Pf.20072/2020/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére, a 2:

1. § d) pontjára, a 2:
2. §-ára, a 2:
3. §-ára. [3] Megállapította, hogy a sérelmezett közléseket tartalmazó cikk publicisztikai írás, amely szerzőjének a 2006-os eseményekkel kapcsolatos véleményét tartalmazza. [4] A felperes által sérelmezett egyes közléseket számozással ellátva, az alábbiakra mutatott rá: [5]
4. „…személyesen osztogatta utasításait a rendőri vezetőknek azon az éjszakán.." A felperest tanúként hallgatták ki az eseményekkel kapcsolatosan folyamatban lévő büntetőeljárás során, ahol úgy nyilatkozott, hogy a ... székház megtámadásakor felhívta tanú1 ... és azt a kérést, ha tetszik utasítást adta a tábornoknak, hogy a rendőrség minden törvényes eszközzel védje a közrendet, a közbiztonságot, a középületeket, így a ... székházát is. Ezen beszélgetés tartalmát tanú1 is megerősítette a tanúvallomása során. Hivatkozott továbbá ... miniszteri megbízott által készített jelentésre is. Mindezek alapján rögzítette, hogy politikai vita zajlott arról, hogy a felperest a 2006-os őszi eseményekkel kapcsolatosan politikai felelősség terhelte-e. A cikk egyértelműen azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a felperes utasításokat osztogatott a rendőri vezetőknek. Az alperes által csatolt bizonyítékok alapján, a tényekből levont következtetésként tényállítással megfogalmazott véleményét adta közre a szerző. Ez a következtetés pedig nem minősül valótlan tényállításnak. Véleménynyilvánításként sem indokolatlanul sértő, bántó, mivel a felperesnek, a politikai közélet kiemelt személyének fokozott tűrési kötelezettsége van. [6]
5. „… és a ... végül nem mentették ki az életveszélyben lévő rendőröket a székház bejáratától." Rögzítette, hogy az alperes nem tett olyan állítást, hogy a felperes utasítására nem mentették volna ki a rendőrök az életveszélyben lévő rendőröket a székház bejáratától. Az ott lévő rendőrök valóban kimentek az égő ... székházból és ebből következően nem mentették ki az ott lévő embereket. Ez a tényállítás azonban a cikken belül egy összetett mondat második részében került megfogalmazásra, így objektíven nem értelmezhető a közlemény úgy, hogy a felperes utasítására nem mentették ki az égő székházból az embereket. Megjegyezte, hogy annak megfogalmazása pedig a korábban hivatkozott bizonyítékok mentén, hogy ezt esetlegesen a felperes közrehatása okozta illetőleg, hogy a rendőri vezetők utasítást kaptak volna, szintén egy politikai véleménynyilvánításnak minősül, melyet a felperesnek tűrnie kell. [7]
6. „… aki arra várt, hogy meghaljon egy rendőr…" közlés csak véleménynyilvánításként értékelhető, bizonyíthatósági teszt nem értelmezhető e körben. A cikk szerzője feltett egy kérdést és erre egy lehetséges magyarázattal szolgált. A közlés mondatszerkezetileg is feltételezést tartalmaz, nem tényállítás, hanem véleménynyilvánítás, amely azonban átlépi a véleménynyilvánítási szabadság korlátait, az indokolatlan sértő, bántó és megalázó. Minden konkrét ténybeli alap nélkül bárkiről azt megfogalmazni, hogy bárkinek a halálát várva volna, a becsület sérelmére alkalmas. [8]
7. „…direkt fegyvertelenül hagyta a rendőröket". közlés tekintetében utalt az
8. és
9. számú közlésben kifejtettekre. Politikai vita részét képezi, hogy a 2006-os események kapcsán a felperesnek volt-e, és milyen szerepe volt. A hivatkozott bizonyítékok alapján a felperes is közrehatott az események mikénti alakulásában, mint ... a közrehatása megállapítható abban, hogy a rendőrök nem voltak megfelelően felszerelve. [9] A
10. közlés vonatkozásában a fentiek alapján a jogsértést megállapította, elégtételadásként kötelezte az alperest az általa megállapított rendelkezés közzétételére. [10] A sérelemdíj mértékének összegéről mérlegeléssel határozott. E körben értékelte, hogy az alperes relatíve nagy olvasókörrel rendelkezik, értékelte a szankciós jelleget, továbbá azt is, hogy a felperes közszereplősége okán számtalan módon megnyilvánulhat, azonban a megállapított jogsértés olyan mértékű, hogy nem elegendő pusztán annak megállapítása, hanem indokolt a sérelemdíj fizetésre kötelezés is. [11] A perköltségről a Pp. 83.§

(1)bekezdése alapján határozott. [12] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetét teljes egészében utasítsa el. [13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, valamint az egyéb közlések vonatkozásában kifejtettek alapján nem lehet indokolatlanul bántó vélemény a

1. közlés, mivel az valós tényeken alapszik. Kiemelten kérte értékelni, hogy a 2006-os események közvetlen kiváltó oka a felperes beszéde volt. A felperes kiemelkedik az átlagos közszereplő politikusok sorából. Hivatkozott az EJEB gyakorlatára is, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága az olyan gondolatokat, információkat is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentőek, vagy aggodalmat keltenek. A felperes könnyen hozzáférhet a hatékony válaszadáshoz szükséges csatornákhoz, lehetősége van a sajtón keresztül cáfolni a felmerült véleményeket, állításokat. Álláspontja szerint esetleges jogsértés megállapítása esetén sem kötelezhető elégtételadásra, jogi személy nem képes sajnálkozásra, vagy megbánásra. A megállapított sérelemdíj összege ezen felül egyértelműen eltúlzott, figyelemmel arra, hogy a felperes közszereplő, nagyobb tűrési kötelezettsége van, a közszereplők között is kiemelkedő mértékben. [14] A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [15] A Fővárosi Ítélőtábla a Pp.
2. §-ában megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a felek sem hivatkoztak. A másodfokú bíróság ezért a Pp.
3. §

(1)bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján az alábbiak szerint megváltoztatta. Felülbírálati jogkörét a Pp. 370. §

(1)bekezdése szerint a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta. A másodfokú bíróság a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintettel kizárólag a

1. közlés, „… aki arra várt, hogy meghaljon egy rendőr…" jogsértő jellegét, továbbá az elégtételadásra, valamint a sérelemdíj megfizetésére való kötelezés megalapozottságát vizsgálta. [16] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a Ptk. 2:
2. §-a alapján a közügyek szabad vitatását biztosító alapjog gyakorlása közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja. A bíróságnak a közéleti szereplőt érintő közlések során mérlegelni szükséges, hogy az Alaptörvény IX. cikkének

(1)bekezdésében biztosított alapjog gyakorlása során indokolt-e ezen érinett személyiségi jogainak védelmének korlátozása, védendő jogainak határa zsugorodik-e. Ezen érdekmérlegelés során figyelemmel kell lennie a kifogásolt közlés jellegére és a közéleti szereplő státuszára is. [17] A fentiek szerinti érdekmérlegelés során irányadó a 7/2014 (III.7.) AB határozat [61] pontja, amely szerint „….a demokratikus jogállam intézményeinek és a demokratikus közéletet hivatásszerűen alakító politikusoknak a szabad bírálata, működésük, tevékenységük ellenőrzése és kritikája - legyen az akár rendkívül éles hangú vagy támadó - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak, illetve a sajtónak olyan alapvető joga, amely a demokrácia lényegi eleme. Az Alkotmánybíróság álláspontja ebből következően az, hogy a közügyekkel összefüggésben megfogalmazott, közhatalmat gyakorló személyre vagy közszereplő politikusra vonatkozó, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás főszabály szerint polgári jogi felelősségre vonásnak sem lehet alapja. A korábban kifejtett érvek különösen a közszereplés önkéntes vállalása, illetve a hatékony kommunikációs lehetőségek, továbbá a vitákon alapuló politikai nyilvánosság mint értelmezési keret - ebben a személyi körben indokolatlanná teszik, hogy a közügyek vitatásához kapcsolódó értékítéletekkel szemben jogi úton lehessen elégtételt venni." [18] A Fővárosi Ítélőtábla nyomatékosan értékelte, hogy a sérelmezett közlés a felperesre, mint Magyarország volt miniszterelnökére, az ezen közjogi tisztség betöltésének időszakában kifejtett tevékenységére vonatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a politikus közéleti szereplők között a legnagyobb tűrési kötelezettséggel az ország ... bír. Ő az, aki akár személyében ..., akár a Kormányon keresztül a polgárok mindennapi életét jelentős mértékben jogi és politikai eszközökkel befolyásolni képes. Éppen ezen hatalma folytán a személye és a tevékenysége magától értetődően a polgárok közéleti vitáinak, diskurzusainak középpontjában áll. Az ilyen jellegű politikai szerepvállalás azonban magával hordozza azt is, hogy személyiségi jogainak védelme - általában háttérbe szorulva, teret enged a szabad politikai véleménynyilvánításnak. A felperesnek erre való tekintettel a korábbi ... tevékenységével kapcsolatos tűrési kötelezettsége, habár nem korlátlan, azonban olyan mértékű, amely az egyéb politikai közéleti szereplők vonatkozásában nem feltétlenül áll fenn. [19] A másodfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy az EJEB gyakorlata szerint a véleményeket azok helyessége, vagy helytelenségétől függetlenül megilleti az alkotmányos védelem. [20] A fentiek fényében értékelte a másodfokú bíróság azt, hogy az alperesi jogelőd írásában a 2006-os őszi eseményeket elevenítette fel, amelyeknek közvetlen kiváltó oka a felperes egy korábbi beszéde volt. Az alperesi cikk írójának sérelmezett közlése a felperesnek az eseményekkel, azon belül is az ún. ... székház ostrommal kapcsolatos tevékenységére vonatkozott, továbbá azok általa vélt indokait, motivációt tárta az olvasók elé. Habár a szerző álláspontja az emberélet feláldozására vonatkozó felperesi motiváció körében rendkívül markáns és provokatív volt, a korábban kifejtettek szerint a felperesnek tűrnie szükséges a sérelmezett véleménynyilvánítást, ezért jogsértés megállapításának nincs helye. [21] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. [22] Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, így mind az első, mind a másodfokú eljárásban teljes mértékben pernyertes lett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. Az alperes által az első- és másodfokú eljárás során előterjesztett költségjegyzékekben felszámított összegek mértéke megegyezett a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja és

(5)bekezdés szerinti munkadíjakkal, azok mérséklése nem volt indokolt. [23] A személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja és 46. §

(1)bekezdése alapján számított összesen 146.000 forint együttes eljárási és fellebbezési illeték megfizetésére a 30/

1. (XII. 27.) IM rendelet
2. §-ában foglaltak szerint a pervesztes felperest kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla. Budapest,
3. március
4. . Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő . Kovács Éva s.k. bíró