Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.542/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Szecskay Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Grósz Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a Hernádi és Kovács Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd által képviselt Magyar Energia Hivatal (1087 Budapest, Köztársaság tér 7., Hiv.szám: ...) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- évi szeptember hó
- napján kelt 4.K.30.031/2007/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen
- évi június hó
- napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes
- évi január hó
- napján a villamos energiáról szóló
- évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 10.§-ának i) pontja alapján kiadta a közüzemi szolgáltatói engedélyes által biztosított villamos energia közüzemi szolgáltatás minimális minőségi követelményeit és elvárt színvonalát megállapító ... számú határozatát, majd a beérkezett panaszok, a nemzetközi, ezen belül is az európai szabályozó hatóságok tapasztalatai alapján értékelte annak teljesülését. Az alperes a ... számú határozatát
- február
- napján (a ... számú határozattal) és
- évi december hó
- napján (a ... számú határozattal) módosította. Az évenkénti értékelések alapján arra a következtetésre jutott az alperes, hogy a meghatározott követelményszintek már nem minden esetben hatnak ösztönzőleg az engedélyesekre, és a követelményszintek betartása sem eredményez minden esetben elégséges minőségű szolgáltatást, ezért egy kiegyensúlyozottabb és részletesebb tartalommal bíró ösztönző rendszer kialakítását célozta meg. Ennek keretében
- évi szeptember hó
- napján az engedélyesek, a fogyasztói oldal képviselői, az érintett önkormányzatok, államigazgatási szervek és az alperes szakértő képviselői egyeztetést folytattak le az ügyfélszolgálati irodák bezárása, a személyes ügyfélkapcsolatok alakítása tárgyában. Ezt követően az alperes - a lefolytatott egyeztetésre és arra is figyelemmel, hogy az engedélyköteles tevékenység elvárt szintje, továbbá minimális minőségi követelményei korszerűsítésre kerüljenek -
- évi november hó
- napján kiadott ... számú határozatával
- évi január hó
- napjával az A. melléklet szerint állapította meg a közüzemi szolgáltatói engedélyesi tevékenységre vonatkozóan az ügyfélkapcsolati szolgáltatás-minőség elvárt színvonalát és minimális követelményeit. Előírta, hogy a teljesítésről a B. melléklet szerinti számítások alapján éves jelentést kell leadni a következő év márciusáig, mely jelentés adatai megbízhatóságának garanciális szabályait a C. mellékletben írta elő. Rögzítette, hogy a B. melléklet szerinti jelentéseket évente ellenőrzi. Egyidejűleg rendelkezett arról, hogy a ... számú, a ... számú, és az ... számú határozatok érvényüket vesztik. A változtatás lényege az volt, hogy a korábbi mutató számok helyett belépő új mutatók (ÜK.1-4.) a szükséges hálózati beavatkozásra figyelemmel kerültek kialakításra a korábbi fogyasztó típusú elhatárolás helyett. A Call Center szolgáltatás színvonalmutatójánál egy három jellemzőből álló rendszer került bevezetésre (ÜK 5.), és a korábbi éves értékelést a negyedéves váltotta fel. Az adatszolgáltatás formája is összetettebb lett. A jogos fogyasztói panaszok esetében egységes elvárásokat (ÜK.6.) alakított ki az alperes, míg a személyes kapcsolattartásnál új mutatók és új jelentéstételi követelmények (SZK.1-4.) jelentek meg, információt adva ezen fogyasztói kommunikációs formáról. Újdonságként jelentek meg az ügyfélszolgálati irodák hiánya miatti fogyasztói csoportok érdekeit védő normatív előírások (SzN.1-4.), illetve a számlázási minőségmutatók (SzM.16.). A határozattal jelentősen átalakult az anyagi ösztönző rendszer, mert a bírsággal szankcionált jellemzők száma kettővel bővült. A felperes -
- évi április hó
- napján megváltoztatott - keresetében a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozat megváltoztatását kérte a minőségi követelmények teljesítési határideje tekintetében, kérve annak az ítélet jogerőre emelkedését követő
- napban történő megállapítását, az ÜK.
- és ÜK.
- mutató törlését. Kifogásolta, hogy az alperes a fogyasztói igénybejelentésre adott tájékoztatáshoz kapcsolódó mutatókat (ÜK.1-2.) a Vet. végrehajtására kiadott 180/
- (VIII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) és annak 1/a. számú melléklete (a továbbiakban: VKSz.) intézkedési határidőre vonatkozó rendelkezései ellenére állapította meg, míg a Vhr. 1/b. számú melléklete (továbbiakban: VHSz) ellenére nem tett különbséget a lakossági és nem lakossági fogyasztók között. A Call Center színvonalmutatója kapcsán - a negyedéves adatszolgáltatásra figyelemmel - a követelményszint jelentős szigorodására utalt. Az ügyfélszolgálati irodákkal szemben felállított új követelmények kapcsán pedig azt kifogásolta, hogy azok azonnali hatállyal való teljesítése lehetetlen, így a szankció alkalmazása elkerülhetetlen. E körben részletesen bemutatta a szükséges lépéseket, azok időigényét és elfogadhatatlannak találta a biztosított határidőt. Külön kiemelte az ügyfélszolgálati irodák létesítésének és működésének költségvonzatát, a bankkártyával történő fizetés biztosításának nehézségeit. Véleménye az volt, hogy az előírtak teljesítése 5-6 hónap felkészüléssel jár. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114.§-ába ütközőnek találta a
- évi határozatok módosítását, és állította, hogy a Ket. 72.§-ának
(1)bekezdés e) pontja szerinti indokolási kötelezettségének sem tett eleget az alperes, mivel nem indokolta a változtatások elrendelését, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-a szerinti mérlegelési jogkörét megsértve járt el. A Pp. 336/A.§-ának
(2)bekezdése alapján utalt az alperesre háruló bizonyítási teherre. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és vitatta az eljárási és anyagi jogszabályok megsértését. Kiemelte, hogy a bekövetkezett társadalmi változások, a leszűrt tapasztalok az elégtelen és hiányos követelményrendszer korrekcióját tették indokolttá. Állította, hogy nem a korábbi határozatát módosította, hanem új határozatot hozott. A felperesi kifogások kapcsán hivatkozott a lefolytatott egyeztetésekre is. A lakossági és nem lakossági bejelentésre vonatkozó jogszabályi határidőket továbbra is irányadónak tartotta, a határozatban foglaltakat az adatszolgáltatásra vonatkoztatta. Az ügyfélszolgálati irodák tekintetében a fogyasztói érdekeknek és a legkisebb költség elvének az érvényre juttatására is utalt, kiemelve az egyedi eltérés, hosszabb teljesítési idő biztosításának lehetőségét. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította a Pp. 339.§-ának
(1)bekezdése alapján. Elsődlegesen kiemelte, hogy a Vet. 10.§-ának i) pontja alapján eljáró alperes korábbi és jelen határozatában sem törekedett a minőségi követelmények végleges szabályozására, különös tekintettel az állandóan változó körülményekre. Az Energetikai Érdekegyeztető Tanács ülésén elhangzottakra - így a felperes egyetértő nyilatkozatára - utalással elfogadta a korszerűsítés szükségességét. Rögzítette, hogy az alperes új eljárás keretében hozott új határozatot, így a Ket. 114.§-a
(1)bekezdésének megsértését nem állapította meg. Az alperes határozatát a Ket. 72.§-ában foglalt követelményeket kielégítőnek találta, mivel az kellő részletességgel tartalmazta a döntés alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, a mérlegelés szempontjait, a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A határozatról és mellékleteiről megállapította, hogy általánosságban és részletesen is alátámasztották a változtatás indokait, így alperes a mérlegelési jogkörét jogszerűen gyakorolta. Az igénybejelentések elintézésével kapcsolatos mutatók esetén a tájékoztatás és adatszolgáltatás különbözőségére utalt, és megállapította, hogy az ÜK.1. és az ÜK.2. nem sérti a jogszabályi előírásokat. A Call Center szolgáltatáshoz és az ügyfélszolgálati irodákhoz kapcsolódó változtatás tekintetében kiemelte, hogy a felperes jogszabálysértésre nem hivatkozott. A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a határozat hatályon kívül helyezését kérte figyelemmel arra, hogy a határozat sérti a Ket. 72.§-ának
(1)bekezdés e) pontját és a Pp. 339/B.§-át. Másodlagosan a teljesítési határidő kereseti kérelem szerinti megállapítását, illetőleg az ÜK.
- és ÜK.
- mutató törlését kérte. Álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényekből téves és okszerűtlen jogi következtetéseket vont le. Az alperes a fellebbezés elutasítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva kérte helybenhagyni. Utalt arra, hogy a másodlagos kereseti kérelem és az előterjesztett eljárási kifogások ellentmondásban állnak egymással. Kiemelte, hogy a határozat tervezetét társadalmi vitára bocsátotta, a változó mutatók esetében a változtatás indokait megadta. A felperes fellebbezése nem alapos. A másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét, melyről megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetései megfeleltek a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Az elsődleges fellebbezési kérelem kapcsán azt emeli ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes csak részben támadta az alperes határozatát, az annak számos pontjában foglalt rendelkezés újabb szabályozását nem kifogásolta, azt nem tartotta hiányosan indokoltnak, bizonyítékkal alá nem támasztottnak. Kizárólag a teljesítési határidő meghatározását, illetőleg az ÜK.
- és ÜK.
- mutató jogszabály ellenességét állította. Az alperesi határozat indokoltsága, így a változtatás szükségessége körében felhozott érveket a másodfokú bíróság is elégségesnek találta figyelemmel arra, hogy az alperes a szabályozói hatósági jogkörében járt el, amikor saját és más partner hatóság tapasztalatait felhasználva, a hozzá beérkezett panaszok tükrében is döntött a mutatók változtatásáról. A szabályozó hatóság széles mérlegelési jogosultsággal rendelkezik az általa felügyelt terület ellenőrzési és a fogyasztói érdekek védelmére szolgáló rendszerek kidolgozására. Az értékelt tényezőket (tapasztalatok, panaszok) a határozat tartalmazta, az elvégzett egyeztetés (társadalmi vita) kellő teret biztosított ezek megismerésére, melynek részletes határozati ismertetésére nem volt szükség. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság e körben azt is, hogy a felperes az egyeztetés során maga is egyetértett a változtatás szükségességével. Az ÜK.
- és ÜK.
- mutatók esetében a felperes semmilyen ellenérvet nem hozott fel arra, hogy miért tartja sérelmesnek az egyszerű és összetett tájékoztatás eltérő követelményszintjének bevezetését. Általános érvényű vitatás esetén a másodfokú bíróság a kifogást érdemben és részleteiben nem tudta vizsgálni, egyebekben a szabályozást - annak racionalitására figyelemmel jogszerűnek találta. A felperesnek a Ket. 72.§-ának
(1)bekezdés
- e)pontjának sérelmére való hivatkozása ez okból nem volt helytálló. Mindezen túlmenően tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a támadott határozat a 2003-as határozat módosítása. Ha ez ténylegesen így lenne, akkor annak a határozatból (rendelkező részéből és indokolásából
- is)ki kellene tűnnie. Ez pedig, a perbeli esetben, nem állapítható meg. Ugyanakkor semmi nem zárja ki, hogy az alperes ugyanazt a jogviszonyt - különösen ha az végleges rendezésre nem kerül(he)t - újólag, új szempontok alapján szabályozza, mint ahogy ez meg is történt. Ez okból tehát minden jogi alapot nélkülöz a felperesnek a Ket. 114.§-ának sérelmére alapított érvelése, módosítás hiányában a módosításra vonatkozó szabályok sérelme sem állhatott fenn. A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság KK.31. számú állásfoglalásra utalással megállapította, hogy mivel a felperesnek a Ket 72.§-ának
(1)bekezdés e) pontjára és 114.§-ára történő hivatkozása alaptalan volt, ezért olyan lényeges eljárásjogi szabályszegés nem történt a közigazgatási eljárás során, amely okból az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére kellett volna sort keríteni a bírósági felülvizsgálat keretében. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tények és bizonyítékok határozati rögzítése, azok értékelési szempontjainak bemutatása elégséges volt, annak a peres eljárás során történő további részletező érveléssel való alátámasztása meggyőző volt, mely okból az alperes a mérlegelési jogkörét jogszerűen gyakorolta, betartva ezzel a Pp. 339/B.§-ának rendelkezéseit. Az ÜK.1. mutató a fogyasztói igénybejelentésre adott egyszerű tájékoztatás tekintetében állapít meg követelményeket, ideértve a lakossági, és nem lakossági fogyasztók hálózati beavatkozást nem igénylő bejelentéseit. Erre nézve az alperesi határozat 3.2. pontja szerint az elvárás az volt, hogy ezen egyszerű bejelentések maximum 8 napon belül elintézést nyerjenek. A lakossági fogyasztók esetében a felperes által hivatkozott VKSz. 3.§-ának
(2)bekezdésében foglaltakkal e határozati rendelkezés nem ellentétes, hanem azzal megegyező volt. A nem lakossági fogyasztók esetében a VKSz 30 napot ír elő az igénybejelentésre adott válaszra, míg az alperesi határozat által megállapított határidő hálózati beavatkozást nem igénylő, egyszerű tájékoztatás esetén 8 nap, hálózati beavatkozást igénylő, összetett tájékoztatás esetén 30 nap volt. A felperes keresetében és fellebbezési kérelmében is az ÜK.1. mutató törlését kérte. A felperes a Pp. 335/A.§-ának
(1)bekezdése alapján keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg, míg a Pp.247.§-a tiltja a másodfokú eljárásban a kereset megváltoztatását. Ennek megfelelően a másodfokú bíróságnak arról kellett döntenie, hogy teljesíthető-e a felperes másodlagos kereseti kérelme. Figyelemmel arra, hogy az ÜK.1. mutató csak részben volt ellentétes a vonatkozó jogi szabályozással, annak teljes törlésére ez okból sor sem kerülhetett. A másodfokú bíróság kötve van a felperes kereseti kérelméhez - a Pp. 3.§-ának
(1)bekezdése, a Pp. 213.§-ának
(1)bekezdése, és a Pp. 215.§-a alapján -, így a teljes hatályon kívül helyezésre irányuló kérelem helyett nem dönthetett a 3.
- pont alatti táblázatban szereplő ÜK.
- mutató részbeni megváltoztatásáról, erre irányuló és kifejezett kérelem hiányában. Mindezen túlmenően a másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy az alperes szankciót nem fűzött az ÜK.
- mutatónál rögzített határidő túllépéséhez, illetőleg a szolgáltató belátására bízta annak eldöntését is, hogy egyszerű, vagy sem az adandó tájékoztatás. Az alperes a jelen szabályozást azzal indokolta, hogy jövőbeni célja ebben a körben a jogi szabályozás szigorítása, s ezzel a rendelkezéssel fel kívánta mérni ennek reális lehetőségeit. A Vet. 10.§-ának i) pontja szerint az alperes a villamosenergia-ellátással, a villamosenergia-ellátás biztonságának és a villamosenergia-piac hatékony működésének felügyeletével, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével, és a hatásos verseny elősegítésével kapcsolatos feladatai körében az engedélyesek tevékenysége folytatásának minimális minőségi követelményeit, valamint elvárt színvonalát az egyes engedélyesekre határozatban állapítja meg, amely a hálózati engedélyesek vonatkozásában a hálózat biztonságos üzemeltetésére vonatkozó minimális követelményekre is kiterjed. Ez a jogszabályi felhatalmazás lehetőséget biztosít az alperesnek arra is, hogy bizonyos követelményeket - jogkövetkezmények nélkül, előremutató szabályozás keretében - eltérően állapítson meg, feltéve, ha a szigorítás lényeges és felesleges költséget, nehézséget a szolgáltatói oldalon nem okoz, ugyanakkor szolgálja a fogyasztói érdekek erőteljesebb érvényre jutását. Jelen esetben a másodfokú bíróság ezt állapította meg. Az ÜK.
- mutató a nem lakossági és hálózati beavatkozást igénylő igénybejelentés tekintetében a VKSz-szel összhangban állapította meg a határidőt, mely okból e rendelkezés jogszerűsége alappal nem vitatható. Ezért e mutató törlésére jogsértés hiányában nem kerülhetett sor. Végezetül az ügyfélszolgálati irodák felállítására megállapított teljesítési határidő tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja az, hogy a
- évi január hó
- napjával kapcsolatos rendelkezés nem teljesítési határidő volt, hanem a határozat hatályba lépésének idejét, érvényességét jelölő rendelkezés. A felperesi jogértelmezés e körben téves volt. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy ez a határozati előírás úgy értelmezendő, hogy a minőségi követelmények teljesítésére
- évi január hó
- napjától kell a felperesnek a felkészülést megkezdenie, és azokat folyamatosan biztosítania, és csupán 2008 márciusában kell az éves beszámolóját e körben megtennie, ami ténylegesen jóval hosszabb (akár a felperes által vélelmezettel egyező, vagy több) időt biztosít a követelményeket kielégítő feltételek megteremtésére. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Pp. 253.§-ának
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A pervesztes felperes a Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján viselni a fellebbezési illetéket. B u d a p e s t,
- évi június hó
- napján Borsainé dr. Tóth Erzsébet s.k. tanácselnök, dr. Tóth Kincső s.k. előadó bíró, dr. Bacsa Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok