← Magyarország

Mfv.10291/2019/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A munkáltató kártérítési felelőssége fennáll, ha a felperes a munkavégzés helyén, az udvaron elesett és nem bizonyosodott be, hogy ennek oka rosszullét volt. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.291/2019/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Csurilla Anetta pártfogó ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: . Czikray Tamás ügyvéd A per tárgya: sérelemdíj A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.443/2019/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.370/2017/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Msikolci Törvényszék 1.Mf.20.443/2019/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A felperes közfoglalkoztatási szerződés keretében állt
  5. december 1-jétől
  6. december 31-ig az alperes alkalmazásában közmunkásként. A
  7. december 17-én az alperes udvarán a felperes is faapríték rostálását végezte. Egészségügyi szükségletei miatt igénybe akarta venni azt a mellékhelyiséget, amely nem az udvarról nyílt. Az udvaron áthaladva azonban elesett, ennek következtében a bal csuklója eltörött. A felperes ezt követően a tiszatarjáni háziorvos, dr. R... Cs... beutalójával a T... Városi Rendelőintézet Traumatológia Szakrendelését kereste fel. Itt a M... Megyei Kórházat ajánlották, mivel a kezét műteni kellett volna, azonban javaslat ellenére sem vetette magát alá ezen beavatkozásnak. Amennyiben időben, az első t... vizsgálatot követően a műtétes beavatkozás megtörtént volna, akkor nagy valószínűséggel a csuklótáji törés akár maradványtünet nélkül meggyógyult volna. A munkahelyi baleseti sérülés következtében a felperes 6%-os rész-egészségkárosodást szenvedett, össz-szervezeti egészségkárosodása 11%-ra tehető. A felperes balesetéről az alperes
  8. december 18-án, 17-ére dátumozva munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel, amelyben azt rögzítette, hogy „a munkavállaló az önkormányzat udvarán menet közben megszédült és elesett". A felperes balesetét a B... Megyei Kormányhivatal a .... számú határozatával üzemi balesetként elismerte. A felperes
  9. február 20-án fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben, amelyben 1.000.000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, a 30.000 forint eljárási díj tekintetében költségfeljegyzési jogot kapott. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult, a Tiszaújvárosi Járásbíróság
  10. május 4-én jogerőre emelkedett végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és a keresetlevelet áttette a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] [8] A felperes keresetében 1.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest a balesettel összefüggésben. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [9] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.370/2017/
  11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 60.000 forint sérelemdíjat kamatával együtt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a felperes 6 %-ban lett pernyertes, 94 %-ban pedig pervesztes. A bíróság a
  12. sorszám alatt meghozott kiegészítési ítéletével kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Országos Közjegyzői Kamara részére 28.200 forintot, az alperes pedig 1.800 forint eljárási díjat, az ezt meghaladóan felmerült eljárási illetéket az állam viseli. A
  13. számú kijavító végzéssel az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 60.000 forint perköltséget. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
  14. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
  15. §-ának

(1)bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:42-
  2. §-ában foglaltakra. [11] A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő, dr. szakértő szakvéleményében és meghallgatott háziorvos tanú is amellett foglalt állást, hogy nagyobb valószínűséggel nem rosszullét miatt esett el a felperes, erre utaló adatok ugyanis nem állnak rendelkezésre. [12] A bíróság nem tudta azt az alperesi érvelést elfogadni, hogy a felperes által nyilatkozatba mondott, és általa aláírt iratban az szerepelt, hogy rosszul lett, mivel a fenti körülményeket nem támasztották alá tények. Az okirat keletkezésének időpontja, a jelenlévő személyek, a keletkezés körülményei tekintetében a peres felek és B... H... É... A... jegyző tanú is egymásnak és az okirat tartalmának ellentmondó vallomásokat tettek, amely miatt a nyilatkozat hitelessége megdőlt. [13] A bíróság tényként fogadta el, hogy a felperes az alperes udvarán, munkavégzés közben megbotlott és elesett, melynek során a bal csuklóját eltörte. Mivel az alperes mint munkáltató feladata volt a munkavégzés biztonságos feltételeinek a biztosítása, azaz, hogy a munkavégzés közben a munkavállalót ne érje semmiféle baleset, ezért annak bekövetkeztéért teljes egészében felelősséggel tartozik. Az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 2:
  3. §-ában meghatározott testi épséghez fűződő személyiségi jogát. Erre tekintettel az Mt.
  4. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 2:
  5. §-a szerinti sérelemdíj megfizetésére köteles. [14] A bíróság a sérelemdíj nagyságának meghatározásakor figyelemmel volt egyrészt a sérelem jellegére, azaz, hogy a felperes bal csuklója tört el és arra, hogy az miképpen gyógyult. A felperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy annak ellenére, miszerint a szakrendelésen többször is felhívták a figyelmét arra, hogy meg kell műteni a kezét, és ezt nem vette igénybe, bár megtehette volna, kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A sérülés folytán visszamaradt egészségkárosodást ezért a bíróság nem értékelte az alperes terhére, mivel az nem következett volna be a műtét esetén, mint ahogy azt az igazságügyi orvosszakértői vélemény is tartalmazta. A felperes maradandó egészségkárosodása a törés miatt egyébként is igen csekély mértékű volt. A bíróság ugyanakkor a baleset miatti fájdalmat és magát a törést a sérelemdíj mértékénél figyelembe vette. Erre tekintettel kötelezte az alperest 60.000 forint sérelemdíj megfizetésére. [15] Az ítélet ellen a felperes, az ítélet és kiegészítő ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.443/2019/
  6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított és kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes a másodfokú eljárásban 90 %-ban pernyertes, 10 %ban pervesztes, pártfogó ügyvédjének díját 90 %-ban az alperes, 10 %-ban az állam viseli. A másodfokú pertárgyérték 705.000 forint. Megállapította, hogy a 69.000 forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. [16] A másodfokú bíróság ítéletében utalt a fizetési meghagyásos eljárásról szóló
  7. évi L. tv. 3.§ában foglaltakra, továbbá megállapította, hogy a felperest a munkavégzés során munkahelyen érte a baleset. A sérelemdíj megfizetése vonatkozásában az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta. [17] Utalt továbbá Mt. 166.§
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakra. [18] A perben az alperest terhelte a kimentése körében a bizonyítási teher, tehát neki kellett volna igazolni, hogy nem volt előre látható és elvárható a kár elhárítása, vagy kizárólag a károsult magatartására vezethető vissza a baleset. [19] Az alperes előterjesztett ugyan bizonyítási indítványt, de abból arra következtetni, hogy a felperes a munkavezető engedélye nélkül elhagyta volna a munkavégzés helyét, nem lehet. [20] A felperes előadta, hogy a munkaterületen van egy WC, ami azonban nem megfelelő állapotú, koszos. Az orvosi rendelőbe szoktak átjárni, de aznap az orvos máshol rendelt, így egy közeli lakásba mentek. Fel sem merült, hogy a jelenlévő munkavezető ettől eltiltotta volna a felperest. [21] Az elsőfokú ítéletben hivatkozottak szerint az alperest terhelte a biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása, amelynek jogszabályi alapja az Mt. 51.§
(4)bekezdése. [22] Az alperes az általa állított körülményt, hogy betegsége lett volna a felperesnek, melynek következtében neki nem kellett számolnia és nem volt elvárható tőle a kár elhárítása, nem bizonyította, így az Mt. 167.§-ban foglalt feltételek hiányában marasztalásra megalapozottan került sor. [23] Az elsőfokú bíróság meghallgatta a háziorvost, orvosszakértői véleményt szerzett be, amely szerint nagyobb a valószínűsége a botlásnak. Olyan körülmény, peradat, tényállítás sincs, amely alapján le lehetne vonni azt a következtetést, hogy a felperes személyében rejlő egészségügyi ok volt az elszenvedett baleset eredője. Így miután nem sikerült az alperesnek kimentenie magát, köteles a sérelemdíj megfizetésére. [24] A felperes helyesen érvelt arra nézve, hogy az alperes megbízási szerződést nem csatolt, amely az általa állított mértékű díj összegét alátámasztaná és alkalmazásra került volna a 32/2003(VIII.22.) IM.r. (továbbiakban IM.r.) 2.§
(1)bekezdés a) pontja. Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összege pedig a hivatkozott rendelet 3.§-ban foglalt óradíjnak megfelelő összeg, ezért a törvényszék a perköltség összegének megváltoztatására sem látott módot. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte, hogy a Kúria a régi Pp. 275. § és az új Pp. 424. §
(3)bekezdés első fordulata alkalmazásával a keresett utasítsa el és marasztalja a felperest az alperes perköltségében. Az ítélet sérti a régi a Pp. 206. §-át, az új Pp. 279. §
(1)bekezdését, a régi Pp.
  1. §-át, az új Pp.
  2. §
(4)-
(5)bekezdését, a régi Pp.
  1. §-át, az új Pp.
  2. §
(1)bekezdését és az Mt.
  1. §-át, melyekkel arra utalt, hogy nem változott a jogszabály tartalma az új Pp. fényében sem. [26] Másodlagosan a régi Pp.
  2. §
(4)és az új Pp. 424. §
(3)bekezdésének második fordulata alapján a kijavított ítéletre kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú bíróság ítéletének, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását igényelte a felperes perköltségben marasztalásával. [27] A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes a munkahelyi vezető engedélye nélkül - miután azt sem tudta, hogy az ki - elhagyta a munkaterületet abból a célból, hogy nem a dolgozók számára kijelölt helyen, hanem máshol végezze szükségét. Eközben rosszul lett, elesett, eltörte a csuklóját, amit nem kezeltetett. [28] Nem kell feltétlen előzményének lennie egy rosszullétnek, ilyet elvárni szükségtelen. Az alperes a bíróság által megállapított tényállást nem tudja elfogadni, amit azzal is alátámaszt, hogy a törés szörnyű fájdalommal jár. Felperes semmiféle „jajj" szót nem hallatott, amely alátámasztja az eszméletvesztését. [29] Az alperes mindent megtett a biztonságos munkavégzésért, a munkaterület akadály- és veszélymentes volt. A felperes ezt elhagyta, ezért „saját magára vethet csupán". Az önkormányzat udvarán nem volt veszélyt jelentő helyzet, a felperes elvesztette eszméletét ezért esett el. [30] Az alperes utalt az Mt. 166. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak alapján arra, hogy a felelősség alól kimentette magát. Szabadon választhatott a tanúk közül az eljáró bíróság, amit meg is tett. A tanúk igazolták, hogy nem volt várható, miszerint a felperes engedély nélkül csak úgy elhagyja a munkaterületet. Ebből az következik, hogy az alperes nem tudta elkerülni semmiféle eszközzel az esés bekövetkeztét, és a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. [31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapzott. [33] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [34] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltéteknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén, annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria különkülön vizsgálja (1/2016. (II. 15.) PK. vélemény 3. - 6. pont). [35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében több anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozott a jogszabályhely felsorolásával. A jogszabálysértéseket igazoló jogi álláspont részletes kifejtése azonban az egyes jogszabályhelyekre vonatkozóan elmaradt. E követelménynek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, azokat egy helyen, egyszerre sorolja fel. Ezért a Kúria csak a fenti követelményeknek megfelelő jogszabálysértésre hivatkozást értékelhette. [36] Az alperes a fenti követelményeknek megfelelően jogszabálysértésként az Mt. 166. §-át jelölte meg állítva, hogy a baleset nem volt előrelátható, annak oka kizárólag a felperes rosszulléte volt. [37] A másodfokú bíróság helyesen az Mt. 166. §
(2)bekezdés első mondatában foglaltaknak megfelelően rögzítette, hogy a kimentés körében az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, aminek nem tudott eleget tenni. [38] Az Mt. 166. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti a károsulti magatartásának nem kell vétkesnek lennie. Ebből következően jelen ügyben is fenntartható az a következetes ítélkezési gyakorlat, amely szerint amennyiben a baleset oka nem állapítható meg (vagyis a munkáltató kimentésre irányuló bizonyítása eredménytelen), akkor az sem állapítható meg, hogy a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta (EBH1999.55.). [39] Az eljáró bíróságok helyes következtetésre jutottak, amikor kifejtették, hogy a felperes nem engedély nélkül hagyta el a munkaterületet a mosdó igénybevétele céljából és arra sem merült fel peradat, hogy az esemény rosszulléte miatt következett be. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség, azokat a bíróságok jogszerűen, logikai ellentmondás nélkül értékelték (Pp. 206. §). [40] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [41] A felülvizsgálati eljárásban a felperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozat hozatalt mellőzte a Pp. 79. §
(1)bekezdése alapján. [42] Az alperest illeték fizetési kötelezettség az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján nem terheli. Helyette a felülvizsgálati illetéket a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-án alapján az állam viseli. Annak mértékét az Itv.
  3. §-a alapján kell meghatározni. [43] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a 74/
  4. (III. 31.) Korm. rendelet
  5. §
(2),
(13)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [44] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
  1. július
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró Dr. Tánczos Rita s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.