A határozat elvi tartalma: A közigazgatási bíróság nem jogosult olyan indokra alapítottan jogerősnek minősíteni az alperes határozatát, amelyet az nem tartalmaz. A Kúria mint másodfokú bíróság ítélete Az ügy száma: Kf.VI.37.176/2019/
- A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta bíró A felperes: Dr. I.rendű felperes neve - személyesen eljáró Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. ... ügyvéd A per tárgya: ügyvédi kamarai ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata A fellebbezést benyújtó fél: a felperes A fellebbezési kérelem száma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék
- december 20-án kelt 19.K.700.801/2018/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 19.K.700.801/2019/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezni, az alperes FF/006/
- számú határozatát megsemmisíti és az alperest új eljárásra kötelezi. A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A fellebbezési alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] Az ügyvédként tevékenykedő felperes és a ... Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) között
- február 10-én megbízási szerződés jött létre, amelyet a Zrt. nevében De ... (a továbbiakban: Panaszos) írt alá vezérigazgatóként. A Panaszos
- december 31-ig a Zrt. vezető tisztségviselője volt, ezt követően munkaviszonya
- április 12ig fennmaradt, azt a társaság azonnali hatályú felmondással szüntette meg. A Panaszos a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódóan munkaügyi pert indított a Zrt.-vel szemben, amelyben a céget a felperes képviselte. A
- február 10-én megkötött megbízási szerződést a felperes és a Zrt.
- május 31-ei hatállyal megszüntették, majd
- június 1-jén új megbízási szerződést kötöttek, amely alapján a felperes továbbra is jogosult a Zrt.-nél ügyvédi tevékenységet végezni. A Panaszos a Budapesti Ügyvédi Kamarához
- május 12-én érkezett panaszában sérelmezte a felperes eljárását a munkaügyi perbeli képviselettel összefüggésben. Az elsőfokú fegyelmi tanács beszerezte a Budapesti Ügyvédi Kamara Összeférhetetlenségi Bizottsága állásfoglalását, amely szerint a felperes perbeli képviseletre vonatkozó ügyvállalása sérti az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/
- (XI.27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/
- (III.22.) MÜK Szabályzata (a továbbiakban: régi Etikai Szabályzat) 5/13.c. pontjában írt korlátozást. Az elsőfokú fegyelmi tanács a
- november 20-án hozott határozatában megállapította, hogy a felperes 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért a fegyelmi eljárás megszüntetése mellett fegyelmi intézkedésként figyelmeztetést alkalmazott vele szemben. Az indokolás szerint a fegyelmi tanács az Összeférhetetlenségi Bizottság állásfoglalását magára nézve irányadónak tekintette. Megállapította, hogy a felperes etikai szabályban rögzített kötelezettségét sértette meg azáltal, hogy megbízójának volt vezető tisztségviselőjével szemben aki egyébként a megbízási szerződést aláírta - perbeli képviseletet látott el. Magatartásával megsértette a régi Etikai Szabályzat 5/13.c. pontját, ezzel fegyelmi vétséget követett el. Mivel az elkövetett fegyelmi vétség kisebb súlyúnak minősül és a felperes két évtizede makulátlan ügyvédi tevékenységet folytat, ezért a fegyelmi tanács elegendőnek tartotta büntetés kiszabása helyett figyelmeztetés intézkedés alkalmazását. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a
- május 9-én hozott FF/006/
- számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács a megállapított tényállásból helyes következtetést vont le a felperes vétkességére vonatkozóan. E körben különös gondossággal járt el, mert beszerezte az Összeférhetetlenségi Bizottság véleményét. Az alkalmazott szankció a lehető legenyhébb, noha a szabálysértés meglehetősen súlyos volt, de az elsőfokú tanács által figyelembe vett enyhítő körülmények megléte annyiban indokolja az intézkedés alkalmazását, hogy az első alkalommal elegendőnek látszik további jogsértések megelőzésére. A kereseti kérelem és a védirat [6] [7] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Véleménye szerint az alperesi határozat meghozatalakor hatályos az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/
- (III.26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: új Etikai Szabályzat) már nem tartalmazza az elkövetéskor hatályban lévő régi Etikai Szabályzat 5/13/c. pontjában megjelölt összeférhetetlenségi szabályt, ezért mivel a alperes neve3/
- (VI.27.) Fegyelmi Eljárási Szabályzata (a továbbiakban: FESZ)
- §-ára figyelemmel a rá nézve kedvezőbb Etikai Szabályzatot kell alkalmazni, ezért fegyelmi vétség megállapításának nincs helye. Továbbá a régi Etikai Szabályzat 5/13.c. pontját nem sértette meg és a kifogásolt magatartása egyébként sem sérti mások érdekét. Az alperes nem indokolta meg, hogy miért minősítette az elsőfokú fegyelmi tanácshoz képest súlyosabban a felperesi magatartást. Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását. A perben hivatkozott az új Etikai Szabályzat 4.
- pontjára, amely rendelkezés szerinte garanciális jelleggel tilalmazza a régi Etikai Szabályzatban meghatározott összeférhetetlenségi okot. Az elsőfokú ítélet [8] A törvényszék ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy az új Etikai Szabályzat
- május 1-jétől hatályos, ugyanakkor a felperes által megjelölt összeférhetetlenséget szabályozó 4.
- pontja
- június 29-én lépett hatályba. Az alperes tehát a régi Etikai Szabályzatot jogszerűen hivatkozta meg határozatában, hiszen annak meghozatala időpontjában a régi Etikai Szabályzat összeférhetetlenségre vonatkozó 5/13.c. pontja hatályban volt. A bíróság megjegyezte, hogy az új Etikai Szabályzat az összeférhetetlenség valamennyi esetét alapelvi szinten tilalmazza. A felperesnek az új Etikai Szabályzatra történő hivatkozása tehát irreleváns és nem eredményezheti az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. [9] A bíróság elemezte a régi Etikai Szabályzat 5/13.c. pontját és megállapította a vezető tisztségviselőkre vonatkozó követelmény és előírás a megbízás adásának időpontjában kell, hogy fennálljon, nem pedig a munkaügyi per megindításának időpontjában. Az ezzel ellentétes felperesi okfejtés nem foghat helyt. [10] A régi Etikai Szabályzat 5/
- pontja értelmében az Összeférhetetlenségi Bizottság állásfoglalása az eljáró fegyelmi szervekre kötelező, helytálló. az ezzel ellentétes felperesi állítás nem A fellebbezés és ellenkérelem [11] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen a megváltoztatása és annak megállapítása iránt, hogy a felperes fegyelmi vétséget nem követett el és vele szemben a fegyelmi eljárást a Kúria szüntesse meg. Másodlagosan az ítélet akkénti megváltoztatását kérte, hogy a fellebbezési bíróság az alperesi határozatot semmisítse meg és kötelezze az alperest új eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszabálysértő és iratellenes. A törvényszék nem vette figyelembe az általa előadottakat, azokat nem értékelte, részben félreértette, illetve valótlanul hivatkozott rá. Az ítélet indokolása formális, a jogvita lényegét érintő kérdésekben érdemi indokolást nem tartalmaz. [12] Kiemelte, a régi Etikai Szabályzat a megbízó és a vezető tisztségviselő között keletkezett jogvitát nevesíti, ezt nem lehet kiterjeszteni a volt vezető tisztségviselő és a megbízó közötti, illetve a más személy és a megbízó közötti jogvitára akkor sem, ha az a más személy korábban vezető tisztségviselője volt a megbízó jogi személynek. A régi Etikai Kódex 5/13.c. pontjának megfelelő értelmezése az elsőfokú ítéletből teljesen hiányzik, ezzel sérült a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(4)és
(5)bekezdése. [13] Az elsőfokú bíróság iratellenesen foglalt állást abban, hogy a felperes tévedett az Összeférhetetlenségi Bizottság állásfoglalásának kötelező erejét tekintve. Ezzel szemben a perben a felperes azt állította, hogy az ezt előíró régi Etikai Szabályzat 5/2. pontja az Alaptörvény XXVIII. cikk
(7)bekezdésébe ütközik. A törvényszék utóbbi felperesi állításról nem foglalt állást. [14] Az ítéletben írtakkal szemben nem a felperes, hanem az alperes hivatkozott az új Etikai Szabályzat 4.
- pontjára. Ez a rendelkezés ugyanakkor méltatlan és értelmezhetetlen. [15] A FESZ
- §-ára alapítottan az alperesi határozat időpontjában hatályos új Etikai Szabályzatot kellett volna az alperesnek alkalmaznia, ami alapján a fegyelmi vétség megállapítása kizárt. Az alperesi határozat meghozatalakor az ítéletben írtakkal szemben nem a régi, hanem az új Etikai Szabályzat volt hatályban. [16] Az elsőfokú ítélet még említés szintjén sem tér ki az alperesi határozatnak a felperesi magatartás minősítésével kapcsolatos változására és az ezt sérelmező felperesi érvelésre. [17] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását indítványozta. Hangsúlyozta, nem minősül enyhébbnek az elbíráláskor hatályos új Etikai Szabályzat az összeférhetetlenség vonatkozásában a régihez képest. Az alperes külön felhívta az új Etikai Szabályzat 4.
- pontját és az ügyvédi tevékenységről szóló
- évi LXXVIII. törvény
- §-át. A Kúria döntése és jogi indokai [18] A fellebbezés alapos. [19] A közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet - a bizonyítás és a vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül - csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. [20] A közigazgatási peres eljárásban érvényesül a határozathoz és a kereseti kérelemhez kötöttség elve, így a közigazgatási bíróság a támadott jogerős közigazgatási határozatban foglaltak jogszerűségét vizsgálja a felül a kereseti kérelemben megjelölt jogszabálysértésekre alapítottan. A bíróság nem vonhatja el a hatóság döntési jogkörét és nem minősítheti a támadott határozatot olyan okból jogszerűnek, amelyet az nem tartalmaz. Az alperes perben tett nyilatkozata nem képezi a határozata részét, azt a bíróság nem értékelheti határozati indokként. [21] A FESZ
- § értelmében a fegyelmi felelősséget - jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálható el. [22] A perrel érintett felperesi magatartás megtörténtekor, a panasz benyújtásakor és az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjában a régi Etikai Szabályzat volt hatályos, amelyet az új Etikai Szabályzat 14.5.a. pontja az új Etikai Szabályzat hatályba lépésével egyidejűleg teljes egészében hatályon kívül helyezett. Az új Etikai Szabályzat 14.
- pontja szerint ez a szabályzat a alperes nevehonlapján történő közzétételét követő második hónap első napján lép hatályba. A felek által nem vitatottan az új Etikai Szabályzat
- május 1-től hatályos, ugyanezen naptól a régi Etikai Szabályzat hatályát vesztette. [23] Az alperes másodfokú határozatát
- május 9-én, vagyis az új Etikai Szabályzat hatálybalépését követően hozta meg, ezért a FESZ
- §-ára figyelemmel hivatalból vizsgálnia kellett volna, hogy a felperes számára a régi Etikai Szabályzat vagy az új Etikai Szabályzat a kedvezőbb. Ezt a vizsgálatot az alperes elmulasztotta, az elsőfokú határozatot helyes indokainál fogva hagyta helyben. [24] Az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy a régi Etikai Szabályzat 5/13.c. pontja hatályos volt az alperesi határozat meghozatalának időpontjában, hiszen a korábban kifejtetteknek megfelelően a régi Etikai Szabályzat
- május 1-jén teljes körűen hatályát vesztette. Az új Etikai Szabályzatnak az összeférhetetlenséget szabályozó 4.
- pontja
- május 1-jétől alkalmazandó, az módosításra került
- június 29-i hatálybalépési időponttal. A fentiekre figyelemmel nem állja meg a helyét az a törvényszéki érvelés, hogy az alperes jogszerűen hivatkozott határozatában a régi Etikai Szabályzat 5/13.c. pontjára, mert az alperesi döntés meghozatalakor még hatályos volt. [25] A Kúria megítélése szerint a közigazgatási bíróság nem veheti át a döntést az alperestől abban a kérdésben, hogy melyik etikai szabályzat tartalmaz a felperesre nézve kedvezőbb elbírálási lehetőséget. A fellebbezéssel támadott ítélet sérti a határozathoz kötöttség elvét, mert olyan indokokra is hivatkozik, melyeket az alperesi határozat nem tartalmaz. [26] A Kúria a Kp. 110 §
(2)bekezdését alkalmazva az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte. [27] Az alperes az új eljárás során a FESZ
- §-ára figyelemmel köteles dönteni arról, hogy a felperesre nézve a régi Etikai Szabályzat, vagy az új Etikai Szabályzat határoz meg enyhébb elbírálást. A fenti indokolt állásfoglalást követően lesz abban a helyzetben az alperes, hogy döntsön arról, hogy a felperesre nézve kedvezőbb etikai szabályok alapján a felperesi magatartás etikai vétségnek minősül-e, és azt szükséges-e szankcionálni. A döntés elvi tartalma [28] Amennyiben az ügyvédi fegyelmi tanács döntése meghozatalakor már az új Etikai Szabályzat a hatályos joganyag, akkor szükséges dönteni arról, hogy az elkövetés idején hatályban lévő régi Etikai Szabályzat, vagy az elbíráláskor hatályos új Etikai Szabályzat a kedvezőbb az eljárás alá vont ügyvédre. [29] A közigazgatási bíróság nem jogosult olyan indokra alapítottan jogszerűnek minősíteni a támadott alperesi határozatot, amelyet az nem tartalmaz. Záró rész [30] A felperes keresetkiesésként 50.000 Ft perköltséget számított fel. A Kúria hangsúlyozza, hogy a Kp.
- § szerint alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. tv. (továbbiakban: Pp.)
- §-ára figyelemmel a keresetkiesésre alapított költségigényt igazolni kell, ennek a követelménynek a felperes nem tett eleget, ezért a fellebbviteli bíróság részére költséget nem állapított meg. [31] Az alperes az illetékről szóló
- évi XCIII. tv.
- §
(1)bekezdés
- d)pontja szerint teljes személyes illetékmentes, így a feljegyzett kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli. [32] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp. 116. §
- d)pontja zárja ki. Budapest, 2020. március 4. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. bíró