfokú ítélet szóbeli és írásbeli indokolása eltért, utóbbi olyan adatokon alapul, melyre az elsőfokú bíróság bizonyítást nem folytatott és nem is nyilatkoztatta a felperest. Mindezek miatt a Pp.
- §
(1)bekezdésének és a 219. §
(1)bekezdésének megsértésére is hivatkozott. [11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a felperes tévesen értékeli az elévülést megszakító végrehajtási cselekménynek az alperesi jogelőd hivatkozott magatartását. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [13] A felperes felülvizsgálati érvelése lényegében azon alapult, hogy a követelés bíróság előtti érvényesíthetősége a biztosítékul alapított jelzálog vonatkozásában a végrehajtási jog elévülésétől függetlenül fennmarad, így a végrehajtási jog korábbi ítéletben megállapított elévülése ellenére alappal élhet a jelzálogjogból való kielégítés jogával. [14] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján szükséges áttekinteni a követelés létszakaszait és a hozzájuk kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket. Az adóssal kötött szerződés alapján a felperesnek kötelezettsége keletkezett a kölcsönösszeg átadására és jogosultsága annak szerződés szerinti visszakövetelésére. A szerződés megkötésekor azonban a kölcsön visszakövetelésére vonatkozó jog még nem „igény állapotú", erre ugyanis csak akkor kerül sor, ha a kölcsön visszakövetelése a jogosult számára esedékessé válik. Ekkor kerül a jogosultat megillető követelés az úgynevezett „igény" állapotba, ami a bíróság előtti igényérvényesítés, szűkebb értelemben a peresítés lehetőségét jelenti. Ehhez képest ítélhető meg az elévülés kezdőidőpontja is, az elévülés ugyanis akkor kezdődik, amikor a követelés igény-állapota beáll, azaz a teljesítési határidő elteltével bírói úton is kikényszeríthetővé válik. Az adós fizetési kötelezettségét ugyanakkor az igény állapot majdani megszűnése, azaz a követelés elévülése nem számolja fel, hanem úgynevezett „csonka kötelem"ként marad fenn: az adós köteles teljesíteni, a teljesítéssel a jogosult nem gazdagodik, de követelését állami kényszer többé nem biztosítja. Az elévült követelés ilyen módon - a tágabb értelemben vett naturális kötelmekhez hasonlatosan - bírói úton nem kényszeríthető ki, kivéve, ha a kötelezett a perben az elévülésre nem hivatkozik, ugyanis azt a bíróság hivatalból csak a jogszabályokban előírt esetekben veszi figyelembe. [15] A követelés létszakaszai tehát - melyek mindegyikében fennáll a jogosult követelése és az adós kötelezettsége - a követelés úgynevezett nyugvó állapotával kezdődnek: a felek között fennáll a kötelem, de az abból fakadó kötelezettségek még nem esedékesek. Ebben a szakaszban a teljesítéshez nem kapcsolódik állami kényszer vagy bíróság előtti igényérvényesítési lehetőség, a kötelezett azonban általában nincsen elzárva attól, hogy esedékesség előtt teljesítsen. A kötelem következő létszakasza az úgynevezett igényállapot, a kötelezettség esedékessé válásának szakasza, amikor az bíróság előtt érvényesíthető, a bíróság jogerős ítéletéhez pedig az állami végrehajtás lehetősége kapcsolódik. Amennyiben a jogosult az esedékessé vált követelését az elévülési időn belül bíróság előtt nem érvényesíti, a követelés igény állapota peresítés nélkül szűnik meg, és a követelés bíróság előtt tovább már nem érvényesíthető; amennyiben viszont sor került a perindításra és a keresetet a bíróság alaposnak találja, teljesítés hiányában a jogosult a jogerős ítélet alapján bírósági végrehajtó eljárását kérheti. Mivel a perindítás az elévülést megszakítja (régi Ptk. 327. §
(1)bekezdés), a jogerős ítélet meghozatalától az elévülés újból elkezdődik (régi Ptk. 327. §
(2)bekezdés), azzal, hogy az elévülést a továbbiakban csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg (régi Ptk. 327. §
(3)bekezdés), a jogerős ítélettel megerősített igényhez kapcsolódó elévülés ugyanis már nem csupán a követeléshez, hanem speciális állapotához, a bírói úton történő végrehajthatósághoz is kapcsolódik. Értelemszerűen ebben a szakaszban is fennáll a jogosult követelése, azzal, hogy a bíróság előtti igényérvényesítés sikerére tekintettel a törvény a bírósági végrehajthatóság lehetőségét is biztosítja arra az esetre, ha a kötelezett az ítélet ellenére sem teljesít. Tekintve, hogy a jogerős ítélet meghozatalával a bírósági végrehajthatóság elévülése is elkezdődik, értelemszerűen - az
- évi IV. törvény (régi Ptk.) szabályai szerint - az elévülés megszakítása is csak végrehajtási cselekmények útján lehetséges, az adós önkéntes teljesítése vagy a jogosulttal kötött egyezsége erre nem alkalmas. Amennyiben az utolsó végrehajtási cselekménytől számított öt év eltelik, a követelés végrehajthatósága elévül, és vele együtt megszűnik igény-állapota is: a követelés bíróság előtt a továbbiakban nem érvényesíthető, jóllehet továbbra is megilleti a jogosultat. Az igény-állapot megszűnésével a követelés tágabb értelemben vett naturális kötelemnek tekinthető: bírói úton a továbbiakban nem érvényesíthető (ezt a res iudicata tilalma is biztosítja), az önkéntes teljesítés azonban tartozatlan fizetésként nem követelhető vissza, a jogosult követelése ugyanis fennáll. Helyesen mutattak rá a bíróságok, hogy ez a jogi helyzet a Ptk. és a Vht. konkrét szabályaiban is megjelenik: a régi Ptk.
- §
(3)bekezdése értelmében az elévülést - amennyiben végrehajtható határozatot hoztak az ügyben - csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg, míg a Vht. 57. §
(1)bekezdése értelmében a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. [16] Az adott esetben a követelés és a végrehajtási jog elévülését jogerős bírói ítélet mondta ki, így az a jelen perben sem volt vitatható, ezért a Kúria csupán utal arra, hogy a Vht. előbbiekben említett rendelkezése értelmében a végrehajtási jog elévülése a követelés elévülését is jelenti (előbbi ugyanis nem más, mint a követelés sajátos létszaka), azaz nem foghat helyt az a felperesi érvelés, hogy a végrehajtási jog elévülésétől függetlenül a követelés bíróság előtt továbbra is érvényesíthető. Figyelemmel arra, hogy a főkötelezettségtől függő mellékkötelezettség - a kölcsönkövetelést biztosító jelzálogjog - elévülése a főkötelezettséggel együtt beállt [régi Ptk. 324. §
(2)bekezdés], és az elévülésre az alperes kifogás formájában hivatkozott, az elévült követelés - a jelzálogból történő kielégítés tűrése - iránt indított keresetet el kellett utasítani. Megjegyzi a Kúria, hogy az igényállapot megszűnésétől - az elévüléstől - függetlenül nincs akadálya a kézizálogból (régi Ptk. 324. §
(3)bekezdés), vagy az óvadékból történő kielégítésnek, jelzálogjog esetében azonban nincs ilyen lehetőség: a követeléssel együtt elévült jelzálogjogból történő kielégítésre sincs mód. [17] A felperes által hivatkozott eljárásjogi rendelkezések közül a Pp. 3. §
(1)bekezdése a kérelemre történő eljárást, a 219. §
(2)bekezdése pedig az ítélet írásba foglalását és a kézbesítés szabályait tartalmazza, mindezekkel kapcsolatos konkrét szabálysértést azonban a felperes nem fogalmazott meg. A szóbeli és az írásba foglalt indokolás esetleges eltérése kapcsán a Kúria rámutat, hogy amennyiben arra az alperes hivatkozik, az elévülést a Ptk. rendelkezései alapján kell vizsgálni [kivéve az elévülési idő hosszát, melyet a felek megállapodásukkal lerövidíthetnek (régi Ptk. 325. §
(2)bekezdés)], az eljárt bíróságok ennek mindenben megfelelően jártak el, ítéletüket a régi Ptk. szabályainak megfelelően indokolták. Ellentétes, contra legem jogértelmezését a felperes a perben kifejtette, azonban az az előzőek szerint nem foghatott helyt. [18] Az ismertetett indokok alapján a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A felülvizsgálati kérelem nem volt eredményes, ezért a Kúria a felperest kötelezte a Pp. 270. §
(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A. § értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel, a tényleges ügyvédi tevékenységgel arányosan meghatározott ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség viselésére. Budapest,
- június
- . Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró A kiadmány hiteléül: BB bírósági ügyintéző