Pfv.21267/2017/5 – Kúria

(1),

1. LXII. Tv.
2. §

(1), 2009/103/EK rend.

1. cikk 2009/103/EK rend.
2. cikk 2009/103/EK rend.
3. cikk A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.267/2017/
4. A tanács tagjai: Dr. Szabó Klára a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Magosi Szilvia bíró Dr. Az felperes: (felperes neve, felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Karkosák Balázs ügyvéd Az alperes: alperes neve (fél címe 1) Az alperes képviselője: A per tárgya: kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.884/2016/3-I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 30.G.304.102/2014/
5. Rendelkező rész - A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. - Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. - A le nem rótt 573.230 (ötszázhetvenháromezer-kétszázharminc) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Gmbh. tulajdonát képező, M. T. által vezetett forgalmi rendszámú típusú gépkocsi
6. július
7. napján Magyarország területén balesetet szenvedett oly módon, hogy a koszovói forgalmi rendszámú turistabusz hátulról neki ütközött. A helyszínen kitöltött rendőrségi igazolás tartalmazza az érintett járművek adatait. A Gmbh. a balesetből eredő kárigényeit a felperesre engedményezte. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése A fizetési meghagyás kibocsátásával indult, ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes
8. október
9. napján előterjesztett, majd módosított keresetében 5.730.964 forint, ennek
10. július
11. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló
12. évi LXII. [2] [3] törvényre (a továbbiakban: Gfbt.) utalással azzal utasította el a balesetből eredő károk megtérítésére irányuló igényt, hogy ismeretlen járművel okozott kárért nincs helytállási kötelezettsége. A károkozó jármű azonban nem ismeretlen. A közjegyzői eljárásban kirendelt igazságügyi gépjárműszakértő a javítási költséget 4.890.948 forintban, az értékcsökkenést 841.348 forintban határozta meg. Keresete jogszabályi hivatkozása az
13. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: régi Ptk.)
14. §

(1)bekezdése, a Gfbt. 43. §

(1)bekezdése volt. A védekezésre előadta, érthetetlen, hogy az alperes miért a szerb hatóságokat kereste meg, amikor a balesetet okozó jármű koszovói rendszámú volt. Kifogásolta, hogy az alperes ezt a járművet ismeretlenként határozza meg, jóllehet a Gfbt.

1. §
2. pontja szerint ismeretlen az a gépjármű, amely nem azonosítható, illetve utólag sem azonosítható, mivel elhagyta a baleset helyszínét, vagy azonosító adatokkal nem rendelkezik, illetve azokat meghamisították vagy nem felismerhetők. A perbeli jármű e kritériumoknak nem felel meg. Felhívásra előadta, hogy azért volt németországi szakértői vizsgálat, mert a járművet a németországi bérbeadónak mihamarabb vissza kellett juttatni, és a német tulajdonos úgy járt el, ahogy az általában elvárható, felmérette a kárt. Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. A felperes kárigényét azért utasította el, mert a kárt ismeretlen gépjármű okozta. A fedezet kérésére a Szerb Zöldkártya Iroda azt a tájékoztatást adta, hogy a balesetben szereplő forgalmi rendszám a baleset idején Szerbiában nem volt érvényesen forgalomba helyezve. A rendszám koszovói, ami nem tartozik Szerbia fennhatósága alá. A Gfbt.
3. § 27., 37., pontja,
4. §

(1), 36. §

(3),

(4)bekezdése folytán sem a külföldi gépjármű felelősségbiztosítása, sem a Kártalanítási Számla terhére nincs lehetőség a térítésre. A felperesnek a kártérítési igényét közvetlenül kell érvényesítenie a károkozóval szemben. Fenntartotta, hogy a forgalmi rendszámú jármű azonosításához a megadott adatok nem elegendőek, azt továbbra is ismeretlennek tekinti. Sem a forgalmi rendszámot kiadó hatóság, sem a jármű tulajdonosának adatai nem ismertek, azokat a jogosult nem bocsátotta a rendelkezésére, és a károkozó gépjármű biztosítási zöldkártyáját sem csatolta. Azt az információt, hogy a rendszám feltehetően koszovói, nem a jogosulttól tudja, hanem a Szerb Nemzeti Irodával folytatott levelezés eredményeként tudta meg. Koszovó nem részese a Nemzetközi Zöldkártya egyezménynek, ezért a koszovói illetőségű gépjárművel okozott károk megtérítésére az alperes nem kötelezhető. Utóbb felhívásra akként nyilatkozott, hogy az összegszerűséget a jogalap hiányára tekintettel vitatja. A szakértői vélemény ismeretében előadta, hogy a javítási költséget nem vitatja arra az esetre, ha a bíróság megállapítaná a helytállási kötelezettségét. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 5.730.964 forintot, ennek 2013. július 20. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összegével megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá 1.244.661 forint perköltséget. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Megállapította, hogy 170.000 forint feljegyzett illetéket az állam visel. Az elsőfokú bíróság a Gfbt. 35. §

(1)bekezdése, 36. §

(3)és

(4)bekezdése, 43. §

(1)bekezdése, a

1. §
2. és
3. pontjának ismertetését követően kifejtette, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a balesetet a forgalmi rendszámú, Koszovóban nyilvántartásba vett gépjármű okozta, valamint, hogy a perrel kapcsolatban az általa állított összegű költsége keletkezett. Úgyszintén őt terhelte annak bizonyítása, hogy a kárt külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozták, a károkozó gépjármű telephelye Koszovó államban volt, és az általa megjelölt gépjárművel a károsult gépjárművében az állított összegű javítási költség, kár keletkezett. A felek módosított egyező előadása, illetve a bíróság felhívása ellenére az alperes által kétségbe nem vont tények vonatkozásában a tényállást a káresemény megvalósulta, időpontja, a felelősség, az engedményezés [6] [7] [8] körében a felperes előadása szerint állapította meg. Az alperes hivatkozására tekintettel vizsgálta, hogy a balesetet ismeretlen gépjármű okozta-e. A rendőrségi iratok alapján megállapítható volt, hogy a balesetet okozó autóbusz koszovói felségjelzésű volt, vagyis nem tekinthető ismeretlennek. Erre tekintettel az alperes a Gfbt.
4. §-ában foglaltakra figyelemmel nem mentesült. A felperes a keresetét a Gfbt.
5. §

(1)bekezdésére alapította, és az elsőfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a járművet külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozták. A Gfbt.

1. §
2. a) pontja alapján a telephely szerinti ország az az ország, amelynek hatósága a gépjárművet állandó vagy ideiglenes hatósági jelzéssel ellátta. A gépjárművet koszovói jelzéssel látták el, és a forgalomban részt vett. Az alperes által hivatkozott Gfbt.
3. §
4. és
5. pontjai a Nemzeti Iroda, illetve a zöldkártyarendszer meghatározását tartalmazzák, a mentesülést azonban nem alapozzák meg, az alperes helytállási kötelezettsége a Gfbt.
6. §

(1)bekezdése alapján fennáll. Az összegszerűség körében a szakértői véleményt vette alapul. A károkozó autóbusz sérülései, illetve a személygépkocsi sérülései egymással kompatibilisek, műszaki szempontból egyértelműen beazonosíthatók. A szakértő által elfogadott javítási költség bruttó 19.710,18 euró, ez a megállapítás az értékcsökkenés összegét nem befolyásolja, így a német szakértői véleményben szereplő 2.850 euró érték elfogadható. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti mérlegelés eredményeként kötelezte az alperest 5.730.964 forint megfizetésére. A késedelmi kamatról a régi Ptk. 301. §

(1)bekezdése szerint határozott. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az alperes elsőfokú perköltségviselési kötelezettségét mellőzte. Az elsőfokú bíróság ítéletének a feljegyzett eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezését azzal hagyta helyben, hogy a felperes illetékmentessége folytán a feljegyzett illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 286.614 forint elsőfokú, 143.274 forint másodfokú perköltséget. A felperes illetékmentességére tekintettel feljegyzett 458.477 forint fellebbezési illetéket rendelkezése szerint az állam viseli. [9] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével a tényállást túlnyomó részt helyesen állapította meg, érdemi döntésével és jogi okfejtésével azonban nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság helytállóan tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről, majd a felek indítványai alapján széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le. A felperest terhelte a bizonyítás abban a körben, hogy a jogelőd kárát olyan gépjármű okozta, amelynek károkozásáért az alperes helytállási kötelezettséggel tartozik, továbbá a felperesnek kellett bizonyítania a kár összegszerűségét is. Az alperes egyfelől arra hivatkozott, hogy a gépjármű ismeretlen volt, és erre tekintettel a Gfbt. 35. §

(1)bekezdése alapján ugyan van helytállási kötelezettsége, de csak a 36. § keretei között, és a 36. §

(3)bekezdése alapján a károsult gépjárművekben keletkezett károkért nincs helytállási kötelezettsége. A perbeli esetben kizárólag dologi károk következtek be, tehát alkalmazni kell a 36. §

(3)bekezdése szerinti korlátozást. Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy nem lehet szó ismeretlen gépjárműről, mivel a rendőrségi iratokból megállapítható a károkozó gépjármű rendszáma, gyártmánya, gyártási éve, típusa, tömege, valamint a gépjárművezető személyi adatai. A Gfbt.

1. §
2. pontja értelmében ismeretlen az a gépjármű, amely nem azonosítható, illetőleg utólag sem azonosítható, mivel elhagyta a baleset helyszínét, vagy azonosító adatokkal nem rendelkezik, illetve azokat meghamisították vagy nem felismerhetőek. Az alperesnek a Gfbt.
3. §

(3)bekezdésére történő hivatkozása megalapozatlan. [10] Az alperesnek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási rendszerben több funkciója van. Nem csupán a Kártalanítási Számla kezelője, hanem a Nemzeti Iroda szerepét is betölti. A Nemzeti Iroda jogállását és szerepét a Gfbt. 43. §

(1)-

(6)bekezdései szabályozzák, melyeket a

1. §
2. és
3. pontjaival együttesen kell értelmezni. [11] A jogalkotó célja nem kizárólagosan a károsultak védelme volt. A kötelező felelősségbiztosítási rendszer egésze - és nem csupán a külföldi érintettségű káreseményekre vonatkozó szabályozás kettős cél megvalósítására szolgál. Egyfelől arról kíván gondoskodni, hogy a vétlen károsult ne maradjon térítés nélkül akkor sem, ha a károkozó nem képes az általa okozott károk megtérítésére. Másfelől azonban a rendszer védi a károkozók érdekeit is, megcélozza a kockázatok porlasztását a teljes magyarországi kockázatközösség, azaz valamennyi gépjármű tulajdonos között. Az alperes rendelkezésére álló, törvényben meghatározott mértékű fedezet a magyar gépjármű üzembentartókból álló kockázatközösség befizetett díjaiból tevődik össze. A jogalkotó célja nem lehetett, hogy e kockázatközösség korlátozás nélkül viselje bármely külföldi károkozó által okozott károkat függetlenül attól, hogy a gépjármű honossága szerinti ország tagja-e az Európai Uniónak, és mint ilyen, vonatkozik-e rá a Tanács 72/166/EGK irányelve, tagja-e a Zöldkártya Egyezménynek vagy a Rendszámegyezménynek, amely egyezmények nem csupán a Nemzeti Irodák kárrendezési kötelezettségét tartalmazzák, hanem folyamatos elszámolási kötelezettségüket is, illetve fennáll-e kétoldalú egyezmény vagy viszonosság. A károkozó gépjármű koszovói rendszámmal rendelkezett, az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy Koszovó nem tagja egyik megjelölt egyezménynek, szervezetnek sem, továbbá nem áll fenn sem kétoldalú egyezmény, sem viszonosság. Nem rendelkezett a károkozó továbbá határbiztosítással sem. A Gfbt.
4. §-ához fűzött indokolás egyértelművé teszi, hogy a törvényben meghatározott Nemzeti Iroda a biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi-biztosítási egyezményből és a kapcsolódó egyezményekből álló koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat a Tanács 72/166/EGK irányelvének 1.,
5. és
6. cikkében foglaltaknak megfelelően. A koszovói károkozó esetében sem nemzetközi egyezmény, sem kétoldalú megállapodás, sem viszonosság nem alapozza meg az alperes helytállási kötelezettségét. Így hiányzik a kereset jogalapja, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A felperes felülvizsgálati kérelmében tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Gfbt.
7. §

(1)bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetéseket vont le. Az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a felperes követelése a Gfbt. 43. §

(1)bekezdésére figyelemmel alapos. A másodfokú bíróság azonban ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett. A jogalkotó - feltételezett, de semmivel alá nem támasztott - céljára hivatkozott. Helytelenül következtetett arra, hogy a jogalkotó célja nem lehetett, hogy a kockázatközösség korlátozás nélkül viselje bármely külföldi által okozott károkat függetlenül attól, hogy a károkozó tagja-e az Európai Uniónak, vonatkozik-e rá a Tanács 72/166/EGK irányelve, tagja-e a Zöldkártya Egyezménynek, vagy a Rendszámegyezménynek, illetve fennáll-e kétoldalú egyezmény. A másodfokú bíróság jogértelmezése nem következik semmiféle magyar vagy európai jogszabályból, nemzetközi szerződésből vagy jogelvből. A kereset jogalapja a Gfbt. 43. §

(1)bekezdése szerint fennáll, és e szakasznak nem mond ellent semmiféle nemzetközi egyezmény vagy magyar jogszabály. Azt nem vitatta, hogy a nemzetközi egyezményekkel, illetve kétoldalú megállapodásokkal összhangban kell értelmezni a magyar jogszabályokat, de ezeket értelmezve sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a jogalkotó akarata az lett volna, hogy adott esetben egy koszovói (európai) károkozó által okozott kárt az alperes ne legyen köteles megfizetni. A magyar jogszabály egyértelmű, és nem tesz különbséget külföldi károkozók között, csupán külföldi károkozót említ. A jogszabály értelmezése csakis arra az eredményre vezethet, hogy az alperes köteles helytállni bármely külföldi által okozott kárért. [13] A Gfbt.

1. §-ához fűzött indokolás szerint „a tervezetben meghatározott Nemzeti Iroda a biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjármű-biztosítási egyezményből és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat a Tanács 72/166/EGK irányelvének 1.,
2. és
3. cikkében foglaltaknak megfelelően. Nem tagállami külföldi károsult esetén a kártérítés viszonossági elven történik. Más országok nemzeti irodáival a Rendszámegyezmény és a zöldkártyarendszer keretében a Nemzeti Iroda köt megállapodást, valamint ezen országokon kívüli országokkal külön kétoldalú megállapodást köthet". Az irányelv nem tiltja, hogy egy magyar jogszabály a Nemzeti Irodára vonatkozó egyéb feladatot is meghatározzon, nevezetesen azt, hogy Magyarországon bármely külföldi károkozó által okozott kárt az alperes megtérítse. A magyar nyelv általános szabályait értelmezve a jogszabályhely teljesen és tökéletesen egyértelmű: (bármely) külföldi telephelyű károkozóról szól. A Zöldkártya Egyezmény tulajdonképpen a biztosítási fedezet igazolásának egyes szabályait, elveit rögzíti. Nem vitatta, hogy a Nemzeti Iroda az egyezményből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat ellátja, azonban ez az egyezmény sem tiltja, hogy egy magyar jogszabály a Nemzeti Iroda számára egyéb feladatot is meghatározzon, így azt, hogy Magyarországon bármely külföldi károkozó által felmerült kárt az alperes megtérítse. A Többoldalú Garancia Egyezmény (Rendszámegyezmény) alapján annak tagállamai a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás igazolására - a zöldkártya helyettesítéseként - kölcsönösen elfogadják az adott ország illetékes hatósága által kiállított forgalmi rendszámot és a gépjárművön ovális mezőben külön elhelyezett országjelzést. A Rendszámegyezmény sem tiltja, hogy magyar jogszabály egyéb feladatot is meghatározzon a Nemzeti Iroda számára. [14] A felperes álláspontja szerint az alperes érvelése a káreljárásban és a peres eljárásban is megtévesztő, félrevezető volt. Az alperes előbb a Szerb Zöldkártya Irodát kereste meg és nem a koszovóit, és arra hivatkozással utasította el a kárigényt, hogy a járművet Szerbiában nem helyezték érvényesen forgalomba. Állítása szerint rendszám alapján a gépkocsit nem tudta beazonosítani, így azt ismeretlennek kell tekinteni. Ez a hivatkozása a másodfokú bíróság álláspontja szerint is megdőlt. Az alperes előadta, hogy Koszovó nem írta alá a Zöldkártya Egyezményt, ezért koszovói illetőségű járművek által okozott károk megtérítésére nem kötelezhető, mivel a károkozó gépjármű mögött nincs olyan legitim, állam által garantált Nemzeti Iroda, amely az egyezményt aláírta és vállalta volna az abban szereplő kötelezettségeket. A jogszabály azonban nem tesz különbséget külföldi és külföldi között, nem szűkíti le csak azokra a külföldiekre, akik a zöldkártyarendszer aláírói. A jogalkotó célja az volt, hogy a károsult viszonylag egyszerűen hozzájusson a kártérítéshez, ha Magyarországon bárki által káresemény részese volt, és ne az ő terhén maradjon a kárigény érvényesítése, adott esetben egy koszovói személlyel szemben, a koszovói hatóságok előtt. Az alperest nem érheti kár, hiszen apparátusa és szervezetrendszere révén lehetősége van a kifizetett összeg regresszálására az okozó gépjármű kötelező felelősségbiztosítójánál. Minden olyan esetben, amikor a jogalkotó a károkozók (más esetben a károsultak) körét szűkíteni, korlátozni kívánja, akkor ezt meg is teszi. Jelen esetben a Gfbt.
4. §

(1)bekezdése nem ezt tette, és a szűkítés semelyik nemzetközi egyezményből vagy megállapodásból nem vezethető le. [15] Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Gfbt. 43. §

(1)bekezdése az értelmező rendelkezések

1. és
2. pontjával együttesen értelmezendő, melyek pontosan meghatározzák a zöldkártyarendszer és a Nemzeti Iroda fogalmát. Koszovó nem tagja a zöldkártyarendszernek, ezért a koszovói jármű által okozott károk rendezése nem tartozik a Nemzeti Iroda hatáskörébe és feladatai közé. A felperes igényének a külföldi gépjármű-felelősségbiztosítása terhére történő megtérítésére nincs lehetőség, és az a Kártalanítási Számla terhére sem téríthető. Az elsőfokú bíróság által megítélt összegszerűséget a sérült jármű javítási költsége tekintetében nem vitatta, csak annak áfa tartalmát. A javítási számla bemutatásának hiányában csak a szakértő által kalkulált nettó javítási költségre tarthatott volna igényt a károsult, hiszen az általános forgalmi adóval növelt, bruttó összeg megtérítése csak javítási számla ellenében lehetséges (Gfbt. 32/A. §

(2)bekezdés). [16] A felperes az ellenkérelemben írtakra előadta, hogy az alperes helytállási kötelezettsége nem attól függ, hogy van-e vagy nincs visszakövetelési igénye. Az alperes annak ellenére, hogy számára ismert volt a koszovói partnerszervezet minden elérhetősége, a több éve folyó eljárás alatt meg sem próbálta felvenni velük a kapcsolatot. A jogalkotó valamennyi külföldi által okozott kár megfizetésére előírta az alperes helytállási kötelezettségét. A Gfbt. 3. § 37. pontjának (zöldkártyarendszer) a jogvitában nincs relevanciája. Az az ítéleti megállapítás, miszerint a rendszer védi a károkozók érdekeit is, teljes képtelenségnek hat, a károkozó ugyanis a rendszerben nem jelenik meg. Alaptalannak minősítette a Gfbt. 43. §

(3)bekezdésére történő hivatkozást is. Az Európai Parlament és a Tanács

1. május 16-i 2000/26/EK irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosítási jogszabályainak összehangolásáról a
2. cikk
3. pontjában azt mondja ki, hogy a tagállamok jelen szerződéssel összhangban fenntarthatnak vagy hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek a károsultra nézve, mint azok a rendelkezések, amelyek az irányelv betartásához szükségesek. A 2009/103/EK irányelv
4. cikk

(1)bekezdése is kimondja, hogy a tagállamoknak lehetőségük van olyan szerződéseket fenntartani vagy hatályba léptetni, amelyek a károsult számára kedvezőbbek, mint az irányelv teljesítéséhez szükséges rendelkezések. Ha a magyar jog lehetővé teszi a Nemzeti Irodához való fordulást bármely külföldi károkozása esetén, a károsultra nézve e kedvezőbb szabályozás lehetséges, ami nem áll ellentétben az uniós joggal. Végül hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkére és ezzel összefüggésben arra, hogy a Gfbt. 43. §

(1)bekezdését a józan ész követelményének megfelelően csakis akként lehet értelmezni, hogy a Nemzeti Iroda helytállási kötelezettsége valamennyi - Magyarországon történt - külföldi károkozó esetében fennáll. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogszabálysértését abban határozta meg, hogy a Gfbt. 43. §

(1)bekezdésében foglaltak ellenére nem mondta ki az alperes megtérítési kötelezettségét. A Kúria a jogerős ítéletet ebben a keretben vizsgálta felül. A jogerős ítélet felülvizsgálatára a Pp. 270. §

(2)bekezdése értelmében csak jogszabálysértés miatt van mód. [18] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felperes

1. október
2. napjával keltezett beadványában foglalt jogszabálysértéseket figyelmen kívül hagyta, mert azokat a Pp.
3. §

(1)bekezdésében írt határidőn túl terjesztette elő. [19] A felperes megsértett jogszabályi rendelkezésként a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére megszabott határidő alatt kizárólag a Gfbt. 43. §

(1)bekezdését jelölte meg. [20] A Gfbt. 43. §

(1)bekezdése - a káresemény és az alperessel szembeni igényérvényesítés közlésekor hatályos szövege szerint - akként rendelkezett, hogy ha Magyarország területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak kárt, a kártérítési igényt - a 13. §

(1)bekezdésében meghatározott értékhatárt figyelembe véve - a Nemzeti Irodával szemben is lehet érvényesíteni. A Nemzeti Iroda a károk rendezésével és perbeli képviselete ellátásával bármelyik biztosítót, illetve annak jogi képviselőjét megbízhatja. Ha a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítója - a Nemzeti Iroda hozzájárulásával - a biztosítottjai által Magyarország területén okozott károk rendezésére a levelezővel megállapodást kötött, a károk rendezését és a Nemzeti Iroda perbeli képviselete ellátását - a Nemzeti Iroda ellentétes rendelkezése hiányában - e levelező, illetve képviselője végzi. [21] Ez az előírás azonban nem ragadható ki a jogszabály rendszeréből. A felhívott rendelkezést nem csupán nyelvtani, hanem rendszertani értelmezés útján is értékelni kell figyelembe véve egyidejűleg a Gfbt. által implementált uniós irányelvet is (Gfbt.

1. §). [22] A Gfbt.
2. §
3. pontja szerint a Nemzeti Iroda: az e törvény szerinti biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodásból és a kapcsolódó egyezményből eredő koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatokat. A
4. §
5. pontja szerint zöldkártyarendszer: a nemzeti irodák közötti megállapodások alapján az ezen megállapodásokban részes országok rendszere, mely rendszerhez tartozó országok hatóságai a zöldkártyában megtestesülő igazolást az országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet igazolásául elfogadják. A törvény a II. Fejezetében, a gépjármű-felelősségbiztosítás különös szabályai között szól a külföldi telephelyű gépjárművekre vonatkozó rendelkezésekről. A káresemény és a kárrendezés idején hatályos szövegű
6. §-a szerint a külföldi telephelyű gépjármű Magyarország területére harmadik ország, valamint a Rendszámegyezményhez nem csatlakozott tagállam területéről csak akkor léphet be, illetve Magyarország területén akkor vehet részt a forgalomban, ha a) üzemben tartója (vezetője) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet igazoló nemzetközi igazolvánnyal rendelkezik, vagy b) a gépjármű olyan ország hatósági jelzéseit és országjelét viseli, amely a Rendszámegyezmény részese. A
7. §

(1)bekezdése értelmében ha a külföldi telephelyű gépjármű üzemben tartója (vezetője) az érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet fennállását a 41. §-ban meghatározott módon nem igazolja, Magyarország területére való belépéskor köteles az e törvény szerinti biztosítóval, vagy biztosítók e célra létrehozott csoportjával határozott időre szóló szerződést (határbiztosítást) kötni, azt a tartózkodás idején folyamatosan fenntartani, s az ezt tanúsító okiratot magánál tartani. E szerződésre a magyar jogot kell alkalmazni, és fedezet kell nyújtania a tagállamok területén okozott károkra. A

(2)bekezdés alapján az

(1)bekezdés szerinti okiratra (határbiztosítás) nincs szükség olyan gépjárművek esetében, amelyeknek telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott országban van, vagy ha a forgalmi engedélyre nem kötelezett gépjármű állandó telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott országban van. A

(4)bekezdése kimondja, hogy a külföldi telephelyű gépjárművek Magyarország területére történő belépésekor a vámhatóság ellenőrzi a 41. §-ban foglaltak fennállását, de az

(5)bekezdés alapján a

(2)bekezdés szerinti gépjárművek esetében abban az esetben végezhetnek a jogszabályokban a biztosítás ellenőrzésére feljogosított szervek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, ha az nem rendszeres és nem megkülönböztető jellegű, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul. [23] Az alperes - mint Nemzeti Iroda - a törvény egymásra épülő rendelkezéseiből eredően akkor köteles a külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozott kár esetén kárrendezési feladatot ellátni, ha erre nézve nemzetközi gépjármű-biztosítási megállapodás van hatályban. A felperes érvelésével szemben az alperesnek nincs egyfajta általános helytállási kötelezettsége a külföldi telephelyű károkozók által okozott károkért. A Zöldkártyarendszer csak az abban (Zöldkártya Egyezményben) részes országok vonatkozásában értelmezhető. A felülvizsgálati kérelemben felhívott 72/166/EGK Irányelv a baleset idején már nem volt hatályban. Az ezt hatályon kívül helyező, és több irányelv helyébe lépő 2009/103/EK rendelet az Európai Unió tagállamaira tartalmaz előírásokat. Ennek

(8)preambulum bekezdése kimondja: E garancia-megállapodás feltételezi, hogy a Közösség területén közlekedő valamennyi közösségi gépjármű biztosítással rendelkezik. Ezért minden tagállam nemzeti jogában rendelkezni kell a Közösség egész területén érvényes kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról. A

(9)preambulum bekezdés értelmében az irányelv által meghatározott rendszer kiterjeszthető azokra a gépjárművekre is, amelyek szokásos üzemben tartási helye olyan harmadik országban található, amellyel a tagállamok nemzeti irodái hasonló megállapodást kötöttek. Mindebből következik, hogy ahhoz, hogy az Európai Unióban alkalmazott felelősségi rendszer kiterjeszthető legyen harmadik országbeli gépjárművekre, az szükséges, hogy a tagállam nemzeti irodája garancia-megállapodást kössön harmadik országgal, mert csak ez esetben vállal maga garanciát a harmadik országbeli gépjármű által okozott kár megtérítésére mások felé. Koszovo vonatkozásában ilyen megállapodás megkötésére nincs adat. [24] Az alperes mint Nemzeti Iroda helytállási kötelezettsége tehát csak akkor állhat fenn, ha külföldi telephelyű gépjárművel történő károkozás esetén a Gfbt. 41-42. §-ában meghatározott feltételek teljesülnek. E feltételek teljesülésének igazolása hiányában az alperest térítési kötelezettség nem terheli. Az alperesnek emiatt a Gfbt. 43. §

(1)bekezdése alapján a felperes által érvényesített, a koszovói jármű által okozott kárért nincs helytállási kötelezettsége. [25] Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem volt jogszabálysértő, azt a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [26] A perköltségről szóló rendelkezés a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdésén, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(5)bekezdésén, és figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére az Itv. 5. §

(1)bekezdés d) pontján, 74. §

(3)bekezdésén, a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdésén,

1. §-án alapult. [27] Az ítélet ellen a Pp.
2. §

(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. október
2. . Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna s.k. előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró