← Magyarország

Mfv.10292/2019/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Amennyiben a munkaviszony jogellenes megszüntetését követően a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság r é s z í t é l e t e Az ügy száma: Mfv.X.10.292/2019/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes:felperes neve cím A felperes képviselője: . Megyesi Ügyvédi Iroda . Megyesi Attila ügyvéd cím Az alperes: alperes neve cím Az alperes képviselője: . Mayer M. Balázs ügyvéd cím A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.106/2019/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 33.M.863/2017/
  3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.106/2019/
  4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti. Azon rendelkezését, amellyel a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.863/2017/
  5. számú ítéletének a felperest kártérítésként megillető elmaradt jövedelem összegét megállapító rendelkezését helybenhagyta, az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezi, és ebben a körben a Budapest Környéki Törvényszéket mint elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét 20.000 (húszezer) forintban és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa-ban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 135.800 (százharmincötezernyolcszáz) forintban határozza meg, amelynek viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni. A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  6. április 27-től állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, állatorvos munkakörben. Munkahelye az Ü... úti T... volt. [2] Munkaviszonyát az alperes
  7. március 1-jén kelt felmentéssel, 30 nap felmentési idővel szüntette meg. A felmentés indoka a közalkalmazottakról szóló
  8. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30/A. §

(1)bekezdés szerinti nem megfelelő munkavégzés volt. Felperes terhére rótták az adminisztrációs hiányosságokat, amelyek ellehetetlenítik a hatósági ellenőrzést vagy annak rekonstruálását, hogy az állatállományt érintő milyen jelentős események történtek. Kifejtette, hogy a T... működése nem felel meg a vonatkozó jogszabályoknak, így különösen, de nem kizárólagosan a „kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések lefolytatásával, valamint a jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatos szabályokról szóló 81/
  1. (VII. 10.) FVM rendeletnek", továbbá „a mezőgazdasági agrárvidék fejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló
  2. XVII. törvény" rendelkezéseinek. A nem megfelelő munkavégzésből adódó mulasztások és szabályszegések nem teszik lehetővé a T... előírásszerű működését, amely az alperes neve működésében jelentős anyagi, jogi és reputációs kockázatot jelent. [3] A felperes
  3. január 21-től vezető tisztségviselője és
  4. február 10-től beltagja a ...-P... E... Sz... és K... Betéti Társaságnak, amelynek
  5. évben 78.000 forint.
  6. évben 486.000 forint,
  7. évben 538.000 forint volt az adózott eredménye. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette [5] [6] [7] [8] [9] meg, és elsődlegesen annak jogkövetkezményeként
  8. április 1től
  9. október 19-éig elmaradt jövedelem címén a munka törvénykönyvéről szóló
  10. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
  11. §
(2)bekezdése alapján havi 163.200 forint illetményből levonva 18,5 % járulékot havi 133.824 forint, összesen 1.605.888 forint, valamint a felmentés jogellenességétől függetlenül két havi felmondási időre járó távolléti díj, összesen 326.400 forint kifizetésére kérte az alperest kötelezni. Másodlagosan a felmondás jogellenességére tekintettel két havi felmentési időre járó távolléti díjat igényelt. Ezen kívül a Kjt. 37. §
(6)bekezdés d) pontja szerint négy havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés, összesen 652.800 forint kifizetését kérte. A fenti összegek után kamatot is igényelt. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem valós, nem világos és nem okszerű. A felperes arra is hivatkozott, hogy a felmentés a joggal való visszaélés tilalmába ütközött a Kjt. 2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 7. §
(1)bekezdése szerint. Felmentésének valós indoka személycsere volt, az általa végzett munkával szakmai szempontok alapján nem merült fel probléma. Az elmaradt jövedelem összegszerűsége körében arra hivatkozott, hogy a felperesnek a ...-P... Bt.-ből származó munkabére nem vehető figyelembe elmaradt jövedelmet csökkentő tényezőként, mivel a megélhetése biztosítására
  1. áprilisától saját betéti társaságából kényszerült munkabért utalni magának. Ugyanakkor ez nem tekinthető megtérült jövedelemnek, mert valójában a saját vagyonának átcsoportosításáról van szó, amelyre az alperes jogellenes magatartása következtében kényszerült. A ...-P... Á... és Sz... K... Bt-nek
  2. január 1-je óta vezető tisztségviselője a felperes, és a betéti társaságának bevételei éppen azokban az években növekedtek jelentősen, amelyek alatt a felperes az alperessel jogviszonyban állt.
  3. évben adózott eredménye 78.000 forint, 2016-ban ez 486.000 forintra,
  4. évben pedig 538.000 forintra emelkedett. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte arra hivatkozással, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt, az abban foglaltak világosan rögzítették, hogy a felperessel szemben milyen problémák merültek fel. Az elmaradt jövedelem körében arra hivatkozott, hogy a felperesnek a saját tulajdonában álló bt-ből származó jövedelme is máshonnan megtérült jövedelemnek minősül, ezért azt az Mt.
  5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján azt levonásba kell helyezni. Az első- és másodfokú ítélet [10] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.863/2017/
  1. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek kártérítés címén 1.605.888 forint elmaradt jövedelmet ezen összeg kamatával, valamint 652.800 forint végkielégítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte alperest perköltség fizetésére, míg az illetéket az állam viseli. elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint arra [11] Az megalapozottan hivatkozott az alperes, hogy a konkrét adminisztrációs teendők ugyan nem képezték a munkaköri leírás részét, ez azonban nem jelenti azt, hogy annak elvégzése nem tartozott a felperes feladatai közé. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem támasztották alá, hogy a felperes adminisztrációs mulasztást követett volna el. [12] A bíróság nem vette figyelembe az alperes azon előadását sem, hogy a H... Gy... T... és K... által bevételezésre került állattetemek nem szerepelnek a T... nyilvántartásában, és nem értékelte a ... számú előkészítő irat A/
  2. számú kimutatását, mivel a felmentés ezt az indokot nem tartalmazta. Megállapította, hogy arra alaptalanul hivatkozott az alperes, hogy a felperesnek a gyógykezelési és elhullási naplón kívül további nyilvántartásokat kellett volna vezetnie a gyógyászati termékekről szóló 128/
  3. (X. 6.) FVM rendelet
  4. §
(6)bekezdése és 76. §
(5)bekezdése alapján. [13] Mindezekre tekintettel ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. [14] A bíróság a Kjt. 38. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 82. §
(1)bekezdését hívta fel a jogkövetkezmények alkalmazása körében.
  1. április 1-től
  2. október 19-éig 18 hónapra és 15 munkanapra havi 133.824 forint figyelembevételével - a kérelemhez kötöttség elve alapján - kártérítés címén 1.605.888 forint elmaradt jövedelem kifizetésére kötelezte az alperest. [15] Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes álláspontját arról, hogy kára származott abból, miszerint az alperesnél fennállt jogviszonyának megszüntetését követően a saját bt-jéből kellett jövedelmet kivennie, ahonnan a becsatolt ... igazolás és a Bt. taggyűlési jegyzőkönyvei alapján a felperesnek az alperesnél fennállt jogviszonya alatt is bevétele származott. A
  3. évi beszámoló 78.000 forintot,
  4. évi beszámoló 486.000 forintot, míg a
  5. évi beszámoló 538.000 forintot rögzített a bt. adózott eredményeként. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság az itt elért jövedelmet nem tekintette levonandó, máshonnan megtérült jövedelemnek. [16] Az Mt.
  6. §-a alapján kamatfizetésre is kötelezte az alperest
  7. március 2-tól kezdődően. [17] Az elsődleges kereseti kérelemként - a felmentés jogellenességétől függetlenül - igényelt felmentési időre járó távolléti díj iránti kereseti kérelmet elutasította, mivel az Mt.
  8. §
(4)bekezdése alapján a jogellenesség jogkövetkezményeként az elmaradt jövedelem helyett lehet felmentési időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget kérni. [18] A bíróság az Mt. 82. §
(3)bekezdése és a Kjt. 37. §
(6)bekezdés d) pontja alapján négy havi végkielégítés kifizetésére kötelezte az alperest, összesen 652.800 forint összegben. alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki [19] Az Törvényszék 8.Mf.20.106/2019/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest másodfokú perköltség viselésére és kimondta, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. [20] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges tényállást megfelelő alapossággal tárta fel, és abból helytálló jogkövetkeztetést vont le. Azzal a másodfokú bíróság egyetértett, a fellebbezésben előadott érvek alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására nem látott indokot. [21] A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során miért és mennyiben jutott helytálló következtetésre a felmentés jogellenességével összefüggésben. [22] Egyetértett az összegszerűségre vonatkozó ítéleti döntéssel is. A közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként igényelt elmaradt jövedelem érvényesíthető összegét - a közalkalmazotti jogviszonyban is irányadó - Mt.
  2. §
(2)bekezdése a közalkalmazott 12 havi távolléti díjában korlátozza. A felperes az elmaradt jövedelem megtérítését a
  1. április és
  2. október közötti időre kérte, állítva, hogy ebben az időszakban megtérült jövedelme nem volt, így a tényleges elmaradt jövedelem láthatóan meghaladta a törvényi limitet, annál magasabb összeg pedig nem volt megállapítható. Ezért azt havi bontásban szükségtelen lett volna levezetni, ilyen kötelezettséget az alperes által hivatkozott 3/
  3. (III. 31.) KMK vélemény sem ír elő. [23] A felperes havi távolléti díja a felmentéskor 163.200 forint volt, annak az egy évi összege - azaz a törvényi limit - 1.958.400 forint. A kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján az elsőfokú bíróság ennél alacsonyabb összeg megfizetésére kötelezte az alperest. másodfokú bíróság a bt-ből származó megtérült jövedelem [24] A figyelembevétele kapcsán is egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével. A fellebbezésében az alperes maga hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.357/
  4. számú határozatára, amelynek az elvi részében foglaltak irányadóak a hatályos szabályozásra is. Eszerint az elmaradt munkabér összegét azzal a jövedelemmel kell csökkenteni, amit a munkavállaló a jogellenes megszüntetést követően létesített jogviszonyában ténylegesen elért. A per adatai alátámasztották, hogy a felperes betéti társasága már az alperessel fennállt jogviszonya idején is létezett, annak pedig nincs jelentősége, hogy a jogviszony megszüntetése után milyen összeget és milyen jogcímen vett ki a bt-ből. Ezért az nem képezi a kárenyhítési kötelezettség körébe tartozó megtérült jövedelem részét. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy a felperesnek a vele közölt felmentéssel összefüggésben nem keletkezett kára. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta, harmadlagosan pedig a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését követően az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Perköltséget is igényelt. [26] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti az Mt.
  5. §-át,
  6. §
(1)bekezdés b) pontját, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi III. törvény (Pp.)
  2. §át,
  3. §-át és a
  4. §-ában foglaltakat. [27] Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság jogellenesen állapította meg az elmaradt és megtérült jövedelem mértékét, figyelmen kívül hagyva az Mt.
  5. §
(1)bekezdés b) pontjában, valamint a 3/
  1. (III. 31.) KMK véleményben és a 6/
  2. (XI. 28.) KMK véleményben foglaltakat. [28] A 3/
  3. (III. 31.) KMK vélemény
  4. pontja alapján „Az elmaradt jövedelemnek az Mt.
  5. §
(1)és
(2)bekezdésében meghatározott elemei tételenként érvényesíthetők az egyes jogcímek és azok összegszerűsége megjelölésével. A munkavállalóra háruló bizonyítási teher keretei között a munkavállaló bizonyítási indítványa alapján a munkáltatót a bíróság kötelezheti a szükséges adatok és rendelkezésre álló számítások szolgáltatására.". [29] A felperes csak a 2016-os és 2017-es adóévre vonatkozó N... A..- és V... által kiállított jövedelem igazolást csatolta, amely nem alkalmas a megtérült jövedelem bizonyítására, és a Kúria által meghatározott követelményeknek sem tesz eleget. Egyrészt azért, mert az igazolások nem tartalmazták az elmaradt jövedelem tételes bontását, másrészt a 2017-es ... kimutatás egész évre rögzíti a megtérült jövedelmet. Tekintettel a leírtakra, jogszabályellenes, és sérti az Mt.
  1. § és a Pp.
  2. §-ában foglaltakat a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy „a tényleges elmaradt jövedelem láthatóan meghaladta a törvényi limitet, annál magasabb összeg pedig nem volt megállapítható, ezért azt havi bontásban szükségtelen lett volna levezetni". [30] A 6/
  3. (XI. 28.) KMK véleményben rögzítettekre hivatkozva az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság a számítás és bizonyítás tekintetében hivatalból tett megállapításokat. [31] Az összegszerűség megítéléséhez szükséges lett volna az elmaradt jövedelem jogcímén igényelt kártérítési összeg tételes kimutatására, enélkül a bíróságok súlyosan megsértették a Pp.
  4. §-ában foglaltakat. Sérültek továbbá a Pp.
  5. §-ában foglalt rendelkezések, mivel a törvényi követelményekkel szemben a bizonyítékok mérlegelését és egyeztetését nem megfelelően végezték el, az alperes hivatkozásai közül egyes bizonyítékokat nem vettek figyelembe, és indokolásukban a döntés jogszabályi alapjait nem jelölték meg. [32] Az alperes az eljárás során következetesen hivatkozott arra a tényre, hogy a felmentést követően a ...-P... Bt-ből származó jövedelem megtérült jövedelemnek számít, így az Mt. hivatkozott pontja alapján a kártérítés összegéből azt le kell vonni. Téves a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja. [33] A Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.357/
  6. számú döntésében foglaltak szerint a kártérítés mértékét csökkenteni kell azzal a jövedelemmel, amit „a munkavállaló a jogellenes megszüntetést követően létesített munkaviszonyában vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyában ténylegesen elért". Eszerint - tekintettel arra, hogy ez egy diszjunktív feltétel - nem szükséges, hogy a jogviszony a felmondást követően jöjjön létre. Ezt támasztja alá a döntés későbbi megállapítása is, miszerint „nemcsak a munkaviszonyból eredő, hanem a máshonnan, egyéb jogcímen elért jövedelem is levonható". [34] A BH 1999.
  7. számú eseti döntésben hozott rendelkezés szerint tisztázni kell, hogy a felperes vállalkozásából származó jövedelme miként alakult a munkaviszonyának megszűnése előtt és azt követően. Csak az a jövedelem vonható le a kiesett időre járó munkabérből, ami meghaladta a munkaviszony mellett megszerzett jövedelmet. [35] Ebből következően a bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna a megtérült jövedelmet, jogcím szerinti tételes bontásban, és ezt kellett volna összevetni a jogviszony fennállása alatt elért, btből származó jövedelmekkel. Mivel ez nem történt meg, a bíróságok megsértették a Pp.
  8. §-ában foglaltakat. [36] A felülvizsgálati érvelésében az alperes hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.890/
  9. számú eseti döntésben foglaltakra. Ebben ugyanis rögzítette, hogy „a munkaviszonyon kívül elért jövedelmet akkor is levonásba kell helyezni, ha a munkavállaló az eredményt vállalkozásából nem veszi ki". Ennek értelmében, ha a munkavállaló a saját betéti társaságából bármilyen munkavégzésre irányuló jogviszony alapján jövedelmet szerez, azt a bíróságok kötelesek megtérült jövedelemként a kártérítés összegéből levonni. bérkarton és a felperes előadása alapján egyértelműen [37] A megállapítható, hogy a felperes a jogviszony megszűnését követően létesített munkaviszonyt saját betéti társaságával. Ezen jogviszony új jogviszonynak tekintendő, hiszen a jövedelem mind összegében, mind jogcímében eltért a közalkalmazotti jogviszony fennállása alatt szerzett jövedelemtől. [38] Fentiek alapján az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes megállapításokat tesz, ezáltal sérült a Pp.
  10. §-a, illetve a Pp.
  11. §-ában megfogalmazottak. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet [39] A hatályában való fenntartását kérte. [40] Hivatkozása szerint a Kúria több ügy kapcsán kimondta, hogy a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének, az alperes felülvizsgálati kérelmében pedig éppen ezt kéri. [41] A felperes a bíróság felhívásának eleget téve csatolta a
  12. évre és
  13. évre a ... által kiállított jövedelemigazolásokat, és
  14. augusztus
  15. napján előterjesztette keresetpontosítását a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről szóló 3/
  16. (III. 31.) KMK véleménnyel összhangban. [42] A 3/
  17. (III. 31.) KMK vélemény és az Mt.
  18. §
(2)bekezdése alapján keresete összegszegét a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékok levonásával (nyugdíjjárulék 10 %, természetbeni egészségbiztosítási járadék 4 %, pénzbeli egészségbiztosítási járadék 3 %, munkaerő-piaci járulék 1,5 %, összesen 18,5 %) csökkentett mértékben határozta meg, [43] Felperes a peres eljárás során igazolta, hogy a jogellenes felmentést követően törekedett arra, hogy munkát találjon, erre tekintettel pedig csatolta a benyújtott pályázatait, amelyek nem vezettek eredményre. [44] Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes saját betéti társaságából kiutalt jövedelmét nem kell az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítéssel összefüggésben csökkentő tényezőként figyelembe venni, tekintettel arra, hogy a csatolt ... igazolások alapján az alperessel fennállt munkaviszonya alatt is származott bevétele a ...-P... Bt-ből. Az igazolásokból kitűnik, hogy a felperes betéti társasága bevételei azokban az években növekedtek jelentősen, amelyek alatt alperessel jogviszonyban állt. [45] Tekintettel arra, hogy az alperes
  1. március 2-án megszüntette a felperes munkaviszonyát, akinek megélhetését biztosítani kellett, ezért
  2. áprilisától saját betéti társaságból kényszerült munkabért utalni magának. Ezt a csatolt bérkartonnal igazolta. Felperes minden hónapban 107.065 forintot vont el a társaságtól munkabér címén. [46] Ezen kifizetéseket azonban nem lehet az alperes általi jogszerűtlen felmondás következtében járó elmaradt munkabérbe beszámítani. Gazdasági társaságot általában jövedelemszerzés, illetve befektetés céljából alapítanak. A már hivatkozott munkabér kifizetések nem tekinthetők jövedelemnek, ugyanis valójában a felperes saját vagyonának átcsoportosításáról van szó, amelyre hangsúlyozottan az alperes jogellenes magatartásának következtében kényszerült. [47] A felperes a ...-P... Bt. egyedüli beltagja, egyben vezető tisztségviselője. A saját magának történő bérkiutalás egy speciális jogviszony keretein belül történt, tekintettel arra, hogy a felperes egyszerre volt munkavállaló, valamint töltötte be a munkáltatói jogkör gyakorlásáért felelős személy feladatát is, tehát kvázi saját magát foglalkoztatta. [48] A felperes pozíciója a jogellenes felmentését megelőzően is fennállt, korábban is volt jövedelme a ...-P... Bt-ből, csak a felmentést követően vált szükségessé havi meghatározott összeg rendszeres kiutalása annak érdekében, hogy kiadásait fedezni tudja. Erre azonban a felmentést megelőzően is lehetősége lett volna vezető tisztségviselőként, ő azonban a vállalkozásba szerette volna fektetni a pénzét. arra, hogy a felperes következetesen állította, [49] Tekintettel miszerint a ...-P... Bt-ből kivett összegen felül más jövedelme nem volt, és a peres eljárás során az alperes sem tudta azt bizonyítani, hogy a felperes bárkivel munkaviszonyt létesített volna, a ...-P... Bt-ből kivett összeg nem képezheti beszámítás alapját, így a felperesnek az elmaradt jövedelem tekintetében nem kellett levonnia semmilyen összeget. [50] Téves az az alperesi hivatkozás is, hogy a bíróságok iratellenes döntést hoztak, azok megfeleltek mind a Pp.
  3. §-ának, mind pedig a Pp.
  4. §-ban foglaltaknak. A Kúria döntése és jogi indokai [51] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. [52] A Pp.
  5. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [53] A felek a felülvizsgálati eljárásban nem támadták sem a jogviszony jogellenes megszüntetését rögzítő ítéleti megállapítást, sem a felperest megillető végkielégítés összegét, ezért ezekkel a Kúriának nem volt módja foglalkozni. [54] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt. 169. §-ának és 172. §
(1)bekezdése megsértését panaszolta. Hivatkozása szerint a 3/
  1. (III. 31.) KMK véleményben foglaltak szerint az igény jogcímenként érvényesíthető, ez pedig jelen esetben nem történt meg. A felperes által megtérült jövedelmet pedig a bíróságok tévesen értékelték. állította az alperes a 3/
  2. (III. 31.) KMK [55] Alaptalanul véleményben írtak megsértését az Mt.
  3. §-ával összefüggésben. A KMK vélemény szerint is jogcímeket kell tételenként megjelölni, és ezzel összefüggésben az igényt kimunkálni. Jelen esetben azonban a jogellenes jogviszony megszüntetéséhez kapcsolódó elmaradt illetmény volt a vitatott, vagyis ezen a jogcímen élt keresettel a felperes. Ezen túlmenően az alperes további tételes - esetleg havi bontású - kimunkálás iránti igényének nem volt jogszabályi alapja. [56] Az Mt.
  4. §
(1)és
(2)bekezdése értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. [57] Az Mt. 169. §
(1)bekezdése értelmében a munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabérén felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. Ezen rendelkezés hiányában, továbbá az Mt.
  1. §-a alapján alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló
  2. évi V. törvény ( a továbbiakban Ptk.) 6:
  3. § szabálya folytán elmaradt jövedelemként nem a munkavállaló távolléti díját, hanem az elért havi átlagkeresetet kell alapul venni. Ennek összege meghatározásánál megfelelően alkalmazandó a 3/
  4. (III. 31.) KMK véleményben és a 6/
  5. (XI. 28.) KMK véleményben kifejtett álláspont. Irányadó továbbá az 1/
  6. (V. 22.) PK vélemény, amelynek I. pontja is az „átlagkereset" meghatározását tartalmazza. [58] Az Mt.
  7. §
(2)bekezdése alapján az Mt. 172. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a munkavállalót kárenyhítési kötelezettség terheli. Ennek teljesítése vizsgálatakor az ügy egyedi sajátosságait kell értelmezni és értékelni (Mfv.I.10.372/2017/3.). [59] Jelen esetben a felperes kárenyhítési kötelezettségének azáltal tett eleget, hogy - saját állítása szerint is - bt-jével munkaviszonyt létesített. Ezt erősítette meg a
  1. szeptember 26án kelt ... számú előkészítő irat (... oldal utolsó előtti bekezdés), valamint a felülvizsgálati ellenkérelem (... oldal utolsó előtti bekezdés). Megalapozatlan azonban felperes állítása miszerint csak saját vagyonának átcsoportosítása történt ezzel. Felperes szabadon dönthetett arról, hogy az elért eredményt jövedelemként kiveszi a vállalkozásból, vagy azt abba fekteti. Jelen esetben - bérkartonnal igazoltan - a felperes a Bt-jétől munkabér jövedelemben (a személyi jövedelemadóról szóló
  2. évi CXVII. törvény
  3. §
(1)bekezdés) részesült. [60] Tekintettel arra, hogy a felperes új munkaviszonyt létesített, ahonnan jövedelme származott, ennek összegét értékelni kell az alperes által fizetendő kártérítés mértékénél. [61] Az eljáró bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuk miatt a felperes megtérült jövedelmével nem foglalkoztak. Nem értékelték a
  1. évre rendelkezésre álló bérkartont (
  2. sorszámú beadvány melléklete), a felperes Bt-től kapott munkabérről szóló állítását és nem vonták vizsgálódási körbe azokat a kártérítésre vonatkozóan, így pedig az elmaradt jövedelem mértékéről nem tudtak helytálló döntést hozni. A szükséges bizonyítás lefolytatása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott, mindenre kiterjedő döntést hozhasson. [62] Erre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, az elmaradt munkabérre vonatkozó rendelkezést az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Pp.
  3. §
(4)bekezdése alapján. megismételt eljárásban első fokon a Budapest Környéki [63] A Törvényszéknek kell eljárnia a
  1. évi CXXVII. törvény
  2. §ával módosított
  3. április 1-jétől hatályos
  4. évi CXXX. törvény (Pp.)
  5. §
(2)bekezdése szerint, amely értelmében ezen időszaktól kezdődően a törvényszék mint munkaügyi bíróság jár el a munkaügyi perekben. A döntés elvi tartalma A munkavállaló szabadon dönthet arról, hogy vállalkozásából az elért eredményt jövedelemként kiveszi, vagy a vállalkozásába fekteti. Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából igazoltan - munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe (Mt. 82. §, 172. §
(1)bekezdés b) pont). Záró rész [64] A hatályon kívül helyezett rendelkezések tekintetében a Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség és illeték mértékét a Pp. 275. §
(5)bekezdése alapján csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni. [65] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kormányrendelet) 29. §
(2),
(3)bekezdése alapján. [66] Ez ellen a részítélet ellen a Pp. 271 §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.