Pfv.20676/2019/4 – Kúria

(1)bekezdésére, másodlagosan a régi Ptk.

1. §-ára, továbbá a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdésére és a

(2)bekezdés c) pontjára, valamint a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló

1. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb tv.)
2. §-ára és a
3. §-ára hivatkozott. Indokolása szerint nem alkalmazható a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály, mert 50 cm³-nél kisebb hengerűrtartalmú segédmotoros kerékpárral közlekedett, így az nem minősül veszélyes üzemnek. Az elsődleges keresetet arra alapította, hogy a III. rendű alperes felelőssége fennáll a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint. E felelősségi alakzat esetén nincs annak relevanciája, hogy a károkozó mozdulatsort ki hajtotta végre, ha az összefüggésben van a veszélyes üzem működésével. A III. rendű alperes csak akkor menthetné ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok okozta. A gépjármű ajtajának a kinyitása vitathatatlanul hozzá tartozik a gépjármű működéséhez, így az mindenképpen belső oknak minősül. Másodlagos keresetét arra alapította, hogy a biztosított taxisofőr az utastól a fuvardíjat már korábban átvette, így tisztában kellett lennie azzal, hogy az utas bármikor kiszállhat a gépjárműből. A taxisofőr nem a tőle elvárható magatartást tanúsította azzal, hogy megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/
4. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ)
5. §-ában írtakat, mert nem húzódott ki a menetirány szerinti jobb oldalra, az út szélére, és nem jelezte a megállási szándékát. A III. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Indokolása szerint a kárt a gépjármű üzemeltetése során, de nem a biztosított, hanem az utas okozta, így a biztosító nem köteles a helytállásra. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság kötelezte a III. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.139.629 forintot, és ezen összegből az egyes megjelölt részösszegek után járó kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [9] Indokolása szerint az út mellett szabályosan leálló gépjármű veszélyes üzemi jellege a gépjármű motorjának a kikapcsolásával szűnik meg. A tevékenység fokozottan veszélyes jellege akkor nem áll fenn, amikor a gépjárművet szabályszerűen leállítják, elvégzik a teljes üzemen kívüli állapot létrehozásához szükséges tevékenységeket, és megszűnik a gépkocsi emberi irányítás alatt tartása. A jelen ügyben a taxi nem állt ki a forgalomból, csupán a forgalom állt le, és a gépjármű utasa ezen forgalmi helyzetet kihasználva szállt ki a gépjárműből, miután a viteldíjat korábban kifizette. A motor leállítása nem történt meg, ezáltal a jármű fokozott védelmet igénylő veszélyessége nem szűnt meg. A biztosított felelősséggel tartozik az utas magatartásáért, mert a forgalomból nem állt ki, holott tisztában volt azzal, hogy az utas a gépjárművet el kívánja hagyni. E körben előzetesen egyeztettek, az utas a viteldíjat kifizette. A felperes által vezetett segédmotor a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. Mindezek alapján döntött a kereset szerinti kártételek megalapozottságáról. [10] A III. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás tőkeösszegét 4.424.629 forintra, a
6. január 1-től fizetendő késedelmi kamat alapjául szolgáló résztőke összegét 25.000 forintról 10.000 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [11] Indokolása szerint a régi Ptk.
7. §

(1)bekezdése a veszélyes üzem fogalmát nem határozza meg, nem sorolja fel annak eseteit, így a jogi minősítés során az adott eset összes körülményét kell mérlegelni. A gépjármű veszélyes üzemi jellege nem szűnt meg azzal, hogy a forgalom leállása miatt, de a továbbhaladás szándékával rövid időre megállt. A veszélyes üzemi tevékenység körébe beletartozik mind a személygépkocsi, mind az általa igénybe vett közút, valamint az adott időpontban fennálló közlekedési helyzet. Mivel csak a forgalom állt le, de a taxi a forgalomból nem állt ki, annak szabályszerű leállítása - a motor kikapcsolásával - nem történt meg, ezért a taxi a perbeli esetben veszélyes üzemnek minősült. [12] A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója akkor is felel, ha a kár bekövetkezésében nem terheli vétkesség, csak elháríthatatlan külső ok bizonyítása esetén mentesülhet a felelősség alól. A gépjármű ajtajának a kinyitása hozzátartozik a veszélyes üzem működéséhez, ezért a III. rendű alperes nem mentesülhet. A III. rendű alperes biztosítottját a régi Ptk. 345. §

(1)bekezdése alapján kártérítési felelősség, a III. rendű alperest pedig a régi Ptk. 559. §

(1)bekezdése alapján helytállási kötelezettség terheli. Erre tekintettel részletesen indokolta az egyes kártételekkel kapcsolatos - részben eltérő - álláspontját. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte. [14] Indokolása szerint a Kgfb tv. 12. §-a és a régi Ptk. 559. §

(1)bekezdése alapján a biztosító a biztosított magatartásából eredő kár megtérítésére köteles. A biztosító helytállási kötelezettségéhez két együttes feltétel fennállása szükséges: a kárt a biztosított okozza, és azt a gépjármű üzemeltetése során okozzák. A Kgfb tv.

1. §
2. pontja alapján a biztosított a gépjármű biztosítással rendelkező üzembentartója és a gépjárművet vezető személy. A perbeli esetben az utas nyitotta ki a gépjármű ajtaját. Az ajtónyitás a veszélyes üzemi minőség körébe tartozik, de különbséget kell tenni a között, hogy ki nyitja ki az ajtót. Mivel az utas nem minősül biztosítottnak, így az ő magatartásából fakadó károk megtérítésére a III. rendű alperes nem kötelezhető. [15] A perbeli esetben a kárfelelősség alapja nem a régi Ptk.
3. §-a. A segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősül, hiszen annak gépi ereje más járműhöz képest kisebb, de sebessége elérheti a 4050 km/h-t is, így komoly veszélyt jelenthet más járművek és a gyalogosok közlekedésére. A jogerős ítélettel szemben így a kimentés alapja nem a régi Ptk.
4. §

(1)bekezdése, hanem a régi Ptk. 346. §

(1)bekezdése alapján a felróhatóság vizsgálata lenne, ha a kárt a biztosított okozta volna. Tekintettel azonban arra, hogy a károkozó a jármű utasa volt, aki a Kgfb tv. alapján nem biztosított, ezért a régi Ptk.

1. §-a alapján nem a III. rendű alperes, hanem a jármű utasa köteles helytállni az okozott kárért. [16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Indokolása szerint a III. rendű alperes helytállni tartozik a veszélyes üzemi felelősség szerint felelős üzembentartó helyett. A segédmotoros kerékpár nem minősül veszélyes üzemnek, mert a bírói gyakorlat 50 cm³-ig nem tekinti azokat veszélyes üzemnek, így nem irányadó a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése. A felperes másodlagosan az általános kárfelelősségi alakzatra is hivatkozott, mert a gépjármű vezetője a KRESZ szabályait megszegve nem az elvárható gondossággal járt el az utas kiszállása körében, így vétkességi alapon is felelős lenne a károkozásért. A vezető előre tudott arról, hogy az utas nem a forgalomból való kiállás után fog kiszállni a gépjárműből, hanem úgy, hogy a gépjármű a forgalomban való résztvevőként a kocsisorban marad. A veszélyes üzemi felelősség körében nemcsak a biztosított által okozott károkat, hanem a gépjármű üzemeltetése során okozott károkat kell megtéríteni a Kgfb tv.

1. §-a alapján. Az objektív felelősség körében annak viselője mindenért felel, ami a veszélyes üzem körébe tartozik. A kimentés pedig nem vezethetett eredményre, mert az ajtó kinyitása a gépjármű működési körén belül álló körülmény. Az objektív elháríthatatlanság sem áll fenn, hiszen a baleset elhárítható lett volna, ha a gépjármű vezetője a szabályokat betartva az út széléhez húzódik, és a járda mellett megállva engedi kiszállni az utast. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
3. §

(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A régi Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontjához fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének a tartalmi és perjogi kereteit. [18] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet a tárgya olyan új körülmény, amelyre a fél korábban nem hivatkozott (EBH 2002.653.). A felülvizsgálati eljárás során azt kell vizsgálni, hogy a jogerős ítélet a meghozataláig rendelkezésre álló előadások alapján jogszerű-e (EBH 2009.1976.). Nem lehet a felülvizsgálati eljárás tárgya az olyan új jogi álláspont, amelyet az eljárt bíróságok - a fél ilyen tartalmú hivatkozása hiányában - nem vizsgáltak (EBH 2011.2399.). A korábban eljárt bíróságok nem követhettek el jogszabálysértést olyan kérdéssel kapcsolatban, amellyel erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak (BH 2017.232.). [19] A III. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősül, ezért a kimentést a jogerős ítéletben feltüntetett régi Ptk.
3. §

(1)bekezdése helyett a régi Ptk. 346. §

(1)bekezdése alapján kellett volna vizsgálni. [20] A felperes keresetlevelében kifejezetten hivatkozott arra, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabály, mert a felperes 50 cm³-nél kisebb hengerűrtartalmú segédmotoros kerékpárral közlekedett, így az nem minősül veszélyes üzemnek. A III. rendű alperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne. Az elsőfokú bíróság a felelősséget a régi Ptk. 345. §

(1)bekezdése alapján vizsgálta, és ítéletében kifejezetten rámutatott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotor vezetése nem minősül fokozott veszéllyel járó tevékenységnek. A III. rendű alperes fellebbezésében sem hivatkozott arra, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne, ezért ebben a kérdésben a jogerős ítélet sem foglalt állást. [21] A III. rendű alperes korábbi hivatkozásának hiányában sem az első-, sem a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya az a kérdés, hogy a felperes által vezetett segédmotoros kerékpár veszélyes üzemnek minősülne, ezért ezt a Kúria sem vizsgálhatta. [22] A Kúriának ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a jogerős ítélet sérti-e a Kgfb tv. 12. §-át azzal a döntéssel, hogy a biztosítás kiterjed az utas ajtónyitásából eredő kártérítési igény kielégítésére. [23] A Kgfb tv. 12. §-a szerint a biztosítás azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére terjed ki, amelyeket a biztosított személyekkel szemben támasztanak a gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt. A régi Ptk. 559. §

(1)bekezdése szerint felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A biztosítás ezért nem csak a biztosított által okozott károkra terjed ki, hanem mindazokra a kártérítési igényekre, amelyekért a biztosított jogszabály szerint felelős. [24] A perben a III. rendű alperes nem vitatta, hogy az ajtónyitás a veszélyes üzemi minőség körébe tartozik, így a kárt a gépjármű üzemeltetése során okozták. Kizárólag arra hivatkozott, hogy azt az utas és nem a biztosított okozta, ezért a biztosító nem köteles a kárigény kielégítésére. A Kgfb tv. 12. §-a és a régi Ptk. 559. §

(1)bekezdése alapján így azt kellett vizsgálni, hogy a felperes kártérítési igénye megalapozott-e a biztosítottal szemben, a biztosított jogszabály szerint felelős-e a kárért. [25] A régi Ptk.

1. §-a a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személy (üzembentartó) felelősségét szabályozza. Az üzembentartó érdekében történik a veszélyes tevékenység, ő az, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, működteti, azzal rendelkezni jogosult. A fokozott veszéllyel járó tevékenység az üzembentartó felügyelete, irányítása, ellenőrzése mellett valósul meg, ő köteles a fokozott veszély elleni védekezésre. [26] Az üzembentartó nem feltétlenül azonos a közvetlen károkozóval. A veszélyes üzemi felelősség lényege, hogy az üzembentartó akkor is köteles a fokozott veszéllyel járó tevékenységből eredő kárt megtéríteni, ha azt ténylegesen nem ő okozta, mert a felelősség alapja az üzembentartói minőség. Ha az üzembentartó és a közvetlen károkozó személye elválik, akkor az üzembentartó a veszélyes üzemi felelősség, a közvetlen károkozó az általános deliktuális kárfelelősség alapján lehet felelős a károsulttal szemben a régi Ptk.
2. §

(1)bekezdése alapján egyetemlegesen. A régi Ptk. 337. §

(1)bekezdése szerint pedig egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik. [27] A jelen ügyben nem volt vitás, hogy az ajtó kinyitása a fokozott veszéllyel járó tevékenység körébe esik, így a régi Ptk. 345. §

(1)bekezdése alapján az üzembentartó köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Az ajtó kinyitása miatt az üzembentartóval szemben támasztott kártérítési igény ezért megalapozott, így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kiterjed annak kielégítésére a Kgfb tv. 12. §-a alapján. [28] A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért azt a Kúria a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [29] A III. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése értelmében alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezni kellett a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő felperes képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és a 3. §

(5)bekezdése alapján határozta meg. [30] A III. rendű alperes teljes személyes illetékmentességére figyelemmel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés d) pontja és a 4. §

(1)bekezdése, valamint a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [32] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. április
2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Parlagi Mátyás s.k. előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró