Pf.20318/2016/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára,

(2)bekezdés b) pontjára, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló

1. évi XI. törvény (Vt.) 76/D. §-ára, illetve
2. §

(2)bekezdés a)-c) pontjaira - a keresetet nem találta alaposnak. A csatolt lajstromkivonat alapján igazoltnak fogadta el, hogy a védjegy oltalom alatt áll és annak a felperes a jogosultja. A közjegyzői tanúsítvánnyal bizonyítottnak találta, hogy az alperes a sérelmezett terméket forgalmazza. Megállapította, hogy a kifogásolt mosogatószer termékek beletartoznak a védjegy árujegyzékébe, azokat az alperes gazdasági tevékenysége körében védjegyhasználati engedély nélkül gyártja és forgalmazza. Tekintve, hogy a mosogatószerek gyorsan fogyó, mindennapos fogyasztási cikkek, így az összetéveszthetőség értékelésekor a szokásos mértékben tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó értékítéletét vette alapul. Rögzítette, hogy a védjegy, amihez szöveges leírás nem tartozik egy flakon formát ábrázol egyetlen nézetből, mélységi adatok nélkül. Az elülső részén látható világos és sötét mezők együttese stilizált címkének értelmezhető, ami az ábrás és szóelemek pozicionálásának és kontrasztolásának koncepcióját ábrázolja. A mosogatószer tárolására szolgáló szokásos flakonokhoz képest formája annyiban eltérő, hogy kb. 2/3 magasságban íves kiképzésű, függőleges bordákkal szabdalt bemélyedése van. Ez a kiképzés azon célzott műszaki hatásból ered, hogy kézzel könnyedén megragadható és megtartható legyen, ugyanis a bordázat a stabil tartáshoz szükséges tapadást fokozza. Ezért az átlagosan tájékozott fogyasztó ezt a formai jellegzetességet az áru jellegéből következő, praktikus formai kialakításként érzékeli, annak azonosító vagy megkülönböztető funkciót nem tulajdonít. A védjegy keltette összbenyomást a címkekoncepció és a flakon formájának együttese határozza meg, de az utóbbi csekély megkülönbözető képessége folytán azt a címke dominálja és a védjegytől az alperesi termék éppen ezen domináns elemben különbözik. A címke „D" betűre emlékeztető alakját a nyaki rész jelöli ki, az alperesi címkén azonban nem jelenik meg a palack és címke alapszínétől kontrasztosan elütő, váltakozó szélességű sötét sáv és a cseppábrázolás. Ezek helyét a termék rendeltetésével és illatvilágával összefüggő fotó-realisztikus képi ábrázolások, valamint a dominánsan elhelyezett márkanév tölti ki. A védjegyben a kupak színvilága a címke színvilágára rímel, ugyanez az alperesi terméknél nem mutatható ki. Emellett az átlagosan tájékozott fogyasztó számára félreértelmezhetetlen eligazodást ad az áru eredetét illetően az alperesi cégnév vezérszavainak a flakon címkéjén és nyaki részén való szembetűnő megjelenítése. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint e vizuális és fonetikai különbségek kizárják a védjegy és az alperesi termék összetéveszthetőségének lehetőségét, azt a téves fogyasztói benyomást, hogy az alperes terméke a felpereshez köthető. Elvetette az asszociáción alapuló összetévesztésre vonatkozó felperesi érvelést, hiszen a védjegy egyáltalán nem tartalmaz szóelemet, így nincs olyan fogalmi kapcsolat, ami a védjegy és a megjelölés gondolati társításához vezethetne. A döntés ellen a felperes fellebbezett, ebben az ítélet megváltoztatásával a keresete szerinti ítélet meghozatalát kérte. Hangsúlyozta, hogy a törvényszéknek a címkék helyett azt kellett volna vizsgálni, hogy az alperesi flakon forma mennyiben ismétli a védjegy jellegzetes részleteit, melyek együttese a vásárlók tudatában az intenzív és hosszú használat révén vélhetően a felpereshez kapcsolódó összbenyomást eredményez. Az alperesi palack minden fontos részletében szinte megegyezik, de legalábbis az összetéveszthetőségig hasonló a védjeggyel. A palack felső része, a bordázat keretformája, függőleges iránya, a bordázat feletti vállív, valamint a címke íve szinte teljesen megegyezik, ezért a védjegy és az alperesi termék egyértelműen összetéveszthetők egymással. A címkén belüli részleteket irrelevánsnak találta, mert a felperes a védjegy szerinti flakonnal több márkanéven is forgalmazhatna terméket. A vásárlók ezért úgy vélhetik, hogy a védjeggyel szinte megegyező flakonnal és „Dish liquid" megjelöléssel ellátott termékek a mosogatószerek körében piacvezető pozíciót élvező felperestől származnak. Az elsőfokú bíróság a védjegy jellegzetes kialakítását funkcionális jellegűnek ítélte, de ez nem tárgya az eljárásnak. Nem vitás, hogy van funkcionális szerepe a kupaknak, a palack kiszélesedésének, illetve a fogást segítő bordázatnak, de a védjegyoltalom éppen arra vonatkozik, hogy ezek pontosan miként vannak kialakítva és a felperes azt sérelmezi, hogy a kialakítás szinte megegyezik. Kifogásolta, hogy a törvényszék nem vette figyelembe, hogy a védjegy ábrás, ugyanakkor átfedésben van az ún. pozíciós védjegy kategóriájával, aminek lényege, hogy egy bizonyos elhelyezésre vonatkozóan biztosít oltalmat. Ismert példaként hozta fel a Levi Strauss védjegyeit. Az alperes fellebbezésre tett észrevételében az ítélet helybenhagyását indítványozta, annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta, abból megfelelően jutott arra a megállapításra, hogy a felperes flakonformát ábrázoló védjegyét nem sértik az alperes által gyártott és forgalmazott mosogatószerek, ezért nem valósul meg a Kvr. 9. cikk

(1)és

(2)bekezdéseiben foglalt védjegybitorlás. Elutasító döntésével és indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. Az elsőfokú bíróság a joggyakorlatnak megfelelő módszerrel vetette egybe a védjegyet az alperesi termékkel. Adott esetben speciális helyzetről van szó, mert besorolását tekintve a védjegy ábrás, valójában azonban a csomagolás alakját és a címke pozicionálását mutatja, benne a sötét és a világos szín kontrasztja adja a mintázatot és ez utóbbi alkalmas arra, hogy vizuálisan felkeltse a vásárlók figyelmét. Jellemzőnek a sötét színű kupak és a címke helyzetét kijelölő területen található szintén sötét színű stilizált cseppforma, illetve a jobb oldalon végighúzódó, középtájon elvékonyuló sötét színű sáv tekinthető. A flakon formája azonban az összképen belül döntő módon nem befolyásolja a vásárlóknak a termék azonosításával kapcsolatos képzeteit, mert az egyszeri rátekintés alapján nem képes figyelemfelkeltő, azaz domináns módon megjeleníteni a védjegyet. Ezzel a lajstromképi állapottal kell összevetni a sérelmezett terméket. Nem vitásan az alperesi mosogatószer csomagolásának formája mutat hasonlóságot a védjeggyel, azonban lényeges eltérést biztosít, hogy hiányzik a sötét és világos színű árnyalatok kontrasztja. Helyette az egész flakon azonosan fehér színű és a címkén a folyadék illatát jelző, harmonikus színvilágú, képszerűen kialakított ábrák, termékfelirat, a termékkel kapcsolatos egyéb adatok és az alperesi társaság cégnevének vezérszava látható, utóbbi a flakon nyakának anyagába sajtolva is meg van jelenítve. Emellett jól érzékelhetően eltérő a szintén fehér kupakok kialakításának módja, formája is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a címke kialakításának tulajdonított meghatározó szerepet, ugyanis az hordoz a fogyasztókat eligazító információkat. A terméket a rajta található feliratok alapján tudja az átlagos fogyasztó beazonosítani, elsősorban a feliratok orientálják, mert ennek segítségével nevezheti meg az árut. A védjegy a palack formát ábrázolja a fentiekben leírt címkével együtt, további egyedi azonosításra szolgáló információt nem közöl, ezért nem fenyeget annak a reális veszélye, hogy az alperesi termékkel találkozva a jellemzően a termékek neve alapján tájékozódó fogyasztó arra a téves feltevésre jusson, hogy a védjeggyel vagy a felperes termékével van dolga. Az elsőfokú bíróságnak a funkcionális kialakítással kapcsolatos érvelése nem kifogásolható, mert tartalmában helyes, azonban nem ügydöntő jelentőségű, mert döntése nem ezen alapul. Az ún. pozíciós védjegy kategóriájával, illetve a Levi Strauss védjegyekkel kapcsolatos fellebbezési hivatkozást pedig a másodfokú bíróság irrelevánsnak találta. Az alperesi címke lényeges eltérést mutató kialakítása megfelelően ellensúlyozza a flakonok tekintetében kimutatható hasonlóságokat, így a sérelmezett termék gyártása és értékesítése nem ütközik a Kvr. 9. cikkének

(1)és

(2)bekezdésébe, ezért az alperes nem bitorolja a felperes védjegyét. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján - helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta. A sikertelen fellebbezés folytán a Pp. 239. §-a és 78. §

(1)bekezdése értelmében a felperes köteles megtéríteni az alperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját foglalja magában, aminek összegét a másodfokú bíróság a csatolt munkadíj megállapodás alapján a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdése és 4/A. §

(1)bekezdése szerint határozta meg. Budapest,

1. október
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző . Mózsik Tímea s.k. bíró